2011. augusztus havi archívum

Áldj meg, Atyám!

“Meg tudod állapítani, hogy kik szeretnek téged igazán: ők azok, akik mindig az érdekedben cselekszenek.” Augusztus 21-én már újra velünk volt Larry és Katie, sőt vendég tanító is érkezett: Dan, és felesége Renee Runyon. Dan a tékozló fiú példázatáról (Lukács 15,11-32) tanított Rembrandt híres képe alapján. A művész az 1660-as években festette a képet, amit most a szentpétervári Ermitázsban őriznek.

Úgy mehetünk az Atyánk elé, ahogy vagyunk. Ő ad nekünk tiszta ruhát.


Dan beszélt arról, hogy ha a földi édesapánk nem töltötte be atyai szerepét, vagy bántott, akkor a mennyei Atya fogalma valószínűleg felzaklat minket. Isten Igéje segít abban, hogy atyaképünk fokozatosan helyreálljon. Talán a tékozló fiú története mutatja be legjobban az atyai szívet.

Rembrandt festményén az idősebbik fiú a kép szélén magasodik a többiek felé és lefelé tekint, ítélkezve méregeti öccsét. Tudjuk a Bibliából, hogy vádolta is őt, akárcsak az apját. Ez a kép emlékeztet a Zakariás 3,1-7-ben olvasható jelenetre, amikor Jósua főpap az Úr angyala előtt áll szennyes ruhában, jobbra tőle pedig a Sátán áll és vádolja őt. Az angyal azonban megparancsolja, hogy vegyék le Jósuáról a szennyes ruhát, és öltöztessék őt ünnepi ruhákba. Ugyanezt teszi az atya is a példázatban:

Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. (Lukács 15,22-24)

Az Atya házában minden jóra igényt tarthatunk


Norbi, Larry és Dan


Renee segített a zenélésben

Reklámok

, , , ,

Hozzászólás

Vigasztaló igék

Augusztus 15-én azokról az igékről szólt a prédikáció, amikkel Isten vigasztalni tud minket a nyomorúság idején. Ezek az igék kincsek. Sokszor voltunk magunk alatt, és nem volt senki, aki ezeket megosztotta volna velünk. Pedig milyen jó lett volna, ha akkor épp ezek a vígasztalások kéznél vannak. Nem vagy egyedül az állapodottal, mások is átélték és túlélték, majd leírták, hogy milyen nehéz volt, és azt is hogy milyen jó volt, hogy kitartottak Isten mellett, majd azt is, hogy milyen jó volt utána. Értünk írták le: teérted, énértem és a testvéreinkért. Ha magunk alatt vagyunk, kísért az elkeseredettség. Mégis, ezekben a helyzetekben lehet igazán megismerni Isten szabadítását. Ilyenkor edződik a hitünk, hogy később el tudjuk majd venni Istentől a nekünk készített áldásokat.

Péter a reményről, vigasztalásról tanított


Vigyázzunk, hogy ne gyökerezzünk bele a keserűségbe, mert akkor elvágjuk magunkat az egyetlen segítségtől. Imádkozzunk nagyon és nézzünk előre Jézusra, nézzünk a próbák céljára és az örökkévalóságra! Ha pedig hátra nézünk, akkor csak az Istentől kapott korábbi bizonyságainkra és szabadításainkra nézzünk! Rengeteg ilyen van, csak menjünk az Úr elé, és emlékezzünk meg a csodáiról! Isten nem ígérte, hogy nem lesznek nyomorúságok, de azt megígérte, hogy soha nem hagy el. A 77-es és 73-as zsoltárok panaszkodással kezdődnek, a zsoltáríró azt is leírja, hogy már-már úgy érzi, Isten elhagyta őt és nem törődik már vele. De a zsoltár közepén Isten elé megy, és mindent megért. Akkor már eszébe jutnak Isten nagy cselekedetei és feltör belőle a hálaadás. A zsoltár végén már felszabadul a vigasztalás, nyoma sincs a depressziónak. Hasonlóan ír Jeremiás is a Siralmak 3-ban:

Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:  minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban -, ezért benne bízom. Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására.  Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik. Hajtsa porba fejét, talán van reménysége. Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák.  Mert nem vet el örökre az Úr.  Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. (Siralmak 3,18-34)

Az Oazában is jártunk, Aradon


Nyomorúság idején imádkozzunk sokat, legyen benne sok hálaadás, mert a hálaadás az első lépés Isten jelenlétébe (Zsoltárok 100,4). Ne essünk abba a hibába, amibe Izrael népe esett, amikor a pusztában vándoroltak. Ha valami nehézség jött, elkezdtek zúgolódni Isten ellen és Mózes ellen, ahelyett, hogy hálát adtak volna és azután kérték volna Istentől szükségeik betöltését. Nekünk nagyobb reménységünk van és sok leírt példa a Bibliában, amiből megtanulhatjuk Isten útját.

Újra együtt volt a dicsőítő csapat


Larry, Katie és Károly 16-án, kedden érkeznek meg Magyarországra. Már nagyon várjuk őket, hiszen olyan régen elutaztak.

Az augusztus 7-ei hétvégén újra velünk volt Jan és Jerry. Jan tanított a bátor bizonyságtételről.

, , , ,

Hozzászólás

Isten megismerésének útja

Július 31-én Isten megismerése volt a téma. János evangéliumában olvashatunk arról, hogy egy bizonyos ponton túl a tanítványok nagy része már nem követte tovább Jézust. Ekkor kérdőre vonta az apostolokat: Vajon ti is el akartok menni? Péter így válaszolt:

Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (János 6, 68-69)

Péter Isten megismeréséről tanított


Megdöbbentő, hogy az a sok tanítvány, akik már jó ideje követték Őt, hallgatva a tanításait és látva a hatalmas csodákat, végül mégis elhagyják Jézust. Miért követték eddig? Hogy jóllakhassanak a kenyerekből és a halakból? Talán azért, mert az elnyomott Júdea felszabadítóját szerették volna láni benne? Meg akartak gyógyulni? Talán mindegyik. Nincs is baj ezekkel a kívánságokkal: mind szeretnénk jókat enni, betegségeinkből meggyógyulni és szabad országban élni. Az apostolok is akarták mindezt, de bennük volt valami plusz, ami a visszakozó tanítványokban nem volt meg. Mi volt az? Péter mondta ki: Jézus megismerése Isten fiaként és megváltóként. Ő több mint gyógyító és tanító, Ő a Krisztus. Izrael népe sem ismerte meg Istent a pusztában, noha negyven égig velük volt és látható módon vezette őket és táplálta őket, rengeteg csoda által. Mit mondott végül róluk Isten? Azt, hogy bár “látták a cselekedeteimet negyven esztendeig, mégsem ismerték meg az útjaimat!” (Zsidó 3,7-19) Isten jelenlétében is tudtak hitetlenek lenni. Ellenben Mózes és Józsué többet tettek annál, hogy az áldásokat várták: Időt töltöttek Istennel és összebarátkoztak vele. Minél több nehézségen mentek keresztül vele, annál jobban megismerték. Az apostolok is így ismerték meg Jézust, így tudtak kitartani végig. Erre a mély megismerésre van nekünk is szükségünk, ezért a megismerésért imádkozik Pál a leveleiben:

A mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében! (Efézus 1,17) Nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében! (Kolossé 1,9-10)

Ezért imádkozik a megismerés fontosságát az apostolok között először felismerő Péter is, leírva a megismerés útját lépésről lépésre:

Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult. Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába. (1Péter 1,2-11)

Augusztusi férfireggeli

, , , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: