Mindaz, aki vagyok….

Áldott, aki az Úr nevében jön!

Az időjárás ugyan nem vesz tudomást róla, de hamarosan itt a húsvét. Ezzel a vasárnappal, a virágvasárnappal kezdődik a szent hét, más néven nagyhét. Ezen a vasárnapon a világ számos gyülekezetében megemlékeznek erről az eseményről. Mindenhol másképp ünnepelnek: valahol virágokkal, valahol barkákkal, valahol pálmalevelekkel.

Larry tanítását Norbi tolmácsolta

Mindenhol másképp, de ugyanazt ünneplik: Jézus dicsőséges, egyetlen királyi bevonulását Jeruzsálembe. Amikor az emberek ujjongva fogadták, felsőruháikat az útra terítették, gallyakat vágtak a fákról (János pálmaágakról ír), ezt szórták az útra Jézus szamarának lábai elé. Mindenfelől a “Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön!”– kiáltás hallatszott.

A virágvasárnap egyben a 40 napos nagyböjt utolsó vasárnapja. Érdekes azonban, ha hamvazószerdától nagyszombatig összeadjuk a napokat, nem 40, hanem 46 napot számlálhatunk. Miért? A böjti időszak vasárnapjai ugyanis nem számítanak bele a nagyböjtbe!
Egy hét múlva, húsvét vasárnapjával kezdődik a pünkösd előtti 50 napos időszak, amely a húsvét utáni 7. vasárnappal végződik. Ezen a napon a kereszténység a Szentlélek kiáradását, az egyház születését ünnepli meg. Ennek az 50 napos időszaknak a vasárnapjai beleszámítanak a pünkösd idejébe, így tehát a nagyhét 40 napja (ami tulajdonképpen 46 nap) időben majdnem megegyezik a pünkösd 50 napjával.

Ezen a vasárnapon új sorozat indult gyülekezetünkben.
Három egymást követő vasárnap a jelmondatunk, mottónk elemzésével foglalkozunk majd.

Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül.

“Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül.”
Minden alkalommal meg fogjuk nézni, hogy a mottónk második feléhez hogyan viszonyul az első felének aznapi része.

Mindaz, aki vagyok….. Isten ajándéka.
De ki vagyok tulajdonképpen? Lehetek férfi, nő, magyar, amerikai, szőke, barna, kék vagy zöld szemű, de ezek csak külsőségek. A kérdés az, ki vagyok Jézus Krisztusban? A kérdés a keresztény identitásunkra vonatkozik.

Ki vagyok?

1.) Kegyelemből van üdvösségem a hit által
“Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka! Nem a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen.” (Efezus 2,8-9)
2.) Örök életem van
“Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.” (János3,16)
3.) Új teremtés vagyok
“Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett!” (2 Korintus 5,17)
4.) Isten szeret engem
“Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.” (Galaták 2,20)
5.) Isten gyermeke vagyok
“Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (János 1,12)
6.) Kész vagyok elmondani, hogy reményem van
“Szívetekben Krisztust tiszteljétek, mint Uratokat! Mindig legyetek készek, hogy meg tudjatok felelni azoknak, akik azt kérdezik, miben reménykedtek!” (1 Péter 3,15)

Ezek Isten valós ígéretei a számunkra, de gyakran nem hisszük el ezeket teljesen, nem ezek alapján élünk.
“Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (János 5,39-40)

Nem elég a Biblia olvasása! Az Írások Jézusról tesznek bizonyságot, az életünk pedig arról, hogy hiszünk-e igazán Jézusban, követjük-e Őt, engedelmeskedünk-e Neki?
Ám gondolatainkat sokszor még a régi sémák határozzák meg. Olyasmit beszélünk be magunknak, ami nem igaz, és elmerülünk az önsajnálatban. Ezeket a hazugságokat aztán megtanuljuk élvezni is, sőt kimondottan szeretjük, ha ezeket mások is megerősítik bennünk.

Nagyon fontos, hogy egészséges legyen a tudatunk, ami azt jelenti, hogy szilárd meggyőződések szerint éljük az életünket. Ezek a meggyőződések pedig a Bibliára alapozódjanak, ne az érzéseinkre! Azt kell igaznak tartanunk, amit a Biblia mond rólunk. A “Ki vagyok?”- kérdésre a Krisztusban kapott identitásunk alapján kell válaszolnunk.

De nem elég az egészséges tudat! Úgy is kell cselekednünk!
“Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1,22)
Engedelmeskednünk is kell Isten Igéjének, bármilyen nehéznek is tűnik. Ezt a saját erőnkből nem tudjuk megtenni, csak ha a Szent Szellem működik bennünk, általunk.

Isten iránti engedelmességünk akkor lesz teljessé, ha úgy élünk, ahogy Jézus is élt. Azaz engedelmeskedünk az Atya akaratának, és elmondjuk másoknak is, mennyire szeret minket az Úr.
“…aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1 János 2,5-6)

Tehát három fontos képességgel kell rendelkeznünk
a.) elmondani a saját történetünket
b.) elmondani Isten történetét
c.) ezáltal befolyásolni a világot

Elmondani saját történetünket azt jelenti, hogy elmeséljük, bizonyságot teszünk, hogy mit jelent az új identitásunk. Hogyan változott meg az életünk? Mi történt? Ez nagyon fontos része a tevékeny keresztény életnek.

Milyen egy bizonyságtétel?
– Milyen volt az életem, mielőtt megismertem Jézust?
– Hogyan hallottam Jézusról?
– Hogyan változott az életem, miután úgy döntöttem, követem Jézust?

A Bibliában is sok bizonyságtétel van. Van, amelyik mindössze egy mondat:
“Erre ő így válaszolt: “Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”(János 9,25)
Pál apostolnak pedig sok részletes bizonyságtétele van. (Pl. Apcsel 22,1-21)

Van másfajta bizonyságtétel is: elmondani Isten történetét az életünkben.
– Hogyan működik ma Isten az életünkben?
– Mit tanulhatunk a Szentlélektől?
– Mit tanulhatunk a Bibliából?
A lényeg annak a bemutatása, hogy Isten élő, tevékeny módon vesz részt az életünkben.

De nemcsak meghatározott alkalmakkor kell bizonyságot tenni. El kell mondani a világban, sőt meg is kell élni, és ezáltal befolyásolni, jobbá tenni a világot.
“Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2,17)
Fontos, hogy életünk, szavaink mindig tükrözzék, hogy Jézussal élünk. Ez azért kell, hogy megvalósuljanak szándékai a világban rajtunk keresztül. Az Ő szándéka pedig az, hogy helyreállítsa a tökéletes békét, a shalom-ot.

Egy megsérült világban élünk, de reménységünk van, hogy a mennybe jutunk. A jelenlegi és a jövőbeli életünket egy szellemi híd köti össze, amelyen keresztül bejuthatunk Isten Országába. Szellemi hidunk, hitünk alapja a Biblia. Ezekre az alapokra épülnek az oszlopok, a doktrinák: Mit hiszünk Jézusról? Hogyan élünk? Hogyan működik a gyülekezet?
A tartóoszlopokra épül a teljes Egyház, aminek megjelenési formája a helyi gyülekezet.
Az Egyház a hídnak az a része, ami összeköti a sérült világot a menny reményével.

Az Egyház funkciója, hogy választ találjon az emberiség három legnagyobb vágyára:
– transzcendentális vágy Isten után
– vágy a közösségre
– vágy az élet céljának megtalálására

Hogyan segít az Egyház ebben?
– Segít kapcsolatba kerülni Istennel (istentiszteletek, bibliaolvasó körök stb.)
– A gyülekezeti közösség kielégíti a közösség utáni vágyat
– Ahogyan kapcsolatba kerülünk Istennel és a gyülekezettel, megtaláljuk életünk értelmét.

Az emberek be tudnak lépni Isten Országába, ha megtalálják a kapcsolatokat. Hiszen Isten Országa már itt van, de még sincs itt teljes valóságában.

Mi a mi részünk ebben? Hogyan kapcsolódik Isten univerzális tervéhez a mi életünk?
Életünket úgy kell élni, hogy segítsünk másoknak helyreállítani a kapcsolatot Istennel.
Ehhez magunkban kell növeszteni a
– hit
– szeretet
– áhitat
– bizonyságtétel
– tanítványság
– megszentelődés
– sáfárság
képességét.
Ennek eszköze lehet egy 30 napos kihívás, amit ha sikerrel teljesítünk, egész életre kiterjedő kihívássá fejlődhet. A kihívások teljesítése közben pedig folyamatosan fejlődik az állandó, élő kapcsolatunk Jézus Krisztussal.

Növekednünk kell a közösségi életünkben, szokásainkban is:
– istentisztelet
– szentségek
– tagság
– szeretet
– szolgálat
– kötelezettség
– sáfárság
Ne csak menjünk a gyülekezetbe! Legyünk mi a gyülekezet!

Mindaz, aki vagyok….Isten ajándéka.
Ki vagyok?!
Ha szeretem Jézust, követem parancsolatait. “Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” (János 14,15)
Ha szeretem Istent, átadom magam neki, hogy megvalósulhassanak szándékai a világban magamon keresztül.

Vendégeink (Peter és Marvin) sokat filmeztek

Mindig van mit énekelni

Az Úr az én világosságom! (Mikeás)

Péter tanított Mikeás próféta életéről és üzeneteiről

Mikeás kispróféta Ámosz és Hóseás kortársa volt. Akárcsak Hóseás, ő is az életével tanított. Az egyik első olyan próféta volt, aki kijelentést kapott Istentől, hogy Jeruzsálem el fog pusztulni. Ettől annyira megdöbbent, hogy ruha nélkül, jajveszékelve járkált az utcákon. Híre még a királyhoz, Ezékiáshoz is eljutott, aki annyira komolyan vette a próféciát, hogy elfordult bűneitől, és egy vallásos megújulás vette kezdetét az országban. Isten pedig megbocsátott, az ítélet elmaradt.

Mikeás próféta könyve (Prophet Micah)

Száz évvel később Jeremiás próféta ugyanezt prédikálta Jojakim királynak, mint Mikeás Ezékiásnak, de őt meg akarták ölni próféciája miatt. Ő azonban így védekezett:
“De tudjátok meg, hogy ha megöltök, akkor ártatlan vér szárad a kezeteken, ezen a városon, és annak lakóin, mert engem valóban az Örökkévaló küldött hozzátok, hogy üzenetét átadjam, pontosan úgy, ahogy hallottátok!” (Jeremiás 26,15)
“Akkor a vezetők határoztak, és a néppel együtt ezt válaszolták a papoknak és a prófétáknak: „Ártatlan ez az ember! Nem ítéljük halálra, mert valóban Istenünk, az Örökkévaló nevében szólt hozzánk.”(Jeremiás 26,16)
Jeremiás életben maradt, de kortársát, Uriást a király kivégeztette. És Jeruzsálem pusztulása már Jeremiás életében bekövetkezett.

Mikeás azonban prófétált, betöltötte Isten szelleme, és szembesítette az embereket bűneikkel. Nem is volt népszerű, nem úgy, mint azok a próféták, akik pénzért azt jövendölték, amit az emberek hallani szerettek volna. Sőt, gondolatai olyan súlyúak, hogy még az Újszövetségben is sok helyen megjelennek.

Isten azonban nem leli örömét a büntetésben.
Mikeás könyve végén dicsőítő éneket zeng a könyörülő, a megbocsátó Istenről.

Isten nem szereti a büntetést. Folyamatosan küldi a prófétákat, hogy figyelmeztessék az embereket a megtérésre. Isten szeretne megkegyelmezni. Felajánl egy új, tiszta életet. Ez az igazi megbocsátás, amikor többé már nem emlegeti fel a bűnöket.

Ne várassuk Istent! Vigyük elé bűneinket! Nincs olyan nagy bűn, aminél ne lenne még nagyobb kegyelem! Akinek sok bűnét bocsátja meg Isten, azt nagyon szereti.

Mikeás könyvének egyik alapüzenete a következő:

Minden megtérés itt kezdődik: az ember elismeri, hogy Isten az ura, gondolatainak középpontja. Megalázza magát előtte, Ő pedig felemeli magához a megtérő embert.

Bármi vesz körül, nekünk az Úr a világosságunk! Nincs az a sötétség, amin Isten világossága ne tudna átjönni. Ha úgy érezzük, rosszul mennek dolgaink, lehúz minket a bűnös világ, mindig gondoljunk erre!

Mikeás, ahogy Sofóniás is, többször utal a maradékra. Legyünk mi a maradék, hiszen csak rajtunk múlik!
Aki az Úr nevét segítségül hívja, megmenekül!

Mikeás próféta könyve, Prophet Mikah

A tanítás után azokat ünnepeltük, akik március hónapban születtek.

Kriszta képviselte a szülinaposokat

Isten elől nem bújhatsz el! (Ámosz)

Gerry McNamara a Közhelyen tanított

Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt, és ezt mondta: „Sújts le az oszlopfőre, hogy még az alap is megremegjen! Döntsd rá az egész házat a benne lévők fejére! Akik életben maradnak, azokat fegyverrel ölöm meg. Egy sem fog elszaladni, senki sem menekülhet! Ha leásnak, erőszakkal betörnek a Seolba, onnan is előhúzom őket. Ha felkapaszkodnak az égbe, onnan is lerántom őket. Ha a Kármel tetején rejtőznek el, ott is megtalálom, és megragadom őket. Ha a tenger mélyén bújnak el, hogy ne lássam őket, ott is parancsolok a kígyónak, hogy marja meg őket. Ha ellenségeik fogságba hurcolják őket, ott is parancsolok a fegyvernek, hogy ölje meg őket. Bizony szemmel tartom népemet, de nem a javukra, hanem a vesztükre! (Ámosz 9,1-4)

Első hallásra, első olvasásra bizony elég kemény szavak ezek. Ez a mi szerető Istenünk? Vadászik ránk? Meg akar ölni minket? Ahhoz, hogy megértsük a próféta szavait, ismernünk kell az összefüggéseket, a történelmi hátteret.

Ámos (Ámósz) próféta könyve, Prophet Amos

Ámosz Kr. e. 762-ben kapott elhívást az Úrtól. Nem “főállású” próféta volt, juhokkal foglalkozott és fügefákat gondozott. Az emberek ekkor jólétben éltek mindkét királyságban, mindenük megvolt, gazdagságukban azonban elfordultak Istentől. Nem volt fontos számukra az Úrral való kapcsolat, ezért Ő nagyon megharagudott rájuk. Elküldte Ámoszt, hogy figyelmeztesse őket. De nem hallgattak rá. Isten azt üzente az embereknek, hogy a büntetés elől sehova sem tudnak majd elbújni. Szinte vadászni fog rájuk.

Ahogy az amerikai rendőrség 1962. július 11-e óta vadászik arra a három férfire, akik ezen a napon megszöktek a szigorúan őrzött Alcatrazból, ahonnan még soha senkinek nem sikerült megszöknie. Amíg nem találják meg őket, állandóan vadásznak rájuk, még akkor is, ha aggastyánok lettek azóta.

Isten elől sem lehet elbújni. Pedig sokszor próbálunk elfutni, elmenekülni a felelősség elől. Számos férfi elhagyja a családját, a gyermekeit, elmenekül a nehézségek elől az alkohol és a drogok világába. Valójában azonban saját börtönükben ülnek, függőségeik rácsai között. El akarunk futni a problémáink elől, ahelyett, hogy megfordulnánk és szembenéznénk velük. Amikor rendben mennek a dolgaink, elfordulunk Istentől, azt gondolva, megvan mindenünk, ezért nincs szüksérünk Rá. Aztán ha történik valami rossz, azonnal Tőle kérünk segítséget, cserébe mindent megígérünk. Majd, amikor megoldódik a problémánk, újra elfordulunk Tőle.

Ámosz 3000 évvel ezelőtt speciális fügéket gondozott. Még éretlen állapotukban megszúrta egyenként a gyümölcsöket egy hegyes szerszámmal, hogy azok később sokkal kerekebbre, finomabbra érjenek. Lehet, hogy nekünk is erre van szükségünk? Hogy valaki megbökjön: fordulj el bűneidtől, és fordulj Istenhez! Ámosz gazdálkodó ember volt, megértette, hogy vigyáznia kell az állatokra és a rábízott fügefákra. Időt kell velük tölteni, meg kell őket bökni. Téged is megbök időnként Isten, hogy fordulj el a bűneidtől? Hisz nincs olyan hely, ahova el tudnál bújni előle. Isten lát minket, látja a szívünket, a lelkünket. Szeret minket. Bökése is szeretetből van, azért teszi, mert abban a pillanatban éppen erre van a legnagyobb szükségünk. Isten tanít minket a felelősség vállalására, arra, hogy forduljunk el bűneinktől, forduljunk felé, ne meneküljünk szeretete elől.

Ámosz tudta, hogy Isten meg fogja büntetni az embereket, azért, hogy megtérjenek, meglássák bűneiket, és visszaforduljanak felé. Az emberek pedig nem figyeltek a prófétára, csak a saját meggazdagodásukkal foglalkoztak, ugyanúgy, mint a ma embere. Hányan fordulnak ma Isten felé? Imádkozzunk az emberekért, egész népünkért, hiszen nem tudunk elmenekülni az egyetlen Isten elől! Ez Ámosz üzenete a ma emberének.

Ámós Próféta könyve, Ámósz prófétakönyve, Ámosz próféta könyve

Gerry tolmácsa lánya, Zsuzsa volt

Abdiás, Habakuk, Sofóniás

Sofóniás próféta könyve 3,12

Péter három olyan kisprófétáról tanított, akik nagyjából azonos időben éltek, miután az északi királyságot (Izraelt) megszállta és fogságba hurcolta Asszíria. A déli királyság (Júda) ekkor még létezett. Hamarosan az Asszír birodalom is elbukott egy hasonlóan kegyetlen nép, a babiloniak támadásától. Ilyen történelmi helyzetben állandó fenyegetettségben élt Júda, de királyai nem törődtek ezzel. Akadt ugyan néhány uralkodó, aki felismerte, hogy csak Isten útját járva lehet jó király, mint például Ezékiás, de utódai újra meg újra letértek erről az útról.

Ezékiás tudott Istenhez fordulni, és az Úr meg is erősítette ezért, még nagy betegségéből is kigyógyította. Halála után azonban fia, Manassé a bálványimádás útjára tért. Isten templomában emelt oltárokat az idegen bálványoknak. Jövendőmondókat tartott, halottidézőket, saját, elsőszülött fiát idegen istennek, Moloknak áldozta. Üldözte azokat, akik hűek maradtak Istenhez, ártatlan emberek vére tapadt kezéhez. Egy asszír támadáskor fogságba esett és fogsága idején megtért. Isten megengedte neki, hogy visszatérjen hazájába, ahol elkezdte beszüntetni a bálványimádást, de sokat már nem tudott tenni haláláig. Fia, Amon azonban továbbvitte a bálványimádatot. Az ő fia, Jósiás volt, kortársa Habakuknak, Sofóniásnak, talán Abdiásnak is.

Jósiás nyolc éves korában került hatalomra, és már ekkor kereste Istent. Uralkodását a lerombolt templom helyreállításával kezdte. Rendkívül istenfélő király volt, küzdött a bálványimádás ellen. A templomi munkálatok során megtalálták Mózes törvénykönyvét, amelyről még a főpap (Hilkia) sem tudott. A király, mikor rádöbbent, mekkora bűnben él népével együtt, megszaggatta ruháit, vallási reformot indított, ami messze túlmutatott a templom újjáépítésén. Felismerte, hogy Isten útjának elhagyása miatt el fognak pusztulni. Ezért harcot indított a bálványimádás ellen,leromboltatta a bálványáldozati helyeket, kivégeztette a bálványimádó papokat, sőt ezeknek még a csontjait is kiásatta és elégettette. Ilyen mély megtérésre még nem volt példa a történelemben, Isten ezért megígérte, hogy Jósiás életében még nem bünteti meg a népet. Az őt követő királyok azonban nem folytatták Jósiás istenfélő tevékenységét, Isten le is sújtott rájuk.

Kezdjük Abdiással, aki a büszkeségében felfuvalkodott Edom ellen prófétált.

Abdiás próféta könyve

Miért haragudott Isten Edomra? Az edomiták Ézsau leszármazottai, tehát Izrael népének, Jákób fiainak testvérei. Háborújuk testvérháború. Edom rossz testvér volt, mindig akkor támadt Izraelre, később pedig Júdára, amikor azok bajban voltak. Kárörvendően örültek a testvérnép bajának és kihasználták gyenge helyzetét. Amikor a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet, az edomiták akkor támadtak rájuk, rávetvén magukat a gyenge maradékra, lesve a prédára.

Edom országa, a Holt-tengertől délkeletre a hegyvidéken

Edom jól megerősített hegyvidéki ország volt, lakói pedig elbizakodottak, mert úgy gondolták, őket nem lehet legyőzni. Isten ezért megharagudott rájuk.

Abdiás próféta könyve 3-4

Mit tanulhatunk Abdiástól? Megtanulhatjuk, mekkora veszély a büszkeség és a káröröm. Pál ezt mondja:”Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.” Sőt„ha éhezik ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert olyan ez, mintha izzó parazsat tennél a fejére.” (Róm 12,19-20)
A mi dolgunk a megbocsátás, az ítélet Istenre tartozik. És Isten ítélt: ez a nép nincs többé, eltűnt az ország dicsősége. Ma már nem létezik Edom sem mint ország, sem mint nép. Magyarország is tanulhat ebből! Össze kell tartanunk, Istent kell keresnünk!

Habakuk kérdései és válaszai

Habakuk próféta könyve, Prophet Habakkuk

Habakuk az egyik legelső próféta, aki figyelmeztetett a babiloni veszélyre. Könyve egy kérdéssel kezdődik: hogyan jutottunk el idáig, miért marad büntetlen a gonosz? Mert kérdezni Istentől. Úgy kapta a kijelentéseit is, hogy kérdezett, és Isten válaszolt. Habakuk nemcsak Júda, de Babilon ellen is prófétált. Az emberek ekkor már olyan mértékben elfordultak Istentől, hogy egész Jeruzsálem bálványszobrokkal volt tele, az egy igaz Isten helyett bálványokhoz imádkoztak. Így Isten büntetése nem maradhat el, biztosan bekövetkezik a bűnösökre, de a hitből élők számára van remény. Végül a próféta hálaadó imában, zsoltárban magasztalta Istent.
“Az igaz ember a hite által él.”(Hab 2,4) Ezt a gondolatot háromszor is idézi az Újszövetség. Habakuk jelezte, hogy nem kerülhető el a veszély. Jeremiás már nyomatékosabban figyelmeztetett a veszélyre. Később még levelet is írt a fogságban élőkhöz, hogy imádkozzanak fogvatartóikért (is) és fogságuk helyéért, mert ez az ítélet Istentől származott a bálványimádás következményeként.

Habakuk próféta könyve 2,18-20

Habakuk leírja az ítéletet, amelytől még maga is megrendül és egész testében reszket. Mégis, megerősíti magát az Úrban és szilárdan bízik abban, hogy a kegyeseket nem éri el az ítélet.

Habakuk próféta könyve 3,18-19

Habakuk próféta könyve

Sofóniás és az elsöprő ítélet.

Sofóniás próféta könyve, Zofóniás (Szofoniás) próféta

Sofóniás az egyetlen próféta, aki négy nemzetségre visszavezeti származását. Ismerjük ükapját, Hizkijját, aki valószínűleg azonos Ezékiás királlyal. Tehát Sofóniás a kortárs királynak, Jósiásnak is rokona. Köze lehetett Jósiás vallási reformjához is. Nagyon istentelen hely volt akkoriban Jeruzsálem, sok próféta élt és munkálkodott egyszerre : Náhum, Habakuk, Abdiás, Jeremiás. Közel volt a veszedelem, Isten küldte a prófétákat, de a nép nem hallgatott rájuk. (Később, a babiloni fogság után már komolyan vették a próféták szavait, elég volt csak ránézni a romokra, hogy megértsék: a próféták nem viccelnek.) De Sofóniás közvetlenül a babiloni megszállás előtt prófétált. Könyvében arról ír, hogy Isten megítéli Júdát, Jeruzsálemet, és ítéletet hirdet a környező országok fölött, az egész világ fölött. Végül megígéri, hogy Isten az utolsó időkben helyreállítja a népet, de ez csak egy maradék népre vonatkozik.

Sofóniás próféta könyve 1,5-6

Sofóniás azonnal belevág az ítélet leírásába: “Elpusztítok mindent a föld színéről – mondja az Úr.” Isten haragszik, mert az emberek kétfelé áldoznak. Nem ismerik Mózes törvényét. “Elvész az én népem, mert nincs benne tudás”-sóhajt fel Hóseás próféta is. Nem szolgálhatunk két istennek! Nem ugrálhatunk a küszöbön! Vagy Istent szolgáljuk, vagy ellenségeit!
Szofóniás ezt ajánlja:“Keressétek az Urat! Még nem késő.”

Sofóniás próféta könyve 2,3

Legyünk tisztában azzal, hogy szükségünk van Isten segítségére! Nem az anyagiak a fontosak, hanem Isten országa!Istennel együtt erősek vagyunk! Nem bízzuk el magunkat, ha tudjuk, hogy mindenünk, amink van, minden képességünk Isten ajándéka, amit azért kaptunk, hogy megvalósítsuk szándékait a világban magunkon keresztül.

Sofóniás (Zofóniás, Szofoniás) próféta könyve

Búcsú Zoltántól

Elment a barátunk, László Zoltán.

László Zoltán István (1946-2013)

Néhány éve Larry összebarátkozott egy magányos, idősödő emberrel, aki a Közhellyel szemben lakott. Zoltán gyakran bolyongott az utcákon magában beszélve, néha kiabálva. A legtöbb ember elkerülte őt. Úgy gondolta, Larry az ő nagy amerikai barátja. Sokszor meg is kérdezte: Mikor viszi őt is vissza Amerikába magával? A múlt tavasszal Zoltán kórházba került számos egészségi problémával. Abba kell hagynia az ivást és a dohányzást! – figyelmeztette az orvos. Hihetetlen, de Zoltán így is tett! Miután visszajött a józan esze, Zoltán elkezde látogatni a gyülekezeti programokat, istentiszteleteket. Sok barátra tett szert és komolyan vette a remény-, a hit-, a megtérés üzenetét. Nagy humorérzéke volt, úgy tekintett magára, mint egy bohócra.

Amikor egyre több szeretetet és törődést kapott: Zoltán kivirágzott. Szomszédjai is elkezdék észrevenni, mennyire megváltozott a viselkedése. Ahogy a gyülekezetben elkezdtük megismerni őt, úgy osztott meg velünk egyre több epizódot élete történetéből, fotókat is mutatva gyerekkorából, fiatalságából. Megtudtuk, hogy már nincs élő rokona, és egyedül él egy egyszobás, komfort nélküli lakásban majdnem negyven éve. Amikor Larry és Péter különös gonddal szárnyaik alá vették, Larryt már nevelőapjának, Pétert pedig “Szent Péternek” kezdte hívni.

A 2. adventi gyertyát János és Zoltán gyújtotta meg

Zoltán élvezte az istentiszteleteket. Decemberben együtt gyújtották meg Jánossal az egyik adventi gyertyát. Részt vett a karácsonyi ünnepségeken, a zenei esten és a férfireggeliken. Jól megjegyezte Larry szemléltető eszközeit is, melyeket prédikácóihoz használt. Innen jött, hogy Zoltán időnként “Krumplifej úrnak” nevezte magát.

Larry a kegyelmi ajándékokat Krumplifej úr segítségével mutatta be

Felfedeztük szenvedélyét a festészet iránt. Harminc kész festményéből Larry egy kiállítást szervezett, ami januárban még megtekinthető volt. Önarcképét is megtalálhatjuk a kollázsban, amit Larry készített. Zoltánnak mindig jó étvágya volt, szerette hallgatni a gyülekezetben a zenészeket, szerette Dr. House-t és Walkert, a “texasi kopót”. Ha fájdalmai miatt nem beszélt szépen, azon nagyon tudott bánkódni később, mert lelkiismeretes volt.

Januárban megrendült az egészsége. Két hétig volt kórházban, majd hazaengedték, pedig nagyon beteg volt már akkor. Szív- és veseelégtelenségben szenvedett, súlyos keringési rendellenességekkel, anyagcsere- és légzőszervi problémákkal. Sándor segített neki megszervezni az ebédszállítást és egy szociális segítő felügyeletét, aki háromszor egy héten látogatta őt. János vágott neki tűzifát és felvitte a harmadikra, amit Zoltán lába nem nagyon bírt volna. Larry ügyelt arra, hogy rendesen szedje a gyógyszereit.

Múlt vasárnap Zoltán rosszul lett, elvitte a mentő. Larry és Péter meglátogatták. Beszéltek a doktorral is, aki elmondta, hogy Zoltán állapota kritikus. Az utolsó, amit Larry és Péter tett, mielőtt elmentek a kórházból, hogy imádkoztak Zoltánnal. Tervezték, hogy újra meglátogatják csütörtökön, de szerdán a kezelőorvosa közölte a lesújtó, szomorú hírt: Zoltán az éjszaka folyamán elhunyt. Gyászolunk Zoltán elvesztése miatt, de örülünk annak, hogy utolsó évében végül megtalálta azt a szerető családot, amelyet egész felnőtt életében nélkülöznie kellett, sőt, hallotta és magáénak vallotta Isten Örömhírét.

László Zoltán István (1946-2013)

Búcsúzunk tőled Zoltán, a viszontlátás reményében!