Mijnders-Van Woerden: A könyves asszony

„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Jn. 15,12.

Az angol Gladys Aylward (1902-1970) huszonhét éves korában érezte, hogy elhívást kapott: „Legkevesebb 200 misszionáriusra lenne szükség Kínában, hogy az Isten igéjét hirdessék a többmilliós kínai népnek, akihez még nem jutott el Jézus Krisztus megváltásának örömhíre. – szólt a felhívást körülölelő újságcikk. Attól kezdve egyébre sem tudott gondolni, mint a kínaiak nagy lelki szükségére.”

Bár a Kínai Belterületek Missziójának bizottsága nem javasolta misszióra, ő mégis spórolt pénzén, saját felelősségére Kínába indult 1932 októberében. Veszélyekkel teli volt az út, ám Kínában kezdődtek az igazi megpróbáltatások.

Kínaiakra hasonlító termete, fekete haja miatt a helybeliek könnyebben befogadták, de az idegen asszony által hirdetett evangéliumra sokáig nem voltak nyitottak. Áttörés akkor történt, amikor Aylward az idős misszionáriussal, Mrs. Lawsonnal fogadót nyitott Jangcsengben, ahol különleges szolgáltatást kaptak a betérők: vacsora után gyönyörű történetek felolvasását egy különleges könyvből, a Bibliából. A fogadó hamar elhíresült, Aylward kisasszonyt mindenki „könyves asszony” néven emlegette. Aylward a helyi mandarin figyelmét és tiszteletét is kivívta, akitől megtisztelő kormányzati megbízatást kapott: egy évezredes hagyománynak véget vetve betiltották a lánygyermekek lábainak elkötözését. E feladatnak köszönhetően a Biblia tanításai a legeldugottabb településekre is eljutottak, nemcsak a férfiakhoz, hanem a nőkhöz és a gyerekekhez is. A látogatások alkalmával Aylward számos magára hagyott gyermeket magához vett és a vendégfogadóban nevelt fel. Mindegyiket a Krisztusban való töretlen hitre tanította, így felnőttként hű keresztyénekké lettek.

Egy napon, amikor zavargás tört ki a helyi börtönben, s a rabok egymást ölték, a börtönigazgató Gladyst küldte be a dühöngő foglyok közé, mondván: „Téged nem tudnak megölni, mert keresztyén vagy. Azt mondtad az embereknek, az élő Isten küldött téged Kínába, és az élő Isten benned lakik. Egy istent nem lehet megölni!” És a csoda megtörtént, Gladys szavára elcsendesültek a zavargások. Az elítéltek Aj-vo-tö néven hívták őt, ami senhszi nyelvjárásban azt jelenti: „aki szeret minket” vagy „az anya, aki gondunkat viseli”. Ettől kezdve így szólította mindenki Gladyst.

Gladys Aylward evangelizált egy tibeti kolostorban is, ahová addig nő soha nem tehette be a lábát. Csodálatosak Isten útjai! És még őt is felhasználta arra, hogy üzenetét a tibeti buddhistákhoz eljuttassa. Isten készített elő mindent, ő nyitotta meg a kolostort előttük! Gladysnek meg kellett elégednie ennyivel: feladatát elvégezte. Soha nem tudhatta meg, hogy vajon tanúságtétele nyomán valóban az élő Istenhez tértek-e a szerzetesek.

1940-ben, a Japán megszállás idején már több mint száz gyermekről gondoskodott Gladys. Akkor is járta a falvakat és hirdette Isten szavát, s mivel árulónak tartották a japánok, magas vérdíjat tűztek a fejére. Amikor a japán csapatok már a közelben voltak, a könyves asszony a gyerekekkel hetekig vándorolt a magas és kopár hegyeken keresztül a Sárga-folyóig, így mentve meg a gyerekeket a japán terrortól. A misszionárius e küldetésbe majdnem belehalt.

Mao Ce-tung idejében Aylwardot a kommunisták szabotázzsal vádolták, a párt munkájának kerékkötőjét látták benne. A kontroll gyakorlásával megbízott párttagok folyamatosan kommunista ideológiával traktálták a keresztyéneket. Aylward kisasszonyt nem engedték többé a diákok közelébe. A népi törvényszék úgy vélte, radikális tisztogatásra van szükség: „Minden keresztyén a párt ellensége, a bebörtönzésük értelmetlenség, mert minden falat kenyér és minden korty víz, amelyet nekik adnánk, csak pazarlás lenne, hiszen megátalkodott, hajthatatlan ellenségek.” Az ítéletvégrehajtók lélegzetelállító gyorsasággal ott teremtek, éles pallos a kezükben, és a rögtönzött vérpad is készen állt. Elsőnek egy szépséges ifjú lányt szólították, aki magabiztosan állt elő, anélkül, hogy egy kicsit is megingott volna. Tekintete tiszta és nyugodt volt. Sorstársaira nézett és harsogó hangon kiáltotta: „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? Olybá tekintenek, mint vágó juhokat. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk azáltal, a ki minket szeretett.”

Gladys 1957-ben Tajvan szigetén tudott megállapodni, ahová a kommunizmus nem vethette meg a lábát. Tajvanon végre találkozhatott néhány gyermekével azok közül, akiket korábban, a japán megszállás idején, élete kockáztatásával átvezetett a hegyeken. A könyves asszony újra árvákat kezdett örökbe fogadni, majd egy árvaházat alapított Tajpejben, amely ma is az ő nevét viseli.

Ez az asszony nem ismert lehetetlent, mert tudta, az Úr van vele. Gladys Aylward képes volt megannyiszor erőt meríteni az engedelmességből: legyen meg a te akaratod! Mi, a XXI. századi keresztények képesek vagyunk-e erre?

Mijnders-Van Woerden A könyves asszony című életrajzi könyve a Koinonia Kiadó gondozásában jelent meg 2004-ben.

  1. #1 by dell streak 7 on 2011. október 24. hétfő - 16:11

    There are some interesting points in time in this article but I don’t know if I see all of them center to heart. There is some validity but I will take hold opinion until I look into it further. Good article , thanks and we want more! Added to FeedBurner as well

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: