Posts Tagged bizonyság

Kiút a bánatból

Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt a legközelebbi eseményünkre. Győrben és Budapesten is meghallgatható Eric és Kari Perry beszámolója.

A győri időpontok:

kiút a bánatbol_gyor.jpg

A budapesti időpont:

kiut-a-banatboljpeg

Minden eseményről naprakészen informálódhatsz a Facebookon, a Közhelybarátok csoportban. Ha még nem vagy a csoport tagja, és szeretnél, akkor csatlakozhatsz a Közhelybarátokhoz.

, ,

2 hozzászólás

Advent kezdete hálaadással

Vasárnap megemlékeztünk az amerikai hálaadás ünnepéről, amelyet az USA-ban november hónap negyedik csütörtökjén ünnepelnek. Az ünnephez kapcsolódó istentisztelet rendhagyó volt, ezúttal nem tanítás hangzott el, hanem a dicsőítésen, a bizonyságtételen, a hálaadáson volt a hangsúly.

Igazán nagy kihívást jelentett a panaszböjt

Igazán nagy kihívást jelentett a panaszböjt

A hálaadás kapcsán szeretnénk beszámolni a nyáron elkezdett panaszböjt eredményéről. Az ötlet gyülekezetünkben történő megvalósítása Ildikótól származik, aki megírta tapasztalatait a kihívásról. A keretben elolvashatjátok a beszámolóját.

Több mint 15 hete, július 19-én indítottuk útjára a 21 napos panaszböjtünket. Mivel én javasoltam, hogy kezdjünk bele, most szükségét érzem, hogy beszámoljak, hogyan sikerült megbirkóznom ezzel az újabb kihívással az életemben.

Be kell vallanom: kudarcot vallottam. Mentségül felhozhatnám, hogy életem egyik legnagyobb, legnehezebb feladatát oldottam meg az elmúlt 4 hónapban: 81 éves édesanyámnak teremtettem egy teljesen új életet, miközben a napi megélhetési problémáimmal küzdöttem és igyekeztem helyt állni több különböző helyen is a szolgálatban. Ez persze nem ment fel a kudarc alól, hiszen mindannyiunk élete tele van különböző szintű nehézségekkel.

Az állandó lakhatási-, egzisztenciális-, és anyagi bizonytalanság, ami már nyolcadik éve kíséri életemet, mára már hozzátartozik mindennapjaimhoz, sőt segít, hogy bizalmamat teljes mértékben az Úrba helyezzem. Elengedtem azt a görcsös akarást, amivel én akartam mindig megoldani életemet. Megteszek továbbra is mindent, amit emberként megtehetek, nem várom ölbe tett kézzel a sült galambot, de már nem aggódom, nem problémázom. Az Úr sokszorosan bizonyította az elmúlt hét évben, hogy hűségesen gondoskodik, és betölti minden szükségemet. Jobban és bőségesebben, mint ahogy én valaha is kértem vagy elképzeltem volna.

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok panaszkodó fajta, nem terhelem bajaimmal a környezetemet, így lógok ki az átlag magyarok sorából. Megtanultam, hogy minden gondomat a Teremtőmmel beszéljem meg, neki szoktam panaszkodni, Ő a tanúja az önsajnálatomnak is. Ő úgyis ismer kívül, belül, hát tőle próbálok egy kis megértést, sajnálatot kapni. Persze tudom, hogy ez nem helyes, azért is vágtam bele a panaszböjtbe, hogy még gondolati szinten se panaszkodjak. Szüntelenül szemem előtt lebeg Pál figyelmeztetése a 2 Korinthusiakhoz 10:5-ből: „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre”.

A gondolataimat, a negatív, önsajnáló gondolataimat akartam Jézus segítségével legyőzni. Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. „Testben élünk, de nem test szerint hadakozunk.” (2 Kor.10:4). A csatatér az elménkben van, a harc a két fülünk között folyik. Minden alkalommal, amikor rajta kaptam magam, hogy önsajnáló gondolataim támadnak, azonnal segítségül hívtam Krisztust, az Ő erejét, emlékeztettem magam az Ő győzelmére, és arra, hogy én is győztes vagyok Őbenne. Akkor meg miért panaszkodom?? Nagyobb az, aki bennem él, mint az összes problémám, gondom, fizikai és lelki fájdalmam, nehézségem, megnemértettségem, bizonytalan helyzetem összességében. Mégis, száz nap alatt egyszer sem sikerült 21 napot végigcsinálnom úgy, hogy az Úrnak ne panaszkodtam volna valami miatt. De Ő nem vádol ezért, és már én sem vádolom magam. Sokat tanultam ez alatt az idő alatt önmagamról, Istenhez való viszonyomról. Nem volt hiábavaló, és nem volt teljes kudarc ez a 15 hét.

Megtanulni panaszkodás nélkül élni, élethosszig tartó folyamat. Mindannyian úton vagyunk, mindannyian máshol tartunk ebben a folyamatban. A lényeg, hogy ne adjuk fel! Kerüljünk egyre közelebb az áhított célhoz:: az elégedett, Krisztusban teljesen megbízó, hozzá egyre inkább hasonlító énünkhöz, aki szeretet és fényt sugároz a körülötte élőknek.

Ne adjuk fel! Vagy legalább vágjunk bele!

Bizony nem volt könnyű ez a kihívás. Azt hiszem, akik belevágtunk, mindnyájan elmondhatjuk, hogy beletört a bicskánk. Péternek annyiszor kellett újra és újrakezdeni a kihívást, hogy elrongyolódott a karkötője. Judit annyiszor keseredett neki a sikertelenségnek, hogy felfüggesztette a nekirugaszkodást. Pedig milyen könnyen teljesíthetőnek hangzik ez a kihívás! Nem adjuk fel, újra (és újra)kezdjük.

Hagyd, hogya panaszokat háttérbe szorítsák a hálák!

Hagyd, hogy a panaszokat háttérbe szorítsák a hálák!

A hála ellentéte a panasz, amivel olyan gyakran találkozunk. Az angol nyelvterületen a How are you? kérdésre illik pozitív választ adni, meglepő és udvariatlan lenne egy panaszos válasz. Azonban ha hazánkban tesszük fel a kérdést, akár egy barátnak, akár egy új ismerősnek, sátrat kell vernünk, hogy megvárjuk a válasz befejezését, ami a legtöbb esetben panaszcunami formájában tör elő a megkérdezettből. Mintha az ártatlan “hogy vagy?” kérdés egy vörös posztó lenne, provokáció, melyre csak a panasz lehetne a válasz. Miért vagy hálás? Van okod panaszra? Tedd mérlegre!

Nick Vujicic

Idegeskedsz, panaszkodsz, egy helyben állsz vagy bizalommal és hálával tovább lépsz? Teljesen természetes számodra, hogy van fedél a fejed felett, van tiszta ivóvized, válogathatsz az ételek között, van munkád, dúskálhatsz a ruhákban, van két erős kezed és lábad… Ezek bizony nem természetes dolgok, ezekért bizony adj hálát, mert sokaknak nem adatik meg a munkahely, lakás, a mindennapi étel, a tiszta ivóvíz, az egészség és nem kell a szegény országokig elmenni, elég csak a szűkebb hazánkban körültekinteni. Nehéz mindig elégedettnek lenni. Olyannyira, hogy oly sokszor elégedetlenek vagyunk mindenért. Csak a legjobbal érjük be, mert az jár nekünk, de kellően hálásak vagyunk-e, ha mindent megkapunk, ha mindenünk megvan? Beérjük-e a tökéletessel vagy még annál is többre vágyunk? Meg tudjuk-e élni a tökéletesség örömét, boldogságát? Lehet, hogy most is csak panaszkodsz és nem vagy képes észrevenni a jó dolgokat? Lehet, hogy csak a hibát keresed mindenben és mindenkiben? Ha így van, akkor itt az idő: tanulj meg örülni annak, amid van! Annyi mindenért lehetünk hálásak! Adj hálát az életedért, az egészségedért, a családodért, a munkádért… mindenért! Gondold végig naponta: miért lehetek hálás ma? Hogy a hála váljon szokásoddá a panasz helyett, vezess hálanaplót. Írj bele minden nap 3 dolgot, amiért hálás vagy. Hidd el, hamarosan már nem kell figyelmeztetned magad arra, hogy hálát adj és előbb-utóbb a panaszokat háttérbe szorítják a hálák.

Egy jó gyakorlat panasz ellen

Kutatások szerint minél erősebben érzi bárki is az emberi kötődést, a hálát, a kíváncsiságot, a barátságot és a lelkesedést, annál inkább elégedett az élettel. A pszichológusok szerint a boldogság egyik legfőbb eszköze a humor. Ráadásul az ugyanúgy fejleszthető, mint például az izom. (Forrás: webbeteg)

, , , , , ,

3 hozzászólás

Látogatás a BalatonNeten

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Szilvia élménybeszámolóját a BalatonNetről, azaz a Nemzetközi Evangéliumi Találkozóról, melyen Ildikóval vettek részt, egyben képviselve közösségünket, a Budapesti Szabad Metodista gyülekezetet.

Idén aug. 19-23. között rendezték meg a BalatonNetet

Idén aug. 19-23. között rendezték meg a BalatonNetet

Első nap – szerda

– erről lemaradtunk, különösen a zsidó táncházról…

Második nap – csütörtök

Szeverényi János reggeli áhítatot tart

Szeverényi János reggeli áhítatot tart

– 8.30 reggeli áhítat: kicsit borzongva ültünk be a sátor fűtetlen műanyagszékeire. A rendezvény doajenje, Szabó Dániel tartotta, és arról beszélt, hogy Isten kiszabadítja és visszahozza a fogságból az övéit, megépíti a romokat. Ugyanakkor Babilon, a fogvatartó gazdag, nagy város helyén ma sakálok laknak, ahogy a bibliai próféciákban megírták.

– 9.30 kezd robogni az úthenger, gyűlik a nép a nagy tornaterembe, az első ismerős, akivel összefutok Dani Eszter, akinek a házicsoportjába jártam évekig. Ahogy kezdünk, kiszólítják dicsőítéshez Mike Sámuelt és csapatát, az első két sorból (ami azt eredményezi, hogy hirtelen a frontvonalban találjuk magunkat, előttünk két üres sor székkel, de vidáman felállva dicsérjük az Urat), majd rövid bevezető keretében Szeverényi János evangélikus lelkész (a szervező Aliansz vezetője) mondatja el mindenkivel a Róma 8,38-at, azaz hogy Isten szeretetétől semmi nem választhat el minket. Ez nálam rögtön megkondítja a Szentlélekharangot, mert ugyanezt mondattam el (moderátorként) előző vasárnap én is a saját gyülekezetemmel.

– CB Samuel, az indiai pásztor következik előadásával, érdekes keleti ember szemével látni a Szentírást, az amerikai/európai keresztényeket. Kiválóan beszél arról, hogy sónak és világosságnak kell lennünk, barátságosnak és olyan helyet kell teremtenünk, az a jó város, élőhely, ahol a gyerekek jól érzik magukat. Szót emel a modern rabszolgaság, az emberkereskedelem, a rabszolgamunka ellen (SetFree mozgalmak – ebbe mi is bekapcsolódtunk tavasszal Kevin Austin nyomán).

– A délutáni szemináriumok közül elsőre Dr. Even Parkshoz ülünk be, kicsit késve, csak hátul kapunk helyet, az előadó töri a magyart, de érdekes előadást tart a lelki és testi problémákról, miért alakulhat ki, akár keresztényeknél is depresszió, magas vérnyomás stb.

– Ebédidő, lesétálunk az öreg platánsoron a Balatonhoz, és bámuljuk kicsit, aztán fázósan összehúzzuk magunkon a pulóvert, eszünk egy lángost, és visszasietünk a dombra. Megnézzük a workshopot, sok keresztény szervezet, kiadó van jelen egy-egy asztallal, a keresztény motorosok egymás után viszik el a merészebbeket próbakörre a Harley-Davidsonon nagy dübörgéssel…

– Este már idejében foglalunk helyet (a szélén, hogy ki-kilépve fotózni is tudjak). Szeverényi János azt mondja, olyanok vagyunk, mint mikor megemelkedik a víz, és a kacsák átúszkálnak a kerítések fölött… A dicséret után Orbán Attila lelkész és polgármester mond lendületes beszédet arról, hogy az ébredés saját magunkban kezdődik. „Boldog az a nép, amelynek Istene az Úr” Ézs 61,3. Bizonyságot teszünk – ha muszáj a szánkkal is. Merthogy úgy kell élni, hogy aki „szembejön”, lássa rajtunk… Nehézség – olaj a tűzre! Elmondja, hogyan adta nekik Isten a falu kocsmáját, ahol azóta Istentiszteletet tartanak, őt magát pedig a sok berzenkedés után olyannyira elfogadta a közösség, hogy megválasztották polgármesternek…

– A közösségi sátorban még Horváth István tart saját dalaival egy koncertet, de fáradtak lévén, hamar otthagyjuk és elhelyezkedünk barátságos szállásunkon, melyet a Zsidók Jézusért Misszió tagjai osztottak meg velünk.

CB Samuel azt mondta, ahol a gyerekek jól érzik magukat, ott van Isten országa...

CB Samuel azt mondta, ahol a gyerekek jól érzik magukat, ott van Isten országa…

Harmadik nap – péntek

– 8.30 Reggeli áhítat Szeverényi Jánossal. Süt a nap, szabadtéren vagyunk. Mikor kezdi, a jókora, háromszoros körbe rakott székek fele még üres, tíz perc múlva már serényen hozzák a pótszékeket a későn jövők. Dániel könyve, babiloni fogság, miért is foglalkozik egy hívő zsidó fiú a pogány, okkult diktátor álmával? Isten ott van mindenhol, a sötétségben is, és ismeri az elrejtett titkokat.

– A délelőtti előadás előtt összefoglaló az előző napról, aztán Mike Sámuel és a fiatalok, jó látni, hallani őket a színpadon. CB Samuel történeteket mesél Indiáról, arról, hogy a próféták nem csak Isten haragját hirdették, ők a remény emberei is, és Istennel semmi sem lehetetlen. Az Egyház feladata, hogy szeretetet és reményt hozzon az emberek közé. Hol van Isten Országa? Ahol béke van, igazság, biztonság és szeretet. Európa szép zöld. A harmadik világ kivágott fáiból készülnek a mi könyveink, ráadásul sok ezer tonna élelmiszert dobunk ki, miközben sokan éheznek. Jézus napirendje; együtt evett és ünnepelt a tanítványaival és a bűnösökkel is, de hajnal 4-kor már imádkozott…

– Ezután beiktatott rendkívüli közlemény – felkérik Johannes Reimert, hogy mondja el röviden azt, amit a szemináriumán tegnap. A menekültekről beszél, hogy arról gondolkodunk, nekünk mi a jó, de vajon megkérdeztük-e Istent, mi a szándéka?! Megjegyzi, hogy egyszer tőlünk, magyaroktól rettegett Európa, a németek imaösszejöveteleket tartottak, csak a nyilainktól mentse meg őket Isten… Hatalmas sikere van. Utána ténfergünk pár percet a napon, jólesik, elnézzük a labdázó, futkosó gyerekeket – nekik is, az ifiknek is van foglalkozás, program folyamatosan.

– Szeminárium – természetesen Johannes Reimerhez megyünk, azaz sietünk, hogy még jó helyet kapjunk. A migránsokról beszél, azokról a tapasztalatokról, amelyeket ő szerzett a más kultúrából jövő emberekkel. Nem férünk el a sátorban, utána nagy tapsot kap.

– Ebéd után a lehetőségek közül – a változatosság kedvéért – ismét Johannes Reimert választjuk. Az imaéjszakák fontosságáról beszél. Miért jobb kevés emberrel kezdeni, és hogyan működik ez a gyakorlatban, miért kapott az árvaház autót, és hogyan vált kereszténnyé a kurd vendéglős, akinél reggeliztek…

– Délután a Zsidók Jézusért Misszió mutatkozik be Tar Katával az élen, nyári nagyszabású evangelizációs kampányaikról vetítenek, és beszélnek a küldetésükről, a céljaikról.

– Az esti alkalmon Püski Lajos debreceni református tiszteletes viccesen demonstrálja mennyit árt a bizonytalan vezetés, és hogy a gyülekezet nem egy unalmas, vallásos klub, nem is valami szolgáltató cég, figyelni kell a misszióra és egymásra. Kis mobil templomok vagyunk – mondja. Szép, aprólékos grafikonokat hozott, melyek kevésbé élvezetesek…

– Simon Templar koncert, amiről megint csak elballagunk aludni, hagyjuk a fiatalokat nyüzsögni, nekik stand-up comedy program is van, kihallatszik a nevetés a sátorból. A szálláson még mi is lelkendezünk kicsit a többiekkel, amolyan pizsamaparti jelleggel, aztán bedőlünk az ágyba és reggelig csak a tücskök zenélnek az ablak alatt.

