Posts Tagged Kegyelmi ajándékok

Apostolok cselekedetei 5-7

Ildiko3
Ezen a vasárnapon Ildikó folytatta az apostolok cselekedeteinek, az első keresztény gyülekezetnek a történetét.

Az első gyülekezet tökéletes egyetértésben, szeretetben és vagyonközösségben működött.
„Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.”(Apcsel 4,44-45)
Ahol azonban emberek vannak, megjelenik a bűn is. Anániás és Szafira az eladott birtokuk árából egy részt megtartottak maguknak, a többit odaadták az apostoloknak, de azt hazudták, hogy az egészet odaadták.
Péter vádat emelt Anániás ellen: „Miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?” (5,3)
„Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.”(5,4)
Anániás összeesett és meghalt, felesége három órával később úgyszintén. Szigorú volt a büntetés, példát statuált.
Isten nem tud kiegyezni a bűnnel, különösen, ha hazugság van Testében, a gyülekezetben. Isten szereti az embereket, de gyűlöli a bűnt. Meg akarta védeni az első gyülekezetet a bűn elterjedésétől. Ha a kis hazugság büntetlen marad, azonnal jönnek a nagyobb hazugságok, aztán a még nagyobbak, és a gyülekezet elveszik a bűn mocsarában. Isten nem engedte, hogy gyökeret verjen Testében a kétszínűség.
Így viszont „nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet, és mindazokat, akik hallották ezeket.” (Apcsel 5,11)

A nép azonban magasztalta az apostolokat, mert sok csoda, csodás gyógyulás történt általuk. Isten megszentelte a gyülekezetet, miután megfegyelmezte. Az apostolok isteni erőt kaptak a gyógyításra, és az ördögűzésre, ahogy Jézus megígérte nekik: “Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” (Máté 10,8)
Erre a hatalmas népszerűségre irigység fogta el a szadduceusokat, elfogták az apostolokat (most már valószínűleg mind a 12-t, nemcsak Pétert és Jánost), és a nyilvános börtönbe zárták őket.
Isten egy angyal által kiszabadította őket, megparancsolva nekik, hogy „hirdessék a népnek az életnek minden beszédét a templomban”(Apcsel 5,20)

Ők pedig már korán reggel bementek a templomba és tanítottak.
Kiszabadultak a börtönből, de nem az életüket mentve menekültek. Engedelmeskedtek Isten parancsának, és tovább tanítottak a templomban.
Amikor pedig a nagytanács összegyűlt, hogy ítéletet hozzon az ügyükben, sehol sem találták őket. Lukács enyhe iróniával ír erről az eseményről: Az őrök gondosan ügyeltek az üres börtön biztosítására. Izrael leghatalmasabb főemberei olyan foglyok elítélésére gyűltek össze, akik eltűntek. A bebörtönzött apostolok már a templomban prédikálnak. A parancsnok a szolgákkal újra elfogja – de minden erőszak nélkül – az apostolokat.
A nagytanács pedig megkezdi kihallgatásukat.
„Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok ANNAK nevében, és íme betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani ANNAK az embernek a vérét.” (5,28)
Olyan hatalmas erő volt abban, ha Jézus nevében HITTEL kértek valamit, hogy már a nevét sem volt szabad kiejteni.
Péter itt újra elmondja, amit első, nagytanács előtti beszédében elmondott:
„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”(5,29) „Mi tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek” (5,32)
A Szentlélek is megerősítette tanúskodásukat, mert természetfeletti módon bátorrá tette őket a prédikálásra.
Várható volt, hogy a vezetők mérgesek lesznek az apostolokra, („dühükben a fogukat csikorgatták” 5,33) és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük.
A köztiszteletben álló Gamáliel, aki farizeus és tanító volt, rávette a nagytanácsot, hogy hagyják békén ezeket az embereket. Gamáliel kora egyik legjelentősebb tanítója volt: többek között Pál is tanítómesterének vallhatta. És úgy tűnik, nagy diplomata is volt.
Azt mondta, meg kell várni, mi lesz a vége ennek a mozgalomnak, és az elárulja, hogy emberektől való, vagy pedig Istentől.
„Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni.” (5,38)
Érdekes módon ez a felszólalás bizonyos értelemben védőbeszéd volt Jézus Krisztus gyülekezete mellett, amit a gyülekezet ellenségeinek képviselőjeként mondott el: megpróbálni megállítani Isten munkáját olyan, mint Isten ellene harcolni.
A nagytanács nem tartotta elegendőnek, hogy egyszerűen csak megintse az apostolokat, ezért megverették őket, és megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében. A megostorozást nyilvánvalóan azért kapták, mert engedetlenek voltak a korábbi tiltással szemben.
Az apostolok örömmel távoztak el a nagytanács színe elől. „Mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az Ő nevéért”(5,41)
Vesszőzésre ítélték őket, ez pedig a zsidó törvények értelmében 40 csapásnál nem lehetett több. Sőt, hogy még véletlenül se sértsék meg a törvényt, „csak” 39 csapást szoktak adni

A gyülekezet pedig tovább nőtt, és sokféle embert olvasztott magába. A görögül beszélő vagy hellenista zsidók nem tudtak arámul, az izraeli zsidók anyanyelvén, lazábban értelmezték és tartották meg a Törvényt. A jeruzsálemi vagy héber zsidók jóval szigorúbban.
A zsidó világban feszültség volt a görögül beszélő és az arámul beszélő zsidók között. A jeruzsálemi zsidók le is nézték a görögül beszélő, külföldi származású zsidókat. Ez a feszültség pedig a gyülekezetben is jelentkezett.
A görögül beszélők úgy érezték, hogy őket mellőzik a mindennapi szolgálatban. A szolgálat többféle feladatot jelentett: Például az apostolok fő feladata a prédikálás és az imádkozás, de volt szeretszolgálat is (anyagiak és a természetbeni juttatások szétosztása, ami az asztaloknál történt). Az apostolok felismerték, hogy az egyre több a feladatot meg kell osztani.
“Nem helyes az, hogy az Isten Igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.”(6,2-4)
Az apostolok Isten Igéjét, valamint az imádságot részesítették előnyben.
Ők maguk három dolgot kívántak meg azoktól, akiket szolgálatba állítottak:telve legyenek Lélekkel, bölcsességgel és másoknak bizonyságot kellett tenniük róluk, hogy valóban megfelelnek az előző két követelménynek.
Mind a három szükséges volt ahhoz, hogy valaki az anyagiakat kezelje.
Az apostolok javaslata tetszett az egész gyülekezetnek, és kiválasztottak hét embert, ők lettek a diakónusok (a görög diakonos – aki szolgál.) Fő feladatuk a szegények közti élelem és más segély kiosztása volt.
Kiválasztották Istvánt, Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt. Mind a hétnek görög neve volt, ami azt jelzi, hogy hellén származásúak lehettek. Nikoláosz pedig prozelita volt, tehát eredetileg pogány, aki felvette a zsidó hitet.
A nevekből látszik, hogy a gyülekezet és az apostolok szándékosan hellenista hátterű zsidókat választott, hogy a fent említett diszkriminációt megszüntessék. Ezzel mutatták, hogy minden hívőt elfogadnak maguk közé, mindegy, kinek milyen a háttere, Isten mindenkit elfogad.
A hét férfit az egész közösség választotta, de a megbízást az apostoloktól kapták: imádkoztak értük, és rájuk tették a kezüket. A kézrátétel megbízást és hatalomátruházást jelző cselekmény volt ebben az időben.
A gyülekezet pedig rohamosan növekedett, sőt sok zsidó pap is hívővé lett.

A hét férfi közül Istvánról tudjuk, hogy „hittel és Szentlélekkel teli férfiú volt” (6,5) „Kegyelemmel és erővel telve nagy csodákat és jeleket tett a nép között.”(6,8)
Emellett gyakorlott vitázó is volt. Ellenfelei nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Lélekkel, amellyel beszélt. Nem tudták nyílt vitában legyőzni, így más, kevésbé tisztességes eszközhöz folyamodtak. Felbéreltek embereket, hamis tanúkat állítottak, akik a káromlás vádját hozták fel ellene, amely mint tudjuk, ekkortájt halállal büntetendő cselekmény volt. „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent.”(6,11)
Ezek a szavak elegendőek voltak ahhoz, hogyhogy felkorbácsolják az indulatokat mind az egyszerű emberekben, mind a vezetőkben, és letartóztassák, majd vádolják Istvánt a nagytanács előtt.

A nagytanácsban ülők (mind a 71-en) rátekintettek Istvánra, hogy lássák, hogyan fog felelni. Látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé. Nyilvánvalóan Isten dicsősége ragyogott rajta.
A főpap, aki ugyanaz a Kajafás, aki Jézus perének tárgyalásain is elnökölt, megkérdezte:
„Valóban így van ez?”(7,1)
Krisztus azt ígérte tanítványainak: ,,Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és a hatalmasságok elé hurcolnak titeket, ne gondolkodjatok rajta, hogyan védekezzetek, és mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít benneteket rá, hogy mit kell mondanotok” (Lk 12,11-12).
Ezért tudja István is, hogy mit kell mondania.
Valóban így van ez?
Mire vonatkozott ez a kérdés? Arra a vádra, hogy Mózes és a templom ellen beszélt. Ezeket a vádakat hozták fel tehát ellene, amelyek persze részben igazak is voltak. István kétségtelenül tett olyan kijelentést, hogy Jézus Krisztus új rendet hoz majd létre, és hogy Istennel nem csupán a templomban találkozhatunk, hanem ő ott van, és munkálkodik az emberek életében és szívében.
Részben igazak, féligazságok, ezeket pedig sokkal nehezebb megcáfolni. Teljesen más a helyzet egy olyan állítással, amely nyilvánvalóan hazugság. A féligazságot azonban rendkívül nehéz megcáfolni, és Istvánnak most egy ilyen helyzettel kellett szembenéznie.
„Valóban így van ez?”
Ő erre így szólt: „Atyámfiai, férfiak és atyák, halljátok!” (7,2)
István ezzel kezdi védőbeszédét a nagytanács előtt, amely végül a halálához vezet. Annyira feldühíti ugyanis a hallgatóságot, hogy azok a fogukat csikorgatva halálra kövezik. Hogyan fajulhatott idáig a dolog?
István védőbeszéde elején még vádlottként áll a nagytanács előtt. Még mielőtt azonban védőbeszéde végére érne, már nem vádlott, hanem ő lesz az, aki a nagytanácsot és a jelenlévő hallgatóságot vádolja. És István olyan vádakat emel ellenük, amelyeket nem bírnak elviselni, az igazság fájdalmas, ezért halálra kövezik. Megint egy újabb emberi reakció!
Hogyan jutottak el idáig?
A vád az, hogy Mózes és a templom ellen beszél. István úgy építi fel beszédét, a Szentlélek úgy vezeti gondolatait, szavait, hogy rámutat arra, a zsidó történelem folyamán az ősatyák hányszor és hogyan szegültek szembe az Isten által kiválasztott vezetőkkel. Például Mózessel, vagy Józseffel, akit saját testvérei adtak el rabszolgának. Azok a férfiak, akiket a zsidók atyáikként emlegetnek. És a zsidók rendkívül büszkék voltak atyáikra.
István azonban rávilágít majd arra, hogy atyáik története nem annyira jeles és dicsőséges, mint amennyire ezt ők gondolták.
Hányszor fordult az Isten által kiválasztott Mózes ellen saját népe?
Amikor 40 évesen meglátogatja testvéreit, hogy általa szabaduljon meg a nép az egyiptomi fogságból. Igazságot akar tenni két veszekedő zsidó között, azok ellene fordulnak:
„Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá?”(7,27-28)
Mózes ezt a beszédet meghallva elmenekült és negyven esztendeig élt a pusztában.Negyven év múlva Isten visszaküldte, hogy Ő, akit megtagadtak, ő vezesse ki a népet Egyiptomból. Kihozta őket Egyiptomból, csodákat tett a pusztában, vezette a népet. De megint ellene fordultak, amikor bálványokat kezdtek imádni, elkészítették az aranyborjút, hordozták Moloknak sátorát.
István rámutat, hogy bizony a mi atyáink nem akartak engedelmeskedni Mózesnek.

Istvánt azzal is vádolták, hogy a templom ellen szólt.
„A magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik”, ahogyan a próféta mondja.”(7,48) Ézsaiásra utal István.
“A menny az én királyi trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem – mondja az Úr;”(7,49)
István rámutat, hogy az Úr bennünk lakik, nem a templomban, nem az épületben.
Hosszú beszédében logikusan végigvezeti ezt a gondolatsort: az atyák mindig szembeszegültek Mózessel, és Isten bennünk lakik.
Ez a válasza a vádakra.

De a végén átmegy vádlóba, és most már egészen konkrétan kimondja azt, amire eddig szinte csak utalt.
„Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek. Mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is…”(7,51) vagyis ugyanazt teszitek, amit atyáitok is tettek.
“A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok?” (7,52)
Ha kicsit visszamegyünk a történelemben, valóban azt látjuk, hogy az ő atyáik Isten minden igazi prófétáját üldözték.
Ézsaiás prófétát is üldözték, és végül kettéfűrészelték. Jeremiást egy verembe vetették, mert az Úr nevében szólt. Sőt Illés és Elizeus is bajba kerültek, mert felemelték hangjukat a gonosz királyok ellen.
“A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét.”(7,52)
Ezek a próféták a Messiás eljöveteléről beszéltek. De atyáik megölték azokat, akik megjövendölték a Messiásnak az eljövetelét.
“Most pedig az Ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti,
Akik bár angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg.”(7,52-53)
Az utolsó kristálytiszta, logikusan levezett vádpont:
Ti még atyáitoknál is rosszabbak vagytok.
Atyáitok megölték az összes prófétát, akik a Messiás eljöveteléről beszéltek nekik. De ti magát a Messiást öltétek meg.
Istvánt azzal vádolták, hogy Mózes törvénye ellen beszél, de ők maguk sem tartották meg Mózes törvényét.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban!
“Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: Íme látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll.”(7,54-56)
Jézus a Jelenések könyvében megígéri az egyik gyülekezetnek, hogy „aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon, mint ahogy én is győztem és atyámmal együtt ülök az ő trónusán” (Jel 3,21).
Itt azonban István nem azt látja, hogy Jézus az Isten jobbja felől ül, hanem hogy Jézus, az Isten jobbja felől áll.
Jézus azért állt föl, hogy így fogadja első mártírját. Az elsőt a több millió mártír sorában, akik életükkel fizettek azért, mert bizonyságot tettek Jézus Krisztusról. „Látom, amint az Emberfia ott áll Isten jobbján.” (7,56)
“Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, – mert nem akarták hallani az igazságot -, és egy akarattal rárohantak, aztán kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felső ruháikat egy Saul nevű ifjú lábai elé tették le. Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet. Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott. Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt. És amikor ezt mondta, meghalt.”(7,57-60)

István mártírhalála sokban hasonlít Jézus Krisztus kereszthalálára. Jézus Krisztus is imádkozott azokért, akik ezt a bűntényt elkövették ellene.: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).
István is azt mondja, hogy: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt.”
Imádkozik az üldözőiért. Jézus korábban mondta, hogy „imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Mt 5,44).
István tehát Jézus példáját követi ebben, és ahogyan az Úr kezébe ajánlotta lelkét, abban is.

Ő lett a keresztény világ első vértanúja. Aki megkapta a vértanúság ajándékát, olyan elképesztő szenvedéseket tud elviselni Krisztusért, hogy az emberek ezt látva Krisztushoz fordulnak megtéréssel és imával.
Ha István vértanúságát önmagában szemléljük, tragédia.
Ha István vértanúságának a hatásait nézzük, már egészen más a kép. István megkövezésével kezdődött az egyház vad üldözése. „Azon a napon nagy üldözés kezdődött az egyház ellen, amely Jeruzsálemben volt, és ők szétszóródtak Júdea és Samária területén, kivéve az apostolokat” (8,1).
Ahelyett, hogy elbátortalanították volna őket, ez az üldözés az első misszionárius mozgalmat eredményezte. Azoknak, akiknek menekülni kellett, keresztülmentek az országon, hirdetve az igét. Ők elbújhattak volna, vagy megtagadhatták volna hitüket. De ez az Úr akaratának megvalósulása volt: “ti lesztek a tanúim Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában a világ végéig” (Apcsel 1,8).
Ami először úgy látszott, hogy egy katasztrófa a korai keresztényeknek, az Isten akarata volt, hogy az Ő szava terjedjen. Csak a sátánt látni szerencsétlenségünkben és szenvedésünkben, súlyos hiba. Isten gyakran arra használja a nehézségeket, hogy megvalósuljon akarata.
Az Istvánt megkövező, megvadult tömegben ott áll egy ifjú, Saul, aki egyetértett a büntetéssel. Elindul Damaszkuszba, hogy elfogja az oda menekült keresztényeket, ahová már Pálként érkezik meg. Útközben megtér, később ő lesz Pál apostol. Ha nincs István vértanúsága, amely hatással volt Saulra, nincs Pál apostol sem. Ha István nem maradt volna hűséges Urához és nem imádkozott volna ellenségeiért, akkor talán soha nem lett volna Pál apostol. És valóban, Pál többször utal írásaiban István megkövezésére, amely mély nyomott hagyott benne.

Ugyanazon szeretettel, nekünk is imádkoznunk kell azokért, akik rosszat akarnak nekünk. Ez elég nehéznek tűnik, de ha belegondolunk, hogy aki olyan, mintha ellenségünk lenne, lehet, hogy egy napon meg lesz mentve, ha mi hűségesek maradunk az Úrhoz, hirdetve az Ő szavát szeretettel, úgy ahogy István tette.

Itt most meg kell kérdeznünk magunktól, vajon mi nem vagyunk-e gyávák és erőtlenek, amikor hitünkről tanúságot kellene tennünk, és felebarátainkat közelebb kellene vinnünk Jézushoz és az Egyházához?
Pedig ma már véres üldözéstől nem kell tartani. Ma a szavak elítélő erejétől kell tartani.
Sokan maradinak, elavultnak bélyegzik a mi keresztény erkölcseinket, a mi másságunkat. Hányan dicsekszenek „másságukkal”, mi pedig szégyelljük azt, hogy keresztények vagyunk, hogy számunkra szent a család, hogy számunkra érték a tisztaság?

Megvallod-e hitedet, bizonyságot teszel-e Jézusról, ha úgy ítéled meg, hogy ennek számodra hátrányos következményei lesznek? (egy állásinterjún, egy baráti társaságban, egy kibontakozó kapcsolat elején)

De ahhoz, hogy megvalld, előtte el is kell fogadnod Jézus szeretetét! Teljesen! Tökéletesen! Nem lehet félig elfogadni! Nem lehet félig járni Isten útját! Teljesen kell! Elfogadni, rábízni magad, teljesen, hittel. Nem lehet félig megbízni valakiben! Teljesen kell! Mert Ő ott van, és várja, hogy elfogadd. Nem kell érte tenned semmit! Fogadd el! Megváltoztatja az életedet! Fogadd el!
És akkor tudsz róla hitelesen tanúságot tenni.
Elfogadtad-e Jézus szeretetét?
Követed-e Őt egész lényeddel?
Megvallod-e Őt a világ előtt?
Vállalod-e, hogy szavakkal megköveznek a hitedért: barátaid, munkatársaid, családtagjaid?

István vállalta…..

Május első vasárnapjára gyülekezeti kirándulást szerveztünk a Sas-hegyre

Május első vasárnapjára gyülekezeti kirándulást szerveztünk a Sas-hegyre

Reklámok

, , , , , , ,

Hozzászólás

Mindaz, amire képes vagyok…

Húsvét második vasárnapján Larry felelevenítette, hogyan jelent meg Jézus a feltámadása után két tanítványának, akik éppen egy Jeruzsálem melletti faluba tartottak.
“És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” (Lukács 24,27)
Először nem is értették mi történt, hanem amikor megnyílt a szemük és felismerték, azonnal visszafordultak, hogy elmondják saját bizonyságtételüket, hogyan találkoztak Krisztussal.
Nekünk is el kell mondanunk a Krisztussal való személyes találkozásunk történetét!
Krisztus legyőzte a bűnt. Ő él, és az Ő Szent Lelke bennünk él!

mindaz3_04

Jelmondatunk harmadik fele: Mindaz, amire képes vagyok…. Isten ajándéka.
De mire vagyok képes?

Ez a kérdés kapcsolatban van az első két kérdéssel: Ki vagyok? Mim van? Mert aki vagyok, és amim van, az meghatározza, hogy mire vagyok képes.

Vannak képességeink, időnk, pénzünk, áldásaink, van személyes holmink, de vannak kegyelmi ajándékaink is. (apostol, próféta, evangelista, pásztor, tanító, hit, bölcsesség stb.)
Megkapjuk a Lélek Gyümölcseit is (szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás), azokat a jellemvonásokat, amelyek kifejlődnek bennünk, mialatt az Urat szolgáljuk, teret adva magunkban a Szent Léleknek. Ezek segítenek, hogy tegyünk másokért és Isten Országáért.

Feladatunk:
– Istent szeretni és szolgálni
– Másokat szeretni és szolgálni
– A sérült világ és a menny közé állni
A Szent Szellemmel együttműködve segítünk másoknak, hogy megtalálják Isten Országát. Ez egy szolgálat, amelyre odaadjuk magunkat.

De nem elég, ha tudjuk, kik vagyunk, és mink van. A kérdés az, tesszük-e, amit kell?
Ha nem tesszük meg, nem tudjuk megvalósítani Isten szándékait a világban magunkon keresztül.
De mit vagyunk hajlandók megtenni?
És mit fogunk megtenni?

A Bibliában több olyan történetet olvashatunk, amikor valaki nem volt hajlandó megcselekedni Isten akaratát. Mózes ellenállt, Jónás elfutott, és saját életünkben is számtalan példát találunk arra, amikor szembeszálltunk az Úr akaratával.
Figyeljünk azokra, akik félelmeik ellenére is engedelmeskedtek Istennek!
Legjobb példa erre maga Jézus.

mindaz3_03

Jézus nemcsak képes volt vállalni a kereszthalált, hanem hajlandó is volt, sőt meg is tette!

A másik jó példa Ézaiás.

mindaz3_02

Az izzó parázs, amellyel a szeráf megérintette Ézaiás ajkát, Isten tisztító erejét jelképezi, amellyel szentté teszi szolgáját. Ézaiás Isten elhívására hajlandó volt engedelmeskedni, és végig engedelmes próféta maradt.

De hogyan tudunk válaszolni Isten hívására, ha nem halljuk?
Hiszen Isten manapság már nem jelenik meg égő csipkebokor formájában, és nem szól hozzánk mennydörgő szavakkal sem. De ha elég csendesek vagyunk, meghallhatjuk azt a csendes hangot, amellyel szívünkben szól.
“Az Úr ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?” (1 Királyok 19, 11-13)
Isten Illéshez csendes suttogással szólt. Illés mégis meghallotta, és válaszolt.

Isten ma is sokféle módon szól hozzánk: Igéjében, lelkiismeretünkben, inspirációban, mások tanácsaiban stb.
Fontos azonban, hogy amikor szól, akkor figyeljünk!

Isten mindannyiunkhoz egyenként szól, de van egy általános akarata is a tanítványaihoz:
“Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: “Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,18-20)
Ennek a missziós parancsnak az az általános célja, hogy minden ember mindig megkapja az Istenről szóló tanítást.
“Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2 Péter 3,9)
Jézus követőiként engedelmeskednünk kell Isten parancsolatainak! Az az Ő akarata, hogy senki ne vesszen el!

Hogyan veszünk részt a missziós küldetésben?
1.) Elmondjuk saját történetünket (lásd: Mindaz, aki vagyok… című rész)
2.) Elmondjuk Isten történetét (lásd: Mindaz, amim van….című rész)
3.) Befolyásoljuk a világot

Hogyan tudjuk befolyásolni a világot?
Mindannyian hatunk egymásra pozitívan vagy negatívan. Pozitív befolyásolás például a biztatás.
De hogyan tudjuk befolyásolni a világot?
Ez lehetetlen feladatnak tűnhet számunkra.
Talán közelebb kellene kezdeni: Hogyan tudjuk befolyásolni Magyarországot?
Még ez is túl nagy feladatnak látszik.
Hogyan tudunk hatást gyakorolni Budapestre? Kerületünkre?
Itt már látható a befolyásunk, ha például a Családsegítő Központ munkájára gondolunk.
De ha még közelebb megyünk, még közvetlenebb a hatás. A szomszédainkra már közvetlenül tudunk hatni.
Nem úgy befolyásoljuk a világot, hogy ott hatunk, hanem a világnak azon kicsi részével kezdjük, ahol élünk.

Kik laknak a világban?
– Én (Először magunkra kell odafigyelnünk, beépítenünk az életünkbe a szellemi önfegyelmet. Törődnünk kell a testünkkel, hiszen ez az egyetlen hely, ahol élhetünk.)
– Család
– Gyülekezet
– Barátok
– Szomszédaink
Velük kell először foglalkoznunk, a saját környezetünkkel!

De mire vagyok képes?
– zene
– dicsőítés
– tanítás
– prédikáció
– Biblia tanulmányozás
– tanítványság
– lelki gondozás
– imádság
– vezetőség
– barátság
– közös érdekek
– segítség
– tanácsadás
– evangelizálás
Ezek közül mire vagy képes? Mit vállalsz? Mi az, amit meg tudsz tenni erről a listáról már most? Mit tudsz megtanulni?
Sokszor akkor látjuk a lehetőségeket, amikor a legnagyobb a szükség. Isten hívása akkor ér el, amikor látjuk a szükséget.

Közösségünkben hamarosan nagy szükséggel fogunk szembenézni. A 17 éve Magyarországon tevékenykedő Coleman házaspár szeptemberben visszatér az USÁ-ba, Jerry a Francis Asbury Society-nél fog dolgozni.
Az élet azonban nem áll meg, nem hull darabokra. Nyugodtan tovább kell folytatni a munkát.
De hiányukat ki fogja betölteni? Ki lesz hajlandó segíteni? Ki lesz hajlandó szolgálni?
Bíznunk kell Istenben, hogy az űrt, ami távozásukkal keletkezik, Isten betölti.

Gondolkozz!
Képes vagy? Hajlandó vagy? Meg is teszed?
Kérd az Urat, adja áldását szolgálatodra, hogy megvalósuljanak szándékai a világban magadon keresztül!

mindaz3_01

, , , , , , , , ,

Hozzászólás

Keresztény életcélok és szolgálat

Mindannyian befogadtattunk Isten családjába, tagok vagyunk Krisztus Testében egyéni és közösségi szinten is. Tagok vagyunk, keresztény életcéljaink vannak, és szolgálunk. A tagság egyéni és közösségi része is arról szól, hogy növekedjünk a hitben, hogy közösségben éljük meg hitünket, hogy osztozhassunk egymás örömeiben, egy más gondjaiban, tudjunk tanulni, növekedni egymás bizonyságtételeiből. A tanítás hanganyaga meghallgatható itt:

Célunk a keresztény növekedés és az érettség elérése.

Igen, Krisztus az, aki apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek. Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten szent népét a feladatukra: Krisztus „Testének” felépítésére. Meddig fog tartani ez a felépítés? Addig, amíg mindnyájan egységre és harmóniára nem jutunk az Isten Fia megismerésében, és mindabban, amit a hitünk magában foglal. Addig, amíg majd mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani.” (Ef 4,11-13)

De ezek a szolgálati ajándékok önmagukban semmit sem érnek. Ezek konkrét céllal adatnak, hogy az egyénnek és a közösségnek használjanak. Az ajándékok adásának az a célja, hogy növekedjünk a hitben.
De nem maradhatunk mindig csecsemők a hitben, el kell jutnunk a Krisztusban való nagykorúságra!
Ehhez a Tagsági Szövetségben alapelveket kapunk, amelyeket lefordíthatunk olyan konkrét célokká, amelyek szerint tudunk élni. Ezek nem szabályok! Ezek alapelvek, keresztény életcélok!

Istent illetően

1.) Az üdvösség folyamata

A skála mutatja, hogyan formálódik az emberek hite, gondolkodásmódja. A 0 pont pedig nem a vége, hanem éppen a kezdete valaminek. Ha hitbéli növekedésünket egy gyermek fejlődéséhez hasonlítjuk, amely a fogantatástól a felnőtté válásig tart, akkor a skála negatív értékei jelenthetik a magzati állapotot, a O a születés, míg a pozitív értékek a növekedést mutatják.

Egyedül Jézus Krisztus képes összekötni az embert Istennel. Ő hidalja át a köztünk lévő szakadékot, és amit átélünk (bűnbánat és hit, bizonyosság, megigazulás, megszentelődés), illetve annak tudata, hogy Krisztus elhívott minket valamilyen okból, ez a magunk odaszentelődése.
Ez a hitünk alapja. Isten azt akarja, hogy senki ne vesszen el, mindenki üdvözüljön!

De itt nem állhatunk meg. Vannak olyan hitgyakorlatok, amelyeket mindennap elvégezhetünk, hogy növekedjünk a hitben. Tudatosan törekedjünk arra, hogy mindennap tanulmányozzuk a Szentírást, és alkalmazzuk tanításait az életben.

2.) Fontos napi gyakorlat

– imádság
– a Biblia olvasása
– vasárnapi pihenés

3.) Kerülendő dolgok

a.) Hamis istentisztelet (bármi, ami képes átvenni Isten helyét az életünkben):
– okkult dolgok
– spiritizmus
– boszorkányság
– asztrológia
– bálványimádás ( a szívnek is lehetnek bálványai, tehát minden, ami életünkben olyan központi helyet foglal el,
hogy köré szervezzük egész életünket.)
“mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés nem az Atyától, hanem a világtól van.” (1János 2,16)
Meg kell tehát vizsgálnunk, mi van a szívünk középpontjában!

b.) Titkos társaságok (az a hűségeskü, amit ők követelnek, felülírja az Isten iránti hűséget)

Saját magunkat és másokat illetően

1.) Fontos napi gyakorlat (ez segíti lelki növekedésünket)
a.) önfegyelem
b.) önuralom
“A Szent Szellem pedig ezeket teremti meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,
szelídség és önuralom. Nincs olyan törvény, amely ezeket elítélné.” (Galaták 5,22-23)

Ha képesek vagyunk ezeket gyakorolni, ezek szerint élni, ez már az érettséget jelenti, azt, hogy a Lélek Gyümölcsei
megteremnek bennünk.
c.) helyes megítélés (megkülönböztetés)
Isten Igéjéből lehet megtanulni, mi a jó, mi a rossz, mi az, ami Tőle jön, és mi az, ami a Gonosztól.
d.) egyensúly és mértékletesség
Gyakran szélsőségesen élünk: a “mindent vagy semmit” elv alapján. Ez veszélyes! De az egyensúlykeresésben is Isten
Igéjére kell támaszkodnunk!
“Így tehát, testvéreim, nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. Nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai
szerint éljünk. Ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. Ha viszont a Szent Szellem
segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.”(Rómaiakhoz 8, 12-13)

Honnan tudjuk, hogy egyensúlyban vagyunk-e? Fel kell tennünk magunknak öt fontos kérdést:

2.) Megfontolandó dolgok

a.) Öt fontos kérdés
– Ez a tevékenység erősíti vagy gyengíti a keresztyén bizonyságtételemet?
– Ez a tevékenység ellentmond-e a Szentírás tanításainak?
– Tiszta-e a lelkiismeretem? (Sokszor súg nekünk a Szentlélek.)
– Felesleges kísértésbe visz-e, ha részt veszek ebben a tevékenységben?
– Okoz-e függőséget vagy bármilyen más rabságot ez a tevékenység?
Ezeket a kérdéseket a szívünkbe írjuk, hogy automatikus szűrőként működjenek minden esetben!

b.) Szórakozás
Fontos, mivel töltjük meg elménket, a szórakoztató ipar mely részeit engedjük be az életünkbe.

c.) Anyagokkal való visszaélés (kábítószer, alkohol, dohány, szerencsejáték, falánkság stb.)
“Tudjátok meg, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma! Igen, a Szent Szellem tulajdona, akit Istentől kaptatok, ezért többé már nem ti rendelkeztek a testetekkel! Isten nagyon drága váltságdíjat fizetett értetek — szerezzetek hát dicsőséget Istennek a testetekkel is!” (1Kor 6,19-20)

Vizsgáljuk meg, milyen helye van életünkben pl. az evésnek! Ha központi helyen áll, már bálvány lett! Ez nemcsak elménket köti meg, de a testünket is rongálja. Mert az értelmünkkel képesek vagyunk felfogni, hogy nem helyes, amit teszünk, de a testünk kiköveteli a rosszat. Nem jó, ha függőségeink, szenvedélyeink irányítanak! Találjuk meg az önmérsékletet!

3.) Kerülendő dolgok
a.) Pornográfia
b.) Szexuális kapcsolat házasságon kívül
“Nyilvánvaló, hogy a régi természetünkből ilyen dolgok származnak: paráznaság, erkölcstelenség, szexuális bűnök, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, veszekedés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, megosztottság, irigykedés, részegeskedés, vad mulatozás és ezekhez hasonlók. Figyelmeztetlek benneteket — ahogy azt már korábban is tettem —, hogy akik így élnek, nem fogják örökölni Isten Királyságát!” (Galaták 5,19-21)
Mindezek a test gyönyöreire fókuszálnak, akár valóságosan megéljük, akár csak a képzeletünkkel.
Többé már nem a magunkéi vagyunk, hanem Istenéi. Tisztelnünk kell Istent a testünkkel, értelmünkkel egyaránt!
A Szentírás pedig megtanít minket arra, hogyan tudunk önmérsékletet tanulni:

„Semmi sem tilos a számomra” — írtátok a leveletekben. Erre azt válaszolom: igen, de nem minden válik a javatokra! Még ha igaz is, hogy semmi sem tilos, azt azonban nem hagyhatom, hogy bármi is a szolgájává tegyen! „Az étel a gyomornak való, a gyomor meg az ételnek” — mondjátok. Ez igaz ugyan, de Isten ezt is, azt is félre fogja tenni, és többé nem lesz szükség rájuk. Testetek azonban nem arra való, hogy a szexuális bűnöket szolgálja, hanem hogy az Urat szolgáljátok vele. Az Úr pedig gondot visel a testetekre is.
Isten nemcsak Urunkat, Jézust támasztotta fel a halálból, hanem minket is fel fog támasztani hatalmas ereje által! Nem tudjátok, hogy testetek olyan szorosan hozzá tartozik Krisztushoz, mint az emberhez a testrészei? Ezért hát soha ne szakítsátok el testeteket Krisztustól, hogy egy prostituálttal kapcsoljátok össze! Isten mentsen, hogy ez előforduljon!
Vagy talán nem tudjátok, hogy ha valaki egy prostituálttal szexuálisan egyesül, akkor a testük eggyé lesz? Ahogy az Írás mondja: „a kettő egy testté lesz”. Aki azonban az Úrhoz kapcsolódik, az szellemben egyesül vele.
Fussatok el a szexuális bűnöknek még a közeléből is! Minden más bűn, amelyet elkövet az ember, a testén kívül van, aki azonban szexuális bűnt követ el, az a saját teste ellen vétkezik. Tudjátok meg, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma! Igen, a Szent Szellem tulajdona, akit Istentől kaptatok, ezért többé már nem ti rendelkeztek a testetekkel! Isten nagyon drága váltságdíjat fizetett értetek — szerezzetek hát dicsőséget Istennek a testetekkel is!” (1 Kor 6,12-20)

4.) Megbecsülendő dolgok
a.) Az ember értéke
“Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató! Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is.” (Apcsel 10,34-35)
b.) Az élet szentsége
c.) Igazságosság és becsületesség (az elnyomottak, a szegények, a szenvedők igazsága is)

Isten által létrehozott intézményeket illetően

1.) Megbecsülendő dolgok
a.) A házasság szentsége
b.) A gyermekek nevelése és oktatása
“Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz.” (Péld 22,6)
c.) Felelős állampolgárság

A gyülekezetet illetően

1.) Megbecsülendő dolgok
a.) Tagság (Krisztus Testében és a helyi gyülekezetben)
b.) A kijelölt vezetők, lelkészek támogatása
c.) Aktív részvétel a helyi gyülekezetben
d.) A kegyelmi ajándékok használata
e.) Imádság és kenet az isteni gyógyulás érdekében
f.) Sáfárság (nagylelkű adakozás, egyszerű életmód)
g.) Mások segítése a hit útján (evangelizáció, tanítványság, érettség)

A hivatalos tagsághoz szükséges:
1.) megtérni, bemerítkezni, hitben növekedni
2.) elfogadni a Szabad Metodista Egyház Hitvallását, Tagsági Szövetségét, életcéljait
3.) támogatni a helyi gyülekezetet, részt venni munkájában, harmóniában élni másokkal, Isten dicsőségét keresni
mindenben.
4.) részt venni a tagsági szertartásokon

, , , , , ,

Hozzászólás

A cölibátus, a szegénység, a vértanúság, a vendéglátás, a prédikálás és a misszió ajándéka

Ezen a vasárnapon rendhagyó módon, az Úrvacsorával kezdődött az istentisztelet. Havonta legalább egy alkalommal megállunk, és elgondolkodunk, mit tett értünk Jézus. Visszanézünk az életünkre, van-e olyan dolog, ami blokkolja bennünk Jézus munkálkodását. Lehetőségünk van megvallani ezt Jézusnak, így helyreáll az Istennel való közösségünk. Az Úrvacsora komoly, de nem szomorú része az istentiszteletnek. Az asztal nyitott, mindenkit szívesen látunk vendégül, aki hisz.

Ezután a kegyelmi ajándékok témakörének utolsó tanítása következett. Larry tanítása a keretben olvasható.

Krumplifejékhez Karalábé úr is csatlakozott, hogy bemutassa nekünk, mennyire különbözőek vagyunk Krisztus testén belül is. A különbözőség a szolgálatokban is megmutatkozik, becsüljük meg a másikat, hiszen ugyanazt a testet építjük!

Érdekes, hogy az ajándékok a szerzetesrendekben felállított sorrendhez igazodnak. Ha egy új szerzetes belép a rendbe, három dologban kell elköteleznie magát: az engedelmességben, a cölibátusban, a szegénységben.

A cölibátus ajándéka

“Szeretném, ha mindenki úgy élne, mint én! De Isten mindegyikünknek más-más ajándékot adott: az egyiknek ilyet, a másiknak másfélét.
Akik még nem élnek házasságban, vagy már özvegyek lettek, azoknak azt üzenem: jobban teszik, ha továbbra is egyedül maradnak, mint ahogyan én is élek.” (1 Kor 7,7-8)

Pál Istentől való ajándéknak tekintette egyedülállóságát, hiszen így minden energiáját Istenre tudta fordítani.
Manapság ritkán lehet a cölibátust megtartani. A fogalom a szerzetesrendekhez, az apácákhoz kapcsolódik. Épp ezért sajnálatos, hogy pont ezek követtek el olyan szexuális zaklatásokat, amelyek felháborították a világ közvéleményét. Így a katolikus egyházra több oldalról is erőteljes nyomást gyakoroltak, hogy töröljék a cölibátus kötelező jellegét. Mert nem mindegy, hogy valaki ajándékként kapja, és önkéntesen vállalja ezt, vagy előírják neki.

Az önkéntes szegénység ajándéka

“Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy zörgő cimbalom. Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha értek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele — de nincs bennem isteni szeretet, az egész nem ér semmit! Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy elégessék — de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.”
(1 Kor 13, 1-3)

Ez az önkéntes szegénységről szóló gondolat a bevezetője Pál szeretethimnuszának. A szegénység önkéntes vállalása pedig azt jelenti, hogy csak a lehető legszükségesebb dolgokat birtokoljuk. Elhagyjuk szerezni vágyásunkat, gyűjtési ösztönünket, és másokhoz fordulunk, másokat szolgálunk, ebben találjuk meg az örömünket.
Az önkéntes szegénység nem új dolog a történelemben: Assisi Szent Ferenc, John Wesley, George Miller, Albert Schweitzer az életével tett bizonyságot erről.

A vértanúság ajándéka

A vértanúság az Úr kegyelmének ajándéka, amely által képessé válunk arra, hogy Krisztus iránti szeretetből felajánljuk életünket. Amikor a vértanúk életéről olvasunk, nem egyszer elcsodálkozunk azon, hogy milyen derűs lélekkel és milyen bátran néznek szembe a szenvedéssel, a halállal.
A vértanúság ajándékát a szabadító szenvedéssel fejezik ki. Aki megkapta ezt az ajándékot, olyan elképesztő szenvedéseket tud elviselni Krisztusért, hogy az emberek ezt látva Krisztushoz fordulnak megtéréssel és imával.
Az első keresztény vértanú István volt. Az apostolok mind vértanúként fejezték be életüket. Szent Johanna, Gellért püspök, Dietrich Bonhoeffer, Apor Vilmos, A dárda vége című film mind az öt misszionáriusa megkapta a vértanúság ajándékát Istentől.

A vendéglátás ajándéka

“Legyetek vendégszeretők, és ne panaszkodjatok! Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak!” (1 Péter 4,9-10)

Szeretünk kapni, de nem mindannyian tudunk adni. És nem könnyű munka másokat úgy vendégül látni, hogy a megérkezők otthonosan érezzék magukat.
A történelem során a vendéglátás “intézménye” az ispotályosoknál alakult ki, akik a Szent Föld felé zarándokló lovagokat, utazókat, szegényeket látták vendégül. A kolostorban kijelöltek egy-egy szerzetest, aki a vendéglátás felelőse lett.
Az idők folyamán kialakult a Máltai Szeretetszolgálat, amely hazánkban is a szegények, otthontalanok megsegítésével, ellátásával foglalkozik.
Érdekes, hogy a kórház (hospital) és a vendéglátás (hospitality) szó ugyanabból a szótőből származik.

A prédikálás ajándéka

“Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak! Aki beszél, Isten szavait mondja, aki pedig szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad, hogy ezáltal mindig Istené legyen a dicsőség Jézus Krisztus által! Mert övé a dicsőség és a hatalom örökké. Ámen!” (1 Péter 4, 10-11)

Sok ember tud prédikálni, de kevésnek van meg a prédikálás ajándéka. Sokan kaptak vezetői pozíciót, akik nem kapták meg a vezetés ajándékát. Ez minden ajándékra igaz. És sajnos fordítva is igaz: sok nő kapott vezetésre, prédikálásra ajándékot, de nem gyakorolhatta, mert a felekezeteikben csak a férfiak használhatták ezeket az ajándékokat.
A prédikálás ajándékát kapta John Wesley, Kálvin, Charles Spurgeon, Billy Sunday, Franklin Graham, Szeverényi János, Pataki Albert, Papp János, Szuhánszky Gábor. Ők helyesen kezelik Isten beszédét, ezzel Isten nevének szereznek dicsőséget.

A misszió ajándéka

“Ez a titok pedig a következő: az örömhír által a nem zsidók is örökölhetik ugyanazokat a dolgokat, amiket Isten a zsidóknak ígért, és ők is ugyanannak a Testnek a részei lehetnek. Igen, Krisztus Jézusban ők is ugyanúgy megkaphatják, amiket Isten ígért, mint a zsidók. Ennek az örömhírnek elterjesztésével bízott meg Isten engem, a szolgáját. Irántam való jóindulatából adta nekem ezt az ajándékot, amit meg sem érdemeltem. Így mutatta meg bennem a hatalmát. Én vagyok a legeslegkisebb Isten népe között, mégis nekem adta Isten azt az ajándékot, hogy Krisztus gazdagságát hirdessem a nem zsidóknak. Ez a gazdagság olyan hatalmas, hogy az egészet senki sem tudja megérteni.” (Ef 3,6-8)

Pál örömmel élt Istennek ezzel az ajándékával.
Minden közösségben fontos, hogy felismerjék, ki kapta Istentől a misszionárius elhívást, és utána segítsék mindenben, mögötte álljanak. Gyülekezetünkben is szolgál két misszionárius házaspár, és külmisszióba kiküldtük Károlyt, hogy más országban hirdesse az evangéliumot.

Ezután megnéztük a kitöltött kérdőívek alapján, hogy ki milyen kegyelmi ajándékot kapott Istentől. Természetesen a kérdésekre adott válaszok alapján kapott pontok nem feltétlenül jelentik azt, hogy az adott ajándékot valóban megkaptuk. De el kell gondolkodnunk, hogyan tudnánk segíteni másoknak, hogy ők is használni tudják ajándékaikat, hogy közösségünk jobb legyen, hogy Krisztus Teste épüljön.
Az is fontos, hogy tudjunk beszélni valakivel az ajándékainkról, és arról, hogyan használhatjuk ezeket a leghatékonyabban a mindennapokban.
De ne felejtsük el, hogy a szeretet minden ajándék felett áll!

“Addig pedig megmarad ez a három: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a legnagyobb.” (1 Kor 13,13)

Keressük a szeretetet, kívánjuk a kegyelmi ajándékokat!

, , , , ,

Hozzászólás

A vezetés és a kormányzás ajándéka

Larry a kegyelmi ajándékokat Krumplifej úr segítségével mutatta be, a tanítást alul, a keretben olvashatjuk.

Larry a kegyelmi ajándékokat Krumplifej úr segítségével mutatta be, a tanítást alul, a keretben olvashatjuk.

A kegyelmi ajándékok témaköre újabb ajándékok bemutatásával folytatódott.
Előtte azonban Larry összefoglalta azokat a jellemzőket, amelyek minden kegyelmi ajándékra igazak:
– Mindenkinek van legalább egy kegyelmi ajándéka.
– Senkinek sincs meg minden kegyelmi ajándék.
– Nem tudjuk megválasztani saját ajándékainkat, ezeket Isten adja.
– Az ajándékainkat használatra kaptuk. Használnunk kell ezeket!
– Egyetlen ajándékot sem használhatunk szeretet nélkül! Az ajándékok
nem fegyverek! Még a prófétálás ajándéka sem! Ha szeretet nincs
bennünk, semmik vagyunk.
– Az ajándékokat azért kaptuk, hogy Krisztus Teste épüljön.
– Az ajándékokat küldetésünk betöltéséhez kaptuk segítségül.

Minden ajándék megfelelhet egy-egy érzékszervünknek. Például a bölcsesség beszéde, az ismeret beszéde a száj, a hit a fül, mert a hit hallásból van. A gyógyítások, isteni erők munkáinak ajándéka a kéz, a prófétálás, a nyelveken szólás a nyelv. A tanítás, szolgálat és adakozás a lábak, a buzdítás, intés, könyörület a szemek.

Krumplifejek

Ezen a vasárnapon két újabb, egymáshoz nagyon közel álló, de mégis különböző kegyelmi ajándékról hallottunk: a vezetés és a kormányzás ajándékáról.
Érdekes, hogy minden szolgálati és kegyelmi ajándék rendelkezik a vezetés egy-egy elemével. A próféta is, a pásztor is, a tanító is vezető. De emellett létezik külön a vezetés ajándéka.
Ajándékainkat számba véve vigyáznunk kell, hogy se magunkat, se másokat ne skatulyázzunk be!
Ajándékainkat az összes ajándékunkkal harmóniában kell használnunk!

A hétköznapokban tudjuk, mit jelent vezetni, tudjuk, milyen a rossz vezetés, a rossz kormányzás.
Sokféle vezető van a világban: diktátor, király, vallási vezető, elnök, miniszterelnök, vezérigazgató stb.
Minden vezető a hatalom bizonyos mértékével rendelkezik. Vannak vezetők, akik teljhatalommal rendelkeznek saját területük felett, mások hatalma csak névleges.
De szellemi értelemben mit jelent a vezetés?
Milyen az a vezető, aki a vezetés szellemi ajándékával rendelkezik?
A korona és a jogar jellemzi?
Vagy a mosdókagyló és a törülköző jellemzi?

A választ a Róm 12, 6-8 adja meg:
“Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint [teljesítsük;]
Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal [mívelje.]” (Károli)
“Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.”(Kálvin)

És a vezetés szót nem találjuk egyik bibliafordításban sem! Helyette az ‘elöljáró’ szó szerepel. Ez adja vissza legjobban a görög eredetit: proistemi (elöljáró, felügyelő) elöl állót jelent. Aki uralmat, fennhatóságot gyakorol, de a törődés, védelem jelentést is hordozza.
A vezetés ajándéka hatalmas felelősség! Komolyan kell venni!

“Ezért azután felkelt a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törülközőt kötött maga köré. Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a derekára kötött törülközővel megtörölte a tanítványai lábát.” (János 13,4-5)
“Miután megmosta a lábukat, Jézus újra felvette felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte: „Értitek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok. Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy bánjatok egymással, ahogy én veletek. Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött nem nagyobb annál, aki őt elküldte. Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok és áldottak, ha valóban meg is teszitek, amit mutattam nektek.” (János 13, 12-17)

És Jézus be is mutatja a szolgáló vezetést. Nemcsak beszél róla.
Ebből az igehelyből ismert a mosdótál szimbólumot.

János 13, 4-5.

János 13, 4-5.

Milyen a jó vezető?

1.) Nem elégedett a dolgokkal úgy, ahogy vannak.

“A király akkor megkérdezte: “Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? Nem, biztosan csak a szíved fáj.” Nagyon megijedtem, és így szóltam a királyhoz: “Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tűz emésztette meg.” A király erre így szólt hozzám: “Mi a kívánságod?” Segítségül hívtam az ég Istenét és így válaszoltam a királynak: “Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Judeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem.” (Nehémiás 2,2-5)

Nehémiás szíve megtört, amikor látta a város pusztulását. Nem volt elégedett ezzel a helyzettel, kereste a lehetőséget, hogy változtasson rajta. Hatalmas kockázatot vállalt azzal, hogy megkérte a királyt, had építse újjá Jeruzsálem falait.
A jó vezető folyamatosan keresi, hogyan lehetne jobbá tenni a helyzetet, még akkor is, ha az kockázatvállalással jár.

2.) Perspektívát ad az embereknek.

“Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép, de boldogság a sorsa, ha a törvényt tartja.” (Péld 29,18)
Az eredeti héber ‘chazon’ szó vízió, kijelentés, álom jelentéssel bír. A jó vezető folyamatosan álmodik a jövővel kapcsolatban, és keresi a módot, hogyan tudná ezt átadni az embereknek.

3.) Felkészíti az embereket a szolgálatra.

“Igen, ő az, aki apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek. Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra — hogy ezáltal felépítsék és megerősítsék a Krisztus „Testét”. Meddig fog tartani ez az építés? Addig, amíg mindannyian ugyanúgy fogunk hinni, amíg ugyanúgy megismerjük Isten Fiát, amíg mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani.” (Ef 4,11-13)

A szolgálati ajándékok a vezetésre is elhívnak. Minden ajándékot azért kapunk, hogy felkészüljünk a szolgálat végzésére. Nem a magunk építésére kapjuk!

4.) A jó vezető jó példa.

Bemutatja, hogyan kell élni.
“Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.”(1 Kor 11,1)

Larry fiatalkori barátja, Bob egy hatalmas áruház igazgatója volt. Larry hétvégi munkát szervezett diákoknak, s az egyik diák a mosdótakarítás munkáját kapta. Az igazgató a fiatalt személyesen tanította be, ezzel mutatva meg, milyen minőségű munkát vár el tőle. Megmutatta, hogy a legmagasabb szintű vezető elvégzi a legalantasabbnak tartott munkát is, hogy tetteiben és szavaiban is következetes, és képes bátorítani a szíveket.

5.) Bátorítja a szívet.

“Kelj föl, menj ki, és intézz barátságos szavakat az emberekhez. Mert esküszöm az Úrra: ha nem mész ki, az éjszaka egyetlen ember sem marad melletted. De ez nagyobb baj lesz neked, mint bármi baj, ami ifjúságodtól mostanig ért.” (2 Sám 19,8)

A jó vezető nem büntet, nem nézi levegőnek a vezetetteket.
A hatékony vezető kiegyensúlyozott, rugalmas, látással bíró.

A kormányzás, irányítás, kalauzolás ajándéka

“Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra.” (1 Kor 12,28)

A kormányzás helyett itt a vezetés szót használja a bibliafordító.
A Károli-fordítás jobban tükrözi az eredeti görög szöveget:
“És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” (1 KOr 12,28)

A ‘kubernésis’ görög szó kormányzást, irányítást, kalauzolást jelent. A hajó kormányosára is használják, de a kormányos nem a kapitány! Bizonyos esetekben a kapitány is vezetheti a hajót, de az ő feladata az irány meghatározása.
A kubernésis szó gyökere kormányzást jelent. Bizonyos értelemben kapcsolatban van a vezetéssel, de nem teljesen ugyanaz.

“Azokban a napokban a Jézust követő zsidó tanítványok száma egyre növekedett. A görögül beszélő tanítványok azonban panaszkodtak a héberül beszélőkre, mert a görögül beszélő özvegyasszonyokat nem osztották be a mindennapi szolgálatokra. Ekkor a tizenkét apostol összehívta az egész gyülekezetet, és azt mondta: „Nem helyes, hogy Isten üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk, és helyette mi szolgálunk fel az asztaloknál. Ezért válasszatok ki magatok közül hét férfit, akikről a többieknek jó véleménye van, és akik telve vannak Szent Szellemmel és bölcsességgel. Rájuk fogjuk bízni ezt a munkát. Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük.”
Ez a javaslat az egész csoportnak tetszett. Ekkor kiválasztották Istvánt, aki telve volt hittel és Szent Szellemmel, és Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, aki Antiókhiából jött, és felvette a zsidó vallást, és az apostolok elé állították őket. Az apostolok pedig rájuk tették a kezüket, és imádkoztak értük.” (Apcs 6,1-6)

Ebben a részben a szellemi ajándékokat működés közben látjuk. Az apostolok rádöbbentek, hogy nem tudják elvégezni a munkát, szükségük van segítségre, hogy megmaradhassanak az imádkozás szolgálatánál.
Akik a kormányzás ajándékával rendelkeztek, azok tölthették be ezt a feladatot. Például István, aki később az első keresztény vértanú lett.

A kormányzás ajándékával rendelkező ember alapos, objektív, hatékony, felelősségteljes, lelkiismeretes, szervezett, figyel a részletekre, hűséges, védelmező. Ez más, mint a vezetői ajándék!
A kormányzás jó példája József, aki a fáraó álmait magyarázta, és a fáraó felügyelőjévé vált. Tanácsára a bőséges években fel tudtak halmozni annyi gabonát, hogy a népnek volt mit ennie az ínséges esztendőkben is.
Nehémiás a perzsa uralom alatt szolgálta a királyt. Megkérte, engedje vissza, hogy felépíthesse a leomlott falakat. Nehémiás jó szervező volt, tervet készített, ösztönözte az embereket, és 52 nap alatt a teljes munkával végzett.
“Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?” (Luk 14,28)

A kormányzati ajándékkal bíró embereknek a feladatokat nem szabad fontosabbnak tartani, mint az embereket! Vigyázniuk kell, hogy ne vállaljanak túl sokat. Ki kell osztaniuk a munkát!
A vezető látja a nagy képet. A kormányzó a részleteket is.

, , , , ,

Hozzászólás

A buzdítás és a könyörület szolgálata

A buzdítás ajándéka a Szent Szellemnek az a különleges megnyilvánulása, ami képessé tesz Krisztus testének tagjai közül némelyeket arra, hogy hogy Isten Igéjével képessé legyenek a tétleneket serkenteni, a bátortalanokat biztatni, az erőtleneket felkarolni, a bűnbe sodródottakat meginteni.
Ilyen ember volt például Timóteus, Silas, Apollos. Ők Pál apostol segítői voltak, akiket Pál egy-egy gyülekezet alapítása után rendszerint hátrahagyott, hogy jelenlétükkel buzdítsák az embereket. A buzdítók aztán elmesélték Pálnak, hogyan lelkesítették fel a gyülekezetet, így ebből ő is új erőt és lendületet kapott a további munkához. A buzdítás így oda-vissza hatott, még eredményesebb volt.

Aki mást felüdít, maga is felüdül. Péld 11,25

Az is buzdítás, ha valaki a tanítás előtt lelkesíti a többieket. A dicsérő énekek elhangzása előtt egy lendületes dal eljátszása, egy bizonyságtétel elmondása, az “Ámen!” (Úgy legyen!) többszöri megismétlése mind-mind buzdítás. Sok gyülekezetben a prédikáció alatt az emberek bekiabálnak, ujjonganak, ugrálnak, tapsolnak, táncolnak, így biztatnak másokat, így dicsérik az Urat.

Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek Istent az Ő szent helyén; dicsérjétek Őt az Ő hatalmának boltozatán!
Dicsérjétek Őt hősi tetteiért, dicsérjétek Őt nagyságának gazdagsága szerint!
Dicsérjétek Őt kürt-zengéssel; dicsérjétek Őt hárfán és citerán;
Dicsérjétek Őt dobbal és tánccal, dicsérjétek Őt hegedűkkel és fuvolával;
Dicsérjétek Őt hangos cimbalommal, dicsérjétek Őt harsogó cimbalommal.
Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 150

A buzdításban azonban van intés is. Ha nem az Úrnak tetsző cselekedeteket látunk, akkor szólnunk kell, fel kell lépnünk ellene. Szelíd szóval, de határozottan kell helyreigazítani azt, aki a bűn közelébe került, és úgy, hogy közben magunk ne essünk kísértésbe. Az intés önmagában nem épít, ha nincs benne bátorítás, buzdítás. Buzdításra pedig mindenkinek szüksége van, mert mindnyájunk életében vannak nehézségek, hullámvölgyek.
A buzdítás tehát intést tartalmazó bátorítás.
A bátorításra is nagy szükségünk van, Isten ezt nagyon jól tudja. A Bibliában 365 különböző helyen szerepel a “Ne félj!” biztatás. Isten az év minden napján bátorít minket, mint egy jóságos, könyörülő Atya.

A könyörület segítő szolgálat a szükségben levőknek.
Gyakran meg sem látjuk azokat, akik a segítségünkre szorulnak. Vagy azért, mert túlságosan el vagyunk foglalva önmagunkkal, saját gondjainkkal, vagy azért, mert meg sem akarjuk látni a segítségre szorulót, pedig

Az irgalmas szemű ember megáldatik. Péld 22,9

Isten azonban nagyon felháborodik, ha a legkiszolgáltatottabbat bántját, a gyereket, az öreget, az özvegyet. És mi is ugyanezt érezzük, mert ezt az érzést tőle kaptuk.

Mind a könyörület szolgálatát végezték: Jézus, Albert Schweitzer, Teréz Anya, Müller György

Jézus könyörületes szívéről sokat olvashatunk a Bibliában. Például, amikor egy temetési menetben megpillantotta a fiát is elvesztett özvegyasszonyt. Megindult a szíve, és szenvedését látva megkönyörült rajta. Hozzáért a halott fiúhoz, aki feléledt, a gyászmenet örömmenetté változott.

Albert Schweitzer
orgonakoncertjeivel gyűjtött pénzt egy afrikai kórház létrehozására. Aztán gyógyítás közben beszélt betegeinek egy nála is hatalmasabb orvosról, aki minden betegséget meg tud gyógyítani. Gyógyított és evangelizált, a könyörület mintaképe lett, aki életével mutatta meg a krisztusi szeretetet és könyörületet.

Teréz Anya is életével példázza a könyörület szolgálatát. Isten elhívására elindult egy kis albániai faluból, hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket. Otthonokat nyitott a szegény, magatehetetlen emberek számára szerte Indiában, sőt más országokra is kiterjesztette ezt a tevékenységét.

George Miller, bár soha nem volt gazdag, árvaházakat alapított Angliában, és célul tűzte ki, hogy átadja az evangéliumot az árváknak. Mindig csak adományokra számíthatott, mégsem fogadott el mindenkitől adományt. Istentől megkapta a hit ajándékát, és ő rendületlenül bízott abban, hogy az Úr megsegíti. Előfordult, hogy már nem volt mit enni a gyerekeknek, amikor az utolsó pillanatban mégiscsak megérkezett egy várva várt adomány, és jóllakhattak a pártfogoltjai. Sok árva nőtt fel a keze alatt, és vált hívő emberré. Rendkívüli hite miatt sokan irigyelték is, de ő azt vallotta, mindenkinek lehet ilyen hite, aki átmegy azokon a próbákon, amelyeken ő átment. Ugyanis, ha Isten ad egy szolgálatot, előtte megpróbálja az embert, hogy képes lesz-e majd ellátni a feladatát.

…a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Jakab 1,3-4

Jézus a könyörületes segítő tökéletes példája

Legyen bennünk vágyakozás, hogy olyanok legyünk, mint Jézus!
Legyen bennünk irgalmasság és könyörületes szív!
Legyen bennünk méltányosság, azaz mindig legyünk igazságosak és irgalmasak!
Imáinkban kérjünk könyörületes szívet, bölcsességet, és kérjük az Úrtól, mutassa meg, milyen feladatra hívott el minket!
Legyünk kitartóak imáinkban, zörgessünk az Úrhoz ezekért!

A Szentlélek hívószáma: Lukács 11,13

, , , , ,

Hozzászólás

A tanítás, a segítés, a szolgálat és az adakozás ajándéka

Jan a mai 34. házassági évfordulójuk kapcsán mesélt arról, hogy Jerryvel fiatal korukban jártak egy pünkösdi gyülekezetbe is, az El Paso Drive Church of God közösségbe. Itt minden héten megtapasztalhatták Isten Szent Szellemének aktív munkáját, a kegyelmi ajándékok látható megnyilvánulásait. Jane tudta, hogy az Úr lelke dolgozik benne, és rajta keresztül. De azt meg kellett tanulnia, hogy mi az, ami Istentől jön, és mi az, ami embertől.
A kegyelmi ajándékokról szóló tanítás abban segít, hogy kilépjünk megszokott életünkből, a komfortzónánkból és megtaláljuk helyünket az életben.

A Szent Szellem ajándéka nem egyszerű tehetség.
Jerry tajvani professzora például megkapta azt a szellemi ajándékot, hogy noha nem ismerte azt az ázsiai nyelvet, amelyen tanítania kellett, mégis a szükséges időben tudott beszélni azon a nyelven. Nem azért, mert született nyelvtehetség volt, hanem, mert arra az időre megkapta ezt az ajándékot.

A kegyelmi ajándékok nem egyenlők a Lélek gyümölcseivel.
A szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás jellemvonások, amiket a bennünk élő Szentlélek kihoz belőlünk, megterem bennünk. Ez nem ugyanaz, mint az adakozás, a könyörület, a segítés, a tanítás, a buzdítás stb. kegyelmi ajándéka. Az ajándékokat szolgálat céljára kaptuk, hogy képessé váljunk mások szolgálatára, Isten munkájában való részvételre.

Mindenkinek, aki Krisztus Testének tagja, van kegyelmi ajándéka.
Egyedül Isten dönti el, hogy kinek mit ad, de mindenkinek adott valamilyen lelki ajándékot(-okat). Krisztus Teste minden tagjának van szerepe a Test életében!

Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is. Róm 12,6


A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. 1 Kor 12,7


A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ef 4,7


A kegyelmi ajándékok segítenek, hogy Krisztus Testét szolgáljuk. A közösséget!

A tanítás ajándéka

A vezetői ajándékok egyike.
Egy iskolában képzett tanító megtanulja, hogyan kell hatékonyan tanítani másokat. De ez nem a tanítás ajándéka! Aki a tanítás ajándékát kapta a Szent Szellemtől, annak mindez a tudás a vérében van.
A tanítók azok a különleges képességgel megáldott vezetők, akiket Jézus Krisztus az Ő Testének, a gyülekezetnek ad, hogy tagjainak olyan világos és meggyőző módon módon magyarázzák el a bibliai igazságokat, hogy azok tanuljanak abból, az érettségben növekedjenek, és a felismert igazságokat képesek legyenek az életükben gyakorlati módon alkalmazni. A Biblia a görög didaskalous szót használja erre.
Ilyen ajándéka volt Jerry professzorának, Donald Joy-nak is, akinek közvetlen tanítványai közé tartozni nagy megtiszteltetést jelentett.

A segítés és a szolgálat ajándéka

Egyesek szerint nincs túl sok különbség a két ajándék között.
Valójában teljesen más a jelentésük.
Az angol help, a görög antilepsis szó segítést jelent, azt, hogy leveszem a terhet valaki válláról, vagy segítek, hogy elbírja a terhét.
Az angol service, a görög diakonia szó szolgálatot jelent. Eredetileg asztalnál való kiszolgálás értelemben használták. Manapság a másokért munkálkodás, a mások szükségleteinek kielégítése lett a szó jelentése.

A szolgálat ajándékának kézzelfogható megnyilvánulását láthatjuk Lara életében, aki 1992-ben üzenetet kapott az Úrtól, hogy foglalkozzon elveszett, elfelejtett, nem szeretett emberekkel. Elhatározta,hogy Szibériába megy, de aztán saját környezetében is egyre több ilyen embert fedezett fel. Járta az utcákat, szennycsatornákban, elhagyott vasúti kocsikban borzasztó körülmények között élő gyerekeket, felnőtteket talált. Ételt kezdett hordani nekik, leült melléjük, beszélgetett velük. A gyerekek nyomora annyira megindította, hogy 1996-ban otthont nyitott számukra. Így kezdődött az Oaza Gyermekotthon működése Aradon.

Az adakozás ajándéka

Akinek megvan ez az ajándéka, az nagylelkűen, örömmel ad ajándékot, nem vár érte semmit.

Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
2 Kor 9,7


Jane személyes ismerősei közül hozott néhány példát olyan emberekre, akik rendelkeznek az adakozás ajándékával.
Egy nagyon-nagyon keményen dolgozó házaspár az USA-ban, akik több hotel tulajdonosai még Kanadában is, és azért dolgoznak ennyit, hogy adni tudjanak másoknak. Rendkívül alázatos emberek, akik hatalmas összeget adtak, hogy a Jerry meg tudja venni a Közhely jelenlegi épületét. És éppen ezen a hétvégén egy új kórházat adnak át Burundiban, amely szintén ennek a házaspárnak a nagylelkű adományából épülhetett fel.

De nem kell feltétlenül nagy vagyonnal rendelkezni ahhoz, hogy valaki adjon másoknak. Jane mesélt egy Illinois állambeli nyugdíjas zongoratanárnőről, aki nem jómódú, de keményen takarékoskodik, hogy legyen mit adnia. Keveset tud adni, de rendszeresen ad.

A kegyelmi ajándékokat, az adakozás ajándékát is gyakorolnunk kell!

Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. 2 Tim 1,6


Tudod-e, mi a kegyelmi ajándékod?
Vagy ismered, csak épp lusta vagy használni?
Hogyan tudod gerjeszteni az ajándékaidat?
Imádkozz, kérd az Úrtól, beszélj emberekkel, akikben bízol, keresd az alkalmat, amikor használhatod az ajándékaidat, és kezdd kicsiben!

, , , , ,

Hozzászólás