Posts Tagged szentség

Tisztán tartott szív

Az utóbbi két istentiszteleten Jan és Péter tanított. Jan témája a szív tisztán tartása volt. A magvető példázatában mutatta meg, hogy szívünk olyan, mint egy veteményeskert. Tőlünk függ az, hogy milyen a talaja és hogyan növekszik benne Isten Igéje. Szívünk megvédése a mi feladatunk.

Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet! (Példabeszédek, 4,23)

Hogyan tarthatjuk egészségesen a szívünket, és mit tehetünk azért, hogy jó termőtalaj legyen? Például úgy, hogy nem engedünk be oda minden szennyet testünk lámpásán, a szemünkön keresztül. Jan elmesélte, hogy náluk a családban hoztak egy szabályt arról, hogy este kilenc-tíz után nem szörföznek a tévécsatornák között. Már ezzel az apró döntéssel is rengeteg káros hatást kizártak. Bizonyos tévéműsorokat eleve nem néznek meg, mert még másnapra is elvonnák a gondolataikat Istenről. Szívünk tartalmát nem titkolhatjuk el, kiömlik belőlünk és elárulja, miről szól az életünk. Ha tele vagyunk hiábavalóságokkal, hogyan visszük el Krisztus jó illatát hétköznapjainkba, az emberek közé?

Jan és Péter tanítanak


Péter az inthetőségről tanított. Manapság keveset beszélnek az intés és az inthetőség fontosságáról, még kevesebbet fordul elő a gyakorlatban. Sok hívő sértésnek veszi, ha valaki rájuk szól és szembesíti őket saját engedetlenségükkel. Előbb akarják elhagyni a gyülekezetet, mint a bűnt. Olyan közösséget keresnek, ahol még nem ismerik őket eléggé, így folytathatják ott, ahol abbahagyták. A nagyobb gyülekezetekben jobban el lehet vegyülni, nincs ellenőrzés, nincs számonkérhetőség, nincs tanácsadó. Ebből adódóan közösség sincs igazán. Az intés segít, hogy a keskeny úton maradjunk, de csak közösségben és bizalomban működik.

Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által. (Zsidó 3,12-13)

Jerry és Ákos figyelnek

A Szentírás azt mondja, hogy a megtartatás a tanácsosok sokasága által van, és aki gyűlöli az intést, az bolond (Példabeszédek 10,12; 27,26). Ha intenek minket, akkor törődnek velünk. A hit hősei mindig örömmel fogadták az intést. Isten azokat inti, feddi, dorgálja, akiket szeret. Dávidot a 23. zsoltárban éppen a jó pásztor vesszeje és botja vigasztalta, holott azok a fenyítés eszközei. Ebből tudta, hogy az Úr jó irányba vezeti, mert ezek nélkül soha sem találta volna meg a nyugtot adó füves legelőket és a szomjat oltó csendes vizeket. Az apa is azért fenyíti meg fiát, mert szereti. Bár az intés kellemetlen, mégis hálásak vagyunk érte, mert így jutunk el az igazságra. Ha tudjuk, milyen hasznos nekünk a dorgálás, jó hozzáállással fogadjuk, nem pedig sértődéssel.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban (Zsoltárok 141,5).

Az intést persze segítőkész szeretettel kell gyakorolni, de az igazság kimondásában nem szabad megalkudni! Pál Apostol egyik legkeményebb hangvételű levelében ezt kérdezte a megdorgált gyülekezettől: Most pedig ellenségetek lettem, mert megmondtam nektek az igazat? (Gal 4,16)

Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. (1Korintus 4,14)

További tanulmányozásra íme néhány intésről szóló ige: 1Kor 4,14; 5,2; 2Korintus 2,5-7; Galata 6,1; Kol 3,16; 1Thess 5,14; 2Thess 3,6; 3,14-15; 1 Tim 5,20; 4,13; 2Tim 3,16; Titus 1,9; 1,13; 2,6; Zsid 10,25; 13,17.

, , , , ,

1 hozzászólás

A szentek bizony élnek!

A mai istentiszteleten végre nem kellett egyedül zenélnem, mert hazajött Jerry és Jan. Velük ezerszer könnyebb dicsőíteni, ilyenkor “játék a zene”! Jobban oda tudok figyelni, a gyülekezet is felszabadultabban énekel. Dennis és Gwen Jackson is velünk volt, jó volt őket újra körünkben látni. Ákos volt a moderátor, én pedig a szentség fontosságáról tanítottam. A téma szó szerint életbe vágó. Alul olvasható a kivonat.


Vissza a szentség útjára

Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (Péter 1,14-16)

Csak úgy lehetünk a föld sói, ha nem a korszellemhez idomulunk, hanem Krisztushoz. Különben semmi nem marad ami a hívőt a hitetlentől megkülönböztetné. Magunkat becsaphatjuk, de az embereket nem. A világ a hívő élet bizonyítékait keresi és figyeli bennünk: gyümölcsöket, amik meghatározzák a fa természetét. Ha visszaemlékezünk saját megtérésünkre, vajon nem a hívőkben látott különbözőségek ragadtak meg először minket? Valami, ami nem volt meg bennünk, de bennük igen. Valami, amiért bátran kiálltak, vállalva a konfliktusokat és valami más, amiről inkább lemondtak, mert jobb, nem földi dologra vártak (Zsidó 11,15-16).

Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. (1 Thessz 4,3-7)

Sok hívő elvesztette a mennyei látását, és úgy él ebben a világban, mintha az örökké tartana. Idejüket teljes egészében a világ hiábavaló dolgaira szánják, nem Isten keresésére. Belefolynak mindenféle bűnös tevékenységbe, és a korszellem szerint járó emberek tetszését keresik. Pedig ha a világ tetszését keressük, akkor a világ fejedelmének próbálunk megfelelni. Nem szolgálhatunk azonban két úrnak (Máté 6,24). Ha a világ szerint járunk, részesülni fogunk annak ítéletében is. Aki viszont Krisztusban akar maradni, annak úgy kell járnia, amint Ő járt (1János 2,6), az odafent való dolgokkal törődve a földiek helyett (Kolossé 3,2-17), és a láthatatlanokra nézve a láthatók helyett (2Korintus 4,18). Ha nem ezt tesszük, nincs igazi reménységünk és minden embernél nyomorultabbak vagyunk (1Korintus 15,19).

Nyilván a világban kell élnünk és meg kell állnunk benne a helyünket, de az életünkbe nem szabad beengednünk a világot, ahogy a hajónkba sem a vizet, különben elsüllyedünk. Tele vagyunk olyan mindennapos tevékenységekkel, amiket a Szentírás egyértelműen bűnnek és hiábavalóságnak nevez. Horoszkópot olvasunk, ezoterikus-, agresszív-, és szexuális témájú filmeket nézünk, amikhez illegálisan jutottunk hozzá. Ezek után csodálkozunk, ha tele vagyunk vággyal és kísértésekkel. Hírességeket imádunk és életüket tanulmányozzuk; nagyobb igyekezettel, mint Jézus életét. Hazudozunk, neheztelünk, panaszkodunk, pletykálkodunk, bosszút állunk, csúnyán beszélünk. Csalunk az adóval, a számlákkal és a kedvezményekkel. Bliccelünk a buszon, gátlástalanul hazaviszünk sok dolgot a munkahelyünkről. Kivesszük részünket a durva, istentelen beszélgetésekből és viccekből. Rendre kihagyjuk a jó alkalmakat és lehetőségeket, amikor bizonyságot tehetnénk Krisztusról. Pedig a fönt felsorolt helyzetek mindegyike ilyen. Ha ezekben a szituációkban Istennek engedelmeskednénk és nemet mondanánk a bűnre, azonnal kiderülne, hogy keresztények vagyunk, és máris lehetne bizonyságot tenni!

A Szent Szellem a szentség szelleme, ha szentségtelen dolgokat teszünk, akkor elűzzük. Itt az ideje, hogy visszatérjen az egyházba és újra nagy dolgok történjenek. Ehhez azonban vissza kell lépnünk a szentség útjára és fel kell számolnunk életünkben a bűnt. Ehhez áldozatokat kell hoznunk.

Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket. (2Korintus 6,17-18 és 7,1)

A megszentelődés folyamata egy egész életre szól, napról napra meg kell tisztítanunk magunkat. Lehetetlen minden törvényt betartani, mégis, ha szeretjük a felebarátunkat, már meg is tettük!

Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra. (Róma 13,8-14)

Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat! (Zsidó 12,14)

Ha ez a törekvés megvan bennünk, már jó úton járunk. Pál leírta, hogy törekvésünkben hogyan lehetünk már most tökéletesek!

Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk. (Filippi 3,13-16)

Ebből is látszik, hogy Isten megint csak a szívünkben levő szándékot nézi, és támogatja azt, átsegítve minket a nehézségeken. A szentség nem egy misztikus, megfoghatatlan dolog. Lehetünk szentek itt és most! Lehetünk szentek egyszerű emberként, bármilyen romlott is a minket körülvevő világ. Ha hiszünk Jézus Krisztusban, Ővele erősebbek vagyunk, mint a világ kísértései. A bennünk levő reménység is arra ösztönöz bennünket, hogy megtisztuljunk, mert Ő, akit visszavárunk: szent és tiszta.

Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. (1János 3,3)

, , , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: