2015. augusztus havi archívum

Látogatás a BalatonNeten

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Szilvia élménybeszámolóját a BalatonNetről, azaz a Nemzetközi Evangéliumi Találkozóról, melyen Ildikóval vettek részt, egyben képviselve közösségünket, a Budapesti Szabad Metodista gyülekezetet.

Idén aug. 19-23. között rendezték meg a BalatonNetet

Idén aug. 19-23. között rendezték meg a BalatonNetet

Első nap – szerda

– erről lemaradtunk, különösen a zsidó táncházról…

Második nap – csütörtök

Szeverényi János reggeli áhítatot tart

Szeverényi János reggeli áhítatot tart

– 8.30 reggeli áhítat: kicsit borzongva ültünk be a sátor fűtetlen műanyagszékeire. A rendezvény doajenje, Szabó Dániel tartotta, és arról beszélt, hogy Isten kiszabadítja és visszahozza a fogságból az övéit, megépíti a romokat. Ugyanakkor Babilon, a fogvatartó gazdag, nagy város helyén ma sakálok laknak, ahogy a bibliai próféciákban megírták.

– 9.30 kezd robogni az úthenger, gyűlik a nép a nagy tornaterembe, az első ismerős, akivel összefutok Dani Eszter, akinek a házicsoportjába jártam évekig. Ahogy kezdünk, kiszólítják dicsőítéshez Mike Sámuelt és csapatát, az első két sorból (ami azt eredményezi, hogy hirtelen a frontvonalban találjuk magunkat, előttünk két üres sor székkel, de vidáman felállva dicsérjük az Urat), majd rövid bevezető keretében Szeverényi János evangélikus lelkész (a szervező Aliansz vezetője) mondatja el mindenkivel a Róma 8,38-at, azaz hogy Isten szeretetétől semmi nem választhat el minket. Ez nálam rögtön megkondítja a Szentlélekharangot, mert ugyanezt mondattam el (moderátorként) előző vasárnap én is a saját gyülekezetemmel.

– CB Samuel, az indiai pásztor következik előadásával, érdekes keleti ember szemével látni a Szentírást, az amerikai/európai keresztényeket. Kiválóan beszél arról, hogy sónak és világosságnak kell lennünk, barátságosnak és olyan helyet kell teremtenünk, az a jó város, élőhely, ahol a gyerekek jól érzik magukat. Szót emel a modern rabszolgaság, az emberkereskedelem, a rabszolgamunka ellen (SetFree mozgalmak – ebbe mi is bekapcsolódtunk tavasszal Kevin Austin nyomán).

– A délutáni szemináriumok közül elsőre Dr. Even Parkshoz ülünk be, kicsit késve, csak hátul kapunk helyet, az előadó töri a magyart, de érdekes előadást tart a lelki és testi problémákról, miért alakulhat ki, akár keresztényeknél is depresszió, magas vérnyomás stb.

– Ebédidő, lesétálunk az öreg platánsoron a Balatonhoz, és bámuljuk kicsit, aztán fázósan összehúzzuk magunkon a pulóvert, eszünk egy lángost, és visszasietünk a dombra. Megnézzük a workshopot, sok keresztény szervezet, kiadó van jelen egy-egy asztallal, a keresztény motorosok egymás után viszik el a merészebbeket próbakörre a Harley-Davidsonon nagy dübörgéssel…

– Este már idejében foglalunk helyet (a szélén, hogy ki-kilépve fotózni is tudjak). Szeverényi János azt mondja, olyanok vagyunk, mint mikor megemelkedik a víz, és a kacsák átúszkálnak a kerítések fölött… A dicséret után Orbán Attila lelkész és polgármester mond lendületes beszédet arról, hogy az ébredés saját magunkban kezdődik. „Boldog az a nép, amelynek Istene az Úr” Ézs 61,3. Bizonyságot teszünk – ha muszáj a szánkkal is. Merthogy úgy kell élni, hogy aki „szembejön”, lássa rajtunk… Nehézség – olaj a tűzre! Elmondja, hogyan adta nekik Isten a falu kocsmáját, ahol azóta Istentiszteletet tartanak, őt magát pedig a sok berzenkedés után olyannyira elfogadta a közösség, hogy megválasztották polgármesternek…

– A közösségi sátorban még Horváth István tart saját dalaival egy koncertet, de fáradtak lévén, hamar otthagyjuk és elhelyezkedünk barátságos szállásunkon, melyet a Zsidók Jézusért Misszió tagjai osztottak meg velünk.

CB Samuel azt mondta, ahol a gyerekek jól érzik magukat, ott van Isten országa...

CB Samuel azt mondta, ahol a gyerekek jól érzik magukat, ott van Isten országa…

Harmadik nap – péntek

– 8.30 Reggeli áhítat Szeverényi Jánossal. Süt a nap, szabadtéren vagyunk. Mikor kezdi, a jókora, háromszoros körbe rakott székek fele még üres, tíz perc múlva már serényen hozzák a pótszékeket a későn jövők. Dániel könyve, babiloni fogság, miért is foglalkozik egy hívő zsidó fiú a pogány, okkult diktátor álmával? Isten ott van mindenhol, a sötétségben is, és ismeri az elrejtett titkokat.

– A délelőtti előadás előtt összefoglaló az előző napról, aztán Mike Sámuel és a fiatalok, jó látni, hallani őket a színpadon. CB Samuel történeteket mesél Indiáról, arról, hogy a próféták nem csak Isten haragját hirdették, ők a remény emberei is, és Istennel semmi sem lehetetlen. Az Egyház feladata, hogy szeretetet és reményt hozzon az emberek közé. Hol van Isten Országa? Ahol béke van, igazság, biztonság és szeretet. Európa szép zöld. A harmadik világ kivágott fáiból készülnek a mi könyveink, ráadásul sok ezer tonna élelmiszert dobunk ki, miközben sokan éheznek. Jézus napirendje; együtt evett és ünnepelt a tanítványaival és a bűnösökkel is, de hajnal 4-kor már imádkozott…

– Ezután beiktatott rendkívüli közlemény – felkérik Johannes Reimert, hogy mondja el röviden azt, amit a szemináriumán tegnap. A menekültekről beszél, hogy arról gondolkodunk, nekünk mi a jó, de vajon megkérdeztük-e Istent, mi a szándéka?! Megjegyzi, hogy egyszer tőlünk, magyaroktól rettegett Európa, a németek imaösszejöveteleket tartottak, csak a nyilainktól mentse meg őket Isten… Hatalmas sikere van. Utána ténfergünk pár percet a napon, jólesik, elnézzük a labdázó, futkosó gyerekeket – nekik is, az ifiknek is van foglalkozás, program folyamatosan.

– Szeminárium – természetesen Johannes Reimerhez megyünk, azaz sietünk, hogy még jó helyet kapjunk. A migránsokról beszél, azokról a tapasztalatokról, amelyeket ő szerzett a más kultúrából jövő emberekkel. Nem férünk el a sátorban, utána nagy tapsot kap.

– Ebéd után a lehetőségek közül – a változatosság kedvéért – ismét Johannes Reimert választjuk. Az imaéjszakák fontosságáról beszél. Miért jobb kevés emberrel kezdeni, és hogyan működik ez a gyakorlatban, miért kapott az árvaház autót, és hogyan vált kereszténnyé a kurd vendéglős, akinél reggeliztek…

– Délután a Zsidók Jézusért Misszió mutatkozik be Tar Katával az élen, nyári nagyszabású evangelizációs kampányaikról vetítenek, és beszélnek a küldetésükről, a céljaikról.

– Az esti alkalmon Püski Lajos debreceni református tiszteletes viccesen demonstrálja mennyit árt a bizonytalan vezetés, és hogy a gyülekezet nem egy unalmas, vallásos klub, nem is valami szolgáltató cég, figyelni kell a misszióra és egymásra. Kis mobil templomok vagyunk – mondja. Szép, aprólékos grafikonokat hozott, melyek kevésbé élvezetesek…

– Simon Templar koncert, amiről megint csak elballagunk aludni, hagyjuk a fiatalokat nyüzsögni, nekik stand-up comedy program is van, kihallatszik a nevetés a sátorból. A szálláson még mi is lelkendezünk kicsit a többiekkel, amolyan pizsamaparti jelleggel, aztán bedőlünk az ágyba és reggelig csak a tücskök zenélnek az ablak alatt.

Balra CB Samuel, indiai főelőadó, jobbra Johannes Reimer az imaéjszakákról tanít, Dani Eszter tolmácsol

Balra CB Samuel, indiai főelőadó, jobbra Johannes Reimer az imaéjszakákról tanít, Dani Eszter tolmácsol

Negyedik nap – szombat

– Ma Varga György baptista lelkipásztor tartja a reggeli áhítatot, a felhős ég miatt ismét sátorban. Kicsit fázósan gyülekezünk, de rögtön bemelegszem, mikor azzal kezdi, hogy Ezékiel első fejezetét szeretné felhozni, ami szokatlan és zavarba ejtő képet ad Isten dicsőségéről. Képben vagyok, mivel pár napja olvastam (ott nyílt ki a Bibliám). Akkor nem
tudtam, miért ezt olvasom és miért az egész fejezetet… (Szeretem ezeket az apró bizonyságokat). Isten – noha hűséges és minden nap ugyanaz, néha szokatlan és ez jó, mert frissen tart minket. Jókat imádkozunk, közben emlékezik az ifikörről, amikor az egyszerű dicséret belefutott Isten jelenlétébe.

– A délelőtti előadáson CB Samuel folytatja történeteinek mesélését, közben igeverseket idéz. Isten az, aki megtisztít, visszahoz, megbocsát és szeret. Azt mondja, Indiában emberek ezrei vonulnak a Gangeszhez, hogy hitük szerint a fürdéssel lemossák bűneiket, mert érzik a terheiket. Jézus új szövetséget adott nekünk, újjáteremtett bennünket és arra hív, hogy
egész héten közösségben legyünk vele, ne csak vasárnaponként. János vízzel keresztelt, de Jézus tűzzel. Nem lehet bezárkózni, ő az elvonókúrásokat is vitte Istentiszteletre, fel kell vállalni azokat, akik szegények, nyomorultak, akik „zavarják” a középosztálybelieket. A kasztrendszer átkát meg kell törni, Isten országa a szívekben kezdődik, és a tévés igehirdető
nem helyettesítheti a gyülekezeti közösséget.

– Nemes egyszerűséggel maradunk az ő szemináriumán, ahol a misszióról beszél, ahogy Jézus elküldte a tanítványokat, akiknek lila gőze nem volt még a Szentlélekről, arról, micsoda vezetést jelent, és Péter életéről beszél, aki a pogányokhoz küldetett. Megemlíti, hogy Isten idegen kultúrákban is „otthagyja a lábnyomát”, és egyre többen keresik őt. Istent nem lehet beskatulyázni, Ő izgalmas és számtalan módon mutatja meg magát olyanoknak is, akik nem ismerik. Mesél saját tapasztalatairól, a helyes hozzáállásról és a feladatokról.

– Délután kisüt a nap, van egy szusszanásnyi időnk, és mivel kopog a szemünk, elmegyünk ebédelni, beszélgetni, terveket szőni. Annyi mindent hallottunk, a fejünk a varrás mentén repedezik. Valahogy haza kell vinni a gyülekezetnek is a jó ötleteket.

– Csak úgy kíváncsiságból betérünk Szabó Attila és Csilla előadására, akik Nepálban voltak több éves missziós úton. A nyelvet is beszélik, Csilla óvodás, kisiskolás gyerekekkel foglalkozott, hoztak videókat, nézzük a földrengést (idén áprilisban dőlt össze a szép templomváros és még sok minden), rozoga buszok csikorognak az utakon, aztán jakok hátán kocognak, másutt pedig gyalog is alig járható a meredély. Eldugott kis hegyi falvakban jártak, azt ették, amit kaptak, ott aludtak, ahol befogadták őket. Attila meséli, hogy egy helyen mikor az étkezés után továbbmentek, rosszul lettek, émelyegtek, szédültek, megálltak imádkozni egymásért. Mikor jobban lettek, mentek tovább. Visszafelé ugyanabban a faluban pihentek meg, ahol döbbenten meredtek rájuk. Mert hiszen megmérgezték őket, hogy ne hirdethessék az idegen istent…

– Este a nagy teremben Mike Sámuel nem csak a dicséretet vezeti, hanem ő az előadó is. Azt mondja, volt egy dicsőséges angyal, aki feltette a kérdést, ki a nagyobb… Isten országában az emberek felnéznek egymásra, a tagjai boldogok, ők só és világosság. Hogy hol van ez az ország? Hát a Sátán országának a közepén, a sötétségben világít. Megtudjuk, milyen a zombi keresztény, és ha a gyülekezet sündisznóállásba vágja magát, ott nincs külsős megtérő. Só vagyunk, de nem sóbálvány! Kecskemétről mesél, ahol a baptista gyülekezet pásztora, hogy az első nyári táborban az emberek fele új volt, nem hívő… akkor még, mert a dolgok változnak. Az sem biztos, hogy a party-arcok, a gazdagok, sikeresek lelkében, életében minden rendben van – de sosem tudjuk meg, ha nem beszélünk velük. Jézus feltámadt, mi pedig a magunk pici lámpásait visszük szerte…

– A szünet után színes fényekkel világítják meg a színpadot, jön Noel és Tricia Richards, férj-feleség, kedvesek, egyszerűek. Azt mondták nekik, zenéljenek úgy, mintha a barátaik nappalijában ülnének. Nos, ez Európa legnagyobb nappalija – jegyzi meg Noel mosolyogva. Noel Richards már sok évvel ezelőtt, 1997-ben szervezett egy nagy keresztény rendezvényt „Champion of the World” címmel, a londoni Wembley Stadionban. Azóta kicsit idősebb lett, de nem látszik rajta a 60 év, a dalai pedig egyre jobbak. Idén harmadszor van nálunk, Magyarországon, fellépett az Ez az a nap rendezvényen is. Pár szóval kis történeteket mesélnek egy-egy szám között. A mondanivalójuk belesimul a BalatonNet előadásai közé. Pedig nem volt megbeszélve… Hatalmas sikerük van.

Ötödik nap – zárás – na erről megint lemaradtunk…

Mindent összevetve, jó kis edzőtábor volt, jövőre is ott a helyünk.

Reklámok

, , , , , , ,

Hozzászólás

Gondolatok a hegyi beszédről – 3. rész

Péter a Máté 5,8-ban olvasható igével folytatta a hegyi beszédről szóló tanítássorozatot. A tiszta szívről osztott meg gondolatokat, itt olvashatjátok a summáját:

Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. Máté 5,8

Borsos Miklós: Hegyi beszéd, 1975, lavírozott tusrajz

Borsos Miklós: Hegyi beszéd, 1975, lavírozott tusrajz

Mi jut eszünkbe először, ha a tiszta szív kifejezést halljuk? Némelyeknek bibliai idézetek ugranak be Dávidról, amikor kétségbeesetten imádkozott azért, amit elveszített: tiszta szívért.

Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Zsoltárok könyve 51,12

Másoknak József Attila verse rémlik fel elsőre.

“Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök.” (József Attila: Tiszta Szívvel)

Itt is a kétségbeesés szólal meg, de nincs mögötte remény. Hogyan is lehetne tiszta szívvel rabolni és ölni? Pedig Dávid is azt hitte, így tesz. Sokáig nem jött rá arra, hogy elveszítette a tiszta szívet, más szavakkal: elveszítette az Istenre való rálátását. Már jó ideje bűnben élt, alig zavarta, hogy házasságtörővé és gyilkossá vált. Egy prófétának kellett őt isteni bölcsességgel észhez térítenie. Dávid tiszta szív hiányában tévelygett, de Isten nagy kegyelméből felrázta. Amikor Dávid még pásztorfiú volt, éppen a tiszta szíve miatt választotta ki Isten, hogy Izrael királya legyen. Isten kihangsúlyozza a Dávidot királlyá kenő Sámuel prófétának, hogy az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de Isten mindig azt nézi, ami a szívben van. Dávidot tiszta szívéből fakadó hite tette naggyá, tiszta szíve ösztönözte őt arra, hogy mindenben Isten vezetését keresse. Ebben az állapotában látta Istent, nem szó szerint, látta, mint valami emberi alakot. Inkább úgy értjük, hogy belátott a dolgok mögé, látta az életében és a környezetében Isten kezét, szándékát, gondoskodását. Látta és el tudta fogadni Isten szeretetét, látta a láthatatlan, örökkévaló dolgokat a láthatón túl. Tudott felfelé nézni, tudott Istenre várni a mindennapokban és a távoli jövő tekintetében egyaránt. Volt reménye arra, hogy egy napon színről-színre is meglátja majd Őt.

Ha nem tiszta a szívünk, akkor valami szennyeződés eltakarja előlünk Istent. Mint a szmog a levegőben, mint a felkavart iszap a vízben, mint a sár a szélvédőn, mint a bűn az életünkben. Vagy engedjük Istennek, hogy megtisztítsa szívünket, vagy hagyjuk tovább halmozódni a szennyeződést, egyre kevésbé látva Őt. Jézus korának farizeusai átfogó ismerettel rendelkeztek az ószövetségi írásokról, mégis vakok voltak. Meszelt síroknak nevezi őket az Úr, kívül szép tiszták, belül mocskosak. Vakságuk következménye, hogy nem látták meg Jézus szolgálatában Isten munkáját, nem látták meg benne a megváltót, nem látták Istent, holott mindig róla beszéltek. Többek között ezért tarthatta fontosnak Jézus, hogy beszédének elején boldognak nevezze a tiszta szívűeket, mert a tiszta szív elengedhetetlen a hithez, Isten megértéséhez. Minden élet a szívből indul ki, ha azt tisztán megőrizzük.

Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Példabeszédek 4,23

Minden gonosz dolog a szívből indul ki, ha benne hagyjuk a mocskot.

Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert… Máté 15,19-20

Milyen forrás legyen a szívünk: tiszta és életet adó vagy mocskos és mérgező?

Kóber Ildikó a Máté 5,9-ről tanított:

Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Máté 5,9

Ildikó egy kis igepárosító feladattal segített a korábban elhangzottak felelevenítésében

Ildikó egy kis igepárosító feladattal segített a korábban elhangzottak felelevenítésében

Ildikó tanítása itt hallgatható meg:

Kolláth András tanítása itt hallgatható meg újra. Andris erről az igeszakaszról beszélt:

Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak. Máté 5,10-12

Még van néhány példány az ingyenes Bibliaolvasó kalauzokból

Még van néhány példány az ingyenes Bibliaolvasó kalauzokból

, , , , , , , , , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: