Afrikai képeslap

Afrikai képeslap

Pünkösd – rajongók és tanúk

Az utóbbi két istentiszteleten Norbi tanított pünkösdről. Bár teljes prédikációval készült, mégis inkább beszélgetéssé alakította át, mivel kevesen voltunk. Mindenkinek jutott idő, hogy beszámoljon személyes pünkösdi élményeiről, saját átélt csodáiról. Nem hangzott el ugyan a tervezett tanítás, de most elolvashatjuk.

Dicsérjük az Urat!

És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. (Apostolok cselekedetei 1,4-8)

Alig akad olyan gyülekezet Pünkösdkor, ahol ne ezeket az igéket olvasnák fel. Ez azt jelenti, hogy sok tízezer, százezer gyülekezetben, a világ minden pontján beszélnek, tanítanak a Szentlélekről. Ennek ellenére, talán megbocsátjátok nekem a részleges diagnózist, de én úgy látom, nagyon kevés jut a világunkba a Szentlélekből. Amikor elmegyünk egy-egy gyülekezetbe, akár még a sajátunkba is, ide, valahogy többet, jobbat várunk. Nagyobb érzéseket, nagyobb erőket, nagyobb szentséget. És ez még nem minden. Mert egy-egy vasárnap után úgy megyünk haza, hogy egy kicsit a magunk életét is megvizsgáljuk. És amikor a saját életünkbe pillantunk, sokszor még szomorúbb a helyzet: nem találjuk a Szentlelket. Kinyitjuk a sublótot, a kamrába is bepillantunk, esetleg leporoljuk a Bibliát a Szentlélek után kutatva. Nincs ott. És akkor, összeszedve minden bátorságunkat, belepillantunk a szívünkbe. És ott, valahol megleljük a nyomát a Szentléleknek. Összehúzódva egy sarokban, ott lapul, várja, mikor kaphat nagyobb teret.

Ma délelőtt a Szentlélek-paradoxonról szeretnék beszélni. Arról, hogyan, és mi változott meg az apostolok életében a Szentlélek hatására, milyenek voltak előtte és utána. Mintha egy reklámot néznénk, amiben valami folttisztítót hirdetnek: ilyen volt és ilyen lett. És arról is szeretnék egy kicsit beszélni, mi hogyan ismerjük fel, hogy teljesek vagyunk a Szentlélekkel.
Lehet, ez sokatokat megnyugtat majd: jé, hiszen én totál teli vagyok a Lélekkel! Bár így lenne. Másokat talán elszomorít: csak hálni jár belém a Lélek, és bizony tennem kell valamit azért, hogy jobban betöltsön Isten Lelke.

Borzasztó izgalmasnak találom, hogy az apostolok, miután meggyőződtek Jézus feltámadásáról, elbeszélgettek vele, látták sebeit, erejét, halhatatlanságával is szembesültek, rajongók lettek. Körbeugrálták Jézust, örültek, hogy nem a rómaiak, nem a vallási elit, hanem Mesterük, Uruk a győztes. Lelkesek voltak, és várták, hogy számos ószövetségi prófécia beteljesüljön: nevezetesen, Krisztus, a Messiás uralma. Meglepő, de ez a rajongás és lelkesedés nem a Szentlélektől van. Ezért ma délelőtt – az amerikaiak kedvéért pontokba szedve – tehát az első pont: nem minden rajongás és lelkesedés a Szentlélek ajándéka. Régen, a 17-18. században az ébredési mozgalmakban megtért embereket, kvékereket, néha metodistákat is, úgy is csúfolták, hogy a rajongók. Igen, van a Szentlélek által adatott rajongás, de csak az, hogy valamiért lelkesedünk, nem biztos, hogy a Szentlélek gyümölcse.
Lehet, annak örülünk csupán, hogy előléptettek, végre hatalomhoz jutunk, netán összejöttek a vágyaink, álmaink. Nincs ezzel semmi baj, de ezt ne mondjuk Isten Lelkének. A tanítványok rém izgatottak voltak amiatt, hogy végre nem ők lesznek a világ lúzerei. Korábban így nézett ki a helyzet. Amiben hittek, minden összedőlni látszott: nem hogy nem vonultak be dicsőséggel a jeruzsálemi templomba, ahol királlyá koronázták volna Jézust, őket meg nyilván hercegekké, grófokká, hanem a Megváltót meggyilkolták, őket pedig megvetették, bujdokolniuk kellett. Most fordult a kocka, végre a puska megfelelő oldalán álltak – vélték ők. Ez pedig felszabadulás, öröm. És most jön a fekete leves: Jézust azt mondja nekik, hogy nem, nem ez a fő kérdés. Nem az a kérdés, hogy mikor kaptok hatalmat, mikor jön el a Kánaán. A kérdés az, hogy mikor jön el a Szentlélek. És a válasz: nemsokára. Ez volt a második pont. A Szentlélek nem siet. Jön, amikor akar. Fú, ahova akar. És ez az igazi kérdés, nem az, hogy mikor ér véget a lúzerségünk. Mikor kapunk hatalmat, toronyórát, lánccal. Ez a világi lélek. A Szentlélek más.

Amit Jézus ígér, az meglehetősen kiábrándító. Nem arról beszél, hogy mikor lesznek az apostolok grófok meg hercegek, hanem arról, hogy tanúi lesznek Jézusnak. Talán sokakat kiábrándítok, de nem a grófok szoktak tanúskodni. Nem is a hercegek. A hatalmasokat akkor is, és most is, ritkán szokták beidézni tanúnak. A tanúk egyszerű emberek. Mint az apostolok. És éppen ezért hitelesek – nem bonyolult okfejtéssel, rendszerezett apologetikával adják elő a tudásukat, hanem a tapasztalataikról tanúskodnak. Mi történt velük. Ez tehát a harmadik pont. Onnan tudhatod, hogy a Szentlélek eljött az életedbe, hogy tanú vagy. És a tanúskodásod nem abból fakad, hogy mennyire szorgalmasan jegyzeteltél vasárnap, vagy hogy miként sikerült az egyháztörténet záróvizsgád, esetleg milyen új felismerést olvastál a neten arról, hogy melyik hónap hanyadikán jön vissza Jézust, hanem a saját tapasztalataidról.
Ez önmagában nehéz ügy. Mert üres lesz a tanúságod is, ha üres az életed. Ha nem avatkozik be Isten az életedbe, ha nem tölti fel a szívedet szeretettel és kegyelemmel, nem tanú leszel, hanem csak prókátor. Jogi képviselő: elmondja az ügyfele érdekeit. A jogi képviselő nem ugyanaz, mint a tanú. Felkészült, jó beszédű, de feladatot teljesít. A tanú az életét osztja meg. Ha van mit megosztani. Amikor tehát eljön a Szentlélek, azt nem csak abból tudjuk meg hogy rajongunk, és bizonyságot merünk tenni, hanem abból, hogy van miről bizonyságot tenni. Érdekes, hogy az apostolok, amikor rajongtak, akkor az uralkodásról beszéltek. Ha akkor mentek volna ki prédikálni, valószínűleg arról beszéltek volna, hogy visszajött Jézus, kapjátok össze magatokat, és ha akarjátok, Ti is együtt uralkodhattok majd vele. Lesz kaja, pia, sör, virsli. Diszkólámpa, nőcik. Talán még prédikáltak volna az erőről is – ne feledjük el, hogy igen kiváló apostolok óhajtották égi tüzet lehozni az azonnal meg nem térő falura.

Pünkösd után azonban hirtelen háttérbe szorult az egójuk. Persze, beszéltek Krisztusról, persze, bátrak lettek, de a Szentlélek nagyon furcsa módon hitelesítette a szolgálatukat. Kezdett kikopni belőlük az önzés. Eladogatták a tulajdonukat, hogy gondoskodjanak a szegényekről. Örömmel, szívesen és sokat imádkoztak. Megtisztult a szívük. A gyűlölet, a hatalomvágy, az irigység egyre inkább elhagyta őket. Kedvesek lettek a nép előtt. Kedvesek voltak azokkal is, akik nem hittek.

Testvéreim! Óriási a különbség Pünkösd előtt és után! Előtte bezárkóztak. Féltek a külvilágtól, féltek az üldözéstől, a vallási elit gonoszságától. Ez a félelem eltűnt. Legyen ez a 4. pont. A Szentlélek megszabadít a félelemtől. Pünkösd után nem bezárkóztak, hanem kinyitottak. Észrevették, hogy nagyobb az, aki bennük van, mint aki a világban van. Óriási paradigmaváltás! Akkoriban kifejezetten rossz pont volt kereszténynek lenni. Teljesen érthető lett volna elbújni, titokzatoskodni, félni. E helyett kimentek az emberek közé, kedvesek voltak velük, és nem azt nézték, hogyan hat rájuk a világ, hanem azt, ők hogyan vihetnék Isten áldását, Jézus kedvességét az emberek közé. És működött!

Hogyan tovább? Szedjük össze a pontjainkat (az amerikaiak kedvéért).
1. Nem minden rajongás és lelkesedés a Szentlélek munkája
2. A Szentlélek nem siet, szuverén Úr, jön, amikor akar, és persze, amikor mi készen állunk Rá, észrevesszük a jelenlétét. Nem az a kérdés, nekünk mikor lesz jó, mikor szűnünk meg lúzernek lenni, hanem az, hogy Ő mit akar. Talán mindig lúzerek maradunk…
3. Onnan vesszük észre, hogy a Szentlélek eljött az életünkbe, hogy tanúk vagyunk. És azért vagyunk tanúk, ami az életünkben történt: kibékültünk a szomszéddal, megbocsátottunk az ellenségeinknek, sőt, még a saját szüleinknek is.
4. A Szentlélek megszabadít a félelemtől. A Szentlélek nyitásra ösztökél kifelé. Nem félünk a külső világtól, hanem bátran visszük oda Isten szeretetét.

A Szentlélek rengeteg csodát is tesz, tehet. Örüljünk az Egyház tulajdonképpeni megalapításának, és kérjük Istent, tegyen minket bátorrá, hiteles kereszténnyé, és adjon mindennap olyan tapasztalatokat, amelyekkel kapcsolatban félelem nélkül lehetünk a tanúi.

Drága Istenünk! Köszönjük, hogy elküldted a Szentlelket. Kérünk, segíts mindannyiunknak, hogy igénybe merjük venni az Ő segítségét! Segíts, hogy beengedjük a Szentlelket az életünkbe. Jöjj, Szentlélek, és tégy bizonyságot Jézusról. Jöjj, és töltsd el tűzzel az életünket. Égess ki belőlünk mindent, ami akadályoz minket abban, hogy tiszta szívvel szeressünk Téged és az embereket.
Ámen.

Diákcsoport a Spring Arbor Egyetemről

A múlt vasárnapi istentiszteleten nagyon sokan egybegyűltünk – hála az Úrnak! Voltak amerikai vendégeink a Spring Arbor Egyetemről, velünk volt a McNamara család hazánkban vendégeskedő írországi rokonai, és persze a magyarországi testvérek közül is többen eljöttek. Garry McNamara tanított Pál apostol Filemonhoz írt leveléről, a neje, Kata fordított, Péter volt a moderátor. Alkalmi dicsőítő csapat is verbuválódott – nagyon jó volt az összhang! Jó volt együtt tölteni a vasárnap délelőttöt – igazi nagy család voltunk együtt a Jézus Krisztusban!

Esti séta a Citadellára

Közös istentisztelet a Spring Arbor University csoportjával

Garry tanított a Filemonhoz írt levélről

Az alkalmi dicsőítő csapat: Laci, Shanon és Péter

Múzeumok majálisa 2011

Királyaink pecsétjei a Múzeumok majálisán

Szamárfül és szamárpad - Pedagógiai Múzeum

Corvin Mátyás pénze

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum

Gyűjtés az iskola betonozására

Károly egy fontos kéréssel fordult a gyülekezet tagjaihoz, és Istennek hála időközben már összegyűlt egy osztályterem lebetonozásának ára. A másik kettőre még gyűjteni kell. Aki szeretne erre a célra adakozni, a Közhely istentiszteletein megteheti.

Előre is köszönjük mindenkinek, akit az Úr adakozásra indít.
Lent olvasható Károly levele.

Kegyelem és békesség Istentől!

Levelem tárgya felajánlások gyűjtése a mautumai iskola betonozásához. Ha olvastátok a blogot, akkor tudjátok, hogy pár hete volt az új épület átadása, de közel sincs még befejezve, hiányoznak az ablakok, ajtók, aljzatbeton és egyebek. Az iskola épülete négy tanteremből áll, tantermenként mindent egybevetve 100 USD kell a betonozáshoz, ami azt jelenti, hogy a helyi szakember és jómagam végeznénk a munkát. Jelenleg egy tanteremre van meg a pénz, szóval a másik háromért kilincselek. Tudom, hogy ez otthon sem kevés pénz, de itteni viszonylatban, főleg a vidéki településeken ez óriási összeg. Szóval szeretném, ha a mi kis gyülekezetünk egy kis segítséget nyújtana a helyi testvéreknek és magára vállalná egy-két osztály lebetonozásának költségeit. Kérlek, gondolkodjatok rajta. Igen nagy örömet szereznétek az itteni gyerekeknek, és Isten előtt is kedves illat lenne. Ha nagyon megindultatok, egyéni felajánlásokat is szívesen fogadunk a további tantermekhez. Köszönöm, hogy időt szántatok rám, nagyon reménykedem a segítségetekben.

Az Úr áldjon meg benneteket békességgel és bőséggel!

Károly

Villámbeszámoló három tanításról

Jan hazautazása előtti tanítása arról, hogy kik vagyunk Krisztusban

Larry hazautazás előtti tanítása az üdvösség rendjéről és szellemi érlelődésről

Hálásak vagyunk azért, hogy Jerry felgyógyult a balesetéből, így Olgával és Sándorral együtt futóversenyen is részt vehetett

Bandi tanított a keresztények megpróbáltatásairól