Krisztus feltámadt!

Kedves Barátaink! Köszönjük, hogy kitartotok mellettünk és hálásan köszönjük a közelmúltban tőletek érkezett adományokat, amellyel hozzájárultatok fennmaradásunkhoz, a Köz-Hely jövőjéhez! Áldásokban gazdag húsvétot kívánunk, és azt, hogy a következőt, sőt már előtte a karácsonyt is személyesen, együtt ünnepelhessük meg! Fogadjátok szeretettel húsvéti üzenetünket:

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek célját, a lélek idvességét.

1Péter 1,3-9

Köszönjük a kitartásotokat és vigyázzatok magatokra. Imádkozunk, hogy újra a programokon összejöhessünk.

A mielőbbi találkozás reményében, szeretettel,

A Köz-Hely szolgálattevői

Az örömhír átadása

Várjuk már, hogy újra mehessünk Istentiszteletre, addig azonban egy új sorozatot kezdünk, ami az “Evangélizáció és tanítványság a Biblia tükrében” című könyvet fogja feldolgozni.

A bevezető rész már elkészült, ebben az örömhír átadásának fontosságáról van szó:

Tartsatok ki és imádkozzatok a vírushelyzet mielőbbi végéért, ha van imakérésetek, írjátok meg. Remélem, nemsokára találkozhatunk újra, azon igyekszünk, hogy ez megvalósulhasson.

“És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.” Jelenések 12,10-11

Fogadjátok szeretettel a 2021-es évre szóló bátorítást is:

A szövetség megújítása

A metodista közösségek sajátos liturgiai rendje, a szövetségmegújító istentisztelet. Ezt az istentiszteletet általában újév napján vagy az év első vasárnapján tartották, de kapcsolódhatott más eseményhez is. Gyülekezetünkben minden év első istentisztelete szövetségmegújító. A szövetségmegújító istentisztelet fontos részei: könyörgés tiszta szívért, tanítás (Jn 15,1-8 szerint), imádat, hálaadás, bűnvallás és a szövetség megújítása. Az istentisztelet középpontjában a szövetségmegújító imádság áll.

A liturgia szövege és felépítése visszanyúlik az első metodista mozgalom idejére, a XVIII. századra. 1747-ben Wesley János – a metodista mozgalom vezetője – felszólította a gyülekezetek tagjait, hogy minden évben újítsák meg szövetségüket Istennel. Az első szövetségmegújítási alkalmat 1755-ben a Francia Gyülekezetben tartották. Az évszázadok folyamán többször módosították, nyelvezetét közérthetőbbé tették. A szövetségmegújítási liturgia teljes egészében itt hallgatható és olvasható:

[VEZETŐ] IMA

JELMONDAT: Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam a szándékait a világban magamon keresztül.

A SZÖVETSÉG MEGÚJÍTÁSA ISTENTISZTELET – WESLEY JÁNOS

1747. december 25-én Wesley János határozottan felszólította a metodistákat, hogy újítsák meg szövetségüket Istennel. Az első Szövetség Megújítási Alkalmat 1755. augusztus 11-én tartották Spitalfield-ben a Francia Gyülekezetben. „Annak az áldott embernek, Richard Alleine-nek” a szavait alkalmazta, melyet brosúra formájában meg is jelentetett még abban az évben a Keresztyén Könyvtárban.  Wesley 1780-ban a brosúrát kiadta. Közel egy évszázadon változtatások nélkül használták. Utána többször módosították mindaddig, míg az emberek egyre inkább be tudták építeni az áhítatokba. Azóta többször is átdolgozták azért, hogy nyelvezete közérthetőbb legyen.

Ez az istentisztelet 1755 óta a Metodista mozgalom számára áldás forrása, és gyümölcsöző gyakorlat. Készítsük fel szívünket a bűnvallásra, mialatt elénekeljük a következő éneket. Gondoljunk arra, hogy Jézus bűnné lett értünk, hogy nekünk bűnbocsánatot szerezzen.

[VEZETŐ] Imádkozzunk!

Mindenható Isten, aki minden szívbe belátsz, aki minden kívánságot ismersz, aki előtt semmi nem rejthető el: tisztítsd meg a szívünk szándékait a Szent Szellemed által, hogy teljes odaadással szeressünk téged, és méltón magasztaljuk szent nevedet Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

Imádság: Miatyánk

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is; Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

[1. EMBER] Igeolvasás: János evangéliuma 15, 1-8

“Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” “Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” “Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.

* A vezető intése:
Barátaim: Az életben soha nem szabad szem elől tévesztenünk a következő a három dolgot, mert ezek a leglényegesebbek:

1) Az örökkévaló dolgok sokkal lényegesebbek és fontosabbak, mint a mulandók, melyek csupán átmenetiek.

2) A láthatatlan dolgok éppúgy biztosak, mint a láthatók.

3) Örökkévalóságban eltöltött sorsod attól függ, hogy most milyen döntéseket hozol. Isten Új Szövetséget kötött velünk Jézus Krisztus által. Ezt a szövetséget Jézus vére pecsételte meg – és ez örök.

Egyik oldalról a szövetség Isten ígérete, hogy mindent be fog teljesíteni bennünk és általunk, amit Jézus Krisztusban kijelentett. Másik oldalról pedig mi magunk pecsételjük meg a szövetséget, hogy többé nem önmagunknak élünk, hanem Istennek. Időről időre megújítjuk odaszánásunkat, ígéretünket és Istennek tett szent eskünket. Most is azért gyűltünk össze, hogy örömmel és teljes komolysággal megújítsuk azt a szövetséget, mely Istenhez köt bennünket.

MEGVALLÁS

* Vezető:
Tartsunk önvizsgálatot Isten előtt. Alázatosan valljuk be bűneinket és vizsgáljuk meg a szívünket. Nézzük meg őszintén életünket, nehogy önbecsapásunkkal kirekesszük saját magunkat Isten jelenlétéből.

* A jelenlévők válasza a megvallásra:
“LÉGY KÖNYÖRÜLETES HOZZÁNK, ÉS BOCSÁSS MEG NEKÜNK, URAM”

IMA:
[2. Ember] Atyánk, az élet útját biztosítottad számunkra Fiad, Jézus Krisztus által. Megvalljuk, hogy sokszor vonakodunk attól, hogy róla tanuljunk, és kövessük Őt. Sokszor szólítottál és hívtál bennünket és mi nem válaszoltunk. Kinyújtottad felénk kezedet más embereken keresztül, és észre sem vettük. Számos áldást kaptunk tőled, és nem adtunk érte hálát neked. Nem vagyunk méltók arra a hatalmas szeretetre, amit irántunk mutatsz.

“LÉGY KÖNYÖRÜLETES HOZZÁNK, ÉS BOCSÁSS MEG NEKÜNK, URAM”

[3. Ember] Kérünk, bocsáss meg, mivel sokszor annyira semmitmondóan dicsérünk téged – – csupán rutinból tesszük. Bocsáss meg azért, mert az imáink önzőek, nagyon következetlenek vagyunk és hitetlenek. Elhanyagoljuk más hívőkkel a közösséget, és nem vagyunk hűséges tanúi Krisztusnak. Bocsáss meg felszínes álarcaink miatt és azért, mert nem törődünk szent útjaiddal.

“LÉGY KÖNYÖRÜLETES HOZZÁNK, ÉS BOCSÁSS MEG NEKÜNK, URAM”

[4. Ember]
Kérünk, bocsáss meg nekünk, mert elfecséreljük az időnket és elpazaroljuk azokat az ajándékokat, melyeket nekünk adtál. Kérünk, bocsáss meg nekünk, mert kimagyarázzuk helytelen cselekedeteinket, és vétkeinkért nem vállalunk felelősséget. Kérünk, bocsáss meg nekünk, amikor nem győzzük le a gonoszt jóval.

“LÉGY KÖNYÖRÜLETES HOZZÁNK, ÉS BOCSÁSS MEG NEKÜNK, URAM”

[5. Ember] Kérünk, bocsáss meg azért, hogy a szeretetedből oly keveset adtunk tovább másoknak, azért, hogy átsiklottunk mások szükségei felett és azért, mert érzéketlenül átnézünk a körülöttünk lévő igazságtalanság felett. Kérünk, bocsáss meg, amikor elhamarkodottan ítélkezünk, amikor meggondolatlanul vádolunk, amikor vonakodunk megbocsátani és elhanyagoljuk azt, hogy helyreállítsuk a kapcsolatunkat másokkal.

“LÉGY KÖNYÖRÜLETES HOZZÁNK, ÉS BOCSÁSS MEG NEKÜNK, URAM”

* Vezető:
Most mindannyian, csendben valljuk meg Istennek saját bűneinket. Megvallottuk bűneinket az Úrnak. Most pedig valljuk meg, hogy Isten mennyire nagyszerű Isten és azt, hogy méltó arra, hogy teljesen átadjuk magunkat neki, mialatt énekelünk.

MEGVALLÁS:
* Vezető:
Add az Úrnak magad. Add fel önrendelkezési jogodat, azt, hogy kézben akarsz tartani mindent. Add át magad az Úrnak. Azt mondják, akik magukat adják a bűnnek és a világnak: “Bűn: a tied vagyok. Világ: a tied vagyok. Gazdagság: a tied vagyok. Élvezetek: a tied vagyok.” Most ragadd meg a pillanatot és add át magad az Úrnak. Mondjuk együtt a zsoltárossal: “Istenem, a tiéd vagyok. Tiéd a hódolatom. Átadom magam, téged szolgállak.” Átadtad magad az Úrnak. Ezzel azt mondod neki, hogy elégedett leszel mindazzal, amit ő megenged, és amit neked feladatként ad. Engedd meg neki, hogy kijelölje számodra a feladatot. Krisztus sokféle szolgálatot tartogat: vannak könnyebbek, vannak nehezebbek, vannak látványosak és vannak olyanok, melyeket észre sem lehet venni. Van olyan szolgálat, amely megfelel saját érdeklődési körünknek és természetünknek, más pedig egyáltalán nem. Van olyan, amely Krisztusnak is és saját magunknak is az örömére szolgál. Van olyan, mely Krisztusnak nagyon tetszik – például amikor Őt imádjuk és magasztaljuk. Ugyanakkor van feladat, melyet csak úgy tudunk elvégezni, ha megtagadjuk önmagunkat. Talán ezek a legnehezebb szolgálatok. Tudd meg, hogy Krisztus személyesen mit vár tőled, és add át magad teljesen az ő akaratának. Egy pillanatig se gondold, hogy saját ötleteiddel jöhetsz Krisztushoz. Az egyszerűen nem működik. A terv Jézus Krisztusban már réges-rég készen áll. Úgy kell hozzá fordulnunk, ahogyan ő szeretné. Tudd meg tőle, hogy Krisztus mit vár tőled és teljesen add át magad akaratának.

* A vezető az odaszánás imájához elmondja a bevezetőt:
Uram, átadjuk magunkat neked. Legyen életünkben minden akaratod szerint. Nem formálunk jogot ahhoz, hogy saját tervet készítsünk magunknak életünkre nézve. Alárendeljük magunkat neked. Cselekedj velünk tetszésed szerint. Hagyd, hogy szolgáid legyünk.

* A vezető a gyülekezettel együtt folytatja az odaszánást:
Uram tégy velem, amit akarsz. Helyezz bárhová, ahová te akarsz. Legyek bár ezüst vagy arany edény, legyek bár fa vagy kőedény. Megelégszem azzal, amivé Te hívsz el. Hajlandó vagyok nemes és tiszteletre méltó tagja lenni a Krisztus Testének, mint például egy szem vagy egy fül. De ugyanúgy elfogadom azt is, hogy kevésbé becsült vagy épp rejtett tagja legyek, mint a kéz, a láb vagy egy nem látható szerv. Többé nem vagyok a magamé, hanem a tied. Tégy oda, ahová szeretnél, tégy a mellé a személy mellé, akit te jónak látsz. Add, hogy azt tegyem, amit te is teszel, és fogadom a szenvedést is. Használj vagy tégy félre. Engedd, hogy felmagasztaljanak vagy eltiporjanak érted. Legyek tele vagy legyek üres. Legyek bár vagyonos vagy nincstelen. Szabadon és örömmel mindent átadok neked. Átadom azt, aki vagyok, és amim van. Használj tetszésed szerint. Ámen.

* A vezető intése:
Hallgassátok meg Wesley János felszólítását!
“Kedveseim, a kereszténység lényege az ilyen odaszánásban rejlik. Szövetséget kötöttetek Krisztussal. Csak akkor és csakis akkor váltok valóban keresztény emberré, amikor Istent választjátok osztályrészül, sorsotok irányítójává és örömforrásává. Amikor minden reményeteket Krisztusba vetitek, amikor az általa megszerzett igazság érdemét magatokénak valljátok, amikor megértitek, és szívből lemondotok önmagatokról az Ő javára. Krisztus csakis követői számára lesz Megváltóvá. Ő az örök élet szerzője azoknak, akik neki engedelmeskednek. Krisztus szolgája senki nem lehet saját beleegyezése és önmaga átadása nélkül. Az ő emberei készséges emberek. Ő lesz minden nekünk. Vagy minden, vagy semmi.”

SZÖVETSÉGKÖTÉS:

* A vezető intése:
Vizsgáljátok meg szíveteket és nézzétek meg, hogy szövetséget tudtok-e kötni Istennel Krisztusban:
1) Először vegyétek számba a bűneiteket és döntsétek el, hogy el tudtok és el is fogtok tőlük szakadni. Ugyanakkor gondoljátok meg, hogy milyen parancsai és követelményei vannak Krisztusnak – mennyire szent, szigorú és szellemi követelményeket támaszt. Hozzatok döntést, engedjétek meg neki, hogy törvényei igazgassák életeteket!
2) Másodszor a legkomolyabban gondoljátok végig ésszel és szívvel, amit tesztek. Ez a döntés a lehető legfontosabb döntés – és nem lehet könnyelműsködni.
3) Harmadszor: ragadjátok meg Isten szövetségét. Támaszkodjatok ígéretére és ő meg fogja adni a kegyelmet és az erőt ahhoz, hogy egy ilyen jelentős ígéretet erővel töltsön meg. Ne próbáljátok meg saját erővel megtenni, hanem bízzatok az Ő erejében.
4) Határozd el, hogy hűséges leszel. Nagyszerű elhatározást tettél az Úrnak, ne nézz hátra, ne fordulj vissza.
Végezetül, a lehető legkomolyabban és legünnepélyesebben készüljetek úgy, mintha az Úr látható módon is, testben köztünk lenne. Nyissátok meg szívetek az Úrnak.

* A vezető és a gyülekezet közösen imádkoznak:
Istenem, Atyám! Szívem legmélyéből megtagadok mindent az életemben, ami nem neked tetsző. Erős szövetséget kötök veled, és nem engedem meg magamnak, hogy bármely ismert bűnömet folytassam, hanem tudatosan menekülök előlük. Nem akarok elfordulni tőled és szent útjaidtól; inkább eltökélem, hogy mindent elhagyok ezen a világon, ami kedves nekem. Őrizni fogom a szívemet és elmémet és odafigyelek, hogy ellenálljak a kísértés minden formájának. Itt, a Te jelenlétedben és ezek előtt a tanúk előtt ünnepélyesen és komolyan megvallom, hogy Uram és Istenem vagy. Uram, elfogadlak: Atya, Fiú és Szent Szellem, elfogadlak! Légy életem és jövőm gondoskodója. Megígérem, hogy életem minden napján téged szolgállak szentségben és igazságban. Megvallom, hogy nincsenek saját érdemeim és egyedül a te igazságodra támaszkodok, mely az Úr Jézus Krisztus által az enyém lett. Visszautasítom saját bölcsességemet és elfogadom a tiédet, mint életem irányítóját. Visszautasítom saját akaratomat, és a Te akaratodat fogadom el életem törvényadójának. Itt és most elkötelezem magam, hogy szuverén akaratod szerint foglaljam el a helyem az életemben. Mindenben elégedett leszek: áldásokban és szenvedésekben. Az életben semmi – sem öröm, sem bánat – nem választhat tőled el. Most pedig, Mindenható Isten, szívek vizsgálója megkötöm veled ma ezt a szövetséget teljes komolysággal minden fenntartás nélkül. Ha bármilyen hamisságot vagy komolytalanságot látsz a szövetségemben, akkor kérlek, mutasd meg nekem és segíts kiigazítanom. Jézus Krisztus nevében örömmel átadom neked az életem. Ámen.

ÚRVACSORA 

Meghívás:
Ti, akik igazán és buzgón megtértek bűneitekből, akik szeretetben és békességben éltek felebarátjaitokkal, és új életet kívántok élni Isten parancsolatait követve és szent útjain járva, gyertek hittel, és részesedjetek e szentségben vigasztalásotokra: és alázatosan mondjátok el őszinte megvallásotokat a mindenható Istennek.

Az Úrvacsora megszentelése:
Mindenható Isten, Mennyei Jó Atyánk, aki szeretetedből ideadtad Egyetlen Fiadat, Jézus Krisztust, hogy halált szenvedjen a kereszten a mi megszabadulásunkért. Áldozatát egyszer s mindenkorra felajánlotta minden emberért. Teljesen, tökéletesen és elégségesen megbűnhődött bűneinkért, jóvátételt szerzett a világ bűnéért. Asztalodhoz járulunk Fiad, Jézus Krisztus iránti engedelmességgel. Szent Evangéliumodban megparancsoltad nekünk, hogy rendszeresen emlékezzünk meg becses haláláról mindaddig, míg visszatér. Hallgass meg, irgalmas Atyánk! Alázatosan kérjük, hogy részesedjünk áldott testéből és véréből, miközben vesszük a kenyeret és a poharat parancsa szerint az ő szenvedésének és halálának emlékére. Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte és tanítványainak adta, és ezt mondta: “Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

Az Úrvacsora felszolgálása:
A mi Urunk, Jézus Krisztus teste, mely tiérettetek megtöretett, megtartja testeteket és lelketeket az örök életre. Vegyétek, egyétek annak emlékére, hogy Krisztus meghalt értetek. Erősödjön meg szívetek a hit által hálaadással. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és miután hálát adott, továbbadta nekik, és ezt mondta: “Igyatok ebből mindannyian, mert e pohár amaz újszövetség az én vérem által, mely kiontatik tiértetek és sokakért a bűnöknek bocsánatára. Ezt cselekedjétek: valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Ámen.

Az Úrvacsora felszolgálása:
Az Úr Jézus Krisztus vére, mely sokakért kiontatott, megóvja és megvédi testeteket és lelketeket az örök életre. Igyatok ebből mindannyian annak emlékére, hogy Krisztus vérét ontotta értetek. Legyetek hálásak ezért.

IMA

ÁLDÁS: Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.

Kik is azok a metodisták?

Aki szeretné jobban megismerni a metodista mozgalmat, annak jó szívvel ajánlom gyülekezetünk és alapítványunk ingyenes, képes kiadványát! Nemcsak érdekes történelmi olvasmányként szolgál, hanem kis áhítatok is találhatóak benne minden fejezet végén. A szerző Larry Winckles, szabad metodista lelkész és misszionárius.

Intsétek egymást minden napon! (napi áhítatok)

“Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.” Apostolok cselekedetei 3,1-10

Legutóbb megtudtuk, hogy a metodista mozgalom mély hatással volt az angol kultúrára, amely később elterjedt az egész világon. De miért? Mi volt annyira eltérő az üzenetükben és módszereikben? Talán négy alapelv miatt. Először, a Szentíráson alapult. A hangsúly azon volt, hogy az üdvösség csak hit által, Krisztuson keresztül van. És erről a Szentlélek tanúságán keresztül bizonyosodhatunk meg. Efézus 2,8-9 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Másodszor, az üdvösség mindenki számára elérhető volt, nem csak néhánynak közülük. Ez azt jelentette, hogy a betegek, a szegények, a munkások, a bányászok, az özvegyek, az árvák, sőt a rabok is, hitben jöhetnek Krisztushoz, nemcsak a gazdagok vagy a befolyásosak. 2Péter 3,9 „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” Harmadszor, nemcsak az üdvösség volt szabadon elérhető mindenki számára, hanem a Szentlélek hatalma is megváltoztathatja mindenki életét. Ez az átalakulás a szív és az élet szentségéhez vezet. És az emberek láthatták, hogy ez valóban meg is történt. 2Korinthus 7,1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.” Negyedszer, azoknak, akik Krisztusban hittek, nem kellett maguknak kitalálniuk, hogyan növekedjenek a hitben és a szentségben. A felállított kis csoportok segítették ösztönözni és támogatni az emberek életét a hit és a szentség útján. Zsidók 10,25 „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

“Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.” – írja Pál a 2Kor 6,16-ban Mózestől idézve Isten igéretét (3M 26,12). Mózes óta Izrael volt az ősgyülekezet. De Istennek kezdetektől fogva az volt a terve, hogy minden nemzetből csatlakozzanak az ő népéhez, hit alapján (Zak 2,11-15; Ésa 11,10; Joel 2,28-30). És amikor Joel és Jézus igérete (Luk 24,49; Jn 14,15-26; 15,26; 16,7-11; Csel 1,4-5) szerint a Szentlélek leszált a tanítványokra Jeruzsálemben, ők lettek az újszövetségi gyülekezet magja. Az aznap bemerítkező 3000 emberrel kiegészülve összeált gyülekezet leírása: Csel 2,42 “És foglalatosok voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz volt; És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporította gyülekezetet az idvezülőkkel.”

“Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izráelita férfiak, miért csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. Mózes ezt mondta: „Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őrá hallgassatok mindenben, amit csak mond nektek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül.” A próféták is – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: „És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.” Isten elsősorban számotokra támasztotta és küldte el Szolgáját, hogy megáldjon titeket, ha ti megtértek gonoszságaitokból.” Apostolok cselekedetei 3,11-26

Ha ezt a sorozatot már egy ideje követed, akkor tudod, hogy sokat beszéltünk Wesley Jánosról. Wesley csak egy ember volt, aki látomást kapott Istentől arról, hogy a Szentlélek hatalma megváltoztathatja az emberek életét. De ő pusztán együttműködött a Szentlélekkel, és katalizátoraként szolgált az első nagy ébredéshez. Wesley csak engedelmes ember volt. És nem egyedül dolgozott. Szolgálatának kezdetétől mellette volt testvére, Károly. A Wesley testvérek egyaránt lelkészek voltak, ám Istentől különböző ajándékokat kaptak. János szervező volt, elszámoltathatósági rendszereket hozott létre, amelyek elősegítették az emberek hitben és szentségben való növekedését. Károly költő volt, életében sok ezer verset és himnuszt írt, amelyek segítettek az embereknek megérteni a keresztény alapelveket és megerősíteni Istenbe vetett hitüket. Talán Károly leghíresebb himnuszát magyarul „Ó, mily csodás nagy áldozat” -nak hívják. Ez a himnusz a saját megtérési tapasztalatáról és Isten iránta való irgalmáért érzett hálájáról szól. Már hallottunk George Whitefieldről, aki a “Szent klub” tagja volt, amikor a Wesleyék Oxfordban voltak, és aki később misszionáriusként is szolgált Grúziában. Whitefield volt az, aki meggyőzte Jánost, hogy szabadtéren prédikáljon. Miközben voltak nagy nézeteltéréseik, mégis egész életükben barátok és kollégák maradtak. A leveleikből vált ismertté az „egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet” kifejezés. A két férfi felismerte, hogy különféle ajándékokat kaptak: Whitefield az emberek megtérésig való elvezetésében (ez az evangelizálás), míg Wesley az új hívők gondozásában (ez az tanítványozás) volt eredményes. Whitefield egyszer ezt írta Wesley-nek: „Úgy tűnik, hogy az én vállalkozásom elsősorban az ültetés; Ha Isten öntözni küld téged, dicsérem az ő nevét.”

Manapság keveset beszélnek az intés és az inthetőség fontosságáról és keveset gyakorolják. Sokan sértésnek veszik, ha valaki rájuk szól és szembesíti őket saját engedetlenségükkel. Előbb akarják elhagyni a gyülekezetet, mint a bűnt és olyan közösséget keresnek, ahol még nem ismerik őket eléggé, így folytathatják ott, ahol abbahagyták. A nagyobb gyülekezetekben jobban el lehet vegyülni, ha nem keresünk magunkak házicsoportot, különben nincs ellenőrzés, nincs számonkérhetőség, nincs tanácsadó. Így közösség sincs igazán. Az intés segít, hogy a keskeny úton maradjunk, ha azt közösségben, bizalomban és szeretetben használjuk. Zsid3,12-13 „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által.” A Szentírás azt mondja, hogy a megtartatás a tanácsosok sokasága által van, és aki gyűlöli az intést, az bolond (Péld 10,12; 27,26). Ha intenek minket, akkor törődnek velünk. A hit hősei mindig örömmel fogadták az intést. Isten azokat inti, feddi, dorgálja, akiket szeret.

“Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre nőtt. Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás, a főpap, Kajafás, Jóannész, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ti ezt? Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen. Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” Apostolok cselekedetei 4,1-12

Wesley egész Angliában, Írországban, Skóciában és Walesben az evangéliumot hirdette és kis csoportokat alapított. Ezekből új lelkészek emelkedtek ki. Később néhány kivándorolt Amerikába. Az anglikán egyház ott nem létezett. Néhány bevándorló lelkész önálló szolgálatot kezdett, mások beleolvadtak a társadalomba. Amerika első metodista gyülekezetét ír bevándorlók hozták létre. A német Barbara Heck Limerickben, Írországban született. A család Wesley prédikálásának hatására csatlakozott a metodista mozgalomhoz. Felnőttként New York államba ment, ahol rájött, hogy más metodista bevándorlók elveszítették lelkiségüket. Barbara arra buzdította őket, hogy térjenek vissza az „első szeretehez.” Barbara az unokatestvéréhez, Philip Embury metodista lelkészhez fordult, aki szintén Írországból jött, de elhagyta a szolgálatot. Rávette, hogy kezdjen újra prédikálni, még akkor is, ha ezt a saját otthonában kellet tennie és csak néhány ember számára. Philip engedett, és a hívők csoportja fokozatosan növekedett. így jött létret a “John Street” gyülekezet, az első metodista gyülekezet Amerikában. Ezért Barbara Heck-et néha “az amerikai metodista egyház anyjának” hívják. Barbara gyakorolta azt, amit a Zsidók 10, 24-25 ben van írva. „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

Jézus beszél a termés hiánya miatt lemetszett majd elégetett, és a termés reményében megóvott, de megtisztított vesszőkről, és arra buzdítja a szőlővesszőkhöz hasonlított tanítványait, hogy maradjanak meg Őbenne, azaz a szőlőtőkén. Olvassuk el János evangéliumának 15. fejezetéből az első tíz verset: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

Legyetek az igének cselekvői! (napi áhítatok)

Íme a gyülekezetbe tartozásról szóló sorozat kilencedik része.

“Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, amelyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.” Zsidók 11,8-16

“Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.” Apostolok Cselekedetei 2,1-13

Legutóbb megtudtuk, hogy Wesley János erőteljes prédikációja nem volt üdvözlendő a legtöbb anglikán gyülekezetben. Mit kellett Jánosnak tennie? Biztos volt abban, hogy az ország egész területén széles körben meg kell hallgatni a Krisztusba vetett hit üzenetét és a megváltás biztosítását a Szentlélek tanúsága által.

Mi a mai lecke? Nem elég csak tudni valamit a fejedben. Például, tudhatjuk, hogy a napi testmozgás jó az egészségünknek, de ez nem jelenti azt, hogy valójában ezt csináljuk. Meg kell cselekednünk! Meg kell cselekednünk. Wesley ezt értette végül, nem csak a fejével, hanem a szívével is. És ez mindig ott volt a Szentírásban. Például, Jakab 1, 22-25-ben van írva, hogy „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.”

Pál nemcsak épületnek és szántóföldnek nevez minket, hanem Isten munkatársainak. Nem csupán elhívott népe vagyunk, hanem az Ő munkatársai. A munkatárs kifejezés az apostoli levelekben a tisztelet megnyilvánulásaként jelenik meg, amikor név szerint említik a munkatársaikat, mert kipróbált munkatársnak lenni nagy megtiszteltetés, (Róm 16,3; 16,9; 16;21; 1Kor 3,9; 2Kor 1,24; Fil 2,25; 4;3; Kol 4,11; 1Th 3,2; Fil 1,1; 1;24; 3Jn 1,8). Én nagyon hálás vagyok a mostani munkatársaimért és jó szívvel gondolok korábbi munkahelyeim kollégáira is. Az Úr áldja meg őket, hogy átéljék a megváltás örömét! Óriási élmény, amikor egy munkacsoportban megvalósul az egység és számíthatunk egymásra, amikor mindenki beleadja az elvégzendő feladatba a maga részét. Jó megélni a hatékonyságot, jó látni a munka eredményét!

“Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Figyeljetek szavaimra, és tudjátok meg, mit jelent mindez! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van, hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstoszlopot. A nap elsötétül, és a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek. De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Mert ezt mondja róla Dávid: „Az Úrra tekintek szüntelen, mert jobbom felől van, hogy meg ne tántorodjam. Ezért örül a szívem, és ujjong a nyelvem, és még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában, nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. Megismerteted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.” Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Apostolok cselekedetei 2,14-36

Legutóbb megtudtuk, hogy Wesley János szabadtéren prédikált, kezdetben vonakodva, miután a legtöbb anglikán gyülekezet nem engedte, hogy náluk prédikáljon. János meg akarta osztani Jézust azokkal az emberekkel, akik nem ismerték vagy nem jártak gyülekezetbe. Sokan úgy érezték, hogy Isten nem törődik velük. Tehát János prédikált a szabadban és a bányászvárosokban, amelyeket mások veszélyesnek tartottak, valamint a börtönökben. Arra sürgette az embereket, hogy segítsenek szomszédaiknak és a szegényeknek. Ő is egyszerűen élt, hogy adni tudjon mindent, amivel másokon segíthet. Bárhol prédikált, az emberek szíve megváltozott, amikor hittek Jézusban, mint Megváltójukban.

Az a gondolat, hogy a hívők kis csoportokban találkozzanak, nem új, hanem inkább valami olyasmi, amelyet addig nem gyakoroltak, különösen az alsóbb osztályok körében, amelyeket a felső osztályok általában „a vulgároknak” hívtak. De az ilyen típusú találkozók a Szentírásban is léteznek. A Zsidók 10, 24-25 -ben ez van írva, „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

Isten és egymás szolgái vagyunk. Ez a szolgaság önkéntes. Isten házában azonban többek is vagyunk mint szolgák, Jézus barátainak is nevezi a tanítványokat (János 15,15), és beavatja őket mindabba, amit az Atyától hallott, Tovább is megyünk, hiszen a házban mi Isten gyermekei is vagyunk (Gal 4,7; róma 8,15) és örökösei. Mégis, akkor tudjuk a fiúságot és a barátságot igazán megélni, ha szolgáljuk egymást. Amikor a tékozló fiú történetében az otthonából kiszakadt kisebbik fiú végre megérti azt, hogy mit jelent a fiúság, azzal megy vissza atyjához, hogy ő szolga akar lenni. Az apa viszont teljes mértékben úgy fogadja, mint szeretett fiát (Lukács 15).

“Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” Apostolok cselekedetei 2,37-47

Sokaknak nem tetszett, amit Wesley és csoportjai csináltak. Talán fenyegetésnek vélték Wesley hatékonyságát, vagy megvetették azért, hogy ő olyan mélyre süllyedt, hogy a “vulgároknak” szolgáljon. A szegények között is voltak, akik fenyegetve érezték magukat a viselkedés pozitív változásai miatt, amiket láttak. Talán úgy érezték, hogy ez a magatartásuk megítélése volt. Nevettek a kis csoportok szervezeti felépítésén, a szabályokon, és a rendre és az önfegyelemre való figyelem láttán. Páran dühösek is voltak. Elkezdték Wesley-éket gúnyosan “metodistáknak” nevezni. A név megmaradt. 1739-től kezdve több üldöztetésindult Wesley és a metodisták ellen, például nyomtatványokkal támadták a prominens lelkészek és a csőcselék megtámadta őket az összejöveteleiken. Egy példa Wesley naplójából: Márc. 10., péntek. „Komoly emberek őszinte kérésére ismét Pensfordba utaztam. Az a hely, ahol azt akarták, hogy prédikáljam, egy kis zöld folt volt a város közelében. Még alig kezdem el, amikor egy nagy csőcselék, akiket felbéreltek erre a célra (ahogy utána az kiderült), dühösen jött ránk, hozva egy bikát, amelyet odacsalogattak, és próbálták beghajtani őt az emberek közé. De a fenevad bölcsebb volt, mint a vezetője, és folyamatosan futott egyik vagy a másik oldalunkon, miközben csendesen dicséretet énekeltünk Istennek és imádkoztuk körülbelül egy órán át.” Jánosnak nehéz volt elfogadni az elutasítást és a támadásokat az anglikán hierarchiától. Nagyon szerette az anglikán egyházat. Nem akart újat létrehozni, inkább megújulást inspirálni a meglévő egyházban. Valaki megkérdezte tőle: “Mi az Isten célja a metodistákkal?” Azt válaszolta: “A nemzet, különösen az egyház megreformálása; a bibliai szentség terjesztése a földön.” Amikor a meglévő egyház nem fogadja el őt, az üzenetét és módszereit, nem volt más választása, mint önállóan dolgozni. Kiértékelte az embereket és jóváhagyta nekik, hogy prédikáljanak és lelkészi munkát végezzenek laikusként. Kommentárokat írt a Bibliához. Angolra fordított könyveket görög, latin, héber nyelvekből. Kiadott egy himnuszgyűjteményt, amelyben sok dalt testvére, Károly írt. Összeállított egy angol szótárt, sőt tankönyveket is írt! Mindig olvasott. Gyaloglás közben is. Egy alkalommal egy lyukba esett, mert nem figyelte az utat. Lóháton olvasott. Erre a célra készült is egy különleges olvasóasztal. Soha nem hagyta el az anglikánokat. A metodisták mozgalom voltak az anglikán egyházon belül. Később, amikor mozgalma megérkezett Amerikába, akkor alakult meg a „Metodista Püspöki Egyház.”

A sáfár szó gondnokot vagy intézőt jelent. Olyan szolga, aki urát képviseli a rá bízott feladatok elvégzésében. Rendelkezik megbízója hatalmával és anyagi javaival, de ha hibázik, felelnie kell a kárért. A sáfártól ura hűséget, lojalitást vár el. “Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” Írja Pál az 1Korintus 4,1-ben.   A jó sáfár példája József. Nemcsak szolga (diakonosz), de rabszolga (doulosz) is volt Potifár házában és a Fáraónál. Rabszolgaként is hűséges volt urához, a rá bízott javakkal pontosan elszámolt, feladatait lelkiismeretesen teljesítette. Akkor sem felejtette el, hogy hol a helye, amikor Potifár felesége el akarta csábítani. 1Mózes 39,7-9 “És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?”

A templom építőkövei (napi áhitatok)

Zsuzsi üzenetében arról beszél, hogyan cselekedett a samaritánus a bajba jutott utazóval.

Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj! Lukács10, 25-34

Hallottad már, hogy …? Tudtad, hogy…? El tudod hinni, hogy…? Olyan emberek vagyunk, akik úgy tűnik, szeretnek hallani és továbbadni pletykákat, féligazságokat, összeesküvés-elméleteket, hamis híreket, bennfentes információkat, titkokat és csodás gyógyulásokról szóló híreket. Talán hallottad, hogy a föld lapos, vagy hogy az űrhajósok nem igazán mentek a holdra, vagy hogy Elvis nem halt meg, hanem él és Argentínában lakik. A közelmúltban talán hallottad, hogy a COVID-19 Bill Gates műve, vagy az 5G mobiltelefon-technológia okozta. Nemrégen valaki azt mondta nekem, hogy ha vörös káposztaleveleket teszek a fejemre, akkor a hajam visszatér! Igaz, hogy ezek a dolgok némelyike ​​ártalmatlan, ám sokuk ártalmas, magunkra és másokra is káros. Félelmet vagy szorongást okozhatnak. Leggyakrabban ezeket a hallott történeteket nem tények támasztják alá, hanem fantázián, spekulációkon, kívánságokon vagy rosszakaraton alapulnak. És általában tudjuk, hogy ezek hamisak, de néha megkérdezzük magunktól, van-e lehetőség arra, hogy igazak? Tehát talán rendben lenne továbbadni az információt valakinek, persze csak abban az esetben, ha ez igaz. De nem! Ne tedd! Miért? A Bibliában számos vers figyelmeztet minket erre. Olvassunk el néhányat közülük.

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. Efézus 4,29

Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Jakab 1,26

A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. Példabeszédek 10,19

A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! Példabeszédek 20,19

Egy másik dolog, ami történhet, amikor ezeket halljuk, vagy amikor másoknak továbbadjuk, az, hogy felkelti a félelmeket vagy szorongásokat. Azt gondoljuk, mi van, ha ez igaz? Elménk mindenféle legrosszabb forgatókönyvet teremhet. Megbénulhatunk a félelemtől. És általában, amikor valami rosszra gondolunk, nehéz elfelejteni. Mit tegyünk ehelyett? Olvassuk el, amit Pál apostol írt a Filippi 4, 4–9-ben:

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Ahelyett, hogy az összes negatív dologra gondolt volna, Pál felsorol nekünk néhány pozitív dolgot, amelyeket megtehetünk. Először is örülnünk kell. És ne csak időnként örüljünk, hanem mindig örüljünk. Megkérdezheti azonban, hogy hogyan örülhetünk nehéz időkben? Pál ad nekünk néhány tanácsot erről. Nem kell aggódnunk, mert az Úr közel áll hozzánk, és mindig imádkozhatunk hozzá és elmondhatjuk neki minden gondunkat, problémáinkat és aggodalmainkat. Az Úr segít nekünk viseli őket és ezért hálásak lehetünk. És mi lesz az eredmény? Megtapasztaljuk Isten békéjét a fejünkben és a szívünkben. De ez nem minden. Pál azt is elmondja nekünk, hogy mivel kell töltenünk a fejünket. Töltsük meg a fejünket pletykákkal és összeesküvés-elméletekkel? Egyáltalán nem! Inkább sok jó dologgal kell kitöltenünk a fejünket. És akkor tennünk kell valami nagyon praktikus dolgot. Meg kell tennünk, amire Jézus utasított! És honnan tudhatjuk, mire utasított Jézus? Isten Igéjének elolvasásával. Pontosan erről beszéltem az előző áhítat videóban. Örülj! Imádkozz! Légy hálás! Gondolj jó dolgokra! Tedd azt, amit Jézus mondott! Tapasztald meg Isten békéjét! Ebben az időben, amikor oly sok kérdés merül fel a jövőről, ahelyett, hogy minden pletykát vagy elméletet átadnánk, inkább ezeket kell tennünk.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy megadtad nekünk az Igédet. Ami nemcsak régen beszélt a férfiaknak és a nőknek, hanem ma is beszél nekünk. Meg akarjuk tenni azt, ami helyes. Jó dolgokat akarunk gondolkodni. Engedelmesek akarunk lenni az Igédnek. Segítsd nekünk abban, hogy ne éljünk a félelemben, hanem hogy megtapasztaljuk a békédet. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást, Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. 1Péter 2,1-10.

Zsuzsi videós üzenetében az Apostolok cselekedeteit eleveníti fel:

Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Apostolok cselekedetei 1,4-14.

Ma elkezdek egy sorozatot a Szabad Metodista Egyház történetéről. A metodista mozgalom alapítójával, Wesley Jánossal kezdjük. Wesley János született 1703-ban Wesley Susanna és Samuel fiaként. Ő volt a tizenötödik gyermekük, összesen a 19-ből. A gyermekek közül csak hét élte meg a felnőttkort. Károly, a 18. gyermek, János közeli társa lett, egész életében vele dolgozott. Annak ellenére, hogy nagyon sok gyermeke volt, Susanna minden héten időt szánt arra, hogy egy órát egyedül töltsön minden gyermekével. Hűségesen imádkozott minden családtagért. Samuel az Epworth város Anglikán gyülekezetének rektora volt. De a család nagyon-nagyon szegény volt. Egy jelentős esemény történt akkor, amikor János ötéves volt. Wesley-ék otthona felgyulladt, és bár mindenki másnak sikerült elmenekülnie, János csapdába esett az első emeleten. Apja megmentette őt a szomszédok segítségével, akik elég magasra emelték Sámuelt, hogy elérje Jánost, és kihúzza az ablakon. Ez nagy benyomást tett Jánosra, annyira, hogy azt hitte, hogy Isten valami nagyszerű célból kiválasztotta őt. Ettől kezdve “a tűzből kikapott üszöknek” nevezte magát, amely az ószövetségi Zakariás 3:2 idézete.

János és Károly az Oxfordi Egyetemen tanult. Mindketten jó diákok voltak. Mindig megpróbálták tenni azt, ami helyes volt. Azt hitték, hogy nagyon komolyan kell gyakorolniuk a vallást. Tehát összegyűjtöttek hasonló gondolkodású diákokat, és klubot alapítottak, amelyet “Szent Klubnak” hívtak. A diákok az imádságra, a Biblia tanulmányozására és a szegények segítésére szentelték magukat. Ezalatt az idő alatt mind János, mind Károly lelkésszé váltak az Anglikán egyházban. 1735-ben az Anglikán egyház Jánost és Károlyt küldte a Georgiai amerikai gyarmatra, hogy misszionáriusok legyenek az ottani indiánoknál és lelkészként szolgáljanak az angol telepesek között. Természetesen hajóval utaztak. Útközben szörnyű viharral találkoztak a tengeren. A fedélzeten mindenki rémültnek tűnt, kivéve egy olyan csoportot az utazók között, akik egyáltalán nem aggódtak, hanem imádkoztak és himnuszokat énekeltek. Ők voltak német morva testvérek, akik úton voltak az új világba, hogy ott új munkát kezdjenek. Ezek a békeszerető, istenfélő emberek felkeltették János figyelmét, és ő többet akart tudni róluk. Úgy tűnt, hogy olyan belső erővel és mély, személyes hittel rendelkeznek, ami belőle hiányzott. Soha nem felejtette el őket. János és Károly nagyrészt sikertelenek voltak Georgia-ban. János nagy meggyőződéssel és kétségbevonhatatlan alapelvekkel bírt, ám nem volt képes megfelelően kezelni az új plébániája sokszínű földrajzát, kultúráját és nyelveit. János gyakran vigasztalást keresett az ottani morva testvérektől, és ezért néhány ember kritizálta is őt. Így János két év után visszatért Angliába, Károly néhány hónappal korábban ment haza. John kimerült, és vereséget érzett. Érezte a saját hitének elégtelenségét. A naplójában azt írta: “Amerikába jártam, hogy megtérítsem az indiánokat, de ó, ki térít meg engem? Ki szabadítja meg szívemet a hitetlenségből? Oh, ki szabadít meg engem a halál félelmétől?”

Ma itt állunk meg, és legközelebb folytatjuk János életét. Gondoljuk át János történetét eddig. Élete elején számos dolog történt, ami előidézte annak érzetét, hogy az életének különleges célja vagy elhívása van. Érezted már valaha, hogy életednek különleges célja van, vagy hogy neked különleges elhívásod van? Istennek van terve és célja számunkra, egyénileg és együttesen. Ezt láthatjuk a Jeremiás 29:11-ben:

Hiszen én jól tudom, mit tervezek a számotokra — mondja az Örökkévaló —, s ezek a tervek békességről és felvirágzásról szólnak, nem pedig nyomorúságról és bajról. Olyan jövőt szántam nektek, amelyben jót várhattok.

Talán megpróbáltuk követni Isten felhívását vagy célját, de úgy tűnik, hogy kudarcot vallottunk, bármennyire is próbáltunk. Így érezte Wesley János. Megpróbált szent lenni. Megpróbált jót tenni. Megpróbált másoknak segíteni. De üresnek érezte magát és vereséget szenvedett, remény nélkül, válaszok nélkül. Talán te is így érzed magadat. De ne add fel! Ne ess kétségbe! János története még nem fejeződött be, és a tiéd sem! Pál apostolnak ugyanúgy kellett éreznie, amikor ezt írta a 2 Korinthus 4:7-9-ben:

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;

Mi a kincs, amiről Pál írt? Mit keresett Wesley János? Mit keresel ma? Következő alkalommal követjük John keresését. Felfedezzük, mi ez a kincs. Talán már tudod, talán nem.

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, Aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében. 1Timóteus 2,1-6.

Zsuzsi üzenetében arról beszél, hogyan Jézus mennybemenetele után hogyan valasztottak az apostolok munkatársat maguknak Júdás helyére.

Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt. Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt, és így szólt: Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Ez gonosztettének jutalmából mezőt szerzett, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: „Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen abban”, és „az ő tisztségét más kapja meg”. Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk, még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának. Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban, az apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson. Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt. Apostolok cselekedetei 1,12-26

Legutóbb hallhattunk Wesley János kudarcot vallott Georgiai missziójáról, és arról, hogy hazatért, amikor üresnek, legyőzöttnek és reménytelennek érezte magát. Úgy érezte, hogy különleges elhívást kapott Istentől, de úgy tűnt, hogy az nem sikerült. Mit kellene tennie? Amikor visszatért Angliába, újból elgondolkodott a morva testvéreken, akikkel már találkozott külföldön. Miért volt nekik ilyen békéjük? Mi volt az életükben, ami neki nem volt? Válaszokat keresett ezekre a kérdésekre. Mivel az anglikán kapcsolatokból nem találta meg a válaszokat, úgy döntött, hogy újból kapcsolatba lép Boehler Peterrel, egy fiatal morva lelkésszel, aki szintén arra készült, hogy misszionáriusként megy a Georgiai gyarmatba. 1738. május 24-én részt vett egy morva imagyűlésen, amelyet egy londoni Aldersgate utcai házban tartottak. Később ezt írta a naplójában.

Este nagyon kelletlenül mentem el az Aldersgate utcai társaságba, ahol valaki felolvasta Luthernek a Római levélhez írt bevezetését. Háromnegyed kilenc táján, midőn a felolvasás ott tartott, hogy Isten milyen változást idéz elő a szívben a Krisztusban való hit által, szívemet furcsa melegség töltötte el. Azt éreztem, bízom Krisztusban, egyedül Krisztusban, üdvösségemért. Megkaptam a bizonyosságot, hogy elvette bűneimet, még az én bűneimet is, és megszabadított a bűn és a halál törvényétől.

Ekkor végre János megértette azt, hogy a jó cselekedetek próbálgatása és az erős vallásosság nem állítja helyre az ember Istennel fennálló kapcsolatát, mert az üdvösség csak hit által valósult meg, csak hit által. A jó cselekedetek és a vallásos élet a megváltás átformáló eredményei voltak, nem az előidézői. Ezt Pál apostol megerősíti az Efezus 2, 8-10-ben:

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

János arra is rájött, hogy biztosak lehetünk az üdvösségünkben, és nem kell a halál és az ítélet félelme alatt élnünk. A Róma 8, 16-ban ezt mondja, hogy „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” Ez a felismerés átalakította János életét és szolgálatát! Ez volt életének legfontosabb fordulópontja, és ez az ő “Aldersgate-élménye” néven vált ismertté. Később felfedezte, hogy testvére, Károly, három nappal ezelőtt hasonló átalakuláson ment át. Ezt a tapasztalatot követően János úgy döntött, hogy többet kell megtudnia a morva testvérekről. Három hónapig látogatta a morva közösségeket Heerendijkben, Hollandiában, valamint Marienbornban és Herrnhutban, Németországban. Ott találkozott a morvaiak alapítójával, Gróf Zinzendorf Nicolaussal, valamint más vezetőkkel. Zinzendorf megmutatta Jánosnak azokat a kicsi, önkéntes csoportokat, amelyek ösztönzik a kölcsönös elszámoltathatóságot és a lelki növekedést. Ez nagy hatással volt jövőbeli szolgálatának fejlődésére.

Amikor John visszatért Angliába, elkezdett utazni és beszélgetéseket indítani az egész országban. Nagyon erősen prédikált a Krisztuson keresztüli üdvösségről, hangsúlyozva a hit fontosságát és azt, hogy a Szentlélek bizonyságtételével biztosak lehetünk az üdvösségünkben. De volt egy probléma. Annak ellenére, hogy lelkész volt az anglikán egyházban, erős prédikációi miatt sok gyülekezet nem engedte, hogy náluk beszéljen. Hogyan tudta János legyőzni ezt a kihívást?

Itt állunk meg, és legközelebb megtudjuk, mit tett Wesley János. Emlékszel arra, hogy utoljára meg akartuk tudni, mi volt a kulcs, amiről Pál apostol beszélt a Korinthusiaknak írt második levelében? És mi volt az, amit Wesley János keresett? Valójában ez az, amit majdnem mindannyian keresünk – békét, békét az életünkben, békét a kapcsolatainkban, és ami a legfontosabb: az Istennel való békét. Mint Wesley felfedezte, ezt nem érhetjük el jó cselekedetekkel vagy vallásos életvitel által. Nem a saját érdemeink miatt kapjuk meg. Isten kegyelméből jön, Jézus Krisztus által, mindazok számára, akik hitben veszik át. És ezt megerősíti a Szentlélek tanúságtétele.

Mi van veled ma? Olyan vagy, mint János, mielőtt az ő Aldersgate élménye megtörtént? Reméled, hogy az általad elvégzett jó cselekedetek elégségesek ahhoz, hogy Istennek tetsző legyél? Gondolod, hogy elég megpróbálni jónak lenni? Vagy volt már saját Aldersgate típusú élményed, amelyben rájöttél, hogy nem tudsz semmit megtenni a megváltásodért, és végre hitben jöttél Krisztushoz?

Fejlődés lelki gyakorlatokkal (napi áhítatok)

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult. Máté 7,21-27

Minden nap döntéseket hozunk. Olyan döntéseket, mint: Felkelek az ágyból? Mit fogok viselni? Mit fogok enni reggelire? Milyen műsorokat nézek a tévében? Ezek mind viszonylag egyszerűek döntések.

De gyakran sokkal nehezebb döntéseket kell hoznunk, például egészségről, pénzről, munkáról, házasságról, családról stb. Hogyan hozhatunk ilyen döntéseket? Nagyon sok lehetőség van. Nézzünk meg néhányat.

Néhány ember döntése csak a szerencsétől függ. Dobókockát vagy érmét dobnak. Vagy talán van egy varázsgömbjük, amely megmondja nekik, mit kell csinálni, vagy mit kell eldönteni. Ez nem tűnik helyesnek. Egyesek csak az érzéseik alapján döntenek. Például: Nem érzem úgy magam, hogy ma mennék dolgozni, ezért betegszabadságot fogok kérni. Nem érzem azt, hogy követnem kellene a karantén szabályait, ezért nem fogom megtenni. Ez sem tűnik helyesnek.

Mások logikát használnak. Mik a döntésem előnyei és hátrányai? Bár ez könnyen analízis bénuláshoz (túlgondoláshoz) és döntésképtelenséghez is vezethet. Talán a múltbeli tapasztalatok alapján dönthetünk? Ez is jó lehet, de nem biztos, hogy a jelenlegi körülmények ugyanazok, mint a múltbeliek. Vagy talán azt szeretnénk, hogy valaki elmondja nekünk, mit tegyünk? Akkor nem kell vállalnunk a felelősséget semmilyen történésért.

Úgy tűnhet, hogy a legegyszerűbb döntés az, hogy valaki nem dönt, nem tesz semmit, csak vár, és megnézi, mi történik majd. De természetesen, ha nem dönt, akkor is dönt.Időnként mindannyian ilyen módokon döntünk. Néha nem számít, hogyan döntünk. De, amikor fontos döntéseket kell hoznunk, van egy jobb mód, a bibliai mód. Először gondosan mérlegeljük a lehetőségeket, számoljuk meg a költségeket, és mérlegeljük a következményeket is. A Lukács 14,28-30 szerint:

Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.

Másodszor, nézd meg, hogy összhangban áll-e Isten Igéjével. Egy helyes döntés soha nem kerül ellentétbe Isten Igéjével. A Máté 22,29 szerint: Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.”

Tehát kérdezd meg Isten akaratát imádságban. A Példabeszédek 3,5-6 szerint így kellene: Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.De ez még nem minden. Az is jó, ha bölcs tanácsot kérsz másoktól, akikben megbízol. A Példabeszédek 12,15 szerint: A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra. Ezeknek a lépéseknek a megtétele után bizalommal lehet dönteni, félelem nélkül, mert, amint az 5. Mózes 31,7-8 van írva:

Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük. Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!

Imádkozzunk! Mennyei Atyánk, ezek nehéz idők. Gyakran küzdünk azzal, hogy megtudjuk, mit kell tennünk. Segítsd nekünk olyan jó döntések meghozatalában, amelyek összhangban állnak az Igéddel és az akaratoddal. Segítsd nekünk meghallgatni a bölcs tanácsot másoktól. És segítsd nekünk dönteni bizalommal és félelem nélkül. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, Melyeket elvőn, és előttök evék. És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel. Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen. Lukács 24,36-53.

Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. Máté 13,44-46.

Mi a lelki formálódás? Ez egy olyan folyamat, amelyben a jó lelki gyakorlatok megélésével Krisztushoz hasonlóbbá válunk. Csakúgy, ahogy egy sportolónak minden nap gyakorolnia kell, úgy a hívőnek is lelki gyakorlatokat kell végeznie. Ezek olyan dolgok, amelyek segítenek nekünk megtapasztalni Isten kegyelmét az életünkben. Olvassuk el az 1 Korinthus 9,24-25-ös verseket:

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.”

Békesség nektek, akik otthon tápláljátok szellemeteket és lelketeket Isten Igéjével! A személyes találkozás és az egymás hite által való növekedés nem pótolható a járványidőszak online módszereivel, ezek csupán ideiglenes eszközök. A gyülekezet fontosságáról nem szabad elfelejtkeznünk.

Isten már a kezdetektől úgy tekint az ő népére, mint egy nyájra, ahol a juhok együtt maradnak, mivel elkóborolva a nyájtól, védelem hiányában hamar elpusztulnának a vadon zord körülményei és a ragadozók miatt. A nyájra a pásztor vigyáz. Mózes egy remek példa arra, hogy milyen egy erős, lelkiismeretes, gondoskodó pásztor. Ha nem volt Izrael nyájában egység és ellentáborokra szakadva elkezdtek egymás és Mózes ellen törni, akkor Mózesnek cselekednie kellett mert a széthúzásokkal az egész nép veszélybe került. Olvassuk, hogy sokszor megtámadták őket a pusztában és harcolniuk kellett a fennmaradásukért, de győzni csak akkor tudtak, ha egységben maradtak.

Mózes mellett Dávidot említhetném még, mint pásztor példaképet. Dávid így számol be Saul királynak a munkájáról:

Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt. 1Sámuel 17,34-35

Milyen harcias pásztor volt Dávid! Egyetlen elveszett bárányért is mindent megtett, elment a végletekig. Szívből kívánom, hogy nektek is ilyen pásztorotok legyen! Dávid egy rövid zsoltárt is írt a jó pásztorról (23), tele bátorító szavakkal. Érdemes megtanulni ezt a költeményt.

Az újszövetségi gyülekezet is egy nyáj. Akárcsak az ószövetségit, ezt is megtámadja az ellenség. Mózes és Dávid fölött is ott volt a jó pásztor, akinek mi már a nevét is tudhatjuk: Jézus Krisztus. Ő a legfőbb pásztor példakép. Pál így búcsúzik a gyülekezet pásztoraitól Ázsiában:

Viseljetek gondot azért magatokra, és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten gyülekezetének legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.” Apcsel 20:28

A gyülekezet Istenből és a hívőkből álló élő szervezet (nyáj), Isten lakóhelye a földön. itt valósul meg az Istennel való életközösség. Péter is beszél a gyülekezet és a pásztor kapcsolatáról, Ézsaiást idézve.

Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához. 1Péter 2,25

Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját. 1Péter 5,2-4

Amikor maga Jézus, a jó pásztor beszél munkájáról, felfedezhető benne ugyanaz az elszántság, ami Dávidban is megvolt. Nem engedi, hogy bárki elragadjon tőle egy juhot is, hanem foggal-körömmel ragaszkodik hozzánk, így mentve meg az életünket.

Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. Ján 10,11-16

Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. János 10,27-29

A gyülekezetekre sok veszély leselkedik, de amíg meg tudják tartani az egységüket, addig legyőzhetetlenek. A bárányokra egyénileg is sok veszély leselkedik, de ha meg tudnak maradni a nyáj egységében és szót fogadnap a pásztornak, akkor legyőzhetetlenek. A kóborlók védelem és vezetés hiányában életveszélyben vannak. A jó pásztor utánuk megy és visszahívja őket a nyájba, ahol a sebeit gyógyítják és megfelelően táplálják, hogy megerősödjön.

Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! 133-as zsoltár

Formálódás Istennel (napi áhítatok)

Zsuzsi ebben a videós üzenetében Jézusról mint szabadítóról beszél nekünk: Szabadság Krisztusban.

“Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.” Apcsel 16,24-26.

“Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Galata 5,1.

Larry videós üzenetében arról beszél, hogy nincs olyan szenvedés, amit Jézus ne élt volna át és nincs olyan helyzet, amiben ne tudna együtt érezni velünk.

Rendeztél már valaha “szánalom partit” magad számára? Tudod mi az? Ez egyszerűen azt jelenti, hogy elkezded sajnálni magad. Kíváncsi vagy, hogy miért nem kell senkinek átmennie azokon a nehéz időkön, melyeken te keresztülmentél. Úgy gondolod, hogy mindenki más élete jobb, mint a sajátod. Úgy gondolod, hogy szenvedésed nagyobb, mint bárki másé. Arra is kíváncsi vagy, hogy miért vagy itt egyáltalán…

Ez a fajta gondolkodás meglehetősen veszélyes, és olyan látásmódhoz vezethet bennünket, amely egyre alacsonyabb szintre vonzza bennünket elbátortalanításba, depresszióba és kétségbeesésbe. Nos, az az igazság, hogy nem vagyunk egyedül. Az 1 Korinthus 10:13-ban van megírva, hogy „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

Egyrészt ez azt jelenti, hogy a küzdelmek, kétségek, csalódások és problémák, amelyekkel az életünkben szembesülünk, nem kizárólagosan velünk történnek – az egész emberiség megosztja őket. Sokkal inkább azt látjuk, hogy Isten tisztában van helyzetünkkel és mindig módot kínál a számunkra, hogy kitartsunk és átjuthassunk a másik oldalra. Isten nem csak tisztában van helyzetünkkel, hanem oly módon is megtapasztalta, ahogy mi soha nem tapasztalhattuk. Ézsaiás próféta Krisztusról, az eljövendő Messiásról beszélt, amikor ezeket a szavakat írta, melyeket az Ézsaiás 53:3-5-ben találtak.

Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.

Igen, vannak betegségeink. Igen, bánataink is vannak. Igen, bűneink is vannak. De Isten a Fiát, Jézust küldte gyógyítónknak, vigasztalónknak és megmentőnknek. Küldte, hogy állítsa vissza a shalom-ot (azaz isteni békességet) az életünkben és a világon.

Erre nem lehet más válasz, mint hálás lenni, és egész erővel szolgálni Istent. Minden, amit kapunk, Isten ajándéka. Van egy jelmondatunk, amelyet minden héten mondunk az istentiszteleten, hogy emlékeztessük magunkat erre az igazságra.

Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül. (Jelmondatunk)

Az életünkben minden – örömünk, bánataink, fájdalmaink – lehetőséget ad Istennek arra, hogy bennünk és rajtuk keresztül dolgozzon, hogy céljait megvalósítsa bennünk és az egész világon. Tiszteljük az Istent azáltal, hogy visszaadjuk neki
a szeretetünket,
odaadásunkat,
hitünket,
szolgálatunkat,
időnket,
képességeinket,
gazdagságunkat,
mindazt, amit értékelünk,
és az egész lényünket,
örömteli hálával mindazért, amit ő adott nekünk, és amit ő bennünk csinál,még a világjárvány idején is.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, bízunk benned ezekben a nehéz és próbákkal teli időkben. Imádkozunk a világjárvány befejeződéséért. Imádkozunk családunk és barátaink egészségéért és biztonságáért. Imádkozunk, hogy adjon nekünk türelmet és békét ezekre az időkre. Köszönjük, hogy mindig velünk vagy, szeretsz minket, és megértesz minket, még akkor is, ha frusztrálnak a jelenlegi körülmények és problémák. A reményünk benned van. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Péter az alábbi Ige alapján beszélt:

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, amikor eljött vala Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek. Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben; Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében. János 20,24,3

Zsuzsi videós üzenetében a példázatok remek tanítói eszközéről beszél nekül: Jézus példázatai I.

Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” „Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” „A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.” Máté 13,13-18

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok. 1Péter 1,13-16

Pál apostol ezt magyarázza a rómaiaknak címzett levelében. A 6. fejezet 1. versében azt kérdezi, „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?” Azonnal megválaszolja a saját kérdését. „Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?”

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. És beszélgetének magok közt mindazokról, amik történtek. És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal? Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik ő felőle megirattak. Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velök valának. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. Lukács 24,13-35.

Csicsergő hittan

Bár az óvodai hittan a járványhelyzet miatt elmarad, online hittanórán találkozhatnak a gyermekek Isten Igéjével és együtt énekelhetik Péter bácsival és a családdal a gyermekdalokat is.

A nagy vendégség:

Virágvasárnap:

Él a jó pásztor!

Aki még több hittanórát szeretne látni, jó szívvel ajánljuk a Vasárnapi Iskolaszövetség (VISZ) youtube csatornáját, s a húsvéti témához kapcsolódva videóját Jézus feltámadásáról:

Kérjük a szülőket, ügyeljenek arra, hogy gyermekeik, miután a csatornára feltöltött videó(i)nkat megtekintették, ne kattintsanak tovább nem nekik való tartalmakra. Ügyeljünk közösen gyermekeink biztonságára az internet világában!

Jézus feltámadt!

Húsvét vasárnapjával véget ér a nagyböjt. Olyan ünnep ez, ami nem fogható egyetlen más ünnephez sem a naptárban. Ez fontosabb, mint bármely nemzeti ünnep. Ez sokkal fontosabb, mint a születésnapod vagy a névnapod. Még a karácsonynál is fontosabb! Miért? Mert a húsvét mindent megváltoztat! Más emberekkel ellentétben a halál nem tarthatta fogva Jézust! Amikor a nők meglátogatták a sírját azon a vasárnap reggelen, a keresztre feszítés után, a sír üres volt.

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: “Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. Lukács 24:1-9.

Jézus meghódította a halált és feltámadt, hogy örökké éljen és uralkodjon. Ez mind része volt Istennek az emberiség megváltására vonatkozó tervének. A Jeremiás 29:11-ben olvasjuk, hogy „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Ezért különbözik a húsvét minden más ünneptől, és ezért ez a legfontosabb ünnep. Húsvétkor ünnepeljük azt a reményt és jövőt, amelyet Isten adott nekünk azért, amit Jézus életében, halálában és feltámadásában tett. A húsvét segítségével mindannyian megváltozhatunk. Megtanulhatjuk, hogyan kell megérteni a múltat, hogyan kell élni a jelenben, és mi a reményünk a jövőre nézve. Természetes állapotunk bűnös és e bűn miatt el vagyunk választva Istentől. Nem számít, milyen keményen próbálkozunk, semmit sem tehetünk (vagy abbahagyunk), hogy újra összekapcsolódjunk Istennel. A jó cselekedetek, a jó szavak, és a jó gondolatok nem elegendőek. Van-e megoldás? A válasz húsvétkor megtalálható.

Jézus utat nyitott nekünk ahhoz, hogy újra kapcsolatba lépjünk Istennel. Fizette a bűnünk árát, elszenvedte büntetésünket (ami a halál volt), de azután legyőzte a halált, és örök élet reményét adta nekünk. Most nincs mentség! A húsvét miatt tudjuk, hogyan lehet újra kapcsolatba lépni Istennel. Pál apostol erről írt az Efezus 5:8-ban: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” Hogyan tehetjük meg ezt? Valóban nagyon egyszerű. Péter apostol ezt magyarázza az ApCsel 2:38-ban. „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”

Mindannyiunknak el kell döntenünk: megbánjuk és elfordulunk a bűntől és hiszünk Jézus Krisztusban? Vagy folytatjuk a saját utat, elválasztva Istentől?

Jézus maga beszélt arról a döntésről, amelyet meg kell hoznunk.

Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. Máté 7:13-14

Melyik utat választod ma? Amikor Jézust követjük, akkor nekünk szól az ígéret, hogy a Szentlélek lesz segítőnk és Jézus Krisztus bennünk fog élni.

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Galata 2:20

Imádkozzunk! Kedves Mennyei Atyánk, köszönjük a szeretetedet. Köszönjük, hogy elküldted a fiad, Jézust a földre. És megköszönjük a munkát, amelyet Jézus életének, halálának és feltámadásának köszönhetően végzett értünk. Ma ezt ünnepeljük. Imádkozunk, hogy segíts nekünk követni téged minden nap, a jó és a nehéz időkben. Imádkozunk, hogy segítsd azoknak, akik még nem döntöttek úgy, hogy követnek téged, és hogy ma, itt és most hozzanak döntést. Nagyon sajnáljuk és megbánjuk a bűneinket. Urunkként és megváltónkként fogadunk el téged. Szeretnénk változni, a Szent Lélek segítségével. Jézus nevében imádkozunk. Ámen

A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester! Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. János 20,1-18.

Úr Jézus Krisztus – Aki ezen a napon legyőzted a halált és feltámadtál a halottak közül, Aki örökkön örökké élsz – segíts nekünk, hogy soha ne felejtsük el azt, hogy a te Feltámadt Jelenléted örökre velünk van.
Segíts emlékeznünk arra,
– hogy te velünk vagy minden zűrös időszakban, és vezetsz, irányítasz minket;
–  hogy te velünk vagy minden szomorúságban, és vigasztalsz, gyámolítasz minket;
–  hogy te velünk vagy minden kísértésben, és erősítesz, biztatást nyújtasz;
–  hogy te velünk vagy minden magányunkban, és felvidítasz, barátságodat kínálod;
–  hogy te velünk vagy még halálunkban is, hogy átvigyél bennünket dicsőséges jelenlétedbe.
Biztosak vagyunk abban, hogy sem időben sem pedig az örökkévalóságban nincs semmi, ami tőled elválasztana;
A Te jelenlétedben bátran találkozunk az élettel és a halálra nem tekintünk félelemmel. Számunkra Te változtatod a sötétséget világossággá. Szeretnénk ebben az új életben járni a házastársunkkal, gyermekeinkkel, szomszédainkkal, felebarátainkkal és munkatársainkkal.
Uram, a te kegyelmedért halld az imánkat. Krisztus Urunk feltámadt és ma is él! (Dan Sheffield)

A Teremtő és az ember kapcsolata (napi áhítatok)

Virágvasárnaptól Húsvétig veszik sorba lelkészeink Jézus életének eseményeit:

Larry a békességről beszélt:

“Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Róma 5,1.

Pál apostol itt beszél az Istennel való kapcsolatunkról. “megigazulván” szó itt azt jelzi, hogy egy megszakadt kapcsolat helyre lett állítva. De melyik kapcsolatunk szakadt meg? A kapcsolatunk Istennel megtört, a bűn miatt. A történelem során az emberek megpróbálták helyreállítani ezt a megszakadt kapcsolatot. Az Ószövetségben áldozatokat hoztak a templomban. Az Újszövetségben farizeusok próbáltak szigorúan engedelmeskedni a törvénynek (és másokat ítéltek meg, ha nem sikerült nekik). Manapság az emberek megpróbálnak jó cselekedeteket tenni, vagy legalábbis nem ártani másoknak. De ezen dolgok egyike sem elég ahhoz, hogy véglegesen helyreállítsuk az Istennel való kapcsolatunkat. De ha ez igaz, akkor hogyan lehetünk megigazulva? Pál azt mondta, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ez az “békesség Istennel” jelentése. Ma a legfontosabb kérdés az, hogy van-e békességed Istennel?

A Róma 10,9-10 azt mondja, hogy:

“Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”

Csak miután „békességed van Istennel”, akkor tapasztalhatod meg „Isten békéjét”. Mi az Isten békessége? Pál segít nekünk ezt megérteni minden levelében, de különösen a filippieknek címzett levelében.

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Filippi 4,4-7.

Isten békessége akkor jön hozzánk, amikor imádsággal és hálaadással mindenben hozzá járulunk. Ennek eredménye az, hogy képesek leszünk örülni, függetlenül a körülményektől. Szelídek leszünk. Nyugodtak leszünk és nem fogunk aggódni. Megtapasztaljuk Isten békességét, olyan békét, amelyet a világ nem ért meg, és amelyet nem tudunk megmagyarázni. De ez a béke uralkodik a szívünkben és a fejünkben.

Hála Istennek! Az imádság a kulcs, hogy Isten békességét megtapasztalhatjuk. És békesség Istennel a hatékony ima kulcsa.

Péter a Zsidókhoz írt levél 11,24-27 alapján adta át üzenetét:

Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.

Mindenkinek olyan bölcs döntéseket kívánok, amit Mózes is meghozott Isten mellett! Kitartást és erőt kívánunk erre az időszakra, továbbá békességet és egészséget!

Zsuzsi az alábbi Ige alapján tartotta áhítatát:

Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket! Máté 11,28.

Ez a hét a szent hét, a nagyböjt utolsó hete. Tegnap ünnepeltük a virágvasárnapot és a következő vasárnap már húsvét lesz. Történelmileg, mi történt a virágvasárnap és a húsvét között? Sok dolog történt, amely teljesítette az ószövetségi próféciákat a Messiásról, és végül megváltoztatta a világot. Ma a virágvasárnapról beszélünk. Olvassuk a Máté 21:1-11-et:

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján. A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban. Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Ki ez? A sokaság ezt mondta: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek… Filippi 2,14-16.

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. 1Péter 2,11-17.

Zsuzsa a Teremtő és az ember kapcsolátáról beszél:

A szent hét alatt sok minden történt. Vasárnap volt a diadalmas belépés Jeruzsálembe. Hétfőn Jézus megtisztította a templomot, és sok embert meggyógyított. Kedden sokat tanított példázatokon keresztül, mind Jeruzsálemben, mind az Olajfák hegyén. Jézus ezen a napon válaszolt erre a kérdésre: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?”; Jézus válasza a Máté 21:37-40-ben található:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Megint ez a szó – szeretet. Ez a legfontosabb dolog, amelyről Jézus beszélt. Emiatt jött a földre. A szent hét csütörtökén Jézus összegyűjtötte a tanítványait egy utolsó vacsorára. (Bár csak ő tudta, hogy ez volt az utolsó.) Ezalatt az idő alatt Jézus megosztotta a kenyeret és a bort tanítványaival, elindítva azt a szokást, amit ma az Úrvacsoraként vagy Szent közösségként ismertünk. János evangéliumában az is rögzítve van, hogy az utolsó vacsora alatt Jézus megmosta a tanítványainak lábát, példát mutatva mások szolgálatában. Péter ellenállt ennek, de Jézus ragaszkodott hozzá. Jézus azt mondta nekik:

„Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” János 13:12-15.

Ezt hívják „szolgavezetésnek.” Az mit jelent? A szolgavezető olyan személy, akinek a legfontosabb dolog a mások jóléte. És miért kellene ez? A szeretet miatt. Jézus nagyon egyértelművé tette a kapcsolatot a szolga vezető példája és mások iránti szeretet között. A János 13: 34-35- ben azt mondta Jézus:

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

El tudom képzelni, hogy a tanítványok azt gondolják: „Nagyszerű, Jézus! Inspiráló! De hogyan használhatjuk ezt valaha?” Még akkor sem tudták, mennyire megváltozik a világuk néhány rövid óra alatt, és mennyire kellene emlékezniük és alkalmazniuk mindazt, amit Jézus tanított nekik.

Talán azt hitték, hogy Jézus mindig velük lesz, és mindig elmondja nekik, mit kell tenni. De nem ez történt. Ehelyett aznap este Jézus a Gecsemáné kertjében szenvedett, Júdás elárulta Jézust, Jézust letartóztatták, a tanítványai szétszóródtak és Péter háromszor tagadta meg Jézust. Minden szétesett. És a legrosszabb még hátra volt. Mindannyian tudjuk, mi történt másnap – a kihallgatások, az ítélet, a keresztre feszítés, a halál és a kétségbeesés. És persze, ez nem volt a történet vége. Erről bővebben vasárnap beszélünk majd. Időbe telt, de végül a tanítványok megértették, mit tanított nekik Jézus és miért. Ez megváltoztatta az életüket. Megváltoztatta az életem. És ez megváltoztathatja a te életedet is. János apostol ezt egyértelműen kijelenti az 1 János 4: 9-12-ben.

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.

Jézus megmutatja nekünk, mi az igazi szeretet – szeretet Isten iránt és szeretet egymás iránt. Kövessük Jézus példáját!

Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, amint ülnek vala: És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté. És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. János 2,13,17.

Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm! Zsoltárok 30,6.