Balra CB Samuel, indiai főelőadó, jobbra Johannes Reimer az imaéjszakákról tanít, Dani Eszter tolmácsol

Balra CB Samuel, indiai főelőadó, jobbra Johannes Reimer az imaéjszakákról tanít, Dani Eszter tolmácsol

Negyedik nap – szombat

– Ma Varga György baptista lelkipásztor tartja a reggeli áhítatot, a felhős ég miatt ismét sátorban. Kicsit fázósan gyülekezünk, de rögtön bemelegszem, mikor azzal kezdi, hogy Ezékiel első fejezetét szeretné felhozni, ami szokatlan és zavarba ejtő képet ad Isten dicsőségéről. Képben vagyok, mivel pár napja olvastam (ott nyílt ki a Bibliám). Akkor nem
tudtam, miért ezt olvasom és miért az egész fejezetet… (Szeretem ezeket az apró bizonyságokat). Isten – noha hűséges és minden nap ugyanaz, néha szokatlan és ez jó, mert frissen tart minket. Jókat imádkozunk, közben emlékezik az ifikörről, amikor az egyszerű dicséret belefutott Isten jelenlétébe.

– A délelőtti előadáson CB Samuel folytatja történeteinek mesélését, közben igeverseket idéz. Isten az, aki megtisztít, visszahoz, megbocsát és szeret. Azt mondja, Indiában emberek ezrei vonulnak a Gangeszhez, hogy hitük szerint a fürdéssel lemossák bűneiket, mert érzik a terheiket. Jézus új szövetséget adott nekünk, újjáteremtett bennünket és arra hív, hogy
egész héten közösségben legyünk vele, ne csak vasárnaponként. János vízzel keresztelt, de Jézus tűzzel. Nem lehet bezárkózni, ő az elvonókúrásokat is vitte Istentiszteletre, fel kell vállalni azokat, akik szegények, nyomorultak, akik „zavarják” a középosztálybelieket. A kasztrendszer átkát meg kell törni, Isten országa a szívekben kezdődik, és a tévés igehirdető
nem helyettesítheti a gyülekezeti közösséget.

– Nemes egyszerűséggel maradunk az ő szemináriumán, ahol a misszióról beszél, ahogy Jézus elküldte a tanítványokat, akiknek lila gőze nem volt még a Szentlélekről, arról, micsoda vezetést jelent, és Péter életéről beszél, aki a pogányokhoz küldetett. Megemlíti, hogy Isten idegen kultúrákban is „otthagyja a lábnyomát”, és egyre többen keresik őt. Istent nem lehet beskatulyázni, Ő izgalmas és számtalan módon mutatja meg magát olyanoknak is, akik nem ismerik. Mesél saját tapasztalatairól, a helyes hozzáállásról és a feladatokról.

– Délután kisüt a nap, van egy szusszanásnyi időnk, és mivel kopog a szemünk, elmegyünk ebédelni, beszélgetni, terveket szőni. Annyi mindent hallottunk, a fejünk a varrás mentén repedezik. Valahogy haza kell vinni a gyülekezetnek is a jó ötleteket.

– Csak úgy kíváncsiságból betérünk Szabó Attila és Csilla előadására, akik Nepálban voltak több éves missziós úton. A nyelvet is beszélik, Csilla óvodás, kisiskolás gyerekekkel foglalkozott, hoztak videókat, nézzük a földrengést (idén áprilisban dőlt össze a szép templomváros és még sok minden), rozoga buszok csikorognak az utakon, aztán jakok hátán kocognak, másutt pedig gyalog is alig járható a meredély. Eldugott kis hegyi falvakban jártak, azt ették, amit kaptak, ott aludtak, ahol befogadták őket. Attila meséli, hogy egy helyen mikor az étkezés után továbbmentek, rosszul lettek, émelyegtek, szédültek, megálltak imádkozni egymásért. Mikor jobban lettek, mentek tovább. Visszafelé ugyanabban a faluban pihentek meg, ahol döbbenten meredtek rájuk. Mert hiszen megmérgezték őket, hogy ne hirdethessék az idegen istent…

– Este a nagy teremben Mike Sámuel nem csak a dicséretet vezeti, hanem ő az előadó is. Azt mondja, volt egy dicsőséges angyal, aki feltette a kérdést, ki a nagyobb… Isten országában az emberek felnéznek egymásra, a tagjai boldogok, ők só és világosság. Hogy hol van ez az ország? Hát a Sátán országának a közepén, a sötétségben világít. Megtudjuk, milyen a zombi keresztény, és ha a gyülekezet sündisznóállásba vágja magát, ott nincs külsős megtérő. Só vagyunk, de nem sóbálvány! Kecskemétről mesél, ahol a baptista gyülekezet pásztora, hogy az első nyári táborban az emberek fele új volt, nem hívő… akkor még, mert a dolgok változnak. Az sem biztos, hogy a party-arcok, a gazdagok, sikeresek lelkében, életében minden rendben van – de sosem tudjuk meg, ha nem beszélünk velük. Jézus feltámadt, mi pedig a magunk pici lámpásait visszük szerte…

– A szünet után színes fényekkel világítják meg a színpadot, jön Noel és Tricia Richards, férj-feleség, kedvesek, egyszerűek. Azt mondták nekik, zenéljenek úgy, mintha a barátaik nappalijában ülnének. Nos, ez Európa legnagyobb nappalija – jegyzi meg Noel mosolyogva. Noel Richards már sok évvel ezelőtt, 1997-ben szervezett egy nagy keresztény rendezvényt „Champion of the World” címmel, a londoni Wembley Stadionban. Azóta kicsit idősebb lett, de nem látszik rajta a 60 év, a dalai pedig egyre jobbak. Idén harmadszor van nálunk, Magyarországon, fellépett az Ez az a nap rendezvényen is. Pár szóval kis történeteket mesélnek egy-egy szám között. A mondanivalójuk belesimul a BalatonNet előadásai közé. Pedig nem volt megbeszélve… Hatalmas sikerük van.

Ötödik nap – zárás – na erről megint lemaradtunk…

Mindent összevetve, jó kis edzőtábor volt, jövőre is ott a helyünk.

, , , , , , ,

Hozzászólás

Tagsági vasárnap

Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.
I. Korintus levél 12,27

A gyülekezet alapelvei és tevékenységi körei

A gyülekezet alapelvei és tevékenységi körei

Mit jelent gyülekezeti tagnak lenni? Több korábban elhangzott tanítás szól a gyülekezeti tagságról, illetve Norbi is felhívta a figyelmet a legutóbbi tanításakor arra, a magvető példázatát ismertetve, hogy a hallottakat ne csak a saját életünkre alkalmazzuk, hanem a hitközösségi életünkre is.

Larry kiemelte tanításában, hogy amikor a gyülekezetről beszélünk, két különböző, de egymással összefüggő részről beszélünk: az elvekről és a gyakorlatról. Az elvek olyanok, mint a fának a gyökere, általában nem is látszik. Ha megvannak az erős gyökerek, azok felvisznek a gyülekezet gyakorlati életébe, funkciójába, a bárki által látható felszínre.

Mik a tagság feltételei?
1. Megtérés és hit: elismerjék Jézust megváltójuknak
2. Megkeresztelkedés
3. Elfogadni a gyülekezet hitvallását
4. Elfogadni a tagsági szövetséget

A tanítás után Larry felkérte az új tagokat, hogy osszanak meg a közösséggel egy rövid megvallást és beszéljenek arról, hogyan szeretnék szolgálni a közösséget. Ezt követően egy újabb ünneplésre került sor: Ildikót, mint helyi szolgáló jelöltet mutatták be a közösség tagjainak. Ez a hitbeli lépés azt jelenti, hogy Ildikó elfogadja Isten hívását, hogy majdan lelkipásztorként szolgáljon.

Múlt vasárnap délután azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük két testvérünk keresztelését. Erre az alkalomra medencét béreltünk a közeli középiskolában. Larry és Péter szolgáltak az ünnepségen. Éva és Misi, gyülekezetünk két tagja keresztelkedett meg. Mindketten pozitívan megerősítették a Jézus Krisztusba vetett hitüket. Csodálatos volt látni, hogy amikor feljöttek a vízből, arcukon tükröződött az öröm. Isten áldását kívánjuk az életükre!

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. (Máté 28:19 (KAR))

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. (Máté 28:19 (KAR))

További képek és angol nyelvű beszámoló olvasható Larry blogján.

, , , , , , , , ,

Hozzászólás

A jó tanítvány nyomában

A múlt vasárnapi istentiszteleten az amerikai csoport vezetője, Kathy Cole tanítását hallgathattuk. Kathy azt mondta, hogy Isten háromszor nagyon próbára tette az élete során: fia súlyos betegsége, 15 hónap munkanélküliség, valamint menye és születendő unokája tragikus halála egy szörnyű autóbalesetben.

Ne feledjük: bármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, Isten hűséges!

Ne feledjük: bármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, Isten hűséges!

Kathy története megérintette minden jelenlévő szívét. Bizonyságtétele itt tekinthető meg:

Larry két héttel ezelőtti tanításában pedig arra keresett választ, hogy hová tűnt a jó tanítvány:

Nagyon hálásak vagyunk, hogy a tervezett felújítási munka elkészült, amíg a csoport itt volt. Ráadásul a kilenc csoporttagon kívül 27 önkéntesünk 300 óráját szánta a közös munkára, nem számítva Larry, Katie és Júlia odaszánt óráit. Dicsőség az Úrnak!

Köszönjük minden testvérünk és barátunk áldozatos munkáját!

Köszönjük minden testvérünk és barátunk áldozatos munkáját!

36 ember 300 óráját szánta a közös munkára

36 ember 300 óráját szánta a közös munkára

A dolgos hetet egy hangulatos grillezéssel zártuk le

A dolgos hetet egy hangulatos grillezéssel zártuk le

További képek láthatók és beszámoló olvasható Larry blogján.

, , , , , , , , ,

Hozzászólás

A megváltottak adventi öröme

2013 utolsó bejegyzésében az elmúlt hetek adventi tanításaiból és képeiből találhattok egy csokrot, ezzel kívánunk mindenkinek áldásos, boldog új évet!

Öröm és vidámság nem ugyanaz - tanította Larry, Júlia pedig tolmácsolt.

Öröm és vidámság nem ugyanaz – tanította Larry, Júlia pedig tolmácsolt.




Ildikó a megtört kapcsolatok helyreállításáról beszélt.

Ildikó a megtört kapcsolatok helyreállításáról beszélt.



Decemberben is megünnepeltük a születésnaposokat.

Decemberben is megünnepeltük a születésnaposokat.


...persze a tora sem maradt el.

…persze a tora sem maradt el.


Larry beszámolóját a közhelybarátok karácsonyáról ide kattintva találjátok meg.

Larry beszámolóját a közhelybarátok karácsonyáról ide kattintva találjátok meg.


Zita összeállított egy videót az év eseményeiről, fogadjátok szeretettel!

Isten ismeretében gazdag, boldog új évet kívánunk!

Isten ismeretében gazdag, boldog új évet kívánunk!

, , , , , , , ,

Hozzászólás

Búcsúzás Colemanéktől

"Emlékszem amikor..." Kedves történeteket elevenítettünk fel Jan és Jerry magyarországi szolgálatáról

“Emlékszem amikor…” Kedves történeteket elevenítettünk fel Jan és Jerry magyarországi szolgálatáról


Szeptember elsején egy kis ünnepség keretében búcsút vettünk Jerry-től és Jantől. Tizenhét éve éltek már Magyarországon. Nagy szerepük volt a győri és a budapesti gyülekezetek plántálásában. Gyermekeik itt nőttek föl, az egész család remekül beszél magyarul. Most azonban Jerry új megbízatást kapott Kentucky-ban. hiányozni fognak mint testvérek, mint barátok, mint munkatársak és mint zenészek.

A mérföldkő jelentős pontot jelent, állomást az úton haladóknak...

A mérföldkő jelentős pontot jelent, állomást az úton haladóknak…



17 év magyarországi szolgálat van a hátuk mögött

17 év magyarországi szolgálat van a hátuk mögött



Áldással és imádsággal engedtük el őket az új útra

Áldással és imádsággal engedtük el őket az új útra


Larry beszámolóját is megnézhetitek a blogján.

, , , , , , , , ,

1 hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: