Evangélizáció és tanítványság

Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize. Zsoltárok 63,2

Az igazi szomjúság az Isten iránt való szomjúság, még a nyári hőhullámok idején is: ezt igyekszünk mindenek előtt csillapítani. A járványügyi korlátozásokat mi is feloldottuk, vasárnaponként 10:30-kor a kertben várunk mindenkit istentiszteletünkre. Lassan a végére érünk az Evangélizáció és tanítványság című sorozatunknak, amelynek minden része elérhető videó formájában is.

Reméljük, hogy szeptemberben az összes eddigi programunk elindulhat, újakkal kiegészítve. Imádkozzatok velünk, hogy ne gördüljön újabb akadály a közösségi események útjába és minél előbb megszabadulhassunk a járványtól.

...örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén. Lukács 15,10

Szükségünk van egymásra!

A vasárnap délelőtti istentiszteleteinken Isten Igéjét hirdetjük, mindenkit segítve a hitbéli növekedésben. Mindenkit bátorítunk, hogy töltsön minél több időt az Úrral minden nap imában, Bibliaolvasásban, az Úr Igéjén való elmélkedésben vagy más lelki – és engedelmességi gyakorlatban. Arról beszélünk, hogy ismerjük Istent (a fejünkben lévő tudással), megtapasztaljuk Istent (a szívünkben), engedelmeskedünk Istennek (a cselekedeteinkben). Ez a három dolog – a tudás, a tapasztalás, a cselekedet – nem választható el egymástól. Ezeknek együtt kell élniük, működniük az életünkben. Ha csak az egyik rész hiányzik, máris nem teljes és nem hatékony az életünk, nem vagyunk egyensúlyban, egészségben.

Sok embernek nagyon nehéz ezeket összhangba hozni, főleg ha magukra hagyatottak ebben a kérdésben. De szerencsére nem vagyunk egyedül! És támaszkodhatunk a Szent Szellem segítségére és vezetésére is! Életünket nemcsak az határozza meg, hogyan éljük személyes életünket mint individuumok, hanem az is, hogyan élünk mint Krisztus Testének tagjai, egymással közösségben, egységben. Nemcsak arra van tehát szükségünk, hogy halljuk Isten Szavát vasárnap délelőttönként, hanem arra is, hogy együttműködjünk Isten Szavával és egymással.

Szükségünk van egymásra!

„A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Rómaiakhoz 12:3-5)

Együtt alkotjuk Krisztus Testét, egymás tagjai vagyunk. Ezt a szót a görög allélón szóból fordították, amely 100 alkalommal, 94 versben szerepel az Újszövetségben. 47 alkalommal kimondott parancsként Jézus követői számára. Ennek 60 %-át Pál apostol írta leveleiben.

Ha megvizsgáljuk az „egymás”-verseket, három fő témát fedezhetünk fel. Egyharmad beszél a szeretetről, egyharmad az egységről, közösségről, 15% az alázatról. Három egymást követő héten beszélgettünk arról, mit jelent konkrétan az életünkben, hogy „Szeressétek egymást” (János 13:34), „Szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Galatákhoz 5:13), „Viseljétek el egymást szeretettel” (Efezusiakhoz 4:2), „Éljetek békességben egymással” (Márk 9:50), „Ne zúgolódjatok egymás között” (János 6:43), „Éljetek egyetértésben egymással” (Rómaiakhoz 12:16), „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Jézus Krisztusban” (Efezusiakhoz 4:32), „Törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt.” (1 Thesszaloniakhoz 5:15), „Ne panaszkodjatok egymásra” (Jakab 5:9), „Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért”(Jakab 5:16), „A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek”(Rómaiakhoz 12:10), „Alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál”(Filippiekhez 2:3), „Szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Galatákhoz5:13), „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében”(Efezusiakhoz 5:21), „Egymás iránt valamennyien legyetek alázatosak”(1 Péter 5:5), „Egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk”(Zsidókhoz 10:24), „Ti is telve vagytok jósággal, telve a teljes ismerettel, hogy egymást is tudjátok tanítani.”(Rómaiakhoz 15:14)

Szükségünk van egymásra!

Bibliai jellemek a fazekas kezeiben – 3. rész

Ha azt halljuk, hogy hithős, akkor talán egy szuperhősre gondolunk, aki tökéletes és mindent meg tud tenni, nincs számára lehetetlen. Azonban a Biblia arra tanít minket, hogy azok az emberek, akik hithősökké váltak, ugyanolyan egyszerű emberek voltak, mint mi. Ők is tele voltak félelemmel, bizonytalansággal, nem volt elég önbecsülésük, de a kezdeti félelmeket le tudták vetkőzni és bizalmukat az Úrba tudták vetni és átadni neki életüket, s hagyták, hogy az Úr, mint egy fazekas, formálja őket.

Józsuéról Ildikó tanított. Józsué Mózes halála után lett a népe vezetője, neki megadatott, hogy belépjen az Ígéret földjére Ő volt annak a tizenkét kémnek az egyike, akit Mózes előre küldött, hogy kikémlelje a kánaánitákat.

Gerry McNamara Dávid jelleméről beszélt. Dávid az Ószövetség meghatározó személyiségei közé tartozik. Betlehemben született, Sámuel próféta már gyermekkorában kijelölte, hogy ő legyen Izrael eljövendő királya.

És mikor őt (Sault) elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi. Apcsel 13,22

Péter Nehémiásról tanított, hogy hogyan formálódott Isten keze alatt. Nehémiás Isten küldetésének látja Jeruzsálem újjáépítését, számot ad a könyvben a külső és belső ellenségeskedésekről. A várost mégis sikerül felépíteni romjaiból. Nehémiás könyve megmutatja, hogy Isten az alázatos szívűeket felmagasztalja.

…és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek. Nehémiás 8,10

Bibliai jellemek a fazekas kezeiben – 2. rész

Januárban elkezdett tanítássorozatunkban néhány bibliai szereplőt életét, karakterét vizsgáljuk meg, mielőtt a hit hőseivé váltak volna. A sorozat első részében Jób és Mózes életéről beszélgettük, ezek a tanítások visszanézhetők.

Az elmúlt három vasárnapon Sámson, Noé és Gedeon jellemét vizsgáltuk.

Sámsonról Norbi tanítását olvashatjátok a szövegdobozban:

Tudjátok a keresztény életben, és most általánosítok, két nagy kihívás, véglet van.

Az egyik, hogy vallássá lesz a hitünk: ugyanolyan lesz, mint az iszlám, a farizeusi mozgalom vagy a republikánus párt, esetleg fidesz, kommunista párt: megvannak a hitelveink, tudjuk a tényeket, és jólfésült, vasárnap gyülibe járó emberek leszünk. Tudjuk, mit illik, mit nem illik, de a szívünk meghidegül. Eljárunk a hívős rendezvényekre, hívős zenéket hallgatunk, hívős filmeket nézünk, és hívős nyelven beszélünk egymással.

És közben elmegyünk a koldus mellett az utcán, visszakézből lenézünk embereket, nem bocsátunk meg még a barátainknak sem, nem hogy az ellenségeinknek! A szívünk érintetlen marad. Ez azért van, mert a kereszténységre úgy gondolunk, mint egyszeri, sorsfordító eseményre, nem pedig egy utazásra. Mert nem olvassuk az evangéliumokat, ahol Jézus arról beszél, hogy aki keres, az talál, a zörgetőnek ajtót nyitnak, aki kér, az kap.

A kereszténység folyamat: boldogok, akik éhezik és szomjazzák az Isten Országát. Ha már nem vagy éhes, ha már nem keresel, ha nem zörgetsz, ha nem kérsz – vége a hitnek. Jézus azt mondja, keressétek az Isten Országát! Odamegyünk a forráshoz, iszunk, és megnyílik a lehetősége, hogy újra és újra igyunk, a bennünk élő Szentlélek által, aki folyamatosan a határainkat feszegeti – Jézus nem a kényelembe, hanem a folyamatos kényelmetlenségbe, önmegtagadásba, önmagunk meghaladásába hív.

Erről nagyon szívesen prédikálok, szinte minden prédikációm erről szól. A másik végletről nem szívesen beszélek, mert az engem jobban fenyeget. Amiről beszéltem, az is, de van bennem valami, ami lázad a konformizmus ellen, ennek – úgy érzem – könnyebben ellen tudok állni. A másik véglet ellen jobban kell védekeznem, tudatosabban.

Ez a véglet azt mondja, hogy bármit megtehetsz, csak engedd, hogy Isten használjon Téged. Több évet töltöttem egy nagyon karizmatikus gyülekezetben, sok ilyenbe látogattam is el, és habár nem mondják ki, de ott van a levegőben, hogy amíg nagy dolgokat teszel Istenért, minden rendben van. Vannak a nagy sztár karizmatikus gyógyítók, evangélisták, akiket valamiféle kultusz vesz körül, és az ilyen nagyon magas piedesztálról nagyon könnyű leesni.

De nemcsak nagy „sztárok” eshetnek ebbe a csapdába, hibába. Mindnyájan gondolhatjuk azt, hogy „hú, olyan erősen éreztem Isten jelenlétét a gyüliben, vagy két hete imádkozás közben, vagy amikor bizonyságot tettem a buszon valakinek, tehát minden rendben van velem, most egy kicsit lazíthatok, úgysem lehet mindig szentfazéknak lenni, most akkor kicsit kirúgunk a hámból…” Ami engem illet, én hajlamos vagyok erre.

„Olyan nehéz volt ez a hét, annyit dolgoztam, vasárnap még prédikáltam is, most mindenki hagyjon békén, kinyitok egy üveg alkoholmentes sört, és megnézem Született feleségek 3 évadját egymás után…” Na, jó, nem pont ezt a sorozatot. Szóval, úgy érezhetjük, hogy akár azért mert megérdemeljük, akár azért, mert nem számít, hiszen Istenért annyi fantasztikus dolgot teszünk, a személyes életünkben már eljutottunk Jézus legközelebbi közelségébe, ezért nem számít, mit teszünk.

Arra szeretnék rámutatni, hogy mind a két gondolkodásmód mély büszkeségből és felfuvalkodottságból fakad. Az elsőben átéltünk valamit, tudjuk, mi a minta, nekünk ne mondja meg senki, mi a kereszténység, mi betartjuk a normát, eljárunk gyülibe, mi jó emberek vagyunk, bezzeg a többiek. Visszafojtjuk az érzelmeinket, az életünket, így próbáljuk saját erőből elnyerni Isten tetszését – Isten nélkül.

A másik esetben is azt gondoljuk, nekünk ne mondja meg senki, mi a kereszténység (meg sem merik mondani), hiszen az Úr használ minket, olyan átéléseink vannak, hogy belepirulna a pápa is, ez a kisebb-nagyobb kilengés belefér, elvégre az Úr a szívet nézi, nem a tetteinket, nehogy már olyan vallásos meszelt sírok legyünk, mint a sok képmutató a templomban.

És ezzel időnként még a természetes erkölcsi normákat is átlépjük, belegázolunk az emberekbe, egy barátom szavajárása szerint „gőgösködni” fogunk. Isten erejével, ajándékaival nagy dolgokat teszünk Istenért – de az életünket szinte nélküle éljük, a normális életünket nem járja át az az erő, amit egyébként felhasználunk… Mind a két esetben mi leszünk a norma, nem pedig Isten és az Ő Igéje. Mivel az elsőről szeretek prédikálni, most a másodikról fogok. Nagyon jó lenne felolvasni a Bírák könyvéből a 13. 14. 15. 16. fejezetet. Nem fogjuk, helyette én elmesélem a történetet, remélem, elég pontosan.

Sámsonról lesz szó, aki négy fejezetet kapott a Bibliából. Ez keveseknek adatik meg. Jó, Mózesnek volt öt könyve, Jóbnak is teljes saját könyve sok-sok fejezettel, mégis… A mostani sorozatunk hithősökről szól. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete sok-sok hithőst sorol fel, és egy szóban megemlíti Sámsont is, ezért valóban azt kell gondolnunk, hogy hithős volt. Sokaknak talán a szamárállkapocs jut az eszébe róla, az, ahogyan azzal hadonászik. Pedig nem így kezdődött az élete. A Biblia egyik legígéretesebb szereplőjeként indul, alig vannak olyan ószövetségi figurák, akiknek ilyen biztatók lennének a születési körülményeik.

Abban az időben járunk, amikor bírák vezették a zsidó népet, már Kánaán földjén. Állandó problémák voltak a környező népekkel, elsősorban a filiszteusokkal, akik sokat szorongatták Izrael fiait. Akkoriban úgy értelmezték a világot, hogy ha rosszat tesznek, Isten rögtön megbünteti őket a filiszteusokkal, ha jól cselekednek, akkor meg békén lesznek hagyva, sőt, Isten megáldja őket. Ma is szoktuk mondani, hogy Isten nem ver bottal, de a politikában az Istenre való hivatkozás nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint akkoriban.

De inkább ne beszéljünk erről. Szóval, volt egy Manoá nevű ember, akinek a felesége meddő volt. Egy nap megjelenik Isten angyala, és azt mondja neki, hogy szülni fog. Ezt mondja, szó szerint az angyal: Most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant. Mert íme terhes leszesz, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétől fogva, és ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezéből.” Istennek szentelt lesz már a fogantatásától fogva… Nem hétköznapi ígéret. A férj kicsit meglepődik, a helyében én is ezt tenném, és ő is találkozni akar az angyallal. És Isten megadja! Újra eljön az angyal, beszélgetnek, és Manoá olyan, mint a legtöbb apa: „Jó, de most mit csináljunk, hogy kellene nevelni azt a gyereket?!” Az angyal elmondja türelmesen még egyszer, sőt, kiegészíti: a gyerek se egyen-igyon semmit, ami bortermő szőlőből származik, ez talán Larrynek kemény beszéd, mert nagyon szereti a mustot, és semmi tisztátalant ne egyen, ne vágják a haját. Eddig csodálatos a történet. Sőt, megszületik a kis Sámson, mert róla van szó, és folytatódik a csodás történet. Azt olvassuk, hogy „felnevekedék a gyermek, és megáldá őt az Úr.” Sőt, „és kezdé az Úrnak lelke őt indítani a Dán táborában, Córa és Estháol között.” A következőkben arról olvashatunk, hogy Sámson elvesz egy filiszteus lányt feleségül, ami nem tetszik a szüleinek, de a szerző szerint ez az Úrtól volt, mert Sámson ürügyet keres a filiszteusok ellen. Ezt nekem nehéz megértenem, mert az én életemben nem így működik az Úr, nem biztat arra, hogy ürügyet keressek mások ellen, erre magamtól is képes vagyok, engem inkább le szokott beszélni, ha hagyom.

Ami biztos, hogy Sámsonnak mindig is gondjai voltak a nőkkel. Beleszeret ebbe-abba, összefekszik ezzel-azzal. Itt az ürügy az lesz, hogy széttép egy oroszlánt, abba belefészkelnek a vadméhek, és amikor újra arra jár, mézet vesz ki belőle. Ezt a találós kérdést felteszi a lagziján 30 fickónak, akik megfenyegetik a mátkáját, hogy ha nem kapnak választ, megölik őt és a családját. Az asszony a hétnapos lagzi idején végig sír Sámsonnak, hogy ha szeretné, megmondaná a találós kérdés megfejtését. Nem akarom elpszichologizálni a dolgot, de Sámson nem bírja a hisztit. Sok férfi van ezzel így. Különösen a látszólag erős, stabil férfiak. Volt egy ilyen kollégám, birkózott, lovagolt, káromkodott, mint a kocsis, aztán egyszer hallottam beszélni a kutyájával: üntyüke-püntyüke… Mondom, mi van?! Azt mondja, hát ez nőstény, vele így kell beszélni!!! Ja, értem! A Biblia úgy állítja be ezt a történést és a későbbieket is, mintha az emberi érzelmek gyengesége miatt Sámson az Úr helyett a nőt választotta volna. Azt hiszem, van ebben igazság. Sőt. De ebből nem az a tanulság, hogy a nők boszorkányok, akik el akarnak téríteni az Úr útjáról (a középkorban sokan ezt a tanulságot vonták le), hanem inkább azt, hogy férfiak vagy nők, sőt, férfiak és nők ki vagyunk téve a saját gyengeségeinknek, amik akadályozhatnak Isten munkájában.

Ez nem azt jelenti, hogy a párunk taszít minket a pokolba, hanem azt, hogy ha nincs rendben a szívünk, a lelkünk, meg fogunk törni. Mindnyájunknak meg vannak ugyanis a gyenge pontjaink. Ha bizonyos gombokat kezdenek el nyomogatni rajtunk, akkor filmszakadás. Ha rosszkor mondanak nekünk rosszat, robbanunk, összetörünk. Bocsánat, hogy ezt mondom, de ez még a hitünktől is független sokszor. Ha nekem megkérdőjelezik a jó szándékomat, robbanok. Mindenkinek a múltja, neveltetése, személyisége miatt megvannak ezek a pontjai. Bertáért is tanuljuk…

Sámsonnak a szép nők és „nem szeretsz, ha nem mondod el” érzelmi zsarolása volt a gyenge pontja. Mondhatta volna azt is, hogy „ez a te bajod, hogy ebből ítéled meg a szeretetemet, a kettőnek nincs köze egymáshoz.” De nem ezt mondta, mert ott volt a gyenge pontja. Neked mi a gyenge pontod? Azért kérdezem, mert ennek a tudatában kell lennünk. Ha ugyanis nem tudjuk ezt, akkor esélyünk sincs változtatni rajta. Csak, amire rálátunk, abból tudunk változni, ha vakok vagyunk, és nem tudjuk, hogy vakok vagyunk, Isten sem tud segíteni rajtunk! Tudnunk kell azt mondani, „azt akarom Uram, hogy lássak!”.

Az elmúlt néhány hónapban Isten nekem azt mutatta meg, hogy irreálisan érzékeny vagyok néhány hasonló dologra. Van bennem valami, ami irreálisan képes kiborulni akkor, amikor azt gondolom, jogtalanság, igazságtalanság ér. Vagy teljesen szeretek mindenkit, vagy megutálom. A szeretetem vagy 100 százalékon van, vagy nullán. Legalábbis így ÉRZEM. Ami még ennél is rosszabb, ezt normálisnak gondolom. Magamban úgy okoskodom, hogy ha ilyen gonosz volt a másik, megérdemli, hogy ne szeressem. Átveszem a bírói szerepet Istentől… Erre csak most láttam rá, és nagyon szégyellem magam azért, hogy 42 éven át ennek nem voltam a tudatában. És nem vigasztal, hogy valószínűleg Sámson sem. Te vajon minek nem vagy a tudatában? És ha a tudatában lennél, mit csinálnál másképp? Sámson agresszióval vezeti le a feszültséget, otthagyja a nejét, megöl 30 filiszteust, és szevasz. Bele sem merek gondolni, én vajon hogyan vezettem le a feszkót…

Tudjátok, amikor Isten elhívása van rajtunk, hajlamosak vagyunk mindent ezzel indokolni. Persze, az Úrtól volt, hogy dühös lettem, megöltem 30 embert… Persze, az Úrtól volt, hogy dühös lettem, és kiosztottam a gyerekemet, feleségemet, stb. Elvégre, én Isten embere vagyok! Magamtól nem nyúlnék a pohár után, de miattad ezt kell tennem…! Miattad, a Te haragod miatt csináltam ezt vagy azt! Ismerős? Ez hazugság. Csak magad miatt – nem hibáztathatsz senki mást. Sem a szüleidet, sem a környezetedet, sem Istent. Te cselekedtél úgy, mert úgy akartál cselekedni. Van felelősségünk, és ezt nem kerülhetjük meg. Az igazán ijesztő, hogy ez még bele is illeszkedhet az Istenképünkbe. A filiszteus feleség árulása miatt Sámson nagy dolgot visz véghez. Látszólag minden rendben van. Mégsincs, mert a szíve nincs rendben. Ürügyet, okokat keres.

Amikor ürügyeket, okokat keresünk arra, hogy másoknak fájdalmat, szenvedést okozzunk, bosszút álljunk, lassan, de biztosan letérünk Isten útjáról. Az elején még lehet, hogy meg is dicsérnek, talán még plecsnit, kitüntetést is kapunk, talán még a lelkész is megdicsér, hogy a helyes dolgot cselekedtük, de ez nem igaz: letértünk Isten útjáról. Istennek nincs szüksége a mi kicsinyes bosszúvágyunkra, betartásunkra – Ő nem így dolgozik. Ha ezeket a belső motivációkat nem rakjuk helyre, nagy bajba kerülhetünk. Ahogyan Sámson is.

Miután megölt 30 filiszteust, a felesége elhagyta, máshoz adták. Erről nem szóltak neki, így megint oka lett felindulni. Felgyújtotta a filiszteusok búzamezőjét, szőlőt, olajfaerdőt. Óriási pusztítást okozott. Ennek az lett az eredménye, hogy a filiszteusok maguk gyilkolták meg a feleségét és annak családját. Aztán egész Izraelt kezdték nyomorgatni Sámson miatt, mire Sámsont saját népe kötözte meg, és adta át a filiszteusoknak. Sámson kiszabadította magát, leverte vagy ezer filiszteust egy szamárállkapoccsal.

Mit értékel a nép? A nyers erőt. Meg is választották Sámsont Izrael vezetőjének, bírónak, és 20 évig volt bíró. Nem tudjuk, milyen döntéseket hozott, a temperamentuma alapján talán kétséges, hogy mindig jól ítélt, de erről hallgat a Biblia. Arról viszont nem hallgat, hogy Sámson nem tanult a korábbi hibáiból, a viselkedésében nem lett változás. Arról ír a Bírák 16, hogy elment Gázába, tehát filiszteus területre, és ott meglátott egy parázna nőt, és bement hozzá. Sámson kontrollálhatatlan: amit meglát, úgy cselekszik, amint kedve tartja. Ha jó kedve, jó bíró, az Úr felkentje, ha úgy érzi, akkor nem, akkor mint egy lázadó gyerek, megy a saját feje után. Amikor el akarják kapni, segítségül hívja az Urat, kiszaggatja a város kapuit, senki és semmi nem állhat neki ellen. Aztán megint jön egy nő, ezúttal a Sórek völgyében, ő lesz a jól ismert Delila. Delilát lefizetik a filiszteusok, hogy tudja meg a titkát, és ugyanaz megtörténik, mint 20 évvel korábban: nyaggatni kezdi az asszony. Sámson mindennek ellen tud állni, kivéve a kísértést, s habár látja, hogy a nő elárulja többször is, csak beadja a derekát.

Isten elhívásának a kulcsát, a legféltettebb titkát szolgáltatja ki olyannak, aki nem méltó rá. A legeslegdrágábbat, identitásának a kulcsát, az, aki mélyen ő maga odadobja az ellenségének. Mert nem tud az ösztöneinek parancsolni, mert a saját érzelmeinek kiszolgáltatott módon él. Megmondja, hogy az ereje a hajában van. Így szól a történet: Delila nyüstöli: „Miképpen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd? Mikor aztán őt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte őt: halálosan belefáradt a lelke, És kitárta előtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember.” Minden embernek szüksége van intimitásra, mély érzésekre. Csakhogy türelmetlenek vagyunk. Lehet, arra méltatlan előtt nyitjuk meg magunkat. Hiszen Sámsonnak, a legnagyobbaknak is szükségük van megértésre, gyengédségre. Csak hogy nem szórhatjuk a kincseinket a disznók elé. Ha érzelmileg gyengék, labilisak vagyunk, beérjük az igazi dolgok árnyékával, nem várunk a megbízható barátokra, társra, aki tényleg elfogad minket, amilyenek vagyunk. A bizalom kiépüléséhez idő, szeretet, odaszánás, elkötelezettség kell. Ha Sámson lettem volna, mindent elmondtam volna Hajnalkának, mert tudom, nem él vissza vele.

De Sámson prostikkal, idegen asszonyokkal barátkozott, akik „megtetszettek neki”. Nem érdekelték a szív dolgai, a szeme után ment. Mivel azonban mindenkiben ott van a vágy, hogy megnyíljon, a rossz emberek előtt nyílt meg, akik tönkre tették. Ott volt benne Isten ereje, de a szíve, lelke nem tudta megfelelően hordozni az elhívást. Mert az elhívás, Isten ajándékai ingyen jönnek, nem kell azokért megdolgozni. Nekünk az edényen, magunkon kell dolgozni azért, hogy jól tudjuk kezelni az ajándékot. A csodálatos zenei, irodalmi tehetség, a jó gének bennünk lehetnek, de gyakorolni kell. Kell szorgalom, önmegtagadás, áldozathozatal. Az ajándék képes tönkretenni, ha nem jól kezeljük. A hippi korszak legnagyobb tehetségei, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Brian Jones mind 30 éves koruk előtt meghaltak, mert az óriási tehetséget nem tudták kezelni. Sámson tovább húzta, de nem volt diadalmenet az élete. Előbb vagy utóbb utolérhet minket a saját megépületlenségünk, a saját sebeink, korlátlan természetünk. Isten elhívása, ajándékai kevesek: mi is kellünk ahhoz, hogy azok úgy fejlődjenek, hogy Isten ereje ne pusztulást, hanem életet és szeretetet teremtsenek a környezetünkben.

Ismerjük a történetet: Sámson, miután levágták a haját, azt gondolta, most is legyőzi a filiszteusokat. Legnagyobb meglepetésére nem így történt: elfogták, megkínozták, megvakították, és szolgamunkára kényszerítették. A sztorinak nem itt van vége, mert Sámson a szolgaságban megtanult néhány fontos dolgot, és még egyszer, utoljára harcolt magáért és a népéért, de nem hagy nyugodni a kérdés: hogyan alakult volna az élete, ha már fiatalkorában odafigyel arra, hogy Isten ajándékaival méltó módon bánjon, és az Urat ne csak a szolgálatába, hanem a saját életébe is beengedje.

Neked az életedben hova kellene többet beengedned Istenből? És ha megtennéd, annak milyen hatása lenne az életedre?

Noéról is Norbi tanított:

Péter Gedeon életét, jellemét mutatta be:

Kik a szabad metodisták?

Gyülekezetünkben minden év első istentisztelete szövetségmegújító alkalom. Mit jelent ez? Számot vetünk az elmúlt évünkkel, megvalljuk bűneinket és kinyilvánítjuk, hogy Istennel karöltve vágunk neki az új évnek. Ennek érdekében szövetségünket megújítjuk Istennel.

1747. december 25-én Wesley János határozottan felszólította a metodistákat, hogy újítsák meg szövetségüket Istennel. Az első szövetségmegújítási alkalmat 1755. augusztus 11-én tartották Spitalfield-ben a Francia Gyülekezetben. „Annak az áldott embernek, Richard Alleine-nek” a szavait alkalmazta, melyet brossúra formájában meg is jelentetett még abban az évben a Keresztyén Könyvtárban. Wesley 1780-ban a brossúrát kiadta. Közel egy évszázadon át változtatások nélkül használták. Utána többször módosították mindaddig, míg az emberek egyre inkább be tudták építeni az áhítatokba. Azóta többször is átdolgozták azért, hogy nyelvezete közérthetőbb legyen.

A Szabad Metodista Egyház kialakulásának történetét Larry közelmúltbeli tanításán keresztül itt ismerhetjük meg:

Advent gyertyái

Minden adventi vasárnap meggyújtottunk egy újabb gyertyát

Advent első vasárnapján bizonyságtételek hangzottak el és szebbnél-szebb dalokkal dicsértük Istent. A második adventi vasárnapon Ildikó tanított a békességről:

Péter a harmadik vasárnapon a szabadulás öröméről beszélt.

Az Advent harmadik gyertyáját az öröm jegyében gyújtjuk meg. A megváltó érkezése az a nagy öröm, melyet az angyalok hirdetnek a pásztoroknak az első karácsonyon Betlehemben. (Lukács 2,8-14). Amikor pedig Jézus, már felnőtt férfiként a názáreti zsinagógában felolvassa Ézsaiás próféciáját, örömhírt mond a szegényeknek. (Lukács 4,18-21) Az igazi öröm mindig a megmenekülés öröme, a szabadulásé. Amikor Izrael népe Mózes vezetésével átkel száraz lábbal a tengeren, elmúlik a halálos veszély. A szabadulás öröme spontán éneklésbe csak át. (2Mózes 15,1-22) Erről az örömről szól a 126. zsoltár is. “Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” A legnagyobb szabadulás a bűnből és a halálból való megmenekülés. Ez váltja ki minden öröm közül a legnagyobbat. Ezt hozta el számunkra a megváltó. Ezért Jézus a mi kiapadhatatlan örömünk minden nap. Mi vagyunk az ő megmentettjei, örömének részesei. Isten országa öröm, bármikor megélheted, előhívhatod, ha Jézust követed. “Mindenkor örüljetek.” 1Thesszalonika 5,16

Az alábbi gospel igazi, kitörő öröme könnyen átragad az emberre:

A negyedik vasárnapon Larry a szeretetről tanított:

Gondolatok a hegyi beszédről – 8. rész

A hegyi beszédről szóló tanítássorozatot nyár elején kezdtük el és lépésről-lépésre tanulmányoztuk Jézus szavait, hiszen nagyon tömör és mély témákról van szó. Ez alatt az időszak alatt 20 tanítás hangzott el. Ebben a bejegyzésben a sorozat utolsó három része olvasható és hallható. Az utolsó néhány vers összegzésként is értelmezhető. Jézus itt mutat rá, hogy miért is mondta el a hegyi beszédet. Nem csak tanítás, de figyelmeztetés is.

A korábbi tanításokat is érdemes újra meghallgatni

Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?! Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. Máté evangéliuma 7,7-14

Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Máté evangéliuma 7, 15-23

Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Máté evangéliuma 7,24-29

Gondolatok a hegyi beszédről – 7. rész

Október közepén vendégünk volt Eric és Kari Perry az Egyesült Államokból. Eric lelkipásztorként szolgál a michigani Battle Creek városban lévő szabad metodista gyülekezetben. Eric folytatta a hegyi beszédről szóló tanítást. Arról tanított, hogy miért ne aggodalmaskodjunk.

Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. Máté evangéliuma 6,25-34

Eric a “North Star Freedom” című dalát énekelte el. A dal Sojourner Truth egykori rabszolga, – vagy ahogyan gyakran emlegették, Mózes testvérnő – emlékére íródott. A videóban Eric mesél a dal keletkezésének történetéről is:

Következő héten Ildikó az ítélkezés veszélyeiről tanított.

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. Máté evangéliuma 7,1-6

Gondolatok a hegyi beszédről – 6. rész

A hegyi beszéd tanulmányázásában Máté evangéliumának 6. fejezeténél járunk. Az elmúlt hetekben Larry a böjtről, Péter a mennybéli kincsekről tanította a gyülekezetet. A két tanítás lentebb ismét meghallgatható. A tanításokra ráhangolódásképp szeretettel ajánlom Máté evangéliuma alapján Sumonyi Zoltán verseit és Gryllus Dániel zenéjét. A hegyi beszéd című album dalait Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos énekli citera és gitár kísérettel, a Szentírás sorait az énekek előtt Mécs Károly olvassa fel. Az album egyik dalához – az alkotók által – készített videót itt nézhetitek meg:

Tanítás a hegyi beszédről: a böjtölés

Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg; hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. Máté evangéliuma 6,16-18

Tanítás a hegyi beszédről: kincsek a mennyben

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. Máté evangéliuma 6,19-21

Szellemi formálódás

Szeptember 18-19-én Komáromba vonult el a budapesti és győri gyülekezetünk, hogy közösségben lehessen, feltöltődhessen és közösen dicsőíthesse az Urat. Andy Haskins a hétvége folyamán a szellemi formálódásról tanított. Andy pásztorként dolgozik New Yorkban, s feleségével, Cindyvel volt gyülekezetünk vendége. Velünk volt még Mitch Pierce, szuperintendens, az FMC európai térségének igazgatója és felesége, Lynn Sue.

A gyülekezeti hétvégén a győri és a budapesti gyülekezet tagjai vettek részt

Andytől az alábbi témákban hallhattunk tanítást:
– Keresni Istent
– Helyet hagyni, hogy Isten szólhasson hozzánk
– Tanulni, lelki elvonulás által
– Hogyan segíthet egy lelki vezető

Ildikó az első tanításról készített jegyzetet, melyet itt olvashatjátok el:

Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Ézsaias 55,6

Megtaláljuk Istent, ha keressük, mert Ő kinyilatkoztatja magát a történelemben, Jézuson keresztül és az Igén keresztül. A kinyilatkoztatás egyik formája, ahogy „az egek hirdetik Isten dicsőségét.” (Zsoltárok 19,1).

Ez egy természetes kinyilatkoztatás mindenki számára, és elég arra, hogy felismerjük Isten nagyságát. Mégis, csak kevesen értik meg igazán, kevesen kapják meg azt a konkrét kinyilatkoztatást, hogy Isten kegyelme hogyan ad megváltást. Azt, hogy egyedül Isten segítségével tudom Istent megtalálni! Isten keresése mindig választási ponthoz visz minket. Ahhoz, hogy követhessük, hogy szolgáljuk Őt, fel kell adnunk önmagunk szolgálatát.

Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Lukács 9,23

Mi történik, ha kihűl Isten iránti vonzalmunk?

Ez gyakran megesik: jól kezdjük, nagy szenvedéllyel vagyunk Isten iránt, aztán lassan-lassan megkopik, kihűl ez a szerelem. Miért? Mert egyre inkább Istenért dolgozunk, nem Istennel járunk! Így aztán már nem marad időnk, hogy időt töltsünk vele. Valami hiányzik az életünkből? Azért, mert nem keressük azt, amink lehet.

„Kívántok valamit, és nem kapjátok meg….mert nem kéritek.. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek.” Jakab 4,2-3

Uram, kaphatnék többet ma belőled? „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Máté 5,6

Istenből úgy kapunk többet, ha éhezünk utána! Kérjük arra, hogy részesítsen ebben az éhségben! Isten szereti, ha vágyódunk utána, ha éhezünk és szomjazunk utána. De csak úgy tudunk növekedni az Isten utáni vágyódásunkban, növekedni szellemileg, ha közben egyre inkább kisebbedik az egónk, ha mi magunk egyre kisebbek leszünk. Ahogy Keresztelő János beismerte Jézus megkeresztelésekor, hogy Jézusnak növekednie kell, neki magának pedig kisebbé lennie. Ez egyszerű engedelmesség: többet Jézusból, kevesebbet magamból! Legyen meg a TE akaratod! Ne az ENYÉM! Keresnünk kell Istent, követni és hajlandónak lenni az engedelmességre! Ahogy a kánai menyegzőn Jézus édesanyja utasította a szolgákat: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” (János 2,5) Ugyanígy igaz ez ránk is: Bármit mond Jézus, tedd meg! Minél több hal meg belőled, annál közelebb leszel Istenhez.

Az Úr addig marad velünk, amíg mi is vele vagyunk. Ha leállunk Isten keresésével, Ő is leáll. „Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjamin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok őt, ő is elhagy benneteket.” 2 Krónikák 15,2

Olyan Istent keresünk, aki azt akarja, hogy megtaláljuk! Ne legyünk olyan keresztények, akik elvesznek mindent, amit Isten ad, de nem ajándékozzák meg őt azzal, hogy magukat odaadják. A szeretet odaszánás! Ha közelebb kerülünk Istenhez, Ő foglalkozik velünk. De ehhez keresztre kell feszítenünk az egónkat. Naponta. Tedd oltárra önmagad! Kérdezd meg: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Senki élő nem bírja ki Isten jelenlétét. De amikor meghalsz (önmagadnak), akkor kezdesz igazán élni. Isten szeretete szinte kényszerít minket, hogy éhezzük és szomjazzuk a jelenlétét. De ennek megértéséhez változnunk kell! Uram, segíts változnom!

Hogyan tudjuk helyesen betervezni az Istennel töltendő időt?

Napjaink életét a margó nélküliség jellemzi. A sürgős dolgaink elnyomják a fontos dolgainkat. Folyton úgy érezzük, hogy valaki diktál az életünkben, nem mi tervezzük az életünket. Nem látjuk, így nem is tudjuk megvédeni a határainkat. Kiszolgáltatjuk magunkat a túlterheltségnek, ahelyett hogy elcsendesedve az Úrra figyelnénk. „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk. Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek!” Ézsaiás 30,15-16

Akármilyen sok tennivalónk van, időt kell szakítanunk arra, hogy Istennel legyünk. Jézus rengeteget gyógyított, tanított, de mindig szakított időt, hogy Atyjával legyen imádságban. Találjunk egy helyet, ahova visszavonulhatunk, magunkban lehetünk, és imádkozhatunk. Fontos, hogy átvizsgáljuk az életvitelünket, a napi szokásainkat, ha valóban időt akarunk tölteni Istennel.

Melyek a legfontosabb lépések ebben a folyamatban?

1.) Kitisztítani az eldugult pontokat
2.) Kidobni, amit nem használunk
3.) Élvezni a csöndet, amikor utazunk
4.) Továbbadni, amire nincs szükség
5.) Egyedül lenni
6.) Mindezt MA kezdeni!

Andy Haskins szeptember 20-án arról tanított a gyülekezetünkben, hogy hogyan lehet ezékiási hitünk. A tanítás itt újra meghallgatható, lentebb pedig a vázlat olvasható.

Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr parancsolt Mózesnek. Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt. 2 Királyok 18,1-7

Ezékiás király bízott Istenben, ami egészen ritkaság volt abban az időben. Hite, bizalma eredményeként az Úr minden dolgában megsegítette, így sikeresen uralkodott. Manapság mindenki sikeres akar lenni. A keresztények is sikeresek akarnak lenni a hitéletükben. De az Ezékiásra jellemző hit ma is ritka. Mi ennek az oka? Az idő múlásával megkopik a hitünk. A körülöttünk lévő világ zaja elvonja a figyelmünket Istenről. Ez az egyik leggyakoribb oka annak, hogy nem elég erős a hitünk. A másik fontos ok, hogy van valaki, aki pontosan tudja, hogy a hit ellensége a félelem. Nyerő pozícióban van, amikor a félelmet könnyedén elülteti bennünk.

Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.Zsidók 10,38-39

A félelem megköt. Bizonytalanná tesz. Ezékiás soha nem bizonytalanodott el. Hite az Istennel való erős kapcsolatából fakadt. De Ezékiás meg is élte a hitét, kifejezésre is juttatta a cselekedeteiben. A gyakorlatban megjelenő hit olyan erős, hogy tetteimet rá építhetem.

Hogyan lehet ezékiási hitünk?

1.) Isten ígéreteire kell figyelni, nem a korlátainkra! Reménységgel kell várni az ígéretek beteljesülésére.
2.) Egymást is ezzel kell bíztatni! Leépíteni mások emberi látásmódját, és megerősödni Isten ígéreteiben. Hol a fókuszunk? Isten ígéreteire figyelünk vagy korlátainkra, és hagyjuk, hogy mások negatív véleménye befolyásoljon minket?
3.) A figyelmünk a jövőn legyen, ne a múlton!

Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Ézsaiás 43,18

4.) Istenbe helyezzük a bizalmunkat! Rá támaszkodjunk akkor is, amikor nehézségeink vannak, akkor is, amikor jól alakul az életünk.

Mit tudott Ezékiás, amit a többi király nem tudott? Isten végzi a munkát, mialatt mi bízunk benne! Mi bízunk, Ő cselekszik. Gondoskodik. Aki félelemből meghátrál, abban nincs öröme Istennek!

Larry fotóival, Júlia és Norbert a tolmácsolással, Ildikó a beszámoló megírásával járult hozzá ahhoz, hogy a konferenciáról azok is olvashassanak/visszahallgathassák a tanítást, akik nem tudtak részt venni. Köszönjük továbbá a szervezők áldozatos munkáját, hogy erőfeszítéseikkel igazi feltöltődésre adtak lehetőséget a résztvevők számára! Dicsőség az Úrnak!

Gondolatok a hegyi beszédről – 5. rész

Az ősz kezdetén folytattuk a hegyi beszéd tanulmányozását. Most Máté evangéliumának 6. fejezetét kezdtük elemezni. Ebben a bejegyzésben két nagyszerű tanítást hallgathatunk meg újra: Ildikó a Máté 6,1-4. alapján az adakozásról, Gerry pedig a Máté 6,5-15 alapján az imádkozásról tanított.

Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. Máté 6,1-4

És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Máté 6,5-15

Gondolatok a hegyi beszédről – 4. rész

A hegyi beszédről szóló tanítássorozatunk nyári részeinek végére értünk. A Máté evangéliuma 5. fejezetével kapcsolatos utolsó három tanítás itt érhető el újra.

Ildikó a Máté 5,13-16. szakaszról beszélt.

Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Máté 5,13-16

Péterrel a Máté 5,17-42. szakaszt értelmezhettük – interaktív módon. Jézus ebben a szakaszban Mózes törvényéről beszél. Egy olyan néphez tartozó tömeg hallgatta őt, akiknek életét meghatározták a törvények és előírások, nem csupán kulturálisan, hanem hitbeli életük alapjaként. Ez a törvény nem csak útmutató volt számukra, de teherként is nehezedett rájuk, hiszen nagyon nehéz volt betartani.

Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Máté 5,17-42

Norbi tanításával zárult a sorozat, a Máté 5-43-48-ban olvasható igeszakasszal.

Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. Máté 5,43-48

Hamarosan folytatjuk a Máté evangéliumának 6. fejezetével.