2011. október havi archívum
Emberi sorsok – őszi irodalmi est
Posted by kozhely in Fotók, Hírek, Irodalmi est on 2011. október 31. hétfő
Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélniMindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezniA járdán osztani virágot
Tegezni az egész világotMegsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálatImádni végtelen sereggel
A napot ha fellangall reggelÉs énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönniS testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.
Tanuljunk a Biblia szereplőitől!
Posted by kozhely in Fotók, Hírek, Istentisztelet, Napi elmélkedés on 2011. október 26. szerda
Ezekben a hetekben a tanítások a Szentírás egy-egy szereplőjéről, vagy szerzőjéről szólnak. Kalocsáról érkezett vendégünk Eric Barnes a János evangéliumából jól ismert samáriai nőről és Izrael tanítójáról, Nikodémusról prédikált. Bár Nikodémus az akkori társadalmi ranglétra tetején állt, a nő pedig az alján, mégis mindketten találkoztak és beszélgettek Jézussal (János 3-4). A beszélgetésekből értékes igazságokat tudunk meg. Nikodémusnak nagy bátorságra és alázatra volt szüksége ahhoz, hogy megkeresse kérdéseivel Jézust. A vizet merítő nő pedig soha sem találkozott volna Jézussal, ha a Mester – zsidó kortársaihoz hasonlóan – vándorútján kikerüli Samáriát. Jézus még ennél is tovább ment, megszólította a rossz hírű nőt és közölte vele az örömhírt. A két találkozás megváltoztatta mind a samáriai nő, mind Nikodémus életét.
Saját életünkben is eljön az az idő, amikor találkozunk Jézussal, megismerjük az örömhírt és döntünk arról, hogy követjük-e Őt. Érdemes példát venni a fenti két személy hitéről, hogy se esetleges magas társadalmi pozíciónk, se másoktól megvetett voltunk ne álljon Krisztus iránti szeretetünk útjába! Ő mindenkit megszólít, neki egyformán értékes minden elveszett lélek, éljen az akár egy gazdag házban, vagy a szegénynegyedben. Isten előtt egyenlő a szegény és a gazdag, a bűnöző és a mintapolgár abban, hogy mindnek szüksége van a megváltásra.
Jan Márk evangélista életéről tanított, míg Péter Lukácséról. Ez utóbbi vázlata megtalálható itt lent.
Szombaton (22-én) volt egy remek hangulatú, kreatív női teadélután. A következő jövő év elején lesz. Most pénteken (28-án) azonban irodalmi estet tartunk. Mint minden Közhely-rendezvény, ez is teljesen nyitott. Délután hatkor kezdődik, mindenkit nagy szeretettel várunk!
Tanítás a hosszútűrésről
Türelemre van szükségünk
Posted by kozhely in Férfireggeli, Fotók, Hírek, Istentisztelet, Levelek Kenyából, Napi elmélkedés on 2011. október 19. szerda
Türelem, hosszútűrés, béketűrés, állhatatosság, kitartás – ezeket a kifejezéseket mindig a hit kísérőjeként találjuk meg a Szentírásban. Az, hogy olyan sokszor említi, már önmagában egy fontos üzenet: türelem nélkül nem jutsz előbbre, akkor sem, ha sietsz! Pál Apostol első helyen említi a türelmet a szeretet tulajdonságai között (1Kor 13,4) és negyedikként a Szent Szellem gyümölcsei között (Gal 5,22). Ehhez képest azonban a fogyasztói társadalom korszakának üzenete homlokegyenest ellene mond ennek: a gyorsaság, az azonnaliság mindenek fölött! Azokat a szavakat, mint a “várni”, “várakozni”, “tűrni” negatív színezettel használják a médiák. Gondoljunk csak a reklámokra: gyors hitel, gyors megtérülés, gyors meggazdagodás, gyors ügyfélszolgálatok, gyors szervizelés, gyors számítógépek, gyors online vásárlás, gyors futárszolgálat, gyors mosás, gyors társkeresés, gyors karrier, gyorsételek, intenzív tanfolyamok, pörgős filmek. Mi is felpörgünk. Úgy sietünk, ahogy a patakok rohannak a meredek hegyoldalról.
A gyorsaság ugyanolyan bálvány lett, mint a pénz. A következő képekkel és a Mézga Aladár epizóddal próbálom érzékeltetni fejreállt viágunkat, ahol, bár egyre jobban sietünk, mégis – ahogy Ady Endre mondta – “Mi mindig mindenről elkésünk, késő az álmunk, a sikerünk, révünk, nyugalmunk, ölelésünk. Mi mindig mindenről elkésünk.”
A fenti kép egy olyan háborús helyzet, ami a hívőkben mégis békességes tűrést nemz (Róma 5,3). A hosszútűrés (makrothymia) egy igazi erény, az egyetlen helyes válasz a beteg világ rohanására. A hosszútűrés legnagyobb példája maga Isten: Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson (2Péter 3,9). Ő maga a “békességes tűrés Istene” (Róma 15,5), aki tud várni, amennyit csak kell, és mégsem késik el. Mindezt értünk teszi és mi is Őérte tűrünk és persze saját magunkért, mert csak béketűréssel tudunk jó gyümölcsöt teremni (Lukács 8,5), és még a saját lelkünket is csak béketűrés által tudjuk megnyerni (Lukács 21,19).
Jó várni Istenre!
Mózes eleinte egy heves vérmérsékletű fiatalember volt, megölt egy egyiptomi embert, amiért el kellett menekülnie az országból. Ekkor kezdődött el hosszú, negyven éves várakozása a juhok mellett. Volt ideje mindent átgondolni, volt ideje az elképzeléseiről lemondani, háborgó lelkét lecsendesíteni, élete folyását Isten kezébe tenni. Minél lassabban fejlődik ki egy jellem, annál gazdagabb lesz, írja Thomas Hardy. Isten olyan alaposan megtanította a tűrésre Mózest, hogy végül a földkerekség legszelídebb embere lett! (4Mózes 12,3). Erre a szelíd lelkületre volt szüksége a legtöbb türelmet igénylő szolgálathoz: Izrael népének vezetéséhez. Ábrahámnak is minden nap meg kellett vívnia a türelem harcát, hogy olyan öregen is lehet fia, csak ki kell várnia az Istentől rendelt időpontot. József is kijárta a türelem iskoláját rabszolgaként és elítéltként, amíg végre felemelte az Úr, és egy egész országot bízott rá. Pál (Róma 5,3) és Péter (2Péter 1,6) is leírják saját szavaikkal a hit útját, fejlődését, egészen a célig. Egyikük felsorolásából sem marad ki a hosszútűrés. A türelmetlenség azonban egymás után idézi elő a hibákat. Nélkülözi a meggondoltságot és a módszerességet: olyan, mint amikor ész nélkül futunk, amíg el nem esünk, vagy amikor ismeretlen mélységű vízbe ugrunk fejest. Franz Kafka szerint “Minden emberi hiba türelmetlenség, a módszeresség idő előtti megszakítása.”A hit, a türelemhez kapcsolódó legfontosabb kulcsszó. További kulcsszavak: várakozás, lassúság, és az előbb említett módszeresség. Néhány író figyelemre méltó bölcsességgel írt a türelemről:
“Türelem az, amikor megengedjük valakinek, hogy ne legyen tökéletes.” (Gary Chapman)
“Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.” (Antoine de Saint-Exupéry)
Van pozitív lassúság, például, amikor késedelmesek vagyunk beszédre és a haragra (Jakab 1,19). Ezt a Biblia meggondolásnak, megfontoltságnak nevezi. Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt (Példabeszédek 15,28). A meggondolás olyan, mint egy személyi testőr, aki nem engedi, hogy hirtelen beszéddel, vagy indulatból fakadó cselekedetekkel kárt tegyünk magunkban és másokban: Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged. (Példabeszédek 2,11). Ebben a “szent és áldásos késésben” is Isten a példánk, nem véletlenül hangsúlyozza az Ószövetség annyiszor, hogy Isten késedelmes a haragra.
Néhányan, akik most olvassák ezt az elmélkedést, arra gondolnak, hogy mindez nagyon szép, de “én képtelen vagyok a türelemre, mivel elkoptak az idegeim”. A türelem azonban, nem csak egy nehéz munkával elsajátított tulajdonság. Gyümölcs is, a Szent Szellem gyümölcse. Ha Krisztussal járunk, megterem bennünk magától, mert a reménység maga után vonzza a türelmet. Persze nekünk is kell tennünk valamit érte, hiszen pusztán a hit nem sokat ér cselekedetek nélkül. Mi legyen ez a cselekedet? Jakab azt írja, hogy ha valakinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül megadja. És ha a türelem az, ami nincs? Akkor imádkozzunk érte, ahogy Pál Apostol imádkozott a Kolossei gyülekezet tagjaiért, hogy legyenek erősek a hosszútűrésben és a kitartásban (Kolosse 1,11). Imádkozzunk mi is: Atyám, kérlek adj bölcsességet és erőt, hogy józanul reagáljak minden helyzetre, hogy soha ne haragos indulatból beszéljek és cselekedjek. Őrizd jól a számat, hogy ne mondjak olyat, amit később megbánok. Kérlek, erősíts meg engem a kitartásban és a hosszútűrésben. Jézus nevében: Ámen.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! (Antoine de Saint-Exupéry)