Archive for category hálaadás

Evangélizáció két keréken

“Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!” Pál Apostolnak Rómabeliekhez írt levele, 10, 13-15. (Károli)

kereszteny motorosok_montazs

A Magyar Keresztény Motorosok Közösségének (MKMK) négy tagja volt a vendégünk szeptember 17-én. Ők az örömhír futárai, akik mindig mozgásban vannak. Az MKMK egy olyan felekezetközi szerveződés, mely független minden mozgalomtól, illetve semleges minden politikai párttól, irányzattól. Kornél bemutatta a MKMK munkáját, majd Fakopáncs és Jéhu bizonyságát is meghallgathattuk.

Keresztény és motoros: néha nehéz összepárosítani ezt a két szót. Ahol megállnak a motorokkal, azonnal az érdeklődés középpontjába kerülnek, ami egy kiváló kapcsolatteremtési lehetőség. Isten ezt az eszközt eléjük hozta, ily módon tudnak kapcsolatot teremteni az emberekkel. “Szeretjük a motorozás nyújtotta szabadság érzését, de valódi szabadságot számunkra mégis személyes Megváltónk, Jézus Krisztus ad.” – vallják. Tíz évvel ezelőtt 12 fővel alakult meg, eleinte baráti társaságként, majd gyülekezetek által szervezett evangélizációkra jártak. A megalakulásuk óta eltelt évek alatt közösségük többek előtt vált ismertté. Szükségessé vált valamilyen szervezeti formában folytatni a közösségük tevékenységét, ezért 2012 júniusa óta a Magyar Evangéliumi Szövetség – ALIANSZ hálózati tagjaként működnek.

Hogy tudsz kapcsolatba kerülni a Magyar Keresztény Motorosok Közösségével? Látogass el a honlapjukra, sok érdekes információt találsz róluk.

Reklámok

, , , ,

Hozzászólás

Kiút a bánatból – avagy Kari és Eric története

m_kiut

A Közhely a közösséghez tartozás helyszíne, ahol számtalan ingyenes programot kínálunk különféle korosztályoknak. Ildikó, a “Kiút a bánatból” elnevezésű program moderátora a videó első hét percében a Közhelyről beszél, aki nem hallott vagy olvasott még rólunk, meghallgathatja, kik is vagyunk mi (videó lent). A két héttel ezelőtti szombat estén amerikai vendégeinktől két csodálatos igaz történetet hallhattunk arról, hogy van kiút a bánatból. Történetük megtekinthető angol nyelven, magyar fordítással (videó lent).

m_ericek_ff

Eric és Kari Perry az amerikai Michigan állambeli Hastings nevű városból érkezett, ahol a férj a metodista Cornerstone Community Church lelkipásztora. Hálásak vagyunk, hogy eljöttek és olyan eseményről számoltak be, ami néhány éve történt az életükben. Életük egy olyan szakaszáról beszéltek, amely nagyon fájdalmas volt. Hálásak vagyunk, hogy a sok fájdalom ellenére minderről őszintén, kendőzetlenül beszéltek. Az angol nyelven elhangzott beszámolókat minden résztvevő számára érthetővé tették a magyar hangok: Kari hangjaként magyarul Tóth Júlia, Eric hangjaként Szabados Sándor szólalt meg. Eric lelkipásztorként dolgozott, feleségével négy gyermeket nevelt, amikor felesége rákban meghalt. Kari tanárként dolgozott, férjével öt gyermeket nevelt, amikor férje egy balesetben életét vesztette. Eric is, Kari is elveszítette a társát, de nem csak őket érte veszteség, hanem a gyermekeiket is, akik az egyik szülőjüket veszítették el. Amikor Eric és Kari összeházasodtak, hirtelen 9 gyermekük lett. A házasságuk bizonyítja, hogy “ember tervez, Isten (jobbat) végez”. Van kiút a bánatból! Nincs a gyászra könnyű válasz, mindenki másként éli meg és dolgozza fel és igazából sosem lépünk túl valaki elvesztésén, de Isten megadja az erőt, hogy tovább éljünk és megadja a kegyelmet, hogy újra tudjunk mosolyogni. Mint a hit emberei, ezt a reménységet osztotta meg a Perry házaspár a hallgatósággal.

m_ericek1_ff

Napjaink jellemzője az magány, a stressz, a konfliktusok, depresszió, függőségek, s ezek következményeként a szétesett kapcsolatok. Az éltető szeret hiányában kilátástalannak tűnik az élet és az egyén úgy érezheti, hogy értéktelen, fölösleges. A Perry házaspár története a szeretetről, értékességről, összetartozásról, küzdelemről és az Isten iránti feltétlen bizalomról szól. Az első részben Kari, a másodikban Eric meséli el a történetét, majd együtt zárják azzal, hogyan néz ki az életük most. Érdemes végighallgatni a történetüket, s ezen keresztül is megtapasztalni Isten csodálatos kegyelmét!

, ,

1 hozzászólás

Teológiai nap és imanap

2015. november 14-én “Radikális szeretetszolgálat” címmel teológiai napot tartott a magyarországi wesleyánus egyházakat és szervezeteket tömörítő Wesley Szövetség. Ezúttal az Üdvhadsereg Józsefvárosi Gyülekezete szolgált a helyszínnel. Referátumok hangzottak el menekült-kérdésben, a cigánymisszióról, valamint az Új Reménység Háza Férfi Otthonában zajló munkáról.

Az idei téma a radikális szeretetszolgálat volt.

Az idei téma a radikális szeretetszolgálat volt.

Alapítványunk képviseletében a Helyreálló csoport munkáját ismertette Júlia. Beszámolója itt olvasható:

Helyreállás – egyszerű program bonyolult embereknek.

2015. november 14-én, szombaton tartotta a Wesley Teológiai Szövetség rendszeres, éves teológiai napját. Témája a „Radikális Szeretetszolgálat”, helye az Üdvhadsereg Dobozi utcai gyülekezeti terme volt.  Több mint 70 fő vett rajta részt.

Négy szolgálat mutatkozott be, ezek egyike a 12 lépéses  Helyreálló Csoport volt, melyet Margaret, Júlia és Anita képviselt. A Helyreálló Csoport 2006-ban kezdte munkáját , melyet befogadott és azóta is támogat a Szabad Metodista Misszió és az Élet Kenyere Alapítvány Budapesten.

Magyarországon a 12 lépéses Névtelen Alkoholisták programja nem annyira közismert, mint az Egyesült Államokban. A 12 lépéses Helyreálló Csoport programja keresztyének számára alkalmazott program ugyanazokon az elveken állva. Sokan nem tudják, hogy a 12 lépést keresztyének alkották meg bibliai alapokra helyezve azt a bennük égő radikális szeretetet, mellyel szerették volna, ha alkohol problémával  küzdő szeretteik megszabaduljanak. A program több mint 80 éve sikeresen működik azok számára, akik komolyan követik.

Aki elkezdte a programot, szinte mindenki érzi a szükségességét annak, hogy foglalkozzon élete elakadásaival, fájdalmaival, terheivel, megrögzött szokásaival. Néhány hívő ember azonban tiltakozik ellene mondván, hogy nem kell annyit foglalkozni a lelkünkkel, hisz Jézus megváltott, akkor nincs semmi másra szükségünk.  Olvasni kell a Bibliát, imádkozni és rendben lesz minden. Ezt vallva járnak-kelnek nem látva saját problémájukat. Nem ismerik be, hogy mennyi szívfájdalmat hordoznak, mennyi sebet kaptak, mennyire szeretetlenek, tapintatlanok, követelőzők, leuralók, mennyire szerencsétlenül alakulnak az emberi kapcsolataik és mennyi neheztelést, megbántást hordoznak. Mosolymaszkjukkal próbálják bizonygatni maguknak és a külvilágnak is, hogy mennyire „rendben van az életük”.  Otthon azonban rájuk tör a magány érzése vagy egy-egy konfliktus után nem tudnak túljutni önmaguk vádlásán vagy mások hibáztatásán. A küzdelmek felsorolását hosszan lehetne folytatni.

Sajnos nagyon igaz az, hogy fájó szívű emberek okoznak fájdalmat másoknak. Többé-kevésbé egészséges érzelemvilág nélkül nem tudunk békességben élni másokkal sem és természetesen önmagunkkal, Istennel és a világgal sem.

Margaret, Júlia és Anita saját élettapasztalatukat mondták el a hallgatóknak. Bátran és őszintén beszéltek  néhány múltbeli fájdalmukról, elmondták a programmal kapcsolatos tapasztalataikat és a lelki gyógyulás örömeiről is tanúskodtak. Jézus tényleg a Szabadító.

A 12 lépésen és Jézus Hegyi Beszédén alapuló 8 alapelven áll a program, mely biztonságos csoportkeretet ad a résztvevőknek, hogy szembesüljenek saját fájdalmaikkal, jellemhibáikkal, azzal, hogy torz a szerető Istenről alkotott véleményük, szembesülhetnek saját megrögzött, józanságot nélkülöző gondolkodásmódjukkal, szembesülhetnek elakadásaikkal és fájdalmaikkal. Felelősséget vállalhatnak saját tetteikért, döntéseikért, érzéseikért . Javulhat az életük. Helyreállhat ami kificamodott.  A gyógyulás örömeit is átélhetik. Új barátokra teshetnek szert és egyre közelebb kerülhet a szívük a kívánt belső békességhez.

Ugyanezen a napon délután az Egyedülálló Lehetőségek Napján Tolner Péter rendező felkérésére 22 fő számára tartott ismét egy másfél órás szemináriumot ugyanez a kis csapat (Margaret, Anita és Júlia). Egyedülálló személyek hallgatták a program nyújtotta lehetőségeket. Azt, hogy van kiút a magányból, a párkapcsolati csalódásokból, a személyes tragédiákból, a kesergő gondolkodásból, a szégyenből, önsorsrontásból vagy épp az alkalmatlanság érzéséből, mely bénítólag hat.

Egyik résztvevő találóan fogalmazott:” Örülök, hogy hallhattam a keresztyén 12 lépéses programról. Remény támadt bennem, hogy nem kell az előttem álló éveket szenvedésben és kilátástalanságban élnem”. Pontosan ehhez ad eszközöket a program.

“Szeresd az Urat… és felebarátodat mint önmagadat”- kéri tőlünk Jézus Krisztus.

Ezt mindaddig nem tudjuk megvalósítani, míg fordítva élünk. Legtöbben azt hozzuk gyermekkori neveltetésünkből, hogy ítéljünk el másokat botlásaik miatt és szégyelljük magunkat saját hibáink és esetlenségeink miatt. Belénk rögzült, hogy utáljuk saját magunkat azért, mert esendő emberi lények vagyunk bár keservesen törekszünk a tökéletességre. Ezzel a belső kényszerrel nem tudjuk szeretni sem önmagunkat sem pedig felebarátainkat. Elég radikális Jézus szeretete, ha megváltozunk megrögzött gondolkodásmódunkból és ehhez a változáshoz minden eszközt megkapunk.

A Helyreálló Csoport munkája folyamatos, mindenki számára nyitott, minden érdeklődőt vár keddi és csütörtöki napokon este 6-tól a Villányi út 44-ben. Csatlakozni bármikor lehet!

Szilvia kezdeményezésére és a tavalyi imanap áldásain felbuzdulva újabb imanapot szerveztünk. Őszi imanapunk témája identitásunk csiszolása volt. Az alkalomról itt olvasható Ildikó beszámolója:

A bevezető ima és dicséret után azonnal lelki nagytakarításba kezdtünk, hogy megkeressük, lehet-e bennünk valami, ami megakadályozza, hogy tiszta szívvel Jézushoz menjünk. Önvizsgálatot tartottunk, mélyen a szívünkbe néztünk, kérve Istent, vegye el a felgyülemlett keserűséget, a neheztelést, meg nem bocsátást, mások hibáztatásának gyakorlatát, illetve mindazt, ami napról napra terhel bennünket. A terheinket, bűneinket jelképező követ pedig letettük a kereszt alá.

Ezután már könnyedebb szívvel, felszabadultabban folytattuk a dicséretet.

“Jézus Te vagy minden álmom:
Éjszakám és nappalom.
Te vagy igaz szó a számban,
Az én Hajnal-csillagom.
Jézus Te vagy minden kincsem,
Sokat jelentesz nekem.
Köszönöm, hogy minden nap
Megtart a kegyelem.”

Jézus békéjének megtapasztalása után kitekintettünk a világba, mi történik körülöttünk: tragédiák, gyűlöletkampány, menekültek, terrorizmus. Háború folyik: a pokol erői, sátán és a serege folyamatosan arra törekszik, hogy Isten munkáját lerontsa.

De ott áll Jézus, az egyetlen, aki már legyőzte a sátánt. Aki elvégezte a kereszten, aki lerontotta az ördög munkáit. Aki által szabadok lettünk, amikor helyet cserélt velük a kereszten. Aki kihozott minket a szellemi halálból, és átvitt az örök életbe. És aki elküldött minket, hogy hirdessük a jó hírt, vigyük el a szeretet erejét mindenhová a világon.

Győztes seregben vagyunk. Az ellenség fegyvertelen és ítélet alatt van. Egykor a mi bűneink adták a kezébe a fegyvert, amivel uralkodhatott rajtunk, de most Isten előtt bűntelenek vagyunk Kegyelemből és szeretetből van közösségünk a Szent Szellem által Istennel. Majd újabb dallal hívtuk a Szent Szellemet, hogy jöjjön, áradjon, töltsön be minket. Ezután igehelyek felolvasásával, magyarázatával kerestük a választ arra, hogy kik vagyunk, és mit vár tőlünk Isten.

Róma 15,8-9, Gal 3,26-29: áldott és szeretett gyermekek, örökösök vagyunk
Ef 5,1; 1Ján3,1: Isten követői, mint szeretett gyermekei…
Kol 3,12: Szentek vagyunk és szeretettek egyszer s mindenkorra
Ef2,8-10: az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
Mt12,49-50: Isten azt akarja, hogy a családja legyünk.

Közösségben vagyunk Jézussal.

1Kor 12,27: Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.
1Kor 3,9a: Mert mi Isten munkatársai vagyunk,
Fil 3,20a: Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk
Ef 2,19-22: a háza népe Istennek.

Ezután hangosan megvallottuk:
Isten áldott és szeretett gyermeke, örököse vagyok
Isten munkatársa vagyok, mennyei polgár
Krisztus teste és a Szent Szellem temploma vagyok
Hatalmat kaptam arra, hogy az ellenségen tapossak
Örök életem van és világítok a sötétségben

Ezek után már hatalmi pozícióból tudtunk imádkozni kis csoportokban egymásért, egymás családjáért, megtiltva az ellenségnek, hogy az életünkbe beavatkozzon, uralkodni próbáljon, megtagadva az átkokat és a láncokat, minden köteléket, minden bezárt ajtót, behíva Istent az életünkbe a problémás területekre, hogy Ő uralkodjon, szeretettel, békességgel, áldásokkal, szabadsággal, nyitott ajtókkal.

Majd nagyobb csoportban imádkoztunk a gyülekezetért, végül az országért, Európáért, a világ minden tájáért, ahol az emberek szükséget szenvednek, terror alatt vannak, gyűlölet uralkodik rajtuk. Imádkoztunk megtérésért, evangelizációért, hogy tudjuk vinni az evangéliumot, az emberek nyitottan fogadják, és egyre többen átéljék a szabadulást.

Felszabadultan, megtisztulva, megkönnyebbülve indultunk haza. Mindannyian éreztük a közös imádság jótékony hatását. Mindent letettünk Isten kezébe. Ő pedig munkálkodik.

Hálásak vagyunk Szilviának, hogy előkészítette és levezette ezt a közös imádságot.

, , , , ,

Hozzászólás

Advent kezdete hálaadással

Vasárnap megemlékeztünk az amerikai hálaadás ünnepéről, amelyet az USA-ban november hónap negyedik csütörtökjén ünnepelnek. Az ünnephez kapcsolódó istentisztelet rendhagyó volt, ezúttal nem tanítás hangzott el, hanem a dicsőítésen, a bizonyságtételen, a hálaadáson volt a hangsúly.

Igazán nagy kihívást jelentett a panaszböjt

Igazán nagy kihívást jelentett a panaszböjt

A hálaadás kapcsán szeretnénk beszámolni a nyáron elkezdett panaszböjt eredményéről. Az ötlet gyülekezetünkben történő megvalósítása Ildikótól származik, aki megírta tapasztalatait a kihívásról. A keretben elolvashatjátok a beszámolóját.

Több mint 15 hete, július 19-én indítottuk útjára a 21 napos panaszböjtünket. Mivel én javasoltam, hogy kezdjünk bele, most szükségét érzem, hogy beszámoljak, hogyan sikerült megbirkóznom ezzel az újabb kihívással az életemben.

Be kell vallanom: kudarcot vallottam. Mentségül felhozhatnám, hogy életem egyik legnagyobb, legnehezebb feladatát oldottam meg az elmúlt 4 hónapban: 81 éves édesanyámnak teremtettem egy teljesen új életet, miközben a napi megélhetési problémáimmal küzdöttem és igyekeztem helyt állni több különböző helyen is a szolgálatban. Ez persze nem ment fel a kudarc alól, hiszen mindannyiunk élete tele van különböző szintű nehézségekkel.

Az állandó lakhatási-, egzisztenciális-, és anyagi bizonytalanság, ami már nyolcadik éve kíséri életemet, mára már hozzátartozik mindennapjaimhoz, sőt segít, hogy bizalmamat teljes mértékben az Úrba helyezzem. Elengedtem azt a görcsös akarást, amivel én akartam mindig megoldani életemet. Megteszek továbbra is mindent, amit emberként megtehetek, nem várom ölbe tett kézzel a sült galambot, de már nem aggódom, nem problémázom. Az Úr sokszorosan bizonyította az elmúlt hét évben, hogy hűségesen gondoskodik, és betölti minden szükségemet. Jobban és bőségesebben, mint ahogy én valaha is kértem vagy elképzeltem volna.

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok panaszkodó fajta, nem terhelem bajaimmal a környezetemet, így lógok ki az átlag magyarok sorából. Megtanultam, hogy minden gondomat a Teremtőmmel beszéljem meg, neki szoktam panaszkodni, Ő a tanúja az önsajnálatomnak is. Ő úgyis ismer kívül, belül, hát tőle próbálok egy kis megértést, sajnálatot kapni. Persze tudom, hogy ez nem helyes, azért is vágtam bele a panaszböjtbe, hogy még gondolati szinten se panaszkodjak. Szüntelenül szemem előtt lebeg Pál figyelmeztetése a 2 Korinthusiakhoz 10:5-ből: „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre”.

A gondolataimat, a negatív, önsajnáló gondolataimat akartam Jézus segítségével legyőzni. Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. „Testben élünk, de nem test szerint hadakozunk.” (2 Kor.10:4). A csatatér az elménkben van, a harc a két fülünk között folyik. Minden alkalommal, amikor rajta kaptam magam, hogy önsajnáló gondolataim támadnak, azonnal segítségül hívtam Krisztust, az Ő erejét, emlékeztettem magam az Ő győzelmére, és arra, hogy én is győztes vagyok Őbenne. Akkor meg miért panaszkodom?? Nagyobb az, aki bennem él, mint az összes problémám, gondom, fizikai és lelki fájdalmam, nehézségem, megnemértettségem, bizonytalan helyzetem összességében. Mégis, száz nap alatt egyszer sem sikerült 21 napot végigcsinálnom úgy, hogy az Úrnak ne panaszkodtam volna valami miatt. De Ő nem vádol ezért, és már én sem vádolom magam. Sokat tanultam ez alatt az idő alatt önmagamról, Istenhez való viszonyomról. Nem volt hiábavaló, és nem volt teljes kudarc ez a 15 hét.

Megtanulni panaszkodás nélkül élni, élethosszig tartó folyamat. Mindannyian úton vagyunk, mindannyian máshol tartunk ebben a folyamatban. A lényeg, hogy ne adjuk fel! Kerüljünk egyre közelebb az áhított célhoz:: az elégedett, Krisztusban teljesen megbízó, hozzá egyre inkább hasonlító énünkhöz, aki szeretet és fényt sugároz a körülötte élőknek.

Ne adjuk fel! Vagy legalább vágjunk bele!

Bizony nem volt könnyű ez a kihívás. Azt hiszem, akik belevágtunk, mindnyájan elmondhatjuk, hogy beletört a bicskánk. Péternek annyiszor kellett újra és újrakezdeni a kihívást, hogy elrongyolódott a karkötője. Judit annyiszor keseredett neki a sikertelenségnek, hogy felfüggesztette a nekirugaszkodást. Pedig milyen könnyen teljesíthetőnek hangzik ez a kihívás! Nem adjuk fel, újra (és újra)kezdjük.

Hagyd, hogya panaszokat háttérbe szorítsák a hálák!

Hagyd, hogy a panaszokat háttérbe szorítsák a hálák!

A hála ellentéte a panasz, amivel olyan gyakran találkozunk. Az angol nyelvterületen a How are you? kérdésre illik pozitív választ adni, meglepő és udvariatlan lenne egy panaszos válasz. Azonban ha hazánkban tesszük fel a kérdést, akár egy barátnak, akár egy új ismerősnek, sátrat kell vernünk, hogy megvárjuk a válasz befejezését, ami a legtöbb esetben panaszcunami formájában tör elő a megkérdezettből. Mintha az ártatlan “hogy vagy?” kérdés egy vörös posztó lenne, provokáció, melyre csak a panasz lehetne a válasz. Miért vagy hálás? Van okod panaszra? Tedd mérlegre!

Nick Vujicic

Idegeskedsz, panaszkodsz, egy helyben állsz vagy bizalommal és hálával tovább lépsz? Teljesen természetes számodra, hogy van fedél a fejed felett, van tiszta ivóvized, válogathatsz az ételek között, van munkád, dúskálhatsz a ruhákban, van két erős kezed és lábad… Ezek bizony nem természetes dolgok, ezekért bizony adj hálát, mert sokaknak nem adatik meg a munkahely, lakás, a mindennapi étel, a tiszta ivóvíz, az egészség és nem kell a szegény országokig elmenni, elég csak a szűkebb hazánkban körültekinteni. Nehéz mindig elégedettnek lenni. Olyannyira, hogy oly sokszor elégedetlenek vagyunk mindenért. Csak a legjobbal érjük be, mert az jár nekünk, de kellően hálásak vagyunk-e, ha mindent megkapunk, ha mindenünk megvan? Beérjük-e a tökéletessel vagy még annál is többre vágyunk? Meg tudjuk-e élni a tökéletesség örömét, boldogságát? Lehet, hogy most is csak panaszkodsz és nem vagy képes észrevenni a jó dolgokat? Lehet, hogy csak a hibát keresed mindenben és mindenkiben? Ha így van, akkor itt az idő: tanulj meg örülni annak, amid van! Annyi mindenért lehetünk hálásak! Adj hálát az életedért, az egészségedért, a családodért, a munkádért… mindenért! Gondold végig naponta: miért lehetek hálás ma? Hogy a hála váljon szokásoddá a panasz helyett, vezess hálanaplót. Írj bele minden nap 3 dolgot, amiért hálás vagy. Hidd el, hamarosan már nem kell figyelmeztetned magad arra, hogy hálát adj és előbb-utóbb a panaszokat háttérbe szorítják a hálák.

Egy jó gyakorlat panasz ellen

Kutatások szerint minél erősebben érzi bárki is az emberi kötődést, a hálát, a kíváncsiságot, a barátságot és a lelkesedést, annál inkább elégedett az élettel. A pszichológusok szerint a boldogság egyik legfőbb eszköze a humor. Ráadásul az ugyanúgy fejleszthető, mint például az izom. (Forrás: webbeteg)

, , , , , ,

3 hozzászólás

Látogatás a BalatonNeten

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Szilvia élménybeszámolóját a BalatonNetről, azaz a Nemzetközi Evangéliumi Találkozóról, melyen Ildikóval vettek részt, egyben képviselve közösségünket, a Budapesti Szabad Metodista gyülekezetet.

Idén aug. 19-23. között rendezték meg a BalatonNetet

Idén aug. 19-23. között rendezték meg a BalatonNetet

Első nap – szerda

– erről lemaradtunk, különösen a zsidó táncházról…

Második nap – csütörtök

Szeverényi János reggeli áhítatot tart

Szeverényi János reggeli áhítatot tart

– 8.30 reggeli áhítat: kicsit borzongva ültünk be a sátor fűtetlen műanyagszékeire. A rendezvény doajenje, Szabó Dániel tartotta, és arról beszélt, hogy Isten kiszabadítja és visszahozza a fogságból az övéit, megépíti a romokat. Ugyanakkor Babilon, a fogvatartó gazdag, nagy város helyén ma sakálok laknak, ahogy a bibliai próféciákban megírták.

– 9.30 kezd robogni az úthenger, gyűlik a nép a nagy tornaterembe, az első ismerős, akivel összefutok Dani Eszter, akinek a házicsoportjába jártam évekig. Ahogy kezdünk, kiszólítják dicsőítéshez Mike Sámuelt és csapatát, az első két sorból (ami azt eredményezi, hogy hirtelen a frontvonalban találjuk magunkat, előttünk két üres sor székkel, de vidáman felállva dicsérjük az Urat), majd rövid bevezető keretében Szeverényi János evangélikus lelkész (a szervező Aliansz vezetője) mondatja el mindenkivel a Róma 8,38-at, azaz hogy Isten szeretetétől semmi nem választhat el minket. Ez nálam rögtön megkondítja a Szentlélekharangot, mert ugyanezt mondattam el (moderátorként) előző vasárnap én is a saját gyülekezetemmel.

– CB Samuel, az indiai pásztor következik előadásával, érdekes keleti ember szemével látni a Szentírást, az amerikai/európai keresztényeket. Kiválóan beszél arról, hogy sónak és világosságnak kell lennünk, barátságosnak és olyan helyet kell teremtenünk, az a jó város, élőhely, ahol a gyerekek jól érzik magukat. Szót emel a modern rabszolgaság, az emberkereskedelem, a rabszolgamunka ellen (SetFree mozgalmak – ebbe mi is bekapcsolódtunk tavasszal Kevin Austin nyomán).

– A délutáni szemináriumok közül elsőre Dr. Even Parkshoz ülünk be, kicsit késve, csak hátul kapunk helyet, az előadó töri a magyart, de érdekes előadást tart a lelki és testi problémákról, miért alakulhat ki, akár keresztényeknél is depresszió, magas vérnyomás stb.

– Ebédidő, lesétálunk az öreg platánsoron a Balatonhoz, és bámuljuk kicsit, aztán fázósan összehúzzuk magunkon a pulóvert, eszünk egy lángost, és visszasietünk a dombra. Megnézzük a workshopot, sok keresztény szervezet, kiadó van jelen egy-egy asztallal, a keresztény motorosok egymás után viszik el a merészebbeket próbakörre a Harley-Davidsonon nagy dübörgéssel…

– Este már idejében foglalunk helyet (a szélén, hogy ki-kilépve fotózni is tudjak). Szeverényi János azt mondja, olyanok vagyunk, mint mikor megemelkedik a víz, és a kacsák átúszkálnak a kerítések fölött… A dicséret után Orbán Attila lelkész és polgármester mond lendületes beszédet arról, hogy az ébredés saját magunkban kezdődik. „Boldog az a nép, amelynek Istene az Úr” Ézs 61,3. Bizonyságot teszünk – ha muszáj a szánkkal is. Merthogy úgy kell élni, hogy aki „szembejön”, lássa rajtunk… Nehézség – olaj a tűzre! Elmondja, hogyan adta nekik Isten a falu kocsmáját, ahol azóta Istentiszteletet tartanak, őt magát pedig a sok berzenkedés után olyannyira elfogadta a közösség, hogy megválasztották polgármesternek…

– A közösségi sátorban még Horváth István tart saját dalaival egy koncertet, de fáradtak lévén, hamar otthagyjuk és elhelyezkedünk barátságos szállásunkon, melyet a Zsidók Jézusért Misszió tagjai osztottak meg velünk.

CB Samuel azt mondta, ahol a gyerekek jól érzik magukat, ott van Isten országa...

CB Samuel azt mondta, ahol a gyerekek jól érzik magukat, ott van Isten országa…

Harmadik nap – péntek

– 8.30 Reggeli áhítat Szeverényi Jánossal. Süt a nap, szabadtéren vagyunk. Mikor kezdi, a jókora, háromszoros körbe rakott székek fele még üres, tíz perc múlva már serényen hozzák a pótszékeket a későn jövők. Dániel könyve, babiloni fogság, miért is foglalkozik egy hívő zsidó fiú a pogány, okkult diktátor álmával? Isten ott van mindenhol, a sötétségben is, és ismeri az elrejtett titkokat.

– A délelőtti előadás előtt összefoglaló az előző napról, aztán Mike Sámuel és a fiatalok, jó látni, hallani őket a színpadon. CB Samuel történeteket mesél Indiáról, arról, hogy a próféták nem csak Isten haragját hirdették, ők a remény emberei is, és Istennel semmi sem lehetetlen. Az Egyház feladata, hogy szeretetet és reményt hozzon az emberek közé. Hol van Isten Országa? Ahol béke van, igazság, biztonság és szeretet. Európa szép zöld. A harmadik világ kivágott fáiból készülnek a mi könyveink, ráadásul sok ezer tonna élelmiszert dobunk ki, miközben sokan éheznek. Jézus napirendje; együtt evett és ünnepelt a tanítványaival és a bűnösökkel is, de hajnal 4-kor már imádkozott…

– Ezután beiktatott rendkívüli közlemény – felkérik Johannes Reimert, hogy mondja el röviden azt, amit a szemináriumán tegnap. A menekültekről beszél, hogy arról gondolkodunk, nekünk mi a jó, de vajon megkérdeztük-e Istent, mi a szándéka?! Megjegyzi, hogy egyszer tőlünk, magyaroktól rettegett Európa, a németek imaösszejöveteleket tartottak, csak a nyilainktól mentse meg őket Isten… Hatalmas sikere van. Utána ténfergünk pár percet a napon, jólesik, elnézzük a labdázó, futkosó gyerekeket – nekik is, az ifiknek is van foglalkozás, program folyamatosan.

– Szeminárium – természetesen Johannes Reimerhez megyünk, azaz sietünk, hogy még jó helyet kapjunk. A migránsokról beszél, azokról a tapasztalatokról, amelyeket ő szerzett a más kultúrából jövő emberekkel. Nem férünk el a sátorban, utána nagy tapsot kap.

– Ebéd után a lehetőségek közül – a változatosság kedvéért – ismét Johannes Reimert választjuk. Az imaéjszakák fontosságáról beszél. Miért jobb kevés emberrel kezdeni, és hogyan működik ez a gyakorlatban, miért kapott az árvaház autót, és hogyan vált kereszténnyé a kurd vendéglős, akinél reggeliztek…

– Délután a Zsidók Jézusért Misszió mutatkozik be Tar Katával az élen, nyári nagyszabású evangelizációs kampányaikról vetítenek, és beszélnek a küldetésükről, a céljaikról.

– Az esti alkalmon Püski Lajos debreceni református tiszteletes viccesen demonstrálja mennyit árt a bizonytalan vezetés, és hogy a gyülekezet nem egy unalmas, vallásos klub, nem is valami szolgáltató cég, figyelni kell a misszióra és egymásra. Kis mobil templomok vagyunk – mondja. Szép, aprólékos grafikonokat hozott, melyek kevésbé élvezetesek…

– Simon Templar koncert, amiről megint csak elballagunk aludni, hagyjuk a fiatalokat nyüzsögni, nekik stand-up comedy program is van, kihallatszik a nevetés a sátorból. A szálláson még mi is lelkendezünk kicsit a többiekkel, amolyan pizsamaparti jelleggel, aztán bedőlünk az ágyba és reggelig csak a tücskök zenélnek az ablak alatt.

Balra CB Samuel, indiai főelőadó, jobbra Johannes Reimer az imaéjszakákról tanít, Dani Eszter tolmácsol

Balra CB Samuel, indiai főelőadó, jobbra Johannes Reimer az imaéjszakákról tanít, Dani Eszter tolmácsol

Negyedik nap – szombat

– Ma Varga György baptista lelkipásztor tartja a reggeli áhítatot, a felhős ég miatt ismét sátorban. Kicsit fázósan gyülekezünk, de rögtön bemelegszem, mikor azzal kezdi, hogy Ezékiel első fejezetét szeretné felhozni, ami szokatlan és zavarba ejtő képet ad Isten dicsőségéről. Képben vagyok, mivel pár napja olvastam (ott nyílt ki a Bibliám). Akkor nem
tudtam, miért ezt olvasom és miért az egész fejezetet… (Szeretem ezeket az apró bizonyságokat). Isten – noha hűséges és minden nap ugyanaz, néha szokatlan és ez jó, mert frissen tart minket. Jókat imádkozunk, közben emlékezik az ifikörről, amikor az egyszerű dicséret belefutott Isten jelenlétébe.

– A délelőtti előadáson CB Samuel folytatja történeteinek mesélését, közben igeverseket idéz. Isten az, aki megtisztít, visszahoz, megbocsát és szeret. Azt mondja, Indiában emberek ezrei vonulnak a Gangeszhez, hogy hitük szerint a fürdéssel lemossák bűneiket, mert érzik a terheiket. Jézus új szövetséget adott nekünk, újjáteremtett bennünket és arra hív, hogy
egész héten közösségben legyünk vele, ne csak vasárnaponként. János vízzel keresztelt, de Jézus tűzzel. Nem lehet bezárkózni, ő az elvonókúrásokat is vitte Istentiszteletre, fel kell vállalni azokat, akik szegények, nyomorultak, akik „zavarják” a középosztálybelieket. A kasztrendszer átkát meg kell törni, Isten országa a szívekben kezdődik, és a tévés igehirdető
nem helyettesítheti a gyülekezeti közösséget.

– Nemes egyszerűséggel maradunk az ő szemináriumán, ahol a misszióról beszél, ahogy Jézus elküldte a tanítványokat, akiknek lila gőze nem volt még a Szentlélekről, arról, micsoda vezetést jelent, és Péter életéről beszél, aki a pogányokhoz küldetett. Megemlíti, hogy Isten idegen kultúrákban is „otthagyja a lábnyomát”, és egyre többen keresik őt. Istent nem lehet beskatulyázni, Ő izgalmas és számtalan módon mutatja meg magát olyanoknak is, akik nem ismerik. Mesél saját tapasztalatairól, a helyes hozzáállásról és a feladatokról.

– Délután kisüt a nap, van egy szusszanásnyi időnk, és mivel kopog a szemünk, elmegyünk ebédelni, beszélgetni, terveket szőni. Annyi mindent hallottunk, a fejünk a varrás mentén repedezik. Valahogy haza kell vinni a gyülekezetnek is a jó ötleteket.

– Csak úgy kíváncsiságból betérünk Szabó Attila és Csilla előadására, akik Nepálban voltak több éves missziós úton. A nyelvet is beszélik, Csilla óvodás, kisiskolás gyerekekkel foglalkozott, hoztak videókat, nézzük a földrengést (idén áprilisban dőlt össze a szép templomváros és még sok minden), rozoga buszok csikorognak az utakon, aztán jakok hátán kocognak, másutt pedig gyalog is alig járható a meredély. Eldugott kis hegyi falvakban jártak, azt ették, amit kaptak, ott aludtak, ahol befogadták őket. Attila meséli, hogy egy helyen mikor az étkezés után továbbmentek, rosszul lettek, émelyegtek, szédültek, megálltak imádkozni egymásért. Mikor jobban lettek, mentek tovább. Visszafelé ugyanabban a faluban pihentek meg, ahol döbbenten meredtek rájuk. Mert hiszen megmérgezték őket, hogy ne hirdethessék az idegen istent…

– Este a nagy teremben Mike Sámuel nem csak a dicséretet vezeti, hanem ő az előadó is. Azt mondja, volt egy dicsőséges angyal, aki feltette a kérdést, ki a nagyobb… Isten országában az emberek felnéznek egymásra, a tagjai boldogok, ők só és világosság. Hogy hol van ez az ország? Hát a Sátán országának a közepén, a sötétségben világít. Megtudjuk, milyen a zombi keresztény, és ha a gyülekezet sündisznóállásba vágja magát, ott nincs külsős megtérő. Só vagyunk, de nem sóbálvány! Kecskemétről mesél, ahol a baptista gyülekezet pásztora, hogy az első nyári táborban az emberek fele új volt, nem hívő… akkor még, mert a dolgok változnak. Az sem biztos, hogy a party-arcok, a gazdagok, sikeresek lelkében, életében minden rendben van – de sosem tudjuk meg, ha nem beszélünk velük. Jézus feltámadt, mi pedig a magunk pici lámpásait visszük szerte…

– A szünet után színes fényekkel világítják meg a színpadot, jön Noel és Tricia Richards, férj-feleség, kedvesek, egyszerűek. Azt mondták nekik, zenéljenek úgy, mintha a barátaik nappalijában ülnének. Nos, ez Európa legnagyobb nappalija – jegyzi meg Noel mosolyogva. Noel Richards már sok évvel ezelőtt, 1997-ben szervezett egy nagy keresztény rendezvényt „Champion of the World” címmel, a londoni Wembley Stadionban. Azóta kicsit idősebb lett, de nem látszik rajta a 60 év, a dalai pedig egyre jobbak. Idén harmadszor van nálunk, Magyarországon, fellépett az Ez az a nap rendezvényen is. Pár szóval kis történeteket mesélnek egy-egy szám között. A mondanivalójuk belesimul a BalatonNet előadásai közé. Pedig nem volt megbeszélve… Hatalmas sikerük van.

Ötödik nap – zárás – na erről megint lemaradtunk…

Mindent összevetve, jó kis edzőtábor volt, jövőre is ott a helyünk.

, , , , , , ,

Hozzászólás

Panaszböjt: a 21 napos kihívás

Számtalanszor vágunk bele különféle erőpróbákba – pl. fogyókúra, teljesítménytúra, böjt -, szeretjük az fizikai, valamint lelki erőnlétünket próbára tenni. Gyülekezetünk számára sem idegenek a próbatételek, korábban Larry egy 30 napos kihívás teljesítésére buzdított minket, amelyet persze bármikor újra és újra lehet kezdeni (különösen annak, akinek még nem vált jó szokásává).

Egy korábbi kihívás

Egy korábbi kihívás

Egy állandó felhívásunk az időnk 1%-ának átadása Isten számára. Ennek célja, hogy fokozatosan több és több időt töltsünk Istennel.

Ez is egy nagyon fontos kihívás

Ez is egy nagyon fontos kihívás

Ildikó két héttel ezelőtt egy újabb próba teljesítésére buzdította a gyülekezet tagjait, ez nem más, mint a 21 napos panaszböjt. Az eredeti ötlet egy kansasi lelkésztől, Will Bowentől származik, aki egy világméretű panaszböjt elindítását tűzte ki célul 2007-ben. A kezdeményezés első vasárnapján mintegy 250 lila szilikon karkötőt osztottak szét a gyülekezetben. A karkötők csupán emlékeztető funkcióval rendelkeznek, a gyülekezet arra használta ezeket, hogy emlékeztesse magát az alábbiakra: ne panaszkodj, ne kritizálj, ne pletykálj! A lelkész felszólította őket, hogy tartózkodjanak a panasztól legalább 21 napig, mert ennyi idő kell, hogy egy rossz szokást megtörjünk. A kihívás hírét újságcikkek, blogok, valamint a People magazin is leközölte. A lelkészt a “The Oprah Winfrey Show”-ba is meghívták, hogy beszéljen a kezdeményezésről. Hamarosan a világ minden tájáról érdeklődtek a program iránt: Oroszországból, Dél-Amerikából, Ázsiából is csatlakoztak hívők és nem hívők egyaránt. Hazánkban 2015. nyarán lehetett találkozni ezzel a kihívással.

Egy komoly, 21 napos kihívásba kezdtünk: panaszböjtöt tartunk

Egy komoly, 21 napos kihívásba kezdtünk: panaszböjtöt tartunk

Ha azt gondoljuk, hogy egy lelkésznek milyen könnyű ezt a panaszmentességet megtartani, nagyot tévedünk! Will Bowen lelkipásztornak is majdnem egy évbe telt, mire eljutott a 21 panaszmentes napig. Nem könnyű tehát ez a feladat. Igazi, komoly próbatétel. Mi azonban bizakodva állunk a siker előtt és mi is elindítottuk a “21 nap – panaszmentesen!” – kihívást kis gyülekezetünkben, hogy kivonjuk magunkat az általános, össznépi panaszkodásból, megpróbáljunk a nehézségeink helyett a hálánkra koncentrálni, hálás szívvel örülni mindannak, amink van.

Mindig ugyanaz a lemez? Változtass!

Mindig ugyanaz a lemez? Változtass!

A “panasz-diéta” összefoglalója, játékszabályai:
– Ne panaszkodj 21 napon át!
– Viselj egy – bármilyen – karkötőt, ami figyelmeztet erre!
– Cseréld meg a karodon, ha mégis panaszkodsz, és kezdd elölről a 21 napot!
– Cél – 21 napig panaszkodás nélkül egy karon viselni a karkötőt.
– Vond be a barátaidat is!

Figyelmeztessük magunkat!

Figyelmeztessük magunkat!

Ne feledd tehát: panasz helyett adj hálát! „Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért…” Zsoltárok 107,8

A böjtről ezt írja a wikipedia: “A böjt tartózkodás az evéstől, ivástól, vagy valamilyen tevékenységtől.” És mi a panasz? Sokféleképpen mondhatjuk még: észrevétel, reklamáció, zokszó, kifogás, sérelem, kellemetlenség, méltánytalanság.

Maga a karkötő egyszerű, ám komoly célt szimbolizál

Maga a karkötő egyszerű, ám komoly célt szimbolizál

Ha írnod kellene egy listát azokról a dolgokról, amelyekért hálás vagy és egyet azokról, amelyek a sérelmeidről, panaszaidról szólnak, vajon melyik lenne hosszabb? A magyar ember a panaszkodásban világbajnok, szóval ez a kihívás bizony nagyon is nekünk, magyaroknak szól! Tanuljunk meg hálásak lenni!

, , , , , , ,

4 hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: