Beth Nimmo – Darrel Scott: Rachel könnyei

Beth Nimmo-Darrel Scott – Rachel könnyei, Harmat Kiadó, Budapest, 2006.

Hány meg hány akciófilmben láthatunk olyan jelenetet, ahol a rosszfiú a hajánál fogva megragadja az ártatlan áldozatát, vonszolja magával mindenféle ésszerű ok nélkül… Ha a hírekben hallunk olyan szörnyűségről, mint sok áldozatot követelő iskolai lövöldözés – talán elsőre el sem hisszük, fel sem fogjuk, hiszen ilyen nem történhet meg, csak a filmekben! Tudnunk kell: megtörténhet bárhol, bárkivel. 1999. április 20-án 12 diák fejéhez fegyvert szegeztek, pusztán azért, mert kereszténynek vallották magukat…

A megbocsátás nem egy egyszeri akarati döntést jelent számomra, hanem még egy évvel Rachel halála után is inkább folyamatos és ismétlődő elhatározást. Újra meg újra a megbocsátás mellett döntök, még akkor is, amikor az akaratom tiltakozik ez ellen. Újra meg újra úgy kell döntenem, hogy leteszem a fájdalmamat, mert abban bízom, hogy Isten valami szépet fog létrehozni belőle. (Beth Nimmo)

Világszerte több mázsányi napilapot és magazint, hónapokra elegendő televízió- és rádióadást töltöttek meg az 1999. április 20-i események részletei. Két diák, Eric Harris (18) és Dylan Klebold (17) belép egy littleton-i középiskolába. 46 perces lövöldözés során tizenkét diákot és egy tanárt megölnek, huszonhárom társukat megsebesítik, végül főbe lövik magukat. Saját készítésű bombáik fel sem robbannak, melyek segítségével eredetileg közel 250 ember megölésére készültek. A tragédia kapcsán filmek is készültek, 2003-ban Cannesban, a legjobb dokumentumfilmért járó díjat Michael Moore “Kóla, puska, sült krumpli” című dokumentumfilmje kapta, az Arany Pálmát és a rendezői díjat pedig Gus Van Sant “Elefánt”-ja. Mindkét film kiindulópontja az 1999-es littleton-i középiskolai vérengzés volt. Moore a téma kapcsán az amerikai fegyverkultúrát mutatja be, Van Sant filmje a tettesek és áldozatok vérengzés előtti utolsó perceit próbálja rekonstruálni.

A Rachel könnyei című könyvben az egyik áldozat, Rachel Joy Scott szülei idézik fel lányuk történetét, gazdagon illusztrálva Rachel naplórészleteivel, verseivel, rajzaival és leveleivel. Rachel átlagos kamaszlány volt, abban azonban különleges, hogy tiszta szívvel és megalkuvás nélkül törekedett arra, hogy megélje hitét a mindennapokban. Ez a fiatal lány életkorát meghazudtoló lelki bölcsességről tett bizonyságot. Istenhez és barátaihoz írt levelei, versei, énekei, történetei és imádságai mind-mind különösen mély lelki életéről tanúskodnak. E könyv egyik legfőbb célja éppen e mélyenszántó gondolatok közkinccsé tétele.

Szülei – miután a rendőrségtől visszakapták lányuk holmiját – rábukkantak golyóütötte naplójára, melyből kiderült, hogy Rachel mélyebb lelki életet élt, mint gondolták. Tisztában volt saját bűneivel és kudarcaival. Igyekezett különféle, kreatív módokon kifejezni Isten iránti szeretetét: verseket, dalszövegeket írt, próbálkozott a rajzolással, tagja volt az iskolai színjátszó körnek, járt bibliatanulmányozó csoportba, gyülekezetbe, munkája is volt. Mint minden kamasz, ő is próbálgatta szabadsága határait, voltak küzdelmei, belső konfliktusai. Megvoltak a maga hibái és gyenge pontjai, és soha nem próbált tökéletesnek látszani. Élete utolsó éveiben akkor sem tett negatív megjegyzést senkire, amikor hitének vállalása miatt legközelebbi barátai közül többen ellene fordultak. Szülei szerint nem élt Rachelben félelem, mindig hálát érzett Isten iránt.

Atyám, tárd ki karod,
Ragadd meg életem.
Nyisd fel szemem
Hadd lássam fényedet.
Tölts be
Kiapadhatatlan szereteteddel
Készíts nekem helyet
Ott fenn a mennyekben.

– Rachel Joy Scott egyik dala, amellyel bátorítani akarta az embereket hitükben.

Rachelnek profetikus meglátásai, megérzései voltak életével, valamint a drámai eseményekkel kapcsolatban. Naplójában több helyen is megemlíti, hogy biztos benne, hogy fiatalon fog meghalni. 11 hónappal a halála előtt arról írt, hogy ez lesz élete utolsó éve. Egy korábbi naplóbejegyzésében a „tragédia folyosóinak” nevezte iskolája, az amerikai Columbine Gimnázium folyosóit.

A Rachel könnyei egy olyan könyv, amelyben a szerzők – Rachel szülei – olyan kérdésekre keresik a választ, hogy mit jelent az élet Teremtőjével élni, hogyan nyilvánulhat meg a kegyelem és a szeretet a nevelésben, mi ad reménységet ebben a kizökkent világban, hogyan lehet megbocsátani a megbocsáthatatlant?

Bruce Potter lelkész az alábbi felhívást intézte a fiatalokhoz Rachel temetésén: Fiatalok, figyeljetek szavaimra! Felhívásom mindnyájatokhoz szól! Ne keseredjetek el, ne engedjétek, hogy a történtek megkeserítsenek titeket! Rachel egy fáklyát tartott a kezében: az igazság, az együttérzés, a szeretet fáklyáját. Jézus Krisztus örömhírének fáklyáját hordozta, s még halála órájában sem szégyellte őt. Minden egyes fiatalhoz szól a felhívás. A fáklya kihullott Rachel kezéből. Ki hajol le érte? Ki fogja továbbhordozni? Rachel halála óta családja számos programot indított útjára, melyek a fáklya hordozását hivatottak szolgálni. A programokról az alábbi weboldalakon található információ:

http://www.rachelschallenge.com
http://www.columbineredemption.com
http://www.racheljoyscott.com

Reklámok
  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: