2012. november havi archívum

Bizonyságtételek napja

“Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld!” (Ézsaiás 12,4-5)

Bea kezdte a bizonyságok sorát

Bea kezdte a bizonyságok sorát


Ezen a vasárnapon rendhagyó módon nem tanítást hallgattunk, hanem öt különböző történetet arról, hogyan munkálkodott Isten öt testvérünk életében, hogyan vezette, tanította, formálta őket, és hogyan változtatta meg az életüket.

Beát nagy mélységekből hozta ki az Úr

Beát nagy mélységekből hozta ki az Úr


Elsőként Bea mesélt arról, hogy fájdalmas, magányos gyermekkora után már kamaszként tudatosan kutatni kezdte, mitől érezhetné jobban magát. Három évtized keresés következett, megismerkedett az ezotériával, végzett varázslástanfolyamot, kipróbálta a sámándobolást, megnyugvást várt a buddhizmustól, és közben folyamatosan küzdött az alkoholizmussal. Többször kellett szembenéznie a halállal: majdnem bennégett egy kigyulladt házban, autóbalesetet szenvedett, az elvonási tünetektől szenvedve metilalkoholt ivott, és egyre torzultabb jellemmel, egyre magányosabban küzdött az életéért. Többször kereste Istent, de amíg nem tanult meg engedelmeskedni, amíg saját nagyszerűségének tulajdonított minden sikert, addig nem találta meg Isten békéjét. Csak amikor először, őszintén segítségül hívta, és hajlandó volt tenni is a gyógyulásáért, akkor kezdte megtapasztalni az Ő végtelen szeretetét. De ekkor még mindig nem ismerte igazán Istent. Egy megbetegedés, és egy keresztény barát segítsége kellett ahhoz, hogy rájöjjön, egyedül Jézus gyógyíthatja meg, csak Benne bízva, Őt teljesen elfogadva tudja rendbe tenni az életét. Innentől kezdve már el tudta engedni a múlt fájdalmait, a rosszul működő kapcsolatait, és a 12 lépéses csoportterápia mellett keresztény pszichológus segítségét is igénybe véve valóban gyógyulni kezdett. Ekkor Lyme-kórt diagnosztizáltak nála. Szembe kellett néznie a halállal, de már nem egyedül! Már megtapasztalta Isten szeretetét, a biztonságérzetet, amit Tőle kapott. Már tudta, hogy csak Istenre építheti az életét. Ő a Kőszikla! És Isten kijelölte a továbbvezető utat is: Bea beiratkozott a Pünkösdi Főiskola pasztorálpszichológia szakára, hogy másoknak is megmutathassa, hogyan lehet az Úr segítségével megoldani az élet legproblémásabb helyzeteit is.

Judit a közösség jellemformáló erejéről beszélt

Judit a közösség jellemformáló erejéről beszélt


Judit életének első harminc évét a történelmi egyház keretei határozták meg. Rendszeresen járt gyülekezetbe, bibliatanulmányokat folytatott, egyházi tisztségviselőként dolgozott, de sok visszásságot látott az egyházban, és valami hiányzott a teljességéhez. A kis egyházak létjogosultságát kétségbe vonta, sok-sok előítélet terhelte gondolkodását. Aztán megismerkedett későbbi férjével, aki éppen egy kis egyház segédlelkipásztora volt. Teljesen összezavarodott. Akkor még nem tudta, hogy mennyire vak, de Isten munkálkodott benne. Végül egy történelmi egyház gyülekezeti vezetője segített annak megértésében, hogy nem az egyház számít, hanem, hogy az odajáró emberek átadták-e életüket Jézus Krisztusnak. Ezután már könnyebb volt elfogadnia a másik gyülekezet szabadabb légkörét, a gitáros istentiszteletet is. A nyolcadik-tizedik hétvégén pedig mélyen megérintette szívét az egyik dicsőítő dal, a Szíved Uram, Jézus. Rájött, hogy mi hiányzott neki a történelmi egyházban. A személytelen kapcsolat, a rideg légkör helyett itt őszintébb, mélyebb, tartalmasabb viszonyulásokat talált. Megtanulta, hogy előítéletek nélkül, nyitottnak kell lenni mások iránt. Megbocsátotta, hogy hamis képet kapott a kisegyházakról, és így nehezebben tudta elfogadni az eddigi ismereteivel szemben álló gyülekezetet. Ma már tudja, mindegy milyen közösségbe jár, ha Jézus a szívében van. Hálás az Úrnak, amiért dolgozik az életében.

Ildikó: Isten minden szükségünket betölti

Ildikó: Isten minden szükségünket betölti


Ildikó azt kívánta megosztani a közösséggel, hogyan vezette őt az Úr a januári bemerítkezése óta. Összefoglalva elmesélte, hogy akkor találta meg Istent, amikor 49 évesen egyik pillanatról a másikra mindent elveszített, ami addig fontos volt számára: családot, férjet, otthont, munkát. De betöltekezett a Szent Szellemmel, bár akkor még fogalma sem volt erről. Csak azt érezte, hogy erős, boldog – a körülményeitől függetlenül, és keresni kezdte Istent. Hosszú évekig nem talált rá, mert nem tudta, hogy Isten már benne él – ő a templomokban kereste a Megváltót. Aztán az Úr Kaliforniába vezette, ahol a kint tanuló lányát patronáló család otthonában végre megérezte Isten jelenlétét. Ott hallott azokról az amerikai misszionáriusokról, akik Budapesten a Villányi úti gyülekezetben segítenek az embereknek megtalálni Isten szeretetét. Hazatérve felkereste őket, és igazi közösséget, igazi barátokat talált. Tanítani kezdték, és már nemcsak a szívével, de az eszével, az egyre bővülő ismereteivel is el tudta fogadni Jézus áldozatát, Isten végtelen szeretetét. A bemerítkezése óta már nyíltan felvállalja hitét, szívesen megosztja másokkal történetét. Az Úr vezetése életében most még sokkal nyilvánvalóbb, mint eddig: Isten segítségével sikerült végre lezárni életének eddigi részét, és olyan folytatást találni, amilyenre legmerészebb álmaiban sem gondolt volna. Isten sokkal bőségesebben munkálkodott életében, mint amennyit kért, vagy amire gondolni mert volna!

Kriszta az ima erejéről, Krisztus vezetéséről beszélt

Kriszta az ima erejéről, Krisztus vezetéséről beszélt


Kriszta egy olyan történetet osztott meg velünk, amely számára is bizonyítékként szolgált az ima erejéről. Pilátes oktatóként orientális tánccal is foglalkozott, és szívének minden vágya volt, hogy táncosként színpadra léphessen. Sokáig nem került be a fellépő csoportba, és mindent megtett azért, hogy ez megváltozzon. Amikor végre teljesült ez a legfőbb óhaja, mégsem okozott neki megnyugvást. Sokat imádkozott, menjen-e a csoporttal, amikor kapott egy hívást, egy felkérést a Wesley Teológiai Nap dicsőítő csoportjába. Most már gyorsan tudott dönteni: Isten dicsőítését választotta a tánc helyett, és nem bánta meg, lelkileg megnyugodott. A történet jó bizonyság arra, ha válaszút elé , kérjük Isten segítségét. Imádkozzunk kitartóan, bízzuk rá magunkat, Ő megmutatja, merre menjünk!

Ákost egy rablótól mentette meg Isten

Ákost egy rablótól mentette meg Isten

Ákos arról tett bizonyságot, hogy egyre többször tapasztalja meg életében Isten közvetlen segítségét. Egy este a családdal vacsorázni voltak, ő a háta mögé, a székre terítette kabátját, aminek belső zsebében ott lapult a pénztárcája. Egy férfi ült le mögéjük, aki nem rendelt semmit. Ákosba hirtelen belenyilallt egy gondolat, mintha valaki megszólította volna: megvan a tárcája? Megfordult, a férfi már kifelé igyekezett, és a földön heverő pénztárcára mutatva szó nélkül kifordult az ajtón. A tárca, benne a család pénzével biztonságba került. Isten idejében figyelmeztette Ákost. Az Úr mindig, minden helyzetben velünk van. Tartsunk ki az imában, és meghallgattatunk!

A bizonyságok jól kiegészítették egymást

A bizonyságok jól kiegészítették egymást

Gabi készítette el a hobbit ajtó őszi-téli dekorációját

Gabi készítette el a hobbit ajtó őszi-téli dekorációját

gyülekezeti csoportkép - 2012
Larry beszámolóját ugyanerről a napról itt olvashatjátok, persze angolul.

Reklámok

, , ,

Hozzászólás

Néhány program decemberre

Állandó- és fő programunk az istentisztelet vasárnaponként 10:30-tól.
A Közhely mindenki előtt nyitva áll!

A legnagyobb kincseket Isten Igéjéből áshatjuk ki

László Zoltán kiállítása 2012. november 27 – 2013. január 31. között megtekinthető

Közhelybarátok karácsonya sok zenével, verssel, teával, sütivel, szeretettel!

, ,

Hozzászólás

Figyeljünk “Borászunkra!”

Norbi ezen az őszi vasárnapon a szőlészet-borászat világába kalauzolt el bennünket. Hiszen a Biblia tele van a szőlőhöz, a borkészítéshez kapcsolódó képekkel: Jézus a szőlőtő, az új bort nem töltik a régi hordóba stb.

Krisztus a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Csak az terem gyümölcsöt, aki Őbenne marad.


A szőlővel, a borkészítéssel foglalkozó szakemberek tudják, hogy bármilyen hatás éri a szőlőt a tőkén, annak hatása lesz a borra. A szüret minőségétől függ, milyen lesz a bor. Megismerkedhettünk olyan borászati szakkifejezésekkel, mint a bogyózás, amikor gépekkel szedik a szemeket a fürtről, és a macerálás, melynek során kipréselik a szőlőszemből a lét, de hagyják a héjon ázni különböző ideig, hogy több tápanyag maradjon benne. Hallottunk az üvegsokkról is, ami azt jelenti, hogy megváltozik a bor szerkezete, “sokkot kap”, amikor a hordóból beletöltik az üvegbe. Azt is megtudhattuk, hogy nagy különbség van a szőlőben, és a pincében készült bor között, sőt, a természetes borok között nincs két egyforma bor.

A szőlőművelés, a borkészítés pedig teljesen olyan, ahogy Isten munkálkodik lelkünkben.
Bármilyen hatás ér minket életünkben, annak hatása lesz megtérésünkre, ahogy a borra is hat, mi történik a szőlővel a tőkén. Ha nem foglalkozunk eleget Istennel, annak hatása lesz üdvösségünkre. Megtérésünk folyamata pedig sokszor fájdalmas, ahogy a szőlőszemek is megszenvedik, amint a gép leszakítja őket a fürtről.
Az is fontos, hogy megfelelő körülmények között “macerálódjunk”, hiszen ekkor történik meg az erjedés is. Ha nincs meg a megfelelő tisztaság, ha idegen baktériumok bekerülnek, nem lesz jó a bor. Fontos, hogy meglegyen a belső tisztaságunk, hogy az “erjedés” szívünkben a megfelelő körülmények között történjen.

Figyelnünk kell”Borászunkra”!Engednünk kell, hogy Jézus munkálkodjon szívünkben!
Időt kell adnunk neki, nekünk csak a körülményeket kell megteremtenünk. Nem mindent nekünk kell mesterséges körülmények között megtenni. Hagyjuk, hogy Jézus természetes úton munkálkodjék bennünk. Jobb a természetes, a szőlőben készült bor, mint a pincében, irányított erjesztéssel megalkotott, egyéniségét elvesztett, egységesre készített bor.

Ezek után persze az sem mindegy, milyen hordóba kerül a kipréselt szőlőlé.
Mi az, amit Isten ki akar hozni belőlünk?
És ahogy a borász megkóstolja a levet, nekünk is időről időre fel kell tennünk a kérdést magunknak, hol tartunk az utunkon. Lehet, hogy most épp “sokkos” állapotban vagyunk, mint a hordóból az üvegbe került bor, lehet, hogy még ki kell forrnunk magunkat, de bíznunk kell abban, hogy Isten nem hagy minket a nehéz helyzetünkben, nem hagy minket a tőkén “rothadni”. Bár a rothadásnak is lehet előnye, hiszen a nemesrothadásnak indult szőlőszemekből készítik a rendkívül finom és értékes aszúbort.

Nincs rálátásunk saját életünkre.
Egy állandó valóságtorzító mezőben élünk, mindent a nehézségeinken keresztül látunk. De tudnunk kell, hogy van egy “Borászunk”, aki állandóan figyel minket, és bármilyen esemény történik életünkben, azt Ő fel tudja használni növekedésünkre.
Ez az isteni szinergia. A különálló részek összeadódva egy másik minőséget adnak – Isten segítségével.
“Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8,28)

A mi dolgunk, hogy teremtsük meg a megfelelő körülményeket, a többit Isten kegyelme adja.

, ,

Hozzászólás

Tiszta szívünk van?

Gerry tanítása gasztronómiai előadásnak indult. Különböző országok érdekes, számunkra néha nagyon szokatlan, furcsa, sőt esetenként gusztustalannak tűnő ételeiről beszélt: a légylárváktól hemzsegő holland sajtról, a kukacokkal dúsított afrikai banános sütiről, a japánok által kedvelt, még élő állapotban elfogyasztott polipról. Sőt, megkínált minket egy ír “különlegességgel”, a csirkevérrel(!) készített csokoládéval. Miután többségünk undorodva elutasította, elárulta, hogy tulajdonképpen egy epres töltelékű Tibi csokoládét ajánlott nekünk. Viszont így tudott szembesíteni minket azzal a negatív tulajdonságunkkal, hogy látás, hallás után ítélkezünk.

“Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: “Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.” (“Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”) Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. Ő pedig így szólt hozzájuk: “Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?” Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, de hozzátette: “Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Márk 7,14-23)

Ne az alapján ítélj, amit látsz, amit hallasz!
Ne a külsőségeket nézd! Nem ez a lényeg! Ami belül van, az a fontos! Azt nézzük, mi jön a szívünkből!
Tiszta szívünk van?

Ha új házba, lakásba költözünk, kitakarítjuk. Amikor Jézust behívtuk a szívünkbe, Ő elkezdett megtisztítani minket, de nekünk vele együtt kell dolgoznunk.
Milyen a szívünk állapota ma? Hogy néz ki a lelkünk?

Mi teszi tisztátalanná az embert?
Ami kijön a szívéből. Például a gyilkosság gondolata. Nemcsak maga a tett, hanem még a gondolata is! És sajnos nagyon sokan gondoltunk már erre. A tényleges gyilkolás pedig ma Magyarországon – látjuk, nézzük, olvassuk – mindennapos dolog.

Ahogy a lopás is. Ahogy folyamatosan romlik a gazdasági helyzetünk, egyre több a csaló, a tolvaj.
Tehát ne az ételek miatt aggódjunk, mert életünk rövid. Inkább szívünk, lelkünk állapotára vigyázzunk, mert ezek mindörökké megmaradnak.
Tiszta a szívünk?
“Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51:12)

Edzés után megfürdesz, ha a kertben dolgozol, utána zuhanyozol, kimosod a bepiszkolódott ruhádat, azt akarod, hogy tiszta legyen. Étkezés előtt kezet mosol, megmosod a zöldséget, a gyümölcsöt.
Amit a TV-ben nézel, azt is „megmosod”?
Amit olvasol, azt is „megmosod”?
Tiszták a kapcsolataid? Ha nem, változtass rajtuk, vagy szakíts velük! Küldd el azokat a barátaidat, akik rossz hatással vannak rád, akik miatt szíved nem tiszta! Nehéz, de meg kell tenni!
A hely, ahol élsz, tiszta?
Gerry edzőtermet változtatott, hogy lelkére ne hasson a rossz.

Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy csak olyan ételeket együnk, amelyek táplálják és építik a testünket. Vigyázunk, hogy ne együnk olyanokat, amelyekben szervezetünkre káros kémiai anyagok vannak. Nem esszük meg a gusztustalannak tartott ételeket.
Miért hagyjuk mégis, hogy a gusztustalan dolgok uralják életünket? Hiszen megváltoztathatjuk, mit olvasunk, mit nézünk a TV-ben, kikkel barátkozunk, milyen helyekre járunk.

Készíts új szívet, Istenem!
Tisztítsd meg szívemet, Istenem!
Tüntesd el szívemből a gonosz dolgokat!
Segíts, hogy jó döntéseket hozzak!
Segíts, hogy jó kapcsolatokban éljek!
Fordítsuk szívünket Jézus Krisztus felé! Amikor meghalt a kereszten, vére megtisztított minket. Tiszták lehetünk az Ő vérével, mert Ő akarja ezt a kapcsolatot velünk.

, , , ,

Hozzászólás

Dr. Pálhegyi Ferenc: A hűtlenség ellenszere

Pálhegyi Feri bácsi párkapcsolati előadássorozata a hűtlenség kérdésével folytatódott.
Miért nem vagyunk hűségesek? Mióta vagyunk hűtlenek?
Isten megteremtette az embert a maga képére. Parancsot, megbízást adott: “Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”
(1Mózes 1,28)
De az ember engedett a kísértésnek, és a maga nevében akart uralkodni. Hűtlenné vált Urához, Teremtőjéhez, és ez a hűtlenség azóta is átszövi életünket.

Bábel tornyára utalt vissza az előadó: ez az építmény az emberi nagyot akarás jelképe, amely Isten nélkül törekszik magasra, és ma is épül. Az emberi szív az évezredek alatt mit sem változott. Ma is épülnek hatalmas épületek, és ma sem jobbak az erkölcseink. Márpedig gazdasági felemelkedés erkölcsi megújulás nélkül nem lehetséges.Egyetlen megoldás, ha visszatérünk Isten közelébe, az eredeti közegünkbe. De ez nem könnyű, hiszen állandóan kísértések között élünk. A Hazugság Atyja elhiteti velünk, hogy Isten nélkül is van értelme életünknek.
Hűtlenek vagyunk: elveinkhez, ifjúkori elképzeléseinkhez, társunkhoz, hazánkhoz…
Állandó hiányérzettel küszködünk, próbáljuk betölteni hiányainkat, és nem tudjuk, hogy ezt igazából csak Isten tudja megtenni. Nem tudjuk, hogy Isten alakú űr van bennünk.

A háttérben korunk jellemzőit találjuk:
– a gyakorlati materializmust, ami Mammon isten uralmát jelenti,
– a tévtanítást, hogy a belső békét nem lehet megszerezni.
– a darwinizmus tanítását, mely szerint az ember az állatvilágból emelkedett ki, tehát tulajdonképpen a törzsfejlődés csúcsán álló, magasabb rendű állat, ösztönlény. Ha pedig az ember ösztönlény, akkor a szerelmese egy ösztöntárgy. Ez úgy emberteleníti el a kapcsolatot, hogy mindkét felet lealacsonyítja.
– a hanyatló kultúrát (ahogy Ady megfogalmazta: “Minden egész eltörött…”)
– a fogyasztói társadalmat, ami kidobja, lecseréli azt, ami elromlott vagy elavult
– az empirizmus feladását a misztika kedvéért
– a társkapcsolati anomáliákat (együttélés elkötelezettség nélkül, személyesség nélküli szex, féltékenység féltő szeretet nélkül)
A féltő szeretet a másikat félti.
Isten is azt mondja: “Én az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok.” (5 Mózes 5,9)
A féltékeny ember azonban önmagát félti, illetve azt, hogy elveszíti, ami az övé.
A hűségnek ezek szerint nincs értelme…

Sajnos a gyakorlati materializmus még a hívők között is talajra talált. Ilyen nézetek élnek hívő körökben:
– Isten van értünk, nem mi Érte
– “Istennek az a mestersége, hogy megbocsásson.” Ezt ugyan Voltaire mondta, de keresztények is vallják.
– Istent szinte hangulatjavító tablettaként használják: euforikus élményt ad a dicsőítés, de ha nem szívből jön, csak egy érzelmi belelendülés, akkor nem éri el az igazi célját.
– Isten utat tapos céljaink eléréséhez


Elkeserítő, hogy az erkölcstelenség sodrában élünk, és “az egész világ a gonosz hatalmában van.”(1 János 5,19)
Idegen istenek uralkodnak rajtunk:pénz, siker, hatalom, hírnév. Tőlük várunk boldog életet, és nekik mutatunk be áldozatot: időt, egészséget, becsületet, feleséget…
Mindent megígérnek ezek az istenek, de a végén kifosztanak. Magunkra maradunk, egyedül. Sokszor még a házasságban is egymástól elszigetelten, befalazva élünk. Mint Kőmíves Kelemenné, akit feláldozott a férje “hét véka ezüstért, hét véka aranyért”.


Ilyen világban élve gyakran feltesszük a kérdést: Mit tegyek, hogy párom hűséges maradjon hozzám?
A válasz egyszerű: szeresd!
Derítsd fel és töltsd be valódi szükségleteit!
Érzelmileg is adj meg neki mindent!
De ez csak akkor lehetséges, ha megvan a bizalom a kapcsolatban. Alapvető baj van, ha ez hiányzik.

A másik fontos kérdés: Mit tegyek, hogy én hűséges maradjak?
A legfontosabb, hogy megerősítsük lelki immunrendszerünket, így nem eshetünk egykönnyen kísértésbe. Aztán ápoljuk a kapcsolatot, testi, lelki, szellemi téren egyaránt. A testi vágy, a romantika, a gyakorlati élet nem zárja ki egymást.
Kísértések idején pedig nézz a megfeszített Krisztusra! Ő a te bűneidért is szenvedett! Érted is! Jézus erősebb a csábításnál.
Emlékezz a hármas fonálra: én, a társam és Jézus fémszála.
“A hármas kötél nem hamar szakad el.”(Prédikátor 4,12)

Hozzászólás

A közbenjáró ima

Isten nem olyan, mint egy hivatal, Ő bármikor, éjjel-nappal fogad és meghallgat minket!


Mit jelent a szüntelen imádkozás?
Képzeljük el, hogy telefonon felhívjuk Istent, de mondanivalónk elmondása után nem szakítjuk meg a vonalat, így bármikor azonnal újra kapcsolatba tudunk lépni vele, bármikor beszélhetünk hozzá.
Életünk is lehet egy állandó imádság, ha mindig mindent Jézus Krisztus nevében teszünk. Ha folyamatosan hálát adunk neki, Ő állandóan ott van az életünkben.
Smith Wigglesworth angol evangelista – akit a “Hit Apostola”-ként szoktak emlegetni -, mondta egyszer: “Sohasem imádkoztam fél óránál többet, de sohasem telt el úgy fél óra, hogy ne imádkoztam volna…”


A hálaadás nagyon fontos. Enélkül nem tudunk belépni az Úr jelenlétébe. Hiszen hogyan tudunk kérni Tőle valamit, ha nem vagyunk Neki hálásak? A hálaadás az Úr kapuja.


A másik fontos dolog a Biblia olvasása.
Isten Igéjében ugyanis erő van és hatalom.
“Mert amit Isten kimond, az a szó élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait.”(Zsidók 4,12)
Isten beszéde olyan, mint a csapadék a földnek: nem megy vissza úgy az égbe, hogy ne tett volna valamit a Földön. Isten Igéje termékennyé teszi szívünk talaját, úgy kerül vissza az Égbe.

Gustave Doré (1832-1883) litográfiája


Jézus kiválasztotta a három legkészségesebbnek tűnő tanítványt, Pétert, Jakabot, Jánost, kérte őket, hogy imádkozzanak, de elaludtak.
Szellemünknek erősebbnek kell lennie, mint a testünknek, de ehhez imádkoznunk kell magunkért! Folyamatos imával edzésben kell tartanunk hitünket, ha el akarjuk fogadni Isten akaratát. Hiszen ha Isten akarata találkozik a mi akaratunkkal, és a kettő nem ugyanaz, akkor valamelyik akaratnak le kell győznie a másikat.


A szüntelen imádkozás egyik nagyszerű példája Evan Roberts, aki az 1904-es walesi ébredés vezéralakja volt. Fiatal bányászként Istentől látomást kapott, hogy ébredés lesz szülőföldjén. Egyszerű ember volt, nem jellemezte kiemelkedő intellektus, kiváló beszédkészség, de égő vágyat érzett szívében Jézus Krisztusért. Hűségesen látogatta az ima-összejöveteleket, és imádkozott az ébredésért. Órákat töltött imádkozva és prédikálva szobájában, éjszakákat fent tudott lenni, hogy olvasson vagy beszélgessen az ébredésről. Egyszer emiatt kitették a szállásról is, mert főbérlője azt hitte, megőrült a vallási buzgalomtól.


Evan Roberts szerepe a walesi ébredésben egészen különleges volt. Gyakran egyszerűen vezette az embereket imában, vagy olvasott az írásokból. Más alkalmakkor csendben ült, miközben az emberek egymás után vallották meg bűneiket, vagy tettek bizonyságot Krisztus győzelméről és erejéről. Voltak dicsőséges imádatok is, amik órákig is eltartottak.
Roberts egyszerűen alázatos vezetéseket adott időről időre, és hagyta, hogy a többit a Szent Szellem végezze el.
Több mint tíz évig imádkozott az ébredésért. Szolgálata nagyszerű példa arra, hogyan vezethet valakit a Szent Szellem.


A walesi ébredés ugyanis a Szellem hatalmas kiáradása volt. hatására a bányászok élete lassan teljesen megváltozott. A szerencsejáték, az alkoholizmus elvesztette bázisát, a színházak bezártak, a futballt elfelejtették. Az embereknek új életük és új érdeklődési körük lett. Politikai összejöveteleket mondtak le. Senkit sem érdekelt. A londoni parlamenti vezetők elmentek inkább az ébredési összejövetelekre.

Az ébredés egyik lényeges pontja volt a bűnök megvallása, de nemcsak a nem keresztények, hanem a keresztények számára is. Mindenki megtört, és meghajolt Krisztus keresztje előtt.
Az ébredés folyamán Evan Roberts folyamatosan erősítette, hogy milyen fontos a bűnnel való őszinte elbánás, és a Szent Szellemnek való teljes engedelmesség.


Evan Roberts eszköz volt arra, hogy gyógyulást hozzon egy egész ország részére. Sírt, imádkozott, könyörgött társaiért, bántotta az emberek elveszett volta. Befogadta Isten megtört szívét, és visszaadta azt áldozatként ima és közbenjárás által. Ennek eredményeként „amerre csak ment, az emberek szíve lángra gyúlt Isten szeretetével’” (Watchword newsletter, volume 25. Heart of God Minístries website. Fordította: Élő Magdolna)


Jézus is sírt, mikor meglátta Jeruzsálemet. Bántotta, hogy az emberek elvesznek.
Minket is üssön szíven az emberek elkeseredettsége! Hiszen mi tudjuk az igazságot, mi világosságot kaptunk. Fontos számunkra, hogy mi lesz a többiekkel.
Segítenünk kell rajtuk – ez a mi küldetésünk!
Meg kell mentenünk az embereket!
Emberhalászoknak kell lennünk!
Ne magunkért imádkozzunk!

A bibliai imák nagy része másokért történik. Ez a közbenjáró ima.
Valaki vagy valami érdekében Isten elé járulunk. Motivációnk a szeretet.
Lukács apostol egy konkrét Jézus elé járulásról ír, amikor a béna férfit barátai különleges módon juttatták Krisztus elé:
“Egyik nap, amikor Jézus éppen tanított, farizeusok és törvénytanítók is hallgatták, akik Galilea és Júdea különböző városaiból és Jeruzsálemből érkeztek. Az Örökkévaló ereje volt Jézussal, hogy gyógyítson. Eközben néhány ember érkezett, akik hordágyon egy megbénult férfit akartak Jézus elé vinni, a nagy tömeg miatt azonban nem tudtak a közelébe férkőzni. Ezért felmentek a tetőre, kibontották, és úgy eresztették le a hordágyat Jézus elé. Amikor Jézus látta a hitüket, a beteghez fordult: „Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.” (Lukács 5, 17-20)


De imában is oda tudjuk vinni az embereket Jézus elé. Sőt Jézus is közbenjár értünk az Atyánál, ennek egyik legszebb megnyilvánulása az úgynevezett “Főpapi ima” (János 17, 1-26)
Az egész fejezet egy közbenjárás. Jézus félti a tanítványokat, kéri az Atyát, őrizze meg őket, szentelje meg őket, legyenek eggyek:”” Atyám, azt akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok.”
(János 17, 24)
Nem magáért imádkozott…

Ezek a minták segítenek megérteni, mi mindenért kell közbenjárnunk.


Érdekes, hogy Pál apostol leveleibe mindig írt közbenjárásokat, és az is nagyon tanulságos, hogy kikért, mikért imádkozott. Nem magáért, társait kérte, hogy imádkozzanak érte. Pál imabázisa a sok gyülekezet volt.


Mi is azt kérjük Krisztustól, hogy járjon közbe értünk: “A mennyben fenn a trónusnál a Krisztus értem közbenjár, nagy főpap, égi kezesem, örökre biztos védelmem …”
Krisztus az, aki meghalt értünk, feltámadt, és szüntelenül esedezik értünk. Ő a mi Főpapunk, aki bemutatta az áldozatot értünk… saját magát áldozva fel … tehát joga van közbenjárni értünk.
Ő általa járulhatunk Isten elé:
“Ezért minden időben meg tudja menteni azokat, akik az ő segítségével jönnek Istenhez. Hiszen Jézus örökké él, és mindig segít nekünk, ha Istenhez jövünk, mert a mi érdekünkben emel szót Isten előtt.”(Zsidók 7,25)


Jézus a mi bűneinket folyamatosan az Atya elé viszi, mert ez az ő szolgálata. Ha a Gonosz vádol, Jézus Krisztus közbenjár értünk. Ha vétkezünk, nem azt jelenti, hogy nincs többé reményünk, mert Jézus közbenjárt értünk.
“Kedves gyermekeim, azért írtam ezt nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki mégis elkövet valamilyen bűnt, akkor van, aki segít nekünk, és szót emel az érdekünkben az Atya-Istennél: az igazságos Jézus Krisztus! Ő maga volt az áldozat a bűneinkért — de nemcsak a mi bűneinkért, hanem minden ember összes bűnéért is.”(1 János 2,1-2)


A katolikus egyház nemcsak Jézusnak, hanem más embereknek is közbenjáró szerepet tulajdonít (pl. Mária). Máriát tiszteljük, hiszen Jézus anyja volt, de nem tulajdonítunk neki olyan szerepet, ami nincs benne a Bibliában. Más szentekhez sem imádkozunk.
“Csak egyetlen Isten van, és csak egyetlen közvetítő Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus.”
(1 Timóteus 2,5)

Amikor mi közbenjárunk valakiért, Jézus Krisztus közbenjárásához csatlakozunk.


A közbenjáró ima fegyver is. Pál apostol felsorolja a keresztény ember szellemi fegyvereit:
“Ezért szükséges, hogy vegyétek fel és használjátok mindazokat a fegyvereket, amelyeket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni a gonosz napokon, és megtartani az állásaitokat a gonosszal szemben.
Tehát álljatok erősen, és vegyétek körül magatokat az igazsággal, mint egy övvel! Vegyétek magatokra az igazságosságot, mint mellvértet! Legyetek állandóan készen rá, hogy a békesség örömüzenetét hirdessétek — ez legyen a saru a lábatokon! Minden körülmények között hordozzátok a hit pajzsát, amellyel kivédhetitek a Gonosz minden tüzes nyilát! Az üdvösség sisakjával védjétek a fejeteket! Vegyétek kezetekbe a Szent Szellem kardját, amely az Isten beszéde!
Minden helyzetben imádkozzatok és könyörögjetek a Szent Szellem által. Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, tartsatok ki az imádkozásban, és járjatok közben Isten embereiért és népéért!
Állhatatosan imádkozzatok értem is, hogy mikor megszólalok, tudjam, mit kell mondanom, és bátran hirdessem mindenkinek az örömüzenet titkát, amelynek követe vagyok, noha most rabságban. Imádkozzatok értem, hogy bátran szólhassak, ahogyan kell!” (Efezus 6,13-20)


A közbenjáró ima harc. Az imaharcosok értünk is imádkoznak. Mi is imádkozzunk másokért, hogy megmeneküljenek!


“Mindig hálát adunk Istennek mindnyájatokért, amikor csak értetek imádkozunk. Emlegetjük a munkátokat, amelyhez az energiát a hitetek adja, és a szolgálatot, amelyre az isteni szeretet indít benneteket. Hálát adunk, hogy kitartóan reménykedtek Urunkban, Jézus Krisztusban.”(1Thesszaloniki 1,2-3)
“Amikor imádkozom — éjjel és nappal —, mindig érted is könyörgök, és hálát adok Istennek, akit tiszta lelkiismerettel szolgálok, akárcsak az őseim tették.”(2Timóteus 1,3)


Az Ószövetségben is olvashatunk híres és eredményes közbenjárókról.
Ábrahám, aki közbenjárt Sodomáért, és megmentette Lótot és lányait.
Mózes, aki könyörgött az Úrnak, hogy ne törölje el népét, inkább törölje ki őt a könyvéből.
Sámuel, Jeremiás, Nehémiás….és folytathatnánk a sort.


A Bibliában vannak mintaimák, hogyan imádkoztak az apostolok a gyülekezetekért, és milyen imát kértek ők a gyülekezetektől.
Olvassuk ezeket, hogy mi is eredményes közbenjárók legyünk!

, , , , , ,

1 hozzászólás