Apostolok cselekedetei 10 -12 (Kornéliusz és Péter)

Norbi_tanitas

Pünkösd vasárnapján Norbi arra emlékeztetett minket, hogy a Szentlélek kiáradása mellett az egyház születésnapját és a világmisszió kezdetét is ünnepeljük.

Kornéliusz és Péter történetéből felhívta figyelmünket azokra a lényeges összefüggésekre, amelyeket mindennapi életünkben szem előtt kell tartanunk.

1.) Kornéliusz, az itáliai csapat századosa “egész házanépével együtt kegyes, és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.” (Apcsel 10,2)
Nemcsak mai szemmel, de az adott történelmi korban is teljesen elképzelhetetlen volt, hogy egy római százados istenfélő és kegyes ember legyen. Ez az oximoron (belső ellentmondás) azonban rávilágít arra, hogy a Szentlélek olyan helyeken is aktív, amire egyáltalán nem számítunk. Olyanokat hív el, akikről nem is gondolnánk. Isten és Szentlélek nincs bilincsbe verve. Nem ő követ minket, hanem nekünk kell követnünk őt.

2.) Kornéliusz mindent jól csinál: kegyes, adakozó, éjjel-nappal imádkozik. Mindenben tökéletes, de a teljességre egyedül nem juthat el. Csak mások segítségével, akikben már munkálkodik a Szentlélek.
Szükségünk van másokra, a közösségre, hogy kiteljesedhessünk.

3.) “Amíg az ételt készítették, révületbe esett, és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Ekkor hang hallatszott: “Kelj fel, Péter, öld és egyél!” Péter azonban így szólt: “Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” De másodszor is szólt hozzá a hang: “Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” (Apcsel 10,10-15)
Péter azt gondolta, Isten megkísérti a tisztátalan ételek felkínálásával. Egész eddigi élete, neveltetése ellentétben állt Isten mostani utasításával. De Isten komolyan gondolta. Péter pedig elfogadta ezt. Talán nem tette volna meg, ha nem tölt elég időt Istennel, ha nem figyel oda eléggé rá.
Legyen időnk Istenre!
Istennek csak akkor van esélye mélyen szólni hozzánk, ha elég időt töltünk vele.

4.) Arra is fel kell készülnünk, hogy Isten hihetetlen dolgot mond! Ahogy Péternek szólt, hogy egyen az addig tisztátalannak tartott állatok húsából! Előfordulhat, hogy ehhez ki kell lépnünk a komfortzónánkból!

5.) Isten addig fogja ismételni a fontos tanítását, amíg meg nem halljuk. Péternek háromszor mondta el egymás után.
Addig ugyanis nem tudunk továbblépni a hitünkben, amíg azt a lépést meg nem tettük, amire Isten kért.

6.) Mozogjunk Isten időzítésében! Ne halogassunk semmit, mert amit ma nem teszünk meg, az előbb-utóbb a perifériára kerül. Ha magas az elhatározás szintje bennünk, ha elég motiváltak vagyunk, akkor cselekedjünk. Már ma tegyünk valamit, amivel közelebb kerülhetünk Isten számunkra készített tervéhez.
Péternek nagy kockázatot jelentett elmenni a római katonákkal, mégis megtette.

7.) Isten nem személyválogató. Ott működik, ahol egy kis nyitottságot talál. Mi gyakran nem látjuk a nyitottságot, Isten azonban látja. Mindenkiben azt kell feltételeznünk, hogy már dolgozik benne a Szentlélek.
Péternek úgy kellett beszélnie Kornéliusszal, mintha már benne élne a Szentlélek. Isten irgalma nagyobb a mi szívünknél.

8.) Vélt bibliai tudásunk néha akadályozhatja Isten munkáját. Ezt egy mennyei látomással tanítja meg Péternek és nekünk is. Kell, hogy nyitottságunk legyen azért, hogy Isten átértelmezhesse bennünk a bibliai ismereteket.
Akkor tudjuk megváltoztatni az életünket, ha az alapmeggyőződéseink megváltoznak. Isten nemcsak a tökéletes embereket szereti. Merjünk változtatni az életünkön!

9.) A Szentlélek szuverén úr. Nem nekünk engedelmeskedik. Nekünk kell Őt követni, nem fordítva. Péter engedelmeskedett.

10.) “Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.
Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki: “Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.”(Apcsel 11,1-3)
Pétert rögtön kérdőre vonják Jeruzsálemben ezért a szokatlan tettéért.
Ha tényleg megtesszük, amire a Szentlélek indít, mindig lesz ellenállás. Le kell győzni saját magunkat, de a külső ellenállást is. Ha a Szentlélektől indíttatva megbocsátunk valakinek, lehet, hogy ő még jobban megbánt minket. Egyszerre kell átadnunk Istennek az irányítást az életünkben, és azonnal el kell kezdenünk felelősséget vállalnunk saját magunkért.
Sem az önsajnálat, sem a mártírkodás nem működik többé!
Amikor Isten szól hozzánk, alázatosan figyeljünk, utána pedig erőteljesen cselekedjünk!

Reklámok

, , , , , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: