Utam az iskolába

Eredeti cím: Sur le chemin de l’école

magyarul beszélő, francia-kínai-dél-afrikai dokumentumfilm, 75 perc, 2013

Rendező: Pascal Plisson

Főszereplők:
Jackson Saikong
Samuel J. Esther
Zahira Badi
Carlito Janez

Pascal Plisson nevelő hatású dokumentumfilmjében a kenyai Jackson, az indiai Samuel, az argentin Carlito, és a marokkói Zahira életébe pillanthatunk be. Ezek a gyerekek nem ismerik egymást, de egy dolog közös bennük: szívesen mennek iskolába. Minden történet egy utazást mutat be: gyalog, lóháton vagy kerekesszékkel és a néző elé tárja az adott kultúra egy darabkáját is, valamint a gyerekek körülményeit, nehézségeit, amelyektől nyugaton sokan elrettennének (pl. a marokkói férfiak megvető véleménye a lányok oktatásáról, vagy a potenciálisan veszélyes állatok jelenléte Afrikában).

Ezek a gyermekek a világ négy sarkában élnek, de ugyanaz a tudás iránti szomjúság van bennük. Megértették, hogy csak az oktatás teszi lehetővé számukra, hogy javítsák az életüket, és ezért minden nap egy nagy kockázatú utazást vállalnak vadregényes (sőt, gyakran veszélyes) tájakon keresztül, amely a tudáshoz vezet. Néhány peremvidéken élő gyermek kitartása áll előttünk, akik arra kényszerülnek, hogy sok-sok kilométert gyalog megtéve jussanak el az iskolába.

Pascal Plisson, a rendező, a film egyik helyszínén Jackson és Salome Saikonggal.

A 10 éves kenyai Jackson tizenöt kilométert tesz meg húgával a szavannán, a vadon élő állatok között átvágva. A 12 éves Zahira a marokkói Atlasz meredek hegyeiben él, és egy hosszú és fárasztó gyaloglással jut el a bentlakásos iskolához két barátjával. A 11 éves Samuel Indiában él, és minden nap négy kilométert kell megtennie az iskoláig. Ez nagy kihívás számára, mert nem tudja használni a lábait. Két testvére tolja a kerekesszékét az iskolába. A 11 éves Carlito lóháton szeli át Patagónia síkságát, több mint tizennyolc kilométert tesz meg húgával egy nyeregben, oda és vissza is, függetlenül az időjárástól.

Minden egyes történetet egymással párhuzamosan követtek. A nézőt felkérik arra, hogy fedezze fel az ősi életmódot, amelyet a vidéki táj és a modernizációtól való távoli fekvés jellemez. A filmkészítő megragadja azt a hihetetlen optimizmust, amely bemutatja ezeknek a gyermekeknek a lelkesedését, töretlen hitét, tökéletes meggyőződését céljuk sikeréről. Ez a gyönyörű dokumentumfilm bizonyítja, hogy a jó érzésekkel teli munka megvalósítható.

A dokumentumfilm számos filmfesztiválon szerepelt, a César-díjátadón elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját. A rendező-forgatókönyvíró azóta egy új, hasonló témájú dokumentumfilmet készített, címe “A nagy napom“.

A film megjelent DVD-n, s itt látható róla egy ajánló:

Hivatkozás:
– A film adatai az imdb.com oldalon