Hitvallás és tagsági szövetség

Az ősz első vasárnapján – miután egész nyáron a kegyelmi ajándékainkról tanultunk – Larry visszatért egy júniusi prédikáció anyagához, a tagsághoz.
Mit jelent tagnak lenni a gyülekezetben?

Amikor a Jézus Krisztusba vetett hitünk által Istenhez térünk és bemerítkezünk, akkor hivatalosan is befogadást nyerünk Isten családjába. Azonban itt nem állhatunk meg, növekednünk kell, és ennek egyik útja, hogy csatlakozunk Jézus közösségeihez.
Ahogy a börtönőr megkérdezte Pált és Szilászt:
“Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mid te, mind a te házad népe!” (Apcsel 16,30-31)
Ahogy az első gyülekezet tagjai megkérdezték Pétertől és a többi apostoltól:
“Mit tegyünk atyámfiai, férfiak? Péter így válaszolt:Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében!” (Apcsel 2,38)
“Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”(Apcsel 2, 42)

Ahogy a tanítványok részt vettek ebben a négy dologban, ugyanígy mi is erre törekszünk.
A Krisztus Testében való tagság azonban összekapcsolódik a közösségben való tagságunkkal.
Krisztus Testében egyénileg is, és közösségi szinten is tagok vagyunk.
Az egyéni tagság megmutatkozik a megtérésben, a bemerítkezésben, a bizonyságtételben, a tanítványságban.
De nem lehet megmaradni ezen a szinten! Szükségünk van ugyanis más hívőkkel való kapcsolatra. Gyakorolnunk kell a kegyelem elfogadását, a kegyelem adását, meg kell tanulnunk mindent szeretetben cselekedni. és ez nem könnyű! Minden kapcsolatunk azon a döntésen alapul, hogy szeretetet mutatunk-e a másik felé, vagy állandóan arra törekszünk, hogy igazunk legyen. Mindig, mindenkivel a szeretet, a kegyelem szerint kell eljárnunk!

A gyülekezetben is van tagsági szövetségkötés, amikor elkötelezzük magunkat. Bukott világban élünk, megtört szívvel, megtört kapcsolatokkal, gyógyulásra, megváltásra van szükségünk.
Shalom-ra van szükségünk.
De tudnunk kell, hogy az egész megváltott világ gyógyulása, békéje csak Krisztuson keresztül történhet. Tudnunk kell, hogy Isten velünk van, és a helyi gyülekezet is. Nem vagyunk egyedül!
De a shalom-ot csak akkor lehet elérni, ha közösen, gyülekezetben dolgozunk.

A görög eklésia szó a kihívottak közösségét jelenti. Eredetileg a kihívott egyéni hívők összefogtak, hogy jobban növekedhessenek a hitben, hogy szolgálják e megtört világot, hogy a shalom elérése érdekében munkálkodjanak.
De a gyülekezet nem válhat privát, társasági klubbá, amely kizár másokat, vagy titkos társasággá, amely nem enged be sorai közé új tagokat.
A gyülekezet egy közösség, amelynek középpontjában Jézus Krisztus áll, és amely mindenki számára nyitott, barátságos. Még azok iránt is, akik csak ritkán jönnek, vagy csak messziről szemlélik, vagy még az elkötelezettség határán bizonytalankodnak.

Miért van szükség tagságra?

Egy gyülekezeti tag szilárdan elkötelezett Krisztus mellett, a gyülekezet mellett, a szellemi növekedés mellett.
Ez nem olyan tagság, mint egy klubtagság, mint egy polgári szervezet tagsága! Ez olyan tagság, mint amiről az 1 Korintus 12. rész beszél: “Ti pedig Krisztus Teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”(27.vers)
Szem előtt kell tartanunk, hogy “ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (1 Kor 12,26)

Egy gyülekezeti tag felelős Krisztusnak, de társainak is. Ez azt jelenti, hogy ha szükséges, segítünk egymásnak a helyes útra való visszatérésben, hogy kölcsönösen adunk és kapunk tanácsokat anélkül, hogy megsértődnénk ezen.

Egy gyülekezeti tag megbízható, lehet rá számítani, megtartja ígéreteit.

Ha tagok leszünk egy helyi gyülekezetben, csatlakozunk a közös hithez, amit együtt vallunk Istenről, és az Ő Igéjéről, a Bibliáról.
Bemerítkezéskor elmondjuk az Apostoli Hitvallást, ami egy általános hitvallás, amit az egész keresztyén egyház vall. De ahogy növekszünk a hitben, egyre inkább olyan dolgokkal találkozunk, amelyek mélyebb kérdésekre keresik a választ. Ezért minden egyháznak megvan a saját hitvallása, amely zsinórmérték, amely világosságot ad életünk nehéz kérdéseinek megválaszolásában.

A Szabad Metodista Egyház Hitvallása lefekteti, hogy miben hiszünk Istent, az üdvösséget, az egyházat, a végső dolgokat, a Szentírást, az embert illetően.
Ha valaki tagja lesz a helyi gyülekezetnek, egyet kell értsen a hitvallással, amelynek minden pontja iránymutatás mindennapi életünkhöz, segít helyes és szent életet élni.
Mi mindannyian hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus áldozata az egész világnak szólt. Ő nem akarja, hogy bárki elvesszen, ő azt akarja, hogy mindenki üdvösséget nyerjen!

Szabad Metodista Gyülekezet
Tagsági Szövetség

Megvallás és odaszánás

Valljuk, hogy Jézus Krisztus Úr és Megváltó.
Kijelentjük, hogy hitben vele együtt akarunk járni.
Ígérjük, hogy megszentelő kegyelme által igyekszünk Őt megismerni.

Istent illetően

Istenhez tartozó emberként tiszteljük őt és imádjuk nevét.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy keresztyénekhez méltó hívő életvitelt folytatunk, kölcsönösen felelősséggel tartozunk egymásnak, egyénileg és közösségben is imádkozunk, tanulmányozzuk a Szentírást, istentiszteletre járunk, és részt veszünk az Úrvacsorában.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy megtartjuk az Úr napját, Isten imádásának, saját megújulásunknak és a szolgálatnak szenteljük.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy hűségesek leszünk Krisztushoz és a gyülekezethez, valamint távol tarjuk magunkat mindentől, ami hívő odaszánásunkat veszélyeztetné.

Mindezt Isten kegyelme által és az Ő erejére támaszkodva megtesszük.

Saját magunkat és másokat illetően

Hivő emberként egészséges és szent életet élünk és mindenkihez irgalmasan viszonyulunk, szolgájuk őket mind fizikális mind pedig szellemi szükségükben.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy tartózkodunk minden olyan tettől és lelkülettől, mely megrontaná gondolkodásunkat, és ami rombolná vagy károsítaná testünket, illetve ehhez vezetne.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy minden egyes embert Isten képmására teremtett értéknek tartunk, és tiszteletben tartjuk.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy minden igyekezetünkkel igazságosak és őszinték leszünk minden kapcsolatunkban és minden ügyünkben.

Mindezt Isten kegyelme által és az Ő erejére támaszkodva megtesszük.

Az Isten által létrehozott intézményeket illetően

Hívő emberként tiszteljük és megbecsüljük az Isten által rendelt házasság, valamint a család intézményét, az államot és a gyülekezetet.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy tiszteletben tartjuk a házasság és a család szentségét.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy megbecsüljük gyermekeinket és tápláljuk őket. Úgy neveljük őket, hogy Krisztusban hitre jussanak.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy felelősségteljes állampolgárokként élünk és imádkozunk a vezetőkért.

Mindezt Isten kegyelme által és az Ő erejére támaszkodva megtesszük.

A gyülekezetet illetően

Istenhez tartozó emberként Krisztus életét megjelenítjük a világban.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy a gyülekezet egységéhez aktívan hozzájárulunk. Minden kapcsolatunkban igyekszünk munkálni a tisztességet, a szeretetet és igyekszünk megértéssel viszonyulni másokhoz.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy keresztyén alapelvek szerint jó sáfárok leszünk és úgy élünk Isten dicsőségére és a gyülekezet növekedésére.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy „kimegyünk a világba” és tanítvánnyá teszünk másokat.

Mindezt Isten kegyelme által és az Ő erejére támaszkodva megtesszük.

A tanítás után kötetlen beszélgetés, és a szeptemberi születésnaposok ünneplése következett. Köszöntővel, tortával, jókívánság kártyákkal, sok szeretettel és vidámsággal.

Közhely-programok szeptember-október

Visszatekintés:
Nyáron nekünk is nagyon melegünk volt. Július és augusztus hónap volt a szabadságok hónapja. Vasárnapi programjainkon kívül a Helyreálló Csoport működött egész nyáron át.
Az augusztus sem telt tétlenül. Megszerveztünk Vajtára, a Golgota Konferencia Központba egy konferenciát szeptember 7-9. között. Több, mint ötvenen élveztük a nyárutót és a hatrészes előadássorozatot.
A téma nem volt könnyed: az életünkben lévő “falak”-ról kaptunk tanítást. Azokról a láthatatlan falakról, amelyek éppen a legjobb dolgoktól választanak el bennünket az életben. A tanítás vázlata megtalálható a www.közhely.hu weboldalon.

Állandó programjaink a KÖZHELYben (XI. ker. Villányi út 44.):

ISTENTISZTELET – Minden vasárnap délelőtt 10:30-tól délig

HELYREÁLLÓ CSOPORT – 12 lépéses életvezetési program minden kedden és csütörtökön 18 órától: helyreállás.hu

BIBLIATANULMÁNYOZÁS – egy órás tanulmányozás a Lukács evangéliumából minden kedden 17:00-tól.

DIRIDONGÓ ZENEOVI – péntekenként 9-től, 9:40-től és 10:15-től
A foglalkozások szeptember 7-én kezdődtek.

TESTMOZGÁS HÖLGYEKNEK – hétfőnként 17:10-től

ANGOL TANFOLYAM 2012-2013 tanév I.félév
Kezdés: 2012. szeptember 20-án, csütörtökön 3-kor
Cím: Újbuda Humánszolgáltató földszinti nagyterme XI.kerület, Bogdánfy u.7/D

FÉRFIREGGELI 2012. október 6-án, szombaton délelőtt 9:00 órától a KÖZHELYBEN.
Téma: “Mosdótál és törölköző”
Témavezető: Larry Winckles

KÖZHELY zenei est 2012. október 19-én, pénteken este 6-tól.
A műsorban fellép Tóth Péter és néhány zenész barátja is. Az est második felében koncertet ad a SZeRBusz zenekar.
http://www.szerbusz-zene.oldal.hu

A KÖZHELY mindenki előtt nyitva áll!

KREATÍV Női Teadélután: 2012. november 17-én, szombaton délután 3-tól 5-ig.
A téma és az alkotások a hálaadás napja (Thanksgiving) köré épülnek.
Témavezető: Katie Winckles

ÜNNEPNAPOK A KÖZHELYBEN:
ADVENT 2012. december 2,9,16,23. A várakozás négy vasárnapja.
Ünnepi gyertyagyújtás adventi vasárnapokon, délelőtt 10:30-kor.
KÖZHELY KARÁCSONY 2012. december 14-én, pénteken este 18:00-tól

Közhelybarátok karácsonya sok zenével, verssel, teával, sütivel, szeretettel!

A Közhely mindenki előtt nyitva áll!

Mit jelent a Lélek szerint élni?

Vajta már csak egy emlék számunkra. Gyönyörű volt, tanulságokkal teli, feltöltődtünk. De mi lesz ezután? Mit kell ezután tennünk?

Larry tanított a Lélek (Szellem) szerinti életről

“Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” Galaták 5,25 (MBT)

Mit jelent a Lélek szerint élni? (Step with Holy Spirit)

Időt kell szakítunk, és hallgatunk kell a Szent Lélek szavára. De ez nem megy magától. Ezt gyakorolni kell, folyamatosan edzeni kell magunkat, mint a sportolóknak.
Ha példát az olimpiai bajnok Gyurta Dánielről veszünk, ő sem bajnokként született. Először meg kellett tanulnia úszni, aztán pedig rengeteget kellett edzenie. Mindig a kitűzött céljára összpontosítani, és lemondani a pillanatnyi örömökről.

Készen állunk mi arra, hogy naponta gyakoroljuk magunkat a Szent Lélekkel járásban?
Ki tudjuk próbálni harminc napon keresztül?
Meg tudjuk változtatni szokásainkat, napi rutinunkat, megrögzött életünket?
Jézusban való életünk nem esetleges. Ő mindig ugyanaz, mindig ugyanazt akarja: “Kövess engem!” Azt akarja, hogy odaszánt, elkötelezett engedelmességben éljünk.
Tartsuk meg a helyes napi rutint: Bibliaolvasás, csendesség, cselekvés.
Próbáljuk ki, hogy harminc napon keresztül így élünk! És figyeljük a változást magunkon!
Harminc nap nem nagy idő, előre tervezhető idő. De az Úrnak naponta oda kell adni magunkat! Mi csak a mai napban tudunk élni. A tegnapi már elmúlt, a holnapi még nincs itt. Mindennap egy döntést kell hoznunk!
Szánjunk rá harminc napot, hogy mindennap meghozzuk ezt a döntést! Mindennap dolgoznunk kell a helyes gondolkodásunk kialakításán!

Mindennapi gyakorlatok

1.) A helyes gondolkodás kialakítása
Hazugságainkat le kell cserélni Isten ígéreteire. Tartsuk állandó edzésben agyunkat, hogy helyesen gondolkozzunk. Amikor olyan dolog jut eszünkbe, amit nem akarunk, gondolatban váltsunk azonnal Isten ígéreteire. Ha a félelem bénítja életünket, és megakadályozza, hogy megtegyünk valamit, amit meg kellene tennünk, ez boldoggá teszi a Gonoszt. Ilyenkor azonnal Isten ígéreteire kell gondolnunk! Bíznunk kell benne, hogy Ő elűzi félelmeinket!
Viszont, ha Isten ígéreteire akarunk építeni, ismernünk kell ezeket, különben nem tudunk rájuk támaszkodni.

2.) Áhitat (csendesség)
Ez magában foglalja a Biblia olvasását, az olvasottakon való elgondolkodást, és az imádkozást.
Mindenképpen legyen olyan Bibliánk, amibe jegyzetelhetünk!
Tűzzük ki célul, hogy ezt mindennap megtesszük!
Az áhitatra fordított idő azonban személyre szabott. Csak tőlünk függ. A szívünk odaszánása számít. Csendesedjünk el, amíg szívünk teljesen az Úré nem lesz. Ezt nem lehet kötelességként tenni! Az Istennek szánt időnk ajándék.
Az is teljesen tőlünk függ, hogy mikor tartunk áhitatot: reggel, este vagy napközben.
Válasszunk egy részt a Bibliából! Ne ötletszerűen, ne össze-vissza, hanem folyamatosan, egymás után olvassuk ezt a részt. Vegyünk hozzá még mindennap egy részt a Példabeszédekből! Hiszen a hónap minden napjára jut egy rész a Példabeszédekből. Húzzuk alá, ami megérinti szívünket, vagy ha találunk valamit Isten ígéreteiből. Ha eközben valami eszünkbe jut, bátran írjuk oda.
Keressünk választ, mit mond ez az Ige Istenről, hogyan változtatja meg lényünket, másokhoz való viszonyunkat stb.
Gondolkodjunk el az előttünk álló napon, vagy ha este tartunk csendességet, akkor az aznapi eseményeken: hol hibáztunk, hol van szükségünk nagyobb bölcsességre? Mit tanultunk a hibáinkból?

3.) Szolgálat
Isten Igéjének tükrében gondoljuk végig életünket!
Így megtapasztalhatjuk, Isten milyennek lát minket. Szellemi falaink helyett Istenre és másokra figyelhetünk. Felkészülhetünk életünk kihívásaira hittel, a Szent Lélek erejével felfegyverkezve.
“Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” Jakab 2,17 (MBT)
Természetesen tudjuk, hogy nem cselekedetek által üdvözülünk, hanem a hitünk ad megfelelő cselekedeteket.
Mindannyiunknak van olyan ajándéka, amivel szolgálni lehet.

Összefoglalva tehát
– le kell rombolnunk a falainkat
– ki kell alakítanunk az egészséges gondolkodásunkat
– oda kell szánnunk magunkat Istennek
– szolgálnunk kell Istent és másokat!

Nem könnyű, de Isten erőt fog adni, hogy engedelmeskedjünk a Szent Szellem vezetésének, és közben megláthatjuk, milyen csodálatos változások történnek majd életünkben.

A falak összeomlanak – konferencia Vajtán

Szeptember 7-9 között egy teljes hétvégét tölthettünk együtt Vajtán a Zichy-kastélyban működő Calvary Chapel Golgota Konferencia Központban. A gyönyörű környezetben végre csak magunkra, lelki fejlődésünkre és a tanításokra koncentrálhattunk.

Témánk a bennünk és a közöttünk lévő falak felismerése és lerombolása volt.

A “falak” szó jelen esetben a helytelen gondolkodásmódunkat jelenti. Amikor tetteinket meglévő falainkra alapozzuk, akkor falaink megakadályoznak bennünket abban, hogy az életünket úgy éljük, ahogyan azt Isten elgondolta a számunkra. A saját magunk emelte falak kihatással vannak minden kapcsolatunkra, az Istennel és másokkal való kapcsolatunkra, és az önmagunkhoz való viszonyra is. A bennünk felépült falaknak vagy szellemi, lelki akadályoknak sok oka lehet. Van, amikor tudatosan építjük fel azért, hogy távol tartsuk az embereket magunktól. Máskor ösztönösen alakulnak ki bennünk azért, hogy megóvjuk magunkat a sérüléstől vagy a csalódástól. Egészséges gondolkodásmódot kell ahhoz kialakítanunk, hogy leomoljanak azok a falak, melyeket építettünk. Érzések, érzelmek és megérzések helyett szilárd meggyőződésekre van szükségünk, és arra, hogy a tévhiteinket kiigazítsuk. A helyes gondolkodásmód segítségünkre van abban, hogy a Szentírás igazságára építve hozzunk döntéseket.

Larry első tanítása megfogalmazta, melyek azok a láthatatlan falak, amelyek különböző okokból, de felépültek bennünk.

Másnap délelőtt Péter arról tanított, hogy ha már felismertük a bennünk lévő falakat, szükséges, hogy el is nevezzük ezeket, hiszen csak így tudunk harcolni ellenük.

Ebéd előtt még egy tanítást hallhattunk Larrytől arról, hogy a falak lebontásához megfelelő eszközök kellenek. Szellemi falaink lebontásában a legjobb fegyver a bizalom. A bizalom mindabban, amit Isten megígért. Ezek a falak ugyanis nem tudnak ellenállni Isten ígéreteinek. Bíznunk kell Isten erejében! Larry beszélt arról is, milyen módon kell ezt megtenni, hogyan alkalmazhatjuk személyes életünkben.

A délutáni szabad program után következett a hétvége legünnepélyesebb része, amikor közösségünkből hatan nyilvánosan hitet tettek arról, hogy ezentúl Jézus útját követve járnak. A bemerítkezés felemelő pillanatai jelentették az egész hétvége csúcspontját.

A vacsora utáni idő a szórakozás, a játék jegyében telt. Először egymás nevének gyakorlására memóriajátékot játszottunk. Majd kis KI MIT TUD?-unk keretében dalok, versek, viccek hangoztak el, de láttunk kártyatrükköt és kis pantomin előadást is. Jan és Katie megénekeltetett és megtornáztatott valamennyiünket, végül pedig a Budapest-Győr barátságos karikadobó verseny résztvevőinek szurkolhattunk.

A vasárnap reggel a köztünk lévő falakról tanított Péter.

A vasárnapi istentiszteletet sem a megszokott Közhelyben, hanem a kastély konferenciatermében tartottuk. Miután felismertük, elneveztük a bennünk- és közöttünk lévő falakat, fontos megterveznünk hogyan, milyen módon bonthatjuk le ezeket – magyarázta Larry a befejező tanításban. Larry fényképes vajtai beszámolója a blogján olvasható.

Tőlünk függ: rabjai maradunk-e falainknak, vagy szabadok leszünk!

A cölibátus, a szegénység, a vértanúság, a vendéglátás, a prédikálás és a misszió ajándéka

Ezen a vasárnapon rendhagyó módon, az Úrvacsorával kezdődött az istentisztelet. Havonta legalább egy alkalommal megállunk, és elgondolkodunk, mit tett értünk Jézus. Visszanézünk az életünkre, van-e olyan dolog, ami blokkolja bennünk Jézus munkálkodását. Lehetőségünk van megvallani ezt Jézusnak, így helyreáll az Istennel való közösségünk. Az Úrvacsora komoly, de nem szomorú része az istentiszteletnek. Az asztal nyitott, mindenkit szívesen látunk vendégül, aki hisz.

Ezután a kegyelmi ajándékok témakörének utolsó tanítása következett. Larry tanítása a keretben olvasható.

Krumplifejékhez Karalábé úr is csatlakozott, hogy bemutassa nekünk, mennyire különbözőek vagyunk Krisztus testén belül is. A különbözőség a szolgálatokban is megmutatkozik, becsüljük meg a másikat, hiszen ugyanazt a testet építjük!

Érdekes, hogy az ajándékok a szerzetesrendekben felállított sorrendhez igazodnak. Ha egy új szerzetes belép a rendbe, három dologban kell elköteleznie magát: az engedelmességben, a cölibátusban, a szegénységben.

A cölibátus ajándéka

“Szeretném, ha mindenki úgy élne, mint én! De Isten mindegyikünknek más-más ajándékot adott: az egyiknek ilyet, a másiknak másfélét.
Akik még nem élnek házasságban, vagy már özvegyek lettek, azoknak azt üzenem: jobban teszik, ha továbbra is egyedül maradnak, mint ahogyan én is élek.” (1 Kor 7,7-8)

Pál Istentől való ajándéknak tekintette egyedülállóságát, hiszen így minden energiáját Istenre tudta fordítani.
Manapság ritkán lehet a cölibátust megtartani. A fogalom a szerzetesrendekhez, az apácákhoz kapcsolódik. Épp ezért sajnálatos, hogy pont ezek követtek el olyan szexuális zaklatásokat, amelyek felháborították a világ közvéleményét. Így a katolikus egyházra több oldalról is erőteljes nyomást gyakoroltak, hogy töröljék a cölibátus kötelező jellegét. Mert nem mindegy, hogy valaki ajándékként kapja, és önkéntesen vállalja ezt, vagy előírják neki.

Az önkéntes szegénység ajándéka

“Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy zörgő cimbalom. Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha értek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele — de nincs bennem isteni szeretet, az egész nem ér semmit! Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy elégessék — de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.”
(1 Kor 13, 1-3)

Ez az önkéntes szegénységről szóló gondolat a bevezetője Pál szeretethimnuszának. A szegénység önkéntes vállalása pedig azt jelenti, hogy csak a lehető legszükségesebb dolgokat birtokoljuk. Elhagyjuk szerezni vágyásunkat, gyűjtési ösztönünket, és másokhoz fordulunk, másokat szolgálunk, ebben találjuk meg az örömünket.
Az önkéntes szegénység nem új dolog a történelemben: Assisi Szent Ferenc, John Wesley, George Miller, Albert Schweitzer az életével tett bizonyságot erről.

A vértanúság ajándéka

A vértanúság az Úr kegyelmének ajándéka, amely által képessé válunk arra, hogy Krisztus iránti szeretetből felajánljuk életünket. Amikor a vértanúk életéről olvasunk, nem egyszer elcsodálkozunk azon, hogy milyen derűs lélekkel és milyen bátran néznek szembe a szenvedéssel, a halállal.
A vértanúság ajándékát a szabadító szenvedéssel fejezik ki. Aki megkapta ezt az ajándékot, olyan elképesztő szenvedéseket tud elviselni Krisztusért, hogy az emberek ezt látva Krisztushoz fordulnak megtéréssel és imával.
Az első keresztény vértanú István volt. Az apostolok mind vértanúként fejezték be életüket. Szent Johanna, Gellért püspök, Dietrich Bonhoeffer, Apor Vilmos, A dárda vége című film mind az öt misszionáriusa megkapta a vértanúság ajándékát Istentől.

A vendéglátás ajándéka

“Legyetek vendégszeretők, és ne panaszkodjatok! Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak!” (1 Péter 4,9-10)

Szeretünk kapni, de nem mindannyian tudunk adni. És nem könnyű munka másokat úgy vendégül látni, hogy a megérkezők otthonosan érezzék magukat.
A történelem során a vendéglátás “intézménye” az ispotályosoknál alakult ki, akik a Szent Föld felé zarándokló lovagokat, utazókat, szegényeket látták vendégül. A kolostorban kijelöltek egy-egy szerzetest, aki a vendéglátás felelőse lett.
Az idők folyamán kialakult a Máltai Szeretetszolgálat, amely hazánkban is a szegények, otthontalanok megsegítésével, ellátásával foglalkozik.
Érdekes, hogy a kórház (hospital) és a vendéglátás (hospitality) szó ugyanabból a szótőből származik.

A prédikálás ajándéka

“Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak! Aki beszél, Isten szavait mondja, aki pedig szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad, hogy ezáltal mindig Istené legyen a dicsőség Jézus Krisztus által! Mert övé a dicsőség és a hatalom örökké. Ámen!” (1 Péter 4, 10-11)

Sok ember tud prédikálni, de kevésnek van meg a prédikálás ajándéka. Sokan kaptak vezetői pozíciót, akik nem kapták meg a vezetés ajándékát. Ez minden ajándékra igaz. És sajnos fordítva is igaz: sok nő kapott vezetésre, prédikálásra ajándékot, de nem gyakorolhatta, mert a felekezeteikben csak a férfiak használhatták ezeket az ajándékokat.
A prédikálás ajándékát kapta John Wesley, Kálvin, Charles Spurgeon, Billy Sunday, Franklin Graham, Szeverényi János, Pataki Albert, Papp János, Szuhánszky Gábor. Ők helyesen kezelik Isten beszédét, ezzel Isten nevének szereznek dicsőséget.

A misszió ajándéka

“Ez a titok pedig a következő: az örömhír által a nem zsidók is örökölhetik ugyanazokat a dolgokat, amiket Isten a zsidóknak ígért, és ők is ugyanannak a Testnek a részei lehetnek. Igen, Krisztus Jézusban ők is ugyanúgy megkaphatják, amiket Isten ígért, mint a zsidók. Ennek az örömhírnek elterjesztésével bízott meg Isten engem, a szolgáját. Irántam való jóindulatából adta nekem ezt az ajándékot, amit meg sem érdemeltem. Így mutatta meg bennem a hatalmát. Én vagyok a legeslegkisebb Isten népe között, mégis nekem adta Isten azt az ajándékot, hogy Krisztus gazdagságát hirdessem a nem zsidóknak. Ez a gazdagság olyan hatalmas, hogy az egészet senki sem tudja megérteni.” (Ef 3,6-8)

Pál örömmel élt Istennek ezzel az ajándékával.
Minden közösségben fontos, hogy felismerjék, ki kapta Istentől a misszionárius elhívást, és utána segítsék mindenben, mögötte álljanak. Gyülekezetünkben is szolgál két misszionárius házaspár, és külmisszióba kiküldtük Károlyt, hogy más országban hirdesse az evangéliumot.

Ezután megnéztük a kitöltött kérdőívek alapján, hogy ki milyen kegyelmi ajándékot kapott Istentől. Természetesen a kérdésekre adott válaszok alapján kapott pontok nem feltétlenül jelentik azt, hogy az adott ajándékot valóban megkaptuk. De el kell gondolkodnunk, hogyan tudnánk segíteni másoknak, hogy ők is használni tudják ajándékaikat, hogy közösségünk jobb legyen, hogy Krisztus Teste épüljön.
Az is fontos, hogy tudjunk beszélni valakivel az ajándékainkról, és arról, hogyan használhatjuk ezeket a leghatékonyabban a mindennapokban.
De ne felejtsük el, hogy a szeretet minden ajándék felett áll!

“Addig pedig megmarad ez a három: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a legnagyobb.” (1 Kor 13,13)

Keressük a szeretetet, kívánjuk a kegyelmi ajándékokat!

A vezetés és a kormányzás ajándéka

Larry a kegyelmi ajándékokat Krumplifej úr segítségével mutatta be, a tanítást alul, a keretben olvashatjuk.

A kegyelmi ajándékok témaköre újabb ajándékok bemutatásával folytatódott.
Előtte azonban Larry összefoglalta azokat a jellemzőket, amelyek minden kegyelmi ajándékra igazak:
– Mindenkinek van legalább egy kegyelmi ajándéka.
– Senkinek sincs meg minden kegyelmi ajándék.
– Nem tudjuk megválasztani saját ajándékainkat, ezeket Isten adja.
– Az ajándékainkat használatra kaptuk. Használnunk kell ezeket!
– Egyetlen ajándékot sem használhatunk szeretet nélkül! Az ajándékok
nem fegyverek! Még a prófétálás ajándéka sem! Ha szeretet nincs
bennünk, semmik vagyunk.
– Az ajándékokat azért kaptuk, hogy Krisztus Teste épüljön.
– Az ajándékokat küldetésünk betöltéséhez kaptuk segítségül.

Minden ajándék megfelelhet egy-egy érzékszervünknek. Például a bölcsesség beszéde, az ismeret beszéde a száj, a hit a fül, mert a hit hallásból van. A gyógyítások, isteni erők munkáinak ajándéka a kéz, a prófétálás, a nyelveken szólás a nyelv. A tanítás, szolgálat és adakozás a lábak, a buzdítás, intés, könyörület a szemek.

Krumplifejek

Ezen a vasárnapon két újabb, egymáshoz nagyon közel álló, de mégis különböző kegyelmi ajándékról hallottunk: a vezetés és a kormányzás ajándékáról.
Érdekes, hogy minden szolgálati és kegyelmi ajándék rendelkezik a vezetés egy-egy elemével. A próféta is, a pásztor is, a tanító is vezető. De emellett létezik külön a vezetés ajándéka.
Ajándékainkat számba véve vigyáznunk kell, hogy se magunkat, se másokat ne skatulyázzunk be!
Ajándékainkat az összes ajándékunkkal harmóniában kell használnunk!

A hétköznapokban tudjuk, mit jelent vezetni, tudjuk, milyen a rossz vezetés, a rossz kormányzás.
Sokféle vezető van a világban: diktátor, király, vallási vezető, elnök, miniszterelnök, vezérigazgató stb.
Minden vezető a hatalom bizonyos mértékével rendelkezik. Vannak vezetők, akik teljhatalommal rendelkeznek saját területük felett, mások hatalma csak névleges.
De szellemi értelemben mit jelent a vezetés?
Milyen az a vezető, aki a vezetés szellemi ajándékával rendelkezik?
A korona és a jogar jellemzi?
Vagy a mosdókagyló és a törülköző jellemzi?

A választ a Róm 12, 6-8 adja meg:
“Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint [teljesítsük;]
Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal [mívelje.]” (Károli)
“Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.”(Kálvin)

És a vezetés szót nem találjuk egyik bibliafordításban sem! Helyette az ‘elöljáró’ szó szerepel. Ez adja vissza legjobban a görög eredetit: proistemi (elöljáró, felügyelő) elöl állót jelent. Aki uralmat, fennhatóságot gyakorol, de a törődés, védelem jelentést is hordozza.
A vezetés ajándéka hatalmas felelősség! Komolyan kell venni!

“Ezért azután felkelt a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törülközőt kötött maga köré. Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a derekára kötött törülközővel megtörölte a tanítványai lábát.” (János 13,4-5)
“Miután megmosta a lábukat, Jézus újra felvette felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte: „Értitek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok. Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy bánjatok egymással, ahogy én veletek. Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött nem nagyobb annál, aki őt elküldte. Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok és áldottak, ha valóban meg is teszitek, amit mutattam nektek.” (János 13, 12-17)

És Jézus be is mutatja a szolgáló vezetést. Nemcsak beszél róla.
Ebből az igehelyből ismert a mosdótál szimbólumot.

János 13, 4-5.

Milyen a jó vezető?

1.) Nem elégedett a dolgokkal úgy, ahogy vannak.

“A király akkor megkérdezte: “Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? Nem, biztosan csak a szíved fáj.” Nagyon megijedtem, és így szóltam a királyhoz: “Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tűz emésztette meg.” A király erre így szólt hozzám: “Mi a kívánságod?” Segítségül hívtam az ég Istenét és így válaszoltam a királynak: “Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Judeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem.” (Nehémiás 2,2-5)

Nehémiás szíve megtört, amikor látta a város pusztulását. Nem volt elégedett ezzel a helyzettel, kereste a lehetőséget, hogy változtasson rajta. Hatalmas kockázatot vállalt azzal, hogy megkérte a királyt, had építse újjá Jeruzsálem falait.
A jó vezető folyamatosan keresi, hogyan lehetne jobbá tenni a helyzetet, még akkor is, ha az kockázatvállalással jár.

2.) Perspektívát ad az embereknek.

“Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép, de boldogság a sorsa, ha a törvényt tartja.” (Péld 29,18)
Az eredeti héber ‘chazon’ szó vízió, kijelentés, álom jelentéssel bír. A jó vezető folyamatosan álmodik a jövővel kapcsolatban, és keresi a módot, hogyan tudná ezt átadni az embereknek.

3.) Felkészíti az embereket a szolgálatra.

“Igen, ő az, aki apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek. Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra — hogy ezáltal felépítsék és megerősítsék a Krisztus „Testét”. Meddig fog tartani ez az építés? Addig, amíg mindannyian ugyanúgy fogunk hinni, amíg ugyanúgy megismerjük Isten Fiát, amíg mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani.” (Ef 4,11-13)

A szolgálati ajándékok a vezetésre is elhívnak. Minden ajándékot azért kapunk, hogy felkészüljünk a szolgálat végzésére. Nem a magunk építésére kapjuk!

4.) A jó vezető jó példa.

Bemutatja, hogyan kell élni.
“Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.”(1 Kor 11,1)

Larry fiatalkori barátja, Bob egy hatalmas áruház igazgatója volt. Larry hétvégi munkát szervezett diákoknak, s az egyik diák a mosdótakarítás munkáját kapta. Az igazgató a fiatalt személyesen tanította be, ezzel mutatva meg, milyen minőségű munkát vár el tőle. Megmutatta, hogy a legmagasabb szintű vezető elvégzi a legalantasabbnak tartott munkát is, hogy tetteiben és szavaiban is következetes, és képes bátorítani a szíveket.

5.) Bátorítja a szívet.

“Kelj föl, menj ki, és intézz barátságos szavakat az emberekhez. Mert esküszöm az Úrra: ha nem mész ki, az éjszaka egyetlen ember sem marad melletted. De ez nagyobb baj lesz neked, mint bármi baj, ami ifjúságodtól mostanig ért.” (2 Sám 19,8)

A jó vezető nem büntet, nem nézi levegőnek a vezetetteket.
A hatékony vezető kiegyensúlyozott, rugalmas, látással bíró.

A kormányzás, irányítás, kalauzolás ajándéka

“Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra.” (1 Kor 12,28)

A kormányzás helyett itt a vezetés szót használja a bibliafordító.
A Károli-fordítás jobban tükrözi az eredeti görög szöveget:
“És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” (1 KOr 12,28)

A ‘kubernésis’ görög szó kormányzást, irányítást, kalauzolást jelent. A hajó kormányosára is használják, de a kormányos nem a kapitány! Bizonyos esetekben a kapitány is vezetheti a hajót, de az ő feladata az irány meghatározása.
A kubernésis szó gyökere kormányzást jelent. Bizonyos értelemben kapcsolatban van a vezetéssel, de nem teljesen ugyanaz.

“Azokban a napokban a Jézust követő zsidó tanítványok száma egyre növekedett. A görögül beszélő tanítványok azonban panaszkodtak a héberül beszélőkre, mert a görögül beszélő özvegyasszonyokat nem osztották be a mindennapi szolgálatokra. Ekkor a tizenkét apostol összehívta az egész gyülekezetet, és azt mondta: „Nem helyes, hogy Isten üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk, és helyette mi szolgálunk fel az asztaloknál. Ezért válasszatok ki magatok közül hét férfit, akikről a többieknek jó véleménye van, és akik telve vannak Szent Szellemmel és bölcsességgel. Rájuk fogjuk bízni ezt a munkát. Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük.”
Ez a javaslat az egész csoportnak tetszett. Ekkor kiválasztották Istvánt, aki telve volt hittel és Szent Szellemmel, és Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, aki Antiókhiából jött, és felvette a zsidó vallást, és az apostolok elé állították őket. Az apostolok pedig rájuk tették a kezüket, és imádkoztak értük.” (Apcs 6,1-6)

Ebben a részben a szellemi ajándékokat működés közben látjuk. Az apostolok rádöbbentek, hogy nem tudják elvégezni a munkát, szükségük van segítségre, hogy megmaradhassanak az imádkozás szolgálatánál.
Akik a kormányzás ajándékával rendelkeztek, azok tölthették be ezt a feladatot. Például István, aki később az első keresztény vértanú lett.

A kormányzás ajándékával rendelkező ember alapos, objektív, hatékony, felelősségteljes, lelkiismeretes, szervezett, figyel a részletekre, hűséges, védelmező. Ez más, mint a vezetői ajándék!
A kormányzás jó példája József, aki a fáraó álmait magyarázta, és a fáraó felügyelőjévé vált. Tanácsára a bőséges években fel tudtak halmozni annyi gabonát, hogy a népnek volt mit ennie az ínséges esztendőkben is.
Nehémiás a perzsa uralom alatt szolgálta a királyt. Megkérte, engedje vissza, hogy felépíthesse a leomlott falakat. Nehémiás jó szervező volt, tervet készített, ösztönözte az embereket, és 52 nap alatt a teljes munkával végzett.
“Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?” (Luk 14,28)

A kormányzati ajándékkal bíró embereknek a feladatokat nem szabad fontosabbnak tartani, mint az embereket! Vigyázniuk kell, hogy ne vállaljanak túl sokat. Ki kell osztaniuk a munkát!
A vezető látja a nagy képet. A kormányzó a részleteket is.