Archive for category Video

Intsétek egymást minden napon! (napi áhítatok)

“Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.” Apostolok cselekedetei 3,1-10

Legutóbb megtudtuk, hogy a metodista mozgalom mély hatással volt az angol kultúrára, amely később elterjedt az egész világon. De miért? Mi volt annyira eltérő az üzenetükben és módszereikben? Talán négy alapelv miatt. Először, a Szentíráson alapult. A hangsúly azon volt, hogy az üdvösség csak hit által, Krisztuson keresztül van. És erről a Szentlélek tanúságán keresztül bizonyosodhatunk meg. Efézus 2,8-9 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Másodszor, az üdvösség mindenki számára elérhető volt, nem csak néhánynak közülük. Ez azt jelentette, hogy a betegek, a szegények, a munkások, a bányászok, az özvegyek, az árvák, sőt a rabok is, hitben jöhetnek Krisztushoz, nemcsak a gazdagok vagy a befolyásosak. 2Péter 3,9 „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” Harmadszor, nemcsak az üdvösség volt szabadon elérhető mindenki számára, hanem a Szentlélek hatalma is megváltoztathatja mindenki életét. Ez az átalakulás a szív és az élet szentségéhez vezet. És az emberek láthatták, hogy ez valóban meg is történt. 2Korinthus 7,1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.” Negyedszer, azoknak, akik Krisztusban hittek, nem kellett maguknak kitalálniuk, hogyan növekedjenek a hitben és a szentségben. A felállított kis csoportok segítették ösztönözni és támogatni az emberek életét a hit és a szentség útján. Zsidók 10,25 „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

“Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.” – írja Pál a 2Kor 6,16-ban Mózestől idézve Isten igéretét (3M 26,12). Mózes óta Izrael volt az ősgyülekezet. De Istennek kezdetektől fogva az volt a terve, hogy minden nemzetből csatlakozzanak az ő népéhez, hit alapján (Zak 2,11-15; Ésa 11,10; Joel 2,28-30). És amikor Joel és Jézus igérete (Luk 24,49; Jn 14,15-26; 15,26; 16,7-11; Csel 1,4-5) szerint a Szentlélek leszált a tanítványokra Jeruzsálemben, ők lettek az újszövetségi gyülekezet magja. Az aznap bemerítkező 3000 emberrel kiegészülve összeált gyülekezet leírása: Csel 2,42 “És foglalatosok voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz volt; És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporította gyülekezetet az idvezülőkkel.”

“Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izráelita férfiak, miért csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. Mózes ezt mondta: „Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őrá hallgassatok mindenben, amit csak mond nektek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül.” A próféták is – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: „És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.” Isten elsősorban számotokra támasztotta és küldte el Szolgáját, hogy megáldjon titeket, ha ti megtértek gonoszságaitokból.” Apostolok cselekedetei 3,11-26

Ha ezt a sorozatot már egy ideje követed, akkor tudod, hogy sokat beszéltünk Wesley Jánosról. Wesley csak egy ember volt, aki látomást kapott Istentől arról, hogy a Szentlélek hatalma megváltoztathatja az emberek életét. De ő pusztán együttműködött a Szentlélekkel, és katalizátoraként szolgált az első nagy ébredéshez. Wesley csak engedelmes ember volt. És nem egyedül dolgozott. Szolgálatának kezdetétől mellette volt testvére, Károly. A Wesley testvérek egyaránt lelkészek voltak, ám Istentől különböző ajándékokat kaptak. János szervező volt, elszámoltathatósági rendszereket hozott létre, amelyek elősegítették az emberek hitben és szentségben való növekedését. Károly költő volt, életében sok ezer verset és himnuszt írt, amelyek segítettek az embereknek megérteni a keresztény alapelveket és megerősíteni Istenbe vetett hitüket. Talán Károly leghíresebb himnuszát magyarul „Ó, mily csodás nagy áldozat” -nak hívják. Ez a himnusz a saját megtérési tapasztalatáról és Isten iránta való irgalmáért érzett hálájáról szól. Már hallottunk George Whitefieldről, aki a “Szent klub” tagja volt, amikor a Wesleyék Oxfordban voltak, és aki később misszionáriusként is szolgált Grúziában. Whitefield volt az, aki meggyőzte Jánost, hogy szabadtéren prédikáljon. Miközben voltak nagy nézeteltéréseik, mégis egész életükben barátok és kollégák maradtak. A leveleikből vált ismertté az „egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet” kifejezés. A két férfi felismerte, hogy különféle ajándékokat kaptak: Whitefield az emberek megtérésig való elvezetésében (ez az evangelizálás), míg Wesley az új hívők gondozásában (ez az tanítványozás) volt eredményes. Whitefield egyszer ezt írta Wesley-nek: „Úgy tűnik, hogy az én vállalkozásom elsősorban az ültetés; Ha Isten öntözni küld téged, dicsérem az ő nevét.”

Manapság keveset beszélnek az intés és az inthetőség fontosságáról és keveset gyakorolják. Sokan sértésnek veszik, ha valaki rájuk szól és szembesíti őket saját engedetlenségükkel. Előbb akarják elhagyni a gyülekezetet, mint a bűnt és olyan közösséget keresnek, ahol még nem ismerik őket eléggé, így folytathatják ott, ahol abbahagyták. A nagyobb gyülekezetekben jobban el lehet vegyülni, ha nem keresünk magunkak házicsoportot, különben nincs ellenőrzés, nincs számonkérhetőség, nincs tanácsadó. Így közösség sincs igazán. Az intés segít, hogy a keskeny úton maradjunk, ha azt közösségben, bizalomban és szeretetben használjuk. Zsid3,12-13 „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által.” A Szentírás azt mondja, hogy a megtartatás a tanácsosok sokasága által van, és aki gyűlöli az intést, az bolond (Péld 10,12; 27,26). Ha intenek minket, akkor törődnek velünk. A hit hősei mindig örömmel fogadták az intést. Isten azokat inti, feddi, dorgálja, akiket szeret.

“Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre nőtt. Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás, a főpap, Kajafás, Jóannész, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ti ezt? Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen. Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” Apostolok cselekedetei 4,1-12

Wesley egész Angliában, Írországban, Skóciában és Walesben az evangéliumot hirdette és kis csoportokat alapított. Ezekből új lelkészek emelkedtek ki. Később néhány kivándorolt Amerikába. Az anglikán egyház ott nem létezett. Néhány bevándorló lelkész önálló szolgálatot kezdett, mások beleolvadtak a társadalomba. Amerika első metodista gyülekezetét ír bevándorlók hozták létre. A német Barbara Heck Limerickben, Írországban született. A család Wesley prédikálásának hatására csatlakozott a metodista mozgalomhoz. Felnőttként New York államba ment, ahol rájött, hogy más metodista bevándorlók elveszítették lelkiségüket. Barbara arra buzdította őket, hogy térjenek vissza az „első szeretehez.” Barbara az unokatestvéréhez, Philip Embury metodista lelkészhez fordult, aki szintén Írországból jött, de elhagyta a szolgálatot. Rávette, hogy kezdjen újra prédikálni, még akkor is, ha ezt a saját otthonában kellet tennie és csak néhány ember számára. Philip engedett, és a hívők csoportja fokozatosan növekedett. így jött létret a “John Street” gyülekezet, az első metodista gyülekezet Amerikában. Ezért Barbara Heck-et néha “az amerikai metodista egyház anyjának” hívják. Barbara gyakorolta azt, amit a Zsidók 10, 24-25 ben van írva. „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

Jézus beszél a termés hiánya miatt lemetszett majd elégetett, és a termés reményében megóvott, de megtisztított vesszőkről, és arra buzdítja a szőlővesszőkhöz hasonlított tanítványait, hogy maradjanak meg Őbenne, azaz a szőlőtőkén. Olvassuk el János evangéliumának 15. fejezetéből az első tíz verset: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

, , , , , , ,

Hozzászólás

Legyetek az igének cselekvői! (napi áhítatok)

Íme a gyülekezetbe tartozásról szóló sorozat kilencedik része.

“Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, amelyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.” Zsidók 11,8-16

“Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.” Apostolok Cselekedetei 2,1-13

Legutóbb megtudtuk, hogy Wesley János erőteljes prédikációja nem volt üdvözlendő a legtöbb anglikán gyülekezetben. Mit kellett Jánosnak tennie? Biztos volt abban, hogy az ország egész területén széles körben meg kell hallgatni a Krisztusba vetett hit üzenetét és a megváltás biztosítását a Szentlélek tanúsága által.

Mi a mai lecke? Nem elég csak tudni valamit a fejedben. Például, tudhatjuk, hogy a napi testmozgás jó az egészségünknek, de ez nem jelenti azt, hogy valójában ezt csináljuk. Meg kell cselekednünk! Meg kell cselekednünk. Wesley ezt értette végül, nem csak a fejével, hanem a szívével is. És ez mindig ott volt a Szentírásban. Például, Jakab 1, 22-25-ben van írva, hogy „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.”

Pál nemcsak épületnek és szántóföldnek nevez minket, hanem Isten munkatársainak. Nem csupán elhívott népe vagyunk, hanem az Ő munkatársai. A munkatárs kifejezés az apostoli levelekben a tisztelet megnyilvánulásaként jelenik meg, amikor név szerint említik a munkatársaikat, mert kipróbált munkatársnak lenni nagy megtiszteltetés, (Róm 16,3; 16,9; 16;21; 1Kor 3,9; 2Kor 1,24; Fil 2,25; 4;3; Kol 4,11; 1Th 3,2; Fil 1,1; 1;24; 3Jn 1,8). Én nagyon hálás vagyok a mostani munkatársaimért és jó szívvel gondolok korábbi munkahelyeim kollégáira is. Az Úr áldja meg őket, hogy átéljék a megváltás örömét! Óriási élmény, amikor egy munkacsoportban megvalósul az egység és számíthatunk egymásra, amikor mindenki beleadja az elvégzendő feladatba a maga részét. Jó megélni a hatékonyságot, jó látni a munka eredményét!

“Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Figyeljetek szavaimra, és tudjátok meg, mit jelent mindez! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van, hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstoszlopot. A nap elsötétül, és a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek. De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Mert ezt mondja róla Dávid: „Az Úrra tekintek szüntelen, mert jobbom felől van, hogy meg ne tántorodjam. Ezért örül a szívem, és ujjong a nyelvem, és még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában, nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. Megismerteted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.” Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Apostolok cselekedetei 2,14-36

Legutóbb megtudtuk, hogy Wesley János szabadtéren prédikált, kezdetben vonakodva, miután a legtöbb anglikán gyülekezet nem engedte, hogy náluk prédikáljon. János meg akarta osztani Jézust azokkal az emberekkel, akik nem ismerték vagy nem jártak gyülekezetbe. Sokan úgy érezték, hogy Isten nem törődik velük. Tehát János prédikált a szabadban és a bányászvárosokban, amelyeket mások veszélyesnek tartottak, valamint a börtönökben. Arra sürgette az embereket, hogy segítsenek szomszédaiknak és a szegényeknek. Ő is egyszerűen élt, hogy adni tudjon mindent, amivel másokon segíthet. Bárhol prédikált, az emberek szíve megváltozott, amikor hittek Jézusban, mint Megváltójukban.

Az a gondolat, hogy a hívők kis csoportokban találkozzanak, nem új, hanem inkább valami olyasmi, amelyet addig nem gyakoroltak, különösen az alsóbb osztályok körében, amelyeket a felső osztályok általában „a vulgároknak” hívtak. De az ilyen típusú találkozók a Szentírásban is léteznek. A Zsidók 10, 24-25 -ben ez van írva, „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

Isten és egymás szolgái vagyunk. Ez a szolgaság önkéntes. Isten házában azonban többek is vagyunk mint szolgák, Jézus barátainak is nevezi a tanítványokat (János 15,15), és beavatja őket mindabba, amit az Atyától hallott, Tovább is megyünk, hiszen a házban mi Isten gyermekei is vagyunk (Gal 4,7; róma 8,15) és örökösei. Mégis, akkor tudjuk a fiúságot és a barátságot igazán megélni, ha szolgáljuk egymást. Amikor a tékozló fiú történetében az otthonából kiszakadt kisebbik fiú végre megérti azt, hogy mit jelent a fiúság, azzal megy vissza atyjához, hogy ő szolga akar lenni. Az apa viszont teljes mértékben úgy fogadja, mint szeretett fiát (Lukács 15).

“Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” Apostolok cselekedetei 2,37-47

Sokaknak nem tetszett, amit Wesley és csoportjai csináltak. Talán fenyegetésnek vélték Wesley hatékonyságát, vagy megvetették azért, hogy ő olyan mélyre süllyedt, hogy a “vulgároknak” szolgáljon. A szegények között is voltak, akik fenyegetve érezték magukat a viselkedés pozitív változásai miatt, amiket láttak. Talán úgy érezték, hogy ez a magatartásuk megítélése volt. Nevettek a kis csoportok szervezeti felépítésén, a szabályokon, és a rendre és az önfegyelemre való figyelem láttán. Páran dühösek is voltak. Elkezdték Wesley-éket gúnyosan “metodistáknak” nevezni. A név megmaradt. 1739-től kezdve több üldöztetésindult Wesley és a metodisták ellen, például nyomtatványokkal támadták a prominens lelkészek és a csőcselék megtámadta őket az összejöveteleiken. Egy példa Wesley naplójából: Márc. 10., péntek. „Komoly emberek őszinte kérésére ismét Pensfordba utaztam. Az a hely, ahol azt akarták, hogy prédikáljam, egy kis zöld folt volt a város közelében. Még alig kezdem el, amikor egy nagy csőcselék, akiket felbéreltek erre a célra (ahogy utána az kiderült), dühösen jött ránk, hozva egy bikát, amelyet odacsalogattak, és próbálták beghajtani őt az emberek közé. De a fenevad bölcsebb volt, mint a vezetője, és folyamatosan futott egyik vagy a másik oldalunkon, miközben csendesen dicséretet énekeltünk Istennek és imádkoztuk körülbelül egy órán át.” Jánosnak nehéz volt elfogadni az elutasítást és a támadásokat az anglikán hierarchiától. Nagyon szerette az anglikán egyházat. Nem akart újat létrehozni, inkább megújulást inspirálni a meglévő egyházban. Valaki megkérdezte tőle: “Mi az Isten célja a metodistákkal?” Azt válaszolta: “A nemzet, különösen az egyház megreformálása; a bibliai szentség terjesztése a földön.” Amikor a meglévő egyház nem fogadja el őt, az üzenetét és módszereit, nem volt más választása, mint önállóan dolgozni. Kiértékelte az embereket és jóváhagyta nekik, hogy prédikáljanak és lelkészi munkát végezzenek laikusként. Kommentárokat írt a Bibliához. Angolra fordított könyveket görög, latin, héber nyelvekből. Kiadott egy himnuszgyűjteményt, amelyben sok dalt testvére, Károly írt. Összeállított egy angol szótárt, sőt tankönyveket is írt! Mindig olvasott. Gyaloglás közben is. Egy alkalommal egy lyukba esett, mert nem figyelte az utat. Lóháton olvasott. Erre a célra készült is egy különleges olvasóasztal. Soha nem hagyta el az anglikánokat. A metodisták mozgalom voltak az anglikán egyházon belül. Később, amikor mozgalma megérkezett Amerikába, akkor alakult meg a „Metodista Püspöki Egyház.”

A sáfár szó gondnokot vagy intézőt jelent. Olyan szolga, aki urát képviseli a rá bízott feladatok elvégzésében. Rendelkezik megbízója hatalmával és anyagi javaival, de ha hibázik, felelnie kell a kárért. A sáfártól ura hűséget, lojalitást vár el. “Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” Írja Pál az 1Korintus 4,1-ben.   A jó sáfár példája József. Nemcsak szolga (diakonosz), de rabszolga (doulosz) is volt Potifár házában és a Fáraónál. Rabszolgaként is hűséges volt urához, a rá bízott javakkal pontosan elszámolt, feladatait lelkiismeretesen teljesítette. Akkor sem felejtette el, hogy hol a helye, amikor Potifár felesége el akarta csábítani. 1Mózes 39,7-9 “És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?”

, , , ,

Hozzászólás

A templom építőkövei (napi áhitatok)

Zsuzsi üzenetében arról beszél, hogyan cselekedett a samaritánus a bajba jutott utazóval.

Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj! Lukács10, 25-34

Hallottad már, hogy …? Tudtad, hogy…? El tudod hinni, hogy…? Olyan emberek vagyunk, akik úgy tűnik, szeretnek hallani és továbbadni pletykákat, féligazságokat, összeesküvés-elméleteket, hamis híreket, bennfentes információkat, titkokat és csodás gyógyulásokról szóló híreket. Talán hallottad, hogy a föld lapos, vagy hogy az űrhajósok nem igazán mentek a holdra, vagy hogy Elvis nem halt meg, hanem él és Argentínában lakik. A közelmúltban talán hallottad, hogy a COVID-19 Bill Gates műve, vagy az 5G mobiltelefon-technológia okozta. Nemrégen valaki azt mondta nekem, hogy ha vörös káposztaleveleket teszek a fejemre, akkor a hajam visszatér! Igaz, hogy ezek a dolgok némelyike ​​ártalmatlan, ám sokuk ártalmas, magunkra és másokra is káros. Félelmet vagy szorongást okozhatnak. Leggyakrabban ezeket a hallott történeteket nem tények támasztják alá, hanem fantázián, spekulációkon, kívánságokon vagy rosszakaraton alapulnak. És általában tudjuk, hogy ezek hamisak, de néha megkérdezzük magunktól, van-e lehetőség arra, hogy igazak? Tehát talán rendben lenne továbbadni az információt valakinek, persze csak abban az esetben, ha ez igaz. De nem! Ne tedd! Miért? A Bibliában számos vers figyelmeztet minket erre. Olvassunk el néhányat közülük.

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. Efézus 4,29

Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Jakab 1,26

A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. Példabeszédek 10,19

A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! Példabeszédek 20,19

Egy másik dolog, ami történhet, amikor ezeket halljuk, vagy amikor másoknak továbbadjuk, az, hogy felkelti a félelmeket vagy szorongásokat. Azt gondoljuk, mi van, ha ez igaz? Elménk mindenféle legrosszabb forgatókönyvet teremhet. Megbénulhatunk a félelemtől. És általában, amikor valami rosszra gondolunk, nehéz elfelejteni. Mit tegyünk ehelyett? Olvassuk el, amit Pál apostol írt a Filippi 4, 4–9-ben:

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Ahelyett, hogy az összes negatív dologra gondolt volna, Pál felsorol nekünk néhány pozitív dolgot, amelyeket megtehetünk. Először is örülnünk kell. És ne csak időnként örüljünk, hanem mindig örüljünk. Megkérdezheti azonban, hogy hogyan örülhetünk nehéz időkben? Pál ad nekünk néhány tanácsot erről. Nem kell aggódnunk, mert az Úr közel áll hozzánk, és mindig imádkozhatunk hozzá és elmondhatjuk neki minden gondunkat, problémáinkat és aggodalmainkat. Az Úr segít nekünk viseli őket és ezért hálásak lehetünk. És mi lesz az eredmény? Megtapasztaljuk Isten békéjét a fejünkben és a szívünkben. De ez nem minden. Pál azt is elmondja nekünk, hogy mivel kell töltenünk a fejünket. Töltsük meg a fejünket pletykákkal és összeesküvés-elméletekkel? Egyáltalán nem! Inkább sok jó dologgal kell kitöltenünk a fejünket. És akkor tennünk kell valami nagyon praktikus dolgot. Meg kell tennünk, amire Jézus utasított! És honnan tudhatjuk, mire utasított Jézus? Isten Igéjének elolvasásával. Pontosan erről beszéltem az előző áhítat videóban. Örülj! Imádkozz! Légy hálás! Gondolj jó dolgokra! Tedd azt, amit Jézus mondott! Tapasztald meg Isten békéjét! Ebben az időben, amikor oly sok kérdés merül fel a jövőről, ahelyett, hogy minden pletykát vagy elméletet átadnánk, inkább ezeket kell tennünk.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy megadtad nekünk az Igédet. Ami nemcsak régen beszélt a férfiaknak és a nőknek, hanem ma is beszél nekünk. Meg akarjuk tenni azt, ami helyes. Jó dolgokat akarunk gondolkodni. Engedelmesek akarunk lenni az Igédnek. Segítsd nekünk abban, hogy ne éljünk a félelemben, hanem hogy megtapasztaljuk a békédet. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást, Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. 1Péter 2,1-10.

Zsuzsi videós üzenetében az Apostolok cselekedeteit eleveníti fel:

Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Apostolok cselekedetei 1,4-14.

Ma elkezdek egy sorozatot a Szabad Metodista Egyház történetéről. A metodista mozgalom alapítójával, Wesley Jánossal kezdjük. Wesley János született 1703-ban Wesley Susanna és Samuel fiaként. Ő volt a tizenötödik gyermekük, összesen a 19-ből. A gyermekek közül csak hét élte meg a felnőttkort. Károly, a 18. gyermek, János közeli társa lett, egész életében vele dolgozott. Annak ellenére, hogy nagyon sok gyermeke volt, Susanna minden héten időt szánt arra, hogy egy órát egyedül töltsön minden gyermekével. Hűségesen imádkozott minden családtagért. Samuel az Epworth város Anglikán gyülekezetének rektora volt. De a család nagyon-nagyon szegény volt. Egy jelentős esemény történt akkor, amikor János ötéves volt. Wesley-ék otthona felgyulladt, és bár mindenki másnak sikerült elmenekülnie, János csapdába esett az első emeleten. Apja megmentette őt a szomszédok segítségével, akik elég magasra emelték Sámuelt, hogy elérje Jánost, és kihúzza az ablakon. Ez nagy benyomást tett Jánosra, annyira, hogy azt hitte, hogy Isten valami nagyszerű célból kiválasztotta őt. Ettől kezdve “a tűzből kikapott üszöknek” nevezte magát, amely az ószövetségi Zakariás 3:2 idézete.

János és Károly az Oxfordi Egyetemen tanult. Mindketten jó diákok voltak. Mindig megpróbálták tenni azt, ami helyes volt. Azt hitték, hogy nagyon komolyan kell gyakorolniuk a vallást. Tehát összegyűjtöttek hasonló gondolkodású diákokat, és klubot alapítottak, amelyet “Szent Klubnak” hívtak. A diákok az imádságra, a Biblia tanulmányozására és a szegények segítésére szentelték magukat. Ezalatt az idő alatt mind János, mind Károly lelkésszé váltak az Anglikán egyházban. 1735-ben az Anglikán egyház Jánost és Károlyt küldte a Georgiai amerikai gyarmatra, hogy misszionáriusok legyenek az ottani indiánoknál és lelkészként szolgáljanak az angol telepesek között. Természetesen hajóval utaztak. Útközben szörnyű viharral találkoztak a tengeren. A fedélzeten mindenki rémültnek tűnt, kivéve egy olyan csoportot az utazók között, akik egyáltalán nem aggódtak, hanem imádkoztak és himnuszokat énekeltek. Ők voltak német morva testvérek, akik úton voltak az új világba, hogy ott új munkát kezdjenek. Ezek a békeszerető, istenfélő emberek felkeltették János figyelmét, és ő többet akart tudni róluk. Úgy tűnt, hogy olyan belső erővel és mély, személyes hittel rendelkeznek, ami belőle hiányzott. Soha nem felejtette el őket. János és Károly nagyrészt sikertelenek voltak Georgia-ban. János nagy meggyőződéssel és kétségbevonhatatlan alapelvekkel bírt, ám nem volt képes megfelelően kezelni az új plébániája sokszínű földrajzát, kultúráját és nyelveit. János gyakran vigasztalást keresett az ottani morva testvérektől, és ezért néhány ember kritizálta is őt. Így János két év után visszatért Angliába, Károly néhány hónappal korábban ment haza. John kimerült, és vereséget érzett. Érezte a saját hitének elégtelenségét. A naplójában azt írta: “Amerikába jártam, hogy megtérítsem az indiánokat, de ó, ki térít meg engem? Ki szabadítja meg szívemet a hitetlenségből? Oh, ki szabadít meg engem a halál félelmétől?”

Ma itt állunk meg, és legközelebb folytatjuk János életét. Gondoljuk át János történetét eddig. Élete elején számos dolog történt, ami előidézte annak érzetét, hogy az életének különleges célja vagy elhívása van. Érezted már valaha, hogy életednek különleges célja van, vagy hogy neked különleges elhívásod van? Istennek van terve és célja számunkra, egyénileg és együttesen. Ezt láthatjuk a Jeremiás 29:11-ben:

Hiszen én jól tudom, mit tervezek a számotokra — mondja az Örökkévaló —, s ezek a tervek békességről és felvirágzásról szólnak, nem pedig nyomorúságról és bajról. Olyan jövőt szántam nektek, amelyben jót várhattok.

Talán megpróbáltuk követni Isten felhívását vagy célját, de úgy tűnik, hogy kudarcot vallottunk, bármennyire is próbáltunk. Így érezte Wesley János. Megpróbált szent lenni. Megpróbált jót tenni. Megpróbált másoknak segíteni. De üresnek érezte magát és vereséget szenvedett, remény nélkül, válaszok nélkül. Talán te is így érzed magadat. De ne add fel! Ne ess kétségbe! János története még nem fejeződött be, és a tiéd sem! Pál apostolnak ugyanúgy kellett éreznie, amikor ezt írta a 2 Korinthus 4:7-9-ben:

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;

Mi a kincs, amiről Pál írt? Mit keresett Wesley János? Mit keresel ma? Következő alkalommal követjük John keresését. Felfedezzük, mi ez a kincs. Talán már tudod, talán nem.

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, Aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében. 1Timóteus 2,1-6.

Zsuzsi üzenetében arról beszél, hogyan Jézus mennybemenetele után hogyan valasztottak az apostolok munkatársat maguknak Júdás helyére.

Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt. Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt, és így szólt: Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Ez gonosztettének jutalmából mezőt szerzett, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: „Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen abban”, és „az ő tisztségét más kapja meg”. Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk, még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának. Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban, az apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson. Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt. Apostolok cselekedetei 1,12-26

Legutóbb hallhattunk Wesley János kudarcot vallott Georgiai missziójáról, és arról, hogy hazatért, amikor üresnek, legyőzöttnek és reménytelennek érezte magát. Úgy érezte, hogy különleges elhívást kapott Istentől, de úgy tűnt, hogy az nem sikerült. Mit kellene tennie? Amikor visszatért Angliába, újból elgondolkodott a morva testvéreken, akikkel már találkozott külföldön. Miért volt nekik ilyen békéjük? Mi volt az életükben, ami neki nem volt? Válaszokat keresett ezekre a kérdésekre. Mivel az anglikán kapcsolatokból nem találta meg a válaszokat, úgy döntött, hogy újból kapcsolatba lép Boehler Peterrel, egy fiatal morva lelkésszel, aki szintén arra készült, hogy misszionáriusként megy a Georgiai gyarmatba. 1738. május 24-én részt vett egy morva imagyűlésen, amelyet egy londoni Aldersgate utcai házban tartottak. Később ezt írta a naplójában.

Este nagyon kelletlenül mentem el az Aldersgate utcai társaságba, ahol valaki felolvasta Luthernek a Római levélhez írt bevezetését. Háromnegyed kilenc táján, midőn a felolvasás ott tartott, hogy Isten milyen változást idéz elő a szívben a Krisztusban való hit által, szívemet furcsa melegség töltötte el. Azt éreztem, bízom Krisztusban, egyedül Krisztusban, üdvösségemért. Megkaptam a bizonyosságot, hogy elvette bűneimet, még az én bűneimet is, és megszabadított a bűn és a halál törvényétől.

Ekkor végre János megértette azt, hogy a jó cselekedetek próbálgatása és az erős vallásosság nem állítja helyre az ember Istennel fennálló kapcsolatát, mert az üdvösség csak hit által valósult meg, csak hit által. A jó cselekedetek és a vallásos élet a megváltás átformáló eredményei voltak, nem az előidézői. Ezt Pál apostol megerősíti az Efezus 2, 8-10-ben:

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

János arra is rájött, hogy biztosak lehetünk az üdvösségünkben, és nem kell a halál és az ítélet félelme alatt élnünk. A Róma 8, 16-ban ezt mondja, hogy „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” Ez a felismerés átalakította János életét és szolgálatát! Ez volt életének legfontosabb fordulópontja, és ez az ő “Aldersgate-élménye” néven vált ismertté. Később felfedezte, hogy testvére, Károly, három nappal ezelőtt hasonló átalakuláson ment át. Ezt a tapasztalatot követően János úgy döntött, hogy többet kell megtudnia a morva testvérekről. Három hónapig látogatta a morva közösségeket Heerendijkben, Hollandiában, valamint Marienbornban és Herrnhutban, Németországban. Ott találkozott a morvaiak alapítójával, Gróf Zinzendorf Nicolaussal, valamint más vezetőkkel. Zinzendorf megmutatta Jánosnak azokat a kicsi, önkéntes csoportokat, amelyek ösztönzik a kölcsönös elszámoltathatóságot és a lelki növekedést. Ez nagy hatással volt jövőbeli szolgálatának fejlődésére.

Amikor John visszatért Angliába, elkezdett utazni és beszélgetéseket indítani az egész országban. Nagyon erősen prédikált a Krisztuson keresztüli üdvösségről, hangsúlyozva a hit fontosságát és azt, hogy a Szentlélek bizonyságtételével biztosak lehetünk az üdvösségünkben. De volt egy probléma. Annak ellenére, hogy lelkész volt az anglikán egyházban, erős prédikációi miatt sok gyülekezet nem engedte, hogy náluk beszéljen. Hogyan tudta János legyőzni ezt a kihívást?

Itt állunk meg, és legközelebb megtudjuk, mit tett Wesley János. Emlékszel arra, hogy utoljára meg akartuk tudni, mi volt a kulcs, amiről Pál apostol beszélt a Korinthusiaknak írt második levelében? És mi volt az, amit Wesley János keresett? Valójában ez az, amit majdnem mindannyian keresünk – békét, békét az életünkben, békét a kapcsolatainkban, és ami a legfontosabb: az Istennel való békét. Mint Wesley felfedezte, ezt nem érhetjük el jó cselekedetekkel vagy vallásos életvitel által. Nem a saját érdemeink miatt kapjuk meg. Isten kegyelméből jön, Jézus Krisztus által, mindazok számára, akik hitben veszik át. És ezt megerősíti a Szentlélek tanúságtétele.

Mi van veled ma? Olyan vagy, mint János, mielőtt az ő Aldersgate élménye megtörtént? Reméled, hogy az általad elvégzett jó cselekedetek elégségesek ahhoz, hogy Istennek tetsző legyél? Gondolod, hogy elég megpróbálni jónak lenni? Vagy volt már saját Aldersgate típusú élményed, amelyben rájöttél, hogy nem tudsz semmit megtenni a megváltásodért, és végre hitben jöttél Krisztushoz?

, , , , , , ,

Hozzászólás

Krisztus tagjai vagyunk (napi áhitatok)

A legtöbb üzlet bezárt. Sok ember otthon dolgozik. Sok más ember elvesztette állását. A gyerekeknek otthonról kell tanulniuk. Készen állsz a változásra? Úgy gondolom, hogy mindannyian készen állunk a korlátozások megszüntetésére. De nekünk nincs hatalmunk erre. Ezek a változások másoktól függenek, a kormányok döntésétől. De nem csak a társadalmunkban kell változtatni. A korlátozások és az önkéntes elszigetelődés lehetőséget adnak számunkra az élet újraértékelésére. Talán vannak olyan dolgok az életünkben, amelyeket meg kell változtatni. De hogyan? Talán hallottad a mondást: „Ha mindig azt csinálod, amit mindig is tettél, akkor mindig megkapod azt, amit mindig is megszereztek.” Nem folytathatjuk ugyanazokat a dolgokat, ha eltérő eredményeket váunk el. A tartós változások végrehajtásához meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, ami akkor megváltoztatja a tetteinket. De hogyan változtathatjuk meg a gondolkodásmódunkat?

Pál apostol hasznos tanácsokat adott nekünk arról a Római levél 12-es és 1-as 3 fejezeteiben. A 12. fejezet ezekkel a szavakkal kezdődik, „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek…” Első pillantásra nem úgy tűnik, hogy ez a gondolkodásmódunkról szól. De így van. A gondolkodásmódunkat befolyásolja, hogy minek vagy kinek dedikáljuk az életünket. És itt Pál azt mondja, hogy imádjuk Istent azáltal, hogy élő és szent áldozatként felajánljuk vagy odaszánjuk az életünket. Három fontos szó van itt. Az “élő” szó azt jelenti, hogy valami él és aktív a jelenben, nem pedig valami halott és a múltban. A “szent” szó azt jelenti, hogy tükrözi Isten karakterét, a szeretet, kegyelem és megbocsátás karakterét. Az “áldozat” szó azt jelenti, hogy feladunk valamit, amit értékelünk, hogy megszerezzünk valamit, ami értékesebb vagy fontosabb. Jézus feláldozta életét értünk, és itt láthatjuk, hogy az életünket áldozatul kell adnunk Istennek. Nem annyira fontos az életünk, mint Isten megismerése és a neki való engedelmesség.

De hogyan lehetünk olyanok, mint élő és szent áldozatok Istennek? A következő vers ezt mondja nekünk, „…hogy és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Meg kell újítanunk az eszünket. Belülről kifelé kell átalakulnunk. De nehéz megszabadulni a régi gondolatoktól, régi szokásoktól és a régi fogalmaktól magunkról és a világról. Ez kemény munka, amelyet nem tudunk önmagunk elvégezni. Szükségünk van a Szentlélek segítségére.

A probléma része az, hogy gyakran vonakodunk beismerni, hogy segítségre van szükségünk. Hiszünk abban, hogy erősek vagyunk, és hogy amire gondolunk és amit akarunk, sokkal fontosabb, mint minden más. Még ennél is fontosabb az, amit Isten meg akar tenni az életünkben. Pál megértette ezt, és a 3. versben ezt mondja nekünk, hogy „A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.

Ez azt mondja nekünk, hogy hitünk segítségével becsületesen értékelhetjük az életünket és pontosan meghatározhatjuk ami bennünk van, amit meg kell változtatni. Ennek az őszinte értékelésnek segítenie kell bennünket annak felismerésében, hogy hitben kell élnünk, Isten kegyelmén keresztül, és hagyva, hogy a Szentlélek átalakítsa az életünket. Ez a szentség útja. És ezen az úton nem járunk egyedül. Nem csak a Szentlélek segít nekünk, hanem más hívők, azaz Krisztus élő teste is segítenek. És szükségünk van egymásra, hogy mindannyian növekedjünk a hitben és a szentségben. Annak érdekében, hogy egyre inkább hasonlítsunk Jézus Krisztusra. A 4. és 5. vers ezt megerősítik. „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” Menjünk vissza oda, ahonnan kezdtük. Vannak olyan dolgok az életünkben, amelyeket meg kell változtatni, néhány apróbb, amelyek nem igazán fontosak, de vannak olyan nagyon nagy dolgok is, amelyek befolyásolják az életünket. Ahhoz, hogy ezek a dolgok megváltozhassanak, meg kell változtatnunk gondolkodásmódunkat. Megváltoztathatjuk gondolkodásmódunkat azáltal, hogy életünket Krisztusnak szánjuk, majd engedelmeskedünk a Szentírásban található parancsoknak.

Itt van a házi feladatod. Olvasd el a Róma 12. és 13. fejezetét, és legközelebb néhány olyan dologról beszélek, amelyekkel életünket kellene töltenünk, hogy segítsünk megváltoztatni a gondolkodásmódunkat és a cselekedeteiket. És így Krisztushoz hasonlóbbá válunk.

Pál Apostol a következő kijelentést a Korintusiaknak írta, de szól ezzel minden Krisztusban hívő embernek is:

Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. 2Kor 11,2

Már Jézus is beszélt arról, hogy a mennyek országa hasonló lesz a tíz szűzhöz, akik fogják a lámpásaikat és kimennek a vőlegény fogadására. (Erről a példázatról Zsuzsi beszél bővebben a a Napi üzenet 41. részében.) Krisztus a vőlegény, aki jegyben jár szűz menyasszonyával, az egyházzal. Az egyház, azaz a gyülekezet feladata, hogy mind közösségileg, mind a hívők egyénileg megőrizzék tisztaságukat és felkészüljenek a vőlegény érkezésére. A menyasszony – hiszek abban, hogy egy szerelmes menyasszonyról van szó – életét a nagy találkozásra, az esküvőre való felkészülés tölti ki. Minden cselekedetét ez kell, hogy meghatározza, hiszen a menyegző napja bármikor eljöhet, akár ma is. Jézus figyelmeztet minket erre a Máté evangéliuma 25-ös és 26-os fejezeteiben (olvassátok el, ez a házi feladat), melyeknek központi üzenete az, hogy “álljatok készen mindig, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő!

Nem titok, hogy gyakorlatban mit jelent ez a készülődés. Jézus rendszeres imádkozásra int, hogy lelkileg és testileg is készen álljunk a kísértésekre és a visszajövetelre. Az írások ismeretére is int, hogy felismerjük a jeleket. az egymás iránt való szeretetre is int, hogy betöltsük a nagy parancsolatot, Krisztus törvényét, és felismerje a világ, hogy az övéi vagyunk (az örömhír átadása a világnak szintén jézusi küldetésünk). Valamint, a szent életre is int minket az Úr. Már Mózes idejében is szentségre szólította fel Isten a népet, ahogy Péter is idézi.

Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. 1Péter 1,13-16

Szent vőlegényhez szent menyasszony illik, aki a frigy előtt sokáig intenzíven készülődött belsőleg és külsőleg a nagy eseményre. Eszter könyvében olvassuk, hogy a királynak szánt menyasszonyjelölteket tizenkét hónapon át készítették fel szépítő szerekkel, mire egyáltalán a király szemei elé kerültek, hogy válasszon egyet közülük.

Pál többször is a házassághoz hasonlítja Krisztus és az egyház kapcsolatát.

De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. Efézus 5,24-32

Milyen jó lenne, ha Jézus, visszajövetelekor így szólna a gyülekezethez:

Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned! Énekek Éneke 4,7

Te úgy éled az életed, hogy készülsz a Bárány menyegzőjére? Ott szeretnél lenni? szívből kívánom, hogy te is, én is eljussunk oda!

És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.Jelenések 19,6-9.

Zsuzsi mai videós üzenetében a gazdag ember és a szegény Lázár történetéről beszél nekünk: Jézus példázatai 7.

Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül. Lukács 16,19-31.

Legutóbb a Róma 12 első verseiben néztük meg, és láttuk, hogy ahhoz, hogy megváltoztassuk az életünket, meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat. Elménknek jó tavaszi nagytakarításra van szüksége! Amikor megszabadulunk a szeméttől a fejünkben, ki kell töltenünk a „megtisztított” tereket olyan jó dolgokkal, amelyek tisztelik az Istent, tisztelnek másokat, tisztelik a hatalmakat és bemutatják a bennünk dolgozó Isten szeretetét. Ma folytatjuk az olvasást a Róma 12, 9-21-ben, hogy megtudjuk, milyen dolgokkal kell megtölteni a fejünket és hogyan befolyásolják ezek a tetteinket.

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.

A szeretet az első dolog, amellyel meg kell töltenünk a fejünket. Szeretet a jó iránt, a mások iránti szeretet és természetesen az Isten iránti buzgó szeretet. Láthatjuk, hogy ha az elménket szeretettel töltjük fel, akkor nincs helye gyűlöletnek, kapzsiságnak vagy irigységnek. Ha az elménket szeretet tölti meg, akkor másoknak kell szolgálnunk, és szerető odaadással kell szolgálnunk Istent. Folytassuk az olvasást.

A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.

Ezek a versek nyugodt és állhatatos életmódról szólnak, amelyet nem zavarnak a próbák és gyötrelmek. És amely függetlenül a körülményektől, mások jólétét veszi figyelembe. Ha elménk tele van szeretettel, örömmel és türelemmel, és hű az imádságban, akkor csak ezt tehetjük meg. Megyünk tovább.

Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.

Itt láthatjuk, hogy mások iránti empátia annak is eredménye, hogy elménket szeretettel töltjük meg. Ez akkor történik, amikor rájövünk, hogy mi sem vagyunk jobbak vagy rosszabbak, mint mások. Mindannyian azonos helyzetben vagyunk, és valamennyien meg kell tapasztalnunk Isten szeretetét. Mi vagyunk azok, akik ezt másoknak megmutathatják. A következő néhány vers különösen nehéznek tűnhet.

Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: “Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr.

Sőt, “ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.”

Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.

Hogyan lehet visszafizetni a gonoszt kedvességgel? Miért is akarjuk ezt megtenni? Nos, ha az elménk nincs betöltve szeretettel, akkor ez mindenképpen lehetetlen. Minden attól függ, hogy elménk megtelt-e Isten szeretetével. Isten szeretete a kulcs. Erre van szükség az elménk belső megtisztításához. Megtörtük a bűn és a törvény rabszolgaságát. Szeretettel, Isten szeretetével történhetett ez meg. Ezt megerősíti a Róma 13,8-10 -ben:

Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.

Milyen a helyzeted ma? Megkezdted az elméd tisztításának és a szeretettel való feltöltésének a folyamatát? Ha nem, mi akadályozza meg?

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, szent életet szeretnénk élni, amely örömet jelent neked. Tudjuk, hogy meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat. Tudjuk, hogy szereteteddel kell megtöltenünk elménket és szívünket. Segítsd nekünk szeretni téged és másokat, még ellenségeinket is. Töltsd be minket szereteteddel, hogy ne maradjon hely másnak. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy nem tudjátok-é, hogy aki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. 1Kor 6,15-18

Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt sokkal inkább, amelyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. 1Kor 12,12-27

Zsuzsi üzenetében arról beszél, hogy kicsgyermekekké kell válnunk Isten országának megértéséhez.

Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Máté 18,1-5

Emlékszel arra, amit mond Pál a 2Timóteus 3,16-17-ben?

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

Az elmúlt hetekben azt mondtuk, hogy ha Isten ígéreteit akarjuk igényelni, akkor tudnunk kell, hogy mik azok. És ha tudni akarjuk, mik azok, akkor el kell olvasnunk Isten Igéjét. De nem szabad csak egy véletlenszerű oldalra nyitnunk a Bibliát, és úgy elkezdeni olvasni. Kell legyen egy tervünk is. Jó lenne napi rendszeres időt hagyni az olvasásra és gondolkodni arról, amit Isten mond nekünk. De hogyan kezdjük? Talán a legegyszerűbb, de nem feltétlenül a legjobb lehetőség egy áhítat útmutató használata, például “Csendes Percek” vagy “Mai Ige.” Mindkettő ingyenesen elérhető a Köz-Helyben. Ezek egyaránt nagyon jó kiadványok a napi áhítat szokásának megkezdéséhez. De egy bizonyos ponton már mélyebbre kell mennünk Isten Igéjében.

Itt van egy módszer a Biblia tanulmányozására. Próbáld ki 30 napig, és nézd meg, hogy szokássá válik-e nálad.

1. Olvasd el a Biblia egy fejezetét (használj olyan Bibliát, amelybe bele tudsz írni). Bármely bibliai igerész jó kezdetnek, íme néhány javaslat:

Példabeszédek – gyakorlati bölcs mondások gyűjteménye

Márk – a legrövidebb írásbeli beszámoló Jézus életéről és szolgálatáról, szemtanúktól.

Apostolok cselekedetei – Isten hatalmának történelmi beszámolója az első keresztényekről.

1Mózes – a teremtés és annak története, hogy Isten miként alkotta meg az embert a saját szíve szerint.

Filippi – egy rövid biztató levél a Filippi nevű városban élő hívőknek.

1János – egy rövid levél Isten elképesztő szeretetéről.

A Bibliádban, amikor elolvasod, írd le a dátumot minden fejezet elejére. Húzd alá vagy jelölj ki minden verset vagy kifejezést, amely neked szól.

2. Gondolkodj el Isten Szavain (tarts naplót vagy jegyzetfüzetet). Írd le a dátumokat. Írd le azt az igeverset, amelyet ma elolvastál. Válaszolj a következőkre:

Mit mond nekem ez az Ige Istenről?

Hogyan változtatja meg ez a lényemet – azt, aki vagyok?

Hogyan változtat a másokhoz való viszonyomon – házastársam, családom, barátaim, munkatársaim…?

Milyen ígéretet tett Isten? Alkalmazható-e ez rám és a körülményeimre (a helyzetemre)?

Gondold át a napodat! Hogyan segített nekem Isten ma abban, hogy hogyan éljek, beszéljek, gondolkodjam és cselekedjem a szabadság és a szeretet mércéjével? Hol hibáztam vagy hol mulasztottam el az engedelmességet? Mit tanultam a hibámból vagy a mulasztásomból? Mit teszek most, hogy tudom, hol hibáztam?

3. Imádkozz!

Írd le azt az ígéretet, melyet Isten megmutatott neked!

Írd le az imádat Istennek, “Köszönöm Uram, hogy…”

Írd le azoknak a neveit vagy azokat a helyzeteket, melyek ma eszedbe jutnak!

Írd le annak a három személynek a nevét, akinek szüksége van arra, hogy Isten működjön az életében!

Hajlandó vagy elfogadni ezt a kihívást, és 30 napig tanulmányozni Isten Igéjét? Remélem, hogy igen. És remélem, hogy ez a szokás sokkal hosszabban tart, mint 30 nap.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, többet szeretnénk tudni rólad és az ígéreteidről. Köszönjük az Igédet. A te Igéd igazság. Segítsd nekünk rendszeresen tanulmányozni az Igédet. Használd az Igéd, hogy megváltoztassa az életünket. Jézus nevében imádkozunk, Ámen.

Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül. Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. 1Kor 3,9-17

, , , , , ,

Hozzászólás

Legyetek velem! (napi áhitatok)

Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki. Máté 21,23-32

Sok szó használható a keresztények gyülekezésének leírására. Olyan szavak, mint egyház, felekezet, gyülekezet, közösség stb. Magyarul az „egyház” szó általában egy nagy szervezett hívőcsoportot jelent, akiknek közös doktrínája és teológiája van, mint a Baptista Egyház, a Református Egyház vagy a Metodista Egyház. A “felekezet” szót a különféle egyházi csoportok megkülönböztetésére használják. Miközben ezek fontos fogalmak, fontosabb a mindennapi életünkben a hívők helyi gyülekezete vagy közössége, amelynek részei vagyunk. Ezeknek a helyi gyülekezeteknek szinte mindegyike egy nagyobb egyház vagy felekezet részét képezi, de ma a helyi gyülekezetről akarok beszélni.

Az Efézus 2-ben és más bibliaversekben a helyi gyülekezetet épülethez vagy házhoz hasonlítják. Efézus 2, 19-22:

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.

Nagyon fontos az épület megépítésének módja. Először is kell lennie egy tervnek. Mostanában, bármely épületnek részletes tervrajzokra van szüksége, amelyeket jóvá kell hagyni az építés megkezdése előtt. És természetesen minden épületnek meghatározott célja van. Például a kórház tervei nagyon különböznek a bevásárlóközpont terveitől. Istennek van egy terve és célja az egyházzal, amely a Szentírásban sok helyen meg van magyarázva. (A bibliai hivatkozások z áhítat írásbeli szövegében találhatók.) Tehát láthatjuk, hogy Isten imádása (Luk 4,8; Ján 4,23; Jel 4,10), a bibliatanulmányozás (2Tim 2,15; 1Kor 4,6), az imádkozás (Csel 2,42), egymás szeretete (Ján 13,35; Fil 1,1-4), egymás segítése (Gal 6,2), a bemerítkezés és az Úrvacsorában való részvétl (Luk 22,19-20), a szentség életmódjának megtanulása (Tit 2,11-12) és az evangelizáció (Ef 4,12; Mt 28,18-20) mind benne van a gyülekezet céljában.

Talán az épület legfontosabb része az alap. Az épület befejezése után nem látható, ám ennek ellenére létfontosságú az épület stabilitása szempontjából. Erős alap nélkül az épület összeomlásának vagy süllyedésének veszélye áll fenn. Az épület sarokköve pedig referenciapontja annak, ahogyan az épület a föld feletti részét megépítik.

Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult. Máté 7: 24-27

Az Efézus 2. fejezetében azt olvastuk, hogy az egyház számára az alap az apostolok és a próféták. Ezek az isteni férfiak és nők, akik előttünk jártak az Isten Királyságának szolgálatában, és akik az idők során segítették az egyház fejlesztését. A Máté 7-ből pedig megtudjuk, hogy Jézus tanítása és parancsolatai szintén részei az erős alapunknak. Az egyház számára a sarokkő Jézus Krisztus, aki meghatározza az egyház irányát. Ő a megfelelő, a jó és igaz viszonyítási alap.

De egy épületnek többre van szüksége, mint alapra és sarokkőre. Szüksége van téglára és habarcsra és még sok másra. A habarcs köti össze a téglákat, éppúgy, mint a szeretet a gyülekezet tagjait köti össze Krisztusban. Az épület minden részének együtt kell működnie úgy, hogy az egész szerkezet erős és stabil maradjon. Mire jó egy épület ablakok és ajtók nélkül? Az épület minden része fontos és szükséges. De szükségük van egymásra, hogy megfelelően elvégezzék funkciójukat. És így van ez a gyülekezettel. A gyülekezet csak akkor tudja teljesíteni az isten által megadott célt, ha tagjai harmóniában működnek együtt, ajándékaikkal, tehetségeikkel és képességeikkel hozzájárulva az gyülekezet életéhez.A gyülekezetnek minden tagra szüksége van. Szüksége van olyan tagokra, akik taníthatnak, prédikálhatnak, gondozhatnak, meghallgathatnak, segíthetnek, tanácsot adhatnak, szolgálhatnak és még sok más dolgot megtehetnek. Egy ember nem tudja megtenni ezeket a dolgokat. Az egész csoportnak együtt kell működnie. Mit tehetsz a gyülekezet megerősítéséhez? Van szilárd alapunk. Jézus Krisztus a sarokkövünk. Együtt épít minket azért, hogy a gyülekezetet, Isten lakóhelyét képezzük, nem téglából és habarcsból, hanem szívünkben és életünkben, mint egy hitközösség.

Szeretettel köszöntök minden igazságra éhes lelket! Legutóbb azt vizsgáltuk meg, hogy a gyülekezet Isten nyája, ahol a jó pásztor vigyáz a juhok egészségére, biztonságára. Most arról szeretnék beszélni, hogy ennek az egészségnek, biztosnságnak és az egész nyájnak milyen ára volt. Újra olvassuk el Pál intelmeit a pásztorokhoz:

Viseljetek gondot azért magatokra, és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten gyülekezetének legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Apcsel 20:28

Láthatjuk, hogy a gyülekezet létrejöttének súlyos ára volt. Jézus vére árán jött létre, amikor Ő feláldozta magát érte. Ilyen drága a Megváltónak a nyáj. Becses kincsen lett megvéve, váltságdijjal kifizetve. Ha megkérdőjeleznénk a gyülekezet létjogosultságát, akkor Krisztus vérét és áldozatát tartanánk hiábavalónak. Mennyei atyánknak is nagyon fontos a nyáj épsége és egészsége, hiszen fiának vére árán jött létre és a Szentlélek tartja fenn, aki velünk marad mindörökké.

És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” János 14,16-17

Jézus ezen ígérete akkor teljesül be, amikor húsvéti halála után ötven nappal a Szentlélek leszáll a tanítványokra és utána mindazokra, akik befogadják Jézust a szívükbe. Azóta is így történik mindenkivel, aki Jézus mellett dönt, pedig már majdnem kétezer év telt el az említett pünkösdi események óta, amelyekről az Apostolok Cselekedetei második fejezete számol be. Akkor, a Szentlélek kitöltésének első napján háromezer ember csatlakozott a tanítványokhoz. Ekkor született meg az újszövetségi gyülekezet, amelynek feje maga Jézus Krisztus (Efézus 1,22).

A gyülekezet Istenből és a hívőkből álló élő szervezet (nyáj), Isten lakóhelye a földön. itt valósul meg az Istennel való életközösség, mint egy népes családban. Maga az Úr így beszél a gyülekezetről a 2Korinthus 6,16-ban, ahol Pál a Léviták könyvéből idéz:

Lakozom bennük és közöttük járok és leszek nekik Istenük és ők az én népem lesznek.

Isten tehát ott van a gyülekezetben, mert ez az a hely ahol leginkább szeretne lenni. Ha te istennel akarsz járni, találkozni és kommunikálni, akkor mindezt a gyülekezetben teheted meg. Megvan persze a helye és ideje az otthon való imádkozásnak is, de ez nem pótolja a gyülekezeti összejöveteleken való hitközösséget. Találkozol a testvéreiddel, akikkel meg tudod osztani a szívedet, hitedet. Akikkel tanácsolhatjátok egymást, akikkel figyelmeztethetitek egymást a veszélyekre. A pásztoroddal is találkozhatsz, aki utat mutat neked, táplál, bátorít és őriz téged. Közös éneklések, közös imák, tanítások és intések: mindezek nélkül megfeneklik, kiüresedik a keresztyén élet. Szükségünk van a testvéreinkre, ahogy nekik is ránk. A gyülekezet Isten kegyelmének eszköze, amiért a Megváltó súlyos árat fizetett.

Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! Máté 25,1-13

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Zsid 11,1

Nagyon sok hit szükséges ahhoz, hogy kimenjünk az ismeretlenbe. Az autóvezetőnek hinnie kell abban, hogy a fékek szükség esetén működnek. Az ejtőernyősöknek hinniük kell abban, hogy az ejtőernyő időben kinyílik. De itt most olyan hitről van szó, amely túlmutat az autók fékjeibe vagy az ejtőernyőkbe vetett bizalmon. Beszél az Istenbe és az ígéreteibe vetett bizalomról. De hogyan bízhatunk Istenben és az ő ígéreteiben, ha nem ismerjük Istent és nem tudjuk, mit ígért? A válasz: nem tehetjük! Pál apostol azt mondja a Róma 10:17-ben, hogy „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Nem tudunk növekedni hitben anélkül, hogy tudnánk, mi van írva Isten Igéjében. Tudtad, hogy háromféle típusú hit létezik a Bibliában?
Az első típusú hit a “megmentő hit”, az a hit, amely megváltáshoz vezet Krisztusban. Ezt az Efézus 2: 8-9-ben válik világossá. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.”

A “megmentő hit” példája megtalálható az Apostolok Cselekedeiben, amikor Pál és Silás a börtönben volt Filippiben. Éjfélkor imádkoztak és énekeltek Istennek, amikor egy földrengés minden cella ajtaját kinyitotta és minden láncot leszakított. A börtönőr úgy vélte, hogy az összes fogoly elmenekült, és ezért kész volt megölni magát. Az ApCsel 16,28-31 van megírva, hogy Pál azonban hangosan rákiáltott: “Ne tégy kárt magadban, mert alamennyien itt vagyunk!” Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: “Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: “Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” Ez a „megmentő hit.”

A második típusú hit az a hit, amely a Lélek gyümölcse. Ez a hit akkor alakul ki, amikor egy hívő elkezd növekedni Isten Igéjének megismerésében és megértésében, majd ezt a megértést a gyakorlatba ülteti. Galata 5:22-23 felsorolja a Lélek gyümölcseit. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

A hit, amely a Lélek gyümölcse, látható a Márk 9:14-29-ben. Egy ember gyógyulás reményében vitte a fiát Jézushoz, ám még mindig fennálltak a kétségek. Nem igazán tudta, vajon Jézus meg tudja-e gyógyítani a fiát. Azt mondta Jézusnak: “…de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus a “ha” szóra összpontosított. Azt mondta, „Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz.” Az apa válaszolt: “Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Fiatalként ez mindig zavart engem. Hogyan mondhatná valaki, hogy hisz, de ugyanakkor nem is hisz? Felnőtt fejjel rájöttem, hogy ez a vers segít megérteni, hogy a hit valami olyan, amiben növekedünk az idő múlásával, amikor Krisztust követjük. Először megtanuljuk, hogy bízhatunk Istenben a kis dolgokban, de amikor valami nagy történik, kétségeink vannak. Van elég erős hitünk? Kétségeink a hitetlenség mérőszámát jelentik. Csak a Szentlélek működésével láthatjuk a Lelki gyümölcsök fejlődését az életünkben, ideértve azt a gyümölcsöt is, amely az egyre növekvő hit.

Most a harmadik típusú hithez jutunk, a hithez, amely a Szentlélek ajándéka. Ezt a hit fajtát az 1Kor 12,7-11 ben találjuk:

A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.

Ez a fajta hit a rendkívüli hit. A hit megdönthetetlen, függetlenül a körülményektől és bármilyen akadálytól. A Szent Lélek ezt adja az embereknek különleges időpontokban és különleges célokra. A Biblia tele van történetekkel olyan emberekről, akik ilyen típusú hitben részesültek. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Ez a fejezet (Zsid 11) sok olyan személyt sorol fel, akik rendkívüli hittel rendelkeztek, és akik közül néhányat név szerint ismerünk, mások pedig név nélkül maradnak. Noé, Ábrahám, Sára, Jákób és Mózes azok között vannak, akiknek fennmaradt a neve. Valószínűleg ismered a történeteiket. Ezek az igaz “hit hősök”. De sokkal több „hit hős” létezik, mint akiket a Biblia említ. Még ma is vannak olyan emberek, akik a rendkívüli hit ajándékát kapják. Olyan emberek, mint George Müller, Hudson Taylor, Apor Vilmos, Teréz anya, Billy Graham és Reinhard Bonnke. Talán te is köztük vagy.

Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni: Simont, akinek Péter nevet ada; És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, amely azt teszi: mennydörgés fiai; És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont, És Iskáriótes Júdást, aki el is árulta őt. Márk 3,13-19

Békesség nektek! Hogyan járhatunk világosságban? Mit jelent az, hogy világosságban Járni? Jézus azt mondja, hogy aki hamisan cselekszik, az gyűlöli a világosságot és nem is megy a világosságra, mert nem akarja, hogy kiderüljön amit tett (János 3,20). Tehát, ez az ember életmódszerűen rejtőzködik a sötétségben. Az első emberpár is elrejtőzött a bűnbeeséskor Isten elől, mert szégyellték magukat. Pedig egyszer minden kiderül, minden világosságra jön!

Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék. Annakokáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és amit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni. Lukács 12,2-3

Ha bűnökről van szó, persze jobb nem megvárni, amíg más hozza azt világosságra, hanem inkább vegyük elejét az egésznek azzal, hogy magunk hozzuk világosságra önként. Ezt úgy tehetjük, hogy megvalljuk a bűneinket, így Jézus vére a világosság közegében megtisztíthat minket. A világosság közege a gyülekezet. Itt hat Jézus vérének tisztító ereje.

a pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. 1János 1,7

Világosság nélkül tehát nincs megtisztulás, megtisztulás pedig a közösségben van, ahol a világosság is van. A közösség és a világosság ugyanazon helyen találhatóak, mert szorosan összefüggenek. Itt működik a bűnvallás, ami által a dolgok normálisan és bizalmasan napvilágra jöhetnek a kegyelem légkörében.

Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Jakab 5,16

Mindez az áldás a közösségben, a gyülekezetben tud megvalósulni, máshogy nem. A bűn, mint valami gomba, a sötétben növekszik és burjánzik. Ha túl nagyra nő, már nem fogjuk tudni kezelni a helyzetet. Ne várjuk meg, ne hagyjuk! Jöjjünk ki a fényre a gyógyító Úr kezeibe! Isten segítségével és a testvérek által legyőzhetjük életünk visszatérő bűneit.Jézus a hitben való testvéreink iránti szeretettől teszi függővé, hogy világosságban járunk-e vagy sötétségben.

Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.” 1János 2,9-11

Ahhoz, hogy ezt a szeretetet megéljük, rendszeresen találkoznunk kell testvéreinkkel a gyülekezetben és így kimutatni szeretetünket a másik felé. Most, a járvány visszaszorításának szándékával otthon maradunk. De hogyan tudunk távolról szeretni? Hogyan járjunk világosságban? Ez a helyzet jó lehetőség és nagy veszély egyszerre. Veszély, mert az életünk még annyira sem látszik most, mint a járvány előtti időkben. Most könnyebb a sötétségben járni, mert kevesebba párbeszéd a gyülekezet tagjai között. Mit tehetünk, hogy világosságban maradjunk? Hiszen a világosság közege a gyülekezet.

Íme néhány javaslat, amit ha rendszeresen teszünk, jobban megélhetjük a világosságot a bezártság időszakában:

– Hívjuk fel egymást és kérdezzük meg, hogy van a másik és mire van szüksége, milyen imakérései és kérdései vannak. Mondjunk neki bátorító szavakat!

– Írjuk fel a gyülekezet tagjainak nevét és imádkozzunk mindegyikükért rendszeresen.

– Ha úgy érezzük, hogy megbántottunk valakit szóval vagy tettel, ne várjunk a karantén végéig, most kérjünk tőle bocsánatot telefonon!

– Ha úgy érezzük, meg kell vallanunk valami bűnt, hívjuk fel egy testvérünket, akiben megbízunk.

– Ha Imádkozzunk sokat azért, hogy a járvány minél hamarabb végetérjen nagyobb kártétel nélkül.

– Használjuk ki az otthoni időt bibliaolvasásra és az Istennel való meghitt kapcsolatunk fejlesztésére. Ámen

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit. Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy fizesse meg. A szolga ekkor leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban kiment az a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel irántam, és megadom majd neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe záratta őt, amíg meg nem fizeti a tartozását. Amikor szolgatársai látták ezt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? És ura haragjában átadta őt, hogy kínozzák, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének. Máté 18,21-35

, , , , , , ,

Hozzászólás

Fejlődés lelki gyakorlatokkal (napi áhítatok)

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult. Máté 7,21-27

Minden nap döntéseket hozunk. Olyan döntéseket, mint: Felkelek az ágyból? Mit fogok viselni? Mit fogok enni reggelire? Milyen műsorokat nézek a tévében? Ezek mind viszonylag egyszerűek döntések.

De gyakran sokkal nehezebb döntéseket kell hoznunk, például egészségről, pénzről, munkáról, házasságról, családról stb. Hogyan hozhatunk ilyen döntéseket? Nagyon sok lehetőség van. Nézzünk meg néhányat.

Néhány ember döntése csak a szerencsétől függ. Dobókockát vagy érmét dobnak. Vagy talán van egy varázsgömbjük, amely megmondja nekik, mit kell csinálni, vagy mit kell eldönteni. Ez nem tűnik helyesnek. Egyesek csak az érzéseik alapján döntenek. Például: Nem érzem úgy magam, hogy ma mennék dolgozni, ezért betegszabadságot fogok kérni. Nem érzem azt, hogy követnem kellene a karantén szabályait, ezért nem fogom megtenni. Ez sem tűnik helyesnek.

Mások logikát használnak. Mik a döntésem előnyei és hátrányai? Bár ez könnyen analízis bénuláshoz (túlgondoláshoz) és döntésképtelenséghez is vezethet. Talán a múltbeli tapasztalatok alapján dönthetünk? Ez is jó lehet, de nem biztos, hogy a jelenlegi körülmények ugyanazok, mint a múltbeliek. Vagy talán azt szeretnénk, hogy valaki elmondja nekünk, mit tegyünk? Akkor nem kell vállalnunk a felelősséget semmilyen történésért.

Úgy tűnhet, hogy a legegyszerűbb döntés az, hogy valaki nem dönt, nem tesz semmit, csak vár, és megnézi, mi történik majd. De természetesen, ha nem dönt, akkor is dönt.Időnként mindannyian ilyen módokon döntünk. Néha nem számít, hogyan döntünk. De, amikor fontos döntéseket kell hoznunk, van egy jobb mód, a bibliai mód. Először gondosan mérlegeljük a lehetőségeket, számoljuk meg a költségeket, és mérlegeljük a következményeket is. A Lukács 14,28-30 szerint:

Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.

Másodszor, nézd meg, hogy összhangban áll-e Isten Igéjével. Egy helyes döntés soha nem kerül ellentétbe Isten Igéjével. A Máté 22,29 szerint: Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.”

Tehát kérdezd meg Isten akaratát imádságban. A Példabeszédek 3,5-6 szerint így kellene: Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.De ez még nem minden. Az is jó, ha bölcs tanácsot kérsz másoktól, akikben megbízol. A Példabeszédek 12,15 szerint: A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra. Ezeknek a lépéseknek a megtétele után bizalommal lehet dönteni, félelem nélkül, mert, amint az 5. Mózes 31,7-8 van írva:

Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük. Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!

Imádkozzunk! Mennyei Atyánk, ezek nehéz idők. Gyakran küzdünk azzal, hogy megtudjuk, mit kell tennünk. Segítsd nekünk olyan jó döntések meghozatalában, amelyek összhangban állnak az Igéddel és az akaratoddal. Segítsd nekünk meghallgatni a bölcs tanácsot másoktól. És segítsd nekünk dönteni bizalommal és félelem nélkül. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, Melyeket elvőn, és előttök evék. És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel. Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen. Lukács 24,36-53.

Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. Máté 13,44-46.

Mi a lelki formálódás? Ez egy olyan folyamat, amelyben a jó lelki gyakorlatok megélésével Krisztushoz hasonlóbbá válunk. Csakúgy, ahogy egy sportolónak minden nap gyakorolnia kell, úgy a hívőnek is lelki gyakorlatokat kell végeznie. Ezek olyan dolgok, amelyek segítenek nekünk megtapasztalni Isten kegyelmét az életünkben. Olvassuk el az 1 Korinthus 9,24-25-ös verseket:

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.”

Békesség nektek, akik otthon tápláljátok szellemeteket és lelketeket Isten Igéjével! A személyes találkozás és az egymás hite által való növekedés nem pótolható a járványidőszak online módszereivel, ezek csupán ideiglenes eszközök. A gyülekezet fontosságáról nem szabad elfelejtkeznünk.

Isten már a kezdetektől úgy tekint az ő népére, mint egy nyájra, ahol a juhok együtt maradnak, mivel elkóborolva a nyájtól, védelem hiányában hamar elpusztulnának a vadon zord körülményei és a ragadozók miatt. A nyájra a pásztor vigyáz. Mózes egy remek példa arra, hogy milyen egy erős, lelkiismeretes, gondoskodó pásztor. Ha nem volt Izrael nyájában egység és ellentáborokra szakadva elkezdtek egymás és Mózes ellen törni, akkor Mózesnek cselekednie kellett mert a széthúzásokkal az egész nép veszélybe került. Olvassuk, hogy sokszor megtámadták őket a pusztában és harcolniuk kellett a fennmaradásukért, de győzni csak akkor tudtak, ha egységben maradtak.

Mózes mellett Dávidot említhetném még, mint pásztor példaképet. Dávid így számol be Saul királynak a munkájáról:

Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt. 1Sámuel 17,34-35

Milyen harcias pásztor volt Dávid! Egyetlen elveszett bárányért is mindent megtett, elment a végletekig. Szívből kívánom, hogy nektek is ilyen pásztorotok legyen! Dávid egy rövid zsoltárt is írt a jó pásztorról (23), tele bátorító szavakkal. Érdemes megtanulni ezt a költeményt.

Az újszövetségi gyülekezet is egy nyáj. Akárcsak az ószövetségit, ezt is megtámadja az ellenség. Mózes és Dávid fölött is ott volt a jó pásztor, akinek mi már a nevét is tudhatjuk: Jézus Krisztus. Ő a legfőbb pásztor példakép. Pál így búcsúzik a gyülekezet pásztoraitól Ázsiában:

Viseljetek gondot azért magatokra, és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten gyülekezetének legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.” Apcsel 20:28

A gyülekezet Istenből és a hívőkből álló élő szervezet (nyáj), Isten lakóhelye a földön. itt valósul meg az Istennel való életközösség. Péter is beszél a gyülekezet és a pásztor kapcsolatáról, Ézsaiást idézve.

Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához. 1Péter 2,25

Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját. 1Péter 5,2-4

Amikor maga Jézus, a jó pásztor beszél munkájáról, felfedezhető benne ugyanaz az elszántság, ami Dávidban is megvolt. Nem engedi, hogy bárki elragadjon tőle egy juhot is, hanem foggal-körömmel ragaszkodik hozzánk, így mentve meg az életünket.

Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. Ján 10,11-16

Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. János 10,27-29

A gyülekezetekre sok veszély leselkedik, de amíg meg tudják tartani az egységüket, addig legyőzhetetlenek. A bárányokra egyénileg is sok veszély leselkedik, de ha meg tudnak maradni a nyáj egységében és szót fogadnap a pásztornak, akkor legyőzhetetlenek. A kóborlók védelem és vezetés hiányában életveszélyben vannak. A jó pásztor utánuk megy és visszahívja őket a nyájba, ahol a sebeit gyógyítják és megfelelően táplálják, hogy megerősödjön.

Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! 133-as zsoltár

, , , , , , ,

Hozzászólás

Formálódás Istennel (napi áhítatok)

Zsuzsi ebben a videós üzenetében Jézusról mint szabadítóról beszél nekünk: Szabadság Krisztusban.

“Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.” Apcsel 16,24-26.

“Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Galata 5,1.

Larry videós üzenetében arról beszél, hogy nincs olyan szenvedés, amit Jézus ne élt volna át és nincs olyan helyzet, amiben ne tudna együtt érezni velünk.

Rendeztél már valaha “szánalom partit” magad számára? Tudod mi az? Ez egyszerűen azt jelenti, hogy elkezded sajnálni magad. Kíváncsi vagy, hogy miért nem kell senkinek átmennie azokon a nehéz időkön, melyeken te keresztülmentél. Úgy gondolod, hogy mindenki más élete jobb, mint a sajátod. Úgy gondolod, hogy szenvedésed nagyobb, mint bárki másé. Arra is kíváncsi vagy, hogy miért vagy itt egyáltalán…

Ez a fajta gondolkodás meglehetősen veszélyes, és olyan látásmódhoz vezethet bennünket, amely egyre alacsonyabb szintre vonzza bennünket elbátortalanításba, depresszióba és kétségbeesésbe. Nos, az az igazság, hogy nem vagyunk egyedül. Az 1 Korinthus 10:13-ban van megírva, hogy „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

Egyrészt ez azt jelenti, hogy a küzdelmek, kétségek, csalódások és problémák, amelyekkel az életünkben szembesülünk, nem kizárólagosan velünk történnek – az egész emberiség megosztja őket. Sokkal inkább azt látjuk, hogy Isten tisztában van helyzetünkkel és mindig módot kínál a számunkra, hogy kitartsunk és átjuthassunk a másik oldalra. Isten nem csak tisztában van helyzetünkkel, hanem oly módon is megtapasztalta, ahogy mi soha nem tapasztalhattuk. Ézsaiás próféta Krisztusról, az eljövendő Messiásról beszélt, amikor ezeket a szavakat írta, melyeket az Ézsaiás 53:3-5-ben találtak.

Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.

Igen, vannak betegségeink. Igen, bánataink is vannak. Igen, bűneink is vannak. De Isten a Fiát, Jézust küldte gyógyítónknak, vigasztalónknak és megmentőnknek. Küldte, hogy állítsa vissza a shalom-ot (azaz isteni békességet) az életünkben és a világon.

Erre nem lehet más válasz, mint hálás lenni, és egész erővel szolgálni Istent. Minden, amit kapunk, Isten ajándéka. Van egy jelmondatunk, amelyet minden héten mondunk az istentiszteleten, hogy emlékeztessük magunkat erre az igazságra.

Mindaz, aki vagyok, mindaz, amim van, mindaz, amire képes vagyok, Isten ajándéka, amit azért kaptam, hogy megvalósítsam szándékait a világban magamon keresztül. (Jelmondatunk)

Az életünkben minden – örömünk, bánataink, fájdalmaink – lehetőséget ad Istennek arra, hogy bennünk és rajtuk keresztül dolgozzon, hogy céljait megvalósítsa bennünk és az egész világon. Tiszteljük az Istent azáltal, hogy visszaadjuk neki
a szeretetünket,
odaadásunkat,
hitünket,
szolgálatunkat,
időnket,
képességeinket,
gazdagságunkat,
mindazt, amit értékelünk,
és az egész lényünket,
örömteli hálával mindazért, amit ő adott nekünk, és amit ő bennünk csinál,még a világjárvány idején is.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, bízunk benned ezekben a nehéz és próbákkal teli időkben. Imádkozunk a világjárvány befejeződéséért. Imádkozunk családunk és barátaink egészségéért és biztonságáért. Imádkozunk, hogy adjon nekünk türelmet és békét ezekre az időkre. Köszönjük, hogy mindig velünk vagy, szeretsz minket, és megértesz minket, még akkor is, ha frusztrálnak a jelenlegi körülmények és problémák. A reményünk benned van. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Péter az alábbi Ige alapján beszélt:

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, amikor eljött vala Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek. Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben; Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében. János 20,24,3

Zsuzsi videós üzenetében a példázatok remek tanítói eszközéről beszél nekül: Jézus példázatai I.

Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” „Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” „A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.” Máté 13,13-18

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok. 1Péter 1,13-16

Pál apostol ezt magyarázza a rómaiaknak címzett levelében. A 6. fejezet 1. versében azt kérdezi, „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?” Azonnal megválaszolja a saját kérdését. „Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?”

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. És beszélgetének magok közt mindazokról, amik történtek. És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal? Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik ő felőle megirattak. Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velök valának. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. Lukács 24,13-35.

, , , , , ,

Hozzászólás

Csicsergő hittan

Bár az óvodai hittan a járványhelyzet miatt elmarad, online hittanórán találkozhatnak a gyermekek Isten Igéjével és együtt énekelhetik Péter bácsival és a családdal a gyermekdalokat is.

A nagy vendégség:

Virágvasárnap:

Él a jó pásztor!

Aki még több hittanórát szeretne látni, jó szívvel ajánljuk a Vasárnapi Iskolaszövetség (VISZ) youtube csatornáját, s a húsvéti témához kapcsolódva videóját Jézus feltámadásáról:

Kérjük a szülőket, ügyeljenek arra, hogy gyermekeik, miután a csatornára feltöltött videó(i)nkat megtekintették, ne kattintsanak tovább nem nekik való tartalmakra. Ügyeljünk közösen gyermekeink biztonságára az internet világában!

, , , , ,

Hozzászólás

Jézus feltámadt!

Húsvét vasárnapjával véget ér a nagyböjt. Olyan ünnep ez, ami nem fogható egyetlen más ünnephez sem a naptárban. Ez fontosabb, mint bármely nemzeti ünnep. Ez sokkal fontosabb, mint a születésnapod vagy a névnapod. Még a karácsonynál is fontosabb! Miért? Mert a húsvét mindent megváltoztat! Más emberekkel ellentétben a halál nem tarthatta fogva Jézust! Amikor a nők meglátogatták a sírját azon a vasárnap reggelen, a keresztre feszítés után, a sír üres volt.

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: “Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. Lukács 24:1-9.

Jézus meghódította a halált és feltámadt, hogy örökké éljen és uralkodjon. Ez mind része volt Istennek az emberiség megváltására vonatkozó tervének. A Jeremiás 29:11-ben olvasjuk, hogy „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Ezért különbözik a húsvét minden más ünneptől, és ezért ez a legfontosabb ünnep. Húsvétkor ünnepeljük azt a reményt és jövőt, amelyet Isten adott nekünk azért, amit Jézus életében, halálában és feltámadásában tett. A húsvét segítségével mindannyian megváltozhatunk. Megtanulhatjuk, hogyan kell megérteni a múltat, hogyan kell élni a jelenben, és mi a reményünk a jövőre nézve. Természetes állapotunk bűnös és e bűn miatt el vagyunk választva Istentől. Nem számít, milyen keményen próbálkozunk, semmit sem tehetünk (vagy abbahagyunk), hogy újra összekapcsolódjunk Istennel. A jó cselekedetek, a jó szavak, és a jó gondolatok nem elegendőek. Van-e megoldás? A válasz húsvétkor megtalálható.

Jézus utat nyitott nekünk ahhoz, hogy újra kapcsolatba lépjünk Istennel. Fizette a bűnünk árát, elszenvedte büntetésünket (ami a halál volt), de azután legyőzte a halált, és örök élet reményét adta nekünk. Most nincs mentség! A húsvét miatt tudjuk, hogyan lehet újra kapcsolatba lépni Istennel. Pál apostol erről írt az Efezus 5:8-ban: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” Hogyan tehetjük meg ezt? Valóban nagyon egyszerű. Péter apostol ezt magyarázza az ApCsel 2:38-ban. „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”

Mindannyiunknak el kell döntenünk: megbánjuk és elfordulunk a bűntől és hiszünk Jézus Krisztusban? Vagy folytatjuk a saját utat, elválasztva Istentől?

Jézus maga beszélt arról a döntésről, amelyet meg kell hoznunk.

Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. Máté 7:13-14

Melyik utat választod ma? Amikor Jézust követjük, akkor nekünk szól az ígéret, hogy a Szentlélek lesz segítőnk és Jézus Krisztus bennünk fog élni.

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Galata 2:20

Imádkozzunk! Kedves Mennyei Atyánk, köszönjük a szeretetedet. Köszönjük, hogy elküldted a fiad, Jézust a földre. És megköszönjük a munkát, amelyet Jézus életének, halálának és feltámadásának köszönhetően végzett értünk. Ma ezt ünnepeljük. Imádkozunk, hogy segíts nekünk követni téged minden nap, a jó és a nehéz időkben. Imádkozunk, hogy segítsd azoknak, akik még nem döntöttek úgy, hogy követnek téged, és hogy ma, itt és most hozzanak döntést. Nagyon sajnáljuk és megbánjuk a bűneinket. Urunkként és megváltónkként fogadunk el téged. Szeretnénk változni, a Szent Lélek segítségével. Jézus nevében imádkozunk. Ámen

A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester! Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. János 20,1-18.

Úr Jézus Krisztus – Aki ezen a napon legyőzted a halált és feltámadtál a halottak közül, Aki örökkön örökké élsz – segíts nekünk, hogy soha ne felejtsük el azt, hogy a te Feltámadt Jelenléted örökre velünk van.
Segíts emlékeznünk arra,
– hogy te velünk vagy minden zűrös időszakban, és vezetsz, irányítasz minket;
–  hogy te velünk vagy minden szomorúságban, és vigasztalsz, gyámolítasz minket;
–  hogy te velünk vagy minden kísértésben, és erősítesz, biztatást nyújtasz;
–  hogy te velünk vagy minden magányunkban, és felvidítasz, barátságodat kínálod;
–  hogy te velünk vagy még halálunkban is, hogy átvigyél bennünket dicsőséges jelenlétedbe.
Biztosak vagyunk abban, hogy sem időben sem pedig az örökkévalóságban nincs semmi, ami tőled elválasztana;
A Te jelenlétedben bátran találkozunk az élettel és a halálra nem tekintünk félelemmel. Számunkra Te változtatod a sötétséget világossággá. Szeretnénk ebben az új életben járni a házastársunkkal, gyermekeinkkel, szomszédainkkal, felebarátainkkal és munkatársainkkal.
Uram, a te kegyelmedért halld az imánkat. Krisztus Urunk feltámadt és ma is él! (Dan Sheffield)

, , , , , ,

Hozzászólás

A Teremtő és az ember kapcsolata (napi áhítatok)

Virágvasárnaptól Húsvétig veszik sorba lelkészeink Jézus életének eseményeit:

Larry a békességről beszélt:

“Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Róma 5,1.

Pál apostol itt beszél az Istennel való kapcsolatunkról. “megigazulván” szó itt azt jelzi, hogy egy megszakadt kapcsolat helyre lett állítva. De melyik kapcsolatunk szakadt meg? A kapcsolatunk Istennel megtört, a bűn miatt. A történelem során az emberek megpróbálták helyreállítani ezt a megszakadt kapcsolatot. Az Ószövetségben áldozatokat hoztak a templomban. Az Újszövetségben farizeusok próbáltak szigorúan engedelmeskedni a törvénynek (és másokat ítéltek meg, ha nem sikerült nekik). Manapság az emberek megpróbálnak jó cselekedeteket tenni, vagy legalábbis nem ártani másoknak. De ezen dolgok egyike sem elég ahhoz, hogy véglegesen helyreállítsuk az Istennel való kapcsolatunkat. De ha ez igaz, akkor hogyan lehetünk megigazulva? Pál azt mondta, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ez az “békesség Istennel” jelentése. Ma a legfontosabb kérdés az, hogy van-e békességed Istennel?

A Róma 10,9-10 azt mondja, hogy:

“Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”

Csak miután „békességed van Istennel”, akkor tapasztalhatod meg „Isten békéjét”. Mi az Isten békessége? Pál segít nekünk ezt megérteni minden levelében, de különösen a filippieknek címzett levelében.

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Filippi 4,4-7.

Isten békessége akkor jön hozzánk, amikor imádsággal és hálaadással mindenben hozzá járulunk. Ennek eredménye az, hogy képesek leszünk örülni, függetlenül a körülményektől. Szelídek leszünk. Nyugodtak leszünk és nem fogunk aggódni. Megtapasztaljuk Isten békességét, olyan békét, amelyet a világ nem ért meg, és amelyet nem tudunk megmagyarázni. De ez a béke uralkodik a szívünkben és a fejünkben.

Hála Istennek! Az imádság a kulcs, hogy Isten békességét megtapasztalhatjuk. És békesség Istennel a hatékony ima kulcsa.

Péter a Zsidókhoz írt levél 11,24-27 alapján adta át üzenetét:

Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.

Mindenkinek olyan bölcs döntéseket kívánok, amit Mózes is meghozott Isten mellett! Kitartást és erőt kívánunk erre az időszakra, továbbá békességet és egészséget!

Zsuzsi az alábbi Ige alapján tartotta áhítatát:

Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket! Máté 11,28.

Ez a hét a szent hét, a nagyböjt utolsó hete. Tegnap ünnepeltük a virágvasárnapot és a következő vasárnap már húsvét lesz. Történelmileg, mi történt a virágvasárnap és a húsvét között? Sok dolog történt, amely teljesítette az ószövetségi próféciákat a Messiásról, és végül megváltoztatta a világot. Ma a virágvasárnapról beszélünk. Olvassuk a Máté 21:1-11-et:

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján. A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban. Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Ki ez? A sokaság ezt mondta: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek… Filippi 2,14-16.

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. 1Péter 2,11-17.

Zsuzsa a Teremtő és az ember kapcsolátáról beszél:

A szent hét alatt sok minden történt. Vasárnap volt a diadalmas belépés Jeruzsálembe. Hétfőn Jézus megtisztította a templomot, és sok embert meggyógyított. Kedden sokat tanított példázatokon keresztül, mind Jeruzsálemben, mind az Olajfák hegyén. Jézus ezen a napon válaszolt erre a kérdésre: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?”; Jézus válasza a Máté 21:37-40-ben található:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Megint ez a szó – szeretet. Ez a legfontosabb dolog, amelyről Jézus beszélt. Emiatt jött a földre. A szent hét csütörtökén Jézus összegyűjtötte a tanítványait egy utolsó vacsorára. (Bár csak ő tudta, hogy ez volt az utolsó.) Ezalatt az idő alatt Jézus megosztotta a kenyeret és a bort tanítványaival, elindítva azt a szokást, amit ma az Úrvacsoraként vagy Szent közösségként ismertünk. János evangéliumában az is rögzítve van, hogy az utolsó vacsora alatt Jézus megmosta a tanítványainak lábát, példát mutatva mások szolgálatában. Péter ellenállt ennek, de Jézus ragaszkodott hozzá. Jézus azt mondta nekik:

„Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” János 13:12-15.

Ezt hívják „szolgavezetésnek.” Az mit jelent? A szolgavezető olyan személy, akinek a legfontosabb dolog a mások jóléte. És miért kellene ez? A szeretet miatt. Jézus nagyon egyértelművé tette a kapcsolatot a szolga vezető példája és mások iránti szeretet között. A János 13: 34-35- ben azt mondta Jézus:

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

El tudom képzelni, hogy a tanítványok azt gondolják: „Nagyszerű, Jézus! Inspiráló! De hogyan használhatjuk ezt valaha?” Még akkor sem tudták, mennyire megváltozik a világuk néhány rövid óra alatt, és mennyire kellene emlékezniük és alkalmazniuk mindazt, amit Jézus tanított nekik.

Talán azt hitték, hogy Jézus mindig velük lesz, és mindig elmondja nekik, mit kell tenni. De nem ez történt. Ehelyett aznap este Jézus a Gecsemáné kertjében szenvedett, Júdás elárulta Jézust, Jézust letartóztatták, a tanítványai szétszóródtak és Péter háromszor tagadta meg Jézust. Minden szétesett. És a legrosszabb még hátra volt. Mindannyian tudjuk, mi történt másnap – a kihallgatások, az ítélet, a keresztre feszítés, a halál és a kétségbeesés. És persze, ez nem volt a történet vége. Erről bővebben vasárnap beszélünk majd. Időbe telt, de végül a tanítványok megértették, mit tanított nekik Jézus és miért. Ez megváltoztatta az életüket. Megváltoztatta az életem. És ez megváltoztathatja a te életedet is. János apostol ezt egyértelműen kijelenti az 1 János 4: 9-12-ben.

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.

Jézus megmutatja nekünk, mi az igazi szeretet – szeretet Isten iránt és szeretet egymás iránt. Kövessük Jézus példáját!

Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, amint ülnek vala: És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté. És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. János 2,13,17.

Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm! Zsoltárok 30,6.

, , , , , ,

Hozzászólás

Nem vagy egyedül! (napi áhítatok)

Kedves (Köz-hely) Barátaink! Lelkészeinktól továbbra is minden nap hallhattok áhítatot, bátorító üzenetet. Ha imakérésetek van, a bejegyzéseknél vagy telefonon, e-mailben jelezzétek! A viszontlátás, a személyes találkozás még várat magára, addig is tápláljátok magatokat szellemileg ezekkel a kis üzenetekkel, olvasssátok sokat a Bibliát és imádkozzatok!

Péter ebben az üzenetében a kitartó imádkozókról, közbenjárókról beszélt:

“Jábes pedig testvéreinél tiszteletreméltóbb vala, és azért nevezé őt az ő anyja Jábesnek, mondván: Mivelhogy fájdalommal szülém őt. És Jábes az Izráel Istenét hívá segítségül, mondván: Ha engem megáldanál és az én határomat megszélesítenéd, és a te kezed én velem lenne, és engem minden veszedelemtől megoltalmaznál, hogy bút ne lássak! És megadá Isten néki, amit kért vala.” 1Krónika 4,9-10

Zsuzsi az élő hitről beszélt.

“Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Jakab 2,14-19

Larry a nehéz időkben is jelen lévő szeretetről beszélt.

“Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” Kolossé 3:12-17

Péter egy teljes gyógyulásról beszélt a Lukács 17,11-19 versek alapján:

“És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által. És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence pedig hol van? Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.”

Zsuzsi itt a lélek gyümölcseiről beszélt a Lukács 13,6-9 alapján:

“És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

 

, , , , ,

Hozzászólás

Mindig fordulj Istenhez! (napi áhítatok)

Továbbra is otthon maradásra buzdítanak minket, mi pedig mindenkit arra buzdítunk, hogy az otthon töltött időt töltsétek azzal, hogy Istenhez fordultok.

Minden nap egy rövid áhítatot hallhattok tőlünk a Közhelybarátok Facebook csoportban, de itt is visszanézhetitek az elhangzottakat. Imádsággal, Bibliaolvasással tudjuk fenntartani lelkünk egészségét. Isten igéje által életünkre kapunk útmutatást, felbuzdul a szívünk, erőt és bátorságot meríthetünk belőle minden napra, különösen míg vissza nem rendeződünk a régi kerékvágásba. Tápláljátok magatokat szellemileg ezekkel a kis üzenetekkel, olvasssátok sokat a Bibliát és imádkozzatok egymásért, az országért, a világért! Kitartást és erőt kívánunk erre az időszakra, továbbá békességet és egészséget!

, , , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: