2016. április havi archívum

Bibliai hithősök

Az elmúlt hetekben a bibliai hithősök életét vizsgáltuk meg. 13 tanítás hangzott el, 12 bibliai szereplő életét vettük górcső alá.

job19_25

Larry Jónás jellemét mutatta be, valamint két részben tanított Mózesről. Ezsdrásról Kolláth András, Rúthról és Józsuéról Kóber Ildikó tanított. Gerry McNamara Dávid jelleméről beszélt. McNamara Zsuzsi először tanított a Közhelyben, ő Jóbot mutatta be. Péter Nehémiás és Gedeon életét vázolta fel. Sámsonról és Noéról Norbi tanítását hallhattuk. Vendégünk volt John Fraser, aki Habakuk prófétáról tanított. (A hithősök neveire kattintva a tanítások visszanézhetők.)

A szövegdobozban Ildikó összefoglalója olvasható a 13 héten át tartó sorozatról:

Kik azok a hithősök? Nem rendkívüli emberek, hanem olyanok, mint mi vagyunk. Igazi hús-vér emberek, indulatosak vagy félénkek, győzedelmeskednek és elbuknak, vitáznak és hitetlenkednek – éppúgy, mint mi. Mi is lehetünk hithősök, de ehhez meg kell tennünk bizonyos lépéseket. Az Úr csak akkor tud formálni minket, ha mozgásban vagyunk. Ha elindulunk. Ha kilépünk a komfortzónánkból. Ahogy megtette Mózes, Noé, Gedeon, Józsué, Dávid, Nehemiás, Ruth. Ettől lettek követendő példák számunkra. Hitben kiléptek, engedelmesen követték az Úr hívását, és formálódtak az Ő kezei által.

Különböző karakterek voltak, ahogy mi is mindannyian mások vagyunk.

Néhányan egész életükben, illetve életüknek abban a szakaszában, amelyet mi ismerünk, ugyanazzal az erős, következetes, hajlíthatatlan jellemmel rendelkeztek.

Jób,aki „feddhetetlen, becsületes, félte az Istent, kerülte a rosszat”, ugyanazt a feltétel nélküli hűséget mutatta életének minden megpróbáltatása közepette is. Nem ingott meg, bízott az Úrban, aki aztán „még jobban megáldotta őt”. Tudunk mi így reagálni a minket ért megpróbáltatásokra? Tudunk mindvégig hűségesek maradni Teremtő Istenünkhöz?

Józsué is következetesen követi az Urat, mindig helyesen cselekszik, megteszi azt a bizonyos első lépést, kiirtja a bűnt a nép életéből, nem áldoz más isteneknek, követendő példát mutat: „Én és házam népe az Urat szolgálom”.

Az „istenfélő” Nehémiás, az „Isten törvényében jártas” Ezsdrásmindvégig élen jártak a bűnök beismerésében, az Isten előtti leborulásban, a bátor, következetes tettekben, és Isten megáldotta életüket és szolgálatukat.

Rúth életének minden területén, a családban és a munkában egyaránt ugyanazt képviseli: követi az Urat akkor is, amikor nem látja a jövőt, nem várja tétlenül Isten áldásait, megteszi a maga részét, és az Úr bőségesen megáldja. Bár Isten útjait nem követő nép, a moábiták gyermeke, mégis az ő családjába születik majd bele a Megváltó, Jézus Krisztus. Isten nem személyválogató! Isten mindenkit egyaránt ugyanazzal a szeretettel vár a családjába!

Aztán a hitnek vannak olyan hősei, akik bizony nagy átalakuláson mennek át a Fazekas kezei között.

Mózes, aki „nehéz ajkú és nehéz nyelvű”, hirtelen haragú, évtizedekkel később a zsidó nép higgadt és bölcs vezérévé válik, aki még Teremtő Istenével is vitába száll, csak hogy megmentse folyton panaszkodó, morgolódó, állandóan bűnbe eső népét.

Gedeon, aki nem éppen bátorságáról ismert, aki hitetlenkedve fogadja az Úr újabb és újabb bizonyítékait saját kiválasztott voltára, valóban azzá az „erős vitéz”-zé vált, aki sorra legyőzte ellenségeit. Jellemfejlődésének nagyszerűségére csak későbbi bálványimádása vet árnyékot, de ez is azt mutatja, mennyire esendőek vagyunk, ha elhagyjuk az utat, amit az Úr kijelölt számunkra. Csak Vele, csak Általa léphetünk előre!

Habakuk kérdőre vonja Istent, „miért hallgatsz?”, látva a rengeteg szenvedést, szörnyűséget a világban. És Isten válaszából megérti, hogy „az Úr az én szabadítóm, örvendezek szabadító Istenem előtt.

Ha van elég hitünk, nem félünk a nehéz kérdésektől. Várunk Isten válaszára, nem csüggedünk, ha nem jön válasz azonnal, és eljutunk az örömteli alávetettség érzéséig.

A hithősök történetében azt is láthatjuk, hogy nem elég megkapni Isten ingyen ajándékait. Azokkal helyesen kell élni. Sámsont megáldotta az Úr, elhívta, Istennek szentelt (nazireus) gyermek volt már anyja méhében. De nem lett úrrá emberi szenvedélyén, amely végül bukását és halálát okozta. Döntéseinkért felelősséggel tartozunk, szabad akaratunk az életet vagy a halált jelentheti számunkra. Isten hiába hív el, hiába választ ki, ha nem tudjuk követni az ő útjait.

Noé története is tanulságos. „Igaz, feddhetetlen, Istennel járt”, követte Isten parancsát, bár nem értette. Az ő engedelmessége hozta meg a szövetségkötés szivárványát az égre. De a vész elmúltával meglanyhult a hite, lerészegedett, meztelenre vetkőzött, aminek aztán messze ható következményei lettek. Talán könnyebb az Úr útját járni, amikor sok nehézség van az életünkben. Rábízzuk magunkat, követjük parancsolatait. De amint rendeződik az életünk, hamar elfelejtjük, milyen utat kell járnunk. Ebben sokan hasonlítunk Noéra.

Dávid élete az igazi nagy lecke számunkra. „Isten szíve szerint való ember”, aki példát mutat az irgalomból, ahogy Mephibósetet meghívja királyi asztalához. Ugyanez a Dávid gátlástalanul elszereti Uriás feleségét, aztán megöleti az útjában álló férfit.

Nem ilyen kettősség jellemzi a mi életünket is? Tudunk szeretetteljesek lenni, de szívünkbe ott lakozik a gonoszság is.

Amit azonban Dávidtól tanulhatunk, az a töredelmes bűnbánat. Ahogy teljes szívével megbánja, amit tett. Ahogy leborul Isten előtt, és kéri bocsánatát. Nekünk ebben kell őt követni.

Ez az, amit megtanulhatunk tőle.

Reklámok

1 hozzászólás

Bibliai jellemek a fazekas kezeiben – 5. rész

A bibliai hithősök életének megismerésének utolsó részéhez érkeztünk. Ezúttal Habakuk és Jónás jellemét ismerhetjük meg.

John Fraser Habakuk prófétáról tanított. Habakuk a kispróféták egyike az Ószövetségben. A könyv három részének első két részében egy párbeszédet figyelhetünk meg, amely Isten és a próféta közt jön létre. A könyv fontos szerepet játszik a keresztyénségben, mivel az Újszövetség többször is utal Habakkuk könyvére, főleg a 2. rész 4b verse: “az igaz ember a hite által él”. Pál apostolnak egyik kedvenc gondolata, mivel három levelében is felhasználja ezt: Róm. 1:17, Gal. 3:11 és Zsid. 10:38-ban is.

Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Habakuk 3,19

Larry pedig Jónás jellemét mutatta be. Jónás könyve egyike a Biblia prófétai könyveinek, központi alakja mind a zsidó, mind a keresztény kánonban a kispróféták közé tartozik. Az egyik leginkább ismert bibliai történet,az Isten elhívása elől menekülő, majd saját igaza érdekében még Istennel is perlekedő próféta története. Az egyetlen prófétai könyv, melyben nem a próféciák állnak a középpontban, hanem a próféta magatartása. Rámutat arra, hogy Isten az egész világ Ura, és az Izráelen kívüli népek sorsa és élete sem közömbös előtte.

Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; de én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, amit fogadtam. Az Úré a szabadítás. Jónás 2,9-10

Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: