Sz. Kiss Mária: Küzdeni a kapcsolatokért

Pálhegyi Ferenccel beszélget Sz. Kiss Mária

A könyvet a Harmat Kiadó adta ki; a kép jobb oldalán a házastársak imája olvasható

A könyv elolvasásának napján egy újságárus bódé mellett mentem el. A címlapokat olvasgatva ilyen döbbenetes szalagcímek vicsorogtak rám: „Elváltak, mert unalmassá vált a házasságuk.”, vagy „Soha nem bocsátok meg a feleségemnek.”, vagy „Két hét ismeretség után házasság, három hónap után válás”, vagy „Elhagyta a családját egy fiatal nő miatt”. Szívszorító érzés, hogy mennyire értéktelenné váltak a kapcsolatok, mennyire súlytalanná lettek a fogalmak, mennyire kikopott a világból a másik megbecsülése, tisztelete. Éppen ezért csodálatos élmény Sz. Kiss Mária interjúkötetében egy olyan házasságról olvasni, amely kiállta az idő próbáját. Ma, amikor a házasság intézménye nem népszerű, jó egy kis békés, nyugodt szigetre kerülni. Jó lenne, ha tudná és érezné mindenki, hogy a holtomiglan-holtodiglan nem csupán egy fellángolásnyi fogadalom.

Az emberiség legnagyobb problémája abból adódik, hogy kiesett eredeti életközegéből. Úgy él, mint hal a szatyorban. A szatyorban persze vergődik, és lehet erre azt mondani, hogy micsoda vitalitás van benne, de az egy haláltusa. Így látom az emberek életét… Az a legnagyobb jó tehát, amit tehetünk, hogy az embereket hozzásegítjük ahhoz, hogy visszataláljanak Istenhez. (7. oldal)

Öröm olyan könyvet a kezünkbe venni, amelyből egy nyugodt beszélgetés hangulata árad, amely nem akar semmit ránk erőltetni, csak mesélni. Jó érzés egy jó példát magunk előtt látni. Még azt is jó olvasni, hogy a házasságban vannak nehézségek is. Nem mesét kapunk, hanem egy jó példát, melyen keresztül tudomásunkra jut – ha eddig nem történt ilyen – , hogy minden kapcsolatért dolgozni kell, és ez a házasságra is vonatkozik.

Az egész emberiség olyan lett, mint egy demens idős ember. Elfelejt dolgokat, elfelejti, hogy milyen nap van, mit reggelizett, sőt azt is, hogy reggelizett-e egyáltalán. Az ilyen mentális kórképpel pedig pszichiátriai tünetek járnak együtt, megjelennek a téves eszmék. (45. oldal)

Az interjúkötetben megismerhetjük Pálhegyi Ferenc életét a gyermekkorától napjainkig. Elmeséli, miért lett pszichológus, miért éppen házassággondozó, milyen örömök és bánatok érték a családjában. Számtalan könyv, előadás, házastársi lelkigondozói hétvége van a háta mögött. Mesél tudományos munkájáról, szolgálatáról, házasságáról, családjáról, sőt, a halálról való gondolatairól. Feri bácsi nem rejti véka alá sikereit, kudarcait, őszintén beszél küzdelmeiről. Úgy vélem, komoly alázatra és nagyságra vall, hogy elénk tárja bukásait is. A könyvet elolvasva kellemes, közvetlen, őszinte gondolatokból meríthetünk.

„Ha alázatosan, napról-napra átengedjük életünk két gyöngécske fonalát Isten erős kezébe, ő tartóssá és széppé szövi életutunkat.”

Örülök, hogy a kiemelkedő szolgálatot végző Feri bácsival is készült a sok-sok interjún túl egy olyan beszélgetéssorozat, ami megjelenhetett könyv formájában! Méltó az ő életéhez, szolgálatához. Nagyon értékes gondolatokkal gazdagodhat, aki elolvassa!

Az a fontos, hogy naponta küzdni kell a másikért, a kapcsolatért, a harmóniáért, és mindezt Isten vezetésével tehetjük meg folyamatosan. (60. oldal)

Valljuk be: nagy szükségünk van az ilyen önvallomásokra! Olvassuk, merítsünk erőt és küzdjünk mi is minden kapcsolatunkért!