A Tízparancsolat – 4. rész

Izsák Norbert a hetedik parancsolatról tanított.

Ne paráználkodj! (2Mózes 20,14)

Tudjuk, hogy a Tízparancsolat nem egy javaslatgyűjtemény. Ha valaki azt mondja, ne csináld ezt vagy azt, akkor nem a hála ébred fel benned. Bizonyos dolgoknak ellen tud állni az ember, de bizonyosaknak nem tud. Hogy van ez? Ha azt mondják, hogy “Ne gondolj a rózsaszín elefántra!”, akkor biztos, hogy arra gondolsz. Az ember lázad minden szabály ellen. A természetünkben van, hogy ami tilos, azt kívánjuk. Ferenc pápa szerint a szexualitást a legsötétebb bűnként írjuk le, ezért bátran, szabadon pletykálkodunk, irigykedünk, mintha ezek súlytalan bűnök lennének. A kedvenc bűneinkre nem teszünk hangsúlyt, a tőlünk távol lévőket annál jobban hangsúlyozzuk (ld. képmutatás).

A hetedik parancsolat így hangzik: ”Ne paráználkodj!”, melynek eredeti jelentése: ”Ne légy házasságtörő!”

Dr. Joó Sándor 1964-ben elhangzott prédikációjában erről a parancsolatról tanít, mely itt meghallgatható: https://joosandor.hu/predikacio/1964-08/ne-paraznalkodj-7-parancsolat-1-resz

Kérdés: “Mire tanít a hetedik parancsolat?”

Felelet: “Arra, hogy Isten megátkozott minden szemérmetlenséget. És mert mi is szívbéli őszinteséggel megvetjük azt, így szemérmetes és mértékletes életet éljünk úgy a szent házaséletben, mint azon kívül.” (Heidelbergi Káté 108. kérdés – felelet)

A párkapcsolatok és a kiégés összefüggéséről Pál Feri atya tanítása olvasható-hallgatható meg itt: https://www.palferi.hu/hanganyagok/2015-2016/2016-02-02/

Gyökössy Endre Akarsz-e meggyógyulni? című, 1959-ben íródott könyvében teszi fel ezt a kérdést és válaszokat is keres:

“Micsoda kérdés! Hát van beteg a világon, aki nem akar meggyógyulni? Van! Nem is kevés! Sok jel arra mutat, hogy az a beteg is többé-kevésbé ezek közé tartozott, akiről János evangélista ír evangéliumában: Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.) Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: “Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg így válaszolt neki: “Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Jézus azt mondta neki: “Kelj fel, vedd az ágyadat és jár.” És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: “Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.” Ő így válaszolt nekik: “Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: “Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?” De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: “Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Ez a férfi már harmincnyolc éve beteg, s ebből jó néhány évet a jeruzsálemi “Dagály-fürdő” oszlopos csarnokában töltött, a Bethesda tavánál, valami hordágy-félén heverve. Lehet, hogy eleinte várta a “vizek mozdulását”: gyógyulását, de évek múltán már ő is olyan megszokott reménytelenséggel heverhetett ott, mint hever ma is szerte a világon számtalan beteg az elfekvő kórházak sűrű levegőjű és sűrű ágyas termeiben. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy ismeretlen valaki. Ez az ismeretlen ránéz, majd megszólítja: – Akarsz-e meggyógyulni? Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel! Szónoki kérdés ez? Ismételten fel kell vetnünk: el lehet azt képzelni, hogy valaki harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni? Igen, nagyon is el lehet képzelni. Éppen azért, mert már harmincnyolc éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a púpját, kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet szokni. Mindent meg lehet szokni. Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába kerülhessen. Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük “békésen együtt élni”. – Van egy madárfajta, ameIyik a krokodilus hátán él, teljes szimbiózisban azaz, együttélésben a krokodilussal. Egy különös halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már nem is tudna nélküle élni. Be sokan élünk a magunk krokodilusával és cápájával békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle. Már teljes és komfortos ez az együttélés, testileg-lelkileg. Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta, mondván: – Nincs munkám! Vagy ezzel: – Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De miután felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását – az ott sem jelentkezett és ő se látta soha többé. Az az ember már teljes és békés szimbiózisban élt lustaságával, munkátlanságával. Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még barlangokban is laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy ház-sort épített a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át őket. Rövid idő leforgása alatt igen sokan visszaköltöztek régi barlanglakásukba, az új házakat meg kiadták bérbe, mert szimbiózisban éltek már a barlanggal: a nyirkossággal, penésszel, sötétséggel. De gondolhatunk a gazdag ifjúra is, aki úgy hozzánőtt a vagyonához, hogy nem akart meggyógyulni – mert a pénzzel is lehet szimbiózisban élni. Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak: – Akarsz-e meggyógyulní? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból, amivel vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a maga kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban meggyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Elfojtott indulataidból? Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál félelméből? Te tudod: mivel, kivel élsz békés – talán nem is olyan békés! – együttélésben. Rettenetes “édes-kettesben”, úgy, hogy közben egyre fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered. De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat. Amire nem gondolnod – most szinte lehetetlen… Akarsz-e meggyógyulni belőle? Valóban meggyógyulni! – Nos: AKARSz-E? “Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem tudok akarni. Nem is tudom, mit és hogyan kellene akarnom…” Egyszóval: az akarattal van baj. Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból származott eddig is minden egyéb nyomorúságod. Gondolj csak a bethesdai betegre! Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának alap-oka az ő akarathiánya volt. Először is gondoljunk a történet végére, ahol Jézus figyelmezteti: “Többé ne vétkezzél! ” Arra lehet következtetnünk, hogy vétke és akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn. Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán hosszú évek óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval sem, hiszen Jézus kérdésére: “Akarsz-e meggyógyulni?” – tulajdonképpen nem is válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés, siránkozás. Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az egyszerű tény is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata: Más lép be előttem. Az elnyomott, a kisebbrendűségbe, a magányba csúszott ember védekezése ez. Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg bénult lesz. Mindezért – mást okol A történettel, de a magunk életével kapcsolatban is két kérdés vetődik fel:

1. Szüksége van-e az Úrnak akaratunkra?

2. Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le saját akaratunkról? (Legyen meg a Te akaratod…) Az első kérdésre egy NEMmel és egy IGENnel kell válaszolnunk: – NEM, nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud gyógyítani! IGEN, “szüksége van” rá mégis, mert az embernek van szüksége arra, hogy ne legyen akaratnélküli báb! És Jézus szereti az embert. Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként becsüli meg ott is Jézus az asszony kitartó akaratát: “Asszony, legyen a te akaratod szerint!” (Mt 15,28) Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt hangolni Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni hangszerét, akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata, az nem tudja Isten akaratára hangolni azt. Milyen szépségesen szépen kiderül ez a Jézus-i szavakból: “Én nem a magam akaratát keresem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem – az Atyáét.” (Jn 5,30) Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak nincs akarata, vagy beteg az akarata, hanem azt, hogy teljesen ráhangolódik az Atyára, akaratával Isten akaratát keresi.” (Gyökössy Endre – Akarsz-e meggyógyulni, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2000)

 

A Tízparancsolat – 3. rész

Ősszel a Tízparancsolatról szóló tanításokat hallgathattuk meg lelkészeink, valamint vendégtanítók előadásában.

Mecséri-McNamara Zsuzsa tanításainak szemléltető diái itt elérhetők:

Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2Mózes 20,7)

III. parancsolat

Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! ( 2Mózes 20,17)

X. parancsolat

 

Larry a hatodik parancsolatról tanított.

Ne ölj! (2 Mózes 20, 13)

A Hegyi beszédben Jézus beszélt a Tízparancsolatról (Máté 5-7. fejezet). Megölhetek valakit a szavaimmal is: ez is Isten képmásának lerombolása. Vannak konfliktusok, amire kell megoldást találni, hogy ne mérgesedjen el. Nehéz, mert egy gyűlölettel teljes világban élünk. Jézus azt hirdette, hogy szeresd ellenségedet (is). Mi a különleges abban, hogy csak azokat szeressük, akik minket is viszontszeretnek? Jézus átsúlyozza a parancsolatokat:

Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté evangéliuma 22, 34-40)

Szeressük feltétel és határ nélkül az embereket! Ezzel segítsük, hogy a békesség (shalom) birodalmát helyreállítsuk!

A Tízparancsolat – 2. rész

Zsuzsi nemrégiben a 3. parancsolatról tanított, melyet itt olvashattok:

Beszéltünk arról, hogyha Istent első helyre helyezzük az életünkbe és teljes szívvel szeretjük őt akkor az összes parancsolatot be tudjuk tartani! Ma ahogyan a III. parancsolatot tanulmányozzuk ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten szeretetéről szólnak ezek a parancsolatok, arról, hogy miként kerülhetünk még közelebb Őhozzá.

Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2 Mózes 20, 1-7; Református Biblia, Kálvin Kiadó)

Hogyan bánunk a szavainkkal?

Egy átlag ember 11,000,000 szót mond ki évente. 65 éves korunkra 715,000,000 szót mondunk. Képzeljük el az erejét ezeknek a szavaknak! A szavaink számítanak: a szavaknak hatalmas ereje van. Bátoríthatnak, motiválhatnak, de hatalmas sebeket is ejthetnek. Jóra és rosszra is használhatjuk a szavainkat: dicsérhetjük vele az Istent, de szidhatjuk is. A Biblia emlékeztet bennünket arra, hogy mekkora ereje van a kimondott szónak:

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Példabeszédek 18:21)

Jézus is beszél a szavainak fontosságáról:

De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged. (Máté 12:36-37)

Hogyan használjuk a szavainkat?

1, Fékezzük meg a nyelvet és gondolkodjunk mielőtt beszélünk!

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. (Jakab 1, 19-27)

2. Ne támadjunk a szavainkkal!

Sokan reggel, ahogy felkelnek, megmossák a fogukat és kiélezik a nyelvüket, hiszen a nyelv olyan akár egy kés: vágni lehet vele. Mi ne legyünk ilyenek, Isten arra hív bennünket, hogy: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.

3. Tartózkodjunk a pletykálódástól!

Csak egy nehezebb dolog van annál, minthogy egy összetört tojást összerakjunk, az pedig az, hogy egy pletykát visszavonjunk.

A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz. Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is. Példabeszédek 16:27-28)

4. Tiszta szavakat használjunk!

Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2 Mózes 20,7)

5. Igaz szavakat használjunk!

Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van. (Máté 5:37)

Hallottam egy történetet egy nőről, aki vacsorára vendégeket fogadott. Úgy döntött, hogy csirkét szolgál fel. Azt mondta a hentesnek, hogy szeretne csirkét vásárolni. A hentes kinyitotta a mélyhűtőt, és csak egy csirkét látott. Feltette a mérlegre, és azt mondta: “1 kiló”. A hölgy válaszolt: “Ó, ennél nagyobbat akartam.” A hentes, nem akarta elveszíteni az üzletet, levette a csirkét a mérlegről, visszatette a fagyasztóba, és felhúzta ugyanazt a csirkét és azt mondta: “2 kilós”. A nő válaszolt: “Nagyszerű, mindkettőt elviszem.” A hentesnek problémája volt. Őszintének lenni. Legyen igazak azok a szavak, amelyek a szádból folynak.

6. Gyakoroljunk önmegtartóztatást!

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. (Példabeszédek 15:1)

7. Építő jelleggel használjuk a szavainkat!

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Efezus 4:29)

Lehet, hogy úgy gondolod valóban változtatnod kell a beszédeden, lehet, hogy már próbáltál változtatni, és kudarcba fulladt a próbálkozásod. A nyelv átalakulása a szív megváltozásával kezdődik.

Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert. (Máté 15:18-20)

A szív befolyásolja a nyelvet. Ha tele van haraggal, önzőséggel, irigységgel, büszkeséggel és minden egyéb csúnya „dologgal”, amelyek betörnek a szívünkbe, akkor ez mind befolyással lesz a szavakra, amiket mondunk. Meg kell vizsgálnunk a szívünket, milyen dolgok lakoznak benne? Ha Isten az Úr az életünkben akkor az Ő szeretetének kell a szívünkben uralkodnia és ezt fogjuk közvetíteni a szavainkkal is.
Mivel Jób életében Isten volt az első helyen ezért szavaival sem vétkezett, annak ellenére, hogy milyen nehézségeken ment keresztül.

És így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen. (Jób könyve 1:21-22)

A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával. (Jób könyve 2:9-10)

Hallottam egy viccről, amelyet néhány gyermek játszott a nagyapjával. A papa a nappaliban aludt a kanapén. Az egyik gyerek úgy gondolta jó móka lenne Limburger sajtot kenni a nagypapa bajuszába. Egy idő múlva a nagypapa felébredt, és megérezte a sajtot, és azt mondta: “Valami ebben a nappaliban bűzlik.” Bement a konyhába, még mindig sajttal a bajuszán és azt mondta: – Valami ebben a szobában bűzlik. Végül kidugta a fejét a hátsó ajtón, és azt mondta: “Ó, az egész világ bűzlik!” Néhányan szívünkben Limburger sajtot találunk. A probléma nem ott kint a világban van, hanem bennünk. Valamit meg kell változtatni saját magunkban, a szívünkben. A szívünk megváltoztatása jó kezdet, hogy az életünk többi területe is átalakuljon. Jézus tud nekünk motivációt adni a változáshoz, ahhoz, hogy az egész életünk átalakuljon, így a beszédünk is!