Formálódás Istennel (napi áhítatok)

Zsuzsi ebben a videós üzenetében Jézusról mint szabadítóról beszél nekünk: Szabadság Krisztusban.

“Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.” Apcsel 16,24-26.

“Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Galata 5,1.

Larry videós üzenetében arról beszél, hogy nincs olyan szenvedés, amit Jézus ne élt volna át és nincs olyan helyzet, amiben ne tudna együtt érezni velünk.

Rendeztél már valaha “szánalom partit” magad számára? Tudod mi az? Ez egyszerűen azt jelenti, hogy elkezded sajnálni magad. Kíváncsi vagy, hogy miért nem kell senkinek átmennie azokon a nehéz időkön, melyeken te keresztülmentél. Úgy gondolod, hogy mindenki más élete jobb, mint a sajátod. Úgy gondolod, hogy szenvedésed nagyobb, mint bárki másé. Arra is kíváncsi vagy, hogy miért vagy itt egyáltalán…

Ez a fajta gondolkodás meglehetősen veszélyes, és olyan látásmódhoz vezethet bennünket, amely egyre alacsonyabb szintre vonzza bennünket elbátortalanításba, depresszióba és kétségbeesésbe. Nos, az az igazság, hogy nem vagyunk egyedül. Az 1 Korinthus 10:13-ban van megírva, hogy „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

Egyrészt ez azt jelenti, hogy a küzdelmek, kétségek, csalódások és problémák, amelyekkel az életünkben szembesülünk, nem kizárólagosan velünk történnek – az egész emberiség megosztja őket. Sokkal inkább azt látjuk, hogy Isten tisztában van helyzetünkkel és mindig módot kínál a számunkra, hogy kitartsunk és átjuthassunk a másik oldalra. Isten nem csak tisztában van helyzetünkkel, hanem oly módon is megtapasztalta, ahogy mi soha nem tapasztalhattuk. Ézsaiás próféta Krisztusról, az eljövendő Messiásról beszélt, amikor ezeket a szavakat írta, melyeket az Ézsaiás 53:3-5-ben találtak.

Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.

Igen, vannak betegségeink. Igen, bánataink is vannak. Igen, bűneink is vannak. De Isten a Fiát, Jézust küldte gyógyítónknak, vigasztalónknak és megmentőnknek. Küldte, hogy állítsa vissza a shalom-ot (azaz isteni békességet) az életünkben és a világon.

Erre nem lehet más válasz, mint hálás lenni, és egész erővel szolgálni Istent. Minden, amit kapunk, Isten ajándéka. Van egy jelmondatunk, amelyet minden héten mondunk az istentiszteleten, hogy emlékeztessük magunkat erre az igazságra.

Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül. (Jelmondatunk)

Az életünkben minden – örömünk, bánataink, fájdalmaink – lehetőséget ad Istennek arra, hogy bennünk és rajtuk keresztül dolgozzon, hogy céljait megvalósítsa bennünk és az egész világon. Tiszteljük az Istent azáltal, hogy visszaadjuk neki
a szeretetünket,
odaadásunkat,
hitünket,
szolgálatunkat,
időnket,
képességeinket,
gazdagságunkat,
mindazt, amit értékelünk,
és az egész lényünket,
örömteli hálával mindazért, amit ő adott nekünk, és amit ő bennünk csinál,még a világjárvány idején is.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, bízunk benned ezekben a nehéz és próbákkal teli időkben. Imádkozunk a világjárvány befejeződéséért. Imádkozunk családunk és barátaink egészségéért és biztonságáért. Imádkozunk, hogy adjon nekünk türelmet és békét ezekre az időkre. Köszönjük, hogy mindig velünk vagy, szeretsz minket, és megértesz minket, még akkor is, ha frusztrálnak a jelenlegi körülmények és problémák. A reményünk benned van. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Péter az alábbi Ige alapján beszélt:

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, amikor eljött vala Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek. Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben; Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében. János 20,24,3

Zsuzsi videós üzenetében a példázatok remek tanítói eszközéről beszél nekül: Jézus példázatai I.

Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” „Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” „A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.” Máté 13,13-18

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok. 1Péter 1,13-16

Pál apostol ezt magyarázza a rómaiaknak címzett levelében. A 6. fejezet 1. versében azt kérdezi, „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?” Azonnal megválaszolja a saját kérdését. „Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?”

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. És beszélgetének magok közt mindazokról, amik történtek. És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal? Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik ő felőle megirattak. Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velök valának. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. Lukács 24,13-35.

, , , , , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: