2011. november havi archívum

Az amerikai hálaadás ünnep üzenete

Ezen a csütörtökön amerikaiak a világ minden táján ünneplik hálaadást (thanksgiving). Ha megnézzük ennek az ünnepnek (hagyománynak) az eredetét, kialakulását, akkor megérthetjük, milyen pozitív, áldásos, mély üzenete van nemcsak az amerikaiak, de a többi nemzet számára is. Nagy szerepe van ugyanis az ország és a családok összetartásában!

Zarándokok a Mayflower fedélzetén

A 17. század elején protestánsok (independens puritánok) egy csoportja kivándorolt Angliából ​​Hollandiába a vallási üldözések elől. Ők voltak az úgynevezett “elégedetlenek”, vagy “szakadárok”, mert nem értettek egyet azzal az angol törvénnyel, hogy mindenkinek kötelező az anglikán egyházhoz tartozni. Úgy érezték, hogy jó lenne egy külön felekezetetet alapítani. Hollandiában hamar rájöttek, hogy amíg ők nem tudnak beilleszkedni, addig gyermekeik asszimilálódnak. Így a szükség hozta azt az elhatározást, hogy útra keljenek az Újvilágba és saját földet szerezzenek, ahol kolóniát alapíthatnak. Holland és angol befektetőkkel folytatott nehéz tárgyalások után egy kis csoport elindulhatott 1620 szeptember 6-tól az angliai Plymouth-ból, a Mayflower nevű hajón. A fedélzeten volt negyvennégy puritán aki a vallási üldözés elől menekült és hatvanhat idegen (kalandorok és a hajó legénysége). A száztíz személy felismerte, hogy különbözőségeik ellenére együtt kell működniük, mégpedig elég hosszú ideig, ezért megkötötték az úgynevezett Mayflower Megállapodást (Mayflower Compact), amelyben leszögezték, hogy minden munkájuknak a közjót és a többség érdekét kell szolgálnia. Ez a szerződés előképe volt az USA későbbi alkotmányának. A negyvennégy szent és a hatvanhat idegen száztíz zarándok egységes csoportjává kovácsolódott össze. Ők voltak az ifjú Zarándok Atyák.

A Mayflower megérkezik az Újvilágba

Indiánok, mint megmentők

Hatvanhat nap alatt sok nehézség és veszteség árán átkeltek az Atlanti-óceánon. Az enyhébb éghajlatú Virginia volt a cél, de ők a New englandi Massachusetts-ben kötöttek ki, Cape Codnál, ahol kemények a telek. A hidegre azonban nem igazán voltak felkészülve. Az első télben több mint hatvanan meghaltak közülük és a többiekre is hasonló sors várt volna, ha váratlanul nem kapnak segítséget.

1621 márciusában egy csapat indián ellátogatott a településre. A békés Wampanoag törzs tagjai voltak. Meglepetésükre vezetőjük Samoset, beszélt kicsit angolul. Felajánlotta, hogy segít a zarándokoknak. Samoset küldött hozzájuk egy másik, angolul jobban beszélő indiánt, Squantót, hogy tanítsa meg a zarándokoknak a zöldség és gyümölcstermesztés eredményes módját. Például, hogyan ültessünk kukoricát és trágyázzuk meg azt egyszerre: minden mag mellé rögtön elástak egy halat is. (Emellett sok hasznos tanácsot kaptak a vadászati és halászati módokról, valamint a juharszirup kinyeréséről.)

Squanto, a pilgrimek jótevője


A sikeres ültetést 1621 őszén csodás, bőséges aratás követte. Kukoricát, tököt és más zöldségeket takarítottak be.

Az első hálaadás

Novemberben William Bradford, a zarándokok csoportjának vezetője kijelentette, hogy az indiánokkal közösen három napos hálaadással kellene megünnepelni, hogy segítettek a telepeseknek felkészülni a tél túlélésére. Közösségi játékokat játszottak, sportversenyeket rendeztek és rengeteget ettek együtt.

Első hálaadás ünnep Jean Louis Gerome Ferris festményén

Az étlapon valószínűleg a szarvas, vaddisznó, pulyka, kacsa, és a tenger gyümölcsei mellett kukorica, tök, és sok más zöldség is volt. A zarándokok hálát adtak Istennek, vezetőiknek és indián barátaiknak, hogy életben maradhattak. Ezt volt az első hálaadás, amit a zarándokok minden azután következő évben megünnepeltek.

A hálaadás állami ünneppé válik

Általánosan George Washington hirdette ki az első országos hálaadás napot 1789 november 26-án. Ebben az időben jött létre az Egyesült Államok és annak alkotmánya, amikor a függetlenségi háború Anglia ellen hivatalosan is véget ért.
A következő években hol megtartották, hol nem a hálaadás napját. Egészen 1863-ig, amikor is a polgárháborút lezáró békekötés után, Abraham Lincoln elnök kijelentette, hogy a hálaadás napja egy állandó amerikai ünnep, amit minden év novemberének utolsó csütörtökén kell megtartrani. Az ünnep segített a népet megosztó polgárháború sebeinek begyógyításában és a nagyszámú bevándorló beilleszkedésének megkönnyítésében, az amerikaiak ugyanis igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat.

A dátum megváltozott 1939-ben, ugyanis a második világháború közepén Franklin Roosevelt elnök úgy rendelkezett, hogy az ünnep minden november negyedik csütörtökén legyen. Máig ez maradt a hálaadás időpontja. Sok amerikai a munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtök utáni pénteket is szabadságnak veszi ki, így az ünnep négy napos hosszú hétvégévé válik.

Ilyenkor az éppen hivatalban levő elnök felhívja a nemzet figyelmét arra, hogy ne csak a hálaadásra gondoljanak, hanem az egész ország kérjen bűnbocsánatot és áldást, ajánlja fel háláját és dicséretét Istennek az Ő jóságáét, kegyelméért és irgalmáért. Megjegyzendő, hogy ekkor a nemzet épp egy szörnyű háború kellős közepéből próbált kilábalni. Ez emlékeztet a Szentírás egy versére – “Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok. ” (I Thessalonika 5:18)

A család ünnepe

Az évek során hálaadás talán a legnagyobb és legfontosabb ünneppé vált a tágabbb értelemben vett család számára. Mit jelent ez? Nem ritka, hogy a nagy család hálaadás napján gyűlik össze: nem csak a közvetlen család, hanem a szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek is. Ezzel szemben, Karácsonykor és Húsvétkor általában kisebb, meghitt családi összejövetelek vannak.

Természetesen az étel fontos része a hálaadásnak. A hagyományos főétel pulyka, sokan a hálaadást pulykanapnak hívják. Egyedi szokássá vált, hogy az Egyesült Államok elnöke jelképesen kegyelmet ad egy kiválasztott pulykának az ünnep előtt.

Obama elnök lányaival az idei pulyka fölött, akinek életét megkímélték

A tipikus hálaadási vacsora következő: pulyka a töltelékével, burgonyapürével, szósszal, zöldségekkel, sült tökkel, áfonyamártással, tekercs alakú péksüteménnyel, és a salátával. És természetesen a desszert, ami mindig sütőtök- vagy pekándió pite, vagy mindkettő.

Sok tevékenység zajlik Hálaadás napján. Míg néhányan egész délelőttjüket az ünnepi lakoma elkészítésével töltik a konyhában, addig a család többi tagja a hálaadás napi felvonulások televíziós közvetítését nézi, időnként felállva és segítve a konyhai munkában, ha szükséges. Délután pedig némelyek az amerikai futball ünnepi mérkőzéseit nézik a televízióban, míg mások társasjátékoznak, zenét hallgatnak, vagy csak körben ülnek és beszélgetnek. A nagy esemény késő délután van, ez a hálaadás napi vacsora! A legtöbb amerikai otthonban szokás ilyenkor, hogy asztalnál elmondja egyenként mindenki, hogy miért hálás. Ezután a vendéglátók imádkoznak, hálát adnak, áldást mondanak. Az evés és a közösség a nap végéig folytatódik.

Fekete péntek

Sajnos ez a hálaadás napi hosszú hétvége a vásárlás ünnepévé is vált az utóbbi években. Az ünnep a karácsonyi szezon kezdete. A hálaadás utáni pénteken rendkívül nagy leértékelésekkel csábítják az üzletek a vevőket. Ezen a pénteki napon könyvelheti el a kiskereskedelem a legnagyobb hasznot. Ez a fekete péntek, mert azon a napon a legtöbb üzlet végre nem “a pirosban” (veszteség), hanem “a feketében” (nyereség) van. Sokan tiltakoznak a fekete péntek anyagiassága ellen, mert ráveti árnyékát a hálaadás nyugodt hangulatára.

Fekete pénteki roham a leértékelt lapostévékért

Hozzászólás

Szedjük össze a mannát időben!

Közös munka és bizalom nélkül nincs győzelem

Ősszel is voltak vendégeink. Október 30-án Gerry McNamara járt nálunk. Arról tanított, milyen hatalmas változáson ment át Mózes jelleme, mire Isten rábízta a népét. Amíg az egyiptomi uralkodó családjához tartozott, heves vérmérsékletű ember volt. Nem tudta kezelni a haragját. Amikor kiment megnézni igazi rokonait és látta, hogy az egyiket éppen egy egyiptomi ember veri, körülnézett, és amikor megbizonyosodott arról, hogy nincs ott senki más, agyonütötte azt az egyiptomit. Hiába rejtette el a holttestet a homokba, hamar kiderült a bűncselekmény. Nem tűnik okos dolognak egy halottat az állandóan mozgásban lévő sivatagi homokba rejteni, de aki pánikban, kapkodva cselekszik, az sokat hibázik. Ebből a rövid történetből leszűrhető, hogy Mózes gyáván, sunnyogva követte el tettét, nem bízva senkiben, csak önmagában. Nemcsak gyilkos volt, hanem képmutató is, hiszen másnap még ő intett meg két verekedő hébert, hogy miért bántják egymást… Tudjuk, hogy Mózes hosszú, önkéntes száműzetésbe menekült (2Mózes 2,11-22). Nagyon más körülmények között töltötte következő negyven évét, miközben jelleme fokozatosan átformálódott.

Gerry-vel együtt kutattuk Mózes életét


Amikor visszatér Egyiptomba, egy teljesen új Mózessel találkozunk. Megtanulta a szelídséget és a türelmet. Megtanult együtt dolgozni másokkal. Amikor pedig megütköztek a pusztában az Amálekitákkal (2Mózes 17), megtanulta, hogy egyedül nem boldogulhat.

Eljött pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben. És mondta Mózes Józsuénak: Válassz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálcája kezemben lesz. És úgy cselekedett Józsué amint mondta néki Mózes, megütközött Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a halom tetejére. És lőn, mikor Mózes felemelte kezét, Izráel győzött; mikor pedig leeresztette kezét, Amálek győzött. Mikor azért Mózes kezei elnehezedtek, követ hoztak és alája tették, hogy arra üljön; Áron pedig és Húr tartották az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradtak kezei naplementéig. Józsué pedig leverte Amáleket és az ő népét fegyver élével.

Amíg fent van a kezünk, győzünk!


Mózes csak segítséggel tudta egész nap felemelve tartani a karjait, ekkor már nem csak önmagában bízott, hanem rá tudta bízni életét bajtársaira. Hasomlóan nekünk is szükségünk van egymásra Isten munkájában és a mindennapokban is. Kérdés, hogy mennyire bízunk Istenben, és tudunk-e bízni a másik hívőben, akit Isten a segítségünkre küldött?

Mannaszedésre fel!

November hatodikán Baráti Róbert volt a vendégünk Bácsalmásról. Szemléltetőnek lisztet, olajat és élesztőt hozott magával, a kenyér legfontosabb alapanyagait. Ma már csak bemegyünk a boltba és kész kenyeret vehetünk, akár szeleteltet is. Ez azonban csak néhány évtizede van így, korábban mindig háznál készült a kenyér. Nem egyszerűen csak ott termett, hanem munka volt vele. Ha enni akart a család, előbb meg kellett sütni. A mannával sem volt máshogy a pusztai vándorlási idején. Dara formájában hullott le az égből hajnalban, és még korán reggel össze kellett szedni az egész napra valót, mielőtt a nap sugarai által felforrósodott homok elolvasztotta. Ekkor jött csak a manna otthoni feldolgozása, és mindezek után lehetett csak enni. Az a család, amelyik ágyban maradt hajnalban, nem evett aznap. A napi teendőkre sem maradt erejük a sivatagi hőségben. Aki így mulasztott, saját túlélését tette kockára.

Mind a mannával, mind a kenyérrel munka volt, amíg az asztalig eljutott

És lőn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körül. Mikor pedig a harmatszállás megszűnt, íme a pusztának színén apró gömbölyegek voltak, aprók mint a dara a földön. Amint meglátták az Izráel fiai, mondták egymásnak: Mán ez! mert nem tudták mi az. Mózes pedig mondta nekik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül. Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedtek az Izráel fiai és szedtek ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérték ómerrel, és annak aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem volt fogyatkozása: kiki annyit szedett, amennyit megehetett. Azt is mondta nekik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgattak Mózesre, mert némelyek hagytak abból reggelre; és megférgesedett s megbüdösödött. Mózes pedig megharagudott rájuk. Szedték pedig azt reggelenként, kiki amennyit megehetett, mert ha a nap felmelegedett, elolvadt. A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szedtek, két ómerrel egyre-egyre. Eljöttek pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig mondta nekik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. És eltették azt reggelre, aszerint amint Mózes parancsolta, és nem büdösödött meg s féreg sem volt benne. És mondta Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. És lőn hetednapon: kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak. És mondta az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok meg! az Úr adta nektek a szombatot; azért ad ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. És nyugodott a nép a hetedik napon. Az Izráel háza pedig Mánnak nevezte azt; olyan volt az, mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé. (2Mózes 16,13-31)

Minden nap új eledel

Amit egy nap összeszedett Mózes népe, az másnapra már nem volt jó. Nem tudunk ma a tegnapi étel energiájával menni. Minden reggel újat kell szedni. Nemcsak kenyérrel élünk, hanem Isten Igéjével – mondta Jézus (Máté 4,4) egy olyan ószövetségi verset idézve, ami éppen a mannáról szól (5Mózes 8,3). Szellemünket és lelkünket ugyanúgy kell táplálni minden nap új eledellel, ahogy a testünket. Ha nem tesszük, elfogy a mennyei látásunk, a hitünk, a lelki erőnk. Persze visszaemlékezhetünk napközben régi prédikációkra, feljöhetnek gondolatainkban régi igék, de az nem pótolhatja a reggeli bibliaolvasást és imádkozást. A Kísértő nincs tekintettel arra, hogy ma reggel reggeliztünk-e szellemben. Naponta támad, és nem mindegy, hogy van-e igénk és erőnk a védekezésre. A keresztény élethez elengedhetetlen a napi igeolvasás. Ha nem tesszük meg reggel, nagyon kicsi az esély, hogy pótoljuk napközben. Az események délre már nagyon felgyorsulnak és elsodródunk a napi teendőkkel.

Isten az első helyen

Nekünk is össze kell gyűjtenünk Isten áldásait korán reggel úgy, ahogy Izráel népe a mannát összeszedte, mielőtt hőség lett. Ha belevágunk a napi tevékenységünkbe a reggeli lelki élelem szedegetése nélkül, akkor a feladataink elsodornak és elmulaszthatjuk Isten jelenlétét. Később már nem biztos, hogy sikerül megkapnunk azt, amit reggel nem “szedegettünk össze”. Istent mindenből az első illeti meg, az időből is neki jár a zsenge. Ha felkelünk, töltsünk először Vele az időt. Egész későbbi napunk minősége ettől függ. Ehhez önfegyelemre van szükség, már reggel nagy a kísértés, hogy belevágjunk teendőinkbe, hogy bekapcsoljuk a számítógépet. Ha megtesszük, hirtelen este lesz úgy, hogy egész nap nem foglalkoztunk Istennel. Amint felpattan a szemünk, szaladjuk az Ő jelenlétébe, ne menjünk úgy el reggel otthonról és ne feküdjünk le úgy este, hogy nem olvastunk Bibliát és nem imádkoztunk! Az Úrral töltött jó alkalmaknak ára van, arra buzdít Isten Igéje, hogy ezt az árat mindig adjuk meg, mert a napok gonoszak.

Baráti Robi - A körülmények nem tarthatnak vissza minket, hogy megszerezzük, amit Isten nekünk adott!

Ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból

Ahhoz, hogy jóllakjunk, ki kell mennünk, munkálkodnunk kell. Nagyon elkényelmesedtünk, az embereknek már a komfort az istene. Pedig megszerezni a mindennapi mennyei kenyeret, munkás dolog. Izrael népének a csípős, nyirkos hajnali hidegben kellett kibújnia a takaró alól és legyalogolni egy távot, amíg kiért a táborból a mannalelőhelyre, azután vissza, hogy feldolgozhassa az alapanyagot. Levesszük a Bibliánkat, kinyitjuk, figyelmesen elolvasunk egy részt, elmélkedünk rajta. Más, hasonló részekért lapozgatunk ide-oda, azon is elmélkedünk, végül megimádkozzuk az olvasottakat. Így jut be a szellemi eledel az elménkbe, onnan pedig a szívünkbe, onnan pedig a mindennapjainkba. Így emésszük meg az Igét, így lesz a miénk! Szakítsunk erre időt, mert nincs ennél fontosabb dolgunk, sőt, enélkül minden más dolgunkat elronthatjuk. A Szentírás reggel olvasott részei egész nap vigyáznak gondolatainkra, távol tartanak a bűntől, segítenek a bölcs döntések meghozatalában. Szellemi immunrendszerünk így működhet rendesen.

Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok! (Zsoltárok 5,4)

Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesebb az az én számnak! A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. Az én lábamnak lámpása a te igéd, és ösvényemnek világossága. (Zsoltárok 119,103-105)

, , ,

Hozzászólás

Közhely matiné – A dárda vége

November 19-én szombaton, 15 órakor újra Közhely matiné! A dárda vége című 107 perces, színes, amerikai filmdrámát vetítjük. A vetítés angol nyelvű, magyar felirattal. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az Amazonas partján, az ecuadori dzsungelekben él teljesen elvágva a civilizációtól a kegyetlenségéről híres Waodani törzs. A felnőtt emberek 60 százaléka nem természetes módon hal meg. Az ötvenes évek közepén öt, ősi civilizációkat kutató amerikai misszionárius – Nate Saint, Jim Elliot, Pete Fleming, Ed McCully és Roger Youderian – családjával együtt Ecuadorba költözik és azon fáradozik, hogy felleljék a dzsungel peremén élő waodanikat és beszéljenek nekik Jézus szeretetéről. Azonban a waodani harcosok az öt fiatal misszionáriust kivégzik.

A történet három főszereplője: Steve Saint, az egyik amerikai misszionárius fia és annak nagynénje, Rachel Saint, valamint Mincayani, a waodanik egyik törzsi vezetője. A film alaptörténete egy Waodani harcos lándzsája által megölt misszionárius fiának emlékezésein – igaz történeten – alapul. Nate Saint halála után testvére, Rachel a waodanikhoz költözik és ott él élete végéig. Steve nagynénje halálakor visszatér a waodanik közé, ahol Mincayani bevallja neki, hogy ő az apja gyilkosa. Steve és Mincayani kénytelenek szembenézni az élet és halál valódi értelmével.

Jó alaptörténet, átlagos a cselekményvezetés, kiváló színészi játék és képi megvalósítás jellemzi a filmet. Keresztény filmekben eddig soha nem látott, lenyűgöző természeti képekben gyönyörködhet a néző.

A Mindenható árnyékában címmel Jim Elliot felesége, Elisabeth írt erről a történetről könyvet. Egy csodálatos történet a krisztusi szeretetről, megbocsátásról és egy törzs megváltozásáról szól.

A film megtekintése 16 éven aluliaknak nem ajánlott!

16 éven aluliaknak a Heidi című film 1. részét vetítjük.

A következő Közhely matiné tervezett időpontja 2012. februárja, amikor a Házasság hete keretei között A születés (The Nativity Story) című filmet vetítjük.

Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: