Posts Tagged Ószövetség

Legyetek velem! (napi áhitatok)

Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki. Máté 21,23-32

Sok szó használható a keresztények gyülekezésének leírására. Olyan szavak, mint egyház, felekezet, gyülekezet, közösség stb. Magyarul az „egyház” szó általában egy nagy szervezett hívőcsoportot jelent, akiknek közös doktrínája és teológiája van, mint a Baptista Egyház, a Református Egyház vagy a Metodista Egyház. A “felekezet” szót a különféle egyházi csoportok megkülönböztetésére használják. Miközben ezek fontos fogalmak, fontosabb a mindennapi életünkben a hívők helyi gyülekezete vagy közössége, amelynek részei vagyunk. Ezeknek a helyi gyülekezeteknek szinte mindegyike egy nagyobb egyház vagy felekezet részét képezi, de ma a helyi gyülekezetről akarok beszélni.

Az Efézus 2-ben és más bibliaversekben a helyi gyülekezetet épülethez vagy házhoz hasonlítják. Efézus 2, 19-22:

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.

Nagyon fontos az épület megépítésének módja. Először is kell lennie egy tervnek. Mostanában, bármely épületnek részletes tervrajzokra van szüksége, amelyeket jóvá kell hagyni az építés megkezdése előtt. És természetesen minden épületnek meghatározott célja van. Például a kórház tervei nagyon különböznek a bevásárlóközpont terveitől. Istennek van egy terve és célja az egyházzal, amely a Szentírásban sok helyen meg van magyarázva. (A bibliai hivatkozások z áhítat írásbeli szövegében találhatók.) Tehát láthatjuk, hogy Isten imádása (Luk 4,8; Ján 4,23; Jel 4,10), a bibliatanulmányozás (2Tim 2,15; 1Kor 4,6), az imádkozás (Csel 2,42), egymás szeretete (Ján 13,35; Fil 1,1-4), egymás segítése (Gal 6,2), a bemerítkezés és az Úrvacsorában való részvétl (Luk 22,19-20), a szentség életmódjának megtanulása (Tit 2,11-12) és az evangelizáció (Ef 4,12; Mt 28,18-20) mind benne van a gyülekezet céljában.

Talán az épület legfontosabb része az alap. Az épület befejezése után nem látható, ám ennek ellenére létfontosságú az épület stabilitása szempontjából. Erős alap nélkül az épület összeomlásának vagy süllyedésének veszélye áll fenn. Az épület sarokköve pedig referenciapontja annak, ahogyan az épület a föld feletti részét megépítik.

Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult. Máté 7: 24-27

Az Efézus 2. fejezetében azt olvastuk, hogy az egyház számára az alap az apostolok és a próféták. Ezek az isteni férfiak és nők, akik előttünk jártak az Isten Királyságának szolgálatában, és akik az idők során segítették az egyház fejlesztését. A Máté 7-ből pedig megtudjuk, hogy Jézus tanítása és parancsolatai szintén részei az erős alapunknak. Az egyház számára a sarokkő Jézus Krisztus, aki meghatározza az egyház irányát. Ő a megfelelő, a jó és igaz viszonyítási alap.

De egy épületnek többre van szüksége, mint alapra és sarokkőre. Szüksége van téglára és habarcsra és még sok másra. A habarcs köti össze a téglákat, éppúgy, mint a szeretet a gyülekezet tagjait köti össze Krisztusban. Az épület minden részének együtt kell működnie úgy, hogy az egész szerkezet erős és stabil maradjon. Mire jó egy épület ablakok és ajtók nélkül? Az épület minden része fontos és szükséges. De szükségük van egymásra, hogy megfelelően elvégezzék funkciójukat. És így van ez a gyülekezettel. A gyülekezet csak akkor tudja teljesíteni az isten által megadott célt, ha tagjai harmóniában működnek együtt, ajándékaikkal, tehetségeikkel és képességeikkel hozzájárulva az gyülekezet életéhez.A gyülekezetnek minden tagra szüksége van. Szüksége van olyan tagokra, akik taníthatnak, prédikálhatnak, gondozhatnak, meghallgathatnak, segíthetnek, tanácsot adhatnak, szolgálhatnak és még sok más dolgot megtehetnek. Egy ember nem tudja megtenni ezeket a dolgokat. Az egész csoportnak együtt kell működnie. Mit tehetsz a gyülekezet megerősítéséhez? Van szilárd alapunk. Jézus Krisztus a sarokkövünk. Együtt épít minket azért, hogy a gyülekezetet, Isten lakóhelyét képezzük, nem téglából és habarcsból, hanem szívünkben és életünkben, mint egy hitközösség.

Szeretettel köszöntök minden igazságra éhes lelket! Legutóbb azt vizsgáltuk meg, hogy a gyülekezet Isten nyája, ahol a jó pásztor vigyáz a juhok egészségére, biztonságára. Most arról szeretnék beszélni, hogy ennek az egészségnek, biztosnságnak és az egész nyájnak milyen ára volt. Újra olvassuk el Pál intelmeit a pásztorokhoz:

Viseljetek gondot azért magatokra, és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten gyülekezetének legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Apcsel 20:28

Láthatjuk, hogy a gyülekezet létrejöttének súlyos ára volt. Jézus vére árán jött létre, amikor Ő feláldozta magát érte. Ilyen drága a Megváltónak a nyáj. Becses kincsen lett megvéve, váltságdijjal kifizetve. Ha megkérdőjeleznénk a gyülekezet létjogosultságát, akkor Krisztus vérét és áldozatát tartanánk hiábavalónak. Mennyei atyánknak is nagyon fontos a nyáj épsége és egészsége, hiszen fiának vére árán jött létre és a Szentlélek tartja fenn, aki velünk marad mindörökké.

És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” János 14,16-17

Jézus ezen ígérete akkor teljesül be, amikor húsvéti halála után ötven nappal a Szentlélek leszáll a tanítványokra és utána mindazokra, akik befogadják Jézust a szívükbe. Azóta is így történik mindenkivel, aki Jézus mellett dönt, pedig már majdnem kétezer év telt el az említett pünkösdi események óta, amelyekről az Apostolok Cselekedetei második fejezete számol be. Akkor, a Szentlélek kitöltésének első napján háromezer ember csatlakozott a tanítványokhoz. Ekkor született meg az újszövetségi gyülekezet, amelynek feje maga Jézus Krisztus (Efézus 1,22).

A gyülekezet Istenből és a hívőkből álló élő szervezet (nyáj), Isten lakóhelye a földön. itt valósul meg az Istennel való életközösség, mint egy népes családban. Maga az Úr így beszél a gyülekezetről a 2Korinthus 6,16-ban, ahol Pál a Léviták könyvéből idéz:

Lakozom bennük és közöttük járok és leszek nekik Istenük és ők az én népem lesznek.

Isten tehát ott van a gyülekezetben, mert ez az a hely ahol leginkább szeretne lenni. Ha te istennel akarsz járni, találkozni és kommunikálni, akkor mindezt a gyülekezetben teheted meg. Megvan persze a helye és ideje az otthon való imádkozásnak is, de ez nem pótolja a gyülekezeti összejöveteleken való hitközösséget. Találkozol a testvéreiddel, akikkel meg tudod osztani a szívedet, hitedet. Akikkel tanácsolhatjátok egymást, akikkel figyelmeztethetitek egymást a veszélyekre. A pásztoroddal is találkozhatsz, aki utat mutat neked, táplál, bátorít és őriz téged. Közös éneklések, közös imák, tanítások és intések: mindezek nélkül megfeneklik, kiüresedik a keresztyén élet. Szükségünk van a testvéreinkre, ahogy nekik is ránk. A gyülekezet Isten kegyelmének eszköze, amiért a Megváltó súlyos árat fizetett.

Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! Máté 25,1-13

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Zsid 11,1

Nagyon sok hit szükséges ahhoz, hogy kimenjünk az ismeretlenbe. Az autóvezetőnek hinnie kell abban, hogy a fékek szükség esetén működnek. Az ejtőernyősöknek hinniük kell abban, hogy az ejtőernyő időben kinyílik. De itt most olyan hitről van szó, amely túlmutat az autók fékjeibe vagy az ejtőernyőkbe vetett bizalmon. Beszél az Istenbe és az ígéreteibe vetett bizalomról. De hogyan bízhatunk Istenben és az ő ígéreteiben, ha nem ismerjük Istent és nem tudjuk, mit ígért? A válasz: nem tehetjük! Pál apostol azt mondja a Róma 10:17-ben, hogy „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Nem tudunk növekedni hitben anélkül, hogy tudnánk, mi van írva Isten Igéjében. Tudtad, hogy háromféle típusú hit létezik a Bibliában?
Az első típusú hit a “megmentő hit”, az a hit, amely megváltáshoz vezet Krisztusban. Ezt az Efézus 2: 8-9-ben válik világossá. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.”

A “megmentő hit” példája megtalálható az Apostolok Cselekedeiben, amikor Pál és Silás a börtönben volt Filippiben. Éjfélkor imádkoztak és énekeltek Istennek, amikor egy földrengés minden cella ajtaját kinyitotta és minden láncot leszakított. A börtönőr úgy vélte, hogy az összes fogoly elmenekült, és ezért kész volt megölni magát. Az ApCsel 16,28-31 van megírva, hogy Pál azonban hangosan rákiáltott: “Ne tégy kárt magadban, mert alamennyien itt vagyunk!” Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: “Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: “Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” Ez a „megmentő hit.”

A második típusú hit az a hit, amely a Lélek gyümölcse. Ez a hit akkor alakul ki, amikor egy hívő elkezd növekedni Isten Igéjének megismerésében és megértésében, majd ezt a megértést a gyakorlatba ülteti. Galata 5:22-23 felsorolja a Lélek gyümölcseit. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

A hit, amely a Lélek gyümölcse, látható a Márk 9:14-29-ben. Egy ember gyógyulás reményében vitte a fiát Jézushoz, ám még mindig fennálltak a kétségek. Nem igazán tudta, vajon Jézus meg tudja-e gyógyítani a fiát. Azt mondta Jézusnak: “…de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus a “ha” szóra összpontosított. Azt mondta, „Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz.” Az apa válaszolt: “Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Fiatalként ez mindig zavart engem. Hogyan mondhatná valaki, hogy hisz, de ugyanakkor nem is hisz? Felnőtt fejjel rájöttem, hogy ez a vers segít megérteni, hogy a hit valami olyan, amiben növekedünk az idő múlásával, amikor Krisztust követjük. Először megtanuljuk, hogy bízhatunk Istenben a kis dolgokban, de amikor valami nagy történik, kétségeink vannak. Van elég erős hitünk? Kétségeink a hitetlenség mérőszámát jelentik. Csak a Szentlélek működésével láthatjuk a Lelki gyümölcsök fejlődését az életünkben, ideértve azt a gyümölcsöt is, amely az egyre növekvő hit.

Most a harmadik típusú hithez jutunk, a hithez, amely a Szentlélek ajándéka. Ezt a hit fajtát az 1Kor 12,7-11 ben találjuk:

A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.

Ez a fajta hit a rendkívüli hit. A hit megdönthetetlen, függetlenül a körülményektől és bármilyen akadálytól. A Szent Lélek ezt adja az embereknek különleges időpontokban és különleges célokra. A Biblia tele van történetekkel olyan emberekről, akik ilyen típusú hitben részesültek. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Ez a fejezet (Zsid 11) sok olyan személyt sorol fel, akik rendkívüli hittel rendelkeztek, és akik közül néhányat név szerint ismerünk, mások pedig név nélkül maradnak. Noé, Ábrahám, Sára, Jákób és Mózes azok között vannak, akiknek fennmaradt a neve. Valószínűleg ismered a történeteiket. Ezek az igaz “hit hősök”. De sokkal több „hit hős” létezik, mint akiket a Biblia említ. Még ma is vannak olyan emberek, akik a rendkívüli hit ajándékát kapják. Olyan emberek, mint George Müller, Hudson Taylor, Apor Vilmos, Teréz anya, Billy Graham és Reinhard Bonnke. Talán te is köztük vagy.

Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni: Simont, akinek Péter nevet ada; És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, amely azt teszi: mennydörgés fiai; És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont, És Iskáriótes Júdást, aki el is árulta őt. Márk 3,13-19

Békesség nektek! Hogyan járhatunk világosságban? Mit jelent az, hogy világosságban Járni? Jézus azt mondja, hogy aki hamisan cselekszik, az gyűlöli a világosságot és nem is megy a világosságra, mert nem akarja, hogy kiderüljön amit tett (János 3,20). Tehát, ez az ember életmódszerűen rejtőzködik a sötétségben. Az első emberpár is elrejtőzött a bűnbeeséskor Isten elől, mert szégyellték magukat. Pedig egyszer minden kiderül, minden világosságra jön!

Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék. Annakokáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és amit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni. Lukács 12,2-3

Ha bűnökről van szó, persze jobb nem megvárni, amíg más hozza azt világosságra, hanem inkább vegyük elejét az egésznek azzal, hogy magunk hozzuk világosságra önként. Ezt úgy tehetjük, hogy megvalljuk a bűneinket, így Jézus vére a világosság közegében megtisztíthat minket. A világosság közege a gyülekezet. Itt hat Jézus vérének tisztító ereje.

a pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. 1János 1,7

Világosság nélkül tehát nincs megtisztulás, megtisztulás pedig a közösségben van, ahol a világosság is van. A közösség és a világosság ugyanazon helyen találhatóak, mert szorosan összefüggenek. Itt működik a bűnvallás, ami által a dolgok normálisan és bizalmasan napvilágra jöhetnek a kegyelem légkörében.

Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Jakab 5,16

Mindez az áldás a közösségben, a gyülekezetben tud megvalósulni, máshogy nem. A bűn, mint valami gomba, a sötétben növekszik és burjánzik. Ha túl nagyra nő, már nem fogjuk tudni kezelni a helyzetet. Ne várjuk meg, ne hagyjuk! Jöjjünk ki a fényre a gyógyító Úr kezeibe! Isten segítségével és a testvérek által legyőzhetjük életünk visszatérő bűneit.Jézus a hitben való testvéreink iránti szeretettől teszi függővé, hogy világosságban járunk-e vagy sötétségben.

Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.” 1János 2,9-11

Ahhoz, hogy ezt a szeretetet megéljük, rendszeresen találkoznunk kell testvéreinkkel a gyülekezetben és így kimutatni szeretetünket a másik felé. Most, a járvány visszaszorításának szándékával otthon maradunk. De hogyan tudunk távolról szeretni? Hogyan járjunk világosságban? Ez a helyzet jó lehetőség és nagy veszély egyszerre. Veszély, mert az életünk még annyira sem látszik most, mint a járvány előtti időkben. Most könnyebb a sötétségben járni, mert kevesebba párbeszéd a gyülekezet tagjai között. Mit tehetünk, hogy világosságban maradjunk? Hiszen a világosság közege a gyülekezet.

Íme néhány javaslat, amit ha rendszeresen teszünk, jobban megélhetjük a világosságot a bezártság időszakában:

– Hívjuk fel egymást és kérdezzük meg, hogy van a másik és mire van szüksége, milyen imakérései és kérdései vannak. Mondjunk neki bátorító szavakat!

– Írjuk fel a gyülekezet tagjainak nevét és imádkozzunk mindegyikükért rendszeresen.

– Ha úgy érezzük, hogy megbántottunk valakit szóval vagy tettel, ne várjunk a karantén végéig, most kérjünk tőle bocsánatot telefonon!

– Ha úgy érezzük, meg kell vallanunk valami bűnt, hívjuk fel egy testvérünket, akiben megbízunk.

– Ha Imádkozzunk sokat azért, hogy a járvány minél hamarabb végetérjen nagyobb kártétel nélkül.

– Használjuk ki az otthoni időt bibliaolvasásra és az Istennel való meghitt kapcsolatunk fejlesztésére. Ámen

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit. Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy fizesse meg. A szolga ekkor leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban kiment az a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel irántam, és megadom majd neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe záratta őt, amíg meg nem fizeti a tartozását. Amikor szolgatársai látták ezt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? És ura haragjában átadta őt, hogy kínozzák, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének. Máté 18,21-35

, , , , , , ,

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 4. rész

Izsák Norbert a hetedik parancsolatról tanított.

Ne paráználkodj! (2Mózes 20,14)

tanitas_tizparancsolat

Tudjuk, hogy a Tízparancsolat nem egy javaslatgyűjtemény. Ha valaki azt mondja, ne csináld ezt vagy azt, akkor nem a hála ébred fel benned. Bizonyos dolgoknak ellen tud állni az ember, de bizonyosaknak nem tud. Hogy van ez? Ha azt mondják, hogy “Ne gondolj a rózsaszín elefántra!”, akkor biztos, hogy arra gondolsz. Az ember lázad minden szabály ellen. A természetünkben van, hogy ami tilos, azt kívánjuk. Ferenc pápa szerint a szexualitást a legsötétebb bűnként írjuk le, ezért bátran, szabadon pletykálkodunk, irigykedünk, mintha ezek súlytalan bűnök lennének. A kedvenc bűneinkre nem teszünk hangsúlyt, a tőlünk távol lévőket annál jobban hangsúlyozzuk (ld. képmutatás).

A hetedik parancsolat így hangzik: ”Ne paráználkodj!”, melynek eredeti jelentése: ”Ne légy házasságtörő!

Dr. Joó Sándor 1964-ben elhangzott prédikációjában erről a parancsolatról tanít, mely itt meghallgatható: https://joosandor.hu/predikacio/1964-08/ne-paraznalkodj-7-parancsolat-1-resz

Kérdés: “Mire tanít a hetedik parancsolat?”

Felelet: “Arra, hogy Isten megátkozott minden szemérmetlenséget. És mert mi is szívbéli őszinteséggel megvetjük azt, így szemérmetes és mértékletes életet éljünk úgy a szent házaséletben, mint azon kívül.” (Heidelbergi Káté 108. kérdés – felelet)

A párkapcsolatok és a kiégés összefüggéséről Pál Feri atya tanítása olvasható-hallgatható meg itt: https://www.palferi.hu/hanganyagok/2015-2016/2016-02-02/

akarsz-e meggyogyulni

Gyökössy Endre Akarsz-e meggyógyulni? című, 1959-ben íródott könyvében teszi fel ezt a kérdést és válaszokat is keres:

“Micsoda kérdés! Hát van beteg a világon, aki nem akar meggyógyulni? Van! Nem is kevés! Sok jel arra mutat, hogy az a beteg is többé-kevésbé ezek közé tartozott, akiről János evangélista ír evangéliumában: Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.) Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: “Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg így válaszolt neki: “Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Jézus azt mondta neki: “Kelj fel, vedd az ágyadat és jár.” És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: “Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.” Ő így válaszolt nekik: “Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: “Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?” De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: “Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Ez a férfi már harmincnyolc éve beteg, s ebből jó néhány évet a jeruzsálemi “Dagály-fürdő” oszlopos csarnokában töltött, a Bethesda tavánál, valami hordágy-félén heverve. Lehet, hogy eleinte várta a “vizek mozdulását”: gyógyulását, de évek múltán már ő is olyan megszokott reménytelenséggel heverhetett ott, mint hever ma is szerte a világon számtalan beteg az elfekvő kórházak sűrű levegőjű és sűrű ágyas termeiben. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy ismeretlen valaki. Ez az ismeretlen ránéz, majd megszólítja: – Akarsz-e meggyógyulni? Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel! Szónoki kérdés ez? Ismételten fel kell vetnünk: el lehet azt képzelni, hogy valaki harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni? Igen, nagyon is el lehet képzelni. Éppen azért, mert már harmincnyolc éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a púpját, kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet szokni. Mindent meg lehet szokni. Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába kerülhessen. Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük “békésen együtt élni”. – Van egy madárfajta, ameIyik a krokodilus hátán él, teljes szimbiózisban azaz, együttélésben a krokodilussal. Egy különös halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már nem is tudna nélküle élni. Be sokan élünk a magunk krokodilusával és cápájával békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle. Már teljes és komfortos ez az együttélés, testileg-lelkileg. Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta, mondván: – Nincs munkám! Vagy ezzel: – Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De miután felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását – az ott sem jelentkezett és ő se látta soha többé. Az az ember már teljes és békés szimbiózisban élt lustaságával, munkátlanságával. Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még barlangokban is laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy ház-sort épített a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át őket. Rövid idő leforgása alatt igen sokan visszaköltöztek régi barlanglakásukba, az új házakat meg kiadták bérbe, mert szimbiózisban éltek már a barlanggal: a nyirkossággal, penésszel, sötétséggel. De gondolhatunk a gazdag ifjúra is, aki úgy hozzánőtt a vagyonához, hogy nem akart meggyógyulni – mert a pénzzel is lehet szimbiózisban élni. Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak: – Akarsz-e meggyógyulní? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból, amivel vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a maga kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban meggyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Elfojtott indulataidból? Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál félelméből? Te tudod: mivel, kivel élsz békés – talán nem is olyan békés! – együttélésben. Rettenetes “édes-kettesben”, úgy, hogy közben egyre fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered. De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat. Amire nem gondolnod – most szinte lehetetlen… Akarsz-e meggyógyulni belőle? Valóban meggyógyulni! – Nos: AKARSz-E? “Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem tudok akarni. Nem is tudom, mit és hogyan kellene akarnom…” Egyszóval: az akarattal van baj. Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból származott eddig is minden egyéb nyomorúságod. Gondolj csak a bethesdai betegre! Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának alap-oka az ő akarathiánya volt. Először is gondoljunk a történet végére, ahol Jézus figyelmezteti: “Többé ne vétkezzél! ” Arra lehet következtetnünk, hogy vétke és akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn. Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán hosszú évek óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval sem, hiszen Jézus kérdésére: “Akarsz-e meggyógyulni?” – tulajdonképpen nem is válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés, siránkozás. Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az egyszerű tény is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata: Más lép be előttem. Az elnyomott, a kisebbrendűségbe, a magányba csúszott ember védekezése ez. Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg bénult lesz. Mindezért – mást okol A történettel, de a magunk életével kapcsolatban is két kérdés vetődik fel:

1. Szüksége van-e az Úrnak akaratunkra?

2. Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le saját akaratunkról? (Legyen meg a Te akaratod…) Az első kérdésre egy NEMmel és egy IGENnel kell válaszolnunk: – NEM, nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud gyógyítani! IGEN, “szüksége van” rá mégis, mert az embernek van szüksége arra, hogy ne legyen akaratnélküli báb! És Jézus szereti az embert. Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként becsüli meg ott is Jézus az asszony kitartó akaratát: “Asszony, legyen a te akaratod szerint!” (Mt 15,28) Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt hangolni Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni hangszerét, akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata, az nem tudja Isten akaratára hangolni azt. Milyen szépségesen szépen kiderül ez a Jézus-i szavakból: “Én nem a magam akaratát keresem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem – az Atyáét.” (Jn 5,30) Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak nincs akarata, vagy beteg az akarata, hanem azt, hogy teljesen ráhangolódik az Atyára, akaratával Isten akaratát keresi.” (Gyökössy Endre – Akarsz-e meggyógyulni, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2000)

 

, , , ,

Hozzászólás

Jó hír – nagy öröm!

Drew tanitas

Drew Price lelkipásztort köszönhettük gyülekeztünk vendégeként, aki az USA-ban, az oregoni Bend város Compass Gyülekezetében szolgál. Vasárnap erőteljesen és lelkesítően beszélt az örömhírről. Drew tanítását Emhő Réka fordította. Drew a Józsué 1,5 és János 15,10-11. alapján beszélt a nagy örömről, a jó hírről. Köszönjük Drew, köszönjük Réka!

, , , , , , ,

2 hozzászólás

Meghallani Isten hangját – Sámuel

Szólj Uram, mert hallja a te szolgád! 1Sámuel 3,9

2018 május 6-án Péter az ószövetségi karakterek hitét bemutató sorozatban Sámuelről tanított (1Sámuel 3). Születésének rendkívüli körülményeiről az édesanyja, Anna hitéről szóló bejegyzésben írtunk. Sámuel egész életére a templomi szolgálatnak lett szentelve, nem tudva még, hogy mi vár rá.

A frigyláda mellett fekvő gyermek Sámuel háromszor is hallja, hogy a nevén szólítják. Mindháromszor mesteréhez és gyámjához, Élihez siet, aki visszaküldi őt. Sem Sámuel, sem Éli pap nem ismerte föl, hogy Isten jelentkezik kapcsolatfelvételre. Sámuelnél érthető, hiszen tapasztalatlan kisfiú volt, “még nem ismerte az Urat, még nem jelentetetett ki neki az Úrnak Igéje” (1Sámuel 3,7). Élinek azonban nincs mentsége: hitében elrestülve, szívében megvakulva csak harmandszorra ébredt rá, hogy az Úr hívja a gyermeket.

2018maj6

Sámuel a legjobb példaképek között van Isten követésében

Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére. Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! 1Sámuel 3,9-10

Mi szükséges ahhoz, hogy meghalljuk az ő hangját és nyitott szívvel reagáljunk rá?

1. Ártatlan, tiszta szív, gyermeki hit

Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Márk 10,15-14

Tudom, már nem változhatunk vissza gyerekké, de gyermeki hitünk még lehet. Egy gyermek bizalma és ragaszkodása feltétel nélküli. Nincs még beszennyezve az elméje. Őszinte rácsodálkozzással gyűjti be az információkat, mert szomjazza Isten ismeretét. Isten segít megtisztítani szívünket és elménket, ha rábízzuk azt. Csak kérni kell.

Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Jakab 4,8

2. Isten közelében tartózkodni

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. Zsoltárok 73,27

Kell, hogy, saját szabad elhatározásunkból mindig Isten közelében legyünk. Sámuel a frigyláda mellett aludt, egész életét áthatotta Isten jelenléte. Józsuéről az írja a Szentírás, hogy el nem távozott a szent sátorból (Exodus 33,11). Az Isten mellett maradás nem passzív, hanem aktív tevékenység. Aktív abban, hogy beszélgetünk Istennel és testvéreinkkel, éneklünk, figyelünk rá; de aktív abban is, hogy erősen ellenállunk azoknak a tényzőknek, amik el akarnak húzni az Ő jelenlétéből.

3. Istennek odaszánt élet

De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról. Apcsel 20,24

Ha Isten kezébe helyezzük életünket, kinyílvánítjuk ezzel hűségünket és megbízhatóságunkat, amit Isten ki is próbál. Sámuel életét végigkövetve láthatjuk, hogy születésétől szolgált, bírói tisztét letette ugyan a király javára, de prófétai tevékenysége haláláig tartott. Nem kell prófétának lennünk ahhoz, hogy egész életünket Neki adjuk.

4. Táplálkozni Isten Igéjével

Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni. 1Sámuel 3,19

Szellemi eledellel kell naponta táplálkoznunk, hogy szellemünk életben és egészségben maradjon, hogy szellemi érzékszerveink működjenek. Különben nem halljuk meg Isten hangját. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik. – mondja Jézus a Máté 4,4-ben, utalva a pusztai mannahullásra (5Mózes 8,3). Akárcsak a mannát, úgy Isten Igéjét is naponta kell fogyasztani, nem elpazarolni. Ne hagyjuk, hogy az ördög kikapja a szívünkből az Igét!

5. Engedelmes lélek

Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! 1Sámuel 15,22

Miért szóljon hozzánk Isten, ha tudja, hogy úgysem hallgatunk rá? Előbb utóbb abbahagyja, ha nem változtatunk hozzáállásunkon, ahogy azt Saulnál is tette (1sámuel 27,7).

Szólj Uram, mert hallja a te szolgád! Csak ilyen hozzáállással tudjuk meghallani Isten hangját. Hogyan hasonlítanád Sámuel Isten iránti nyitottságát a tiédhez? Miért nem halljuk meg az Ő hangját? Miért ritka az Úrnak kijelentése? Miért nincs nyilvánvaló látomás? (1sámuel 3,1) Sámuel élete segít megtalálni a válaszokat és a kiutat.

, , ,

Hozzászólás

Ima a fájdalmakban – Anna

Anna Ima12018 április 22-én Péter az ószövetségi karakterek hitét bemutató sorozatban Annáról, Sámuel “majdani” édesanyjáról tanított (1Sámuel 1-2). Nem ő az egyedüli asszony a Szentírásban, aki nem tudott megfoganni. Ilyen volt a Teremtés könyvéből imert Ábrahám felesége (Izsák édesanyja), Sára, vagy a Lukács evangéliumából ismert Zakariás felesége, Erzsébet, akinek a fiát Keresztelő János néven üdvözölhetjük. Mindhárom asszonnyal nagy tervei voltak Istennek, annyira, hogy gyermekeik útját már születésük előtt elkezdte egyengetni, akárcsak Sámsonét (Bírák 13-16), vagy Jézusét. Ha megnézzük az eddig említett öt megszületett gyermeket, láthatjuk, hogy később egész népük sorsát bízta rájuk az Úr, sőt, ha üdvtörténeti “széles” látószögből nézzük, az egész világ sorsát. Olyan felfoghatatlan felelősség volt rajtuk, hogy küldetésükben “nem volt szabad elbukniuk”. (Persze majdnem mind követtek el hibákat, különösen Sámson.) Náluk Isten már a leendő szülőknél elkezdte előkészíteni a szolgálatban bejárandó utat.

Sámuel esetében Anna volt az, akinek az életében közbelépett azzal, hogy ideiglenesen “bezárta a méhét”. Ezt a mozzanatot duplán említi Sámuel könyve (1Sámuel 1,5-6). Fel is vetődik a kérdés, hogy vajon az egyébként istenfélő férj, Elkána azért vett-e magának két feleséget, mert az első meddő volt? Nem tudjuk, de Anna fájdalmáról – melyet “feleségtársa” Peninna csak tetézett gúnyolódásával – már ír a Biblia. Ez a fájdalom ösztönözte Annát arra, hogy kétségbeesésében Istenhez forduljon. Nem lázadt föl Teremtője ellen, sőt inkább növelte hitéhez való ragaszkodását. Panaszát azonban megfogalmazta, szívét kiöntötte Isten előtt. Sőt, tovább ment ennél: fogadalmat tett.

Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha!” 1Sámuel 1,11

Anna Ima2

Egy imádkozó anya az egyik legnagyobb áldás. Az ima a törődés jele.

Annának még a tapintatlan Éli főpap bántó szavait is el kellett szenvednie, amikor az istentisztelet akkori központjában, Silóban elmondta ezt az imát. Éli főpap Anna alázatos válaszára korrigálta viselkedését és a vádlást áldássá fordította:

Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, amelyet kértél tőle. 1Sámuel 1,17

Anna erős hitére utal az erre adott válasz és az azt követő leírás.

Ő pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az ő útjára és evék, és arca nem vala többé szomorú. 1Sámuel 1,18

Az elszánt ima és a főpapi áldás hatása nem maradt el, Anna végre megszülhette gyermekét, Sámuelt. Az újabb próbatétel az anya számára fogadalmának betartása volt. Az anyatejes időszak után Sámuelt teljes életére Éli gondjaira bízta. Anna ekkor egy Isten szelleme által ihletett, prófétikus zsoltáréneket rögtönzött, akárcsak később a várandós Mária, amikor testvérével, a szintén várandós Erzsébettel találkozott (Lukács 1,46-55). A hálás Anna kitartó engedelmessége és szavatartása meghozta gyümölcsét. Éli újra megáldotta az asszonyt, aki még négy gyermeknek adott életet. Ezek a gyermekek már vele maradhattak.

Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak, mint gyermek, gyolcs efóddal körül övezve. És anyja kicsiny felső ruhát csinált vala néki, és felvivé néki esztendőnként, mikor férjével felment az esztendőnként való áldozat bemutatására. És megáldá Éli Elkánát és az ő feleségét, és monda: Adjon az Úr néked magzatot ez asszonytól ahelyett, akiért könyörgött, és akit az Úrnak kért. És haza menének. És meglátogatá az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az Úrnál. 1Sámuel 2,18-21

Anna hite is a mélypontban lobbant fel, akárcsak a nemrég tárgyalt Jónás prófétáé. Mindkettejüket Isten vitte le a mélyre, céllal, hogy megáldhassa őket és megmenthesse a népet. Ha nem teszi, Anna hite nem tudott volna kiteljesedni. Ez egy próbatétel volt, egy kemence a szív megedzésére, felkészítés valami sokkal jobbra. Nem mindenki vállalja ezt a küzdelmet, de olyan jutalommal jár, amit el sem tudunk képzelni.

Különböző okai is lehetnek életünk mélypontjainak: talán a saját hibáink, talán más emberek hibái, talán Isten tervez valamit nekünk. Bármelyik is legyen, minden mélypont egy remek lehetőség a kiteljesedésre, valami nagyszerű dolog megszületésére! Minden mélypont alap lehet egy későbbi nagyszerű bizonyságtételhez Isten mellett. Ha a mélyben találjuk magunkat, a legokosabb és legcélravezetőbb amit tehetünk, hogy hálás szívvel Istenhez fordulunk és elszántan kérjük tőle a segítséget, hiszen Jézus a szabadító! Igazi vigasztalást és reményt csak Ő adhat.

, , ,

1 hozzászólás

A mélyponton fellobbanó hit – Jónás

Április közepén elkezdtük új sorozatunkat az ószövetségi karakterekről. Nem feltétlenül a legismertebb személyeket vizsgáltuk, hanem azokét, akiknek az életében egy nagy mélypont vagy egy törés kellett ahhoz, hogy igazán Istenhez forduljanak.

Jellemző történet Jónásé, aki mind lelkileg, mind fizikailag mélypontra került. Larry április 15-én beszélt Jónás választásairól. Kiemelte, hogy Isten rendelkezett úgy többször is, hogy Jónás mélypontra kerüljön. Ilyen volt a tengeri vihar és az odarendelt hal, aki elnyelte őt. Az engedetlen próféta már három napja ült a cethal gyomrában, amikor egy gyönyörű zsoltár formájában végre Istenhez intézte szavait: hálát adott neki és elismerte, csak Ő tudja megszabadítani. A mélypont után ez volt a fordulópont, az Úr szólt a halnak, hogy köpje ki a Jónást a szárazra.

Jónás próféta könyve

Jónás “igazolványa”

A második mélypont a “tök jelenet” volt, a Ninive pusztulását páholyból végignézni akaró próféta megleckéztetése. Mind az árnyékot nyújtó, nagy levelű tököt, mind az azt megrágó férget Isten rendelte oda. Célja a példázat általi tanítás volt, ami egy prófétától egyébként sem idegen.

Isten meg akarta menteni a nagyvárost, Ninivét. Jónás makacs szófogadatlansága veszélyeztette ezt a tervet. Előbb Jónás lelkét kellett megmenteni, ehhez volt szükség a “mélypontra”, a hal gyomrára. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy múltunkban vagy jelenünkben miért kerültünk időről-időre mélypontra és hogyan reagáltunk minderre. Akár a mi hibánkból, akár más okból történt, legtöbbször kétségbesetten Istenhez kiáltottunk, aki vigasztalásával segítségünkre sietett.

Jónás nem tudott arról, hogy halbéli kalandja maga is egy prófécia. Jézus önmagához hasonlítja őt, amikor a törvénytudók mennyei jelt kérnek tőle.

E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.

Máté 12,39-41

Jónásról már korábban is tanítottunk néhányszor, érdemes átolvasni a beszámolókat, vagy újra meghallgatni a tanításokat:
Bibliai hithősök a fazekas kezeiben – Jónás
Kispróféták – Isten küldöttei a nehéz időkben – Jónás

Larry április 15-i tanításának vázlata a keretben olvasható.


Jonah (or me?)
Larry L. Winckles
April 15, 2018
Most of us have had the experience of running away from dangerous situations. Perhaps not as dramatically as we see in the movies, where Captain Jack Sparrow runs away from the cannibals, or where Indiana Jones runs away from an African tribe, but I think we all have run away from something that we think may be dangerous. And perhaps we have also run away from God because we were afraid that what he wanted us to do was also dangerous.
Today we are starting our new series of Old Testament character studies by looking at the life of the Prophet Jonah.
Now as far as prophets go, Jonah didn’t have a very long spoken prophecy – it was only 4 words in Hebrew, which translates to 6 words in Hungarian, and 8 words in English. But today we will see that Jonah’s life served as a prophecy, not only to the people of Israel but to us today as well. The story is about Jonah, but it could just as well be about you or me, because it is at heart the Book of Jonah is a prophetic story about God and His purposes in salvation. It also provides us with a lesson in obedience and shows us that it is foolish to run away from God.
The Book of Jonah takes place during the time of King Jeroboam II, which is between 750 and 800 years before the birth of Christ, and just before Israel was conquered by the Assyrian, never to rise again until modern times. The nation had moved away from God. God had repeatedly called them to repent through the prophets Elijah and Elisha.
But it wasn’t to the nation of Israel that God wanted Jonah to deliver a message to, but rather to its hated neighbor the Assyrians in one of its most wicked cities, Nineveh.
Jonah was a prophet, a man of God, and you would think that he of all people would be obedient. But then God calls him to do something that he didn’t want to do. Jonah 1:1-2 says, “The word of the Lord came to Jonah son of Amittai:
“Go to the great city of Nineveh and preach against it, because its wickedness has come up before me.”
Now that would have been quite a journey, especially in those days. From Joppa to Nineveh is about 900 km, which is just about the distance between Budapest and Stuttgart, Germany. But did Jonah set out on this rather long journey? Not at all! Let’s read on: But Jonah ran away from the Lord and headed for Tarshish. He went down to Joppa, where he found a ship bound for that port. After paying the fare, he went aboard and sailed for Tarshish to flee from the Lord. Jonah disobeyed God and ran the other way, setting sail by boat for Tarshish, a city thought to have been somewhere in southern Spain, which would have been about 4000 km away! That’s about the same as the distance between Budapest and Tehran, Iran or between Budapest and Reykjavik, Iceland. What is Jonah’s problem? Isn’t he a man of God? Why isn’t he being obedient? Why doesn’t he want to do what God told him to do? What do you think?
Well things didn’t work out exactly as Jonah planned. The ship was caught up in a terrible storm and even the sailors feared that the ship would sink. In the middle of these terrible circumstances it is interesting to notice the contrast
between Jonah and the sailors. You can read about it in the first chapter of Jonah.
1. Jonah was running away from God
2. The captain has to tell Jonah to pray
3. When the sailors find out that Jonah is responsible, they try to save his life rather than throw him overboard
4. They themselves began to pray to the Lord
5. They better understood the consequences of Jonah’s disobedience than Jonah did
So now we must ask ourselves the question, “When do we feel tempted to run away from God?” Jonah doesn’t seem to be the right man for the job. So why did God want to send him to prophesy in a wicked, pagan city? Why did God send Jonah? Perhaps it was for Jonah’s benefit as well as for the benefit the people of Nineveh through Jonah. It seems likely that God’s plan to call the people of Nineveh to repentance had three purposes. 1) To shake the people of Israel out of their apathy and realize how hard their hearts have been towards
God, 2) To begin fulfilling His promise, made to Abraham, to bless the nations of the world, and 3) As a foreshadowing of the coming of the Messiah, who would bring salvation to the whole world. What happened to Jonah? He was eventually thrown overboard and immediately swallowed whole by some kind of great fish, perhaps a whale. That got Jonah’s attention! He immediately began to pray to God, without any prompting from someone else! He began praising God, thanking him for his rescue, and eventually realizing that indeed, salvation comes only from the Lord. He knew that already in his head, but now he believed it from his heart.
There is a big difference between knowing the truth and living the truth!
Now we must ask ourselves the next question. “In what ways does God get our attention when we try to run away from him?”
While in in the big fish, Jonah repented and promised to proclaim the salvation of the Lord. After three days the Lord caused the big fish to spit out Jonah onto dry ground. Three days. Does that number sound familiar? Jonah is the only prophet that Jesus compares himself to, in Matthew 12:40, where he compares his death and resurrection to the experience that Jonah has gone through. Jonah’s experience foreshadows the way that God would ultimately bring salvation to mankind.
For us, it seems obvious that Jonah was being disobedient. We can see what he should have done right away. But what about you and me? Most of us know the truth of what God has done for us through Jesus, but that doesn’t mean that we live it out. That doesn’t mean that our lives show it. We run away from what we know God wants us to do. What kind of circumstance or tragedy will it take in order for God to get our attention? Why is it that we often must sink to a low place before we are willing to make changes in our lives?
God is the God of second chances. God showed Jonah great mercy, and not only spared his life but gave him another opportunity to be obedient to his call to prophesy to the people of Nineveh. And this time Jonah obeyed! Jonah probably still had all of his previous fears and doubts, but he put those aside in order to follow the Lord’s command.
The message that God told Jonah to bring was very short and to the point – Forty more days and Nineveh will be overthrown! It was short, but it was the message that the people of Nineveh needed to hear. It came at the time when their hearts were ready. What was their response? They believed God. They believed in the God that Jonah was proclaiming, they acknowledged their sin, they believed that God was right in pronouncing judgment upon them, they were sorrowful, and they responded by taking action. They declared a fast. They repented of their sins!
And God forgave them and did not destroy the city as promised!
This is exactly the same as the process of becoming a follower of Jesus Christ. We must believe in Jesus, we must acknowledge our sin and be sorry for our sinfulness, we must ask for forgiveness, and we must trust Him and accept
his gift of love and mercy. God would rather show mercy than punish. We see this in his dealing with the people of Nineveh, which foreshadows the work of Jesus Christ.
So we must ask ourselves another question, “What can we learn about God in these chapters, so that we can better obey him?”
Amazing! Wonderful! Hallelujah! Amen and Amen! A perfect fairy tale happy ending! Or maybe not, because the story continues. There still is chapter four. Jonah is still Jonah, and God is still God.
In chapter four we find out the real reason that Jonah ran away the first time that God called him. He ran away because he knew that God was going to forgive those evil people. Why should God be forgiving and merciful? Jonah was angry with God!
“Isn’t this what I said, Lord, when I was still at home? That is what I tried to forestall by fleeing to Tarshish. I
knew that you are a gracious and compassionate God, slow to anger and abounding in love, a God who relents from sending calamity. Now, Lord, take away my life, for it is better for me to die than to live.” Jonah
4:2-3In fact, Jonah was holding out hope that perhaps God would change his mind and destroy the city anyway. And if he was going to do that, Jonah wanted to be sure to have a good view. He hoping for the worst to happen! So he found
a place in the shade, outside of the city, and sat down to wait and see what would happen. God chose this time to teach Jonah a further lesson, first by causing the plant to grow up and then by causing it to be
destroyed by a worm and a hot wind, leaving Jonah unprotected in the blazing hot sun. Jonah became very angry over the destruction of the plant. And then God spoke to Jonah.
But the Lord said, “You have been concerned about this plant, though you did not tend it or make it grow. It sprang up overnight and died overnight. And should I not have concern for the great city of Nineveh, in which there are more than a hundred and twenty thousand people who cannot tell their right hand from their
left—and also many animals?” Jonah 4:10-11
And here we have the contrast between God and Jonah (or perhaps we ourselves). God wants to show mercy, he is greatly concerned for the lost and would rather see them saved than be destroyed. Jonah couldn’t care less about the lost in the city of Nineveh. He didn’t want God to show mercy to them. But he was willing to receive God’s mercy when he needed it! He failed to see the parallel between his running away from God and coming to the lowest point in his life with the people of Nineveh who had also reached a low point in their own lives and culture.
Jesus came to seek and to save that which is lost, and that includes you and me! But I wonder who I am really most like in my attitude toward the lost – God or Jonah? Do I have great concern for the lost, or am I completely indifferent to them? And what about you? Where would you place yourself on a scale between God’s attitude of concern and Jonah’s attitude of indifference?
If you think that you have concern for the lost, then what are you doing about it? You may think that in your head, but perhaps in your attitudes and actions you are more like Jonah than you would like to admit.
So what can we do about it?
First, we need to be thankful for the great gift of salvation that God gives us. If you haven’t yet experienced this in your own life, then there is no better time than right now to trust in Jesus!
Second, we need to pray that God would change our hearts, helping us to show real concern for those who are lost in sin and darkness.
Third, we need to be prepared to obey the Holy Spirit’s leading in our lives and to do the things that God asks us to do. That means we need to take action! We need to tell others about how being a follower of Jesus has transformed our lives, and how they can experience new life in him. This is being obedient to God’s command to us as Jesus gave it to his disciples that we find in Matthew 28:19-20. 19  Therefore go and make disciples of all nations, baptizing them
in the name of the Father and of the Son and of the Holy Spirit,  20  and teaching them to obey everything I have commanded you.
Let’s pray.

, ,

1 hozzászólás

%d blogger ezt szereti: