Posts Tagged Közhely

Intsétek egymást minden napon! (napi áhítatok)

“Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.” Apostolok cselekedetei 3,1-10

Legutóbb megtudtuk, hogy a metodista mozgalom mély hatással volt az angol kultúrára, amely később elterjedt az egész világon. De miért? Mi volt annyira eltérő az üzenetükben és módszereikben? Talán négy alapelv miatt. Először, a Szentíráson alapult. A hangsúly azon volt, hogy az üdvösség csak hit által, Krisztuson keresztül van. És erről a Szentlélek tanúságán keresztül bizonyosodhatunk meg. Efézus 2,8-9 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Másodszor, az üdvösség mindenki számára elérhető volt, nem csak néhánynak közülük. Ez azt jelentette, hogy a betegek, a szegények, a munkások, a bányászok, az özvegyek, az árvák, sőt a rabok is, hitben jöhetnek Krisztushoz, nemcsak a gazdagok vagy a befolyásosak. 2Péter 3,9 „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” Harmadszor, nemcsak az üdvösség volt szabadon elérhető mindenki számára, hanem a Szentlélek hatalma is megváltoztathatja mindenki életét. Ez az átalakulás a szív és az élet szentségéhez vezet. És az emberek láthatták, hogy ez valóban meg is történt. 2Korinthus 7,1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.” Negyedszer, azoknak, akik Krisztusban hittek, nem kellett maguknak kitalálniuk, hogyan növekedjenek a hitben és a szentségben. A felállított kis csoportok segítették ösztönözni és támogatni az emberek életét a hit és a szentség útján. Zsidók 10,25 „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

“Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.” – írja Pál a 2Kor 6,16-ban Mózestől idézve Isten igéretét (3M 26,12). Mózes óta Izrael volt az ősgyülekezet. De Istennek kezdetektől fogva az volt a terve, hogy minden nemzetből csatlakozzanak az ő népéhez, hit alapján (Zak 2,11-15; Ésa 11,10; Joel 2,28-30). És amikor Joel és Jézus igérete (Luk 24,49; Jn 14,15-26; 15,26; 16,7-11; Csel 1,4-5) szerint a Szentlélek leszált a tanítványokra Jeruzsálemben, ők lettek az újszövetségi gyülekezet magja. Az aznap bemerítkező 3000 emberrel kiegészülve összeált gyülekezet leírása: Csel 2,42 “És foglalatosok voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz volt; És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporította gyülekezetet az idvezülőkkel.”

“Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izráelita férfiak, miért csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. Mózes ezt mondta: „Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őrá hallgassatok mindenben, amit csak mond nektek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül.” A próféták is – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: „És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.” Isten elsősorban számotokra támasztotta és küldte el Szolgáját, hogy megáldjon titeket, ha ti megtértek gonoszságaitokból.” Apostolok cselekedetei 3,11-26

Ha ezt a sorozatot már egy ideje követed, akkor tudod, hogy sokat beszéltünk Wesley Jánosról. Wesley csak egy ember volt, aki látomást kapott Istentől arról, hogy a Szentlélek hatalma megváltoztathatja az emberek életét. De ő pusztán együttműködött a Szentlélekkel, és katalizátoraként szolgált az első nagy ébredéshez. Wesley csak engedelmes ember volt. És nem egyedül dolgozott. Szolgálatának kezdetétől mellette volt testvére, Károly. A Wesley testvérek egyaránt lelkészek voltak, ám Istentől különböző ajándékokat kaptak. János szervező volt, elszámoltathatósági rendszereket hozott létre, amelyek elősegítették az emberek hitben és szentségben való növekedését. Károly költő volt, életében sok ezer verset és himnuszt írt, amelyek segítettek az embereknek megérteni a keresztény alapelveket és megerősíteni Istenbe vetett hitüket. Talán Károly leghíresebb himnuszát magyarul „Ó, mily csodás nagy áldozat” -nak hívják. Ez a himnusz a saját megtérési tapasztalatáról és Isten iránta való irgalmáért érzett hálájáról szól. Már hallottunk George Whitefieldről, aki a “Szent klub” tagja volt, amikor a Wesleyék Oxfordban voltak, és aki később misszionáriusként is szolgált Grúziában. Whitefield volt az, aki meggyőzte Jánost, hogy szabadtéren prédikáljon. Miközben voltak nagy nézeteltéréseik, mégis egész életükben barátok és kollégák maradtak. A leveleikből vált ismertté az „egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet” kifejezés. A két férfi felismerte, hogy különféle ajándékokat kaptak: Whitefield az emberek megtérésig való elvezetésében (ez az evangelizálás), míg Wesley az új hívők gondozásában (ez az tanítványozás) volt eredményes. Whitefield egyszer ezt írta Wesley-nek: „Úgy tűnik, hogy az én vállalkozásom elsősorban az ültetés; Ha Isten öntözni küld téged, dicsérem az ő nevét.”

Manapság keveset beszélnek az intés és az inthetőség fontosságáról és keveset gyakorolják. Sokan sértésnek veszik, ha valaki rájuk szól és szembesíti őket saját engedetlenségükkel. Előbb akarják elhagyni a gyülekezetet, mint a bűnt és olyan közösséget keresnek, ahol még nem ismerik őket eléggé, így folytathatják ott, ahol abbahagyták. A nagyobb gyülekezetekben jobban el lehet vegyülni, ha nem keresünk magunkak házicsoportot, különben nincs ellenőrzés, nincs számonkérhetőség, nincs tanácsadó. Így közösség sincs igazán. Az intés segít, hogy a keskeny úton maradjunk, ha azt közösségben, bizalomban és szeretetben használjuk. Zsid3,12-13 „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által.” A Szentírás azt mondja, hogy a megtartatás a tanácsosok sokasága által van, és aki gyűlöli az intést, az bolond (Péld 10,12; 27,26). Ha intenek minket, akkor törődnek velünk. A hit hősei mindig örömmel fogadták az intést. Isten azokat inti, feddi, dorgálja, akiket szeret.

“Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre nőtt. Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás, a főpap, Kajafás, Jóannész, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ti ezt? Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen. Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” Apostolok cselekedetei 4,1-12

Wesley egész Angliában, Írországban, Skóciában és Walesben az evangéliumot hirdette és kis csoportokat alapított. Ezekből új lelkészek emelkedtek ki. Később néhány kivándorolt Amerikába. Az anglikán egyház ott nem létezett. Néhány bevándorló lelkész önálló szolgálatot kezdett, mások beleolvadtak a társadalomba. Amerika első metodista gyülekezetét ír bevándorlók hozták létre. A német Barbara Heck Limerickben, Írországban született. A család Wesley prédikálásának hatására csatlakozott a metodista mozgalomhoz. Felnőttként New York államba ment, ahol rájött, hogy más metodista bevándorlók elveszítették lelkiségüket. Barbara arra buzdította őket, hogy térjenek vissza az „első szeretehez.” Barbara az unokatestvéréhez, Philip Embury metodista lelkészhez fordult, aki szintén Írországból jött, de elhagyta a szolgálatot. Rávette, hogy kezdjen újra prédikálni, még akkor is, ha ezt a saját otthonában kellet tennie és csak néhány ember számára. Philip engedett, és a hívők csoportja fokozatosan növekedett. így jött létret a “John Street” gyülekezet, az első metodista gyülekezet Amerikában. Ezért Barbara Heck-et néha “az amerikai metodista egyház anyjának” hívják. Barbara gyakorolta azt, amit a Zsidók 10, 24-25 ben van írva. „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

Jézus beszél a termés hiánya miatt lemetszett majd elégetett, és a termés reményében megóvott, de megtisztított vesszőkről, és arra buzdítja a szőlővesszőkhöz hasonlított tanítványait, hogy maradjanak meg Őbenne, azaz a szőlőtőkén. Olvassuk el János evangéliumának 15. fejezetéből az első tíz verset: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

, , , , , , ,

Hozzászólás

Legyetek az igének cselekvői! (napi áhítatok)

Íme a gyülekezetbe tartozásról szóló sorozat kilencedik része.

“Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, amelyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.” Zsidók 11,8-16

“Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.” Apostolok Cselekedetei 2,1-13

Legutóbb megtudtuk, hogy Wesley János erőteljes prédikációja nem volt üdvözlendő a legtöbb anglikán gyülekezetben. Mit kellett Jánosnak tennie? Biztos volt abban, hogy az ország egész területén széles körben meg kell hallgatni a Krisztusba vetett hit üzenetét és a megváltás biztosítását a Szentlélek tanúsága által.

Mi a mai lecke? Nem elég csak tudni valamit a fejedben. Például, tudhatjuk, hogy a napi testmozgás jó az egészségünknek, de ez nem jelenti azt, hogy valójában ezt csináljuk. Meg kell cselekednünk! Meg kell cselekednünk. Wesley ezt értette végül, nem csak a fejével, hanem a szívével is. És ez mindig ott volt a Szentírásban. Például, Jakab 1, 22-25-ben van írva, hogy „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.”

Pál nemcsak épületnek és szántóföldnek nevez minket, hanem Isten munkatársainak. Nem csupán elhívott népe vagyunk, hanem az Ő munkatársai. A munkatárs kifejezés az apostoli levelekben a tisztelet megnyilvánulásaként jelenik meg, amikor név szerint említik a munkatársaikat, mert kipróbált munkatársnak lenni nagy megtiszteltetés, (Róm 16,3; 16,9; 16;21; 1Kor 3,9; 2Kor 1,24; Fil 2,25; 4;3; Kol 4,11; 1Th 3,2; Fil 1,1; 1;24; 3Jn 1,8). Én nagyon hálás vagyok a mostani munkatársaimért és jó szívvel gondolok korábbi munkahelyeim kollégáira is. Az Úr áldja meg őket, hogy átéljék a megváltás örömét! Óriási élmény, amikor egy munkacsoportban megvalósul az egység és számíthatunk egymásra, amikor mindenki beleadja az elvégzendő feladatba a maga részét. Jó megélni a hatékonyságot, jó látni a munka eredményét!

“Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Figyeljetek szavaimra, és tudjátok meg, mit jelent mindez! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van, hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstoszlopot. A nap elsötétül, és a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek. De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Mert ezt mondja róla Dávid: „Az Úrra tekintek szüntelen, mert jobbom felől van, hogy meg ne tántorodjam. Ezért örül a szívem, és ujjong a nyelvem, és még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában, nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. Megismerteted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.” Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Apostolok cselekedetei 2,14-36

Legutóbb megtudtuk, hogy Wesley János szabadtéren prédikált, kezdetben vonakodva, miután a legtöbb anglikán gyülekezet nem engedte, hogy náluk prédikáljon. János meg akarta osztani Jézust azokkal az emberekkel, akik nem ismerték vagy nem jártak gyülekezetbe. Sokan úgy érezték, hogy Isten nem törődik velük. Tehát János prédikált a szabadban és a bányászvárosokban, amelyeket mások veszélyesnek tartottak, valamint a börtönökben. Arra sürgette az embereket, hogy segítsenek szomszédaiknak és a szegényeknek. Ő is egyszerűen élt, hogy adni tudjon mindent, amivel másokon segíthet. Bárhol prédikált, az emberek szíve megváltozott, amikor hittek Jézusban, mint Megváltójukban.

Az a gondolat, hogy a hívők kis csoportokban találkozzanak, nem új, hanem inkább valami olyasmi, amelyet addig nem gyakoroltak, különösen az alsóbb osztályok körében, amelyeket a felső osztályok általában „a vulgároknak” hívtak. De az ilyen típusú találkozók a Szentírásban is léteznek. A Zsidók 10, 24-25 -ben ez van írva, „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

Isten és egymás szolgái vagyunk. Ez a szolgaság önkéntes. Isten házában azonban többek is vagyunk mint szolgák, Jézus barátainak is nevezi a tanítványokat (János 15,15), és beavatja őket mindabba, amit az Atyától hallott, Tovább is megyünk, hiszen a házban mi Isten gyermekei is vagyunk (Gal 4,7; róma 8,15) és örökösei. Mégis, akkor tudjuk a fiúságot és a barátságot igazán megélni, ha szolgáljuk egymást. Amikor a tékozló fiú történetében az otthonából kiszakadt kisebbik fiú végre megérti azt, hogy mit jelent a fiúság, azzal megy vissza atyjához, hogy ő szolga akar lenni. Az apa viszont teljes mértékben úgy fogadja, mint szeretett fiát (Lukács 15).

“Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” Apostolok cselekedetei 2,37-47

Sokaknak nem tetszett, amit Wesley és csoportjai csináltak. Talán fenyegetésnek vélték Wesley hatékonyságát, vagy megvetették azért, hogy ő olyan mélyre süllyedt, hogy a “vulgároknak” szolgáljon. A szegények között is voltak, akik fenyegetve érezték magukat a viselkedés pozitív változásai miatt, amiket láttak. Talán úgy érezték, hogy ez a magatartásuk megítélése volt. Nevettek a kis csoportok szervezeti felépítésén, a szabályokon, és a rendre és az önfegyelemre való figyelem láttán. Páran dühösek is voltak. Elkezdték Wesley-éket gúnyosan “metodistáknak” nevezni. A név megmaradt. 1739-től kezdve több üldöztetésindult Wesley és a metodisták ellen, például nyomtatványokkal támadták a prominens lelkészek és a csőcselék megtámadta őket az összejöveteleiken. Egy példa Wesley naplójából: Márc. 10., péntek. „Komoly emberek őszinte kérésére ismét Pensfordba utaztam. Az a hely, ahol azt akarták, hogy prédikáljam, egy kis zöld folt volt a város közelében. Még alig kezdem el, amikor egy nagy csőcselék, akiket felbéreltek erre a célra (ahogy utána az kiderült), dühösen jött ránk, hozva egy bikát, amelyet odacsalogattak, és próbálták beghajtani őt az emberek közé. De a fenevad bölcsebb volt, mint a vezetője, és folyamatosan futott egyik vagy a másik oldalunkon, miközben csendesen dicséretet énekeltünk Istennek és imádkoztuk körülbelül egy órán át.” Jánosnak nehéz volt elfogadni az elutasítást és a támadásokat az anglikán hierarchiától. Nagyon szerette az anglikán egyházat. Nem akart újat létrehozni, inkább megújulást inspirálni a meglévő egyházban. Valaki megkérdezte tőle: “Mi az Isten célja a metodistákkal?” Azt válaszolta: “A nemzet, különösen az egyház megreformálása; a bibliai szentség terjesztése a földön.” Amikor a meglévő egyház nem fogadja el őt, az üzenetét és módszereit, nem volt más választása, mint önállóan dolgozni. Kiértékelte az embereket és jóváhagyta nekik, hogy prédikáljanak és lelkészi munkát végezzenek laikusként. Kommentárokat írt a Bibliához. Angolra fordított könyveket görög, latin, héber nyelvekből. Kiadott egy himnuszgyűjteményt, amelyben sok dalt testvére, Károly írt. Összeállított egy angol szótárt, sőt tankönyveket is írt! Mindig olvasott. Gyaloglás közben is. Egy alkalommal egy lyukba esett, mert nem figyelte az utat. Lóháton olvasott. Erre a célra készült is egy különleges olvasóasztal. Soha nem hagyta el az anglikánokat. A metodisták mozgalom voltak az anglikán egyházon belül. Később, amikor mozgalma megérkezett Amerikába, akkor alakult meg a „Metodista Püspöki Egyház.”

A sáfár szó gondnokot vagy intézőt jelent. Olyan szolga, aki urát képviseli a rá bízott feladatok elvégzésében. Rendelkezik megbízója hatalmával és anyagi javaival, de ha hibázik, felelnie kell a kárért. A sáfártól ura hűséget, lojalitást vár el. “Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” Írja Pál az 1Korintus 4,1-ben.   A jó sáfár példája József. Nemcsak szolga (diakonosz), de rabszolga (doulosz) is volt Potifár házában és a Fáraónál. Rabszolgaként is hűséges volt urához, a rá bízott javakkal pontosan elszámolt, feladatait lelkiismeretesen teljesítette. Akkor sem felejtette el, hogy hol a helye, amikor Potifár felesége el akarta csábítani. 1Mózes 39,7-9 “És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?”

, , , ,

Hozzászólás

Az Úr az én pásztorom

Múlt héten egyik kedves testvérünk és vendégünk, Arthur Laws a 23. zsoltárról tanított. Arthur segédlelkészként szolgál az Olajág Keresztény Gyülekezetben, Murciában, Spanyolországban.

23zsoltar

A 23. fejezet egy nagyon népszerű zsoltár, legtöbben ezt ismerik a Zsoltárok könyvéből akkor is, ha nem keresztények. Nagyon sok ember jobban ismeri ezt a zsoltárt, mint bármi egyebet a Zsoltárok könyvéből. Sokaknak nyújtott már segítséget. Az Úr az én pásztorom – ez egy kapcsolatra utal. Az Úr az én pásztorom, vagyis ismerem a hangját. Isten olyan mint egy pásztor, mint egy idegenvezető, mint egy jóbarát. Dávid mindezeket beledolgozta a 23. zsoltárba. Arthur tanítása itt meghallgatható:

, , , , , , ,

Hozzászólás

Kereszt-kérdések

Nyár elején új sorozatba kezdtünk. Az elmúlt tíz hét során a Szentírás Szövetség által kiadott Kereszt-kérdések (Christianity Explored Study Guide) munkafüzet alapján három olyan kérdést vizsgáltunk meg, ami a kereszténység lényegét jelenti.

keresztkerdesek.jpg

Ki volt Jézus? Miért jött? Mit jelent követni őt? Mindezt a Biblia egyik könyvének, Márk evangéliumának tükrében tettük. Miért éppen Márk evangéliumát vizsgáltuk?

Márk közeli munkatársa, tolmácsa volt annak a Péternek, aki Jézus egyik tanítványa volt, tehát mint szemtanú, teljes hitelességgel mesélt a történtekről. Pétert Kr.u. a hatvanas évek közepén kivégezték, Márk éppen Péter halála előtt, vagy röviddel halála után írta evangéliumát. Írásának konkrét célja volt. Azért írt, hogy pontosan megőrizze Péternek mint szemtanúnak a bizonyságtételét, azért, hogy elmondja az embereknek az örömhírt Jézusról. Márk evangéliuma nem pusztán egy véletlenszerű gyűjtemény Jézus életének eseményeiből és tanításaiból. Ellenkezőleg, gondosan válogatott történéseket ír le Jézus életéből, és tudatosan teszi ezeket meghatározott sorrendbe. Azt szeretné, hogy olvasói pontosan megértsék, kicsoda Jézus.

Márk azzal a döbbenetes állítással kezdi könyvét, hogy Jézus Krisztus „az Isten Fia”(Márk 1,1), azaz Jézus Isten, emberi formában.

Tíz héten át tanulmányoztuk Márk evangéliumát. Rengeteg kérdést tettünk fel, rengeteg választ kaptunk. Hétről hétre egyre jobban láthatóvá vált előttünk Jézus isteni ereje és hatalma. Abban, ahogyan tanított (Mk 1,21:22), ahogyan uralkodott a betegség felett (Mk 1,29-31), a természet erői felett (Mk 4,35-41), a halál felett (Mk 5,35-42), ahogyan megbocsátotta a bűnöket (Mk 2,1-12).

Megértettük, hogy a világ azért nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, mert mi nem vagyunk olyanok, amilyennek lennünk kellene. Mindannyian fellázadtunk Isten ellen, a Biblia ezt nevezi „bűn”-nek. Jézus pedig azért jött, hogy megmentsen bennünket bűnünkből. Jézus készséggel és tudatosan vállalta a kereszthalált. Tudta, hogy ez az, amire szükség van. Ő vette magára Isten haragját és ítéletét, ami a mi bűnünkért járna. Amikor Jézus meghalt, a templom függönye a tetejétől az aljáig kettéhasadt. Ez azt jelképezi, hogy Jézus halála utat nyitott a bűnös ember számára Isten színe elé.

Megértettük, hogy jócselekedeteink nem tesznek minket elfogadhatóvá Isten számára. Ezek önmagukban nem oldják meg bűnünk problémáját. Isten egyedül Jézus halála következtében fogad el bennünket. Amikor arra nézünk, ami a kereszten történt, Istent látjuk, amint ingyen ajánlja nekünk a bocsánatát. Ezt soha nem tudjuk kiérdemelni vagy megszolgálni. Ez Isten kegyelme: úgy bánik velünk, ahogyan egyszerűen nem érdemeljük meg.

Megértettük a feltámadás csodáját és reménységét. Reményt ad, mert azt bizonyítja, hogy örök élet vár azokra, akik bizalommal elfogadják, amit Jézus értük tett a kereszten. Minden, amit Jézus ígért, be fog teljesedni…”, ahogyan megmondta nektek”.

Beszélgettünk arról is, mit jelent a keresztény élet a gyakorlatban, mit jelent Krisztus útján járni. Hiszen a keresztény élet olykor egyáltalán nem könnyű, de fontos tudni, hogy Isten választott ki minket (1 Péter 1,1-2), és hogy „élő reménységünk” van: a Menny biztos ígérete (1 Péter 1,3).

Fontos tudni, hogy bölcs emberekkel vegyük körül magunkat, akik segíteni tudnak nekünk Krisztus követésében a Menny felé vezető úton (Példabeszédek 13,20).

Péter azt mondja a keresztényeknek, hogy „egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek” (1 Péter 1,22). Anélkül a kölcsönös támogatás nélkül, amit a gyülekezetben, a közösségben adunk és kapunk, nehéz lenne kitartanunk a hit útján. Közösen imádkozva, közösen olvasva és értelmezve Isten Igéjét könnyebb felvenni a keresztünket, és követni Jézust.

A Szentlélek jelenléte pedig – akit Jézus önmaga helyett küldött nekünk, hogy mindig velünk legyen – vágyat és erőt ad, megmutatja nekünk, hogy miért érdemes így élnünk.

A sorozat végére megértettük: kereszténynek (Krisztus követőnek) lenni azt jelenti, hogy kapcsolatban vagyunk Istennel. Ezért örömhír „Jézus Krisztus evangéliuma”.

, , , , , , ,

1 hozzászólás

Olvasnivalók a Közhelyben

A Harmat Kiadónál remek könyv akció volt. Megragadtuk az alkalmat, hogy több értékes könyvet beszerezzük. Tietek az első lehetőség, hogy kikölcsönözzétek. Reméljük, hogy augusztus napjaiban még lesz időtök olvasni! A polcon Júlia készített az új könyvek számára helyet ÚJDONSÁGOK felirattal. Ott megtaláljátok – ha elég gyorsak vagytok és nem kölcsönzi ki más előttetek. 🙂

blog_konyvek

Humort szeretőknek Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplóját ajánljuk, szülőknek Dr. Henry Cloud, Dr. John Townsend: Gyerekhatárok és Gary Chapman: A jól működő család 5 jellemzője című könyveit. A kegyelem csodája iránt érdeklődőknek Philip Yancey: Meghökkentő kegyelem, önismereti témában Timothy Keller: Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága és David G. Benner: Az önismeret ajándéka című munkákat. A szexuális bántalmazást elszenvedetteknek (vagy akinek ilyen ismerőse van) Erwin Lutzer, Doris Van Stone: Sehol sem sírhatsz, izgalmas regényt kedvelőknek pedig Liu Csen-Jing: A mennyei ember és Francine Rivers: Az utolsó bűnevő című kiváló könyveket ajánljuk szeretettel.

Közhely könyvtár katalógusában a teljes könyvállomány megtekinthető. A Közhely könyvtárban minden korosztály talál érdekes olvasmányt. Ha a könyvválasztást megkönnyítenéd azzal, hogy ajánlókat olvasol, akkor figyelmedbe ajánlom blogunk könyvajánlóit (kattints a Kezedbe ajánlom fülre).

A Közhely könyvespolcain a könyveken kívül rendszerint két folyóirat is megtalálható és kölcsönözhető: a Family és a Lydia magazinok.

magazinok

A Family egy negyedévente megjelenő családi magazin, ahol a család minden tagja talál magának olvasnivalót. Kiváló interjúkat, szakértői tanácsokat, bizonyságokat, könyvajánlókat olvashatunk. Fontos témák kerülnek elő lapszámról-lapszámra, mint például miért fontos a házasságot ápolni, hogyan lehet hittel átlendülni a nehézségeken. A Family magazin nyári számából néhány érdekesség: Léder László pszichológussal az apai hivatásban felfedezhető örömforrásokról beszélget Révész Szilvia. Bayer Anna a meddőség és vetélés fájdalmával küzdőknek kínál bátorítást könyvajánlóján keresztül: a lelkük mélyén játszódó folyamatokról beszél Debra Bridwell: Gyermekre vágyva c. könyve. Kudlik Júliával, aki csendes szóval hirdeti a szeretet hatalmát, Sz. Kiss Mária beszélgetett pályájáról, hivatásról, hitelességről, örök érvényű igazságokról. Derghi Dóra az ismert amerikai pszichológus, Kevin Leman: Péntekre új férj c. könyvet ajánlja. Arra ad ötleteket a könyv, hogy mit tegyünk, hogy jutalmul egy új férjre tegyünk szert. Sok humorral átszőtt könyvében számos hasznos tanácsot olvashatunk. Személyes kedvencem a Családban rovat egyik kitűnő írása, az Állásinterjú, Barna Esztertől.

Lydia magazin fiatal anyukáknak, házasoknak, egyedülállóknak, középkorú és idős nőknek, szenvedőknek szól, és azoknak is, akik szeretnének Istenhez közelebb kerülni. A Lydia magyar származású alapító szerkesztője, Elizabeth Mittelstaedt olyan evangéliumi magazint kívánt elindítani, amelyet bármely felekezethez tartozó nők – és nem keresztények is – szívesen olvashatnak. A magazin német nyelven indult, 1993 óta olvasható magyarul is. Évente kétszer, júniusban és decemberben jelenik meg. Egy kis kedvcsináló a 2016/1. számból: A szeretet legyőzi az akadályokat – erről beszél Nick Vijucic és felesége Kanae.  A Felépítem őt! című írás – 2. része –  egy nagy erejű bizonyság, melyben dr. Széchey Rita Isten csodálatos kegyelméről vall, arról, hogy Isten hogyan építette fel őt két hatalmas és reménytelen szívműtét után. Dr. Martina Kessler teológus és pszichológiai tanácsadó arról ír, hogyan tanuljunk a kritikából anélkül, hogy megsértődnénk, hogyan tanuljunk meg bölcsen véleményt mondani, olvashatunk a kritika fajtáiról és arról, hogy mit tegyünk, ha minket kritizálnak.

 

 

, , , ,

1 hozzászólás

Szükségünk van egymásra!

A vasárnap délelőtti istentiszteleteinken Isten Igéjét hirdetjük, mindenkit segítve a hitbéli növekedésben. Mindenkit bátorítunk, hogy töltsön minél több időt az Úrral minden nap imában, Bibliaolvasásban, az Úr Igéjén való elmélkedésben vagy más lelki – és engedelmességi gyakorlatban. Arról beszélünk, hogy ismerjük Istent (a fejünkben lévő tudással), megtapasztaljuk Istent (a szívünkben), engedelmeskedünk Istennek (a cselekedeteinkben). Ez a három dolog – a tudás, a tapasztalás, a cselekedet – nem választható el egymástól. Ezeknek együtt kell élniük, működniük az életünkben. Ha csak az egyik rész hiányzik, máris nem teljes és nem hatékony az életünk, nem vagyunk egyensúlyban, egészségben.

Sok embernek nagyon nehéz ezeket összhangba hozni, főleg ha magukra hagyatottak ebben a kérdésben. De szerencsére nem vagyunk egyedül! És támaszkodhatunk a Szent Szellem segítségére és vezetésére is! Életünket nemcsak az határozza meg, hogyan éljük személyes életünket mint individuumok, hanem az is, hogyan élünk mint Krisztus Testének tagjai, egymással közösségben, egységben. Nemcsak arra van tehát szükségünk, hogy halljuk Isten Szavát vasárnap délelőttönként, hanem arra is, hogy együttműködjünk Isten Szavával és egymással.

Szükségünk van egymásra!

„A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Rómaiakhoz 12:3-5)

Együtt alkotjuk Krisztus Testét, egymás tagjai vagyunk. Ezt a szót a görög allélón szóból fordították, amely 100 alkalommal, 94 versben szerepel az Újszövetségben. 47 alkalommal kimondott parancsként Jézus követői számára. Ennek 60 %-át Pál apostol írta leveleiben.

Ha megvizsgáljuk az „egymás”-verseket, három fő témát fedezhetünk fel. Egyharmad beszél a szeretetről, egyharmad az egységről, közösségről, 15% az alázatról. Három egymást követő héten beszélgettünk arról, mit jelent konkrétan az életünkben, hogy „Szeressétek egymást” (János 13:34), „Szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Galatákhoz 5:13), „Viseljétek el egymást szeretettel” (Efezusiakhoz 4:2), „Éljetek békességben egymással” (Márk 9:50), „Ne zúgolódjatok egymás között” (János 6:43), „Éljetek egyetértésben egymással” (Rómaiakhoz 12:16), „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Jézus Krisztusban” (Efezusiakhoz 4:32), „Törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt.” (1 Thesszaloniakhoz 5:15), „Ne panaszkodjatok egymásra” (Jakab 5:9), „Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért”(Jakab 5:16), „A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek”(Rómaiakhoz 12:10), „Alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál”(Filippiekhez 2:3), „Szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Galatákhoz5:13), „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében”(Efezusiakhoz 5:21), „Egymás iránt valamennyien legyetek alázatosak”(1 Péter 5:5), „Egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk”(Zsidókhoz 10:24), „Ti is telve vagytok jósággal, telve a teljes ismerettel, hogy egymást is tudjátok tanítani.”(Rómaiakhoz 15:14)

Szükségünk van egymásra!

, , , , , ,

Hozzászólás

Bibliai jellemek a fazekas kezeiben – 3. rész

Ha azt halljuk, hogy hithős, akkor talán egy szuperhősre gondolunk, aki tökéletes és mindent meg tud tenni, nincs számára lehetetlen. Azonban a Biblia arra tanít minket, hogy azok az emberek, akik hithősökké váltak, ugyanolyan egyszerű emberek voltak, mint mi. Ők is tele voltak félelemmel, bizonytalansággal, nem volt elég önbecsülésük, de a kezdeti félelmeket le tudták vetkőzni és bizalmukat az Úrba tudták vetni és átadni neki életüket, s hagyták, hogy az Úr, mint egy fazekas, formálja őket.

Józsuéról Ildikó tanított. Józsué Mózes halála után lett a népe vezetője, neki megadatott, hogy belépjen az Ígéret földjére Ő volt annak a tizenkét kémnek az egyike, akit Mózes előre küldött, hogy kikémlelje a kánaánitákat.

Gerry McNamara Dávid jelleméről beszélt. Dávid az Ószövetség meghatározó személyiségei közé tartozik. Betlehemben született, Sámuel próféta már gyermekkorában kijelölte, hogy ő legyen Izrael eljövendő királya.

És mikor őt (Sault) elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi. Apcsel 13,22

Péter Nehémiásról tanított, hogy hogyan formálódott Isten keze alatt. Nehémiás Isten küldetésének látja Jeruzsálem újjáépítését, számot ad a könyvben a külső és belső ellenségeskedésekről. A várost mégis sikerül felépíteni romjaiból. Nehémiás könyve megmutatja, hogy Isten az alázatos szívűeket felmagasztalja.

…és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek. Nehémiás 8,10

, , , , , , ,

Hozzászólás

Bibliai jellemek a fazekas kezeiben – 2. rész

Januárban elkezdett tanítássorozatunkban néhány bibliai szereplőt életét, karakterét vizsgáljuk meg, mielőtt a hit hőseivé váltak volna. A sorozat első részében Jób és Mózes életéről beszélgettük, ezek a tanítások visszanézhetők.

Az elmúlt három vasárnapon Sámson, Noé és Gedeon jellemét vizsgáltuk.

Sámsonról Norbi tanítását olvashatjátok a szövegdobozban:

Tudjátok a keresztény életben, és most általánosítok, két nagy kihívás, véglet van.

Az egyik, hogy vallássá lesz a hitünk: ugyanolyan lesz, mint az iszlám, a farizeusi mozgalom vagy a republikánus párt, esetleg fidesz, kommunista párt: megvannak a hitelveink, tudjuk a tényeket, és jólfésült, vasárnap gyülibe járó emberek leszünk. Tudjuk, mit illik, mit nem illik, de a szívünk meghidegül. Eljárunk a hívős rendezvényekre, hívős zenéket hallgatunk, hívős filmeket nézünk, és hívős nyelven beszélünk egymással.

És közben elmegyünk a koldus mellett az utcán, visszakézből lenézünk embereket, nem bocsátunk meg még a barátainknak sem, nem hogy az ellenségeinknek! A szívünk érintetlen marad. Ez azért van, mert a kereszténységre úgy gondolunk, mint egyszeri, sorsfordító eseményre, nem pedig egy utazásra. Mert nem olvassuk az evangéliumokat, ahol Jézus arról beszél, hogy aki keres, az talál, a zörgetőnek ajtót nyitnak, aki kér, az kap.

A kereszténység folyamat: boldogok, akik éhezik és szomjazzák az Isten Országát. Ha már nem vagy éhes, ha már nem keresel, ha nem zörgetsz, ha nem kérsz – vége a hitnek. Jézus azt mondja, keressétek az Isten Országát! Odamegyünk a forráshoz, iszunk, és megnyílik a lehetősége, hogy újra és újra igyunk, a bennünk élő Szentlélek által, aki folyamatosan a határainkat feszegeti – Jézus nem a kényelembe, hanem a folyamatos kényelmetlenségbe, önmegtagadásba, önmagunk meghaladásába hív.

Erről nagyon szívesen prédikálok, szinte minden prédikációm erről szól. A másik végletről nem szívesen beszélek, mert az engem jobban fenyeget. Amiről beszéltem, az is, de van bennem valami, ami lázad a konformizmus ellen, ennek – úgy érzem – könnyebben ellen tudok állni. A másik véglet ellen jobban kell védekeznem, tudatosabban.

Ez a véglet azt mondja, hogy bármit megtehetsz, csak engedd, hogy Isten használjon Téged. Több évet töltöttem egy nagyon karizmatikus gyülekezetben, sok ilyenbe látogattam is el, és habár nem mondják ki, de ott van a levegőben, hogy amíg nagy dolgokat teszel Istenért, minden rendben van. Vannak a nagy sztár karizmatikus gyógyítók, evangélisták, akiket valamiféle kultusz vesz körül, és az ilyen nagyon magas piedesztálról nagyon könnyű leesni.

De nemcsak nagy „sztárok” eshetnek ebbe a csapdába, hibába. Mindnyájan gondolhatjuk azt, hogy „hú, olyan erősen éreztem Isten jelenlétét a gyüliben, vagy két hete imádkozás közben, vagy amikor bizonyságot tettem a buszon valakinek, tehát minden rendben van velem, most egy kicsit lazíthatok, úgysem lehet mindig szentfazéknak lenni, most akkor kicsit kirúgunk a hámból…” Ami engem illet, én hajlamos vagyok erre.

„Olyan nehéz volt ez a hét, annyit dolgoztam, vasárnap még prédikáltam is, most mindenki hagyjon békén, kinyitok egy üveg alkoholmentes sört, és megnézem Született feleségek 3 évadját egymás után…” Na, jó, nem pont ezt a sorozatot. Szóval, úgy érezhetjük, hogy akár azért mert megérdemeljük, akár azért, mert nem számít, hiszen Istenért annyi fantasztikus dolgot teszünk, a személyes életünkben már eljutottunk Jézus legközelebbi közelségébe, ezért nem számít, mit teszünk.

Arra szeretnék rámutatni, hogy mind a két gondolkodásmód mély büszkeségből és felfuvalkodottságból fakad. Az elsőben átéltünk valamit, tudjuk, mi a minta, nekünk ne mondja meg senki, mi a kereszténység, mi betartjuk a normát, eljárunk gyülibe, mi jó emberek vagyunk, bezzeg a többiek. Visszafojtjuk az érzelmeinket, az életünket, így próbáljuk saját erőből elnyerni Isten tetszését – Isten nélkül.

A másik esetben is azt gondoljuk, nekünk ne mondja meg senki, mi a kereszténység (meg sem merik mondani), hiszen az Úr használ minket, olyan átéléseink vannak, hogy belepirulna a pápa is, ez a kisebb-nagyobb kilengés belefér, elvégre az Úr a szívet nézi, nem a tetteinket, nehogy már olyan vallásos meszelt sírok legyünk, mint a sok képmutató a templomban.

És ezzel időnként még a természetes erkölcsi normákat is átlépjük, belegázolunk az emberekbe, egy barátom szavajárása szerint „gőgösködni” fogunk. Isten erejével, ajándékaival nagy dolgokat teszünk Istenért – de az életünket szinte nélküle éljük, a normális életünket nem járja át az az erő, amit egyébként felhasználunk… Mind a két esetben mi leszünk a norma, nem pedig Isten és az Ő Igéje. Mivel az elsőről szeretek prédikálni, most a másodikról fogok. Nagyon jó lenne felolvasni a Bírák könyvéből a 13. 14. 15. 16. fejezetet. Nem fogjuk, helyette én elmesélem a történetet, remélem, elég pontosan.

Sámsonról lesz szó, aki négy fejezetet kapott a Bibliából. Ez keveseknek adatik meg. Jó, Mózesnek volt öt könyve, Jóbnak is teljes saját könyve sok-sok fejezettel, mégis… A mostani sorozatunk hithősökről szól. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete sok-sok hithőst sorol fel, és egy szóban megemlíti Sámsont is, ezért valóban azt kell gondolnunk, hogy hithős volt. Sokaknak talán a szamárállkapocs jut az eszébe róla, az, ahogyan azzal hadonászik. Pedig nem így kezdődött az élete. A Biblia egyik legígéretesebb szereplőjeként indul, alig vannak olyan ószövetségi figurák, akiknek ilyen biztatók lennének a születési körülményeik.

Abban az időben járunk, amikor bírák vezették a zsidó népet, már Kánaán földjén. Állandó problémák voltak a környező népekkel, elsősorban a filiszteusokkal, akik sokat szorongatták Izrael fiait. Akkoriban úgy értelmezték a világot, hogy ha rosszat tesznek, Isten rögtön megbünteti őket a filiszteusokkal, ha jól cselekednek, akkor meg békén lesznek hagyva, sőt, Isten megáldja őket. Ma is szoktuk mondani, hogy Isten nem ver bottal, de a politikában az Istenre való hivatkozás nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint akkoriban.

De inkább ne beszéljünk erről. Szóval, volt egy Manoá nevű ember, akinek a felesége meddő volt. Egy nap megjelenik Isten angyala, és azt mondja neki, hogy szülni fog. Ezt mondja, szó szerint az angyal: Most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant. Mert íme terhes leszesz, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétől fogva, és ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezéből.” Istennek szentelt lesz már a fogantatásától fogva… Nem hétköznapi ígéret. A férj kicsit meglepődik, a helyében én is ezt tenném, és ő is találkozni akar az angyallal. És Isten megadja! Újra eljön az angyal, beszélgetnek, és Manoá olyan, mint a legtöbb apa: „Jó, de most mit csináljunk, hogy kellene nevelni azt a gyereket?!” Az angyal elmondja türelmesen még egyszer, sőt, kiegészíti: a gyerek se egyen-igyon semmit, ami bortermő szőlőből származik, ez talán Larrynek kemény beszéd, mert nagyon szereti a mustot, és semmi tisztátalant ne egyen, ne vágják a haját. Eddig csodálatos a történet. Sőt, megszületik a kis Sámson, mert róla van szó, és folytatódik a csodás történet. Azt olvassuk, hogy „felnevekedék a gyermek, és megáldá őt az Úr.” Sőt, „és kezdé az Úrnak lelke őt indítani a Dán táborában, Córa és Estháol között.” A következőkben arról olvashatunk, hogy Sámson elvesz egy filiszteus lányt feleségül, ami nem tetszik a szüleinek, de a szerző szerint ez az Úrtól volt, mert Sámson ürügyet keres a filiszteusok ellen. Ezt nekem nehéz megértenem, mert az én életemben nem így működik az Úr, nem biztat arra, hogy ürügyet keressek mások ellen, erre magamtól is képes vagyok, engem inkább le szokott beszélni, ha hagyom.

Ami biztos, hogy Sámsonnak mindig is gondjai voltak a nőkkel. Beleszeret ebbe-abba, összefekszik ezzel-azzal. Itt az ürügy az lesz, hogy széttép egy oroszlánt, abba belefészkelnek a vadméhek, és amikor újra arra jár, mézet vesz ki belőle. Ezt a találós kérdést felteszi a lagziján 30 fickónak, akik megfenyegetik a mátkáját, hogy ha nem kapnak választ, megölik őt és a családját. Az asszony a hétnapos lagzi idején végig sír Sámsonnak, hogy ha szeretné, megmondaná a találós kérdés megfejtését. Nem akarom elpszichologizálni a dolgot, de Sámson nem bírja a hisztit. Sok férfi van ezzel így. Különösen a látszólag erős, stabil férfiak. Volt egy ilyen kollégám, birkózott, lovagolt, káromkodott, mint a kocsis, aztán egyszer hallottam beszélni a kutyájával: üntyüke-püntyüke… Mondom, mi van?! Azt mondja, hát ez nőstény, vele így kell beszélni!!! Ja, értem! A Biblia úgy állítja be ezt a történést és a későbbieket is, mintha az emberi érzelmek gyengesége miatt Sámson az Úr helyett a nőt választotta volna. Azt hiszem, van ebben igazság. Sőt. De ebből nem az a tanulság, hogy a nők boszorkányok, akik el akarnak téríteni az Úr útjáról (a középkorban sokan ezt a tanulságot vonták le), hanem inkább azt, hogy férfiak vagy nők, sőt, férfiak és nők ki vagyunk téve a saját gyengeségeinknek, amik akadályozhatnak Isten munkájában.

Ez nem azt jelenti, hogy a párunk taszít minket a pokolba, hanem azt, hogy ha nincs rendben a szívünk, a lelkünk, meg fogunk törni. Mindnyájunknak meg vannak ugyanis a gyenge pontjaink. Ha bizonyos gombokat kezdenek el nyomogatni rajtunk, akkor filmszakadás. Ha rosszkor mondanak nekünk rosszat, robbanunk, összetörünk. Bocsánat, hogy ezt mondom, de ez még a hitünktől is független sokszor. Ha nekem megkérdőjelezik a jó szándékomat, robbanok. Mindenkinek a múltja, neveltetése, személyisége miatt megvannak ezek a pontjai. Bertáért is tanuljuk…

Sámsonnak a szép nők és „nem szeretsz, ha nem mondod el” érzelmi zsarolása volt a gyenge pontja. Mondhatta volna azt is, hogy „ez a te bajod, hogy ebből ítéled meg a szeretetemet, a kettőnek nincs köze egymáshoz.” De nem ezt mondta, mert ott volt a gyenge pontja. Neked mi a gyenge pontod? Azért kérdezem, mert ennek a tudatában kell lennünk. Ha ugyanis nem tudjuk ezt, akkor esélyünk sincs változtatni rajta. Csak, amire rálátunk, abból tudunk változni, ha vakok vagyunk, és nem tudjuk, hogy vakok vagyunk, Isten sem tud segíteni rajtunk! Tudnunk kell azt mondani, „azt akarom Uram, hogy lássak!”.

Az elmúlt néhány hónapban Isten nekem azt mutatta meg, hogy irreálisan érzékeny vagyok néhány hasonló dologra. Van bennem valami, ami irreálisan képes kiborulni akkor, amikor azt gondolom, jogtalanság, igazságtalanság ér. Vagy teljesen szeretek mindenkit, vagy megutálom. A szeretetem vagy 100 százalékon van, vagy nullán. Legalábbis így ÉRZEM. Ami még ennél is rosszabb, ezt normálisnak gondolom. Magamban úgy okoskodom, hogy ha ilyen gonosz volt a másik, megérdemli, hogy ne szeressem. Átveszem a bírói szerepet Istentől… Erre csak most láttam rá, és nagyon szégyellem magam azért, hogy 42 éven át ennek nem voltam a tudatában. És nem vigasztal, hogy valószínűleg Sámson sem. Te vajon minek nem vagy a tudatában? És ha a tudatában lennél, mit csinálnál másképp? Sámson agresszióval vezeti le a feszültséget, otthagyja a nejét, megöl 30 filiszteust, és szevasz. Bele sem merek gondolni, én vajon hogyan vezettem le a feszkót…

Tudjátok, amikor Isten elhívása van rajtunk, hajlamosak vagyunk mindent ezzel indokolni. Persze, az Úrtól volt, hogy dühös lettem, megöltem 30 embert… Persze, az Úrtól volt, hogy dühös lettem, és kiosztottam a gyerekemet, feleségemet, stb. Elvégre, én Isten embere vagyok! Magamtól nem nyúlnék a pohár után, de miattad ezt kell tennem…! Miattad, a Te haragod miatt csináltam ezt vagy azt! Ismerős? Ez hazugság. Csak magad miatt – nem hibáztathatsz senki mást. Sem a szüleidet, sem a környezetedet, sem Istent. Te cselekedtél úgy, mert úgy akartál cselekedni. Van felelősségünk, és ezt nem kerülhetjük meg. Az igazán ijesztő, hogy ez még bele is illeszkedhet az Istenképünkbe. A filiszteus feleség árulása miatt Sámson nagy dolgot visz véghez. Látszólag minden rendben van. Mégsincs, mert a szíve nincs rendben. Ürügyet, okokat keres.

Amikor ürügyeket, okokat keresünk arra, hogy másoknak fájdalmat, szenvedést okozzunk, bosszút álljunk, lassan, de biztosan letérünk Isten útjáról. Az elején még lehet, hogy meg is dicsérnek, talán még plecsnit, kitüntetést is kapunk, talán még a lelkész is megdicsér, hogy a helyes dolgot cselekedtük, de ez nem igaz: letértünk Isten útjáról. Istennek nincs szüksége a mi kicsinyes bosszúvágyunkra, betartásunkra – Ő nem így dolgozik. Ha ezeket a belső motivációkat nem rakjuk helyre, nagy bajba kerülhetünk. Ahogyan Sámson is.

Miután megölt 30 filiszteust, a felesége elhagyta, máshoz adták. Erről nem szóltak neki, így megint oka lett felindulni. Felgyújtotta a filiszteusok búzamezőjét, szőlőt, olajfaerdőt. Óriási pusztítást okozott. Ennek az lett az eredménye, hogy a filiszteusok maguk gyilkolták meg a feleségét és annak családját. Aztán egész Izraelt kezdték nyomorgatni Sámson miatt, mire Sámsont saját népe kötözte meg, és adta át a filiszteusoknak. Sámson kiszabadította magát, leverte vagy ezer filiszteust egy szamárállkapoccsal.

Mit értékel a nép? A nyers erőt. Meg is választották Sámsont Izrael vezetőjének, bírónak, és 20 évig volt bíró. Nem tudjuk, milyen döntéseket hozott, a temperamentuma alapján talán kétséges, hogy mindig jól ítélt, de erről hallgat a Biblia. Arról viszont nem hallgat, hogy Sámson nem tanult a korábbi hibáiból, a viselkedésében nem lett változás. Arról ír a Bírák 16, hogy elment Gázába, tehát filiszteus területre, és ott meglátott egy parázna nőt, és bement hozzá. Sámson kontrollálhatatlan: amit meglát, úgy cselekszik, amint kedve tartja. Ha jó kedve, jó bíró, az Úr felkentje, ha úgy érzi, akkor nem, akkor mint egy lázadó gyerek, megy a saját feje után. Amikor el akarják kapni, segítségül hívja az Urat, kiszaggatja a város kapuit, senki és semmi nem állhat neki ellen. Aztán megint jön egy nő, ezúttal a Sórek völgyében, ő lesz a jól ismert Delila. Delilát lefizetik a filiszteusok, hogy tudja meg a titkát, és ugyanaz megtörténik, mint 20 évvel korábban: nyaggatni kezdi az asszony. Sámson mindennek ellen tud állni, kivéve a kísértést, s habár látja, hogy a nő elárulja többször is, csak beadja a derekát.

Isten elhívásának a kulcsát, a legféltettebb titkát szolgáltatja ki olyannak, aki nem méltó rá. A legeslegdrágábbat, identitásának a kulcsát, az, aki mélyen ő maga odadobja az ellenségének. Mert nem tud az ösztöneinek parancsolni, mert a saját érzelmeinek kiszolgáltatott módon él. Megmondja, hogy az ereje a hajában van. Így szól a történet: Delila nyüstöli: „Miképpen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd? Mikor aztán őt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte őt: halálosan belefáradt a lelke, És kitárta előtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember.” Minden embernek szüksége van intimitásra, mély érzésekre. Csakhogy türelmetlenek vagyunk. Lehet, arra méltatlan előtt nyitjuk meg magunkat. Hiszen Sámsonnak, a legnagyobbaknak is szükségük van megértésre, gyengédségre. Csak hogy nem szórhatjuk a kincseinket a disznók elé. Ha érzelmileg gyengék, labilisak vagyunk, beérjük az igazi dolgok árnyékával, nem várunk a megbízható barátokra, társra, aki tényleg elfogad minket, amilyenek vagyunk. A bizalom kiépüléséhez idő, szeretet, odaszánás, elkötelezettség kell. Ha Sámson lettem volna, mindent elmondtam volna Hajnalkának, mert tudom, nem él vissza vele.

De Sámson prostikkal, idegen asszonyokkal barátkozott, akik „megtetszettek neki”. Nem érdekelték a szív dolgai, a szeme után ment. Mivel azonban mindenkiben ott van a vágy, hogy megnyíljon, a rossz emberek előtt nyílt meg, akik tönkre tették. Ott volt benne Isten ereje, de a szíve, lelke nem tudta megfelelően hordozni az elhívást. Mert az elhívás, Isten ajándékai ingyen jönnek, nem kell azokért megdolgozni. Nekünk az edényen, magunkon kell dolgozni azért, hogy jól tudjuk kezelni az ajándékot. A csodálatos zenei, irodalmi tehetség, a jó gének bennünk lehetnek, de gyakorolni kell. Kell szorgalom, önmegtagadás, áldozathozatal. Az ajándék képes tönkretenni, ha nem jól kezeljük. A hippi korszak legnagyobb tehetségei, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Brian Jones mind 30 éves koruk előtt meghaltak, mert az óriási tehetséget nem tudták kezelni. Sámson tovább húzta, de nem volt diadalmenet az élete. Előbb vagy utóbb utolérhet minket a saját megépületlenségünk, a saját sebeink, korlátlan természetünk. Isten elhívása, ajándékai kevesek: mi is kellünk ahhoz, hogy azok úgy fejlődjenek, hogy Isten ereje ne pusztulást, hanem életet és szeretetet teremtsenek a környezetünkben.

Ismerjük a történetet: Sámson, miután levágták a haját, azt gondolta, most is legyőzi a filiszteusokat. Legnagyobb meglepetésére nem így történt: elfogták, megkínozták, megvakították, és szolgamunkára kényszerítették. A sztorinak nem itt van vége, mert Sámson a szolgaságban megtanult néhány fontos dolgot, és még egyszer, utoljára harcolt magáért és a népéért, de nem hagy nyugodni a kérdés: hogyan alakult volna az élete, ha már fiatalkorában odafigyel arra, hogy Isten ajándékaival méltó módon bánjon, és az Urat ne csak a szolgálatába, hanem a saját életébe is beengedje.

Neked az életedben hova kellene többet beengedned Istenből? És ha megtennéd, annak milyen hatása lenne az életedre?

Noéról is Norbi tanított:

Péter Gedeon életét, jellemét mutatta be:

, , , , , , ,

Hozzászólás

Programok a Közhelyben

A Közhely 2016-ban is nyitva áll mindenki előtt! Itt olvashatók január-februári programjaink:

Közhely, Budapest XI. kerület

Ingyenesen elvihető Bibliaolvasó kalauzaink segítséget nyújtanak a napi elmélkedésben. Ha neked még nincs belőle, még vihetsz a rendelkezésre álló példányokból:

Bibliaolvasó kalauz

, ,

Hozzászólás

Kik a szabad metodisták?

Gyülekezetünkben minden év első istentisztelete szövetségmegújító alkalom. Mit jelent ez? Számot vetünk az elmúlt évünkkel, megvalljuk bűneinket és kinyilvánítjuk, hogy Istennel karöltve vágunk neki az új évnek. Ennek érdekében szövetségünket megújítjuk Istennel.

1747. december 25-én Wesley János határozottan felszólította a metodistákat, hogy újítsák meg szövetségüket Istennel. Az első szövetségmegújítási alkalmat 1755. augusztus 11-én tartották Spitalfield-ben a Francia Gyülekezetben. „Annak az áldott embernek, Richard Alleine-nek” a szavait alkalmazta, melyet brossúra formájában meg is jelentetett még abban az évben a Keresztyén Könyvtárban. Wesley 1780-ban a brossúrát kiadta. Közel egy évszázadon át változtatások nélkül használták. Utána többször módosították mindaddig, míg az emberek egyre inkább be tudták építeni az áhítatokba. Azóta többször is átdolgozták azért, hogy nyelvezete közérthetőbb legyen.

A Szabad Metodista Egyház kialakulásának történetét Larry közelmúltbeli tanításán keresztül itt ismerhetjük meg:

, , , , , , , ,

2 hozzászólás

Segítség Közhelybarátoknak

Kedves Közhelybarátaink!

Az új esztendőben is emlékeztetünk benneteket arra a lehetőségre, hogy Pál Sándor Ede idén is várja a munkaügyekben vagy szociális ügyekben eligazítást kérő barátainkat.

Sándor az Élet Kenyere Alapítvány kuratóriumának titkára nagy tapasztalattal rendelkezik szociális munka – és álláskeresési tájékoztatás terén, valamint komoly eligazítást tud nyújtani hivatalos ügyek intézésében azoknak, akik valahol elakadtak a bonyolult rendszer útvesztőiben vagy kérdéseik vannak. Sándor önkéntes szolgálatra felajánlást tett minden barátunknak, akik az Élet Kenyere Alapítvánnyal kapcsolatban állnak. 2015 decemberben és 2016 januárjában megtartotta első sikeres fogadóóráit, melyekre többen igényt tartottak. A továbbiakban minden hónap első hétfőjén ügyeletet fog tartani 11 és 15 óra között szociális és egyéb ügyekben a XI. kerület, Ábel Jenő utca 2/a címen található irodánkban. (Bejárat a zöld kiskapun, bal csengő)

2016-ban tehát minden hónap első hétfőjén várja Sándor a segítségét igénylő Közhelybarátokat. Előzetes bejelentkezés nem szükséges. Szükség esetén írhattok Sándornak a pal.sandor.ede@gmail.com e-mail címen.

Kívánunk megújuló erőt és reményt a következő esztendőre!
Tóth Júlia és az Élet Kenyere Alapítvány munkatársai.

,

Hozzászólás

Élet a Közhelyben – 2015.

Minden év végén számba vesszük a mögöttünk lévő időszakot: mik történtek velünk és terveket szövünk az előttünk álló évre. A Közhely életében is így van ez. A 2015-ös év, ahogyan a korábbiak is, nagyon mozgalmas, programokban gazdag volt. Voltak programok férfiaknak (pl. férfireggeli, Helyreálló csoport), nőknek (pl. kreatív női délután, Helyreálló csoport), gyermekeknek (Diridongó zenés foglalkozás), családoknak (baba-mama torna, istentisztelet, irodalmi est, Közhely karácsony, stb.). Hálásak vagyunk a szervezők áldozatos munkájáért és minden Közhelybarátért, aki ellátogatott a rendezvényekre és hazavitte és hirdette azt az élményt, amivel gazdagodott. A Közhely 2016-ban is nyitva áll mindenki előtt! Gyertek, várunk szeretettel! Az interneten is követhettek minket a Facebookon a Közhelybarátok csoporthoz csatlakozva. S hogy mi minden történt a Közhelyben 2015-ben? Zita videós összefoglalója igazán jól összegzi az évet:

A Közhely oldalon 2015-ben számot adtunk aktuális történésekről, elsősorban a gyülekezet életét érintő híreket, beszámolókat olvashattátok. 2015-ben 48 bejegyzés jelent meg számos témában (húsvét, gyülekezeti tagság, advent, Isten dicsőítése, stb.), de kiemelten és leghosszabban a hegyi beszéddel foglalkoztunk, mellyel kapcsolatban 20 tanítás hangzott el. Idén a tanítások jelentős részét rögzítettük, így 16 tanítás visszahallgatható, 19 pedig visszanézhető. A legnépszerűbb bejegyzések idén a panaszböjtről szóló írások, rólunk, vagyis a Budapesti Szabad Metodista Gyülekezetről írottak és a keresztyén filmajánlók. A legnépszerűbb film a kereséseitek alapján az Igazából mennyország. A film- és könyvajánlók tovább bővülnek jövőre is.

Ebben az évben is többen tanítottak és – hogy az angol nyelven elhangzott tanításokat mindenki jól értse – tolmácsoltak gyülekezetünkben, akiknek hálásan köszönjük odaszánt szolgálatát! Köszönet a beszámolók írásáért, a fotókért, a bejegyzések követéséért, ötletekért, hozzászólásokért! Szívesen vesszük a bejegyzéseink megosztását, valamint a hozzászólásokat a továbbiakban is. Legyetek aktívak, fontos a véleményetek!

Advent időszakában gyülekeztünk egyik tagjáért, Verebi Dalmáért koncertezett a Budapest Voices, itt látható egy képes beszámoló az eseményről.

, , , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: