Posts Tagged Pünkösd

Isten akaratának felfedezése

Múzeumlátogatás és a Kálvária-domb után a Duna partján hűsöltünk

Múzeumlátogatás és a Kálvária-domb után a Duna partján hűsöltünk

Zebegényi kirándulásunk felidézése után nézzétek meg újra Larry három legújabb tanítását, különösen az Isten akaratáról szólót, mely rendhagyó gondolataival új alapokra helyezi azt a kérdést, hogyan járjunk Isten akaratában.

Kilátás a Kálvária-dombról

Kilátás a Kálvária-dombról



Reklámok

, , , , , , , ,

4 hozzászólás

Apostolok cselekedetei 10 -12 (Kornéliusz és Péter)

Norbi_tanitas

Pünkösd vasárnapján Norbi arra emlékeztetett minket, hogy a Szentlélek kiáradása mellett az egyház születésnapját és a világmisszió kezdetét is ünnepeljük.

Kornéliusz és Péter történetéből felhívta figyelmünket azokra a lényeges összefüggésekre, amelyeket mindennapi életünkben szem előtt kell tartanunk.

1.) Kornéliusz, az itáliai csapat századosa “egész házanépével együtt kegyes, és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.” (Apcsel 10,2)
Nemcsak mai szemmel, de az adott történelmi korban is teljesen elképzelhetetlen volt, hogy egy római százados istenfélő és kegyes ember legyen. Ez az oximoron (belső ellentmondás) azonban rávilágít arra, hogy a Szentlélek olyan helyeken is aktív, amire egyáltalán nem számítunk. Olyanokat hív el, akikről nem is gondolnánk. Isten és Szentlélek nincs bilincsbe verve. Nem ő követ minket, hanem nekünk kell követnünk őt.

2.) Kornéliusz mindent jól csinál: kegyes, adakozó, éjjel-nappal imádkozik. Mindenben tökéletes, de a teljességre egyedül nem juthat el. Csak mások segítségével, akikben már munkálkodik a Szentlélek.
Szükségünk van másokra, a közösségre, hogy kiteljesedhessünk.

3.) “Amíg az ételt készítették, révületbe esett, és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Ekkor hang hallatszott: “Kelj fel, Péter, öld és egyél!” Péter azonban így szólt: “Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” De másodszor is szólt hozzá a hang: “Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” (Apcsel 10,10-15)
Péter azt gondolta, Isten megkísérti a tisztátalan ételek felkínálásával. Egész eddigi élete, neveltetése ellentétben állt Isten mostani utasításával. De Isten komolyan gondolta. Péter pedig elfogadta ezt. Talán nem tette volna meg, ha nem tölt elég időt Istennel, ha nem figyel oda eléggé rá.
Legyen időnk Istenre!
Istennek csak akkor van esélye mélyen szólni hozzánk, ha elég időt töltünk vele.

4.) Arra is fel kell készülnünk, hogy Isten hihetetlen dolgot mond! Ahogy Péternek szólt, hogy egyen az addig tisztátalannak tartott állatok húsából! Előfordulhat, hogy ehhez ki kell lépnünk a komfortzónánkból!

5.) Isten addig fogja ismételni a fontos tanítását, amíg meg nem halljuk. Péternek háromszor mondta el egymás után.
Addig ugyanis nem tudunk továbblépni a hitünkben, amíg azt a lépést meg nem tettük, amire Isten kért.

6.) Mozogjunk Isten időzítésében! Ne halogassunk semmit, mert amit ma nem teszünk meg, az előbb-utóbb a perifériára kerül. Ha magas az elhatározás szintje bennünk, ha elég motiváltak vagyunk, akkor cselekedjünk. Már ma tegyünk valamit, amivel közelebb kerülhetünk Isten számunkra készített tervéhez.
Péternek nagy kockázatot jelentett elmenni a római katonákkal, mégis megtette.

7.) Isten nem személyválogató. Ott működik, ahol egy kis nyitottságot talál. Mi gyakran nem látjuk a nyitottságot, Isten azonban látja. Mindenkiben azt kell feltételeznünk, hogy már dolgozik benne a Szentlélek.
Péternek úgy kellett beszélnie Kornéliusszal, mintha már benne élne a Szentlélek. Isten irgalma nagyobb a mi szívünknél.

8.) Vélt bibliai tudásunk néha akadályozhatja Isten munkáját. Ezt egy mennyei látomással tanítja meg Péternek és nekünk is. Kell, hogy nyitottságunk legyen azért, hogy Isten átértelmezhesse bennünk a bibliai ismereteket.
Akkor tudjuk megváltoztatni az életünket, ha az alapmeggyőződéseink megváltoznak. Isten nemcsak a tökéletes embereket szereti. Merjünk változtatni az életünkön!

9.) A Szentlélek szuverén úr. Nem nekünk engedelmeskedik. Nekünk kell Őt követni, nem fordítva. Péter engedelmeskedett.

10.) “Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.
Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki: “Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.”(Apcsel 11,1-3)
Pétert rögtön kérdőre vonják Jeruzsálemben ezért a szokatlan tettéért.
Ha tényleg megtesszük, amire a Szentlélek indít, mindig lesz ellenállás. Le kell győzni saját magunkat, de a külső ellenállást is. Ha a Szentlélektől indíttatva megbocsátunk valakinek, lehet, hogy ő még jobban megbánt minket. Egyszerre kell átadnunk Istennek az irányítást az életünkben, és azonnal el kell kezdenünk felelősséget vállalnunk saját magunkért.
Sem az önsajnálat, sem a mártírkodás nem működik többé!
Amikor Isten szól hozzánk, alázatosan figyeljünk, utána pedig erőteljesen cselekedjünk!

, , , , , ,

Hozzászólás

Apostolok cselekedetei 3-4

Péter tanított az egyház első napjairól

Péter tanított az egyház első napjairól

Pünkösd napján a Szentlélek kitöltetett az egybegyűltekre, aztán Péter beszédének hatására mintegy háromezer ember megkeresztelkedett. Az első gyülekezet tökéletes egyetértésben, szeretetben és vagyonközösségben működött, de még nem voltak kialakult szokásaik. A mózesi mintát követték: Péter és János délután három órára a templomba ment imádkozni.
Lukács írta az Apostolok cselekedeteit, evangéliuma folytatásaként

Lukács írta az Apostolok cselekedeteit, evangéliuma folytatásaként


Az Ékes-kapunál ott ült egy születése óta sánta férfi, és alamizsnát kért. Nem tudott járni, nem volt reménye, ott ült a templom kapujában, de nem Istenben bízott, hanem az emberek adományaiban. Lefele nézett, csak lábakat látott, mikor Péter megszólította: “Nézz ránk!”(Apcsel 3,4)
Felnézett, abban a reményben, hogy kap tőlük egy kis pénzt, de mást nem várt.
“Péter ekkor így szólt hozzá: “Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!“(Apcsel 3,6)
A koldus pedig talpra állt és járt. Péter hittel használta Jézus nevét, és ez működött!
Maga Jézus mondta:
„Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”(Márk 16,17-18)

Apostolok cselekedetei

Apostolok cselekedetei


Felismerték a Jézus nevében rejlő hatalmat a főpapok is, meg is tiltották, hogy az Ő nevében gyógyítsanak, tevékenykedjenek az apostolok.
A sánta csodálatos gyógyulásán rettentően elcsodálkoztak az emberek. Valami történt a templomban, ami nagyon eltért a megszokottól.
Isten csodát tett, a gyógyult ember ugrált, táncolt. Péter pedig látta, hogy megint szólnia kell a néphez:
“Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?” (Apcsel 3,12)
Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.” (Apcsel 3,16)
Ez már a második hosszú beszéde Péternek, az egyszerű halásznak. Olyan logikusan építette fel beszédét, olyan pontosan utalt a prófétákra, hogy bármelyik rabbi megirigyelhette volna. Péter megtelve Szentlélekkel elmagyarázta az embereknek, hogy kicsoda Jézus. A Megváltó, aki halálával eltörölte bűneinket, aki elhozza az üdvösséget. De csak annak, aki Őt elfogadja.
“Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek.”(Apcsel 3,19-20)
Ez az üzenet az évszázadok alatt semmit sem változott. Ma is érvényes!
Péter beszédére sokan megtértek, “a hívő férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett”.(Apcsel 4,4)

A szadduceusok azonban “bosszankodtak azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból.”(Apcsel 4,2) Ezért börtönbe vetették Pétert és Jánost, majd másnap a nagytanács előtt vallatták őket.
Péter – Szentlélekkel telve – itt mondta el harmadik nagy hatású beszédét:
“Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez előttetek egészségesen.”(Apcsel 4,9-10)
“…és nincsen üdvösség senki másban…”(Apcsel 4,12)
A főpapok minél jobban tiltották, az apostolok annál jobban hirdették Jézus feltámadását és a bűnök bocsánatát.
Nem tehették meg, hogy ne mondják el, amit láttak és hallottak, nem tehették meg, hogy ne tanúskodjanak Jézus Krisztus mellett.
“Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért…”(Apcsel 4,21)

Hazamenve elmesélték a történteket a gyülekezetben, mire ők “egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez”(Apcsel 4,24), hogy bátorságot kérjenek tőle az igehirdetésre, és további csodákat Jézus neve által.
“Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”(Apcsel 4,31)

“A hivők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt.”(Apcsel 4,32)
Az emberek jól érezték magukat a közösségben, életük megszentelődött, megtisztult, Isten szelleme kézzelfoghatóan megnyilvánult. Természetes, hogy szerették volna sokáig fenntartani ezt a helyzetet, de Jézus parancsa nem az volt, hogy maradjanak, hanem, hogy menjenek:
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”(Máté 28,19-20)

Ez a parancs ma is él. Minden hívő misszióban van: el kell vinnünk az emberekhez Jézus hírét!
Ha megtértünk, ne üljünk tétlenül! Tevékenyen várjuk Jézus visszajövetelét!
Hirdessük szeretetét!
Legyünk Jézus Krisztus lámpása!

, , , , , , , ,

Hozzászólás

Apostolok cselekedetei 1-2

Jan

Ezen a vasárnapon új, izgalmas sorozatba kezdtünk. A következő 7 héten keresztül az apostolok életéről, cselekedeteiről szóló történetekkel fogunk megismerkedni. Az apostolok ugyanolyan hétköznapi, egyszerű ember voltak, mint mi mindnyájan. Többségük tanulatlan, kétkezi munkás, de mindegyikük a Szentlélek segítségével, a Szentlélek által cselekedett. Olvasunk majd földrengésekről, csodákról, hatalmas tengeri viharról, hajótörésről, börtönből szabadulásról, halott feltámadásáról, jelentőségteljes álmokról, és még sok-sok érdekességről.


Az Apostolok cselekedeteinek írója nagy valószínűséggel az a Lukács apostol, aki Máté, Márk és János mellett egy külön evangéliumot is írt, és eredetileg nem is volt zsidó. Orvosként Pál útitársa volt a második és harmadik térítő útján, ahogy könyvének második részében a “mi” utalás mutatja. A könyv 16. részétől kezdve vált át többes szám első személyre, ez mutatja, hogy innentől kezdve maga is az események részese volt. A korábbi történéseket pedig szemtanúk elmondása alapján jegyezte le. Használta Márk evangéliumát is, hogy az eseményeket helyes sorrendbe tudja tenni.
Lukács őszintén ír a kezdeti gyülekezetek problémáiról, kendőzetlenül néven nevezve a negatív szereplőket is.

Lukacs1

Írásait könyveknek nevezi, de tulajdonképpen egy Teofil nevű férfiúhoz írott levelek voltak. Mivel Lukács “nagyrabecsült” Teofilusnak szólítja, valószínűleg egy magas rangú, Rómában élő fiatalember lehetett.
“Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott”.(Apcsel 1, 1-2)
Lukács evangéliuma tehát Jézus életének körülbelül első 30 évéről szól.
Az Apostolok cselekedetei pedig az első gyülekezetek körülbelül első 30 évéről tudósítanak, amikor már a tanítványok cselekednek a Szentlélek által.
“…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”(Apcsel 1,8)

Jézus beszél a tanítványoknak az Atya ígéretéről.
“Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: “Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.”(Apcsel 1, 4-5)
Erről már korábban is beszélt nekik:
“Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (János 14,25-26)
“Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.” (János 15, 26-27)
Amikor a Szentlélek eljön belénk, akkor az igazság lesz bennünk.
“De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.” (János 16, 5-8)

A Szentlélek megmutatja nekünk, mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.
A Szentlélek megváltoztat minket. Szükségünk van a Szentlélekre!
Ha valaki nem érzi, hogy benne él a Szentlélek, kérje Őt, hogy merítse be.
Ha pedig azt érezzük, hogy már bennünk van, kérjük őt, hogy töltsön be minket még jobban, hozzon erőt az életünkbe, és vezessen minket!

“Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Apcsel 2, 1-4)

A könyv második fejezetében hét fantasztikus, szinte csodaszámba menő dologról olvashatunk.

1.) Jeruzsálem ekkor tele volt emberekkel, akik a páska ünnepére sereglettek össze az akkor ismert világ minden tájáról: “…pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok…” (Apcsel 2,9-11)

2.) Az összegyűltek tanúi voltak, mi zajlott le akkor, azon a helyen. Egyszerre mindenki a saját nyelvén hallotta és értette a másik embert. Azt azonban egyáltalán nem értették, hogy ez miképpen történhetett meg.
“Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: “Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?
Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén” (Apcsel 2,7-8)
Néhányan gúnyolódni kezdtek, és részegséggel magyarázták a történteket.

3.) Ekkor felállt az a Péter, aki korábban háromszor is megtagadta Jézust. Most kiállt, és zengő hangon beszédet intézett a megzavarodott tömeghez. Mi ez, ha nem csoda?

4.) Megmagyarázta, mi történt. Tanulatlan, egyszerű halászként szólt az emberekhez, de amit akkor és ott elmondott, tökéletesen az ott jelenlévő, Istent szerető zsidók szívéhez szólt.
Ez is egy csoda!

5.) A tanulatlan Péter briliánsan felépített prédikációt mondott azoknak az embereknek, akiknek egy része szemtanúja volt Jézus keresztre feszítésének. A beszéd hatására mintegy háromezer ember megkeresztelkedett.
“Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: “Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter így válaszolt: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apcsel 2,36-38)

6.) Az első keresztény gyülekezet fantasztikus volt! Ez is egy csoda!
“Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Apcsel 2,42-47)

7.) Isten ígérete mindenkinek szólt, a leszármazottaknak és a távollevőknek is!
“Péter így válaszolt: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Apcsel 2,38-39)

A Szentlélek szeretné, ha bennünk lakhatna, szeretne teljesen bemeríteni. Bölcsességet ad, a megfelelő szavakat, erőt, hogy a sötétségben tudjunk menni. Ha erőre van szükségünk a kísértésekkel szemben, mit tegyünk? Térjünk meg! Ismerjük be, hogy eddigi életünk rossz irányú volt, alázattal szólítsuk meg Istent, Jézus nevében keresztelkedjünk meg, és fogadjuk el a Szentlélek ajándékát! Hogyan?
“Kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”(Lukács 11,9-13)

Isten ajándékot akar adni – a Szentlelket. Kérjük ezt az ajándékot!

, , , ,

Hozzászólás

Mindaz, aki vagyok….

Áldott, aki az Úr nevében jön!

Áldott, aki az Úr nevében jön!


Az időjárás ugyan nem vesz tudomást róla, de hamarosan itt a húsvét. Ezzel a vasárnappal, a virágvasárnappal kezdődik a szent hét, más néven nagyhét. Ezen a vasárnapon a világ számos gyülekezetében megemlékeznek erről az eseményről. Mindenhol másképp ünnepelnek: valahol virágokkal, valahol barkákkal, valahol pálmalevelekkel.
Larry tanítását Norbi tolmácsolta

Larry tanítását Norbi tolmácsolta


Mindenhol másképp, de ugyanazt ünneplik: Jézus dicsőséges, egyetlen királyi bevonulását Jeruzsálembe. Amikor az emberek ujjongva fogadták, felsőruháikat az útra terítették, gallyakat vágtak a fákról (János pálmaágakról ír), ezt szórták az útra Jézus szamarának lábai elé. Mindenfelől a “Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön!”– kiáltás hallatszott.
Nagybojt
A virágvasárnap egyben a 40 napos nagyböjt utolsó vasárnapja. Érdekes azonban, ha hamvazószerdától nagyszombatig összeadjuk a napokat, nem 40, hanem 46 napot számlálhatunk. Miért? A böjti időszak vasárnapjai ugyanis nem számítanak bele a nagyböjtbe!
Egy hét múlva, húsvét vasárnapjával kezdődik a pünkösd előtti 50 napos időszak, amely a húsvét utáni 7. vasárnappal végződik. Ezen a napon a kereszténység a Szentlélek kiáradását, az egyház születését ünnepli meg. Ennek az 50 napos időszaknak a vasárnapjai beleszámítanak a pünkösd idejébe, így tehát a nagyhét 40 napja (ami tulajdonképpen 46 nap) időben majdnem megegyezik a pünkösd 50 napjával.

Ezen a vasárnapon új sorozat indult gyülekezetünkben.
Három egymást követő vasárnap a jelmondatunk, mottónk elemzésével foglalkozunk majd.

Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül.

Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül.


“Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül.”
Minden alkalommal meg fogjuk nézni, hogy a mottónk második feléhez hogyan viszonyul az első felének aznapi része.

Mindaz, aki vagyok….. Isten ajándéka.
De ki vagyok tulajdonképpen? Lehetek férfi, nő, magyar, amerikai, szőke, barna, kék vagy zöld szemű, de ezek csak külsőségek. A kérdés az, ki vagyok Jézus Krisztusban? A kérdés a keresztény identitásunkra vonatkozik.

Ki vagyok?

1.) Kegyelemből van üdvösségem a hit által
“Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka! Nem a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen.” (Efezus 2,8-9)
2.) Örök életem van
“Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.” (János3,16)
3.) Új teremtés vagyok
“Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett!” (2 Korintus 5,17)
4.) Isten szeret engem
“Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.” (Galaták 2,20)
5.) Isten gyermeke vagyok
“Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (János 1,12)
6.) Kész vagyok elmondani, hogy reményem van
“Szívetekben Krisztust tiszteljétek, mint Uratokat! Mindig legyetek készek, hogy meg tudjatok felelni azoknak, akik azt kérdezik, miben reménykedtek!” (1 Péter 3,15)

Ezek Isten valós ígéretei a számunkra, de gyakran nem hisszük el ezeket teljesen, nem ezek alapján élünk.
“Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (János 5,39-40)

Nem elég a Biblia olvasása! Az Írások Jézusról tesznek bizonyságot, az életünk pedig arról, hogy hiszünk-e igazán Jézusban, követjük-e Őt, engedelmeskedünk-e Neki?
Ám gondolatainkat sokszor még a régi sémák határozzák meg. Olyasmit beszélünk be magunknak, ami nem igaz, és elmerülünk az önsajnálatban. Ezeket a hazugságokat aztán megtanuljuk élvezni is, sőt kimondottan szeretjük, ha ezeket mások is megerősítik bennünk.

Nagyon fontos, hogy egészséges legyen a tudatunk, ami azt jelenti, hogy szilárd meggyőződések szerint éljük az életünket. Ezek a meggyőződések pedig a Bibliára alapozódjanak, ne az érzéseinkre! Azt kell igaznak tartanunk, amit a Biblia mond rólunk. A “Ki vagyok?”- kérdésre a Krisztusban kapott identitásunk alapján kell válaszolnunk.

De nem elég az egészséges tudat! Úgy is kell cselekednünk!
“Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1,22)
Engedelmeskednünk is kell Isten Igéjének, bármilyen nehéznek is tűnik. Ezt a saját erőnkből nem tudjuk megtenni, csak ha a Szent Szellem működik bennünk, általunk.

Isten iránti engedelmességünk akkor lesz teljessé, ha úgy élünk, ahogy Jézus is élt. Azaz engedelmeskedünk az Atya akaratának, és elmondjuk másoknak is, mennyire szeret minket az Úr.
“…aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1 János 2,5-6)

Tehát három fontos képességgel kell rendelkeznünk
a.) elmondani a saját történetünket
b.) elmondani Isten történetét
c.) ezáltal befolyásolni a világot

Elmondani saját történetünket azt jelenti, hogy elmeséljük, bizonyságot teszünk, hogy mit jelent az új identitásunk. Hogyan változott meg az életünk? Mi történt? Ez nagyon fontos része a tevékeny keresztény életnek.

Milyen egy bizonyságtétel?
– Milyen volt az életem, mielőtt megismertem Jézust?
– Hogyan hallottam Jézusról?
– Hogyan változott az életem, miután úgy döntöttem, követem Jézust?

A Bibliában is sok bizonyságtétel van. Van, amelyik mindössze egy mondat:
“Erre ő így válaszolt: “Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”(János 9,25)
Pál apostolnak pedig sok részletes bizonyságtétele van. (Pl. Apcsel 22,1-21)

Van másfajta bizonyságtétel is: elmondani Isten történetét az életünkben.
– Hogyan működik ma Isten az életünkben?
– Mit tanulhatunk a Szentlélektől?
– Mit tanulhatunk a Bibliából?
A lényeg annak a bemutatása, hogy Isten élő, tevékeny módon vesz részt az életünkben.

De nemcsak meghatározott alkalmakkor kell bizonyságot tenni. El kell mondani a világban, sőt meg is kell élni, és ezáltal befolyásolni, jobbá tenni a világot.
“Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2,17)
Fontos, hogy életünk, szavaink mindig tükrözzék, hogy Jézussal élünk. Ez azért kell, hogy megvalósuljanak szándékai a világban rajtunk keresztül. Az Ő szándéka pedig az, hogy helyreállítsa a tökéletes békét, a shalom-ot.

Isten Orszaga

Egy megsérült világban élünk, de reménységünk van, hogy a mennybe jutunk. A jelenlegi és a jövőbeli életünket egy szellemi híd köti össze, amelyen keresztül bejuthatunk Isten Országába. Szellemi hidunk, hitünk alapja a Biblia. Ezekre az alapokra épülnek az oszlopok, a doktrinák: Mit hiszünk Jézusról? Hogyan élünk? Hogyan működik a gyülekezet?
A tartóoszlopokra épül a teljes Egyház, aminek megjelenési formája a helyi gyülekezet.
Az Egyház a hídnak az a része, ami összeköti a sérült világot a menny reményével.

Az Egyház funkciója, hogy választ találjon az emberiség három legnagyobb vágyára:
– transzcendentális vágy Isten után
– vágy a közösségre
– vágy az élet céljának megtalálására

Hogyan segít az Egyház ebben?
– Segít kapcsolatba kerülni Istennel (istentiszteletek, bibliaolvasó körök stb.)
– A gyülekezeti közösség kielégíti a közösség utáni vágyat
– Ahogyan kapcsolatba kerülünk Istennel és a gyülekezettel, megtaláljuk életünk értelmét.

Az emberek be tudnak lépni Isten Országába, ha megtalálják a kapcsolatokat. Hiszen Isten Országa már itt van, de még sincs itt teljes valóságában.

Mi a mi részünk ebben? Hogyan kapcsolódik Isten univerzális tervéhez a mi életünk?
Életünket úgy kell élni, hogy segítsünk másoknak helyreállítani a kapcsolatot Istennel.
Ehhez magunkban kell növeszteni a
– hit
– szeretet
– áhitat
– bizonyságtétel
– tanítványság
– megszentelődés
– sáfárság
képességét.
Ennek eszköze lehet egy 30 napos kihívás, amit ha sikerrel teljesítünk, egész életre kiterjedő kihívássá fejlődhet. A kihívások teljesítése közben pedig folyamatosan fejlődik az állandó, élő kapcsolatunk Jézus Krisztussal.

Növekednünk kell a közösségi életünkben, szokásainkban is:
– istentisztelet
– szentségek
– tagság
– szeretet
– szolgálat
– kötelezettség
– sáfárság
Ne csak menjünk a gyülekezetbe! Legyünk mi a gyülekezet!

Mindaz, aki vagyok….Isten ajándéka.
Ki vagyok?!
Ha szeretem Jézust, követem parancsolatait.
“Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” (János 14,15)
Ha szeretem Istent, átadom magam neki, hogy megvalósulhassanak szándékai a világban magamon keresztül.

Vendégeink (Peter és Marvin) sokat filmeztek

Vendégeink (Peter és Marvin) sokat filmeztek


Mindig van mit énekelni

Mindig van mit énekelni

, , , , , , , , , , ,

Hozzászólás

A Szentlélek kiáradása

A Húsvét utáni 7. vasárnapon rendhagyó istentiszteletre készültünk. Vendégeket vártunk: a Felebarát Keresztény Közösség (OMS) látogatott el hozzánk, hogy közösen ünnepeljük Pünkösd vasárnapját. Januárban mi vendégeskedtünk náluk egy közös bemerítkezési szertartás alkalmával. Most nagy lelkesedéssel dolgoztunk, hogy mindent tökéletesen előkészítsünk a vendégek fogadására. Júlia szervezte a munkát, még térképet is rajzolt, hiszen az egész udvart, teraszt, kertet belaktuk az istentiszteletet követő kerti parti során. Igazi csapatmunka volt az előkészítés, és utána az elpakolás!A két pásztor is megosztotta egymás közt a munkát: Szabados Sanyi, az OMS pásztora a Szentlélek életünkben betöltött jelentőségéről beszélt, míg Péter a Vigasztaló, a Pártfogó Szentlélekről.

Istennek sok hasonló ígérete van, többször utal arra, hogy Ő többre gondolt, amikor megteremtette a világot. A történelem folyamán Isten lépésről lépésre jeleníti meg magát előttünk. Az ószövetségi időkben Isten Lelke egy-egy emberen ült meg. Az Ószövetség a törvényen alapult, csak kevesen értették meg igazán, de ők jártak valóban Istennel, ők voltak igazán közösségben az Úrral: a bírák, a próféták.A középkorban az egyház kapcsolatban állt Istennel, az embernek kapcsolatban kellett lennie az egyházzal. Ez azonban sokszor formális kapcsolat maradt. Hiszen nem az a fontos, hogy az emberek istentiszteletre járjanak, hanem, hogy mindig Istent tisztelve járjanak! Vajon azért megyünk-e templomba, hogy ott találkozzunk Istennel, vagy már Istennel együtt jövünk, hogy találkozzunk az egyházzal? Aki csak azért jár templomba, hogy Istennel találkozzon, az csak vasárnaponként van kapcsolatban az Úrral. Isten ereje nincs jelen az életében. Ha Isten távolinak tűnik, hitből kell élni! Ha nem érezzük Isten jelenlétét, attól Ő még jelen van. Számíthatunk az ígéretére. Megígérte, hogy kiönti a Szentlelket, és kiöntötte. Ezért vagyunk itt, hogy erre emlékezzünk. Teljen meg szívünk, lelkünk, minden gondolatunk Isten Lelkével! Ha nem a Szentlélekkel töltekezünk be, könnyen átadhatjuk magunkat valami másnak, ami látszólag segít elviselni a problémáinkat. Pál apostol erre figyelmeztet az efezusi levélben: Ez nem az alkoholfogyasztás tilalma. Ez a mértéktelenség tilalma! A részeg ember átadja magát az alkohol bódító hatásának, az erkölcsi ellazulásnak, kicsapongásnak, züllésnek. Az alkohol feloldja a gátlásokat, módosítja a tudatot. Ne a bor mámorának adjuk át magunk, hanem Isten Lelkének! Ő segít elhordozni a testi és lelki problémáinkat. Nem kell egyedül botladoznunk, hiszen Ő fogja a kezünk. És ez a tökéletes élet! Ezt tervezte el Isten a teremtés kezdetén. A Mindenható Isten Lelke által tökéletessé válhat köztünk a szeretet. Erről szól a Pünkösd! Hiszen Isten Lelke tele volt szeretettel, szánalommal a nyomorultak felé, nem volt benne megalkuvás, és ezzel a szeretettel örökre megváltoztatta a világot.
Erre emlékezünk Pünkösdkor.


Péter a Vigasztalóról, a Pártfogóról tanított. Az egyik Pártfogó Jézus. A pártfogó szó görög jelentése paracletos, azaz melléhívni, olyan valaki, akit hívnak vagy küldenek valahova, hogy segítsen másoknak, bátorítson másokat.A másik Pártfogó a Szentlélek. A másik Pártfogót azért kapjuk, hogy amikor Jézus elmegy, ne essünk kétségbe. Ha telve vagyunk Szentlélekkel, Jézus Krisztusról beszélünk az embereknek, őt dicsérjük.Ha a Szentlélek megérint minket, ráébredünk bűnösségünkre, elkülönülünk a világtól, és eljutunk az igazságra, mert Ő az Atya dolgait szólja, és a jövőre vonatkozóan is elmond dolgokat.
Mit kell tennünk ahhoz, hogy a Szentlélekkel közelebbi kapcsolatba kerüljünk?
Ha mentőt hívunk vagy tűzoltót, tudjuk a hívószámot. Ha a Szentlelket, a “hívószám” a Lukács 11,13:

Istenünk, vegyél körül minket a te Szentlelkeddel! Kövessük a szeretetet, és kívánjuk a szellemi ajándékokat! Isten olyan Pártfogót adott, aki mindig ott akar lenni velünk. Nemcsak életünk legfontosabb pillanataiban, hanem a legapróbb mindennapokban is. Ne mulaszd el kérni a Szentlelket! Hiszen Krisztus jó illata vagyunk, és amit beszívunk, azt illatozzuk ki.

Az istentisztelet után következett a “nem hivatalos rész”, a kerti parti. Mindannyian élveztük a finom süteményeket, szendvicseket, az eper turmixot, a ragyogó napsütést, ismerkedhettünk a vendégekkel, lehetőségünk nyílt a nyelvgyakorlásra, a tartalmas beszélgetésekre. Annyira jól éreztük magunkat, hogy el is határoztuk, hagyományt teremtünk a közös istentiszteletből.

, , , , , ,

Hozzászólás

Pünkösd – rajongók és tanúk

Az utóbbi két istentiszteleten Norbi tanított pünkösdről. Bár teljes prédikációval készült, mégis inkább beszélgetéssé alakította át, mivel kevesen voltunk. Mindenkinek jutott idő, hogy beszámoljon személyes pünkösdi élményeiről, saját átélt csodáiról. Nem hangzott el ugyan a tervezett tanítás, de most elolvashatjuk.

Dicsérjük az Urat!

És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. (Apostolok cselekedetei 1,4-8)

Alig akad olyan gyülekezet Pünkösdkor, ahol ne ezeket az igéket olvasnák fel. Ez azt jelenti, hogy sok tízezer, százezer gyülekezetben, a világ minden pontján beszélnek, tanítanak a Szentlélekről. Ennek ellenére, talán megbocsátjátok nekem a részleges diagnózist, de én úgy látom, nagyon kevés jut a világunkba a Szentlélekből. Amikor elmegyünk egy-egy gyülekezetbe, akár még a sajátunkba is, ide, valahogy többet, jobbat várunk. Nagyobb érzéseket, nagyobb erőket, nagyobb szentséget. És ez még nem minden. Mert egy-egy vasárnap után úgy megyünk haza, hogy egy kicsit a magunk életét is megvizsgáljuk. És amikor a saját életünkbe pillantunk, sokszor még szomorúbb a helyzet: nem találjuk a Szentlelket. Kinyitjuk a sublótot, a kamrába is bepillantunk, esetleg leporoljuk a Bibliát a Szentlélek után kutatva. Nincs ott. És akkor, összeszedve minden bátorságunkat, belepillantunk a szívünkbe. És ott, valahol megleljük a nyomát a Szentléleknek. Összehúzódva egy sarokban, ott lapul, várja, mikor kaphat nagyobb teret.

Ma délelőtt a Szentlélek-paradoxonról szeretnék beszélni. Arról, hogyan, és mi változott meg az apostolok életében a Szentlélek hatására, milyenek voltak előtte és utána. Mintha egy reklámot néznénk, amiben valami folttisztítót hirdetnek: ilyen volt és ilyen lett. És arról is szeretnék egy kicsit beszélni, mi hogyan ismerjük fel, hogy teljesek vagyunk a Szentlélekkel.
Lehet, ez sokatokat megnyugtat majd: jé, hiszen én totál teli vagyok a Lélekkel! Bár így lenne. Másokat talán elszomorít: csak hálni jár belém a Lélek, és bizony tennem kell valamit azért, hogy jobban betöltsön Isten Lelke.

Borzasztó izgalmasnak találom, hogy az apostolok, miután meggyőződtek Jézus feltámadásáról, elbeszélgettek vele, látták sebeit, erejét, halhatatlanságával is szembesültek, rajongók lettek. Körbeugrálták Jézust, örültek, hogy nem a rómaiak, nem a vallási elit, hanem Mesterük, Uruk a győztes. Lelkesek voltak, és várták, hogy számos ószövetségi prófécia beteljesüljön: nevezetesen, Krisztus, a Messiás uralma. Meglepő, de ez a rajongás és lelkesedés nem a Szentlélektől van. Ezért ma délelőtt – az amerikaiak kedvéért pontokba szedve – tehát az első pont: nem minden rajongás és lelkesedés a Szentlélek ajándéka. Régen, a 17-18. században az ébredési mozgalmakban megtért embereket, kvékereket, néha metodistákat is, úgy is csúfolták, hogy a rajongók. Igen, van a Szentlélek által adatott rajongás, de csak az, hogy valamiért lelkesedünk, nem biztos, hogy a Szentlélek gyümölcse.
Lehet, annak örülünk csupán, hogy előléptettek, végre hatalomhoz jutunk, netán összejöttek a vágyaink, álmaink. Nincs ezzel semmi baj, de ezt ne mondjuk Isten Lelkének. A tanítványok rém izgatottak voltak amiatt, hogy végre nem ők lesznek a világ lúzerei. Korábban így nézett ki a helyzet. Amiben hittek, minden összedőlni látszott: nem hogy nem vonultak be dicsőséggel a jeruzsálemi templomba, ahol királlyá koronázták volna Jézust, őket meg nyilván hercegekké, grófokká, hanem a Megváltót meggyilkolták, őket pedig megvetették, bujdokolniuk kellett. Most fordult a kocka, végre a puska megfelelő oldalán álltak – vélték ők. Ez pedig felszabadulás, öröm. És most jön a fekete leves: Jézust azt mondja nekik, hogy nem, nem ez a fő kérdés. Nem az a kérdés, hogy mikor kaptok hatalmat, mikor jön el a Kánaán. A kérdés az, hogy mikor jön el a Szentlélek. És a válasz: nemsokára. Ez volt a második pont. A Szentlélek nem siet. Jön, amikor akar. Fú, ahova akar. És ez az igazi kérdés, nem az, hogy mikor ér véget a lúzerségünk. Mikor kapunk hatalmat, toronyórát, lánccal. Ez a világi lélek. A Szentlélek más.

Amit Jézus ígér, az meglehetősen kiábrándító. Nem arról beszél, hogy mikor lesznek az apostolok grófok meg hercegek, hanem arról, hogy tanúi lesznek Jézusnak. Talán sokakat kiábrándítok, de nem a grófok szoktak tanúskodni. Nem is a hercegek. A hatalmasokat akkor is, és most is, ritkán szokták beidézni tanúnak. A tanúk egyszerű emberek. Mint az apostolok. És éppen ezért hitelesek – nem bonyolult okfejtéssel, rendszerezett apologetikával adják elő a tudásukat, hanem a tapasztalataikról tanúskodnak. Mi történt velük. Ez tehát a harmadik pont. Onnan tudhatod, hogy a Szentlélek eljött az életedbe, hogy tanú vagy. És a tanúskodásod nem abból fakad, hogy mennyire szorgalmasan jegyzeteltél vasárnap, vagy hogy miként sikerült az egyháztörténet záróvizsgád, esetleg milyen új felismerést olvastál a neten arról, hogy melyik hónap hanyadikán jön vissza Jézust, hanem a saját tapasztalataidról.
Ez önmagában nehéz ügy. Mert üres lesz a tanúságod is, ha üres az életed. Ha nem avatkozik be Isten az életedbe, ha nem tölti fel a szívedet szeretettel és kegyelemmel, nem tanú leszel, hanem csak prókátor. Jogi képviselő: elmondja az ügyfele érdekeit. A jogi képviselő nem ugyanaz, mint a tanú. Felkészült, jó beszédű, de feladatot teljesít. A tanú az életét osztja meg. Ha van mit megosztani. Amikor tehát eljön a Szentlélek, azt nem csak abból tudjuk meg hogy rajongunk, és bizonyságot merünk tenni, hanem abból, hogy van miről bizonyságot tenni. Érdekes, hogy az apostolok, amikor rajongtak, akkor az uralkodásról beszéltek. Ha akkor mentek volna ki prédikálni, valószínűleg arról beszéltek volna, hogy visszajött Jézus, kapjátok össze magatokat, és ha akarjátok, Ti is együtt uralkodhattok majd vele. Lesz kaja, pia, sör, virsli. Diszkólámpa, nőcik. Talán még prédikáltak volna az erőről is – ne feledjük el, hogy igen kiváló apostolok óhajtották égi tüzet lehozni az azonnal meg nem térő falura.

Pünkösd után azonban hirtelen háttérbe szorult az egójuk. Persze, beszéltek Krisztusról, persze, bátrak lettek, de a Szentlélek nagyon furcsa módon hitelesítette a szolgálatukat. Kezdett kikopni belőlük az önzés. Eladogatták a tulajdonukat, hogy gondoskodjanak a szegényekről. Örömmel, szívesen és sokat imádkoztak. Megtisztult a szívük. A gyűlölet, a hatalomvágy, az irigység egyre inkább elhagyta őket. Kedvesek lettek a nép előtt. Kedvesek voltak azokkal is, akik nem hittek.

Testvéreim! Óriási a különbség Pünkösd előtt és után! Előtte bezárkóztak. Féltek a külvilágtól, féltek az üldözéstől, a vallási elit gonoszságától. Ez a félelem eltűnt. Legyen ez a 4. pont. A Szentlélek megszabadít a félelemtől. Pünkösd után nem bezárkóztak, hanem kinyitottak. Észrevették, hogy nagyobb az, aki bennük van, mint aki a világban van. Óriási paradigmaváltás! Akkoriban kifejezetten rossz pont volt kereszténynek lenni. Teljesen érthető lett volna elbújni, titokzatoskodni, félni. E helyett kimentek az emberek közé, kedvesek voltak velük, és nem azt nézték, hogyan hat rájuk a világ, hanem azt, ők hogyan vihetnék Isten áldását, Jézus kedvességét az emberek közé. És működött!

Hogyan tovább? Szedjük össze a pontjainkat (az amerikaiak kedvéért).
1. Nem minden rajongás és lelkesedés a Szentlélek munkája
2. A Szentlélek nem siet, szuverén Úr, jön, amikor akar, és persze, amikor mi készen állunk Rá, észrevesszük a jelenlétét. Nem az a kérdés, nekünk mikor lesz jó, mikor szűnünk meg lúzernek lenni, hanem az, hogy Ő mit akar. Talán mindig lúzerek maradunk…
3. Onnan vesszük észre, hogy a Szentlélek eljött az életünkbe, hogy tanúk vagyunk. És azért vagyunk tanúk, ami az életünkben történt: kibékültünk a szomszéddal, megbocsátottunk az ellenségeinknek, sőt, még a saját szüleinknek is.
4. A Szentlélek megszabadít a félelemtől. A Szentlélek nyitásra ösztökél kifelé. Nem félünk a külső világtól, hanem bátran visszük oda Isten szeretetét.

A Szentlélek rengeteg csodát is tesz, tehet. Örüljünk az Egyház tulajdonképpeni megalapításának, és kérjük Istent, tegyen minket bátorrá, hiteles kereszténnyé, és adjon mindennap olyan tapasztalatokat, amelyekkel kapcsolatban félelem nélkül lehetünk a tanúi.

Drága Istenünk! Köszönjük, hogy elküldted a Szentlelket. Kérünk, segíts mindannyiunknak, hogy igénybe merjük venni az Ő segítségét! Segíts, hogy beengedjük a Szentlelket az életünkbe. Jöjj, Szentlélek, és tégy bizonyságot Jézusról. Jöjj, és töltsd el tűzzel az életünket. Égess ki belőlünk mindent, ami akadályoz minket abban, hogy tiszta szívvel szeressünk Téged és az embereket.
Ámen.

, , , ,

1 hozzászólás