Szabó György: Kincsek és kacatok

Egy keresztyén apuka feljegyzései

Minden szülőnek a gyermeke, a kicsikéje, a szeme fénye a legfontosabb a világon, igazi kincs! Három gyerek pedig egyenesen felbecsülhetetlen értéket jelent! Fontos minden életkori szakaszuk, szavuk, mondatuk, ötletük, grimaszuk… A szerző lelkesen, vidáman, tele kedvességgel vezeti be az olvasót a kincsei közé. Játékos, humoros, frappáns, mégis elgondolkodtató történetek füzéréből áll a kötet.

Hallott már olyat valaki, hogy három gyerek mellett unatkoznak a szülők? Én még soha! Szabó György és felesége sem tölti unalmasan mindennapjait gyermekei társaságában. A szerző hétköznapi életük szituációit vonultatja fel az olvasó előtt, melyeket párhuzamba állítja a keresztyén élet kihívásaival. Az írások alapján felismerhetjük, hogy a picik rácsodálkozása a világra eléggé hasonlít ahhoz, ahogyan mi, Isten gyermekei ámulunk a Teremtő nagyságára, reagálunk mindennapi szeretetére.

Apa, segíthetek? – furakszom oda sokszor mennyei Atyámhoz. Segíthetek építeni azt a bizonyos mennyek országát, amiről mindig mesélsz? Olyan jó ötleteim vannak! Megoldom, csinálom, csak nézd meg! Mire ő azt mondja elnéző mosollyal: Persze, csináld csak! De ne egyedül, csináljuk együtt! – És tudom, igaza van, így lesz a legjobb! (10. oldal)

Annyiszor hallhatunk apa nélkül felnőtt gyerekekről, vagy hogy az apa csak a munkájának él, nincs ideje kivenni a részét a nevelésből, s hogy mennyire nincs a mai gyermekeknek igazi apaképük. A szerző bizonyítja, hogy egy dolgozó, gyülekezetben szolgáló apa is a család fontos része tud lenni, sőt, annak kell lennie, hogy biztosítsa gyermekei egészséges lelki fejlődését. Egy igazi apa olyan – pontosabban megpróbál olyan lenni -, mint a mennyei Atyánk.

A Kálvin Kiadó fennállásának 20. évfordulója alkalmából kiírt szerzői pályázat egyik díjnyertes műve a Kincsek és kacatok. A szerző, Szabó György saját rajzaiból készült a könyv illusztrációja.

A zsoltáros írja: “…vessződ és botod megvigasztal engem” (Zsolt 23,4). Lám, még maga az Úristen sincs meg bot nélkül! Igaz, ritkán tartja meg magának, inkább az emberei kezébe nyomja: Mózesébe, Dávidéba, Illésébe. Lám, lám! Ő nem fél tőle, hogy a botot, a hatalmat hordozó, vagy a vezetés felelősségét jelentő pásztorbotot egyszerű, esendő ember kezébe adja. Sőt! Direkt csinálja! Tudja, hogy veszélyes vállalkozás a kezükbe adni, mégis vállalja a kockázatot, mert tudja azt is, e nélkül sosem nőnek önmaguk fölé az általa kiválasztottak! Tudja, hogy így lesznek igazán azzá, akivé válniuk kell, és akikre büszke lehet! Felelős, bátor, önmagukat és küldetésüket felvállaló férfiakká! (40-41. oldal)

Miken morfondírozik egy háromgyermekes keresztyén apuka? Van-e hasonlóság a gyermeknevelés és Isten rólunk való gondoskodása között? Mi köze a játszótéri tízparancsolatnak Istenhez? Egy hívő apa küzdelmei különböznek-e a világi apákétól? – Ezekre és más kérdésekre találhatunk választ a Kálvin Kiadó 2013-ban megjelent könyvében.

Ami a szülőknek örökre kedves emlék marad, az másoknak talán kacat, de… Ez a könyv nem akar hivalkodni, okoskodni, nevelni tanítani, egyszerűen apai szemmel őszintén beszél a család nagyszerűségéről, Isten végtelen szeretetéről, a hozzá tartozás örömeiről. Garantáltan nem csak a kisgyermekes apukák számára élvezetes olvasmány!

Te mit csinálsz, ha lelkileg lemerültél, ha holtponton vagy? Hogy töltődsz fel újra? Én nem vagyok képes ilyenkor mély teológiai eszmefuttatásokat végigkövetni. Az igazat megvallva az igeolvasáshoz sincs türelmem, és az imádságoknál is mindig elkalandozik a figyelmem. Nekem a dicsőítés az a műfaj, ami képes ilyenkor feltölteni. Nem ének vagy zene ez csupán, sokkal több annál! (25. oldal)