Apostolok cselekedetei 3-4

Péter tanított az egyház első napjairól

Péter tanított az egyház első napjairól

Pünkösd napján a Szentlélek kitöltetett az egybegyűltekre, aztán Péter beszédének hatására mintegy háromezer ember megkeresztelkedett. Az első gyülekezet tökéletes egyetértésben, szeretetben és vagyonközösségben működött, de még nem voltak kialakult szokásaik. A mózesi mintát követték: Péter és János délután három órára a templomba ment imádkozni.
Lukács írta az Apostolok cselekedeteit, evangéliuma folytatásaként

Lukács írta az Apostolok cselekedeteit, evangéliuma folytatásaként


Az Ékes-kapunál ott ült egy születése óta sánta férfi, és alamizsnát kért. Nem tudott járni, nem volt reménye, ott ült a templom kapujában, de nem Istenben bízott, hanem az emberek adományaiban. Lefele nézett, csak lábakat látott, mikor Péter megszólította: “Nézz ránk!”(Apcsel 3,4)
Felnézett, abban a reményben, hogy kap tőlük egy kis pénzt, de mást nem várt.
“Péter ekkor így szólt hozzá: “Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!“(Apcsel 3,6)
A koldus pedig talpra állt és járt. Péter hittel használta Jézus nevét, és ez működött!
Maga Jézus mondta:
„Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”(Márk 16,17-18)

Apostolok cselekedetei

Apostolok cselekedetei


Felismerték a Jézus nevében rejlő hatalmat a főpapok is, meg is tiltották, hogy az Ő nevében gyógyítsanak, tevékenykedjenek az apostolok.
A sánta csodálatos gyógyulásán rettentően elcsodálkoztak az emberek. Valami történt a templomban, ami nagyon eltért a megszokottól.
Isten csodát tett, a gyógyult ember ugrált, táncolt. Péter pedig látta, hogy megint szólnia kell a néphez:
“Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?” (Apcsel 3,12)
Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.” (Apcsel 3,16)
Ez már a második hosszú beszéde Péternek, az egyszerű halásznak. Olyan logikusan építette fel beszédét, olyan pontosan utalt a prófétákra, hogy bármelyik rabbi megirigyelhette volna. Péter megtelve Szentlélekkel elmagyarázta az embereknek, hogy kicsoda Jézus. A Megváltó, aki halálával eltörölte bűneinket, aki elhozza az üdvösséget. De csak annak, aki Őt elfogadja.
“Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek.”(Apcsel 3,19-20)
Ez az üzenet az évszázadok alatt semmit sem változott. Ma is érvényes!
Péter beszédére sokan megtértek, “a hívő férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett”.(Apcsel 4,4)

A szadduceusok azonban “bosszankodtak azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból.”(Apcsel 4,2) Ezért börtönbe vetették Pétert és Jánost, majd másnap a nagytanács előtt vallatták őket.
Péter – Szentlélekkel telve – itt mondta el harmadik nagy hatású beszédét:
“Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez előttetek egészségesen.”(Apcsel 4,9-10)
“…és nincsen üdvösség senki másban…”(Apcsel 4,12)
A főpapok minél jobban tiltották, az apostolok annál jobban hirdették Jézus feltámadását és a bűnök bocsánatát.
Nem tehették meg, hogy ne mondják el, amit láttak és hallottak, nem tehették meg, hogy ne tanúskodjanak Jézus Krisztus mellett.
“Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért…”(Apcsel 4,21)

Hazamenve elmesélték a történteket a gyülekezetben, mire ők “egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez”(Apcsel 4,24), hogy bátorságot kérjenek tőle az igehirdetésre, és további csodákat Jézus neve által.
“Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”(Apcsel 4,31)

“A hivők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt.”(Apcsel 4,32)
Az emberek jól érezték magukat a közösségben, életük megszentelődött, megtisztult, Isten szelleme kézzelfoghatóan megnyilvánult. Természetes, hogy szerették volna sokáig fenntartani ezt a helyzetet, de Jézus parancsa nem az volt, hogy maradjanak, hanem, hogy menjenek:
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”(Máté 28,19-20)

Ez a parancs ma is él. Minden hívő misszióban van: el kell vinnünk az emberekhez Jézus hírét!
Ha megtértünk, ne üljünk tétlenül! Tevékenyen várjuk Jézus visszajövetelét!
Hirdessük szeretetét!
Legyünk Jézus Krisztus lámpása!

Reklámok

, , , , , , , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: