2011. február havi archívum

A sáfár anyagi felelőssége

Szombaton a Csodakrumplit néztük meg a filmklubban


Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja... (1 Péter 4,11)


Az istentisztelet után Berta és Gábor születésnapját ünnepeltük!


Boldog negyedik szülinapot, Berta!

Larry folytatta sáfárságról szóló tanítássorozatát a második résszel. Az egyik kulcsszó az egyensúly volt. Egyensúlynak kell lenni az életünkben az anyagi javak megszerzésére fordított- és a kapcsolatainkba invesztált energia között. (Ennek fenntartásában segít az első részben említett fontossági sorrend.) Ha túl nagy hangsúlyt helyezünk ingóságainkra és pénzünkre, elveszítjük mennyei látásunkat. A vagyon nyújtotta hamis biztonságban egy egész életet leélhetünk.

Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: “Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” De ő így válaszolt: “Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?” Azután ezt mondta nekik: “Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Aztán példázatot mondott nekik: “Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” Tanítványaihoz pedig így szólt: “Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. (Lukács 12,13-30)

Hogyan gazdálkodjunk a tulajdonunkba került anyagiakkal? Mindenünk Istené, amit adott nekünk, céllal adta. A hitünk végcélja pedig a lelkünk megmenekülése (1Péter 1,3-9). Olyan örökség vár minket a mennyben, ami nem rud megromolni, vagy berozsdásodni, amit nem rabolhatnak el tőlünk. Mi lehet a földön, ami ennél értékesebb lehetne? Jézus a mennyei kincsgyűjtésre buzdít, mert ahol a kincsünk van, ott van a szívünk is (Máté 6,19-21). Az anyagiakra való túlzott figyelés egy állandó veszély.

Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. (1Timóteus 6,6-11)

Egy ismert vicc szerint amikor a mennyek kapuja előtt egy bebocsátásra váró ember kérleli Szent Pétert, hogy hagy vihesse be földi élete alatt szerzett aranyrudait, Péter nevetve kérdez vissza: -Miért hoztál a mennybe utcakövet? Nem kell azonban gazdagnak sem lennünk ahhoz, hogy az anyagiasság csapdájába essünk. Elég, ha túlzottan aggódóak vagyunk. Jézus beszél olyan emberekről, akikben az ige azért nem terem gyümölcsöt, mert elnyomják a világ gondjai (Márk 4,19). Ha azonban okosan bánunk vagyonunkkal, bármilyen kicsi, vagy nagy legyen is az, nem fogunk nélkülözni és az adásra is marad elég. Ha jó sáfárok akarunk lenni, meg kell tanulnunk felelősen kezelni pénzünket.

Tervezés – Előre kell átgondolnunk, mit tegyünk és mindez mennyibe fog kerülni. Tellik-e rá? Fontos-e nekem, vagy csak a hirtelen vágyakozás ösztönöz a vásárlásra? Nincs-e ennél sokkal fontosabb dolog, amire inkább kellene a pénz? Van-e olcsóbb megoldás? Van-e a pénzköltés helyett valami alternatív megoldás? Nagyobb kiadások előtt érdemes napokat, sőt akár heteket várni: időt és esélyt adva magunknak, hogy tiszta fejjel, jól átgondolt érvek alapján döntsünk. A türelmetlenség nagy pénznyelő. Készítsünk költségvetést, mert minden sokba kerül. A munkába fektetett időnk és energiánk is fizetőeszköz.

Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: “Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. (Lukács 14, 28-32)

Elégedettség – Az elégedettség békesség. Ha elégedettek vagyunk, nem aggódunk (Filippi 4,6-13). Ha megfelelő a fontossági sorrendünk, az elégedettség magától is megjelenik az életünkben. Ha minden dolgunkban legelőször Isten országát és igazságát keressük, az anyagi szükségeinket betölti Isten és megtanulunk elégedettnek lenni (Máté 6,31-34; Lukács 12,22-31).

Gondozás – Mivel Isten céllal adta nekünk, amit adott, ezért gondoznunk kell azt. Ahogyan a földműves gondozza a földjét, vagy ahogy mi gondozzuk lakhelyünket, úgy kell gondoznunk környezetünket, kapcsolatainkat, munkakörülményeinket, tehetségünket, testünket.

Munka – Pénz -Hogyan tudunk hát jól gazdálkodni a pénzünkkel? Nézzük csak meg Józsefet, aki pusztán megtakarítással megmentette egész Egypiptomot az éhhaláltól (1Mózes 41, 33-36), vagy gondoljunk Jézus szavaira: nagyobb boldogság adni, mint kapni (Csel 20,35). Legjobb befektetés, ha adunk másnak. Nem a haszon a fő motiváció, hanem a jókedv és a szeretet. Régen Isten a tizedet kérte, most már az egész életünket kéri. Nem azt akarja, hogy azonnal adjuk oda pénzünket valakinek, hanem azt, hogy úgy éljünk a pénzünkkel, mintha Istené volna. Mert az övé is

Azt mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. (2Korintus 9,6-8)

Végül egy megvallás: Jézus Krisztus követőjeként igyekszem engedelmes lenni annak az elhívásnak, melyet Isten adott az életemre. Őt akarom szeretni és szolgálni teljes szívemmel, lelkemmel, elmémmel és minden erőmmel. Bármi, amim van, az tőle jön. Megbízottjaként helyesen és jól kell gazdálkodnom mindennel, amiért felelősséggel tartozom: pénzemmel, időmmel, képességeimmel, kapcsolataimmal. Ámen

, , , ,

Hozzászólás

Mi a sáfárság?

A sáfár szó gondnokot jelent. Olyan szolga, aki urát képviseli a rá bízott feladatok elvégzésében. Rendelkezik megbízója hatalmával, de ha hibázik, felelnie kell a kárért. A sáfártól ura hűséget és lojalitást vár el.

Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. (1Korintus 4,1)

Sáfár, gondnok, intéző, felelős vezető, megbízott

A jó sáfár példája József. Nemcsak szolga (diakonosz), de rabszolga (doulosz) is volt Potifár házában és a Fáraónál. Rabszolgaként is hűséges volt urához, a rá bízott javakkal pontosan elszámolt, feladatait lelkiismeretesen teljesítette. Akkor sem felejtette el, hogy hol a helye, amikor Potifár felesége el akarta csábítani.

És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? (1Mózes 39,7-9 – Károli)

A sáfár görög megfelelője az “oikonomosz”. A szó töve az “oikosz”, azaz “ház”. A sáfár (gondnok) a házra visel gondot, a ház dolgaiért felelős. Hatalma van ura ingóságai fölött, más szolgák fölött, sőt bizonyos családtagjai fölött is. Rendelkezik gazdája üzleti ügyeiben, betekintése van terveibe. József rabszolgaként került igen magas hatalmi pozíciókba és haláláig rabszolga is maradt, pedig második ember volt a Fáraó után a birodalomban.
Az Úré a föld és mindaz, ami betölti (2Korintus 10,26). Mi csupán gondozók vagyunk. Az ember első sáfári feladata az Éden gondozása volt (1Mózes 2,15), később Isten az egész bolygót az emberre bízta. Hatalmat adott nekünk a föld felett, de Ő maradt a tulajdonos, aki egyszer vissza fog térni, hogy elszámoljon a gondnokokkal.

Sáfárokként felelősek vagyunk családunkért, pénzünkért, tulajdonainkért, képességeinkért, tehetségünkért, időnkért, önmagunkért és egymásért. Sajnos néha úgy bánunk ezekkel a dolgokkal, mintha csak ránk tartoznának, és a fontossági sorrendet is elrontjuk. A felsoroltak közül mi áll nálunk az első helyen? Talán önmagunk?

Persze az igazi élet inkább hasonlít egy tál spagettire, mint egy rendezett fiókrendszerre. Minden függ mindentől, mert minden össze van kapcsolva mindennel. Ha nem is látunk át mindent, egy fontossági sorrend betartása segít, hogy jól el tudjuk látni sáfári teendőinket. De mi a legfontosabb? Ebben segít eligazodni az első parancsolat. Figyelem! Ez parancsolat, nem pedig vélemény! Parancsolat, nem javaslat, sem alternatíva.

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté 22,37-40)”

Isten adott nekünk fontossági sorrendet: az első két parancsolat a legfontosabb. Ez máris segít abban, hogy önmagunk helyett Istent és embertársainkat helyezzük az első helyre, megszabadulva az önközpontú gondolkodásmódtól, ami minden sorrendet eleve elront. Nem lehetünk jó sáfárok, ha nincs jó kapcsolatunk Istennel és embertársainkkal. Ha eddig nem így csináltuk, meg kell változnunk.

Mindenki arra gondol, hogy megváltoztatja a világot, de arra senki sem gondol, hogy magát változtassa meg. (Lev Tolsztoj)

Larry felteszi a pontot az i-re


Ha az alábbi három kérdésre tiszta szívvel válaszolunk, akkor könnyebben megérthetjük, hogy személyesen nekünk miben kell változnunk. A változás kérdései:
– Mit csinálok, ami nem segít?
– Mit nem csinálok, ami segítene?
– Mi az, amin változtatnom kellene?

Fontos személyiségjegyei a jó sáfárnak: könyörületes, törődő, nagylelkű, elégedett, hálás, kedves, hűséges, engedelmes, számonkérhető, mértékletes, igazságos, megbízható, imádságos lelkületű. A jó sáfár nem a saját érdemének tudja be az Istentől kapott ajándékokat, nem a haszonszerzés mozgatja, nem önmagát kényezteti, hanem a többiekért ég a szíve! Mi sáfárai vagyunk Isten ajándékainak és az evangéliumnak. Ezek igen drága dolgok, mégis ingyen kaptuk őket. Ingyen is kell továbbadnunk (Máté 10,8).

Az evangéliumok többször is írnak arról, hogy isten nem azért adja ajándékait, hogy őrizgessük, hanem célja van velük. Használnunk kell a kapott tálentumokat, gazdálkodnunk kell a ránk bízott kincsekkel. Aki sokat kapott, attól többet várnak. Olvassátok el az alábbi igéket a sáfárságról: Máté 25,14-31; Lukács 12,42-48; Lukács 19,11-27; 1Péter 4,10-11.

Ha kaptál valamit Istentől és nem használod azt,
elveszi és másnak adja, megnézheted magad!

, , , ,

Hozzászólás

Az Úr nevei – az Úr nevében

Jan tanított vasárnap Isten neveiről. Mesélt Dávidról, aki – még pásztorfiúként – küzdött meg a három méternél magasabb, állig fölfegyverzett Góliáttal. Ebben a küzdelemben azonban nem a testmagasság döntött, hanem az, hogy melyik fél milyen hatalmat képviselt. A kor szokásai szerint a filiszteus Góliát nyilvánosan szidalmazta az ellenség seregét és Istenét. Ez része volt a kihívásnak. Nemcsak hadseregek és nemzetek dicsősége forgott kockán, hanem a szembenálló népek isteneinek neve is. Dávid tudta ezt. Felbátorodott és így válaszolt a filiszteusnak:

Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket. (1Sámuel 17,45-47)

Jan tanít Isten neveiről


A “Seregek Ura” Isten egyik neve. Arra utal, hogy az Úr kezében van a győzelem. Nem a mi erőnk és ügyességünk dönt, hanem Isten harcol értünk. Hasonló mondanivalója van a 2Mózes 17:15-ben használt “Jahve Nisszi” névnek is. Jelentése: az Úr az én zászlóm, az Úr az én hadijelvényem.

A 2 Mózes 3:13-15-ben olvasható JHVH név így hangzik magyarul: Vagyok, Aki Vagyok. Jelentése: Mindig veled vagyok! Nemcsak egy isten vagyok, hanem Én Vagyok az Isten! Ha felhívhatnánk Istent telefonon, így jelentkezne be: Vagyok aki vagyok! Mert ez az Ő neve! Mint nekem a Péter. A JHVH név önmagában is vígasztalás: Én mindig veled vagyok!

A világtörténelem során Isten számos néven jelentette ki magát. Minden ilyen kijelentés egy-egy nagy eseményhez, csodához kapcsolódik, és minden egyes emlékezetes csoda tanulmányozása folytán egy kicsit jobban megérthetjük Őt. Ha összegyűjtjük ezeket a neveket és azokat a csodákat, amikre a nevek jelentése is utal: szépen kirajzolódik Isten jelleme.

Általában egy embernek is több neve van: iskolai és munkahelyi ragadványnevek, tisztségeinkhez kapcsolódó nevek, tetteinket hirdető nevek, tulajdonságainkra emlékeztető jelzős nevek, családi állapotunkra és származásunkra utaló nevek. Ezek nevek jelzik életünk állomásait, melyek jellemünket formálták. Minden név egy kicsit többet mesél el rólunk. Minél több nevemet ismered, annál jobban megérthetsz és megismerhetsz engem.

Olvassátok el Isten neveit és a hozzájuk kapcsolódó történeteket, hogy megismerjétek Őt!

· Jahve Jire – Az Úr gondoskodik (1Móz 22,14)

· Jahve Nisszi – Az Úr az én gzőzelmi zászlóm (2 Móz 17,15)

· Jahve Shalom – Az Úr az én békességem (Bír 6,24)

· Jahve Rói – Az Úr az én pásztorom (Zsolt 23,1)

· Jahve Cidkénu – Az Úr az én igazságom (Jer 23,6)

· Jahve Sammá – Az Úr az én templomom, velem lakik (Ez 48,35)

· Jahve-Mekaddés – Az Úr a megszentelőnk (3Mózes 20,8; 21,8; 22,32)

· Jahve-Rófe – Az Úr az én gyógyítóm (2Mózes 25,26)

A felsorolt nyolc néven kívül még számos nevet találhatunk a Bibliában. Ilyen a “látás Istene” (1Mózes 16,13), vagy “az Úr, aki megsegített minket” (1Sámuel 7,12), vagy “minden vígasztalás Istene” (2Korintus 1,3). Keressetek még neveket és elmélkedjetek rajtuk!

, , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: