2013. április havi archívum

Apostolok cselekedetei 3-4

Péter tanított az egyház első napjairól

Péter tanított az egyház első napjairól

Pünkösd napján a Szentlélek kitöltetett az egybegyűltekre, aztán Péter beszédének hatására mintegy háromezer ember megkeresztelkedett. Az első gyülekezet tökéletes egyetértésben, szeretetben és vagyonközösségben működött, de még nem voltak kialakult szokásaik. A mózesi mintát követték: Péter és János délután három órára a templomba ment imádkozni.
Lukács írta az Apostolok cselekedeteit, evangéliuma folytatásaként

Lukács írta az Apostolok cselekedeteit, evangéliuma folytatásaként


Az Ékes-kapunál ott ült egy születése óta sánta férfi, és alamizsnát kért. Nem tudott járni, nem volt reménye, ott ült a templom kapujában, de nem Istenben bízott, hanem az emberek adományaiban. Lefele nézett, csak lábakat látott, mikor Péter megszólította: “Nézz ránk!”(Apcsel 3,4)
Felnézett, abban a reményben, hogy kap tőlük egy kis pénzt, de mást nem várt.
“Péter ekkor így szólt hozzá: “Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!“(Apcsel 3,6)
A koldus pedig talpra állt és járt. Péter hittel használta Jézus nevét, és ez működött!
Maga Jézus mondta:
„Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”(Márk 16,17-18)

Apostolok cselekedetei

Apostolok cselekedetei


Felismerték a Jézus nevében rejlő hatalmat a főpapok is, meg is tiltották, hogy az Ő nevében gyógyítsanak, tevékenykedjenek az apostolok.
A sánta csodálatos gyógyulásán rettentően elcsodálkoztak az emberek. Valami történt a templomban, ami nagyon eltért a megszokottól.
Isten csodát tett, a gyógyult ember ugrált, táncolt. Péter pedig látta, hogy megint szólnia kell a néphez:
“Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?” (Apcsel 3,12)
Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.” (Apcsel 3,16)
Ez már a második hosszú beszéde Péternek, az egyszerű halásznak. Olyan logikusan építette fel beszédét, olyan pontosan utalt a prófétákra, hogy bármelyik rabbi megirigyelhette volna. Péter megtelve Szentlélekkel elmagyarázta az embereknek, hogy kicsoda Jézus. A Megváltó, aki halálával eltörölte bűneinket, aki elhozza az üdvösséget. De csak annak, aki Őt elfogadja.
“Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek.”(Apcsel 3,19-20)
Ez az üzenet az évszázadok alatt semmit sem változott. Ma is érvényes!
Péter beszédére sokan megtértek, “a hívő férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett”.(Apcsel 4,4)

A szadduceusok azonban “bosszankodtak azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból.”(Apcsel 4,2) Ezért börtönbe vetették Pétert és Jánost, majd másnap a nagytanács előtt vallatták őket.
Péter – Szentlélekkel telve – itt mondta el harmadik nagy hatású beszédét:
“Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez előttetek egészségesen.”(Apcsel 4,9-10)
“…és nincsen üdvösség senki másban…”(Apcsel 4,12)
A főpapok minél jobban tiltották, az apostolok annál jobban hirdették Jézus feltámadását és a bűnök bocsánatát.
Nem tehették meg, hogy ne mondják el, amit láttak és hallottak, nem tehették meg, hogy ne tanúskodjanak Jézus Krisztus mellett.
“Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért…”(Apcsel 4,21)

Hazamenve elmesélték a történteket a gyülekezetben, mire ők “egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez”(Apcsel 4,24), hogy bátorságot kérjenek tőle az igehirdetésre, és további csodákat Jézus neve által.
“Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”(Apcsel 4,31)

“A hivők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt.”(Apcsel 4,32)
Az emberek jól érezték magukat a közösségben, életük megszentelődött, megtisztult, Isten szelleme kézzelfoghatóan megnyilvánult. Természetes, hogy szerették volna sokáig fenntartani ezt a helyzetet, de Jézus parancsa nem az volt, hogy maradjanak, hanem, hogy menjenek:
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”(Máté 28,19-20)

Ez a parancs ma is él. Minden hívő misszióban van: el kell vinnünk az emberekhez Jézus hírét!
Ha megtértünk, ne üljünk tétlenül! Tevékenyen várjuk Jézus visszajövetelét!
Hirdessük szeretetét!
Legyünk Jézus Krisztus lámpása!

, , , , , , , ,

Hozzászólás

Apostolok cselekedetei 1-2

Jan

Ezen a vasárnapon új, izgalmas sorozatba kezdtünk. A következő 7 héten keresztül az apostolok életéről, cselekedeteiről szóló történetekkel fogunk megismerkedni. Az apostolok ugyanolyan hétköznapi, egyszerű ember voltak, mint mi mindnyájan. Többségük tanulatlan, kétkezi munkás, de mindegyikük a Szentlélek segítségével, a Szentlélek által cselekedett. Olvasunk majd földrengésekről, csodákról, hatalmas tengeri viharról, hajótörésről, börtönből szabadulásról, halott feltámadásáról, jelentőségteljes álmokról, és még sok-sok érdekességről.


Az Apostolok cselekedeteinek írója nagy valószínűséggel az a Lukács apostol, aki Máté, Márk és János mellett egy külön evangéliumot is írt, és eredetileg nem is volt zsidó. Orvosként Pál útitársa volt a második és harmadik térítő útján, ahogy könyvének második részében a “mi” utalás mutatja. A könyv 16. részétől kezdve vált át többes szám első személyre, ez mutatja, hogy innentől kezdve maga is az események részese volt. A korábbi történéseket pedig szemtanúk elmondása alapján jegyezte le. Használta Márk evangéliumát is, hogy az eseményeket helyes sorrendbe tudja tenni.
Lukács őszintén ír a kezdeti gyülekezetek problémáiról, kendőzetlenül néven nevezve a negatív szereplőket is.

Lukacs1

Írásait könyveknek nevezi, de tulajdonképpen egy Teofil nevű férfiúhoz írott levelek voltak. Mivel Lukács “nagyrabecsült” Teofilusnak szólítja, valószínűleg egy magas rangú, Rómában élő fiatalember lehetett.
“Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott”.(Apcsel 1, 1-2)
Lukács evangéliuma tehát Jézus életének körülbelül első 30 évéről szól.
Az Apostolok cselekedetei pedig az első gyülekezetek körülbelül első 30 évéről tudósítanak, amikor már a tanítványok cselekednek a Szentlélek által.
“…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”(Apcsel 1,8)

Jézus beszél a tanítványoknak az Atya ígéretéről.
“Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: “Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.”(Apcsel 1, 4-5)
Erről már korábban is beszélt nekik:
“Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (János 14,25-26)
“Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.” (János 15, 26-27)
Amikor a Szentlélek eljön belénk, akkor az igazság lesz bennünk.
“De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.” (János 16, 5-8)

A Szentlélek megmutatja nekünk, mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.
A Szentlélek megváltoztat minket. Szükségünk van a Szentlélekre!
Ha valaki nem érzi, hogy benne él a Szentlélek, kérje Őt, hogy merítse be.
Ha pedig azt érezzük, hogy már bennünk van, kérjük őt, hogy töltsön be minket még jobban, hozzon erőt az életünkbe, és vezessen minket!

“Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Apcsel 2, 1-4)

A könyv második fejezetében hét fantasztikus, szinte csodaszámba menő dologról olvashatunk.

1.) Jeruzsálem ekkor tele volt emberekkel, akik a páska ünnepére sereglettek össze az akkor ismert világ minden tájáról: “…pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok…” (Apcsel 2,9-11)

2.) Az összegyűltek tanúi voltak, mi zajlott le akkor, azon a helyen. Egyszerre mindenki a saját nyelvén hallotta és értette a másik embert. Azt azonban egyáltalán nem értették, hogy ez miképpen történhetett meg.
“Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: “Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?
Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén” (Apcsel 2,7-8)
Néhányan gúnyolódni kezdtek, és részegséggel magyarázták a történteket.

3.) Ekkor felállt az a Péter, aki korábban háromszor is megtagadta Jézust. Most kiállt, és zengő hangon beszédet intézett a megzavarodott tömeghez. Mi ez, ha nem csoda?

4.) Megmagyarázta, mi történt. Tanulatlan, egyszerű halászként szólt az emberekhez, de amit akkor és ott elmondott, tökéletesen az ott jelenlévő, Istent szerető zsidók szívéhez szólt.
Ez is egy csoda!

5.) A tanulatlan Péter briliánsan felépített prédikációt mondott azoknak az embereknek, akiknek egy része szemtanúja volt Jézus keresztre feszítésének. A beszéd hatására mintegy háromezer ember megkeresztelkedett.
“Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: “Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter így válaszolt: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apcsel 2,36-38)

6.) Az első keresztény gyülekezet fantasztikus volt! Ez is egy csoda!
“Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Apcsel 2,42-47)

7.) Isten ígérete mindenkinek szólt, a leszármazottaknak és a távollevőknek is!
“Péter így válaszolt: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Apcsel 2,38-39)

A Szentlélek szeretné, ha bennünk lakhatna, szeretne teljesen bemeríteni. Bölcsességet ad, a megfelelő szavakat, erőt, hogy a sötétségben tudjunk menni. Ha erőre van szükségünk a kísértésekkel szemben, mit tegyünk? Térjünk meg! Ismerjük be, hogy eddigi életünk rossz irányú volt, alázattal szólítsuk meg Istent, Jézus nevében keresztelkedjünk meg, és fogadjuk el a Szentlélek ajándékát! Hogyan?
“Kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”(Lukács 11,9-13)

Isten ajándékot akar adni – a Szentlelket. Kérjük ezt az ajándékot!

, , , ,

Hozzászólás

Kispróféták: Malakiás

Norbi_mal2

Ezen a vasárnapon befejeződött a kisprófétákról szóló sorozatunk. Norbi Malakiásról tanított, aki a kispróféták működésének időrendjében az utolsóként fellépő volt.
Neve a pápaválasztás kapcsán gyakran előkerült, mert az ő listája azt jövendölte, hogy az utolsó pápa egy Péter nevű lesz. Ez a Malakiás azonban egy középkori ír szerzetes volt, nem azonos a kispróféta Malakiással.

Malakiás próféta könyve, Prophet Malachi

Malakiás próféta könyve, Prophet Malachi

A kisprófétáról nem tudjuk pontosan, ki volt. Még a pontos nevét sem ismerjük. A Malakiás szó azt jelenti: Az Úr Követe. De az Ószövetség idején minden prófétát az Úr Küldöttének hívtak. Volt saját, megkülönböztető neve? Nem tudjuk.

Az is kérdés, mikor írta a könyvét? Ehhez meg kell vizsgálni, miről ír, illetve miről nem ír.
Nem ír arról például, hogy helyre kellene állítani a lerombolt jeruzsálemi templomot, tehát a templom már felépült, azaz biztos, hogy Kr.e. 516 után után élt. Könyvében ugyanazokról a bűnökről prédikál (bálványimádás, tized nem fizetése), amelyekről a babiloni fogságból hazatérő Esdrás és Nehémiás, tehát valószínűleg az ő kortársuk volt, vagy közvetlenül előttük tevékenykedett.

Könyvének első részében kemény hangon ostorozza a népet, amely elfordult Istentől, sőt becsapja Istent. Vádjai a papokat sem kímélik.

„A gyermekek tisztelik apjukat, és a szolgák is urukat. Hiszen Atyátok vagyok, miért nem tiszteltek engem? Hiszen én vagyok Uratok, miért nem féltek és becsültök?” — az Örökkévaló, a Seregek Ura kérdezi ezt tőletek, ti papok, akik kevésre becsülitek őt. Ti pedig azt kérdezitek tőle: „De hát miért mondod, hogy kevésre becsülünk téged?”
„Mert tisztátalan áldozatokat tesztek az oltáromra!” — feleli ő. „De mivel tettük tisztátalanná?” — kérdezitek erre.
„Azzal, hogy szerintetek az Örökkévaló oltárát nem kell komolyan venni. Hiszen vak állatokat hoztok áldozatul, és azt gondoljátok, hogy ez a hiba nem számít. Vagy, amikor sánta és beteg állatokat hoztok, szerintetek az sem számít? Vigyétek csak az ilyet ajándékul a kormányzónak! Majd meglátjátok, szívesen fogadja-e, és jó szívvel tekint-e rátok!” — feleli az Örökkévaló, a Seregek Ura.
„Hasonlóképpen, próbáljátok csak megnyerni Isten jóindulatát, ha ilyen satnya és hibás áldozatokat hoztok elé! Mit gondoltok, szívesen fogadja-e?” — kérdezi tőletek az Örökkévaló, a Seregek Ura.” (Malakiás 1,6-9)

A törvény szerint ugyanis a legjobb állatot, a legnagyobb kincset kell Istennek adni.
Bennünket is megkísérthet a gondolat: “Jó lesz Istennek ez is!” A maradék is, a legkevésbé jó is. Ha adományt adunk, sokszor akkor is a maradékot adjuk: a törött lábú babát, a hiányos társasjátékot. Mi mit szólnánk hozzá, ha ilyet kapnánk? Amikor másnak adunk, ez olyan, mintha Istennek adnánk. Istennek ne a maradékot adjuk: a maradék időnket, a maradék erőnket. Bibliaolvasásra ne csak azt az időt szájuk, amit már másra nem tudunk fordítani. Imádkozni ne csak akkor kezdjünk, amikor már nagy a baj!
Istennek a legjobbat adjuk! Csak a legjobb méltó Istenhez!
Ha szántunk rá elég időt és megismertük Őt, ha hiszünk ígéreteiben, ha szeretjük Őt, akkor a legnagyobb áldozatot is meg tudjuk hozni Neki.
Szánd oda magad Istennek! De ha nem ismered, ezt sosem fogod megtenni. Minél inkább megismered, annál többet át fogsz adni magadból. És minél többet átadsz magadból annál jobban meg fogod ismerni.

A könyv második fejezete a hűtlenségről szól szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Ebben az időben ugyanis nagyon gyakori volt, hogy a zsidó férfiak elhagyták idősödő feleségüket fiatal, de pogány nők miatt. Volt ebben anyagi megfontolás is, ugyanis a babiloni fogságból hazatérő szegény zsidó férfiak házasság révén szerettek volna bekerülni a gazdag, de bálványimádó helyi arisztokrácia köreibe. A vagyonosodás vágya miatt még házasságukat is feláldozták. Nemcsak az egyszerű emberek, de a papok, léviták között is általánossá vált a válás.

“…az Örökkévaló tanúja volt, hogy szövetséget kötöttetek a feleségetekkel: amikor ifjúságotok idején összeházasodtatok. De tanúja annak is, hogy hűtlen lettél feleségedhez, aki szövetséges társad! Megtörted a szövetséget, amely vele összekötött. Vajon nem Isten tett téged eggyé a feleségeddel? Vajon nem Isten teremtett mindkettőtöket? Nem ő éltet benneteket? És miért tett Isten eggyé benneteket? Azért, hogy gyermekeitek szülessenek, akik őhozzá tartoznak! Vigyázzatok hát magatokra, és őrizkedjetek attól, hogy bármelyikőtök is hűtlen legyen a feleségéhez, akivel ifjúkorában összeházasodott! Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: „Gyűlölöm a válást, és gyűlölöm, amikor a férfi erőszakosan és kegyetlenül bánik a családjával!” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Vigyázzatok hát magatokra, és egyikőtök se legyen hűtlen a feleségéhez!”(Malakiás 2,14-16)

Isten arra tanít, hogy kapcsolatainkat ne a gazdasági helyzet határozza meg. Lehet, hogy gazdagabbak leszünk, de életünk üressé válik. A házassági problémák megoldása nem a hűtlenség, hanem a közös pontok keresése. Ráadásul az elhagyott nők élete teljesen lehetetlenné vált, mivel nem volt, aki eltartsa őket. Jobb híján a prostitúció várt rájuk.

“Elege van az Örökkévalónak abból, ahogyan beszéltek! Azt kérdezitek: „Miért?” Azért, mert azt mondjátok: „Az Örökkévaló szemében a gonosztevő is jó, és az Örökkévaló kedvét leli benne.” Vagy ezt: „Ugyan, hol van az igazságos Isten? — Úgyse tesz ő semmit!” (Malakiás 2,17)

Fárasztjuk Istent a kifogásainkkal. Önmentegető imáink is terhére vannak. Valljuk be, ha valamit elrontottunk! A magyarázkodás nem fog minket előbbre vinni. Ismerjük be Isten előtt a hibáinkat! Itt kezdődik a megtérés.

A könyv harmadik részében a próféta ötvösként mutatja be Istent.

“…olyan ő, mint az ötvös kohójának tüze, mint a ruhamosó üstjében a forró lúg! Olyan, mint az ötvösmester, aki megtisztítja ezüstjét! Bizony, tűzzel tisztítja Lévi fiait, mint ahogyan az ezüstből kitisztítják a salakot. Kifényesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt.” (Malakiás 3,2-3)

Az ötvösnek megfelelő minőségű, megfelelő tisztaságú anyaggal kell dolgoznia. A tisztítási eljárás a hevítés, amelynek során a nemesfémből kiválik a szennyezőanyag.
Az Úr az ötvös. Mi vagyunk az alapanyag. Minél több a nehézség az életünkben, annál nagyobb az esélyünk a tisztulásra.
Van, hogy újra és újra megismétlődnek életünkben olyan helyzetek, amelyeket nem tudtunk megoldani, amikből nem tanultunk. Miért? Hogy tisztuljunk! Ha le akarjuk rövidíteni a tisztulási folyamat szenvedéseit, adjuk át magunkat Istennek! Engedjük el álmainkat is, ha ez kell a tisztuláshoz! vegyük tudomásul, hogy nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk, de megkapunk mindent, amire szükségünk van. Ennek felismeréséhez kell az igazi hit Jézus Krisztusban!
Rá kell bíznunk magunkat Istenre, mert mindenünket Tőle kaptuk. Bíznunk kell az Ő gondoskodásában, mert Ő azt adja, ami nekünk kell.
De mi sokszor azzal foglalkozunk, hogy miért van a másiknak, nekünk meg nincs.

„Azt mondtátok magatok között: »Semmi hasznunk belőle, ha Istent tiszteljük és szolgáljuk. Hiába engedelmeskedünk parancsolatainak, hiába járunk alázatosan és bűneink miatt gyászolva az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt — semmit nem használ! Sőt, azt látjuk, hogy a büszkék és a gonosztevők boldogulnak. Még amikor próbára teszik Isten türelmét, akkor is megússzák a büntetést.«” (Malakiás 3,15)

Ne törődjünk mással, mi kövessük Istent!
Tegyük próbára Őt! Kezdjünk el bízni benne! Adakozzunk, tegyük meg, amit Jézus mond! Szeressük a szerethetetlent, bocsássuk meg a megbocsáthatatlant! Legyünk hálásak azért is, ha a másik kapott valamit!
Félünk próbára tenni Istent, mert mi történik akkor, ha Isten mégsem áll mellettünk? Mi van, ha egyedül maradunk?
És mi van, ha Isten tényleg átformál minket? Akkor jobban kell felelősséget vállalni magunkért, el kell engednünk múltbéli sérelmeinket, amiket olyan szívesen dédelgetünk. Le kell bontanunk azokat a falakat, amelyekkel körbevettük és védelmeztük magunkat.
Meg merjük tenni?!

A könyv befejező része a reménység ígérete.

„Mert eljön az a nap, lángoló, mint a tüzes kemence. Akkor minden büszke és gonosztevő olyan lesz, mint a szalma, és az a nap úgy elégeti őket, hogy nem marad sem gyökerük, sem águk — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
De számotokra, akik tisztelitek és félitek nevemet, az a nap olyan lesz, mint a hajnal. Felkel az Igazságosság Napja, és gyógyulást találtok szárnyai alatt. Akkor ugrándozva örvendeztek, mint a borjak, amikor kiengedik őket a karámból[a] a legelőre.” (Malakiás 4,1-2)

Milyen jó lesz majd az igazaknak! Hiszen a mennyben már minden készen áll számunkra. A próféták látják ezt, ők látják a jövőt. Krisztus műve kész, mi gyógyultak, teljesek vagyunk, megvalósul a shalom. Ha ebből az isteni perspektívából nézzük a mostani életünket, akkor teljesen mindegy, hogy szegények vagy gazdagok vagyunk. Odaát már mindenünk megvan, nem számít, hogy ebben a röpke földi életünkben mink van.

Malakiás próféta könyve

Malakiás próféta könyve


Malakiás, az utolsónak megszólaló kispróféta a reménység ígéretével zárja könyvét. A következő 400 évben Isten nem szól népéhez. 400 éves csönd következik.

Ildii_mal3

Készült Péterrel egy riport az Ízeltlábú barátaink című fotókiállítása kapcsán, amelyben a Közhelyről is beszél:

, , , , , , ,

Hozzászólás

Tavaszi, zenés irodalmi est

A téma a barátság volt

A téma a barátság volt



Irodalmi est

Ildikó a barátság erejéről olvasott fel egy megható történetet

Ildikó a barátság erejéről olvasott fel egy megható történetet

SzeRBuSz03

Az est házigazdája Olga volt

Az est házigazdája Olga volt

A Közhelyben minikoncertet adott a Szerbusz Zenekar

A Közhelyben minikoncertet adott a Szerbusz Zenekar

A SzeRBuSz dalai meghallagathatók honlapjukon.

SzeRBuSz08

Zenés tavaszköszöntés a Közhelyben a SzeRBuSz Zenekarral

Zenés tavaszköszöntés a Közhelyben a SzeRBuSz Zenekarral

Sok zene- és verskedvelő érkezett

Sok zene- és verskedvelő érkezett

Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. János 15,12-14

, ,

Hozzászólás

Mindaz, amire képes vagyok…

Húsvét második vasárnapján Larry felelevenítette, hogyan jelent meg Jézus a feltámadása után két tanítványának, akik éppen egy Jeruzsálem melletti faluba tartottak.
“És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” (Lukács 24,27)
Először nem is értették mi történt, hanem amikor megnyílt a szemük és felismerték, azonnal visszafordultak, hogy elmondják saját bizonyságtételüket, hogyan találkoztak Krisztussal.
Nekünk is el kell mondanunk a Krisztussal való személyes találkozásunk történetét!
Krisztus legyőzte a bűnt. Ő él, és az Ő Szent Lelke bennünk él!

mindaz3_04

Jelmondatunk harmadik fele: Mindaz, amire képes vagyok…. Isten ajándéka.
De mire vagyok képes?

Ez a kérdés kapcsolatban van az első két kérdéssel: Ki vagyok? Mim van? Mert aki vagyok, és amim van, az meghatározza, hogy mire vagyok képes.

Vannak képességeink, időnk, pénzünk, áldásaink, van személyes holmink, de vannak kegyelmi ajándékaink is. (apostol, próféta, evangelista, pásztor, tanító, hit, bölcsesség stb.)
Megkapjuk a Lélek Gyümölcseit is (szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás), azokat a jellemvonásokat, amelyek kifejlődnek bennünk, mialatt az Urat szolgáljuk, teret adva magunkban a Szent Léleknek. Ezek segítenek, hogy tegyünk másokért és Isten Országáért.

Feladatunk:
– Istent szeretni és szolgálni
– Másokat szeretni és szolgálni
– A sérült világ és a menny közé állni
A Szent Szellemmel együttműködve segítünk másoknak, hogy megtalálják Isten Országát. Ez egy szolgálat, amelyre odaadjuk magunkat.

De nem elég, ha tudjuk, kik vagyunk, és mink van. A kérdés az, tesszük-e, amit kell?
Ha nem tesszük meg, nem tudjuk megvalósítani Isten szándékait a világban magunkon keresztül.
De mit vagyunk hajlandók megtenni?
És mit fogunk megtenni?

A Bibliában több olyan történetet olvashatunk, amikor valaki nem volt hajlandó megcselekedni Isten akaratát. Mózes ellenállt, Jónás elfutott, és saját életünkben is számtalan példát találunk arra, amikor szembeszálltunk az Úr akaratával.
Figyeljünk azokra, akik félelmeik ellenére is engedelmeskedtek Istennek!
Legjobb példa erre maga Jézus.

mindaz3_03

Jézus nemcsak képes volt vállalni a kereszthalált, hanem hajlandó is volt, sőt meg is tette!

A másik jó példa Ézaiás.

mindaz3_02

Az izzó parázs, amellyel a szeráf megérintette Ézaiás ajkát, Isten tisztító erejét jelképezi, amellyel szentté teszi szolgáját. Ézaiás Isten elhívására hajlandó volt engedelmeskedni, és végig engedelmes próféta maradt.

De hogyan tudunk válaszolni Isten hívására, ha nem halljuk?
Hiszen Isten manapság már nem jelenik meg égő csipkebokor formájában, és nem szól hozzánk mennydörgő szavakkal sem. De ha elég csendesek vagyunk, meghallhatjuk azt a csendes hangot, amellyel szívünkben szól.
“Az Úr ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?” (1 Királyok 19, 11-13)
Isten Illéshez csendes suttogással szólt. Illés mégis meghallotta, és válaszolt.

Isten ma is sokféle módon szól hozzánk: Igéjében, lelkiismeretünkben, inspirációban, mások tanácsaiban stb.
Fontos azonban, hogy amikor szól, akkor figyeljünk!

Isten mindannyiunkhoz egyenként szól, de van egy általános akarata is a tanítványaihoz:
“Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: “Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,18-20)
Ennek a missziós parancsnak az az általános célja, hogy minden ember mindig megkapja az Istenről szóló tanítást.
“Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2 Péter 3,9)
Jézus követőiként engedelmeskednünk kell Isten parancsolatainak! Az az Ő akarata, hogy senki ne vesszen el!

Hogyan veszünk részt a missziós küldetésben?
1.) Elmondjuk saját történetünket (lásd: Mindaz, aki vagyok… című rész)
2.) Elmondjuk Isten történetét (lásd: Mindaz, amim van….című rész)
3.) Befolyásoljuk a világot

Hogyan tudjuk befolyásolni a világot?
Mindannyian hatunk egymásra pozitívan vagy negatívan. Pozitív befolyásolás például a biztatás.
De hogyan tudjuk befolyásolni a világot?
Ez lehetetlen feladatnak tűnhet számunkra.
Talán közelebb kellene kezdeni: Hogyan tudjuk befolyásolni Magyarországot?
Még ez is túl nagy feladatnak látszik.
Hogyan tudunk hatást gyakorolni Budapestre? Kerületünkre?
Itt már látható a befolyásunk, ha például a Családsegítő Központ munkájára gondolunk.
De ha még közelebb megyünk, még közvetlenebb a hatás. A szomszédainkra már közvetlenül tudunk hatni.
Nem úgy befolyásoljuk a világot, hogy ott hatunk, hanem a világnak azon kicsi részével kezdjük, ahol élünk.

Kik laknak a világban?
– Én (Először magunkra kell odafigyelnünk, beépítenünk az életünkbe a szellemi önfegyelmet. Törődnünk kell a testünkkel, hiszen ez az egyetlen hely, ahol élhetünk.)
– Család
– Gyülekezet
– Barátok
– Szomszédaink
Velük kell először foglalkoznunk, a saját környezetünkkel!

De mire vagyok képes?
– zene
– dicsőítés
– tanítás
– prédikáció
– Biblia tanulmányozás
– tanítványság
– lelki gondozás
– imádság
– vezetőség
– barátság
– közös érdekek
– segítség
– tanácsadás
– evangelizálás
Ezek közül mire vagy képes? Mit vállalsz? Mi az, amit meg tudsz tenni erről a listáról már most? Mit tudsz megtanulni?
Sokszor akkor látjuk a lehetőségeket, amikor a legnagyobb a szükség. Isten hívása akkor ér el, amikor látjuk a szükséget.

Közösségünkben hamarosan nagy szükséggel fogunk szembenézni. A 17 éve Magyarországon tevékenykedő Coleman házaspár szeptemberben visszatér az USÁ-ba, Jerry a Francis Asbury Society-nél fog dolgozni.
Az élet azonban nem áll meg, nem hull darabokra. Nyugodtan tovább kell folytatni a munkát.
De hiányukat ki fogja betölteni? Ki lesz hajlandó segíteni? Ki lesz hajlandó szolgálni?
Bíznunk kell Istenben, hogy az űrt, ami távozásukkal keletkezik, Isten betölti.

Gondolkozz!
Képes vagy? Hajlandó vagy? Meg is teszed?
Kérd az Urat, adja áldását szolgálatodra, hogy megvalósuljanak szándékai a világban magadon keresztül!

mindaz3_01

, , , , , , , , ,

Hozzászólás

Mindaz, amim van…

Katie vezette be az istentiszteletet, bizonyságot téve a feltámadásról.

Katie vezette be az istentiszteletet, bizonyságot téve a feltámadásról.



Jézus feltámadt! Valóban feltámadt! A húsvét mindent megváltoztatott!
Jézus halála megbékéltetett minket Istennel, aki megbocsátott nekünk.
Jézus feltámadásával pedig új életet kaptunk, a Szent Lélek erejével megszentelt életet.
“Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.” (Róma 5,8-10)

Mindaz, amim van... Larry tanított a jelmondatunkról, Norbi volt a tolmács

Mindaz, amim van… Larry tanított a jelmondatunkról, Norbi volt a tolmács


Ezen a vasárnapon a feltámadt Krisztust ünnepeljük, aki legyőzte a halált. A feltámadása utáni 50 nap alatt a sötétség világossággá alakult, a reménytelenségből remény született. Jézuson keresztül megkaptuk az üdvösség ígéretét. A Jézusba vetett reménységünk miatt tudjuk minden vasárnap elmondani a jelmondatunkat:

Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül.

Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül.

Mindaz, amim van…. De mim van?
Ennél a kérdésnél először mindig az anyagiak jutnak az eszünkbe. Akármennyi pénzünk is van, az soha nem elég. De nem a tulajdonunk tesz azzá, amik vagyunk! Sokszor túlzottan ragaszkodunk a tulajdonunkhoz. Sőt, sokszor sokkal jobban ragaszkodunk a teremtett dolgokhoz, mint a Teremtőhöz. Pedig azért kaptunk áldást, hogy áldások legyünk másoknak.

Mi van a kezedben?- kérdi Isten.
Megkérdezte Mózestől is az égő csipkebokornál. Neki épp egy bot volt a kezében. Isten ezt a botot használta jelképként (és eszközként), hogy az emberek elhiggyék, valóban megjelent Mózesnek. (2Mózes 4.) Mózes előtt ott volt az égő bokor, de még mindig kételkedett, hogy valóban használni akarja-e őt Isten. Aztán megbizonyosodott, ennek ellenére újabb és újabb kérdései voltak:
“Mózes ekkor azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, én soha nem voltam a szavak embere, sem azelőtt, hogy szolgádat megszólítottad, sem azóta. Dadogós vagyok, és nem tudok jól érthetően beszélni.” Az Örökkévaló így válaszolt: „Ki teremtette az embert úgy, hogy beszélni tudjon? Ki teheti némává vagy süketté? Ki teheti meg, hogy az ember lásson — vagy éppen, hogy ne lásson? Vajon nem én, az Örökkévaló?” (2Mózes 4, 10-11)

Talán mi is kicsit olyanok vagyunk, mint Mózes. Kételkedünk, vajon megvannak-e azok az eszközök a kezünkben, amiket Isten szeretné, hogy használjuk? Megvan-e bennünk a bizonyosság, hogy van olyan feladatunk, amit Isten szeretne elvégeztetni velünk? Vagy kifogásokat keresünk: nincs megfelelő képzettségünk, nincs elég tapasztalatunk, nincs végzettségünk, alkalmatlanok vagyunk. Isten azonban megígéri, hogy soha nem hagy el.
Bízunk-e Istenben?
A Bibliában vannak olyan részek, amikor az emberek használják az eszközeiket: Dávid öt lapos követ használ, hogy legyőzze Góliátot. Egy kisfiú felajánlott egy kosár kenyeret és halat, amivel aztán Jézus vendégül látott több mint négyezer embert.

De vannak olyan példák is, amikor emberek rosszul használták eszközeiket: Dávidnak túl sok szabadideje volt, amikor a második hadjárat alkalmával nem vonult hadba az ammoniták ellen. Jeruzsálemben maradt, nem megfelelő módon használta idejét, és elszerette egy katonája (Urija) feleségét. (2 Sámuel 11)
Fontos elgondolkodni: Mim van? Hogyan használom, amim van?
Ne elsősorban az anyagiakra gondoljunk a kérdés megválaszolásakor!

Három fontos kapcsolatnak kell kialakulni Isten testében. Ezek által lehet kialakítani azokat a vágyakat, amik ott élnek bennünk. “Ha nincs békénk, azért van, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk.”(Teréz anya)
Mit jelent az egymáshoz tartozás? Egy közösség tagjaiként át kell élnünk, hogy egymáshoz tartozunk és Krisztushoz is tartozunk. Ebbe a kapcsolatba persze beletartozik a pénz is.
Isten megparancsolta, hogy építsék az egyházat az emberek:
“Hozzátok be a tizedet minden jövedelmetekből a Templom raktárába, hogy házamban legyen elég élelem! Ezzel tegyetek próbára — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Azután figyeljétek meg, hogyan nyitom meg nektek a mennyei zsilipeket, és hogyan árasztalak el benneteket áldásaimmal!” (Malakiás 3,10)
Ahhoz, hogy összejöjjünk, pénzre van szükségünk: fizetni kell a bérleti díjat, a rezsit, egyéb költségeket. Tevékenységünk anyagi támogatásától is függ.


A pénz mellett az idő is fontos tényező.
“Ezért ügyeljetek arra, hogyan éltek! Ne legyetek ostobák, hanem bölcsek! Aki értelmes, minden lehetőséget kihasznál, mert gonosz időkben élünk.” (Efezus 5, 15-16) Mi döntjük el, hogyan használjuk fel az időnket.

Ezenkívül mindenkinek van valamilyen készsége, ügyessége, amit felajánlhat az Úrnak. “Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk, s kezünk munkáját tedd állandóvá! Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!” (Zsoltárok 90,17)
Ráadásul Krisztus Testében sokféle képességünk is van. “Később arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta a sebesültet, megsajnálta. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte. Ezután feltette a saját szamarára, elvitte egy vendégfogadóba, és ott ápolta tovább.” (Lukács 10,33-34)
A samaritánus például az irgalmasság képességét mutatta, amikor az úton talált összevert, kifosztott embert megsegítette.


Áldásaink is vannak.
“Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki Krisztusban megáldott bennünket minden szellemi áldással a Mennyben.” (Efezus 1,3) Ha továbbadjuk az áldásokat, olyan, mintha Krisztussal tennénk ezt, Isten ennek nagyon örül.
“Ekkor így felelnek majd az igazságosak: »Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg?« Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem segítettetek.«(Máté25,37-40)
Amikor másokkal jót cselekszünk,olyan, mintha Krisztussal tennénk.

Sőt, üdvösségünk is van. Ez nem olyan, amit megtartunk magunknak, mint a zsugori ember.
“Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”(Máté 28,19-20)
Az üdvösségünket is meg kell osztani másokkal!
Az üdvösség nem olyan, amit elvesztünk, megszerzünk. Amikor Jézus Krisztushoz megtérünk hit által, Ő üdvösségben részesít. De az is egy folyamat, ahogy üdvözülünk. Isten Országa már itt van (bennünk, közöttünk), de még sincs itt (uralom formájában, fizikailag).
Üdvözültünk is, de rajtunk múlik, megmaradunk-e benne.

“Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.”(Máté7,13)
A keskeny út az üdvösség útja. A széles úton járók számára ez bolondságnak tűnik.
“Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Korintus 1,18)

Meg kell osztanunk másokkal az üdvösségünket! El kell mondanunk saját történetünket, de Istenét is!

Hogyan lehet ezt bármikor, bárhol elmondani?

Szalvétás teológia

Ebben az egyszerű ábrában benne van az egész történet.
Isten elküldte Egyszülött Fiát a bűnért való áldozatul, így Jézus által helyreállhat kapcsolatunk Istennel.
De ez egy hosszan tartó folyamat, amelynek egyszerűsített ábrája az úgynevezett “római út”.

A római út

A szalvétás teológia és a római út jogi nyelven fejti ki az üdvözülés lényegét. A Bibliában sok párhuzamos bemutatási módja van az üdvözülésnek.
“Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót.” (Ézsaiás 61,1-2)
“Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”(Lukács 4,18-19)


Ha szomjas vagy, víz kell! Jézus az Élő Víz.
Ha éhes vagy, kenyér kell! Jézus az Élet Kenyere.
Ha beteg vagy, orvos kell! Jézus a Gyógyító.
Ha elveszett vagy, megtalálás kell! Jézus a Pásztor.
Ha magányos vagy, barát kell! Jézus a Barát.
Ha rabszolga vagy, szabadító kell! Jézus a Szabadító.
Ha káosz van, béke kell! Jézus a mi Békességünk.
Ha bűnös vagy, megváltó kell! Jézus a Megváltónk!


Jézus, aki helyreállítja a kapcsolatot Isten és Ember között. Ez Isten kívánsága.
“Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14,6)


Húsvét vasárnapján arról a helyreállításról emlékezünk meg, amit Jézus elvégzett a kereszten. Nemcsak Ő feszíttetett meg, hanem mi is.
“Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2,20)

A sír üres.Krisztus él. Bennünk és minden hívőben.
Szent Lelke segít, hogy ellenálljunk a kísértésnek, nemet mondjunk a bűnnek.
Ahogy az első ember is Isten képére alkottatott, mi is újra alkottattunk az Ő képére.

Kispróféták füzet - a Közhely első kiadványa

Kispróféták füzet – a Közhely első kiadványa


Húsvéti ebéd, vendégekkel

Húsvéti ebéd, vendégekkel


husvet003

, , , , ,

Hozzászólás