Archive for category Istentisztelet

Gyülekezeti hétvége Révfülöpön

Revfulop retreat

Október 5-7. között gyülekezeti hétvégét tartottunk Révfülöpön, az Evangélikus Oktatási Központban. Mindhárom napon Eric Perry lelkipásztor tanításaival töltődhettünk, melyek összefoglalása a szövegdobozban olvasható.

Mindenki számít Istennek
Első lecke

“Anja” egy árva kislány, akit árvaházi látogatásom alkalmával Ismertem meg Ukrajnában. Távozásomkor azt mondtam neki, hogy imádkozni fogok érte. Nem hiszem – válaszolta -, hiszem még a nevemet sem tudod! Ekkor tudtam meg, hogy hívják és azóta minden nap imádkozom érte.

“Nem fogsz találni olyan embert, aki nem fontos Istennek. Amíg ez így lesz, addig hirdetnünk kell az Örömhírt.” – Rico Tice

“Jézus mondja: ‘Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” – János 3:16

Világunk ma: 2018-ban földünk lakossága hozzávetőlegesen 7.6 milliárd ember. A világ keresztényeinek becsült száma 2.3 milliárd. A muszlimok, hinduk és buddhisták összesen 3.5 milliárdan vannak. Nagyjából kétmilliárd ember soha nem hallott még Jézusról.

Olvassuk el a 139-es zsoltárt!

1. Isten teremtett téged. Ő jelen van és mindent tud az életedről!
Anja és _____________ fontosak _____________ Istennek!

“Jézus mondja, ‘Nem hagylak titeket árván.” – János 14:18

2. Isten szeret téged ____________!
“Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” – 1 János 4:9-10

A teológiában az „engesztelés” szó írja le a legjobban, mi történt Jézussal a kereszten. Ahogy ezt megértjük, sokkal mélyebben tudjuk értékelni ezt a szeretetteljes áldozatot. Ezt az igazságot az 1 János 2:2 mondja el. „…mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.”

“Az engesztelés az Istennel való kibékülés, Isten szeretete által, Isten ajándékán keresztül. – John Stott

3. Isten ____________ téged az ő családjába. (John 1:11-12)

Anja, te és én fontosak vagyunk Istennek. Mit jelent számodra abban a tudatban élni, hogy Isten családjának vagy a tagja?

Hogy mondjuk héberül:„WOO HOO”?
Második lecke

A kereszténység egy örömteljes vallás!

“Minél tovább élek, annál jobban meg vagyok győződve arról, hogy a kereszténység egy hosszú-hosszú örömkiáltás!” – Geoffrey Fisher

Jézus születése egy örömteljes hír volt.

“ Az angyal pedig ezt mondta nekik: “Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” – Lukács 2:10-11

Az evangélium jó hír. Örömteljes, azaz örömmel megtöltött üzenet. Isten az öröm istene. A Krisztus előtti hatodik században Sofóniás (kis)próféta így írja könyvében: “Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Az angol fordításban: „énekelve örül neked”.) – Sofóniás 3:17

Isten énekel? Héberről angolra lefordítva ezt a kifejezést találjuk: “énekelve örül neked”. Ezt szó szerint így is lehet fordítani: “ujjongva (örömkiáltással) örül neked.”

Cáfolat: Isten népének még a hitben legéretteb tagjai is megélnek örömtelen időszakokat. Ahányszor egy bűnös odafordul hitben Jézushoz, a mennyek Ura ‘WOO HOO’-t kiált! (Lukács 15:1-7) A Filippi 4:4-8 ajánl néhány útmutatást a keresztény életben való öröm megtapasztalására. Mindezt Pál akkor írta, amikor éppen börtönben volt.

Hogy mondjuk héberül: WOO HOO?

EMLÉKEZTETŐÜL: “Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” – Sofóniás 3:17

1. Ne feledd, az Úr _______________ van mindig.
2. Isten _____________ és megsegít!
3. Isten boldogan _______________ neked.
4. Isten megújít _______________!
5. Isten _______________ örül neked!
Hogy mondjuk magyarul: WOO HOO?

Tanítványság: Tégláról-téglára
Harmadik lecke

Apostolok cselekedetei 2:42-47: “Ezért menjetek,tegyetek tanítványokká minden népet…” – Jézus

“A tanítványság lényeges elemei: Isten igéjének tanítása, imádkozás, szeretetteljes közösség, dicsőítés (imádás), kenyér megtörése, evangelizálás. Mindezeket cselekedték is a jeruzsálemi gyülekezetben. Nem elég csupán az, hogy meglegyenek ezek a lényegi elemek a gyülekezeteinkben. Ezeknek folyamatosan oda kell szentelnünk magunkat.” – Charles Swindoll

Egy keresztény szenvedélyes kell, hogy legyen Jézus iránt! Mi az a keresztény szenvedély? A szenvedély nem más, mint epekedés, vágyakozás, sóvárgás, lelkesedés, rajongói hév, buzgalom, megbecsülés, tisztelet, imádat, ragaszkodás, hűség, lojalitás és állhatatosság Jézus ismeretében, növekedés a krisztusivá válásban, és az Ő szeretetében és küldetésében való járás.

A szeretet a tanítványság észrevehető jele! Jézus mondja: “Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást..” – János 13:34-35

Ez a legjobb, amit tehetünk a hívők közösségében. A Koinonia egy görög szó, azt jelenti “közösség.” A keresztény közösség kulcsfontosságú eleme a keresztény életnek. A krisztusban hívők összejönnek szeretetben, hitben, buzdításban (bátorításban). Ez a koinonia lényege. Olvassuk el a Filippi 2:1-2 sorait. A koinonia annyi, mint egyetértésben lenni egymással, összefogni egy közös célért, és egymás mellett szolgálni. A mi koinoniánk egymással nem máson alapul, mint a Jézus krisztussal való közös koinóniánkon.

Az 1János 1:6-7 írja, “Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”
Tégláról-téglára… bibliatanulmányozás által, imádat által, közösség által, erőteljes imádság által építjük rá az életünket Krisztusra, a fő szegletkőre.

Vacsora a Holló Steakhouse-ban
Negyedik lecke

„Ha Isten munkáját csináljuk Isten módján, akkor soha nem kell nélkülöznünk Isten ellátását.” – James Hudson Taylor

“A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott.” – 1Királyok 17:6

Isten különleges, nem megszokott módon gondoskodik gyermekeiről Sokat tanulhatunk Illéstől…

1. Szükséges bíznunk az Úrban, lépésről-lépésre, még akkor is, ha nem látjuk, nem értjük a teljes képet.
2. A szellemi érettség magában foglalja az Istennel való egyedüllét időszakait is.
3. Isten gondoskodik minden szükségünkről néha különleges és nem megszokott módon. (1 Királyok 17:4)
4. Néha Isten száraz patakmederhez hív. (1Királyok 17:7)

Sokan ültünk már száraz patakmeder mellett. Talán most is ez történik veled. Olyan száraz patakok mellett, ahol hiányzott az egészség, a pénz, a munka vagy a baráti segítség. Olyan dolgok, amikre számítani szoktunk, erőforrások, melyek fedezik szükségeinket. Miért engedi Isten, hogy ezek a források kiszáradjanak? Ő meg akar tanítani arra, hogy bízzunk benne. Benne kell bíznunk, nem pedig az Ő ajándékaiban.
5. Emlékezzünk a keresztre! A kereszt megválaszolja ezt a kérdést… törődik velünk Isten, szeret minket Isten? (János 3:16; Róma 5:8)
6. Isten arra is hív, hogy egymáson hollóként segítsünk.

“Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” – Galata 6:10

Amikor jönnek a próbák, kitartóan bízzunk az Úrban! “Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!; Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” – Példabeszédek 3:5-6

Valaki így ültetett névrejtést (akrosztikont) az angol FAITH (magyarul: HIT) szóba:

F-orsaking – Hátrahagyva
A-ll – mindent
I – Én
T-rust – bízom
H-im – Őbenne

Látom a hollókat repülni fölöttetek!
Isten gondoskodni fog rólatok!

A tanításokon, istentiszteleten kívül sok-sok közös program várt a Győrből és Budapestről érkezett csapatra: kirándulás, társasjáték est, valamint a LIFT Zenekar koncertje.

Revfulopon5

Október 3-án a Váltó-Házban Tóth Sándor Péter megzenésített verseken keresztül mutatta be a bűnös útját az örömhír megismeréséig.

koncert_hajlektalan

Reklámok

, , , ,

Hozzászólás

Programok és segítség nyár elejére

Nyáron sem hagyjuk cserben a Köz-Hely barátait, közösségépítő programokkal és tanácsadó alkalmakkal várjuk az érdeklődőket. Állandó programjainkon (Istentisztelet, Helyreálló csoport) kívül öt különleges programot ajánlunk júniusra és júliusra:

  • Társasjáték délután június 10-én, vasárnap 13 órától. Hozd az ebédedet és ismerkedj meg a legjobbak közé választott társasjátékokkal!
  • Köz-Hely munkálatok napja június 13-án, szerdán 10 és 14 óra között.
    Ha segíteni szeretnél, jelentkezz itt: eletkenyere@gmail.com
  • Kirándulás Martonvásárra vonattal június 23-án, szombaton. Találkozó a Kelenföldi Pályaudvar kapujánál nyolc és fél kilenc között. A vonatjegy, a belépőjegy és az ebéd önköltséges. Ha jönnni szeretnél, jelentkezz itt: eletkenyere@gmail.com
  • Kerti koncert a SzeRBusz Zenekarral június 30-án, szombaton 17 órakor.
  • Köz-Hely Matiné július 8-án, vasárnap 14 órától: A viskó
KZH2018JnJlegyutt

További információkért hívj bátran (+36-20-562-5802), vagy írj az eletkenyere@gmail.com címre!

segitseg_szoc_pszi2

Hozzászólás

Meghallani Isten hangját – Sámuel

Szólj Uram, mert hallja a te szolgád! 1Sámuel 3,9

2018 május 6-án Péter az ószövetségi karakterek hitét bemutató sorozatban Sámuelről tanított (1Sámuel 3). Születésének rendkívüli körülményeiről az édesanyja, Anna hitéről szóló bejegyzésben írtunk. Sámuel egész életére a templomi szolgálatnak lett szentelve, nem tudva még, hogy mi vár rá.

A frigyláda mellett fekvő gyermek Sámuel háromszor is hallja, hogy a nevén szólítják. Mindháromszor mesteréhez és gyámjához, Élihez siet, aki visszaküldi őt. Sem Sámuel, sem Éli pap nem ismerte föl, hogy Isten jelentkezik kapcsolatfelvételre. Sámuelnél érthető, hiszen tapasztalatlan kisfiú volt, “még nem ismerte az Urat, még nem jelentetetett ki neki az Úrnak Igéje” (1Sámuel 3,7). Élinek azonban nincs mentsége: hitében elrestülve, szívében megvakulva csak harmandszorra ébredt rá, hogy az Úr hívja a gyermeket.

2018maj6

Sámuel a legjobb példaképek között van Isten követésében

Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére. Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! 1Sámuel 3,9-10

Mi szükséges ahhoz, hogy meghalljuk az ő hangját és nyitott szívvel reagáljunk rá?

1. Ártatlan, tiszta szív, gyermeki hit

Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Márk 10,15-14

Tudom, már nem változhatunk vissza gyerekké, de gyermeki hitünk még lehet. Egy gyermek bizalma és ragaszkodása feltétel nélküli. Nincs még beszennyezve az elméje. Őszinte rácsodálkozzással gyűjti be az információkat, mert szomjazza Isten ismeretét. Isten segít megtisztítani szívünket és elménket, ha rábízzuk azt. Csak kérni kell.

Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Jakab 4,8

2. Isten közelében tartózkodni

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. Zsoltárok 73,27

Kell, hogy, saját szabad elhatározásunkból mindig Isten közelében legyünk. Sámuel a frigyláda mellett aludt, egész életét áthatotta Isten jelenléte. Józsuéről az írja a Szentírás, hogy el nem távozott a szent sátorból (Exodus 33,11). Az Isten mellett maradás nem passzív, hanem aktív tevékenység. Aktív abban, hogy beszélgetünk Istennel és testvéreinkkel, éneklünk, figyelünk rá; de aktív abban is, hogy erősen ellenállunk azoknak a tényzőknek, amik el akarnak húzni az Ő jelenlétéből.

3. Istennek odaszánt élet

De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról. Apcsel 20,24

Ha Isten kezébe helyezzük életünket, kinyílvánítjuk ezzel hűségünket és megbízhatóságunkat, amit Isten ki is próbál. Sámuel életét végigkövetve láthatjuk, hogy születésétől szolgált, bírói tisztét letette ugyan a király javára, de prófétai tevékenysége haláláig tartott. Nem kell prófétának lennünk ahhoz, hogy egész életünket Neki adjuk.

4. Táplálkozni Isten Igéjével

Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni. 1Sámuel 3,19

Szellemi eledellel kell naponta táplálkoznunk, hogy szellemünk életben és egészségben maradjon, hogy szellemi érzékszerveink működjenek. Különben nem halljuk meg Isten hangját. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik. – mondja Jézus a Máté 4,4-ben, utalva a pusztai mannahullásra (5Mózes 8,3). Akárcsak a mannát, úgy Isten Igéjét is naponta kell fogyasztani, nem elpazarolni. Ne hagyjuk, hogy az ördög kikapja a szívünkből az Igét!

5. Engedelmes lélek

Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! 1Sámuel 15,22

Miért szóljon hozzánk Isten, ha tudja, hogy úgysem hallgatunk rá? Előbb utóbb abbahagyja, ha nem változtatunk hozzáállásunkon, ahogy azt Saulnál is tette (1sámuel 27,7).

Szólj Uram, mert hallja a te szolgád! Csak ilyen hozzáállással tudjuk meghallani Isten hangját. Hogyan hasonlítanád Sámuel Isten iránti nyitottságát a tiédhez? Miért nem halljuk meg az Ő hangját? Miért ritka az Úrnak kijelentése? Miért nincs nyilvánvaló látomás? (1sámuel 3,1) Sámuel élete segít megtalálni a válaszokat és a kiutat.

, , ,

Hozzászólás

Ima a fájdalmakban – Anna

Anna Ima12018 április 22-én Péter az ószövetségi karakterek hitét bemutató sorozatban Annáról, Sámuel “majdani” édesanyjáról tanított (1Sámuel 1-2). Nem ő az egyedüli asszony a Szentírásban, aki nem tudott megfoganni. Ilyen volt a Teremtés könyvéből imert Ábrahám felesége (Izsák édesanyja), Sára, vagy a Lukács evangéliumából ismert Zakariás felesége, Erzsébet, akinek a fiát Keresztelő János néven üdvözölhetjük. Mindhárom asszonnyal nagy tervei voltak Istennek, annyira, hogy gyermekeik útját már születésük előtt elkezdte egyengetni, akárcsak Sámsonét (Bírák 13-16), vagy Jézusét. Ha megnézzük az eddig említett öt megszületett gyermeket, láthatjuk, hogy később egész népük sorsát bízta rájuk az Úr, sőt, ha üdvtörténeti “széles” látószögből nézzük, az egész világ sorsát. Olyan felfoghatatlan felelősség volt rajtuk, hogy küldetésükben “nem volt szabad elbukniuk”. (Persze majdnem mind követtek el hibákat, különösen Sámson.) Náluk Isten már a leendő szülőknél elkezdte előkészíteni a szolgálatban bejárandó utat.

Sámuel esetében Anna volt az, akinek az életében közbelépett azzal, hogy ideiglenesen “bezárta a méhét”. Ezt a mozzanatot duplán említi Sámuel könyve (1Sámuel 1,5-6). Fel is vetődik a kérdés, hogy vajon az egyébként istenfélő férj, Elkána azért vett-e magának két feleséget, mert az első meddő volt? Nem tudjuk, de Anna fájdalmáról – melyet “feleségtársa” Peninna csak tetézett gúnyolódásával – már ír a Biblia. Ez a fájdalom ösztönözte Annát arra, hogy kétségbeesésében Istenhez forduljon. Nem lázadt föl Teremtője ellen, sőt inkább növelte hitéhez való ragaszkodását. Panaszát azonban megfogalmazta, szívét kiöntötte Isten előtt. Sőt, tovább ment ennél: fogadalmat tett.

Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha!” 1Sámuel 1,11

Anna Ima2

Egy imádkozó anya az egyik legnagyobb áldás. Az ima a törődés jele.

Annának még a tapintatlan Éli főpap bántó szavait is el kellett szenvednie, amikor az istentisztelet akkori központjában, Silóban elmondta ezt az imát. Éli főpap Anna alázatos válaszára korrigálta viselkedését és a vádlást áldássá fordította:

Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, amelyet kértél tőle. 1Sámuel 1,17

Anna erős hitére utal az erre adott válasz és az azt követő leírás.

Ő pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az ő útjára és evék, és arca nem vala többé szomorú. 1Sámuel 1,18

Az elszánt ima és a főpapi áldás hatása nem maradt el, Anna végre megszülhette gyermekét, Sámuelt. Az újabb próbatétel az anya számára fogadalmának betartása volt. Az anyatejes időszak után Sámuelt teljes életére Éli gondjaira bízta. Anna ekkor egy Isten szelleme által ihletett, prófétikus zsoltáréneket rögtönzött, akárcsak később a várandós Mária, amikor testvérével, a szintén várandós Erzsébettel találkozott (Lukács 1,46-55). A hálás Anna kitartó engedelmessége és szavatartása meghozta gyümölcsét. Éli újra megáldotta az asszonyt, aki még négy gyermeknek adott életet. Ezek a gyermekek már vele maradhattak.

Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak, mint gyermek, gyolcs efóddal körül övezve. És anyja kicsiny felső ruhát csinált vala néki, és felvivé néki esztendőnként, mikor férjével felment az esztendőnként való áldozat bemutatására. És megáldá Éli Elkánát és az ő feleségét, és monda: Adjon az Úr néked magzatot ez asszonytól ahelyett, akiért könyörgött, és akit az Úrnak kért. És haza menének. És meglátogatá az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az Úrnál. 1Sámuel 2,18-21

Anna hite is a mélypontban lobbant fel, akárcsak a nemrég tárgyalt Jónás prófétáé. Mindkettejüket Isten vitte le a mélyre, céllal, hogy megáldhassa őket és megmenthesse a népet. Ha nem teszi, Anna hite nem tudott volna kiteljesedni. Ez egy próbatétel volt, egy kemence a szív megedzésére, felkészítés valami sokkal jobbra. Nem mindenki vállalja ezt a küzdelmet, de olyan jutalommal jár, amit el sem tudunk képzelni.

Különböző okai is lehetnek életünk mélypontjainak: talán a saját hibáink, talán más emberek hibái, talán Isten tervez valamit nekünk. Bármelyik is legyen, minden mélypont egy remek lehetőség a kiteljesedésre, valami nagyszerű dolog megszületésére! Minden mélypont alap lehet egy későbbi nagyszerű bizonyságtételhez Isten mellett. Ha a mélyben találjuk magunkat, a legokosabb és legcélravezetőbb amit tehetünk, hogy hálás szívvel Istenhez fordulunk és elszántan kérjük tőle a segítséget, hiszen Jézus a szabadító! Igazi vigasztalást és reményt csak Ő adhat.

, , ,

1 hozzászólás

Együtt a tanítványság útján

De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett. Róma 8,37

2018 április 29-én vendégünk volt régiós vezetőnk, Mitch Pierce. Mitch a Fitbit (lépésszámláló) eszköz vonatkozásában beszélt Krisztus követéséről.

Mitch Pierce

Együtt, vállvetve válunk tanítványokká! – Mitch Pierce

A cél, hogy szentül tudjunk élni. Remek példaképünk van ebben. Látjátok-e, hogy a vezetőnk maga Jézus? Készek vagytok-e arra, hogy kövessétek őt? Olyan utazásra indulunk vele, aminek soha nincs vége.

Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene! Ésaiás 52,12

Mitch Pierce

Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Róma 8,31

Kalandos az út, egyáltalán nem könnyű, ahogy tanítványnak lenni sem az. Saját erőből lehetetlen járni rajta. De szerencsénkre Isten megad minden szükségeset ahhoz, hogy jó tanítványok lehessünk. Úgy válunk tanítványokká, hogy keresztényekkel, testvérekkel töltünk minél több időt, ahogy Jézus az apostlokkal. Együtt szállunk szembe a nehézségekkel, vállvetve megyünk a csatába,

_MG_4584

És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. Aki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás. Kolossé 3,23-25

A mindenható Isten van velünk, munkálkodik bennünk. Az a missziónk, hogy menjünk, tegyünk tanítványokká másokat, de nem egyedül kell mennünk, mert Ő velünk jön. Mi a tanítványság esszenciája? A szocializáció.

, , , ,

Hozzászólás

Megtérések az Újszövetségben

2018 februárjában és márciusában újszövetségi szereplők megtéréseinek történeteit beszéltük át.

Február 11-én Larry összehasonlította a két adószedő (Máté és Zákeus) Jézussal való találkozását. Mindketten a köznép által megvetett emberek voltak. Vádolták is Jézust a kor farizeusai, hogy szóba áll velük. Mindkettőjük életén azonnal meglátszott a drasztikus változás: Máté azonnal otthagyta korábbi foglalkozását, hogy Jézust követhesse, Zákeus pedig azonnal visszajuttatta károsuljainak a jogtalanul szerzett pénz többszörösét, sőt, vagyonának felét a szegényeknek adta. Mindketten vendégül látták Jézust saját házukban. Ettől fogva senki nem mondhatta rájuk, hogy felszínes a hitük, hiszen életük minden területére látványosan kihatott. Lehet, hogy kevesebb pénzük volt ezután, de birtokolhatták az igazi, mennyben elrejtett kincset, nem beszélve az élő reményről és az Istennel való békességről.

Február 18-án Gerry McNamara tanított Saul megtéréséről, azaz Pál Apostol útjáról. Talán az ő múltja a legsúlyosab valamennyi közül, hiszen nevéhez fűződik az első mártírhalál és az első keresztényüldözés, az újszülött egyház szenvedése. Éppen ezért a változás is a legnagyobb, Pál vezető képviselője lett annak, amit egykor nagy erővel üldözött. Megtérésének történetét többször is elmondta, bizonyságtételének mindig jelentős hatása volt. Elsősorban neki köszönheti Európa a kereszténység elterjedését. Leveleiben, beszédeiben saját példáján keresztül mutatja be, hogy milyen kibeszélhetetlen kegyelemmel és irgalommal hajolt le Isten a bűnös emberhez, hogy megmentse. Ha úgy érzed, hogy mélyen vagy, gondolj Pálra!

Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.

1Kor 15,8-9

Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.

1Tim 1,15

Filippi_lev_1_21

Február 25-én, március 4-én és 11-én Péter tanított. Beszélt a samáriai asszonyról (János 4) az etióp kincstartóról (Apcsel 8) és római századosról, Kornéliuszról (Apcsel 10). Egyikük sem zsidó származású, mégis mindegyikükben ott volt az istenkeresés. Az Úrral való jól megtervezett találkozásuk egy csapásra megváltoztatta életüket. Aktív bizonyságtevőkké váltak a maguk környezetében. Példájukból gyakorlatban is megtanulta a korai gyülekezet, hogy Isten más nemzetekhez is el akarja juttatni a jó hírt, ahogy Jézus azt többször megparancsolta tanítványainak. Majd Péter beszélt a tékozló fiú történetéről is, amely talán a leghatékonyabban mutatja be, hogyan is éli át az ember a megtérést (Luk. 15).

megteresek

Március 18-án Larry tanított a filippi börtönőr (Apcsel 16) és a gadarai megszállott (Lukács 8,26-39) megtéréséről. Ők sem voltak zsidó származásúak, mindkettőjükkel csoda történt: megtapasztalták Isten szabadító erejét. Náluk is azonnal tapasztalható volt, hogy megváltozott az életük.

Március 25-én pedig tömegek megtéréséről beszélt Larry, ilyen volt a pünkösdi tömeg Jeruzsálemben (Apcsel 2), vagy a fileppel találkozó samaritánusok (Apcsel 8), de említhetnénk a Pál által meglátogatott ázsiai és európai városok csoportos megtérőit is. Jellemző volt, hogy megtérésük első bizonyítéka az azonnali bemerítkezés volt. Ezekből a csoportokból helyi gyülekezetek jöttek létre, nap mint nap demonstrálva azt, hogy az életük már valami másról, pontosabban: valaki másról szól.

A sorozat zárásaként Judit könyvbemutató formájában nyújtott át egy csokor újszövetségi bizonyságtételt a XX. századból, majd felolvasta saját megtérésének történetét is.

Április 8-án a sorozat zárásaként, Judit könyvbemutató formájában nyújtott át egy csokor újszövetségi bizonyságtételt a XX. századból.

,

Hozzászólás

A mélyponton fellobbanó hit – Jónás

Április közepén elkezdtük új sorozatunkat az ószövetségi karakterekről. Nem feltétlenül a legismertebb személyeket vizsgáltuk, hanem azokét, akiknek az életében egy nagy mélypont vagy egy törés kellett ahhoz, hogy igazán Istenhez forduljanak.

Jellemző történet Jónásé, aki mind lelkileg, mind fizikailag mélypontra került. Larry április 15-én beszélt Jónás választásairól. Kiemelte, hogy Isten rendelkezett úgy többször is, hogy Jónás mélypontra kerüljön. Ilyen volt a tengeri vihar és az odarendelt hal, aki elnyelte őt. Az engedetlen próféta már három napja ült a cethal gyomrában, amikor egy gyönyörű zsoltár formájában végre Istenhez intézte szavait: hálát adott neki és elismerte, csak Ő tudja megszabadítani. A mélypont után ez volt a fordulópont, az Úr szólt a halnak, hogy köpje ki a Jónást a szárazra.

Jónás próféta könyve

Jónás “igazolványa”

A második mélypont a “tök jelenet” volt, a Ninive pusztulását páholyból végignézni akaró próféta megleckéztetése. Mind az árnyékot nyújtó, nagy levelű tököt, mind az azt megrágó férget Isten rendelte oda. Célja a példázat általi tanítás volt, ami egy prófétától egyébként sem idegen.

Isten meg akarta menteni a nagyvárost, Ninivét. Jónás makacs szófogadatlansága veszélyeztette ezt a tervet. Előbb Jónás lelkét kellett megmenteni, ehhez volt szükség a “mélypontra”, a hal gyomrára. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy múltunkban vagy jelenünkben miért kerültünk időről-időre mélypontra és hogyan reagáltunk minderre. Akár a mi hibánkból, akár más okból történt, legtöbbször kétségbesetten Istenhez kiáltottunk, aki vigasztalásával segítségünkre sietett.

Jónás nem tudott arról, hogy halbéli kalandja maga is egy prófécia. Jézus önmagához hasonlítja őt, amikor a törvénytudók mennyei jelt kérnek tőle.

E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.

Máté 12,39-41

Jónásról már korábban is tanítottunk néhányszor, érdemes átolvasni a beszámolókat, vagy újra meghallgatni a tanításokat:
Bibliai hithősök a fazekas kezeiben – Jónás
Kispróféták – Isten küldöttei a nehéz időkben – Jónás

Larry április 15-i tanításának vázlata a keretben olvasható.


Jonah (or me?)
Larry L. Winckles
April 15, 2018
Most of us have had the experience of running away from dangerous situations. Perhaps not as dramatically as we see in the movies, where Captain Jack Sparrow runs away from the cannibals, or where Indiana Jones runs away from an African tribe, but I think we all have run away from something that we think may be dangerous. And perhaps we have also run away from God because we were afraid that what he wanted us to do was also dangerous.
Today we are starting our new series of Old Testament character studies by looking at the life of the Prophet Jonah.
Now as far as prophets go, Jonah didn’t have a very long spoken prophecy – it was only 4 words in Hebrew, which translates to 6 words in Hungarian, and 8 words in English. But today we will see that Jonah’s life served as a prophecy, not only to the people of Israel but to us today as well. The story is about Jonah, but it could just as well be about you or me, because it is at heart the Book of Jonah is a prophetic story about God and His purposes in salvation. It also provides us with a lesson in obedience and shows us that it is foolish to run away from God.
The Book of Jonah takes place during the time of King Jeroboam II, which is between 750 and 800 years before the birth of Christ, and just before Israel was conquered by the Assyrian, never to rise again until modern times. The nation had moved away from God. God had repeatedly called them to repent through the prophets Elijah and Elisha.
But it wasn’t to the nation of Israel that God wanted Jonah to deliver a message to, but rather to its hated neighbor the Assyrians in one of its most wicked cities, Nineveh.
Jonah was a prophet, a man of God, and you would think that he of all people would be obedient. But then God calls him to do something that he didn’t want to do. Jonah 1:1-2 says, “The word of the Lord came to Jonah son of Amittai:
“Go to the great city of Nineveh and preach against it, because its wickedness has come up before me.”
Now that would have been quite a journey, especially in those days. From Joppa to Nineveh is about 900 km, which is just about the distance between Budapest and Stuttgart, Germany. But did Jonah set out on this rather long journey? Not at all! Let’s read on: But Jonah ran away from the Lord and headed for Tarshish. He went down to Joppa, where he found a ship bound for that port. After paying the fare, he went aboard and sailed for Tarshish to flee from the Lord. Jonah disobeyed God and ran the other way, setting sail by boat for Tarshish, a city thought to have been somewhere in southern Spain, which would have been about 4000 km away! That’s about the same as the distance between Budapest and Tehran, Iran or between Budapest and Reykjavik, Iceland. What is Jonah’s problem? Isn’t he a man of God? Why isn’t he being obedient? Why doesn’t he want to do what God told him to do? What do you think?
Well things didn’t work out exactly as Jonah planned. The ship was caught up in a terrible storm and even the sailors feared that the ship would sink. In the middle of these terrible circumstances it is interesting to notice the contrast
between Jonah and the sailors. You can read about it in the first chapter of Jonah.
1. Jonah was running away from God
2. The captain has to tell Jonah to pray
3. When the sailors find out that Jonah is responsible, they try to save his life rather than throw him overboard
4. They themselves began to pray to the Lord
5. They better understood the consequences of Jonah’s disobedience than Jonah did
So now we must ask ourselves the question, “When do we feel tempted to run away from God?” Jonah doesn’t seem to be the right man for the job. So why did God want to send him to prophesy in a wicked, pagan city? Why did God send Jonah? Perhaps it was for Jonah’s benefit as well as for the benefit the people of Nineveh through Jonah. It seems likely that God’s plan to call the people of Nineveh to repentance had three purposes. 1) To shake the people of Israel out of their apathy and realize how hard their hearts have been towards
God, 2) To begin fulfilling His promise, made to Abraham, to bless the nations of the world, and 3) As a foreshadowing of the coming of the Messiah, who would bring salvation to the whole world. What happened to Jonah? He was eventually thrown overboard and immediately swallowed whole by some kind of great fish, perhaps a whale. That got Jonah’s attention! He immediately began to pray to God, without any prompting from someone else! He began praising God, thanking him for his rescue, and eventually realizing that indeed, salvation comes only from the Lord. He knew that already in his head, but now he believed it from his heart.
There is a big difference between knowing the truth and living the truth!
Now we must ask ourselves the next question. “In what ways does God get our attention when we try to run away from him?”
While in in the big fish, Jonah repented and promised to proclaim the salvation of the Lord. After three days the Lord caused the big fish to spit out Jonah onto dry ground. Three days. Does that number sound familiar? Jonah is the only prophet that Jesus compares himself to, in Matthew 12:40, where he compares his death and resurrection to the experience that Jonah has gone through. Jonah’s experience foreshadows the way that God would ultimately bring salvation to mankind.
For us, it seems obvious that Jonah was being disobedient. We can see what he should have done right away. But what about you and me? Most of us know the truth of what God has done for us through Jesus, but that doesn’t mean that we live it out. That doesn’t mean that our lives show it. We run away from what we know God wants us to do. What kind of circumstance or tragedy will it take in order for God to get our attention? Why is it that we often must sink to a low place before we are willing to make changes in our lives?
God is the God of second chances. God showed Jonah great mercy, and not only spared his life but gave him another opportunity to be obedient to his call to prophesy to the people of Nineveh. And this time Jonah obeyed! Jonah probably still had all of his previous fears and doubts, but he put those aside in order to follow the Lord’s command.
The message that God told Jonah to bring was very short and to the point – Forty more days and Nineveh will be overthrown! It was short, but it was the message that the people of Nineveh needed to hear. It came at the time when their hearts were ready. What was their response? They believed God. They believed in the God that Jonah was proclaiming, they acknowledged their sin, they believed that God was right in pronouncing judgment upon them, they were sorrowful, and they responded by taking action. They declared a fast. They repented of their sins!
And God forgave them and did not destroy the city as promised!
This is exactly the same as the process of becoming a follower of Jesus Christ. We must believe in Jesus, we must acknowledge our sin and be sorry for our sinfulness, we must ask for forgiveness, and we must trust Him and accept
his gift of love and mercy. God would rather show mercy than punish. We see this in his dealing with the people of Nineveh, which foreshadows the work of Jesus Christ.
So we must ask ourselves another question, “What can we learn about God in these chapters, so that we can better obey him?”
Amazing! Wonderful! Hallelujah! Amen and Amen! A perfect fairy tale happy ending! Or maybe not, because the story continues. There still is chapter four. Jonah is still Jonah, and God is still God.
In chapter four we find out the real reason that Jonah ran away the first time that God called him. He ran away because he knew that God was going to forgive those evil people. Why should God be forgiving and merciful? Jonah was angry with God!
“Isn’t this what I said, Lord, when I was still at home? That is what I tried to forestall by fleeing to Tarshish. I
knew that you are a gracious and compassionate God, slow to anger and abounding in love, a God who relents from sending calamity. Now, Lord, take away my life, for it is better for me to die than to live.” Jonah
4:2-3In fact, Jonah was holding out hope that perhaps God would change his mind and destroy the city anyway. And if he was going to do that, Jonah wanted to be sure to have a good view. He hoping for the worst to happen! So he found
a place in the shade, outside of the city, and sat down to wait and see what would happen. God chose this time to teach Jonah a further lesson, first by causing the plant to grow up and then by causing it to be
destroyed by a worm and a hot wind, leaving Jonah unprotected in the blazing hot sun. Jonah became very angry over the destruction of the plant. And then God spoke to Jonah.
But the Lord said, “You have been concerned about this plant, though you did not tend it or make it grow. It sprang up overnight and died overnight. And should I not have concern for the great city of Nineveh, in which there are more than a hundred and twenty thousand people who cannot tell their right hand from their
left—and also many animals?” Jonah 4:10-11
And here we have the contrast between God and Jonah (or perhaps we ourselves). God wants to show mercy, he is greatly concerned for the lost and would rather see them saved than be destroyed. Jonah couldn’t care less about the lost in the city of Nineveh. He didn’t want God to show mercy to them. But he was willing to receive God’s mercy when he needed it! He failed to see the parallel between his running away from God and coming to the lowest point in his life with the people of Nineveh who had also reached a low point in their own lives and culture.
Jesus came to seek and to save that which is lost, and that includes you and me! But I wonder who I am really most like in my attitude toward the lost – God or Jonah? Do I have great concern for the lost, or am I completely indifferent to them? And what about you? Where would you place yourself on a scale between God’s attitude of concern and Jonah’s attitude of indifference?
If you think that you have concern for the lost, then what are you doing about it? You may think that in your head, but perhaps in your attitudes and actions you are more like Jonah than you would like to admit.
So what can we do about it?
First, we need to be thankful for the great gift of salvation that God gives us. If you haven’t yet experienced this in your own life, then there is no better time than right now to trust in Jesus!
Second, we need to pray that God would change our hearts, helping us to show real concern for those who are lost in sin and darkness.
Third, we need to be prepared to obey the Holy Spirit’s leading in our lives and to do the things that God asks us to do. That means we need to take action! We need to tell others about how being a follower of Jesus has transformed our lives, and how they can experience new life in him. This is being obedient to God’s command to us as Jesus gave it to his disciples that we find in Matthew 28:19-20. 19  Therefore go and make disciples of all nations, baptizing them
in the name of the Father and of the Son and of the Holy Spirit,  20  and teaching them to obey everything I have commanded you.
Let’s pray.

, ,

1 hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: