Posts Tagged intés

Tisztán tartott szív

Az utóbbi két istentiszteleten Jan és Péter tanított. Jan témája a szív tisztán tartása volt. A magvető példázatában mutatta meg, hogy szívünk olyan, mint egy veteményeskert. Tőlünk függ az, hogy milyen a talaja és hogyan növekszik benne Isten Igéje. Szívünk megvédése a mi feladatunk.

Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet! (Példabeszédek, 4,23)

Hogyan tarthatjuk egészségesen a szívünket, és mit tehetünk azért, hogy jó termőtalaj legyen? Például úgy, hogy nem engedünk be oda minden szennyet testünk lámpásán, a szemünkön keresztül. Jan elmesélte, hogy náluk a családban hoztak egy szabályt arról, hogy este kilenc-tíz után nem szörföznek a tévécsatornák között. Már ezzel az apró döntéssel is rengeteg káros hatást kizártak. Bizonyos tévéműsorokat eleve nem néznek meg, mert még másnapra is elvonnák a gondolataikat Istenről. Szívünk tartalmát nem titkolhatjuk el, kiömlik belőlünk és elárulja, miről szól az életünk. Ha tele vagyunk hiábavalóságokkal, hogyan visszük el Krisztus jó illatát hétköznapjainkba, az emberek közé?

Jan és Péter tanítanak


Péter az inthetőségről tanított. Manapság keveset beszélnek az intés és az inthetőség fontosságáról, még kevesebbet fordul elő a gyakorlatban. Sok hívő sértésnek veszi, ha valaki rájuk szól és szembesíti őket saját engedetlenségükkel. Előbb akarják elhagyni a gyülekezetet, mint a bűnt. Olyan közösséget keresnek, ahol még nem ismerik őket eléggé, így folytathatják ott, ahol abbahagyták. A nagyobb gyülekezetekben jobban el lehet vegyülni, nincs ellenőrzés, nincs számonkérhetőség, nincs tanácsadó. Ebből adódóan közösség sincs igazán. Az intés segít, hogy a keskeny úton maradjunk, de csak közösségben és bizalomban működik.

Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által. (Zsidó 3,12-13)

Jerry és Ákos figyelnek

A Szentírás azt mondja, hogy a megtartatás a tanácsosok sokasága által van, és aki gyűlöli az intést, az bolond (Példabeszédek 10,12; 27,26). Ha intenek minket, akkor törődnek velünk. A hit hősei mindig örömmel fogadták az intést. Isten azokat inti, feddi, dorgálja, akiket szeret. Dávidot a 23. zsoltárban éppen a jó pásztor vesszeje és botja vigasztalta, holott azok a fenyítés eszközei. Ebből tudta, hogy az Úr jó irányba vezeti, mert ezek nélkül soha sem találta volna meg a nyugtot adó füves legelőket és a szomjat oltó csendes vizeket. Az apa is azért fenyíti meg fiát, mert szereti. Bár az intés kellemetlen, mégis hálásak vagyunk érte, mert így jutunk el az igazságra. Ha tudjuk, milyen hasznos nekünk a dorgálás, jó hozzáállással fogadjuk, nem pedig sértődéssel.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban (Zsoltárok 141,5).

Az intést persze segítőkész szeretettel kell gyakorolni, de az igazság kimondásában nem szabad megalkudni! Pál Apostol egyik legkeményebb hangvételű levelében ezt kérdezte a megdorgált gyülekezettől: Most pedig ellenségetek lettem, mert megmondtam nektek az igazat? (Gal 4,16)

Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. (1Korintus 4,14)

További tanulmányozásra íme néhány intésről szóló ige: 1Kor 4,14; 5,2; 2Korintus 2,5-7; Galata 6,1; Kol 3,16; 1Thess 5,14; 2Thess 3,6; 3,14-15; 1 Tim 5,20; 4,13; 2Tim 3,16; Titus 1,9; 1,13; 2,6; Zsid 10,25; 13,17.

, , , , ,

1 hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: