kozhely

Ez a felhasználó nem osztott meg életrajzi információkat

Főoldal: https://kozhely.wordpress.com

Nem vagy egyedül! (napi áhítatok)

Kedves (Köz-hely) Barátaink! Lelkészeinktól továbbra is minden nap hallhattok áhítatot, bátorító üzenetet. Ha imakérésetek van, a bejegyzéseknél vagy telefonon, e-mailben jelezzétek! A viszontlátás, a személyes találkozás még várat magára, addig is tápláljátok magatokat szellemileg ezekkel a kis üzenetekkel, olvasssátok sokat a Bibliát és imádkozzatok!

Péter ebben az üzenetében a kitartó imádkozókról, közbenjárókról beszélt:

“Jábes pedig testvéreinél tiszteletreméltóbb vala, és azért nevezé őt az ő anyja Jábesnek, mondván: Mivelhogy fájdalommal szülém őt. És Jábes az Izráel Istenét hívá segítségül, mondván: Ha engem megáldanál és az én határomat megszélesítenéd, és a te kezed én velem lenne, és engem minden veszedelemtől megoltalmaznál, hogy bút ne lássak! És megadá Isten néki, amit kért vala.” 1Krónika 4,9-10

Zsuzsi az élő hitről beszélt.

“Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Jakab 2,14-19

Larry a nehéz időkben is jelen lévő szeretetről beszélt.

“Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” Kolossé 3:12-17

Péter egy teljes gyógyulásról beszélt a Lukács 17,11-19 versek alapján:

“És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által. És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence pedig hol van? Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.”

Zsuzsi itt a lélek gyümölcseiről beszélt a Lukács 13,6-9 alapján:

“És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

Larry a békességről beszélt:

“Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Róma 5,1

Pál apostol itt beszél az Istennel való kapcsolatunkról. “megigazulván” szó itt azt jelzi, hogy egy megszakadt kapcsolat helyre lett állítva. De melyik kapcsolatunk szakadt meg? A kapcsolatunk Istennel megtört, a bűn miatt. A történelem során az emberek megpróbálták helyreállítani ezt a megszakadt kapcsolatot. Az Ószövetségben áldozatokat hoztak a templomban. Az Újszövetségben farizeusok próbáltak szigorúan engedelmeskedni a törvénynek (és másokat ítéltek meg, ha nem sikerült nekik). Manapság az emberek megpróbálnak jó cselekedeteket tenni, vagy legalábbis nem ártani másoknak. De ezen dolgok egyike sem elég ahhoz, hogy véglegesen helyreállítsuk az Istennel való kapcsolatunkat. De ha ez igaz, akkor hogyan lehetünk megigazulva? Pál azt mondta, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ez az “békesség Istennel” jelentése. Ma a legfontosabb kérdés az, hogy van-e békességed Istennel?

A Róma 10,9-10 azt mondja, hogy:

“Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”

Csak miután „békességed van Istennel”, akkor tapasztalhatod meg „Isten békéjét”. Mi az Isten békessége? Pál segít nekünk ezt megérteni minden levelében, de különösen a filippieknek címzett levelében.

Olvassuk a Filippi 4,4-7-et:

“Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Isten békessége akkor jön hozzánk, amikor imádsággal és hálaadással mindenben hozzá járulunk. Ennek eredménye az, hogy képesek leszünk örülni, függetlenül a körülményektől. Szelídek leszünk. Nyugodtak leszünk és nem fogunk aggódni. Megtapasztaljuk Isten békességét, olyan békét, amelyet a világ nem ért meg, és amelyet nem tudunk megmagyarázni. De ez a béke uralkodik a szívünkben és a fejünkben.

Hála Istennek! Az imádság a kulcs, hogy Isten békességét megtapasztalhatjuk. És békesség Istennel a hatékony ima kulcsa.

, , , , ,

Hozzászólás

Mindig fordulj Istenhez! (napi áhítatok)

Továbbra is otthon maradásra buzdítanak minket, mi pedig mindenkit arra buzdítunk, hogy az otthon töltött időt töltsétek azzal, hogy Istenhez fordultok.

Minden nap egy rövid áhítatot hallhattok tőlünk a Közhelybarátok Facebook csoportban, de itt is visszanézhetitek az elhangzottakat. Imádsággal, Bibliaolvasással tudjuk fenntartani lelkünk egészségét. Isten igéje által életünkre kapunk útmutatást, felbuzdul a szívünk, erőt és bátorságot meríthetünk belőle minden napra, különösen míg vissza nem rendeződünk a régi kerékvágásba. Tápláljátok magatokat szellemileg ezekkel a kis üzenetekkel, olvasssátok sokat a Bibliát és imádkozzatok egymásért, az országért, a világért! Kitartást és erőt kívánunk erre az időszakra, továbbá békességet és egészséget!

, , , ,

Hozzászólás

Szeretetünk kimutatása a nehézségekben (napi áhítatok)

Lelkileg, érzelmileg nehéz időket élünk a koronavírus miatt. A kialakult érzelmi bizonytalanságra a legjobb gyógyír a türelem, szeretet, hit és az egymásért való imádság. A mostani napokban különösen fontos, hogy imádságban támogassuk egymást.

Miért imádkozhatunk? A vírus terjedése ellen, az idősekért, a betegekért, az emberek fegyelezettségéért, a vezetőkért, az egészségügyi dolgozóinkért, egymásért. Aggodalmaskodás helyett imádkozz te is!

Budapesti és győri gyülekezetünk pásztorai naponta üzenettel, bátorítással készülnek, melyeket a Közhelybarátok oldalon, a Facebookon követhetitek napi szinten.

Tóth Sándor Péter zenés üzenetében arra keresi a választ, hogy hol imádkozzunk?

Mecséri-McNamara Zsuzsa a 2Korinthus 13,5 alapján készült üzenetével.

Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.

Larry Winckles áhítatának témáját a Filippi 1-ben találhatjuk, az első verstől a 11-ig. Ez egy nagyon fontos üzenet, amit Pál Apostol küldött a hívőknek, akik Filippiben laktak. De ez nekünk is egy fontos üzenet a mai napon.

1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt:
2 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok,
4 és mindenkor
minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért,

5 mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig.
6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.
7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben.
8 Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével;
9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel;
10 hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára,
11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására. (Filippi 1)

Az világos, hogy Pál szerette a Filippieket. Ők voltak a lelki gyermekei. Ennek a levélnek a célja az volt, hogy bátorítsa őket hitben. Ahogy akkor volt, így lehet ma is az, a mi számunkra.

Először, a gyülekezeti lelkészek hálásak értetek. Minden nap imádkozunk értetek. Minden nap gondolunk rátok. És azt is hisszük, együtt Pál Apostollal, hogy „hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Pál Apostol nagyon nehéz körülmények között volt. De nem adta fel a reményt! Mi is nagyon nehéz körülmények között vagyunk, de nem szabad feladnunk a reményt. Bízzunk Jézus Krisztusban!

Hogyan mutatjuk ezt? Úgy, hogy szeretünk egymást. És nemcsak szó szerint, hanem gyakorlatban is. Hogyan tudunk segíteni a szomszédoknak? Hogyan tudunk segíteni az időseknek? Hogyan tudunk segíteni azokon, akik magányosak? Gondolkodnunk kell róla és imádkoznunk, és aztán cselekedjük meg. Ilyen módon teljesíthetjük Pál imáját a kilencedik versben, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel.

Ne felejtsetek el, ami az 5 Mózes 31:6-ban van írva, — 6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy itt van nekünk ez a lehetőség, hogy jobban megtudjuk megmutatni a te szeretetedet ebben a nehéz időszakban. Segítsd meg minket, hogy hűségesek és bátrak legyünk.
Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

, , , , ,

Hozzászólás

Tanuljunk a zsoltárosoktól!

Az év elején a Zsoltárok könyvét tanulmányoztuk. Némely zsoltár már első versétől bizakodó hangulatú, míg más zsoltárok az irányveszetett ember panaszaival kezdődnek. Szerencsére a legtöbb ilyen zsoltárban végül helyreáll a jó irányultság. A legtöbb kiválasztott zsoltárban ezt az iránybéli visszatalálást vizsgáltuk.

Péter januári tanítása az alábbi keretben olvasható:

Amikor elkezdtük ezt a sorozatot, Larry elmondta, hogy nem minden zsoltár olyan mint a századik, amely egy az egyben egy lelkesítő magasztalása Istennek, amiből szinte sugárzik, hogy szerzője a jó irányba tekint. Vannak olyan zsoltárok is, amelyeknek először rossz az iránya és panaszos a hangvétele, mégis Istennek szólnak. Dávid éveket töltött el üldözöttként, többször elárulták és elhagyták őt, különösen az fájhatott neki, hogy Saul király, aki korábban fiává fogadta, most hazug vádak alapján üldözni kezdte.Ez az idézet, Somlyó György költő verséből való, aki Dávid Király dilemmáira olyan jól ráérzett:

„Eredj el, és az úr legyen veled!” –
mondá akkor Saul, s fogtad a parittyát;
s ki urad-istenedre szórta szitkát,
isten segedelmével elveszett,

s a kora dicsőség kapuja nyílt rád.
De ezután jött csak a nehezebb:
attól futni, kiért győzött kezed;
s lett menedéked barlang és a síkság.

Mert legnagyobb próba nem Góliátot,
nem az Ormótlant és Idomtalant
legyűrni – de azzal szemben kiállnod,

ki orvul ellened tör, bár te érte
küzdöttél, életedet sem kimélve,
s akiért zengett kezedben a Lant.

Dávid ismerte a magányt és a kiszolgáltatottságot. Üldöztetésének idejében, éjszakánként nem volt mellette olyan ember, aki biztatta volna, aki lelket öntött volna belé. Csak és egyedül Istenhez fordulhatott, neki öntötte ki sírva a lelkét, megváltójára zúdította minden szomorúságát. Ezeket a panaszimákat Dávid le is jegyezte, nem szégyellte az utókor előtt sem, így ma is olvashatjuk. Ilyen a 10. zsoltár és ilyen a 13. zsoltár is, amit most megvizsgálunk.

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Uram, meddig felejtkezel el rólam végképpen? Meddig rejted el orcádat tőlem? Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam? Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra; Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok. Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

Nemcsak panaszkodásról van szó. Dávid – bár rögtön megszólítja Istent – számon is kéri tőle szorult helyzetét. Így vívódik a lelkünk a próbák között, mert úgy tűnik, mintha éppen a gonosz győzne, mi pedig csak noszogatjuk az Urat, hogy tegyen már valamit. Ilyen hangulatú mondatokat olvashatunk Ábrahámtól is, amikor arról panaszkodik, hogy nincs utódja (1Mózes 15, 1-3.), és Gedeontól, amikor számon kéri Istentől a nagy csodákat és kesereg az idegen megszállás miatt (Bírák 6,13), és Jeremiástól, aki egész könyvnyi versgyűjteményben sírja ki magából bánatát. De még bizony Jézus is így tesz amikor éppen Dávid egyik panaszos zsoltárát idézi (22) a kereszten: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Jézus bűnt soha el nem követett, mégis úgy kellett szenvednie, mint egy bűnözönek. Át kellett élnie az Istentől való elszakadás érzését, amikor a mi bűneinket magára vette és elhordozta a kereszten. Őt is úgy provokálták, mint Dávidot és más zsoltárírókat: “Hol van a te Istened?” (Zsoltárok 42,11)

Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. (Máté 27,39-42)

Saját főpapjai is csúfolták őt, az egyetlen igazi főpapot! Mi mást is tehetett volna Jézus? Ezen elhagyatott állapotában is az Atyához fordult. Nemcsak számonkérés hagyta el az ajkát, hanem felajánlás is: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet! (Lukács 23,46)

Dávid zsoltára is, bár az elején irányvesztést mutat, mégis visszatalál végül a jó irányba. Először úgy tűnik neki, hogy nemcsak az ellenségek rosszindulatával kell számolnia, hanem azzal is, hogy Isten talán elhagyta őt. Szerencsére azonban nem áll meg ennél a megállapításnál, hanem elkezd lélekben harcolni! Isten segítségét kéri:

Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra! (13,4)

Mindeközben Isten igazságát kívánja megvédeni első sorban, nem pedig saját magát:

Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem! (13,6)

Dávid az imája végére eljut addig a pontig, ahol végre meg tud nyugodni, ahol megerősödik a hite. Úgy vélem, az ebből a tanulság, hogy amikor a gödörben vagyunk, még kilátástalan helyzetünkben is el kell valahogy kezdenünk azt az imát, még akkor is, ha szörnyen rossz hangulatban indítjuk el. De legalább elindítjuk, akkor éppen ez a legfontosabb! Lehet, hogy negatívan indítunk, lehet, hogy panaszkodással. Nem baj. Lényeg, hogy ne hagyjuk abba. Lehet, hogy számon kérjük Istent és magunkat kezdjük igazolni. Nem baj. Lényeg, hogy ne hagyjuk abba. Ha kitartóak vagyunk, el fogunk jutni arra a pontra, ahol fohászunk letisztul, bizalmunk feleszmél: megjelenik a hálaadás, a kegyelem, megjelenik Isten jósága, eszünkbe jutnak azok az esetek, amikor Ő annyi jót tett velünk. A végén akár dalra is fakadhatunk, énekelhetünk egy itt megtanult dícséretet, vagy spontán dalba kezdhetünk. A rossz érzés ilyenkor már elpárolog, az áthatolhatatlannak látszó akadályok most eltörpülnek. A kísértő odébbáll, a békesség betölti a szívünket.

Érezhető Dávid zsoltárában, ahogy a szerző tekintete a körülmények felé irányul először, majd onnan szépen visszafordul Isten felé. Pedig a körülmények nem változtak meg a rövidke ima alatt (mindössze hat vers). Valami mégis változott, valami sokkal fonosabb: a szív állapota. Ez a hit, ahogy a láthatóról, amely múlandó, a fókusz átkerül a láthatatlanra, amely örökkévaló.

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 2Korinthus 4,17-18

Ha belegondolunk, hogy Pál mennyit szenvedett életében, akkor látjuk meg igazán a hitet az ő szavai mögött, amikor pillanatnyi, könnyű szenvedésről beszél. Dávid hite is így működött, újra és újra feltornászta magát azzal, hogy felidézte magában Isten szavait és imádkozott. Ezért nem cenzúrázta Dávid ezeket a zsoltárokat, ezért nem szórta ki őket a gyűjteményből. Inkább példaként állítja azokat elénk: Látjátok milyen rossz lelkiállapotban voltam? Látjátok, hogy jöttem ki belőle? Csináljátok ti is így! Itt a példa! It van még egy és még egy! Ne szégyeljétek Isten előtt az érzéseiteket, hanem inkább öntsétek ki előtte szíveteket és kérjétek az Ő segítségét, ahogy én is tettem!

A módszer azóta sem változott és Isten sem változott meg. A hit mindannyiunké lehet, csak kövessük a hit hőseit. Nem kell Dávidnak vagy Pálnak lennünk, hogy működjön. Isten minket is elhívott, a mi imánk is ugyanolyan fontos neki, mint bárki másé.

Itt van még néhány hasonló ima a Szentírásból: 77-es zsoltár, 73-as zsoltár, Ésaiás 53,11-17, Siralmak 3,18-23

Ezek a lejegyzett imák kincsek. Sokszor voltam magam alatt, már-már az őrület küszöbén, és nem volt senki, aki ezeket megosztotta volna velem. Pedig milyen jó lett volna, ha akkor épp ezek a vígasztalások kéznél vannak. Nem vagy egyedül az állapodottal, mások is átélték és túlélték, majd leírták, hogy milyen nehéz volt, és azt is hogy milyen jó volt, hogy kitartottak benne és, hogy milyen jó volt utána. Értünk írták le: teérted, énértem és a testvéreinkért. Megértem, hogy kísért az elkeseredettség, de hidd el, ezekben a helyzetekben lehet igazán megismerni Isten szabadítását. Most edződik a hited, hogy el tudd majd venni Istentől a neked készített áldásokat. Kérlek, ne gyökerezz bele a keserűségbe, mert akkor elvágod magad az egyetlen segítségtől. Imádkozz nagyon és nézz előre Jézusra, nézz a próbák céljára és nézz az örökkévalóságra. És ha hátra is nézel, csak az Istentől kapott korábbi bizonyságaidra és szabadításaidra nézz. Rengeteg ilyen van. Isten nem ígérte, hogy nem lesznek nyomorúságok, de azt megígérte, hogy soha nem hagy el!

Buzsik Zoltán barátunk segítségével feltámasztottuk a prédikációk rögzítésének hagyományát. Visszanézhető három közelmúltbeli tanítás a zsoltáros sorozatból.

Zsuzsi beszélt a 30. és a 150. Zsoltárokról:

Péter a 40. Zsoltár alapján beszélt Dávid jellemfejlődéséről:

, , , ,

Hozzászólás

Programszünet

Kedves Közhelybarátok!

A kormányzati és önkormányzati járványügyi rendelkezésekre való tekintettel a Köz-Hely bizonytalan időre felfüggeszti összes programját, beleértve a vasárnapiakat is.

Maradjunk otthon és töltsük el értékesen időnket! Tartjuk a kapcsolatot, a veszélyhelyzet ideje alatt is elérhetőek vagyunk telefonon és online. Bízunk abban, hogy a járvány mihamarabb véget ér, és újra találkozhatunk rendezvényeinken biztonságban!

Szeretettel, a Köz-Hely szolgálattevői

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 4. rész

Izsák Norbert a hetedik parancsolatról tanított.

Ne paráználkodj! (2Mózes 20,14)

tanitas_tizparancsolat

Tudjuk, hogy a Tízparancsolat nem egy javaslatgyűjtemény. Ha valaki azt mondja, ne csináld ezt vagy azt, akkor nem a hála ébred fel benned. Bizonyos dolgoknak ellen tud állni az ember, de bizonyosaknak nem tud. Hogy van ez? Ha azt mondják, hogy “Ne gondolj a rózsaszín elefántra!”, akkor biztos, hogy arra gondolsz. Az ember lázad minden szabály ellen. A természetünkben van, hogy ami tilos, azt kívánjuk. Ferenc pápa szerint a szexualitást a legsötétebb bűnként írjuk le, ezért bátran, szabadon pletykálkodunk, irigykedünk, mintha ezek súlytalan bűnök lennének. A kedvenc bűneinkre nem teszünk hangsúlyt, a tőlünk távol lévőket annál jobban hangsúlyozzuk (ld. képmutatás).

A hetedik parancsolat így hangzik: ”Ne paráználkodj!”, melynek eredeti jelentése: ”Ne légy házasságtörő!

Dr. Joó Sándor 1964-ben elhangzott prédikációjában erről a parancsolatról tanít, mely itt meghallgatható: https://joosandor.hu/predikacio/1964-08/ne-paraznalkodj-7-parancsolat-1-resz

Kérdés: “Mire tanít a hetedik parancsolat?”

Felelet: “Arra, hogy Isten megátkozott minden szemérmetlenséget. És mert mi is szívbéli őszinteséggel megvetjük azt, így szemérmetes és mértékletes életet éljünk úgy a szent házaséletben, mint azon kívül.” (Heidelbergi Káté 108. kérdés – felelet)

A párkapcsolatok és a kiégés összefüggéséről Pál Feri atya tanítása olvasható-hallgatható meg itt: https://www.palferi.hu/hanganyagok/2015-2016/2016-02-02/

akarsz-e meggyogyulni

Gyökössy Endre Akarsz-e meggyógyulni? című, 1959-ben íródott könyvében teszi fel ezt a kérdést és válaszokat is keres:

“Micsoda kérdés! Hát van beteg a világon, aki nem akar meggyógyulni? Van! Nem is kevés! Sok jel arra mutat, hogy az a beteg is többé-kevésbé ezek közé tartozott, akiről János evangélista ír evangéliumában: Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.) Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: “Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg így válaszolt neki: “Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Jézus azt mondta neki: “Kelj fel, vedd az ágyadat és jár.” És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: “Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.” Ő így válaszolt nekik: “Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: “Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?” De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: “Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Ez a férfi már harmincnyolc éve beteg, s ebből jó néhány évet a jeruzsálemi “Dagály-fürdő” oszlopos csarnokában töltött, a Bethesda tavánál, valami hordágy-félén heverve. Lehet, hogy eleinte várta a “vizek mozdulását”: gyógyulását, de évek múltán már ő is olyan megszokott reménytelenséggel heverhetett ott, mint hever ma is szerte a világon számtalan beteg az elfekvő kórházak sűrű levegőjű és sűrű ágyas termeiben. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy ismeretlen valaki. Ez az ismeretlen ránéz, majd megszólítja: – Akarsz-e meggyógyulni? Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel! Szónoki kérdés ez? Ismételten fel kell vetnünk: el lehet azt képzelni, hogy valaki harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni? Igen, nagyon is el lehet képzelni. Éppen azért, mert már harmincnyolc éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a púpját, kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet szokni. Mindent meg lehet szokni. Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába kerülhessen. Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük “békésen együtt élni”. – Van egy madárfajta, ameIyik a krokodilus hátán él, teljes szimbiózisban azaz, együttélésben a krokodilussal. Egy különös halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már nem is tudna nélküle élni. Be sokan élünk a magunk krokodilusával és cápájával békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle. Már teljes és komfortos ez az együttélés, testileg-lelkileg. Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta, mondván: – Nincs munkám! Vagy ezzel: – Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De miután felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását – az ott sem jelentkezett és ő se látta soha többé. Az az ember már teljes és békés szimbiózisban élt lustaságával, munkátlanságával. Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még barlangokban is laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy ház-sort épített a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át őket. Rövid idő leforgása alatt igen sokan visszaköltöztek régi barlanglakásukba, az új házakat meg kiadták bérbe, mert szimbiózisban éltek már a barlanggal: a nyirkossággal, penésszel, sötétséggel. De gondolhatunk a gazdag ifjúra is, aki úgy hozzánőtt a vagyonához, hogy nem akart meggyógyulni – mert a pénzzel is lehet szimbiózisban élni. Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak: – Akarsz-e meggyógyulní? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból, amivel vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a maga kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban meggyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Elfojtott indulataidból? Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál félelméből? Te tudod: mivel, kivel élsz békés – talán nem is olyan békés! – együttélésben. Rettenetes “édes-kettesben”, úgy, hogy közben egyre fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered. De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat. Amire nem gondolnod – most szinte lehetetlen… Akarsz-e meggyógyulni belőle? Valóban meggyógyulni! – Nos: AKARSz-E? “Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem tudok akarni. Nem is tudom, mit és hogyan kellene akarnom…” Egyszóval: az akarattal van baj. Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból származott eddig is minden egyéb nyomorúságod. Gondolj csak a bethesdai betegre! Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának alap-oka az ő akarathiánya volt. Először is gondoljunk a történet végére, ahol Jézus figyelmezteti: “Többé ne vétkezzél! ” Arra lehet következtetnünk, hogy vétke és akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn. Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán hosszú évek óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval sem, hiszen Jézus kérdésére: “Akarsz-e meggyógyulni?” – tulajdonképpen nem is válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés, siránkozás. Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az egyszerű tény is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata: Más lép be előttem. Az elnyomott, a kisebbrendűségbe, a magányba csúszott ember védekezése ez. Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg bénult lesz. Mindezért – mást okol A történettel, de a magunk életével kapcsolatban is két kérdés vetődik fel:

1. Szüksége van-e az Úrnak akaratunkra?

2. Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le saját akaratunkról? (Legyen meg a Te akaratod…) Az első kérdésre egy NEMmel és egy IGENnel kell válaszolnunk: – NEM, nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud gyógyítani! IGEN, “szüksége van” rá mégis, mert az embernek van szüksége arra, hogy ne legyen akaratnélküli báb! És Jézus szereti az embert. Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként becsüli meg ott is Jézus az asszony kitartó akaratát: “Asszony, legyen a te akaratod szerint!” (Mt 15,28) Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt hangolni Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni hangszerét, akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata, az nem tudja Isten akaratára hangolni azt. Milyen szépségesen szépen kiderül ez a Jézus-i szavakból: “Én nem a magam akaratát keresem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem – az Atyáét.” (Jn 5,30) Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak nincs akarata, vagy beteg az akarata, hanem azt, hogy teljesen ráhangolódik az Atyára, akaratával Isten akaratát keresi.” (Gyökössy Endre – Akarsz-e meggyógyulni, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2000)

 

, , , ,

Hozzászólás

Speciális programjaink az évkezdetre

Kzhly2020teltavasz

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: