„Senki sincs itt véletlenül”

Lakók és munkatársak történetei a KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonból

Az 1986-ban létrejött KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon lelkész-alapítóit,Victor Istvánt és Victorné Erdős Esztert, valamint munkatársaikat és a rehabilitáción részt vevőket ismerhetjük meg a kötet 20 történetén keresztül. Fontosnak és hiánypótlónak érzem ezt a munkát, és a nagyszerűsége épp a megszólalók egyszerűségében, őszinteségében, az átélt fájdalmaik mélységében rejlik. A véletlenszerűen kiválasztott megszólalók történetei által jobban megértheti az olvasó azt az világot, amit korábban egyáltalán nem, vagy legfeljebb filmekből ismerhetett és olyan távolinak érzett. Világossá válhat, hogy nem csak a filmekben, nem csak Amerikában találkozhatunk drogokkal és drogfüggőkkel, hanem Magyarországon is. Épp ettől, a bőrünkön érezhető valóságtól válik részünkké ez a sok fájdalmas élettörténet. Olvasás közben átélhetjük a szenvedélybetegek harcát a függőség démoni erejével szemben; a szülők fájdalmát, aggodalmát, de Isten csodálatos gyógyító erejét, mérhetetlen szeretetét is!

A borítón Orsolics Zoltán Zénó "A magvető" címe festménye látható

A borítón Orsolics Zoltán Zénó “A magvető” címe festménye látható

A könyv a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon fennállásának 20. évforulójára készült, a Kálvin Kiadó gondozásában, 2006-ban jelent meg. A könyvet Szűcs Teri szerkesztette, a borító az otthon egykori lakója, Orsolics Zénó festménye alapján készült.

Miért érdemes elolvasni ezt a könyvet? Elsősorban az előítéleteink leküzdése miatt. Másodsorban, mert izgalmas, őszinte önvallomásokat olvashatunk olyan emberektől, akik képesek voltak szembeszállni a függőségükkel! Harmadsorban ezért, mert a változás és változtatás hatalmáról, az akarat erejéről olvashatunk és átérezhetjük, hogy mennyire nem működne mindez Isten kegyelme nélkül!

Volt, aki apa nélkül nőtt fel, volt, aki teljes, boldog családban, mégis mindnyájan rossz társaságba kerültek. Volt, aki soha nem érezte családja szeretetét, volt, aki mindig is érzete, mégis kapcsolatba kerültek a drogokkal. Volt, aki véletlenül, volt, aki szándékosan, kíváncsiságból vagy unaloműzés gyanánt kóstolta meg először a drogot – mindnyájan azt hitték, bármikor le tudnak állni. Volt, aki megpróbálta a leállást, volt, aki egyszerűen meg akart halni – mindnyájan szendvedtek a szétcsúszott életük miatt. Volt, aki egyedül próbált tiszta maradni, volt, aki segítséget kért és kórházba ment, volt, akit semmi nem érdekelt – mindnyájan vissza-visszaestek. Volt, aki mindent és mindenkit elvesztett, volt, aki mögött mindig ott állt a szerető családja – mindnyájan rájöttek, hogy komoly segítségre van szükségük. Volt, aki először próbálta a rehabot, volt, aki sokszor, sok helyen járt már – mindnyájan Ráckeresztúrra kerültek. Volt, aki először tiltakozott, vagy undorodott, volt, aki örült – de mindnyájan rájöttek, hogy nem lehet Isten nélkül élni. Van, akit boldoggá tesz, hogy nem mondott le róla Isten, van, aki most talált rá az Úrra – mindnyájan újjászülettek és azóta Őt szolgálják: bizonyságot tesznek róla, hirdetik Isten kegyelmét. Halleluja!

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: