A hit érintése – a vérfolyásos asszony története

A Szentírásban olvashatunk olyan érintésekről, amik mindent megváltoztattak. Ilyen volt az, amikor Isten a saját kezével alkotta meg az embert és a maga szellemét lehelte bele az első férfi orrába. De érdemes felidézni azt is, amikor az Úr Jákób csípőjét érintette meg, hogy az ősatya előre tudjon lépni hitben (ha emlékeztek még a pár héttel ezelőtti tanításra). A mai történetben azonban megfordul a kocka, nem az Úr érinti meg az embert, hanem fordítva. De mit tanulhatunk ebből? Nézzük meg!

Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett; amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. Csel 19,12 29 Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából. Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat? Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges! Márk 5,25-34

Ez egy másik történetbe ékelt történet: a keretül szolgáló eseményt az adja, hogy Jézus a Galileai tó partján egy városba érkezik meg, ahol a köré sereglő tömegben a helyi zsinagóga vezetője, Jairus megkéri Jézust, hogy gyógyítsa meg a haldokló kislányát. Jézus a zsúfolt utcán elindul Jairus háza felé. Egy kétségbeesett asszony figyeli őt, először csak távolról. Majd bátorságot vesz és belopakodik a tömegbe.

Bátor hit és alázatosság, így közelített a szükségben lévő asszony a megváltóhoz.

Hogy megértsük a vérfolyásos asszony helyzetét, ismernünk kell valamelyest Mózes törvényeit, amely megkülönböztet egymástól tiszta és tisztátalan dolgokat. A Mindenható arra szólít fel, hogy szentek legyünk, ahogy Ő is szent (3Mózes 11,44). A cél a szentély és a nép megóvása volt az elsősorban erkölcsi, másodsorban fizikai értelemben vett tisztátalan dolgoktól. A bűn erkölcsileg tett tisztátalanná, de voltak olyan testi állapotok, mint a menstruáció és a szülés utáni első hét, ami tisztátalanná tette a nőt. De tisztátalannak számítottak a leprás betegek, a holttestek, és bizonyos állatok, mint a disznó, vagy az egér. Aki ezeket érintette, szintén tisztátalan lett. Olyan sok tisztátalan dolog van említve az Ószövetségben, hogy szinte lehetetlennek tűnik szentnek lenni. Jézus idejében a farizeusok sportot űztek abból, hogy kirekesszenek minden olyan külsőséget az életükből, ami szerintük tisztátalan. Ha egy tisztátalan személy – mondjuk egy leprás, vagy egy vérfolyásos – tartózkodott az utcán, akkor fel kellett emelnie a kezét és azt kiáltania, hogy „Tisztátalan!”, amikor valaki közeledett felé; nehogy a gyanútlan járókelőt is tisztátalanná tegye.

A történetünk vérfolyásos asszonya már 12 éve ki volt közösítve a betegsége miatt. Emberi erejéből már mindent megtett a gyógyulásáért és az orvosokra el is költötte az összes pénzét. A betegsége ennek ellenére csak súlyosbodott. Mit tehetne még, amit nem tett meg eddig? Jézus híre reményt keltett benne: csak egy érintésre lenne szüksége. De hogyan kérhetne meg egy sokak által tisztelt rabbit, hogy érintse meg őt, a tisztátalan nőt? Talán ő is hallotta Jairus szavait a tömegből: – A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon! (Márk 5,23) Csak egy kézrátétel kell a csodához. Jairus hitt ebben, de a vérfolyásos asszony hite ennél is tovább lépett: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok! (Márk 5,28)

Hadd kérdezzek valamit tőletek! A szolgálata alatt érintett-e meg Jézus leprást? Igen, olvashatjuk Lukács evangéliumában (5,12-15). És mi történt? Jézus lett tisztátalan vagy a leprás tisztult meg a betegségtől? Istennek hála az utóbbi. Nem Jézust kellett elkülöníteni, hanem a gyógyult ember jöhetett vissza a közösségbe. Jézus a halott koporsóját is megérintette, például a naini ifjúét, de nem a Mester vált tisztátalanná, hanem a halott támadt fel (Lukács 7,11-16). A királyok idejében egy halott azért támadt fel, mert a korábban eltemetett Elizeus csontjaira dobták a testét (2Királyok 13,21-21); a háborús sietség szülte ezt a megoldást, véletlenül történt a csoda, nem hitből, de az érintés itt is megtörtént. Senki sem vált tisztátalanná tőle, senkit sem kellett kiűzni a közösségből. Elkülöníteni valakit a tisztátalansága miatt egyébként sem megoldás. De hogyan lehetnénk újra tiszták, ha minden, amit teszünk, tisztátalanul tesszük? Itt kell belépnie a természetfölöttinek, mert a hit az, ami nem tud mocskos lenni. Isten érintése tudja csak levenni rólunk a tisztátalanságot. Ezért az érintésért indult el a beteg asszony a tömegbe. Mindenki a názáreti rabbira figyel, így talán nem lepleződök le – gondolhatta. Hátulról érintette meg, nem a testét, hanem csak a ruhájának egy darabját: a köntösének éppen azt a részét, aminek az a feladata, hogy Mózes törvényére emlékeztessen. Mózes ugyanis meghagyta Izráel fiainak, hogy készítsenek emlékeztető zsinórt, bojtokkal a köntösük sarkaira (4Mózes 15,37-41), hogy …valahányszor ránéztek, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket se a szívetek, se a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket, hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.       
Jézusnak is, mint minden hithű izráelitának ilyen köpenye volt. (A farizeusok is ilyet hordtak, de ők képmutatásból meghosszabbították ezeket a bojtos zsinórokat, hogy igazabbnak tűnjenek másoknál.) Az Emberfiának ezt az emlékeztető ruhadarabját érintette meg a beteg asszony a tömegben. A hite azonnal működött, és előbb gyógyult meg a vérfolyásából, mint hogy Jézus szemébe nézhetett volna.

Jézusnak – bár háttal állt – ugyanis rögtön jelzett a hit-detektora: valaki itt kilépett hitben, nem is szokványos, hanem rendkívüli módon! – Valaki megérintett, ki volt az? A tanítványok nem értették, hiszen a tömegben összepréselődött testek tudatában mindegy, hogy ki ér hozzá. Vagy mégsem? Jézus érezte, hogy erő áradt ki belőle, de ennek az erőnek a csapját csak a hit tudja megnyitni. Az asszony titka napvilágra jött és remegve, leborulva vallott be mindent az Úrnak. A csodák, amelyek Isten nagyságát dicsérik nem maradhatnak titokban. Látjátok, most mi is erről az érintésről olvasunk, kétezer évvel később és több, mint kétezer kilométerrel odébb! Az asszony nemcsak meggyógyult, hanem hiténél fogva meg is menekült, ahogy ezt Jézus az ő áldásában jelezte is neki.

Ilyen hívőket keres a Megváltó, akik megragadják az ő ruháját, ahogy Jákób is tette, ahogy ez az asszony is tette, ahogy a jerikói vak koldus is tette (Márk 10,46-52), ahogy a kananeus asszony is tette (Máté 15,22-28), ahogy azok a szolgái tették, akik mindent feladva ragaszkodtak hitükben az Úrhoz és nem hagyták magukat lerázni! Az ilyen hitbeli előrelépések életünk csúcspontjai, nem szabad elszalasztani őket.

Ha azt gondolnánk, hogy később nem történtek a vérfolyásos asszony eseténél nagyobb csodák, akkor gondoljunk csak bele abba, hogy Péternek még az árnyékától is meggyógyultak a betegek, akik tudatosan, hitből feküdtek oda az út szélére, hogy az apostol árnyéka rájuk vetüljön (Csel 5,15-16).  Ugyanúgy, hitből vitték el tanítványok a betegekhez azokat a kötényeket és kendőket, amik azelőtt Pál apostol testére voltak helyezve (Csel 19,11-12). Ezek a szövetdarabok is gyógyulást és szabadulást közvetítettek, nem az anyaguknak, hanem a hitnek köszönhetően. Ma is megérintheted a Megváltót, hiszen ő a vigasztaló Szentlélek által most is velünk van, végtagjaink mennyei meghosszabbítása pedig a benne való hitünk. Nem csak mi várunk Jézus érintésére, hanem ő is vár a miénkre, a hit érintésére, amit Istennek és az evangélium íróinak hála megtanulhatunk a vérfolyásos asszony történetéből. Készen állsz a hitben való kilépésre? Készen állsz erre az érintésre?

A KÖZ-HELY ÁLLANDÓ PROGRAMJAI

Kedves Közhelybarátok, szeretettel várunk közösségépítő, fejlődést kínáló programjainkra!
Érdeklődj a részletek felől: eletkenyere@gmail.com, +36 20 562 5802

Miért birkózott Jákób Istennel?

Amikor a fiam még óvodás korban volt, néha azt játszottuk, hogy ki kell engem billenteni az egyensúlyomból. Vajon le tud-e engem birkózni? Szerintetek ki az erősebb, én vagy egy ovis? Egy ideig hagytam próbálkozni, és amikor minden erejét latba vetette már, akkor valahogy mégis sikerrel járt, én pedig látványosan eldőltem.

Ma egy birkózás történetét fogjuk megnézni a Szentírásból, Jákób életének egy meghatározó eseményét! 1Mózes 32,22-32:

De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott (birkózott) vele egészen hajnalhasadtáig. [Hós 12,5] De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. [1Móz 35,10] Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.

Az ószövetségi példák alapján az Isten követségében érkező angyalokat ugyanaz a tekintély övezte, mintha maga a Mindenható jött volna el az emberek közé.

Amikor először olvastam a Bibliában ezt a történetet, azt kérdeztem magamtól: -Miért birkózott Jákób Istennel? Sőt, miért birkózott Isten Jákobbal? Szerintetek ki az erősebb, Jákób vagy Isten? Egyáltalán, mért van ekkora hangsúly a birkózáson Jákóbnál, amíg más bibliai hősöknél nem olvasunk ilyet? Vizsgáljuk meg Jákób életét, hogy jobban megértsük, hogyan jutott el idáig.

Jákób okos, leleményes, talpraesett ember, aki úgy látja magát, hogy egyedül kell megoldania mindent, ezért bárkivel szembeszáll és túljár ellenségei eszén. Megold mindent “okosba”, a maga erejéből, nem támaszkodva másra, nem várva mástól segítséget. Én arra jutottam, hogy Jákób egész addigi élete egy birkózás volt, ilyen volt a lelki alkata. Azt olvassuk az 1Mózes 25,21-23-ban, hogy már a megszületése előtt is birkózott a testvérével az anyaméhben.

És Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mivel meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége. De a fiúk tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az URat. Az ÚR pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek! [Róm 9,12]

Születése pillanatában pedig a bátyja sarkát markolta meg. Ez a tusakodás abban csúcsosodott ki, hogy becsapva testvérét Ézsaut és apját Izsákot, megszerezte az elsőszülöttség áldását. Ekkor önkéntes száműzetésbe vonult Ézsau haragja elől Lábánhoz, a nagybátyjához. De Lábánnal is egy hosszú tusakodás veszi kezdetét, a szorgalmas Jákób megküzd a feleségéért és a gazdagságáért. Ekkor éri az a keserű tapasztalat, hogy milyen becsapva lenni: Lábán nem Ráhelt, a kiválasztott szerelmét adja hozzá, hanem Leát, az idősebb lányát. Jákób tovább küzd Ráhelért és a juhokért. Végül Lábánt is becsapva, meggazdagodva kerül ki a küzdelemből, de nem maradhat már tovább Mezopotámiában, haza kell térnie Kánaán földjére és szembenéznie Ézsau gyilkos haragjával.

Jákób, aki eddig mindent a saját erejéből oldott meg, kiverekedve az előrejutását, most élete legnehezebb feladatát kell megoldania: úgy kell hazatérnie, hogy a testvére ne ölje meg őt és a családját. Átküldi a családját, szolgáit és minden gazdagságát a patakon túlra és egyedül tölti az éjszakát, de nem alszik, hanem vívódik.

Egész életében hitt Istenben és Isten szerette őt, de sosem tudta magát Istenre bízni, mindent a saját erejéből akart megoldani annyira, hogy végül még Istent is le akarta birkózni. De ez a jellemhibának is nevezhető tulajdonság éppen a hitében akadályozta Jákobot, hogy megvívhassa élete legnagyobb csatáját. Igen, a végső küzdelem még hátravan, de ezt valójában nem Isten ellen, hanem önmagával kell megvívnia. Isten megjelenik egy angyal képében és belemegy a játékba, megverekednek. Miért? Úgy vélem, hogy oktató jelleggel tette ezt Isten, meg akarta mutatni Jákóbnak, hogy milyen ő valójában. Látod Jákób? Ilyen vagy te, egy nagy verekedő. Birkózni akarsz? Akkor birkózz meg velem! A tusa hajnalig tartott, végül Isten kificamította Jákób csípőjét.

Antik birkózókat ábrázoló szobor a római korból

Tudjátok, hogy a birkózás egy olyan sport, ahol az egész test erejét igénybe kell venni, minden izom megfeszülve dolgozik, test a test ellen. Egy élsportoló ereje teljében úgy érezheti, hogy övé az egész világ. De ha lesérül, például az amerikai fociban szétmegy valakinek a térde, akkor hiába erős még mindig a felsőteste, a sportkarriernek vége. A csípőcsont a legerősebb, legnagyobb csontja a testnek, középen helyezkedik el és mindent egyben tart. Egy birkózó számára a csípő kritikus pont, az erő és a stabilitás centruma.

Az ellenfél megérintette Jákób csípőjét, ami azonnal kifordult. Ezzel nemcsak az angyal természetfeletti erejére derült fény, hanem Jákób esendőségére is. Többé nem volt képes saját erejéből birkózni. Mondhatnánk, hogy a meccsnek vége, de a lényeg csak most következik. Jákób belekapaszkodik Istenbe és nem ereszti el. Hóseás úgy emlékezik meg erről a pillanatról:

Már az anyaméhben megcsalta testvérét, ereje teljében pedig Istennel küzdött. Küzdött az angyallal és győzött, sírva könyörgött neki. Bételben talált rá, ott beszélt vele. Hóseás 12,4-5

Ereje teljében küzdött – olvassuk -, egészen addig, amíg többé már nem támaszkodhatott a saját erejére. Immár megnyomorodva, sírva könyörög Istenhez: – Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz, áldj meg engem! Ez már egy új Jákób, aki életében először Istenre támaszkodik. Ebben rejlik a győzelme, de ez nem az Isten feletti, hanem a régi önmaga feletti győzelem, amely már nem a saját erején alapult, hanem az Istenhez való ragaszkodáson. Ezt a ragaszkodást várja Isten tőlünk is, erre tanít ez a történet.

Hősünk csak sántítva, Istenre támaszkodva, de újjászületve léphetett be újra az ígéret földjére. Új identitást kapott, amelyhez új név is jár. Mi a neved? – kérdezte az Úr, de nem azért mintha nem tudta volna, hanem szolgája szájából akarta hallani: – Jákób vagyok! (Ami azt jelenti: csaló.) Ekkor kapta meg az új nevét: Izráel, azaz Isten harcosa. Reggel már nem Jákób kelt át a patakon, hanem Izráel, és vele együtt minden jövőbeli leszármazottja, és hitének minden jövőbeli követője, tehát mi is. Ézsau látta öccse alázatosságát, minden haragja elszállt, letett a bosszúról.

Isten nélkül semmit sem tehettek! – erre tanította az Úr Jákóbot és szüleit, nagyszüleit és utódait is. Sem Sára, sem Rebeka, sem Ráhel nem volt képes mennyei segítség nélkül gyermeket világra hozni. Az ősatyáknak már a születésükhöz is hit kellett, hogy már a kezdetektől megtanulják: mindenben Istenre kell hagyatkozniuk. Megtapasztaltuk ezt? Ragaszkodunk Jézushoz, miközben tisztában vagyunk a saját gyengeségünkkel?

Izráelt a csípőficama mindig emlékeztette erre, ez segített neki a hitében maradni. Pál apostol utal arra, hogy ő is kapott egy Jákóbéhoz hasonló emlékeztetőt: 2Korinthus 12-6-10

Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. [Mt 26,39-44] De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. [Ézs 40,29] Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. [Fil 4,13]

Mindegyikünknek meg kell küzdenie (birkóznia) önmagával, hogy hitünket megőrizhessük. Még Jézus sem volt kivétel. Neki is meg kellett vívnia a maga legnagyobb harcát a fogsága előtti éjszakán, amikor tudta, hogy a vágóhídra megy és olyan tusakodása volt a saját akaratával, hogy szó szerint vért izzadt. Az ő győzelme az volt, amikor végül azt mondta mennyei Atyjának, hogy legyen meg a te akaratod. Ebben a pillanatban az Emberfia készen állt mindarra, ami ezután következett. Enélkül nem győzhetett volna. Kívánom, hogy ti is és én is győztesen kerüljünk ki ebből az elkerülhetetlen csatából.

Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. Márk 8,35

Vasárnapi Matiné

Kedves barátaink, várlak titeket egy filmnézésre és egy kis beszélgetésre vasárnap (február 15-én) 13:30-ra a Köz-Helybe. Az Ádám almái című dán-német filmszatírát fogjuk megnézni. Aki szeretne, jöhet már 10:30-ra az Istentiszteletre, szívesen látjuk, sőt meg is ebédelünk együtt dél körül (rendelünk valamit, meg vagytok hívva). Várunk szeretettel!

Mikulás a Fényházában

KEDVES BARÁTAINK! BETEGSÉG MIATT SAJNOS ELMARAD A DEC. 11-i KARÁCSONYI MŰSORUNK. KÖSZÖNJÜK A MEGÉRTÉSETEKET ÉS KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!

Idén éppen december 6-ra, Mikulás napjára esett a Fényháza látogatás. Előtte néhány nappal 38 mikulás csomagot állítottam össze, hogy minden gyermeknek és minden anyukának jusson. Tegnapelőtt meglátogatott a helyi önkormányzati képviselő (Tóth Márton) és hozott még 30 csomagot. Hálás vagyok Isten gondoskodásáért és mindazokért az emberekért, akiken keresztül ajándékokat küld a rászorulóknak. Készítettem egy fotót is az adományokról. A papírkandallót az örömtánc programra járó hölgyek készítették. Az ő lelkesedésüket is nagyon köszönöm!

A Fényházában kaptam egy új bárányka kesztyűbábot is, így most már kettő bari segíti a gyermekhittan foglalkozásokat: Berci és Marci. 🙂

Cipősdoboz akció! Idén is gyűjtsünk együtt!

Kedves Barátaink! A korábbi években a Köz-Hely is csatlakozott a jótékonysági Cipősdoboz akcióhoz. Idén is gyűjtjük a cipősdobozokba szánt ajándékokat. Ha te is szeretnél ajándékokat hozni erre a célra, dec. 15-ig még megteheted, csak gyere el a Köz-Helybe (Bp. 1113. Villányi út. 44.), mi átvesszük, összeállítjuk a dobozok tartalmát és becsomagoljuk őket. A cipősdobozokat aztán elvisszük a gyűjtőpontokra, hogy azok eljuthassanak a nehéz sorsú gyerekekhez karácsonyi ajándékként.

A cipősdobozba kerülhet pl. mesekönyv, színező, játék, sporteszköz, higiéniai eszközök, írószer, édesség, kedves gesztusként pedig egy személyes üdvözlet). Íme egy rövid videó arról, hogy mi kerülhet egy cipősdobozba:

Ha szeretnétek hozni valamit erre a célra, vagy csatlakoznátok a csomagolókhoz akkor keressetek bátran: + 36 20 562 5802
Üdvözlettel, Tóth Sándor Péter

https://ciposdoboz.hu/

Újra irodalmi est a közhelyben!

Kedves Közhelybarátok, szeretettel meghívunk titeket őszi hangulatú, zenés irodalmi estünkre! Versekkel, prózákkal, dalokkal, vetítéssel készülünk.  Ne hagyjátok ki 🙂

5000 lépés az emberkereskedelem áldozataiért – sétálj velünk!

Kedves Barátaink!
A RABSZOLGASÁG NEM MÚLT EL, CSAK ARCULATOT VÁLTOTT! HAZÁNK IS MÉLYEN ÉRINTVE VAN.
Csatlakozz hozzánk egy csendes sétára, amely felhívja a figyelmet az emberkereskedelem valóságára és az áldozatok sorsára. Lépéseinkkel azokért vonulunk, akiknek nincs lehetőségük hallatni a hangjukat: kizsákmányolt gyermekekért, áruba bocsátott nőkért, kényszermunkára fogott férfiakért. A séta során közösen hívjuk fel a járókelők figyelmét arra a valóságra, amely sokkal közelebb van, mint gondolnánk és amely ellen együtt tehetünk.

Találkozzunk 2025. okt. 18-án szombaton, 15 órakor  a Kálvin téri Kálvin szobornál! Innen indul az egy órás támogató séta. Az eseményt más civil szervezetekkel együtt valósítjuk meg, politikamentes, bárki eljöhet magánemberként.

FB esemény linkje:
https://www.facebook.com/events/1112060390898872

Regisztrálni itt lehet:
https://docs.google.com/…/1FAIpQLSf3ebnyZpC…/viewform…

Gyere és csatlakozz!

Vár a Diriongó Muzsika

További információk a programról: +36 20 562 5802

A DIRIDONGÓ zenés-táncos foglalkozás több, mint 15 éve működik a Köz-Hely termében. Mondókázunk és verselünk, népdalokat, gyermekdalokat énekelünk, ritmushangszerekkel muzsikálunk a kicsikkel és a cseperedőkkel. A foglalkozást Tóth Sándor Péter, mandolinos énekes vezeti, díja gyerekenként 1500 forint. Továbbra is szeretettel várjuk az érdeklődőket minden pénteken!

Barangoljunk Ábrahámmal!

Kedves Barátaim! A vasárnapi istentiszteletek augusztusban még a Köz-Hely fölötti iroda tárgyalójában vannak megtartva, mert lent a nagyteremben még felújítási munkálatok folynak. Várlak titeket szeretettel most vasárnap is, imádkozzunk, énekeljünk, beszélgessünk, erősítsük egymást a hitben, szeretetben, reménységben! 🙂

 Aug. 24-én Ábrahám életét fogjuk tanulmányozni, felhasználva a Szentföldi szent helyek üzenete című dokumentumfilm sorozat részeit. Érdekes lesz, ne maradjatok le róla! 2025. aug. 24. vasárnap, 10:30, ÉKA iroda (Villányi út 44.). További szép nyarat mindenkinek, szeretettel, Péter

Meghívó – Társasjáték délután, január 19.

“…csak az boldog, ‘ki játszhat.” (József Attila)

Újra várjuk nagy szeretettel a játszani vágyókat társasjáték délutánunkra vasárnap (január 19.) 13:30-kor a Köz-Helybe (1113 Bp. Villányi út 44.). Ildikó és Ákos, az új játékmesterek már rendezik az asztalokat. 🙂

Meghívó karácsonyi műsorunkra

Szeretettel meghívunk titeket karácsonyi ünnepségünkre, ami dec. 13-án pénteken 18 órakor kezdődik a Köz-Helyben! Énekeljünk együtt, gyújtsunk gyertyát, sütizzünk! 

Mikor Jézus megszületett,
tiszta volt az ég.
Aprócska kis csillagtüzek
égtek szerteszét.

Köztük egy, a legfényesebb,
mindig arra várt,
hogy a jó hírt megtudhassa
szerte a világ.

Fényes csillag, vándor csillag
– három bölcs fölött –
reményt hozott, s reményt adott,
amíg őrködött.

Aztán fénye elhalványult,
de ha akarod,
minden évben, decemberben,
újra felragyog!

(Tóthárpád Ferenc: A Hírhozó)