Cs. Szabó Sándor: Prón – a programozott klóntermék

“Ha Isten azt akarta volna, hogy tökéletes szolgái legyenek, nem az emberekre bízta volna az evangéliumot.”

Cs. Szabó Sándor: Prón

A Parakletos Kiadó gondozásában 2003-ban megjelent keresztény sci-fi különlegességnek számít hazánkban. Megnyugtatásul közlöm, hogy nincs okunk ódzkodni, hiszen teljesen jól megfér egymás mellett a sci-fi és a vallás, ugyanis nem harcolós-űrlényes sci-fit és nem erőszakos, elvakult vallásos üzenetet akar a szerző a torkunkon letuszkolni. A két terület összeférhetőségére a legjobb példa C. S. Lewis. Cs. Szabó Sándor is ezt a műfajt választotta, melynek segítségével a ma emberéről ír – a ma emberének.

A szerző fiatal kora ellenére számos művet publikált már, több területen kipróbálta magát, így otthonosan mozog a drámapedagógia, teológia, szépirodalom, sci-fi területén. Munkásságában meghatározó a református szellemiség.

A klón-lelkész utópia olvasása közben – bár az író E/3-t használ – végig olyan érzésünk van, mintha ő maga élne száműzetésben. A jövőben is találhatunk pöffeszkedő, hatalmukkal visszaélő egyházi vezetőket és az igazság ösvényén haladó és az álszent egyházi vezetőkkel szembeszálló lelkészeket, mint amilyen a történet főhőse, az ambiciózus Leslie L. Howard (Lez). Egyik napról a másikra Lez addigi kényelmes életét feladni kényszerül, amikor a zsinat elnöke úgy dönt, hogy egy orvos-biológiai cég jelentős adományáért cserébe ajándékba átvesznek egy tesztpéldányt, s ily módon is a gazdag körökben reklámozzák a sokoldalúan használható prónt. Erre a fiatal lelkészre egy tutori feladat vár: segítenie kell a prón gyakorlati képzését, ám igazából ő kap leckét emberségből.

De mi az a prón? Egy PRogramozott klÓN. Emberi test agy helyett számítógéppel. Még pontosabban milyen egy keresztyén prón? Amolyan ideális ember, ideális lelkész, ideális keresztyén – maga a tökély. Mindent tud, amit egy lelkésznek tudnia kell: minden helyzetre tud mondani egy oda illő igeverset, biztatást, mindenkivel kedves, alázatos, és simulékony modora miatt olyan szerethető! Egyedül csak a magát oly tökéletesnek tartó Lez nem tudja őt szeretni. A prón valahogy rendelkezett az összes olyan tulajdonsággal, amit ő ki nem állhatott. Főleg keresztyénekben. Tutorja a Huxley nevű prónt látszólag semmibe veszi, modortalanul bánik vele, szükséges rosszként kezeli, mindeközben féltékeny rá: a könnyedségére, a terhelhetőségére, a belé programozott lelkesedésre, alázatra, arra, hogy nincsenek indulatai; arról nem is beszélve, hogy ahová beteszi a lábát, sokkal nagyobb sikere van, mint Leznek. A tanulási folyamat pedig egy prónnál nem más, mint egy-két új program vagy éppen frissítés telepítése, akár a Mátrix c. trilógiában. Irigylésre méltó tulajdonságok…

A XXX. századi törvények az Io galaxis kivételével mindenütt tiltják a prónok alkalmazását. A színhely tehát adott, az IO-n belül pedig Lez és Huxley „körlovas” beosztást kapnak, ahol bizonyos időszak alatt körbe kell járniuk a bányászvárosokat és hirdetni Isten igéjét. Nincs új a nap alatt, bár a XXX. században nem egy Isten háta mögötti faluba száműzik az egyházi vezetésnek behódolni képtelen lelkészeket, hanem a leginkább emberpróbáló galaxisba.

A regény végigvezet minket az Io galaxison, sokféle sorssal találkozhatunk a két lelkész szolgálata során. Egyik érdekes jelenet, a jegyesoktatás, melyről tudjuk jól, hogy két fél szükséges hozzá: a menyasszony és a vőlegény. A regényben azonban két férfi érkezik a jegyesoktatásra, amelyből kikerekedik egy kissé bárgyú félreértés a szexuális hovatartozást illetően, ám ennél viccesebb, amikor kiderül, hogy a házasulandók a távolság miatt nem tudják másképp megoldani a jegyesoktatást, ezért a férfiak és nők külön-külön, másik városban tudnak részt venni ezeken az alkalmakon. Leznek nem volt felesége, bár folyamatosan dolgozott az ügyön. – tudhatjuk meg a regény elején, s ez sejteti, hogy előbb-utóbb felbukkan a romantikus szál. Gyanúnk beigazolódik, ám a szerelmi szál csupán mellékes, óvatosan kezeli a szerző.

A kisregény olvasása közben finom humorral mutatja be az egyházban látható fonákságokat, ám néhol a humor átcsap keserűségbe: „A teológusok kevés dolgot viselnek el nehezebben, mint a másik sikerét.” – jelenti ki a regény első részében. Mulatságos, amikor a prón arról kezd vitát, hogy neki van lelke. Az, hogy az Io galaxis miért éppen Io, nem tudjuk, ám az alábbi vicc érzékelteti, hogy nem éppen a kedvelt szolgálati helyek közé tartozik: Azt mondja Mihály arkangyal az Úrnak: „Körülnéztem, s találtam egy jó helyet a pokolnak. Megnézed?” Az Úr megnézi, elégedett. „Jó lesz, Uram?”, kérdezi az angyal. Mire az Úr: „Io.”

A legmélyebb kérdések és beszélgetések egy régi baráttal, Christiannal történnek, aki a Io misszió vezetője. Egy baráttól pedig a feddést is könnyebb elfogadni: „Majd ha lent leszel egy hónapot, megtanulod másként látni a dolgokat. (…) Bűzlik, hogy magukat Isten gyermekének és elhívott szolgájának valló lelkészek nem hajlandók idejönni, és itt szolgálni az Urat! Azt pedig nem hiszem el, hogy a Szentlélek nem hív el ide senkit! Ide csak az kerül – már bocsánat –, aki nem jó másra. Aki nem kell senkinek. Tudod, nekem ez a büdös! Mert tőled az Úr nem azt fogja megkérdezni, hogy „ellenezted a prónt?”, hanem azt, hogy „elmentél oda, ahova küldtelek?”

Vannak gyermekbetegségei a regénynek, de ettől függetlenül olvasmányos, magával ragadó a történet. Érdekes és valós problémákat vet fel és görbe tükröt mutat a protestáns egyházaknak. Olyan kérdések vetődnek fel, melyek a regény elolvasása után is gondolkodásra késztetnek. Egy robot lehet-e bibliai értelemben tökéletes? Vajon hogyan szemlélné Isten a prónt? Vajon a prón tökéletesebb, mint az esendő Lez? A prón a teremtés megcsúfolása volna? Vagy inkább ahogy Lez viselkedik a prónnal, az a megváltó Isten megcsúfolása?

Cs. Szabó Sándor (vagy írói álnéven A. Taylor Crabe) honlapján letölthetővé tette az eddigi, nyomtatásan megjelent regényeit, és a még ki nem adottakat is. A Prón című kisregénye is ingyenesen letölthető többféle formátumban erről az oldalról.

  1. #1 by Zsolt on 2013. november 19. kedd - 21:00

    Sziasztok! Ez a könyv nagy kedvencem! Nem éppen a legnagyobb sci-fi a sci-fi irodalomban, de magyar írásként és keresztény üzenetet hordozva nagyon szuper! Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el! Nemrégiben egy büfében jártam és kávét kértem. A büfében IO márkájú kávét szolgáltak fel. IO – mint Cs. Szabó regényében a bolygó! 🙂 Azonnal a regény jutott eszembe! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: