Posts Tagged tanítás

Jó hír – nagy öröm!

Drew tanitas

Drew Price lelkipásztort köszönhettük gyülekeztünk vendégeként, aki az USA-ban, az oregoni Bend város Compass Gyülekezetében szolgál. Vasárnap erőteljesen és lelkesítően beszélt az örömhírről. Drew tanítását Emhő Réka fordította. Drew a Józsué 1,5 és János 15,10-11. alapján beszélt a nagy örömről, a jó hírről. Köszönjük Drew, köszönjük Réka!

Reklámok

, , , , , , ,

Hozzászólás

Meghallani Isten hangját – Sámuel

Szólj Uram, mert hallja a te szolgád! 1Sámuel 3,9

2018 május 6-án Péter az ószövetségi karakterek hitét bemutató sorozatban Sámuelről tanított (1Sámuel 3). Születésének rendkívüli körülményeiről az édesanyja, Anna hitéről szóló bejegyzésben írtunk. Sámuel egész életére a templomi szolgálatnak lett szentelve, nem tudva még, hogy mi vár rá.

A frigyláda mellett fekvő gyermek Sámuel háromszor is hallja, hogy a nevén szólítják. Mindháromszor mesteréhez és gyámjához, Élihez siet, aki visszaküldi őt. Sem Sámuel, sem Éli pap nem ismerte föl, hogy Isten jelentkezik kapcsolatfelvételre. Sámuelnél érthető, hiszen tapasztalatlan kisfiú volt, “még nem ismerte az Urat, még nem jelentetetett ki neki az Úrnak Igéje” (1Sámuel 3,7). Élinek azonban nincs mentsége: hitében elrestülve, szívében megvakulva csak harmandszorra ébredt rá, hogy az Úr hívja a gyermeket.

2018maj6

Sámuel a legjobb példaképek között van Isten követésében

Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére. Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! 1Sámuel 3,9-10

Mi szükséges ahhoz, hogy meghalljuk az ő hangját és nyitott szívvel reagáljunk rá?

1. Ártatlan, tiszta szív, gyermeki hit

Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Márk 10,15-14

Tudom, már nem változhatunk vissza gyerekké, de gyermeki hitünk még lehet. Egy gyermek bizalma és ragaszkodása feltétel nélküli. Nincs még beszennyezve az elméje. Őszinte rácsodálkozzással gyűjti be az információkat, mert szomjazza Isten ismeretét. Isten segít megtisztítani szívünket és elménket, ha rábízzuk azt. Csak kérni kell.

Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Jakab 4,8

2. Isten közelében tartózkodni

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. Zsoltárok 73,27

Kell, hogy, saját szabad elhatározásunkból mindig Isten közelében legyünk. Sámuel a frigyláda mellett aludt, egész életét áthatotta Isten jelenléte. Józsuéről az írja a Szentírás, hogy el nem távozott a szent sátorból (Exodus 33,11). Az Isten mellett maradás nem passzív, hanem aktív tevékenység. Aktív abban, hogy beszélgetünk Istennel és testvéreinkkel, éneklünk, figyelünk rá; de aktív abban is, hogy erősen ellenállunk azoknak a tényzőknek, amik el akarnak húzni az Ő jelenlétéből.

3. Istennek odaszánt élet

De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról. Apcsel 20,24

Ha Isten kezébe helyezzük életünket, kinyílvánítjuk ezzel hűségünket és megbízhatóságunkat, amit Isten ki is próbál. Sámuel életét végigkövetve láthatjuk, hogy születésétől szolgált, bírói tisztét letette ugyan a király javára, de prófétai tevékenysége haláláig tartott. Nem kell prófétának lennünk ahhoz, hogy egész életünket Neki adjuk.

4. Táplálkozni Isten Igéjével

Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni. 1Sámuel 3,19

Szellemi eledellel kell naponta táplálkoznunk, hogy szellemünk életben és egészségben maradjon, hogy szellemi érzékszerveink működjenek. Különben nem halljuk meg Isten hangját. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik. – mondja Jézus a Máté 4,4-ben, utalva a pusztai mannahullásra (5Mózes 8,3). Akárcsak a mannát, úgy Isten Igéjét is naponta kell fogyasztani, nem elpazarolni. Ne hagyjuk, hogy az ördög kikapja a szívünkből az Igét!

5. Engedelmes lélek

Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! 1Sámuel 15,22

Miért szóljon hozzánk Isten, ha tudja, hogy úgysem hallgatunk rá? Előbb utóbb abbahagyja, ha nem változtatunk hozzáállásunkon, ahogy azt Saulnál is tette (1sámuel 27,7).

Szólj Uram, mert hallja a te szolgád! Csak ilyen hozzáállással tudjuk meghallani Isten hangját. Hogyan hasonlítanád Sámuel Isten iránti nyitottságát a tiédhez? Miért nem halljuk meg az Ő hangját? Miért ritka az Úrnak kijelentése? Miért nincs nyilvánvaló látomás? (1sámuel 3,1) Sámuel élete segít megtalálni a válaszokat és a kiutat.

, , ,

Hozzászólás

Együtt a tanítványság útján

De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett. Róma 8,37

2018 április 29-én vendégünk volt régiós vezetőnk, Mitch Pierce. Mitch a Fitbit (lépésszámláló) eszköz vonatkozásában beszélt Krisztus követéséről.

Mitch Pierce

Együtt, vállvetve válunk tanítványokká! – Mitch Pierce

A cél, hogy szentül tudjunk élni. Remek példaképünk van ebben. Látjátok-e, hogy a vezetőnk maga Jézus? Készek vagytok-e arra, hogy kövessétek őt? Olyan utazásra indulunk vele, aminek soha nincs vége.

Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene! Ésaiás 52,12

Mitch Pierce

Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Róma 8,31

Kalandos az út, egyáltalán nem könnyű, ahogy tanítványnak lenni sem az. Saját erőből lehetetlen járni rajta. De szerencsénkre Isten megad minden szükségeset ahhoz, hogy jó tanítványok lehessünk. Úgy válunk tanítványokká, hogy keresztényekkel, testvérekkel töltünk minél több időt, ahogy Jézus az apostlokkal. Együtt szállunk szembe a nehézségekkel, vállvetve megyünk a csatába,

_MG_4584

És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. Aki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás. Kolossé 3,23-25

A mindenható Isten van velünk, munkálkodik bennünk. Az a missziónk, hogy menjünk, tegyünk tanítványokká másokat, de nem egyedül kell mennünk, mert Ő velünk jön. Mi a tanítványság esszenciája? A szocializáció.

, , , ,

Hozzászólás

A mélyponton fellobbanó hit – Jónás

Április közepén elkezdtük új sorozatunkat az ószövetségi karakterekről. Nem feltétlenül a legismertebb személyeket vizsgáltuk, hanem azokét, akiknek az életében egy nagy mélypont vagy egy törés kellett ahhoz, hogy igazán Istenhez forduljanak.

Jellemző történet Jónásé, aki mind lelkileg, mind fizikailag mélypontra került. Larry április 15-én beszélt Jónás választásairól. Kiemelte, hogy Isten rendelkezett úgy többször is, hogy Jónás mélypontra kerüljön. Ilyen volt a tengeri vihar és az odarendelt hal, aki elnyelte őt. Az engedetlen próféta már három napja ült a cethal gyomrában, amikor egy gyönyörű zsoltár formájában végre Istenhez intézte szavait: hálát adott neki és elismerte, csak Ő tudja megszabadítani. A mélypont után ez volt a fordulópont, az Úr szólt a halnak, hogy köpje ki a Jónást a szárazra.

Jónás próféta könyve

Jónás “igazolványa”

A második mélypont a “tök jelenet” volt, a Ninive pusztulását páholyból végignézni akaró próféta megleckéztetése. Mind az árnyékot nyújtó, nagy levelű tököt, mind az azt megrágó férget Isten rendelte oda. Célja a példázat általi tanítás volt, ami egy prófétától egyébként sem idegen.

Isten meg akarta menteni a nagyvárost, Ninivét. Jónás makacs szófogadatlansága veszélyeztette ezt a tervet. Előbb Jónás lelkét kellett megmenteni, ehhez volt szükség a “mélypontra”, a hal gyomrára. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy múltunkban vagy jelenünkben miért kerültünk időről-időre mélypontra és hogyan reagáltunk minderre. Akár a mi hibánkból, akár más okból történt, legtöbbször kétségbesetten Istenhez kiáltottunk, aki vigasztalásával segítségünkre sietett.

Jónás nem tudott arról, hogy halbéli kalandja maga is egy prófécia. Jézus önmagához hasonlítja őt, amikor a törvénytudók mennyei jelt kérnek tőle.

E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.

Máté 12,39-41

Jónásról már korábban is tanítottunk néhányszor, érdemes átolvasni a beszámolókat, vagy újra meghallgatni a tanításokat:
Bibliai hithősök a fazekas kezeiben – Jónás
Kispróféták – Isten küldöttei a nehéz időkben – Jónás

Larry április 15-i tanításának vázlata a keretben olvasható.


Jonah (or me?)
Larry L. Winckles
April 15, 2018
Most of us have had the experience of running away from dangerous situations. Perhaps not as dramatically as we see in the movies, where Captain Jack Sparrow runs away from the cannibals, or where Indiana Jones runs away from an African tribe, but I think we all have run away from something that we think may be dangerous. And perhaps we have also run away from God because we were afraid that what he wanted us to do was also dangerous.
Today we are starting our new series of Old Testament character studies by looking at the life of the Prophet Jonah.
Now as far as prophets go, Jonah didn’t have a very long spoken prophecy – it was only 4 words in Hebrew, which translates to 6 words in Hungarian, and 8 words in English. But today we will see that Jonah’s life served as a prophecy, not only to the people of Israel but to us today as well. The story is about Jonah, but it could just as well be about you or me, because it is at heart the Book of Jonah is a prophetic story about God and His purposes in salvation. It also provides us with a lesson in obedience and shows us that it is foolish to run away from God.
The Book of Jonah takes place during the time of King Jeroboam II, which is between 750 and 800 years before the birth of Christ, and just before Israel was conquered by the Assyrian, never to rise again until modern times. The nation had moved away from God. God had repeatedly called them to repent through the prophets Elijah and Elisha.
But it wasn’t to the nation of Israel that God wanted Jonah to deliver a message to, but rather to its hated neighbor the Assyrians in one of its most wicked cities, Nineveh.
Jonah was a prophet, a man of God, and you would think that he of all people would be obedient. But then God calls him to do something that he didn’t want to do. Jonah 1:1-2 says, “The word of the Lord came to Jonah son of Amittai:
“Go to the great city of Nineveh and preach against it, because its wickedness has come up before me.”
Now that would have been quite a journey, especially in those days. From Joppa to Nineveh is about 900 km, which is just about the distance between Budapest and Stuttgart, Germany. But did Jonah set out on this rather long journey? Not at all! Let’s read on: But Jonah ran away from the Lord and headed for Tarshish. He went down to Joppa, where he found a ship bound for that port. After paying the fare, he went aboard and sailed for Tarshish to flee from the Lord. Jonah disobeyed God and ran the other way, setting sail by boat for Tarshish, a city thought to have been somewhere in southern Spain, which would have been about 4000 km away! That’s about the same as the distance between Budapest and Tehran, Iran or between Budapest and Reykjavik, Iceland. What is Jonah’s problem? Isn’t he a man of God? Why isn’t he being obedient? Why doesn’t he want to do what God told him to do? What do you think?
Well things didn’t work out exactly as Jonah planned. The ship was caught up in a terrible storm and even the sailors feared that the ship would sink. In the middle of these terrible circumstances it is interesting to notice the contrast
between Jonah and the sailors. You can read about it in the first chapter of Jonah.
1. Jonah was running away from God
2. The captain has to tell Jonah to pray
3. When the sailors find out that Jonah is responsible, they try to save his life rather than throw him overboard
4. They themselves began to pray to the Lord
5. They better understood the consequences of Jonah’s disobedience than Jonah did
So now we must ask ourselves the question, “When do we feel tempted to run away from God?” Jonah doesn’t seem to be the right man for the job. So why did God want to send him to prophesy in a wicked, pagan city? Why did God send Jonah? Perhaps it was for Jonah’s benefit as well as for the benefit the people of Nineveh through Jonah. It seems likely that God’s plan to call the people of Nineveh to repentance had three purposes. 1) To shake the people of Israel out of their apathy and realize how hard their hearts have been towards
God, 2) To begin fulfilling His promise, made to Abraham, to bless the nations of the world, and 3) As a foreshadowing of the coming of the Messiah, who would bring salvation to the whole world. What happened to Jonah? He was eventually thrown overboard and immediately swallowed whole by some kind of great fish, perhaps a whale. That got Jonah’s attention! He immediately began to pray to God, without any prompting from someone else! He began praising God, thanking him for his rescue, and eventually realizing that indeed, salvation comes only from the Lord. He knew that already in his head, but now he believed it from his heart.
There is a big difference between knowing the truth and living the truth!
Now we must ask ourselves the next question. “In what ways does God get our attention when we try to run away from him?”
While in in the big fish, Jonah repented and promised to proclaim the salvation of the Lord. After three days the Lord caused the big fish to spit out Jonah onto dry ground. Three days. Does that number sound familiar? Jonah is the only prophet that Jesus compares himself to, in Matthew 12:40, where he compares his death and resurrection to the experience that Jonah has gone through. Jonah’s experience foreshadows the way that God would ultimately bring salvation to mankind.
For us, it seems obvious that Jonah was being disobedient. We can see what he should have done right away. But what about you and me? Most of us know the truth of what God has done for us through Jesus, but that doesn’t mean that we live it out. That doesn’t mean that our lives show it. We run away from what we know God wants us to do. What kind of circumstance or tragedy will it take in order for God to get our attention? Why is it that we often must sink to a low place before we are willing to make changes in our lives?
God is the God of second chances. God showed Jonah great mercy, and not only spared his life but gave him another opportunity to be obedient to his call to prophesy to the people of Nineveh. And this time Jonah obeyed! Jonah probably still had all of his previous fears and doubts, but he put those aside in order to follow the Lord’s command.
The message that God told Jonah to bring was very short and to the point – Forty more days and Nineveh will be overthrown! It was short, but it was the message that the people of Nineveh needed to hear. It came at the time when their hearts were ready. What was their response? They believed God. They believed in the God that Jonah was proclaiming, they acknowledged their sin, they believed that God was right in pronouncing judgment upon them, they were sorrowful, and they responded by taking action. They declared a fast. They repented of their sins!
And God forgave them and did not destroy the city as promised!
This is exactly the same as the process of becoming a follower of Jesus Christ. We must believe in Jesus, we must acknowledge our sin and be sorry for our sinfulness, we must ask for forgiveness, and we must trust Him and accept
his gift of love and mercy. God would rather show mercy than punish. We see this in his dealing with the people of Nineveh, which foreshadows the work of Jesus Christ.
So we must ask ourselves another question, “What can we learn about God in these chapters, so that we can better obey him?”
Amazing! Wonderful! Hallelujah! Amen and Amen! A perfect fairy tale happy ending! Or maybe not, because the story continues. There still is chapter four. Jonah is still Jonah, and God is still God.
In chapter four we find out the real reason that Jonah ran away the first time that God called him. He ran away because he knew that God was going to forgive those evil people. Why should God be forgiving and merciful? Jonah was angry with God!
“Isn’t this what I said, Lord, when I was still at home? That is what I tried to forestall by fleeing to Tarshish. I
knew that you are a gracious and compassionate God, slow to anger and abounding in love, a God who relents from sending calamity. Now, Lord, take away my life, for it is better for me to die than to live.” Jonah
4:2-3In fact, Jonah was holding out hope that perhaps God would change his mind and destroy the city anyway. And if he was going to do that, Jonah wanted to be sure to have a good view. He hoping for the worst to happen! So he found
a place in the shade, outside of the city, and sat down to wait and see what would happen. God chose this time to teach Jonah a further lesson, first by causing the plant to grow up and then by causing it to be
destroyed by a worm and a hot wind, leaving Jonah unprotected in the blazing hot sun. Jonah became very angry over the destruction of the plant. And then God spoke to Jonah.
But the Lord said, “You have been concerned about this plant, though you did not tend it or make it grow. It sprang up overnight and died overnight. And should I not have concern for the great city of Nineveh, in which there are more than a hundred and twenty thousand people who cannot tell their right hand from their
left—and also many animals?” Jonah 4:10-11
And here we have the contrast between God and Jonah (or perhaps we ourselves). God wants to show mercy, he is greatly concerned for the lost and would rather see them saved than be destroyed. Jonah couldn’t care less about the lost in the city of Nineveh. He didn’t want God to show mercy to them. But he was willing to receive God’s mercy when he needed it! He failed to see the parallel between his running away from God and coming to the lowest point in his life with the people of Nineveh who had also reached a low point in their own lives and culture.
Jesus came to seek and to save that which is lost, and that includes you and me! But I wonder who I am really most like in my attitude toward the lost – God or Jonah? Do I have great concern for the lost, or am I completely indifferent to them? And what about you? Where would you place yourself on a scale between God’s attitude of concern and Jonah’s attitude of indifference?
If you think that you have concern for the lost, then what are you doing about it? You may think that in your head, but perhaps in your attitudes and actions you are more like Jonah than you would like to admit.
So what can we do about it?
First, we need to be thankful for the great gift of salvation that God gives us. If you haven’t yet experienced this in your own life, then there is no better time than right now to trust in Jesus!
Second, we need to pray that God would change our hearts, helping us to show real concern for those who are lost in sin and darkness.
Third, we need to be prepared to obey the Holy Spirit’s leading in our lives and to do the things that God asks us to do. That means we need to take action! We need to tell others about how being a follower of Jesus has transformed our lives, and how they can experience new life in him. This is being obedient to God’s command to us as Jesus gave it to his disciples that we find in Matthew 28:19-20. 19  Therefore go and make disciples of all nations, baptizing them
in the name of the Father and of the Son and of the Holy Spirit,  20  and teaching them to obey everything I have commanded you.
Let’s pray.

, ,

1 hozzászólás

Mindennek megvan a maga ideje

Ha új évet kezdünk, úgy gondolunk rá, hogy üres. Nincsenek még katasztrófák, betegségek, de ünneplések és vidámság sincs még. Tabula rasa. Mit jelent ez szánunkra? Hogy meg tudjuk formálni a jövőt. Persze – sajnos – nem akadályozhatunk meg katasztrófákat, csalódásokat. A Prédikátor könyvének írója rámutat arra, hogy az élet tele van jó és rossz dolgokkal. A Prédikátor 1-8. verseiben le van írva, hogy mindennek megvan az ideje. Fel kell ismerni, hogy mi a helyes ideje valaminek. Mikor kell felszólalni, vagy éppen csöndben maradni. Azért, hogy ezt tudjuk, élő kapcsolatban kell lenni Istennel.

Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek. (Prédikátor 3, 1-8.)

Mit mond a Biblia az időről? A Zsoltárok könyve és a Példabeszédek könyve alapján vizsgálódtunk Larry vezetésével. Nem tudjuk, hogy 2018-ban mi fog történni, de biztos, hogy leszünk olyan helyzetben, amikor szükségben leszünk. Nem vagyunk egyedül (Zsolt. 9,10.)! Sok szó utal a Bibliában az időre. Istenben kell bízni mindig, az ő parancsolatait követni mindig, és ő megszabadít minket. Szeretnünk kell mindig. Ha kiütnek, mindig fel kell állni és hittel továbbmenni. Ahogy szembenézünk a 2018-cal, jó, ha emlékszünk erre a nyolc versre a jó is rossz időkben egyaránt.

, , , ,

Hozzászólás

Isten igazsága

Norbi Isten igazságáról beszélt. Kíváncsi volt rá, mit gondol a hallgatóság az igazságról. A “Mi a benyomásod az igazság fogalmáról (nem csak Besenyő Pista bácsi jelenete alapján)?” – kérdésre többféle választ adtunk: nem lehet mindenkinek igaza; sok fajtája, értelmezése van az igazságnak, s mindnyájan nagyon szeretjük, ha nekünk van igazunk. Magunk elfogultak vagyunk, ezért az emberi értelemben vett igazság mindig korrupt egy kicsit. Hogyan ismerhetjük meg az igazságot? Hogyan működik az igazság? Pilátus is ezt kérdezi Jézustól. Az igazságot hitből (nem értelemből) lehet megragadni. Erről tanított Norbi.

Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Róma 1, 16-17.

Nemrégiben Péter a tiszta szívről osztott meg gondolatokat, itt olvashatjátok a summáját:

Ige

Mi jut eszünkbe először, ha a tiszta szív kifejezést halljuk? Némelyeknek bibliai idézetek ugranak be Dávidról, amikor kétségbeesetten imádkozott azért, amit elveszített: tiszta szívért.

Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Zsoltárok könyve 51:12

Másoknak József Attila verse rémlik fel elsőre:

Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök.(József Attila: Tiszta Szívvel)

Itt is a kétségbeesés szólal meg, de nincs mögötte remény. Hogyan is lehetne tiszta szívvel rabolni és ölni? Pedig Dávid is azt hitte, így tesz. Sokáig nem jött rá arra, hogy elveszítette a tiszta szívet, más szavakkal: elveszítette az Istenre való rálátását. Már jó ideje bűnben élt, alig zavarta, hogy házasságtörővé és gyilkossá vált. Egy prófétának kellett őt isteni bölcsességgel észhez térítenie. Dávid tiszta szív hiányában tévelygett, de Isten nagy kegyelméből felrázta.

Amikor Dávid még pásztorfiú volt, éppen a tiszta szíve miatt választotta ki Isten, hogy Izrael királya legyen. Isten kihangsúlyozza a Dávidot királlyá kenő Sámuel prófétának, hogy az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de Isten mindig azt nézi, ami a szívben van. Dávidot tiszta szívéből fakadó hite tette naggyá, tiszta szíve ösztönözte őt arra, hogy mindenben Isten vezetését keresse. Ebben az állapotában látta Istent, nem szó szerint, látta, mint valami emberi alakot. Inkább úgy értjük, hogy belátott a dolgok mögé, látta az életében és a környezetében Isten kezét, szándékát, gondoskodását. Látta és el tudta fogadni Isten szeretetét, látta a láthatatlan, örökkévaló dolgokat a láthatón túl. Tudott felfelé nézni, tudott Istenre várni a mindennapokban és a távoli jövő tekintetében egyaránt. Volt reménye arra, hogy egy napon színről-színre is meglátja majd Őt.

Ha nem tiszta a szívünk, akkor valami szennyeződés eltakarja előlünk Istent. Mint a szmog a levegőben, mint a felkavart iszap a vízben, mint a sár a szélvédőn, mint a bűn az életünkben. Vagy engedjük Istennek, hogy megtisztítsa szívünket, vagy hagyjuk tovább halmozódni a szennyeződést, egyre kevésbé látva Őt. Jézus korának farizeusai átfogó ismerettel rendelkeztek az ószövetségi írásokról, mégis vakok voltak. Meszelt síroknak nevezi őket az Úr, kívül szép tiszták, belül mocskosak. Vakságuk következménye, hogy nem látták meg Jézus szolgálatában Isten munkáját, nem látták meg benne a megváltót, nem látták Istent, holott mindig róla beszéltek.

Többek között ezért tarthatta fontosnak Jézus, hogy beszédének elején boldognak nevezze a tiszta szívűeket, mert a tiszta szív elengedhetetlen a hithez, Isten megértéséhez. Minden élet a szívből indul ki, ha azt tisztán megőrizzük.

Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Példabeszédek 4,23.

Minden gonosz dolog a szívből indul ki, ha benne hagyjuk a mocskot.

Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert… Máté 15,19-20.

Milyen forrás legyen a szívünk: tiszta és életet adó vagy mocskos és mérgező?

, , , , ,

Hozzászólás

Ássuk bele magunkat Isten Igéjébe!

Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig. (Filippi 1,1-6)

Az elmúlt vasárnap Larry tanított arról, hogy hogyan lehet Isten igéjét tanulmányozni. Ez a módszer Luther Márton bibliatanulmányozási javaslata. Luther módszere szerint, Larry segítségével mélyre ástunk Isten Igéjében, és megpróbáltuk közösen kiásni a kincseket a Filippi 1,1-6-ból. A tanítás itt visszanézhető:

Péter pedig két héttel ezelőtt egy nehéz témáról, a vértanúságról tanított. Három dolgot emelt ki a témában:

1. Az első vértanút

Az első vértanú, István, halálában is Krisztust követte. A zsidó tanács előtt szókimondó volt, kivégzésekor gyilkosaiért imádkozott. Egy pillanatig sem könyörgött az életéért, megőrizte tartását és arcáról sugárzott Isten dicsősége. Minden tanú előtt bizonyságot nyert, hogy Istvánnak élő reménysége van. Halála nem volt értelmetlen, sokan az ő hatására fordultak Krisztus felé, köztük Saulus is, a későbbi Pál apostol.

2. A kínai keresztényüldözést

Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után az évszázadok óta erősödő nyugat-ellenesség tombolni kezdett Kínában. Mindezt csak tetézte a Kínai Kommunista Párt (KKP) állandó gyanakvása és Mao üldözési mániája. A szólásszabadság, az igazságszolgáltatás és a jogvédelem gyakorlatilag megszűnt, a bíróságok szerepét a pártbizottságok és a népi ítélőszékek (toucheng) vették át, a közvélemény hangját pedig elnyomta a szigorú cenzúra. Mao 1950-ben kampányban hirdette ki az ellenforradalmárokkal való leszámolást. Hárommillióan haltak meg a nyilvános kivégzéseken és lincseléseken, az öngyilkosságokat nem számítva. Lao-kaj néven megnyíltak az első átnevelő- és munkatáborok (bambuszgulágok). Erről a témáról szól a Kelet könnye című, megtörtént eseményeken alapuló film is. A megfélemlítés népszerű módja a megfigyelés volt, ennek eszközei voltak a rendfenntartó bizottságok, a razziázó rendőrök és a besúgórendszer. Ez utóbbit később hatásosan alkalmazták az “engedetlen” keresztények felkutatásában is. Európában és az Egyesült Államokban sok erőfeszítést tettek, hogy a kínai keresztények szenvedéseit enyhítsék. Említi a Biblia is, hogy a gyülekezetek férfiainak imádkozniuk kell az ország vezetőiért a csendes, nyugalmas élet feltételeinek reményében. Ha némelyikük el is jutott Európa valamelyik országába, a szabadságnak inkább csak a hátrányait tapasztalták meg: unatkozó és elvilágiasodott hívőket, lelkesedéstől mentes istentiszteleteket, alvó gyülekezeteket, elkényelmesedett kereszténységet láttak. Inkább az volt a benyomásuk, hogy nem a kínai, hanem a nyugati keresztényeknek van szükségük segítségre. Nem a kínai hívők voltak az elsők, akik erre felfigyeltek. Amikor Gladys Aylward, Kínában élő misszionárius 1949-ben visszatért egy évre Angliába, beszámolt a templomba járó európaiak langyosságáról, amely “még a közönynél is visszataszítóbb volt”. Véleménye szerint az angolok jobban ellenállnak a megtérésnek, mint a pogány Kínaiak, életük középpontjában Isten helyett a sport, a filmcsillagok és a szórakozás áll.

3. A napjainkban zajló keresztényüldözést

Bár a média nem minden történést hangsúlyoz ki, de napjainkban a Közel-Keleten és Európában is többször adtak hírt a szélsőséges iszlám csoportok által elkövetett merényletekről. Erről a témáról a közbenjáró blogon olvashatsz híreket. Ebben a videóban pedig egy kopt keresztény kislány számol be a buszukat ért támadásról és az azt követő kivégzésekről.

, , , , ,

1 hozzászólás