Apostolok cselekedetei 1-2

Jan

Ezen a vasárnapon új, izgalmas sorozatba kezdtünk. A következő 7 héten keresztül az apostolok életéről, cselekedeteiről szóló történetekkel fogunk megismerkedni. Az apostolok ugyanolyan hétköznapi, egyszerű ember voltak, mint mi mindnyájan. Többségük tanulatlan, kétkezi munkás, de mindegyikük a Szentlélek segítségével, a Szentlélek által cselekedett. Olvasunk majd földrengésekről, csodákról, hatalmas tengeri viharról, hajótörésről, börtönből szabadulásról, halott feltámadásáról, jelentőségteljes álmokról, és még sok-sok érdekességről.


Az Apostolok cselekedeteinek írója nagy valószínűséggel az a Lukács apostol, aki Máté, Márk és János mellett egy külön evangéliumot is írt, és eredetileg nem is volt zsidó. Orvosként Pál útitársa volt a második és harmadik térítő útján, ahogy könyvének második részében a “mi” utalás mutatja. A könyv 16. részétől kezdve vált át többes szám első személyre, ez mutatja, hogy innentől kezdve maga is az események részese volt. A korábbi történéseket pedig szemtanúk elmondása alapján jegyezte le. Használta Márk evangéliumát is, hogy az eseményeket helyes sorrendbe tudja tenni.
Lukács őszintén ír a kezdeti gyülekezetek problémáiról, kendőzetlenül néven nevezve a negatív szereplőket is.

Lukacs1

Írásait könyveknek nevezi, de tulajdonképpen egy Teofil nevű férfiúhoz írott levelek voltak. Mivel Lukács “nagyrabecsült” Teofilusnak szólítja, valószínűleg egy magas rangú, Rómában élő fiatalember lehetett.
“Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott”.(Apcsel 1, 1-2)
Lukács evangéliuma tehát Jézus életének körülbelül első 30 évéről szól.
Az Apostolok cselekedetei pedig az első gyülekezetek körülbelül első 30 évéről tudósítanak, amikor már a tanítványok cselekednek a Szentlélek által.
“…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”(Apcsel 1,8)

Jézus beszél a tanítványoknak az Atya ígéretéről.
“Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: “Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.”(Apcsel 1, 4-5)
Erről már korábban is beszélt nekik:
“Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (János 14,25-26)
“Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.” (János 15, 26-27)
Amikor a Szentlélek eljön belénk, akkor az igazság lesz bennünk.
“De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.” (János 16, 5-8)

A Szentlélek megmutatja nekünk, mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.
A Szentlélek megváltoztat minket. Szükségünk van a Szentlélekre!
Ha valaki nem érzi, hogy benne él a Szentlélek, kérje Őt, hogy merítse be.
Ha pedig azt érezzük, hogy már bennünk van, kérjük őt, hogy töltsön be minket még jobban, hozzon erőt az életünkbe, és vezessen minket!

“Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Apcsel 2, 1-4)

A könyv második fejezetében hét fantasztikus, szinte csodaszámba menő dologról olvashatunk.

1.) Jeruzsálem ekkor tele volt emberekkel, akik a páska ünnepére sereglettek össze az akkor ismert világ minden tájáról: “…pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok…” (Apcsel 2,9-11)

2.) Az összegyűltek tanúi voltak, mi zajlott le akkor, azon a helyen. Egyszerre mindenki a saját nyelvén hallotta és értette a másik embert. Azt azonban egyáltalán nem értették, hogy ez miképpen történhetett meg.
“Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: “Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?
Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén” (Apcsel 2,7-8)
Néhányan gúnyolódni kezdtek, és részegséggel magyarázták a történteket.

3.) Ekkor felállt az a Péter, aki korábban háromszor is megtagadta Jézust. Most kiállt, és zengő hangon beszédet intézett a megzavarodott tömeghez. Mi ez, ha nem csoda?

4.) Megmagyarázta, mi történt. Tanulatlan, egyszerű halászként szólt az emberekhez, de amit akkor és ott elmondott, tökéletesen az ott jelenlévő, Istent szerető zsidók szívéhez szólt.
Ez is egy csoda!

5.) A tanulatlan Péter briliánsan felépített prédikációt mondott azoknak az embereknek, akiknek egy része szemtanúja volt Jézus keresztre feszítésének. A beszéd hatására mintegy háromezer ember megkeresztelkedett.
“Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: “Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter így válaszolt: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apcsel 2,36-38)

6.) Az első keresztény gyülekezet fantasztikus volt! Ez is egy csoda!
“Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Apcsel 2,42-47)

7.) Isten ígérete mindenkinek szólt, a leszármazottaknak és a távollevőknek is!
“Péter így válaszolt: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Apcsel 2,38-39)

A Szentlélek szeretné, ha bennünk lakhatna, szeretne teljesen bemeríteni. Bölcsességet ad, a megfelelő szavakat, erőt, hogy a sötétségben tudjunk menni. Ha erőre van szükségünk a kísértésekkel szemben, mit tegyünk? Térjünk meg! Ismerjük be, hogy eddigi életünk rossz irányú volt, alázattal szólítsuk meg Istent, Jézus nevében keresztelkedjünk meg, és fogadjuk el a Szentlélek ajándékát! Hogyan?
“Kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”(Lukács 11,9-13)

Isten ajándékot akar adni – a Szentlelket. Kérjük ezt az ajándékot!

Reklámok

, , , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s