A Tízparancsolat – 4. rész

Izsák Norbert a hetedik parancsolatról tanított.

Ne paráználkodj! (2Mózes 20,14)

tanitas_tizparancsolat

Tudjuk, hogy a Tízparancsolat nem egy javaslatgyűjtemény. Ha valaki azt mondja, ne csináld ezt vagy azt, akkor nem a hála ébred fel benned. Bizonyos dolgoknak ellen tud állni az ember, de bizonyosaknak nem tud. Hogy van ez? Ha azt mondják, hogy “Ne gondolj a rózsaszín elefántra!”, akkor biztos, hogy arra gondolsz. Az ember lázad minden szabály ellen. A természetünkben van, hogy ami tilos, azt kívánjuk. Ferenc pápa szerint a szexualitást a legsötétebb bűnként írjuk le, ezért bátran, szabadon pletykálkodunk, irigykedünk, mintha ezek súlytalan bűnök lennének. A kedvenc bűneinkre nem teszünk hangsúlyt, a tőlünk távol lévőket annál jobban hangsúlyozzuk (ld. képmutatás).

A hetedik parancsolat így hangzik: ”Ne paráználkodj!”, melynek eredeti jelentése: ”Ne légy házasságtörő!

Dr. Joó Sándor 1964-ben elhangzott prédikációjában erről a parancsolatról tanít, mely itt meghallgatható: https://joosandor.hu/predikacio/1964-08/ne-paraznalkodj-7-parancsolat-1-resz

Kérdés: “Mire tanít a hetedik parancsolat?”

Felelet: “Arra, hogy Isten megátkozott minden szemérmetlenséget. És mert mi is szívbéli őszinteséggel megvetjük azt, így szemérmetes és mértékletes életet éljünk úgy a szent házaséletben, mint azon kívül.” (Heidelbergi Káté 108. kérdés – felelet)

A párkapcsolatok és a kiégés összefüggéséről Pál Feri atya tanítása olvasható-hallgatható meg itt: https://www.palferi.hu/hanganyagok/2015-2016/2016-02-02/

akarsz-e meggyogyulni

Gyökössy Endre Akarsz-e meggyógyulni? című, 1959-ben íródott könyvében teszi fel ezt a kérdést és válaszokat is keres:

“Micsoda kérdés! Hát van beteg a világon, aki nem akar meggyógyulni? Van! Nem is kevés! Sok jel arra mutat, hogy az a beteg is többé-kevésbé ezek közé tartozott, akiről János evangélista ír evangéliumában: Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.) Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: “Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg így válaszolt neki: “Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Jézus azt mondta neki: “Kelj fel, vedd az ágyadat és jár.” És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: “Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.” Ő így válaszolt nekik: “Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: “Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?” De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: “Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Ez a férfi már harmincnyolc éve beteg, s ebből jó néhány évet a jeruzsálemi “Dagály-fürdő” oszlopos csarnokában töltött, a Bethesda tavánál, valami hordágy-félén heverve. Lehet, hogy eleinte várta a “vizek mozdulását”: gyógyulását, de évek múltán már ő is olyan megszokott reménytelenséggel heverhetett ott, mint hever ma is szerte a világon számtalan beteg az elfekvő kórházak sűrű levegőjű és sűrű ágyas termeiben. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy ismeretlen valaki. Ez az ismeretlen ránéz, majd megszólítja: – Akarsz-e meggyógyulni? Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel! Szónoki kérdés ez? Ismételten fel kell vetnünk: el lehet azt képzelni, hogy valaki harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni? Igen, nagyon is el lehet képzelni. Éppen azért, mert már harmincnyolc éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a púpját, kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet szokni. Mindent meg lehet szokni. Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába kerülhessen. Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük “békésen együtt élni”. – Van egy madárfajta, ameIyik a krokodilus hátán él, teljes szimbiózisban azaz, együttélésben a krokodilussal. Egy különös halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már nem is tudna nélküle élni. Be sokan élünk a magunk krokodilusával és cápájával békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle. Már teljes és komfortos ez az együttélés, testileg-lelkileg. Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta, mondván: – Nincs munkám! Vagy ezzel: – Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De miután felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását – az ott sem jelentkezett és ő se látta soha többé. Az az ember már teljes és békés szimbiózisban élt lustaságával, munkátlanságával. Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még barlangokban is laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy ház-sort épített a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át őket. Rövid idő leforgása alatt igen sokan visszaköltöztek régi barlanglakásukba, az új házakat meg kiadták bérbe, mert szimbiózisban éltek már a barlanggal: a nyirkossággal, penésszel, sötétséggel. De gondolhatunk a gazdag ifjúra is, aki úgy hozzánőtt a vagyonához, hogy nem akart meggyógyulni – mert a pénzzel is lehet szimbiózisban élni. Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak: – Akarsz-e meggyógyulní? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból, amivel vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a maga kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban meggyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Elfojtott indulataidból? Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál félelméből? Te tudod: mivel, kivel élsz békés – talán nem is olyan békés! – együttélésben. Rettenetes “édes-kettesben”, úgy, hogy közben egyre fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered. De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat. Amire nem gondolnod – most szinte lehetetlen… Akarsz-e meggyógyulni belőle? Valóban meggyógyulni! – Nos: AKARSz-E? “Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem tudok akarni. Nem is tudom, mit és hogyan kellene akarnom…” Egyszóval: az akarattal van baj. Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból származott eddig is minden egyéb nyomorúságod. Gondolj csak a bethesdai betegre! Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának alap-oka az ő akarathiánya volt. Először is gondoljunk a történet végére, ahol Jézus figyelmezteti: “Többé ne vétkezzél! ” Arra lehet következtetnünk, hogy vétke és akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn. Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán hosszú évek óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval sem, hiszen Jézus kérdésére: “Akarsz-e meggyógyulni?” – tulajdonképpen nem is válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés, siránkozás. Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az egyszerű tény is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata: Más lép be előttem. Az elnyomott, a kisebbrendűségbe, a magányba csúszott ember védekezése ez. Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg bénult lesz. Mindezért – mást okol A történettel, de a magunk életével kapcsolatban is két kérdés vetődik fel:

1. Szüksége van-e az Úrnak akaratunkra?

2. Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le saját akaratunkról? (Legyen meg a Te akaratod…) Az első kérdésre egy NEMmel és egy IGENnel kell válaszolnunk: – NEM, nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud gyógyítani! IGEN, “szüksége van” rá mégis, mert az embernek van szüksége arra, hogy ne legyen akaratnélküli báb! És Jézus szereti az embert. Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként becsüli meg ott is Jézus az asszony kitartó akaratát: “Asszony, legyen a te akaratod szerint!” (Mt 15,28) Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt hangolni Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni hangszerét, akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata, az nem tudja Isten akaratára hangolni azt. Milyen szépségesen szépen kiderül ez a Jézus-i szavakból: “Én nem a magam akaratát keresem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem – az Atyáét.” (Jn 5,30) Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak nincs akarata, vagy beteg az akarata, hanem azt, hogy teljesen ráhangolódik az Atyára, akaratával Isten akaratát keresi.” (Gyökössy Endre – Akarsz-e meggyógyulni, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2000)

 

, , , ,

Hozzászólás

Speciális programjaink az évkezdetre

Kzhly2020teltavasz

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 3. rész

Ősszel a Tízparancsolatról szóló tanításokat hallgathattuk meg lelkészeink, valamint vendégtanítók előadásában.

tanitas_tizparancsolat

Mecséri-McNamara Zsuzsa tanításainak szemléltető diái itt elérhetők:

Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2Mózes 20,7)

III. parancsolat

Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! ( 2Mózes 20,17)

X. parancsolat

 

Larry a hatodik parancsolatról tanított.

Ne ölj! (2 Mózes 20, 13)

A Hegyi beszédben Jézus beszélt a Tízparancsolatról (Máté 5-7. fejezet). Megölhetek valakit a szavaimmal is: ez is Isten képmásának lerombolása. Vannak konfliktusok, amire kell megoldást találni, hogy ne mérgesedjen el. Nehéz, mert egy gyűlölettel teljes világban élünk. Jézus azt hirdette, hogy szeresd ellenségedet (is). Mi a különleges abban, hogy csak azokat szeressük, akik minket is viszontszeretnek? Jézus átsúlyozza a parancsolatokat:

Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté evangéliuma 22, 34-40)

Szeressük feltétel és határ nélkül az embereket! Ezzel segítsük, hogy a békesség (shalom) birodalmát helyreállítsuk!

, , , ,

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 2. rész

Zsuzsi nemrégiben a 3. parancsolatról tanított, melyet itt olvashattok:

tanitas_tizparancsolat

Beszéltünk arról, hogyha Istent első helyre helyezzük az életünkbe és teljes szívvel szeretjük őt akkor az összes parancsolatot be tudjuk tartani! Ma ahogyan a III. parancsolatot tanulmányozzuk ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten szeretetéről szólnak ezek a parancsolatok, arról, hogy miként kerülhetünk még közelebb Őhozzá.

Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2 Mózes 20, 1-7; Református Biblia, Kálvin Kiadó)

KOZHELY3

Hogyan bánunk a szavainkkal?

Egy átlag ember 11,000,000 szót mond ki évente. 65 éves korunkra 715,000,000 szót mondunk. Képzeljük el az erejét ezeknek a szavaknak! A szavaink számítanak: a szavaknak hatalmas ereje van. Bátoríthatnak, motiválhatnak, de hatalmas sebeket is ejthetnek. Jóra és rosszra is használhatjuk a szavainkat: dicsérhetjük vele az Istent, de szidhatjuk is. A Biblia emlékeztet bennünket arra, hogy mekkora ereje van a kimondott szónak:

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Példabeszédek 18:21)

Jézus is beszél a szavainak fontosságáról:

De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged. (Máté 12:36-37)

Hogyan használjuk a szavainkat?

1, Fékezzük meg a nyelvet és gondolkodjunk mielőtt beszélünk!

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. (Jakab 1, 19-27)

2. Ne támadjunk a szavainkkal!

Sokan reggel, ahogy felkelnek, megmossák a fogukat és kiélezik a nyelvüket, hiszen a nyelv olyan akár egy kés: vágni lehet vele. Mi ne legyünk ilyenek, Isten arra hív bennünket, hogy: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.

3. Tartózkodjunk a pletykálódástól!

Csak egy nehezebb dolog van annál, minthogy egy összetört tojást összerakjunk, az pedig az, hogy egy pletykát visszavonjunk.

A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz. Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is. Példabeszédek 16:27-28)

4. Tiszta szavakat használjunk!

Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2 Mózes 20,7)

5. Igaz szavakat használjunk!

Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van. (Máté 5:37)

Hallottam egy történetet egy nőről, aki vacsorára vendégeket fogadott. Úgy döntött, hogy csirkét szolgál fel. Azt mondta a hentesnek, hogy szeretne csirkét vásárolni. A hentes kinyitotta a mélyhűtőt, és csak egy csirkét látott. Feltette a mérlegre, és azt mondta: “1 kiló”. A hölgy válaszolt: “Ó, ennél nagyobbat akartam.” A hentes, nem akarta elveszíteni az üzletet, levette a csirkét a mérlegről, visszatette a fagyasztóba, és felhúzta ugyanazt a csirkét és azt mondta: “2 kilós”. A nő válaszolt: “Nagyszerű, mindkettőt elviszem.” A hentesnek problémája volt. Őszintének lenni. Legyen igazak azok a szavak, amelyek a szádból folynak.

6. Gyakoroljunk önmegtartóztatást!

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. (Példabeszédek 15:1)

7. Építő jelleggel használjuk a szavainkat!

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Efezus 4:29)

Lehet, hogy úgy gondolod valóban változtatnod kell a beszédeden, lehet, hogy már próbáltál változtatni, és kudarcba fulladt a próbálkozásod. A nyelv átalakulása a szív megváltozásával kezdődik.

Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert. (Máté 15:18-20)

A szív befolyásolja a nyelvet. Ha tele van haraggal, önzőséggel, irigységgel, büszkeséggel és minden egyéb csúnya „dologgal”, amelyek betörnek a szívünkbe, akkor ez mind befolyással lesz a szavakra, amiket mondunk. Meg kell vizsgálnunk a szívünket, milyen dolgok lakoznak benne? Ha Isten az Úr az életünkben akkor az Ő szeretetének kell a szívünkben uralkodnia és ezt fogjuk közvetíteni a szavainkkal is.
Mivel Jób életében Isten volt az első helyen ezért szavaival sem vétkezett, annak ellenére, hogy milyen nehézségeken ment keresztül.

És így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen. (Jób könyve 1:21-22)

A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával. (Jób könyve 2:9-10)

Hallottam egy viccről, amelyet néhány gyermek játszott a nagyapjával. A papa a nappaliban aludt a kanapén. Az egyik gyerek úgy gondolta jó móka lenne Limburger sajtot kenni a nagypapa bajuszába. Egy idő múlva a nagypapa felébredt, és megérezte a sajtot, és azt mondta: “Valami ebben a nappaliban bűzlik.” Bement a konyhába, még mindig sajttal a bajuszán és azt mondta: – Valami ebben a szobában bűzlik. Végül kidugta a fejét a hátsó ajtón, és azt mondta: “Ó, az egész világ bűzlik!” Néhányan szívünkben Limburger sajtot találunk. A probléma nem ott kint a világban van, hanem bennünk. Valamit meg kell változtatni saját magunkban, a szívünkben. A szívünk megváltoztatása jó kezdet, hogy az életünk többi területe is átalakuljon. Jézus tud nekünk motivációt adni a változáshoz, ahhoz, hogy az egész életünk átalakuljon, így a beszédünk is!

, , ,

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 1. rész

Ősszel a Tízparancsolatról szóló tanítássorozatra figyelhettünk. Hétről-hétre elmélyültünk a parancsolatok értelmezésében.

tanitas_tizparancsolat

És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

(I.) Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

(II.) Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

(III.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

(IV.) Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

(V.) Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.

(VI.) Ne ölj.

(VII.) Ne paráználkodjál. (Az eredetiben: Ne légy házasságtörő.)

(VIII.) Ne lopj.

(IX.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

(X.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

(Mózes második könyve 20,1-17.; Károli)

Itt olvasható a sorozat bevezető tanítása: 10 parancsolat bevezetés II.

KOZHELY4

Péter kezdte a Tízparancsolatról szóló tanítássorozatot augusztus utolsó vasárnapján.

KOZHELY2

Mivel egy közeli építkezésen egy fel nem robbant második világháborús bombát találtak, szeptember közepén a Bikás Parkban tartottuk az istentiszteletet.

KOZHELY1

Wick Anderson pásztor prédikált a szabadtéri istentiszteleten.

 

, , ,

Hozzászólás

A kis Jézus megszületett, örvendjünk!

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk mindenkinek az alábbi zenés-verses összeállításunkkal!

Benedek Elek
A karácsonyfa

Csingilingi, szól a csengő,
Jertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.

Csingilingi, szól a csengő,
Arany a csengése,
Aranyosabb, szebb ez, mint a
Muzsika zengése.

Csingilingi, szól a csengő
Vajon kik csengetnek?
Mennyországból az angyalkák
A jó gyerekeknek.

Csingilingi, szól a csengő
Nyílik már az ajtó,
Cseng a szoba, zeng a szoba
Vidám gyermek zajtól.

Csingilingi, szól a csengő,
Jertek, fiúk, lányok,
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.

Mentovics Éva
Karácsonyi jókívánság

Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor,
ezer csillag hull a fáról.

Örömkönnyek hullnak egyre,
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk,
és egymásnak azt kívánjuk:

E szép este minden fénye
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep,
melengesse kis szívünket.

Pilinszky János
A fényességes angyal is
Emlékezés egy világháborús karácsonyra

Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.

Füle Lajos
Karácsonyi könyörgés

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,
megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely
szálást csak barmoknak adott
térjél be hát! Számodra van hely,
találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,

Ha nem lehet méltó tehozzád,
Kinek egek örvendenek…
Lásd, ez vagyok… térjél be hozzám,
s hozd el számomra fényedet!

Túrmezei Erzsébet
Jön a Megváltó!

Jön a Megváltó,
meleggel, fénnyel
tölti be házunk!
Csak jól vigyázzunk,
hogy észrevétlen
el ne haladjon,
s itt ne maradjunk
mi a sötétben!

Szép karácsonyfa
nem elég nékem.
Nem elég semmi.
Jön a Megváltó:
Őt magát vágyom
szívembe venni.
Olyan lesz akkor,
mintha minden nap
karácsony lenne!

Puha jászolként
vár a szívem rád:
Végy, Uram Jézus
lakozást benne!

Tóthárpád Ferenc
Örökségem maradandó

Csillag vagyok éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok!
Az, amelyik mindig ragyog!

Király vagyok: napkeleti,
ki a csillagot követi.
Két zsebemben tömjént viszek,
s a csodában hiszek, hiszek!

Istállóban jászol vagyok…
Bekopognak jó pásztorok.
Szalma-ölem reményt ringat,
tömjén lengi álmainkat.

Csengő vagyok fenyőágon.
Csilingelő fenyőfákon
gyertyafényes örömtüzek
dicsérik a drága Szüzet…

Ember vagyok! És halandó!
Örökségem – maradandó!
S hagyatékom: többek között,
a mulandó és az örök.

Dsida Jenő
Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

, , , ,

Hozzászólás

Adventi gondolatok

Az Advent jelenthet “eljövetelt” vagy “érkezést”, ami egy, karácsony napjáig tartó négy hetes időszak. Annak az időszaka, hogy Isten munkálkodása – a múltbeli,jelenbeli és jövőbeli -, tudatosuljon bennünk. Az adventi időszakban visszatekintünk, és megemlékezünk azokról az ígéretekről, amelyeket azok kapták, akik nagy várakozással tekintettek a Messiás eljövetelére. Hódolattal és várakozással tekintünk előre felé arra az időre, amikor majd Jézus visszatér, hogy megváltsa és helyreállítsa a teremtést. Végezetül pedig a két időszak közötti időszakra tekintünk, hogy megértsük, Jézus jelenleg miként változtat meg mindent bennünk. Figyelmünket négy általános adventi témára összpontosítjuk: reménység, békesség, öröm és szeretet.

Advent első vasárnapja – Reménység

December 1., vasárnap – Olvassuk el a Lukács 2:13-14 verseket!
• Mi a leginkább rémisztő számunkra a karácsonyi időszakkal kapcsolatban?
• Mivel kapcsolatban vagyunk a leginkább reményteljesek, ha az Adventre gondolunk?

Advent 1. hete: Az eljövendő Király helyreállítja a reménységünket

December 2., hétfő – Olvassuk el az 1Péter 1:3-9 verseket!
• Határozzuk meg a “reménységet” a saját szavainkkal!
• Milyen dolgokban reménykedünk?
• Mik az okai annak, hogy nincs reménységünk?
• Mit mond Péter a reménységünk alapjáról?
• A Krisztusba vetett reménységünk hogyan tesz képessé bennünket arra, hogy
reménységünk legyen ma?

December 3., kedd – Olvassuk el az Ézsaiás 9:2-7 verseket!
• Miért jelenthetett ez a Prófécia reményt az embereknek?
• Mely, itt felsorolt Krisztussal kapcsolatos igazságok jelentenek most nekünk reményt?
• Vannak olyan területek az életünkben, ahol küzdünk, hogy reménységünk legyen? Töltsünk időt imádsággal – illetve elmélkedjünk ezeken az igazságokon, és
kérjük meg Jézust, hogy adjon reményt nekünk.

December 4., szerda – Olvassuk fel az 1. Péter 1:17-20 verseket!
• Jézus első eljövetele miként hoz reményt az embereknek?
• Miért mondja azt Péter, hogy Isten népe fogságban van?
• Isten népeként, Jézus eljövetele hogyan hoz számunkra folyamatosan reményt?

December 5., csütörtök – Olvassuk el a Jeremiás 31:31-34 verseket!
• Mi a szövetség?
• Milyen módon jelent új szövetséget Jézus eljövetele?
• Miért jelent nekünk reményt az az igazság, hogy Isten szövetséget kötött a népével Jézuson keresztül?

December 6., péntek – Olvassuk el a Máté 1:1-17 verset!
• Négy asszony kerül említésre Jézus családfájában – kik ezek az asszonyok, és mi a történetük?
• Milyen reménységgel szolgál a bűnösök felé annak a ténye, hogy Isten említést
teszt ezekről az asszonyokról Jézus felmenői között?
• Ezeknek az asszonyoknak a felsorolása miért jelent nekünk reményt (vagy miért
kellene jelentenie)?

December 7., szombat – Olvassuk el a Máté 2:11 és a Lukács 2:20 verseket!
• Ha valaki megkérdezné tőlünk, hogy “mi a dicsőítés?”, akkor mit felelnénk?
• Hogyan dicsőíthetjük az Urat az otthonunkban, a munkahelyünkön, vagy épp házi
munka végzése közben?
• Ma hogyan készítjük fel a szívünket, hogy holnap reggel készen álljon másokkal
együtt Isten dicsőítésére?

Advent második vasárnapja – Békesség

December 8., vasárnap – Olvassuk el az Efézus 2:14 verset!
• Vannak olyan akadályok vagy helyzetek, amelyek miatt nem éljük át a békességet? Meg tudjuk nevezni ezeket?
• Miben lenne más az életünk, ha igazi békességünk lenne?

Advent 2. hete: Az eljövendő Király helyreállítja a békességünket

December 9., hétfő – Olvassuk el a Mikeás 5:2-5 verseket.
• Hogyan határoznánk meg a békességet?
• Milyen tényezők járulnak hozzá ahhoz, hogy ne legyen békességünk?
• Mikeás szerint mi az igazi békesség forrása?
• Mely területeken ad nekünk Isten békességet?

December 10., kedd – Olvassuk el a Mikeás 5:2-5 verseket!
• A próféta azt mondja, hogy az Uralkodó egy pásztor lesz – hogyan hoz békét egy
pásztor?
• Mit tesz a Krisztus az emberekért?
• Hogyan hoz nekünk, hasonló módon, Krisztus békességet?

December 11., szerda – Olvassuk el a Máté 2:1-18 verset!
• Mi döbbent meg bennünket ezzel az elbeszéléssel kapcsolatban?
• Mi vigasztaló számunkra ebben a szakaszban?
• Mit tanulhatunk abból a tényből, hogy aki békességet hoz, maga békétlenségbe
születik?

December 12., csütörtök – Olvassuk el az Efézus 2:11-21 verseket!
• Pál négyszer említi a ‘békesség’ szót ebben a szakaszban – mit gondoltok, Pál
miért használja oly gyakran ezt a szót – mit szeretne ezzel kommunikálni?
• Hogyan hoz nekünk Krisztus ma békességet?

December 13., péntek – Olvassuk el az Ézsaiás 11:1-10 verseket!
• Az 1-5 versekben Ézsaiás Krisztus eljöveteléről prófétál – Ézsaiás szerint Krisztus miben hoz majd békességet?
• 6-10 versekben – Miért olyan nehéz elképzelni az itt lefestett képet?
• Ez a rész arról a végső békességről szól, amit Krisztus akkor hoz majd el, amikor visszatér – mi “váltja ki” ezt a békességet (tipp: 9. vers)?
• Mit mond arról, hogyan lehet ma az embereknek békességük?

December 14., szombat – Olvassuk el a Lukács 2:14 verset!
• A ‘földön a békesség’ otthon kezdődik. A családon belül kivel kell helyreállítanunk a jó kapcsolatot?
• Milyen lépé(seke)t teszünk annak érdekében a mai napon, hogy ez megtörténjen?

Advent harmadik vasárnapja – Öröm

December 15., vasárnap – Olvassuk el a Zsoltár 47:1 verset!
• Örömünket leljük Isten dolgaiban? Milyen bizonyítékai vannak ennek az életünkben?
• Mely dolgok segítenek nekünk abban, hogy örömünket leljük Istenben?

Advent 3. hete: Az eljövendő király helyreállítja az örömünket

December 16., hétfő – Olvassuk el az Ézsaiás 9:1-7 verseket!
• Írjunk le egy olyan alkalmat/helyzetet, amikor úgy érzékeltük és éreztük, hogy az örömünket ki kell fejeznünk.
• Mit gondoltok azzal kapcsolatban, hogy mi “váltotta” ki ezt az örömöt?
• Ézsaiás azt mondja, hogy Jézus lesz az emberek öröme – hogyan fog ez megtörténni?

December 17., kedd – Olvassuk el az Ézsaiás 9:1-7 verseket!
• Melyek voltak azok a körülmények, amelyek ellopták az emberek örömét?
• Melyek voltak azok a dolgok, amelyek a mi örömünket is ellopták – írjunk le egy valós élet helyzetet?
• Miért rabolta el ez a helyzet vagy körülmény az örömünket – mi volt ennek a
gyökere?
• Jézus miként nevezi meg azokat a dolgokat, amelyek ellopják az örömünket?

December 18., szerda – Olvassuk el a Lukács 1:26-38, 46-56 verseket!
• Mit gondoltok, Mária miért énekkel válaszolt az angyal hírére?
• Mária milyen saját indokot említ azzal kapcsolatban, hogy örvendezik?

December 19., csütörtök – Olvassuk el a Lukács 2:8-20 verseket!
• Az öröm/örvendezés milyen kifejeződését láthatjuk ebben a szakaszban?
• Újra azt látjuk, hogy ének kapcsolódik Jézus születéséhez – az ének az örömnek
miért olyan bevett kifejezési formája?
• Mi volt az örömük forrása?

December 20., péntek – Olvassuk el a Jelenések 19:1-10 verseket!
• Írjuk le a jelenetet – az öröm milyen ábrázolását láthatjuk itt?
• Az öröm mely indokait láthatjuk itt?
• Miben lesz Jézus visszajövetele ugyanilyen?
• Miért lesz okunk nagyobb örömre?

December 21., szombat – Olvassuk el a Márk 12:30-31 és Kolossé 3:12 verseket!
• Nehéz vagy könnyű számunkra Istent, másokat és saját magunkat szeretni? Miért?
• Mit teszünk annak érdekében, hogy Istent jobban szeressük? Mit gondoltok, ez
hatással lesz a másokkal való kapcsolatunkra is?
• Tényleg elhisszük, hogy Isten oly nagyon szeret bennünket? Mi tudna erről meggyőzni bennünket?

Advent negyedik vasárnapja – Szeretet

December 22., vasárnap – Olvassuk el a János 3:16 verset!
• Mi gyakran úgy fejezzük ki a mások iránti szeretetünket, hogy megajándékozzuk
őket. Isten miként ajándékozott meg bennünket?
• Elfogadtuk Isten ajándékát? Ha nem, akkor miért nem?

Advent 4. hete: Az eljövendő király helyreállítja a szeretetünket

December 23., hétfő – Olvassuk el az 1. János 4:7-11 verseket!
• János szerint honnan tudhatjuk, hogy mi a szeretet?
• Határozzuk meg, hogy mi a szeretet – János hogyan definiálja a szeretetet?
• Mi az indítéka/okfejtése János kijelentésének – “szeretnünk kell egymást”?
• Mi tart vissza attól bennünket, hogy másokat szeressünk?
• Mondjunk néhány példát azzal kapcsolatban, hogyan szerethetnénk úgy, ahogyan
Isten, aki előbb szeretett bennünket?

December 24., kedd – Olvassuk el az 1. János 3:11-18 verseket!
• Jézus két példát említ azzal kapcsolatban, hogyan kellene szeretnünk – János milyen dolgokat tanít nekünk a szeretettel kapcsolatban?
• Mi tart bennünket vissza attól, hogy ilyen módon szeressünk?
• Mondjunk gyakorlati példákat arra nézve, hogyan tudnánk valakit magunk körül
így szeretni?

Karácsony napja: Az eljövendő Király helyreállítja az ünnepünket

December 25., szerda – Olvassuk el a 96. Zsoltár verseit!
• Gondoljunk Jézus életére, halálára és feltámadására – a zsoltárban említett kijelentések egyike-másika hogyan valósul meg Jézus életében?
• Hogyan valósul ez meg teljes mértékben Jézus visszajövetelkor?
• A Zsoltár azt mondja, hogy a menny, a föld, a tenger, a mezők és a fák is Őt dicsőítik – Őt ünneplik – nekünk milyen okunk van arra, hogy a Királyt ünnepeljük a karácsonyi időszakban?

December 26., csütörtök – Olvassuk el az 1. Korintus 12:4-8 verseket!
• Nehéz vagy könnyű számunkra ilyen módon kifejezni a szeretetet? Miért vagy
miért nem?
• Említsünk néhány példát azzal kapcsolatban, hogy miként tudnánk kifejezésre
juttatni ezt a szeretet a családtagjaink felé karácsony táján?

, , , , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: