Posts Tagged sáfárság

Mindaz, aki vagyok….

Áldott, aki az Úr nevében jön!

Áldott, aki az Úr nevében jön!


Az időjárás ugyan nem vesz tudomást róla, de hamarosan itt a húsvét. Ezzel a vasárnappal, a virágvasárnappal kezdődik a szent hét, más néven nagyhét. Ezen a vasárnapon a világ számos gyülekezetében megemlékeznek erről az eseményről. Mindenhol másképp ünnepelnek: valahol virágokkal, valahol barkákkal, valahol pálmalevelekkel.
Larry tanítását Norbi tolmácsolta

Larry tanítását Norbi tolmácsolta


Mindenhol másképp, de ugyanazt ünneplik: Jézus dicsőséges, egyetlen királyi bevonulását Jeruzsálembe. Amikor az emberek ujjongva fogadták, felsőruháikat az útra terítették, gallyakat vágtak a fákról (János pálmaágakról ír), ezt szórták az útra Jézus szamarának lábai elé. Mindenfelől a “Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön!”– kiáltás hallatszott.
Nagybojt
A virágvasárnap egyben a 40 napos nagyböjt utolsó vasárnapja. Érdekes azonban, ha hamvazószerdától nagyszombatig összeadjuk a napokat, nem 40, hanem 46 napot számlálhatunk. Miért? A böjti időszak vasárnapjai ugyanis nem számítanak bele a nagyböjtbe!
Egy hét múlva, húsvét vasárnapjával kezdődik a pünkösd előtti 50 napos időszak, amely a húsvét utáni 7. vasárnappal végződik. Ezen a napon a kereszténység a Szentlélek kiáradását, az egyház születését ünnepli meg. Ennek az 50 napos időszaknak a vasárnapjai beleszámítanak a pünkösd idejébe, így tehát a nagyhét 40 napja (ami tulajdonképpen 46 nap) időben majdnem megegyezik a pünkösd 50 napjával.

Ezen a vasárnapon új sorozat indult gyülekezetünkben.
Három egymást követő vasárnap a jelmondatunk, mottónk elemzésével foglalkozunk majd.

Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül.

Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül.


“Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül.”
Minden alkalommal meg fogjuk nézni, hogy a mottónk második feléhez hogyan viszonyul az első felének aznapi része.

Mindaz, aki vagyok….. Isten ajándéka.
De ki vagyok tulajdonképpen? Lehetek férfi, nő, magyar, amerikai, szőke, barna, kék vagy zöld szemű, de ezek csak külsőségek. A kérdés az, ki vagyok Jézus Krisztusban? A kérdés a keresztény identitásunkra vonatkozik.

Ki vagyok?

1.) Kegyelemből van üdvösségem a hit által
“Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka! Nem a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen.” (Efezus 2,8-9)
2.) Örök életem van
“Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.” (János3,16)
3.) Új teremtés vagyok
“Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett!” (2 Korintus 5,17)
4.) Isten szeret engem
“Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.” (Galaták 2,20)
5.) Isten gyermeke vagyok
“Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (János 1,12)
6.) Kész vagyok elmondani, hogy reményem van
“Szívetekben Krisztust tiszteljétek, mint Uratokat! Mindig legyetek készek, hogy meg tudjatok felelni azoknak, akik azt kérdezik, miben reménykedtek!” (1 Péter 3,15)

Ezek Isten valós ígéretei a számunkra, de gyakran nem hisszük el ezeket teljesen, nem ezek alapján élünk.
“Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (János 5,39-40)

Nem elég a Biblia olvasása! Az Írások Jézusról tesznek bizonyságot, az életünk pedig arról, hogy hiszünk-e igazán Jézusban, követjük-e Őt, engedelmeskedünk-e Neki?
Ám gondolatainkat sokszor még a régi sémák határozzák meg. Olyasmit beszélünk be magunknak, ami nem igaz, és elmerülünk az önsajnálatban. Ezeket a hazugságokat aztán megtanuljuk élvezni is, sőt kimondottan szeretjük, ha ezeket mások is megerősítik bennünk.

Nagyon fontos, hogy egészséges legyen a tudatunk, ami azt jelenti, hogy szilárd meggyőződések szerint éljük az életünket. Ezek a meggyőződések pedig a Bibliára alapozódjanak, ne az érzéseinkre! Azt kell igaznak tartanunk, amit a Biblia mond rólunk. A “Ki vagyok?”- kérdésre a Krisztusban kapott identitásunk alapján kell válaszolnunk.

De nem elég az egészséges tudat! Úgy is kell cselekednünk!
“Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1,22)
Engedelmeskednünk is kell Isten Igéjének, bármilyen nehéznek is tűnik. Ezt a saját erőnkből nem tudjuk megtenni, csak ha a Szent Szellem működik bennünk, általunk.

Isten iránti engedelmességünk akkor lesz teljessé, ha úgy élünk, ahogy Jézus is élt. Azaz engedelmeskedünk az Atya akaratának, és elmondjuk másoknak is, mennyire szeret minket az Úr.
“…aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1 János 2,5-6)

Tehát három fontos képességgel kell rendelkeznünk
a.) elmondani a saját történetünket
b.) elmondani Isten történetét
c.) ezáltal befolyásolni a világot

Elmondani saját történetünket azt jelenti, hogy elmeséljük, bizonyságot teszünk, hogy mit jelent az új identitásunk. Hogyan változott meg az életünk? Mi történt? Ez nagyon fontos része a tevékeny keresztény életnek.

Milyen egy bizonyságtétel?
– Milyen volt az életem, mielőtt megismertem Jézust?
– Hogyan hallottam Jézusról?
– Hogyan változott az életem, miután úgy döntöttem, követem Jézust?

A Bibliában is sok bizonyságtétel van. Van, amelyik mindössze egy mondat:
“Erre ő így válaszolt: “Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”(János 9,25)
Pál apostolnak pedig sok részletes bizonyságtétele van. (Pl. Apcsel 22,1-21)

Van másfajta bizonyságtétel is: elmondani Isten történetét az életünkben.
– Hogyan működik ma Isten az életünkben?
– Mit tanulhatunk a Szentlélektől?
– Mit tanulhatunk a Bibliából?
A lényeg annak a bemutatása, hogy Isten élő, tevékeny módon vesz részt az életünkben.

De nemcsak meghatározott alkalmakkor kell bizonyságot tenni. El kell mondani a világban, sőt meg is kell élni, és ezáltal befolyásolni, jobbá tenni a világot.
“Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2,17)
Fontos, hogy életünk, szavaink mindig tükrözzék, hogy Jézussal élünk. Ez azért kell, hogy megvalósuljanak szándékai a világban rajtunk keresztül. Az Ő szándéka pedig az, hogy helyreállítsa a tökéletes békét, a shalom-ot.

Isten Orszaga

Egy megsérült világban élünk, de reménységünk van, hogy a mennybe jutunk. A jelenlegi és a jövőbeli életünket egy szellemi híd köti össze, amelyen keresztül bejuthatunk Isten Országába. Szellemi hidunk, hitünk alapja a Biblia. Ezekre az alapokra épülnek az oszlopok, a doktrinák: Mit hiszünk Jézusról? Hogyan élünk? Hogyan működik a gyülekezet?
A tartóoszlopokra épül a teljes Egyház, aminek megjelenési formája a helyi gyülekezet.
Az Egyház a hídnak az a része, ami összeköti a sérült világot a menny reményével.

Az Egyház funkciója, hogy választ találjon az emberiség három legnagyobb vágyára:
– transzcendentális vágy Isten után
– vágy a közösségre
– vágy az élet céljának megtalálására

Hogyan segít az Egyház ebben?
– Segít kapcsolatba kerülni Istennel (istentiszteletek, bibliaolvasó körök stb.)
– A gyülekezeti közösség kielégíti a közösség utáni vágyat
– Ahogyan kapcsolatba kerülünk Istennel és a gyülekezettel, megtaláljuk életünk értelmét.

Az emberek be tudnak lépni Isten Országába, ha megtalálják a kapcsolatokat. Hiszen Isten Országa már itt van, de még sincs itt teljes valóságában.

Mi a mi részünk ebben? Hogyan kapcsolódik Isten univerzális tervéhez a mi életünk?
Életünket úgy kell élni, hogy segítsünk másoknak helyreállítani a kapcsolatot Istennel.
Ehhez magunkban kell növeszteni a
– hit
– szeretet
– áhitat
– bizonyságtétel
– tanítványság
– megszentelődés
– sáfárság
képességét.
Ennek eszköze lehet egy 30 napos kihívás, amit ha sikerrel teljesítünk, egész életre kiterjedő kihívássá fejlődhet. A kihívások teljesítése közben pedig folyamatosan fejlődik az állandó, élő kapcsolatunk Jézus Krisztussal.

Növekednünk kell a közösségi életünkben, szokásainkban is:
– istentisztelet
– szentségek
– tagság
– szeretet
– szolgálat
– kötelezettség
– sáfárság
Ne csak menjünk a gyülekezetbe! Legyünk mi a gyülekezet!

Mindaz, aki vagyok….Isten ajándéka.
Ki vagyok?!
Ha szeretem Jézust, követem parancsolatait.
“Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” (János 14,15)
Ha szeretem Istent, átadom magam neki, hogy megvalósulhassanak szándékai a világban magamon keresztül.

Vendégeink (Peter és Marvin) sokat filmeztek

Vendégeink (Peter és Marvin) sokat filmeztek


Mindig van mit énekelni

Mindig van mit énekelni

, , , , , , , , , , ,

Hozzászólás

Keresztény életcélok és szolgálat

Mindannyian befogadtattunk Isten családjába, tagok vagyunk Krisztus Testében egyéni és közösségi szinten is. Tagok vagyunk, keresztény életcéljaink vannak, és szolgálunk. A tagság egyéni és közösségi része is arról szól, hogy növekedjünk a hitben, hogy közösségben éljük meg hitünket, hogy osztozhassunk egymás örömeiben, egy más gondjaiban, tudjunk tanulni, növekedni egymás bizonyságtételeiből. A tanítás hanganyaga meghallgatható itt:

Célunk a keresztény növekedés és az érettség elérése.

Igen, Krisztus az, aki apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek. Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten szent népét a feladatukra: Krisztus „Testének” felépítésére. Meddig fog tartani ez a felépítés? Addig, amíg mindnyájan egységre és harmóniára nem jutunk az Isten Fia megismerésében, és mindabban, amit a hitünk magában foglal. Addig, amíg majd mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani.” (Ef 4,11-13)

De ezek a szolgálati ajándékok önmagukban semmit sem érnek. Ezek konkrét céllal adatnak, hogy az egyénnek és a közösségnek használjanak. Az ajándékok adásának az a célja, hogy növekedjünk a hitben.
De nem maradhatunk mindig csecsemők a hitben, el kell jutnunk a Krisztusban való nagykorúságra!
Ehhez a Tagsági Szövetségben alapelveket kapunk, amelyeket lefordíthatunk olyan konkrét célokká, amelyek szerint tudunk élni. Ezek nem szabályok! Ezek alapelvek, keresztény életcélok!

Istent illetően

1.) Az üdvösség folyamata

A skála mutatja, hogyan formálódik az emberek hite, gondolkodásmódja. A 0 pont pedig nem a vége, hanem éppen a kezdete valaminek. Ha hitbéli növekedésünket egy gyermek fejlődéséhez hasonlítjuk, amely a fogantatástól a felnőtté válásig tart, akkor a skála negatív értékei jelenthetik a magzati állapotot, a O a születés, míg a pozitív értékek a növekedést mutatják.

Egyedül Jézus Krisztus képes összekötni az embert Istennel. Ő hidalja át a köztünk lévő szakadékot, és amit átélünk (bűnbánat és hit, bizonyosság, megigazulás, megszentelődés), illetve annak tudata, hogy Krisztus elhívott minket valamilyen okból, ez a magunk odaszentelődése.
Ez a hitünk alapja. Isten azt akarja, hogy senki ne vesszen el, mindenki üdvözüljön!

De itt nem állhatunk meg. Vannak olyan hitgyakorlatok, amelyeket mindennap elvégezhetünk, hogy növekedjünk a hitben. Tudatosan törekedjünk arra, hogy mindennap tanulmányozzuk a Szentírást, és alkalmazzuk tanításait az életben.

2.) Fontos napi gyakorlat

– imádság
– a Biblia olvasása
– vasárnapi pihenés

3.) Kerülendő dolgok

a.) Hamis istentisztelet (bármi, ami képes átvenni Isten helyét az életünkben):
– okkult dolgok
– spiritizmus
– boszorkányság
– asztrológia
– bálványimádás ( a szívnek is lehetnek bálványai, tehát minden, ami életünkben olyan központi helyet foglal el,
hogy köré szervezzük egész életünket.)
“mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés nem az Atyától, hanem a világtól van.” (1János 2,16)
Meg kell tehát vizsgálnunk, mi van a szívünk középpontjában!

b.) Titkos társaságok (az a hűségeskü, amit ők követelnek, felülírja az Isten iránti hűséget)

Saját magunkat és másokat illetően

1.) Fontos napi gyakorlat (ez segíti lelki növekedésünket)
a.) önfegyelem
b.) önuralom
“A Szent Szellem pedig ezeket teremti meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,
szelídség és önuralom. Nincs olyan törvény, amely ezeket elítélné.” (Galaták 5,22-23)

Ha képesek vagyunk ezeket gyakorolni, ezek szerint élni, ez már az érettséget jelenti, azt, hogy a Lélek Gyümölcsei
megteremnek bennünk.
c.) helyes megítélés (megkülönböztetés)
Isten Igéjéből lehet megtanulni, mi a jó, mi a rossz, mi az, ami Tőle jön, és mi az, ami a Gonosztól.
d.) egyensúly és mértékletesség
Gyakran szélsőségesen élünk: a “mindent vagy semmit” elv alapján. Ez veszélyes! De az egyensúlykeresésben is Isten
Igéjére kell támaszkodnunk!
“Így tehát, testvéreim, nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. Nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai
szerint éljünk. Ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. Ha viszont a Szent Szellem
segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.”(Rómaiakhoz 8, 12-13)

Honnan tudjuk, hogy egyensúlyban vagyunk-e? Fel kell tennünk magunknak öt fontos kérdést:

2.) Megfontolandó dolgok

a.) Öt fontos kérdés
– Ez a tevékenység erősíti vagy gyengíti a keresztyén bizonyságtételemet?
– Ez a tevékenység ellentmond-e a Szentírás tanításainak?
– Tiszta-e a lelkiismeretem? (Sokszor súg nekünk a Szentlélek.)
– Felesleges kísértésbe visz-e, ha részt veszek ebben a tevékenységben?
– Okoz-e függőséget vagy bármilyen más rabságot ez a tevékenység?
Ezeket a kérdéseket a szívünkbe írjuk, hogy automatikus szűrőként működjenek minden esetben!

b.) Szórakozás
Fontos, mivel töltjük meg elménket, a szórakoztató ipar mely részeit engedjük be az életünkbe.

c.) Anyagokkal való visszaélés (kábítószer, alkohol, dohány, szerencsejáték, falánkság stb.)
“Tudjátok meg, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma! Igen, a Szent Szellem tulajdona, akit Istentől kaptatok, ezért többé már nem ti rendelkeztek a testetekkel! Isten nagyon drága váltságdíjat fizetett értetek — szerezzetek hát dicsőséget Istennek a testetekkel is!” (1Kor 6,19-20)

Vizsgáljuk meg, milyen helye van életünkben pl. az evésnek! Ha központi helyen áll, már bálvány lett! Ez nemcsak elménket köti meg, de a testünket is rongálja. Mert az értelmünkkel képesek vagyunk felfogni, hogy nem helyes, amit teszünk, de a testünk kiköveteli a rosszat. Nem jó, ha függőségeink, szenvedélyeink irányítanak! Találjuk meg az önmérsékletet!

3.) Kerülendő dolgok
a.) Pornográfia
b.) Szexuális kapcsolat házasságon kívül
“Nyilvánvaló, hogy a régi természetünkből ilyen dolgok származnak: paráznaság, erkölcstelenség, szexuális bűnök, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, veszekedés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, megosztottság, irigykedés, részegeskedés, vad mulatozás és ezekhez hasonlók. Figyelmeztetlek benneteket — ahogy azt már korábban is tettem —, hogy akik így élnek, nem fogják örökölni Isten Királyságát!” (Galaták 5,19-21)
Mindezek a test gyönyöreire fókuszálnak, akár valóságosan megéljük, akár csak a képzeletünkkel.
Többé már nem a magunkéi vagyunk, hanem Istenéi. Tisztelnünk kell Istent a testünkkel, értelmünkkel egyaránt!
A Szentírás pedig megtanít minket arra, hogyan tudunk önmérsékletet tanulni:

„Semmi sem tilos a számomra” — írtátok a leveletekben. Erre azt válaszolom: igen, de nem minden válik a javatokra! Még ha igaz is, hogy semmi sem tilos, azt azonban nem hagyhatom, hogy bármi is a szolgájává tegyen! „Az étel a gyomornak való, a gyomor meg az ételnek” — mondjátok. Ez igaz ugyan, de Isten ezt is, azt is félre fogja tenni, és többé nem lesz szükség rájuk. Testetek azonban nem arra való, hogy a szexuális bűnöket szolgálja, hanem hogy az Urat szolgáljátok vele. Az Úr pedig gondot visel a testetekre is.
Isten nemcsak Urunkat, Jézust támasztotta fel a halálból, hanem minket is fel fog támasztani hatalmas ereje által! Nem tudjátok, hogy testetek olyan szorosan hozzá tartozik Krisztushoz, mint az emberhez a testrészei? Ezért hát soha ne szakítsátok el testeteket Krisztustól, hogy egy prostituálttal kapcsoljátok össze! Isten mentsen, hogy ez előforduljon!
Vagy talán nem tudjátok, hogy ha valaki egy prostituálttal szexuálisan egyesül, akkor a testük eggyé lesz? Ahogy az Írás mondja: „a kettő egy testté lesz”. Aki azonban az Úrhoz kapcsolódik, az szellemben egyesül vele.
Fussatok el a szexuális bűnöknek még a közeléből is! Minden más bűn, amelyet elkövet az ember, a testén kívül van, aki azonban szexuális bűnt követ el, az a saját teste ellen vétkezik. Tudjátok meg, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma! Igen, a Szent Szellem tulajdona, akit Istentől kaptatok, ezért többé már nem ti rendelkeztek a testetekkel! Isten nagyon drága váltságdíjat fizetett értetek — szerezzetek hát dicsőséget Istennek a testetekkel is!” (1 Kor 6,12-20)

4.) Megbecsülendő dolgok
a.) Az ember értéke
“Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató! Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is.” (Apcsel 10,34-35)
b.) Az élet szentsége
c.) Igazságosság és becsületesség (az elnyomottak, a szegények, a szenvedők igazsága is)

Isten által létrehozott intézményeket illetően

1.) Megbecsülendő dolgok
a.) A házasság szentsége
b.) A gyermekek nevelése és oktatása
“Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz.” (Péld 22,6)
c.) Felelős állampolgárság

A gyülekezetet illetően

1.) Megbecsülendő dolgok
a.) Tagság (Krisztus Testében és a helyi gyülekezetben)
b.) A kijelölt vezetők, lelkészek támogatása
c.) Aktív részvétel a helyi gyülekezetben
d.) A kegyelmi ajándékok használata
e.) Imádság és kenet az isteni gyógyulás érdekében
f.) Sáfárság (nagylelkű adakozás, egyszerű életmód)
g.) Mások segítése a hit útján (evangelizáció, tanítványság, érettség)

A hivatalos tagsághoz szükséges:
1.) megtérni, bemerítkezni, hitben növekedni
2.) elfogadni a Szabad Metodista Egyház Hitvallását, Tagsági Szövetségét, életcéljait
3.) támogatni a helyi gyülekezetet, részt venni munkájában, harmóniában élni másokkal, Isten dicsőségét keresni
mindenben.
4.) részt venni a tagsági szertartásokon

, , , , , ,

Hozzászólás

Hogyan sáfárkodjunk az idővel?

Larry befejezte sáfárságról szóló tanítását a harmadik résszel. Ezerszer hallottuk és mondtuk már, hogy “nincs elég időm”. Szeretnénk elvégezni a munkánkat, eleget pihenni, és nem elhanyagolni a közösségi életet sem. Beosztjuk a napunkat, de csak a legritkább esetben alakul minden úgy, ahogy elterveztünk. Mindig felbukkan valami nem várt tényező. Ilyenkor néha felrobbanunk. Kísérleteket teszünk arra, hogy az egész időt megváltoztassuk. Ilyen volt a tízes számrendszeren alapuló, munkaközpontú francia forradalmi naptár. Istené az életünk, így az időnk is. Nem mindegy mivel töltjük, nem azért kaptuk, hogy agyonüssük. Ha jól osztjuk be, akkor győzünk az életben! Sok nagy gondolkodó elmondta már, hogy nem szabad túl sokat foglalkoznunk a múlttal és a jövővel, hiszen cselekedni csak a jelenben tudunk, egyedül az a miénk. Csak a jelen fölött van hatalmunk, azt tudjuk formálni, az a realitás. A múltba való visszarévedéssel rengeteg értékes időt pazarolhatunk el, mindig a jelenből. Ha visszafelé nézünk, nem tudunk előre menni. Szintén sok időt vesztünk el, amikor rágódunk jövőn, aggodalmaskodunk a holnap miatt.

Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. (Máté 6,25-34)

Az alkalmas idők mind egy-egy lehetőség, észre kell vennünk és meg kell ragadnunk azt. A hit ideje mindig a most. A halogatás meghiúsíthatja terveinket, munkánk sikerét.
Spongyabob: halogatás

Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja. (Efézus 5,15-17)

Időbeosztásunkban is helyes fontossági sorrendet kell kialakítanunk. Ami igazán fontos nekünk, arra szakítunk időt is. Időbeosztásunk árulkodik az értékrendünkről. Döntenünk kell, mi a fontos, és mi az, ami csak érdekes.

, , , ,

1 hozzászólás

A sáfár anyagi felelőssége

Szombaton a Csodakrumplit néztük meg a filmklubban


Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja... (1 Péter 4,11)


Az istentisztelet után Berta és Gábor születésnapját ünnepeltük!


Boldog negyedik szülinapot, Berta!

Larry folytatta sáfárságról szóló tanítássorozatát a második résszel. Az egyik kulcsszó az egyensúly volt. Egyensúlynak kell lenni az életünkben az anyagi javak megszerzésére fordított- és a kapcsolatainkba invesztált energia között. (Ennek fenntartásában segít az első részben említett fontossági sorrend.) Ha túl nagy hangsúlyt helyezünk ingóságainkra és pénzünkre, elveszítjük mennyei látásunkat. A vagyon nyújtotta hamis biztonságban egy egész életet leélhetünk.

Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: “Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” De ő így válaszolt: “Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?” Azután ezt mondta nekik: “Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Aztán példázatot mondott nekik: “Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” Tanítványaihoz pedig így szólt: “Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. (Lukács 12,13-30)

Hogyan gazdálkodjunk a tulajdonunkba került anyagiakkal? Mindenünk Istené, amit adott nekünk, céllal adta. A hitünk végcélja pedig a lelkünk megmenekülése (1Péter 1,3-9). Olyan örökség vár minket a mennyben, ami nem rud megromolni, vagy berozsdásodni, amit nem rabolhatnak el tőlünk. Mi lehet a földön, ami ennél értékesebb lehetne? Jézus a mennyei kincsgyűjtésre buzdít, mert ahol a kincsünk van, ott van a szívünk is (Máté 6,19-21). Az anyagiakra való túlzott figyelés egy állandó veszély.

Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. (1Timóteus 6,6-11)

Egy ismert vicc szerint amikor a mennyek kapuja előtt egy bebocsátásra váró ember kérleli Szent Pétert, hogy hagy vihesse be földi élete alatt szerzett aranyrudait, Péter nevetve kérdez vissza: -Miért hoztál a mennybe utcakövet? Nem kell azonban gazdagnak sem lennünk ahhoz, hogy az anyagiasság csapdájába essünk. Elég, ha túlzottan aggódóak vagyunk. Jézus beszél olyan emberekről, akikben az ige azért nem terem gyümölcsöt, mert elnyomják a világ gondjai (Márk 4,19). Ha azonban okosan bánunk vagyonunkkal, bármilyen kicsi, vagy nagy legyen is az, nem fogunk nélkülözni és az adásra is marad elég. Ha jó sáfárok akarunk lenni, meg kell tanulnunk felelősen kezelni pénzünket.

Tervezés – Előre kell átgondolnunk, mit tegyünk és mindez mennyibe fog kerülni. Tellik-e rá? Fontos-e nekem, vagy csak a hirtelen vágyakozás ösztönöz a vásárlásra? Nincs-e ennél sokkal fontosabb dolog, amire inkább kellene a pénz? Van-e olcsóbb megoldás? Van-e a pénzköltés helyett valami alternatív megoldás? Nagyobb kiadások előtt érdemes napokat, sőt akár heteket várni: időt és esélyt adva magunknak, hogy tiszta fejjel, jól átgondolt érvek alapján döntsünk. A türelmetlenség nagy pénznyelő. Készítsünk költségvetést, mert minden sokba kerül. A munkába fektetett időnk és energiánk is fizetőeszköz.

Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: “Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. (Lukács 14, 28-32)

Elégedettség – Az elégedettség békesség. Ha elégedettek vagyunk, nem aggódunk (Filippi 4,6-13). Ha megfelelő a fontossági sorrendünk, az elégedettség magától is megjelenik az életünkben. Ha minden dolgunkban legelőször Isten országát és igazságát keressük, az anyagi szükségeinket betölti Isten és megtanulunk elégedettnek lenni (Máté 6,31-34; Lukács 12,22-31).

Gondozás – Mivel Isten céllal adta nekünk, amit adott, ezért gondoznunk kell azt. Ahogyan a földműves gondozza a földjét, vagy ahogy mi gondozzuk lakhelyünket, úgy kell gondoznunk környezetünket, kapcsolatainkat, munkakörülményeinket, tehetségünket, testünket.

Munka – Pénz -Hogyan tudunk hát jól gazdálkodni a pénzünkkel? Nézzük csak meg Józsefet, aki pusztán megtakarítással megmentette egész Egypiptomot az éhhaláltól (1Mózes 41, 33-36), vagy gondoljunk Jézus szavaira: nagyobb boldogság adni, mint kapni (Csel 20,35). Legjobb befektetés, ha adunk másnak. Nem a haszon a fő motiváció, hanem a jókedv és a szeretet. Régen Isten a tizedet kérte, most már az egész életünket kéri. Nem azt akarja, hogy azonnal adjuk oda pénzünket valakinek, hanem azt, hogy úgy éljünk a pénzünkkel, mintha Istené volna. Mert az övé is

Azt mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. (2Korintus 9,6-8)

Végül egy megvallás: Jézus Krisztus követőjeként igyekszem engedelmes lenni annak az elhívásnak, melyet Isten adott az életemre. Őt akarom szeretni és szolgálni teljes szívemmel, lelkemmel, elmémmel és minden erőmmel. Bármi, amim van, az tőle jön. Megbízottjaként helyesen és jól kell gazdálkodnom mindennel, amiért felelősséggel tartozom: pénzemmel, időmmel, képességeimmel, kapcsolataimmal. Ámen

, , , ,

Hozzászólás

Mi a sáfárság?

A sáfár szó gondnokot jelent. Olyan szolga, aki urát képviseli a rá bízott feladatok elvégzésében. Rendelkezik megbízója hatalmával, de ha hibázik, felelnie kell a kárért. A sáfártól ura hűséget és lojalitást vár el.

Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. (1Korintus 4,1)

Sáfár, gondnok, intéző, felelős vezető, megbízott

A jó sáfár példája József. Nemcsak szolga (diakonosz), de rabszolga (doulosz) is volt Potifár házában és a Fáraónál. Rabszolgaként is hűséges volt urához, a rá bízott javakkal pontosan elszámolt, feladatait lelkiismeretesen teljesítette. Akkor sem felejtette el, hogy hol a helye, amikor Potifár felesége el akarta csábítani.

És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? (1Mózes 39,7-9 – Károli)

A sáfár görög megfelelője az “oikonomosz”. A szó töve az “oikosz”, azaz “ház”. A sáfár (gondnok) a házra visel gondot, a ház dolgaiért felelős. Hatalma van ura ingóságai fölött, más szolgák fölött, sőt bizonyos családtagjai fölött is. Rendelkezik gazdája üzleti ügyeiben, betekintése van terveibe. József rabszolgaként került igen magas hatalmi pozíciókba és haláláig rabszolga is maradt, pedig második ember volt a Fáraó után a birodalomban.
Az Úré a föld és mindaz, ami betölti (2Korintus 10,26). Mi csupán gondozók vagyunk. Az ember első sáfári feladata az Éden gondozása volt (1Mózes 2,15), később Isten az egész bolygót az emberre bízta. Hatalmat adott nekünk a föld felett, de Ő maradt a tulajdonos, aki egyszer vissza fog térni, hogy elszámoljon a gondnokokkal.

Sáfárokként felelősek vagyunk családunkért, pénzünkért, tulajdonainkért, képességeinkért, tehetségünkért, időnkért, önmagunkért és egymásért. Sajnos néha úgy bánunk ezekkel a dolgokkal, mintha csak ránk tartoznának, és a fontossági sorrendet is elrontjuk. A felsoroltak közül mi áll nálunk az első helyen? Talán önmagunk?

Persze az igazi élet inkább hasonlít egy tál spagettire, mint egy rendezett fiókrendszerre. Minden függ mindentől, mert minden össze van kapcsolva mindennel. Ha nem is látunk át mindent, egy fontossági sorrend betartása segít, hogy jól el tudjuk látni sáfári teendőinket. De mi a legfontosabb? Ebben segít eligazodni az első parancsolat. Figyelem! Ez parancsolat, nem pedig vélemény! Parancsolat, nem javaslat, sem alternatíva.

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté 22,37-40)”

Isten adott nekünk fontossági sorrendet: az első két parancsolat a legfontosabb. Ez máris segít abban, hogy önmagunk helyett Istent és embertársainkat helyezzük az első helyre, megszabadulva az önközpontú gondolkodásmódtól, ami minden sorrendet eleve elront. Nem lehetünk jó sáfárok, ha nincs jó kapcsolatunk Istennel és embertársainkkal. Ha eddig nem így csináltuk, meg kell változnunk.

Mindenki arra gondol, hogy megváltoztatja a világot, de arra senki sem gondol, hogy magát változtassa meg. (Lev Tolsztoj)

Larry felteszi a pontot az i-re


Ha az alábbi három kérdésre tiszta szívvel válaszolunk, akkor könnyebben megérthetjük, hogy személyesen nekünk miben kell változnunk. A változás kérdései:
– Mit csinálok, ami nem segít?
– Mit nem csinálok, ami segítene?
– Mi az, amin változtatnom kellene?

Fontos személyiségjegyei a jó sáfárnak: könyörületes, törődő, nagylelkű, elégedett, hálás, kedves, hűséges, engedelmes, számonkérhető, mértékletes, igazságos, megbízható, imádságos lelkületű. A jó sáfár nem a saját érdemének tudja be az Istentől kapott ajándékokat, nem a haszonszerzés mozgatja, nem önmagát kényezteti, hanem a többiekért ég a szíve! Mi sáfárai vagyunk Isten ajándékainak és az evangéliumnak. Ezek igen drága dolgok, mégis ingyen kaptuk őket. Ingyen is kell továbbadnunk (Máté 10,8).

Az evangéliumok többször is írnak arról, hogy isten nem azért adja ajándékait, hogy őrizgessük, hanem célja van velük. Használnunk kell a kapott tálentumokat, gazdálkodnunk kell a ránk bízott kincsekkel. Aki sokat kapott, attól többet várnak. Olvassátok el az alábbi igéket a sáfárságról: Máté 25,14-31; Lukács 12,42-48; Lukács 19,11-27; 1Péter 4,10-11.

Ha kaptál valamit Istentől és nem használod azt,
elveszi és másnak adja, megnézheted magad!

, , , ,

Hozzászólás