Archive for category Istentisztelet

A Tízparancsolat – 4. rész

Izsák Norbert a hetedik parancsolatról tanított.

Ne paráználkodj! (2Mózes 20,14)

tanitas_tizparancsolat

Tudjuk, hogy a Tízparancsolat nem egy javaslatgyűjtemény. Ha valaki azt mondja, ne csináld ezt vagy azt, akkor nem a hála ébred fel benned. Bizonyos dolgoknak ellen tud állni az ember, de bizonyosaknak nem tud. Hogy van ez? Ha azt mondják, hogy “Ne gondolj a rózsaszín elefántra!”, akkor biztos, hogy arra gondolsz. Az ember lázad minden szabály ellen. A természetünkben van, hogy ami tilos, azt kívánjuk. Ferenc pápa szerint a szexualitást a legsötétebb bűnként írjuk le, ezért bátran, szabadon pletykálkodunk, irigykedünk, mintha ezek súlytalan bűnök lennének. A kedvenc bűneinkre nem teszünk hangsúlyt, a tőlünk távol lévőket annál jobban hangsúlyozzuk (ld. képmutatás).

A hetedik parancsolat így hangzik: ”Ne paráználkodj!”, melynek eredeti jelentése: ”Ne légy házasságtörő!

Dr. Joó Sándor 1964-ben elhangzott prédikációjában erről a parancsolatról tanít, mely itt meghallgatható: https://joosandor.hu/predikacio/1964-08/ne-paraznalkodj-7-parancsolat-1-resz

Kérdés: “Mire tanít a hetedik parancsolat?”

Felelet: “Arra, hogy Isten megátkozott minden szemérmetlenséget. És mert mi is szívbéli őszinteséggel megvetjük azt, így szemérmetes és mértékletes életet éljünk úgy a szent házaséletben, mint azon kívül.” (Heidelbergi Káté 108. kérdés – felelet)

A párkapcsolatok és a kiégés összefüggéséről Pál Feri atya tanítása olvasható-hallgatható meg itt: https://www.palferi.hu/hanganyagok/2015-2016/2016-02-02/

akarsz-e meggyogyulni

Gyökössy Endre Akarsz-e meggyógyulni? című, 1959-ben íródott könyvében teszi fel ezt a kérdést és válaszokat is keres:

“Micsoda kérdés! Hát van beteg a világon, aki nem akar meggyógyulni? Van! Nem is kevés! Sok jel arra mutat, hogy az a beteg is többé-kevésbé ezek közé tartozott, akiről János evangélista ír evangéliumában: Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.) Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: “Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg így válaszolt neki: “Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Jézus azt mondta neki: “Kelj fel, vedd az ágyadat és jár.” És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: “Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.” Ő így válaszolt nekik: “Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: “Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?” De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: “Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Ez a férfi már harmincnyolc éve beteg, s ebből jó néhány évet a jeruzsálemi “Dagály-fürdő” oszlopos csarnokában töltött, a Bethesda tavánál, valami hordágy-félén heverve. Lehet, hogy eleinte várta a “vizek mozdulását”: gyógyulását, de évek múltán már ő is olyan megszokott reménytelenséggel heverhetett ott, mint hever ma is szerte a világon számtalan beteg az elfekvő kórházak sűrű levegőjű és sűrű ágyas termeiben. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy ismeretlen valaki. Ez az ismeretlen ránéz, majd megszólítja: – Akarsz-e meggyógyulni? Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel! Szónoki kérdés ez? Ismételten fel kell vetnünk: el lehet azt képzelni, hogy valaki harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni? Igen, nagyon is el lehet képzelni. Éppen azért, mert már harmincnyolc éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a púpját, kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet szokni. Mindent meg lehet szokni. Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába kerülhessen. Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük “békésen együtt élni”. – Van egy madárfajta, ameIyik a krokodilus hátán él, teljes szimbiózisban azaz, együttélésben a krokodilussal. Egy különös halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már nem is tudna nélküle élni. Be sokan élünk a magunk krokodilusával és cápájával békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle. Már teljes és komfortos ez az együttélés, testileg-lelkileg. Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta, mondván: – Nincs munkám! Vagy ezzel: – Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De miután felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását – az ott sem jelentkezett és ő se látta soha többé. Az az ember már teljes és békés szimbiózisban élt lustaságával, munkátlanságával. Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még barlangokban is laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy ház-sort épített a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át őket. Rövid idő leforgása alatt igen sokan visszaköltöztek régi barlanglakásukba, az új házakat meg kiadták bérbe, mert szimbiózisban éltek már a barlanggal: a nyirkossággal, penésszel, sötétséggel. De gondolhatunk a gazdag ifjúra is, aki úgy hozzánőtt a vagyonához, hogy nem akart meggyógyulni – mert a pénzzel is lehet szimbiózisban élni. Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak: – Akarsz-e meggyógyulní? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból, amivel vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a maga kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban meggyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Elfojtott indulataidból? Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál félelméből? Te tudod: mivel, kivel élsz békés – talán nem is olyan békés! – együttélésben. Rettenetes “édes-kettesben”, úgy, hogy közben egyre fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered. De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat. Amire nem gondolnod – most szinte lehetetlen… Akarsz-e meggyógyulni belőle? Valóban meggyógyulni! – Nos: AKARSz-E? “Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem tudok akarni. Nem is tudom, mit és hogyan kellene akarnom…” Egyszóval: az akarattal van baj. Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból származott eddig is minden egyéb nyomorúságod. Gondolj csak a bethesdai betegre! Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának alap-oka az ő akarathiánya volt. Először is gondoljunk a történet végére, ahol Jézus figyelmezteti: “Többé ne vétkezzél! ” Arra lehet következtetnünk, hogy vétke és akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn. Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán hosszú évek óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval sem, hiszen Jézus kérdésére: “Akarsz-e meggyógyulni?” – tulajdonképpen nem is válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés, siránkozás. Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az egyszerű tény is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata: Más lép be előttem. Az elnyomott, a kisebbrendűségbe, a magányba csúszott ember védekezése ez. Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg bénult lesz. Mindezért – mást okol A történettel, de a magunk életével kapcsolatban is két kérdés vetődik fel:

1. Szüksége van-e az Úrnak akaratunkra?

2. Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le saját akaratunkról? (Legyen meg a Te akaratod…) Az első kérdésre egy NEMmel és egy IGENnel kell válaszolnunk: – NEM, nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud gyógyítani! IGEN, “szüksége van” rá mégis, mert az embernek van szüksége arra, hogy ne legyen akaratnélküli báb! És Jézus szereti az embert. Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként becsüli meg ott is Jézus az asszony kitartó akaratát: “Asszony, legyen a te akaratod szerint!” (Mt 15,28) Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt hangolni Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni hangszerét, akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata, az nem tudja Isten akaratára hangolni azt. Milyen szépségesen szépen kiderül ez a Jézus-i szavakból: “Én nem a magam akaratát keresem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem – az Atyáét.” (Jn 5,30) Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak nincs akarata, vagy beteg az akarata, hanem azt, hogy teljesen ráhangolódik az Atyára, akaratával Isten akaratát keresi.” (Gyökössy Endre – Akarsz-e meggyógyulni, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2000)

 

, , , ,

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 3. rész

Ősszel a Tízparancsolatról szóló tanításokat hallgathattuk meg lelkészeink, valamint vendégtanítók előadásában.

tanitas_tizparancsolat

Mecséri-McNamara Zsuzsa tanításainak szemléltető diái itt elérhetők:

Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2Mózes 20,7)

III. parancsolat

Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! ( 2Mózes 20,17)

X. parancsolat

 

Larry a hatodik parancsolatról tanított.

Ne ölj! (2 Mózes 20, 13)

A Hegyi beszédben Jézus beszélt a Tízparancsolatról (Máté 5-7. fejezet). Megölhetek valakit a szavaimmal is: ez is Isten képmásának lerombolása. Vannak konfliktusok, amire kell megoldást találni, hogy ne mérgesedjen el. Nehéz, mert egy gyűlölettel teljes világban élünk. Jézus azt hirdette, hogy szeresd ellenségedet (is). Mi a különleges abban, hogy csak azokat szeressük, akik minket is viszontszeretnek? Jézus átsúlyozza a parancsolatokat:

Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté evangéliuma 22, 34-40)

Szeressük feltétel és határ nélkül az embereket! Ezzel segítsük, hogy a békesség (shalom) birodalmát helyreállítsuk!

, , , ,

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 2. rész

Zsuzsi nemrégiben a 3. parancsolatról tanított, melyet itt olvashattok:

tanitas_tizparancsolat

Beszéltünk arról, hogyha Istent első helyre helyezzük az életünkbe és teljes szívvel szeretjük őt akkor az összes parancsolatot be tudjuk tartani! Ma ahogyan a III. parancsolatot tanulmányozzuk ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten szeretetéről szólnak ezek a parancsolatok, arról, hogy miként kerülhetünk még közelebb Őhozzá.

Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2 Mózes 20, 1-7; Református Biblia, Kálvin Kiadó)

KOZHELY3

Hogyan bánunk a szavainkkal?

Egy átlag ember 11,000,000 szót mond ki évente. 65 éves korunkra 715,000,000 szót mondunk. Képzeljük el az erejét ezeknek a szavaknak! A szavaink számítanak: a szavaknak hatalmas ereje van. Bátoríthatnak, motiválhatnak, de hatalmas sebeket is ejthetnek. Jóra és rosszra is használhatjuk a szavainkat: dicsérhetjük vele az Istent, de szidhatjuk is. A Biblia emlékeztet bennünket arra, hogy mekkora ereje van a kimondott szónak:

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Példabeszédek 18:21)

Jézus is beszél a szavainak fontosságáról:

De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged. (Máté 12:36-37)

Hogyan használjuk a szavainkat?

1, Fékezzük meg a nyelvet és gondolkodjunk mielőtt beszélünk!

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. (Jakab 1, 19-27)

2. Ne támadjunk a szavainkkal!

Sokan reggel, ahogy felkelnek, megmossák a fogukat és kiélezik a nyelvüket, hiszen a nyelv olyan akár egy kés: vágni lehet vele. Mi ne legyünk ilyenek, Isten arra hív bennünket, hogy: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.

3. Tartózkodjunk a pletykálódástól!

Csak egy nehezebb dolog van annál, minthogy egy összetört tojást összerakjunk, az pedig az, hogy egy pletykát visszavonjunk.

A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz. Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is. Példabeszédek 16:27-28)

4. Tiszta szavakat használjunk!

Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2 Mózes 20,7)

5. Igaz szavakat használjunk!

Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van. (Máté 5:37)

Hallottam egy történetet egy nőről, aki vacsorára vendégeket fogadott. Úgy döntött, hogy csirkét szolgál fel. Azt mondta a hentesnek, hogy szeretne csirkét vásárolni. A hentes kinyitotta a mélyhűtőt, és csak egy csirkét látott. Feltette a mérlegre, és azt mondta: “1 kiló”. A hölgy válaszolt: “Ó, ennél nagyobbat akartam.” A hentes, nem akarta elveszíteni az üzletet, levette a csirkét a mérlegről, visszatette a fagyasztóba, és felhúzta ugyanazt a csirkét és azt mondta: “2 kilós”. A nő válaszolt: “Nagyszerű, mindkettőt elviszem.” A hentesnek problémája volt. Őszintének lenni. Legyen igazak azok a szavak, amelyek a szádból folynak.

6. Gyakoroljunk önmegtartóztatást!

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. (Példabeszédek 15:1)

7. Építő jelleggel használjuk a szavainkat!

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Efezus 4:29)

Lehet, hogy úgy gondolod valóban változtatnod kell a beszédeden, lehet, hogy már próbáltál változtatni, és kudarcba fulladt a próbálkozásod. A nyelv átalakulása a szív megváltozásával kezdődik.

Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert. (Máté 15:18-20)

A szív befolyásolja a nyelvet. Ha tele van haraggal, önzőséggel, irigységgel, büszkeséggel és minden egyéb csúnya „dologgal”, amelyek betörnek a szívünkbe, akkor ez mind befolyással lesz a szavakra, amiket mondunk. Meg kell vizsgálnunk a szívünket, milyen dolgok lakoznak benne? Ha Isten az Úr az életünkben akkor az Ő szeretetének kell a szívünkben uralkodnia és ezt fogjuk közvetíteni a szavainkkal is.
Mivel Jób életében Isten volt az első helyen ezért szavaival sem vétkezett, annak ellenére, hogy milyen nehézségeken ment keresztül.

És így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen. (Jób könyve 1:21-22)

A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával. (Jób könyve 2:9-10)

Hallottam egy viccről, amelyet néhány gyermek játszott a nagyapjával. A papa a nappaliban aludt a kanapén. Az egyik gyerek úgy gondolta jó móka lenne Limburger sajtot kenni a nagypapa bajuszába. Egy idő múlva a nagypapa felébredt, és megérezte a sajtot, és azt mondta: “Valami ebben a nappaliban bűzlik.” Bement a konyhába, még mindig sajttal a bajuszán és azt mondta: – Valami ebben a szobában bűzlik. Végül kidugta a fejét a hátsó ajtón, és azt mondta: “Ó, az egész világ bűzlik!” Néhányan szívünkben Limburger sajtot találunk. A probléma nem ott kint a világban van, hanem bennünk. Valamit meg kell változtatni saját magunkban, a szívünkben. A szívünk megváltoztatása jó kezdet, hogy az életünk többi területe is átalakuljon. Jézus tud nekünk motivációt adni a változáshoz, ahhoz, hogy az egész életünk átalakuljon, így a beszédünk is!

, , ,

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 1. rész

Ősszel a Tízparancsolatról szóló tanítássorozatra figyelhettünk. Hétről-hétre elmélyültünk a parancsolatok értelmezésében.

tanitas_tizparancsolat

És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

(I.) Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

(II.) Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

(III.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

(IV.) Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

(V.) Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.

(VI.) Ne ölj.

(VII.) Ne paráználkodjál. (Az eredetiben: Ne légy házasságtörő.)

(VIII.) Ne lopj.

(IX.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

(X.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

(Mózes második könyve 20,1-17.; Károli)

Itt olvasható a sorozat bevezető tanítása: 10 parancsolat bevezetés II.

KOZHELY4

Péter kezdte a Tízparancsolatról szóló tanítássorozatot augusztus utolsó vasárnapján.

KOZHELY2

Mivel egy közeli építkezésen egy fel nem robbant második világháborús bombát találtak, szeptember közepén a Bikás Parkban tartottuk az istentiszteletet.

KOZHELY1

Wick Anderson pásztor prédikált a szabadtéri istentiszteleten.

 

, , ,

Hozzászólás

Jézus példázatai

Tavasszal Péter tanított a könyörtelen szolga példázatáról (Máté 18,23-35). Ezzel elkezdtünk egy új sorozatot, amelyben Jézus példázatait mutattuk be hétről hétre.

Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen. (Jakab 2,12-13)

 

A második tanítás az elrejtett kincs példázatáról (Máté 13,44-46) szólt.

Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt. (Máté 13,44-46.)

 

Larry a tanítás kapcsán felidézte Wesley János: A pénz hasznai című prédikációját, melyből egy részlet itt olvasható:

De vajon nem csupán üres fecsegés mindez? Van-e alapja egyáltalán? Az égvilágon semmi. Mert legyen bár a világ olyan romlott, amilyen csak akar lenni, vajon az aranyat vagy ezüstöt kell azért hibáztatni? „Mert minden rossznak gyökere”, tudjuk, „a pénz szerelme”, de nem maga a pénz. A hiba nem a pénzben van, hanem azokban, akik használják. Lehet helytelenül használni, de vajon mi az, amit nem lehet? Ellenben lehet vele helyesen élni; ugyanolyan alkalmas a legjobb, mint a legrosszabb célokra. Kimondhatatlan haszna van minden civilizált nemzet számára az élet valamennyi hétköznapi dolgában. A különféle üzleti ügyletek lebonyolításához igen alkalmas eszköz, és (amennyiben a keresztyén bölcsességnek megfelelően használjuk) mindenféle jó cselekvéséhez is. Való igaz, ha az ember az ártatlanság állapotában élne, vagy ha mindenki „megtelnék Szentlélekkel”, és miként az első jeruzsálemi gyülekezetben, ahol „senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak”, hanem „szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá”, a pénz használata felesleges volna, amiként elképzelni sem tudunk ilyesmit a menny lakóinál. Az emberiség jelenlegi állapotában azonban a pénz nem más, mint Isten nagyszerű ajándéka, alkalmas a legnemesebb célokra. Gyermekeinek kezében ételt ad ez az éhezőnek, italt a szomjazónak, ruhát a mezítelennek. Hajlékot a vándornak és jövevénynek, hogy legyen hol fejét lehajtania. Általa láthatjuk el az özvegyet férje helyett, és az árvát apja helyett; nyújthatunk oltalmat az elnyomottaknak, egészséget a betegeknek, megkönnyebbülést a szenvedőknek. Bizony a pénz szeme lehet a vaknak, lába a sántának, a halál kapujából is felemelhet. (John Wesley: Prédikációk III., Názáreti Egyház Alapítvány, Budapest, 2007).

John Wesley L. számú prédikációjában a tékozló fiú példázatán keresztül beszél a pénz hasznairól.

A keresztyén bölcsesség egyik nagyszerű tételét vési be Urunk minden követője elméjébe, éspedig a pénz helyes használatáról szólót, amely kérdésről sokat beszélnek a világi emberek, ellenben nem taglalják azt kellőképpen azok, akiket Isten kiválasztott a világból.

Akik félik Istent, tudják, hogyan aknázzák ki az értékes tálentumot; hogy eligazítást kapjanak arról, hogy mi módon állíthatják azt a leginkább a dicsőséges célok szolgálatába. Az ehhez szükséges eligazításokat összesűríthetjük három egyszerű szabályba:

wesley idezet2

Ha hű és bölcs sáfár kívánsz lenni, az Úr javainak abból a részéből, amelyet jelenleg rád bízott, amelyet ugyanakkor joga van tetszése szerint bármikor visszavenni, először gondoskodj szükségleteidről: élelmedről, ruházatról és mindarról, amire csak a természetnek mértékkel szüksége van tested egészségben és erőben tartásához. Másodszor gondoskodj mindezek tekintetében feleségedről, gyermekeidről, szolgáidról vagy bárki másról, aki házad népéhez tartozik. Ha ezek után még marad felesleg, akkor „tégy jót… azokkal, akik testvéreink a hitben”. Ha még mindig marad felesleg, „míg időd van, tegyél jót mindenkivel”. Így cselekedve eladományoztál mindent, amit csak tudtál, amid csak van. Hiszen amit így költesz el, azt valójában Istennek adod. Nemcsak azzal adod meg „Istennek, ami az Istené”, amit a szegényeknek adsz, hanem azzal is, amit azért költesz, hogy gondoskodj magad és házad népe szükségleteiről.

Az Úr Jézus nevében kérlek téged, testvérem, cselekedj elhívásod méltóságához illőn! Ne légy rest! Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van! Ne tékozolj el semmit többé! Vonj meg minden kiadást, amit a divat, szeszély vagy test és vér követel. Ne irigykedj többé! Hanem használj mindent, amit Isten rád bízott, úgy, hogy jót teszel, mindenféle jót, mindenféle módon és mértékben, azokkal, akik testvéreid a hitben, és mindenki mással. Ez nem csekély része „az igazak bölcsességének”. Adományozd el, amid van, és azt is, ami te magad vagy, lelki áldozatul annak, aki nem kímélte Fiát, egyetlen Fiát; így „gyűjts magadnak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerd az igazi életet.” (John Wesley: Prédikációk III., Názáreti Egyház Alapítvány, Budapest, 2007., 215-226. oldal)

 

Egy későbbi tanításban a tékozló fiú (Lukács 15:11-32) történetét vizsgálatuk, egy héttel később a szőlőmunkások (Máté 20,1-15), aztán az elveszett juh, öt talentum, majd a szamaritánus példázatáról (Máté 18,1-13 és Lukács 15,1-7) beszéltünk.

És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod? Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé. Hasonlóképpen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél. (Lukács 10,30-37.)

 

Korábbi években is beszéltünk már Jézus példázatairól, Izsák Norbert ebben a videóban a magvető példázatáról beszél (Máté 13):

, , , ,

Hozzászólás

Tanítások a közelmúltból

Május végén egy kedves barátunk, John Fraser tanított a béketűrésről.

tanitas_Kozhely_2019ben020

Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll. Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. (Jakab 5,7-11.)

 

tanitas_Kozhely_2019ben010

Júniusban pünkösdi témában tanította a gyülekezetet Mecséri McNamara Zsuzsi, valamint Izsák Norbert. Vendégeink is voltak Amerikából, a Spring Arbor Egyetem diákcsoportja (ld. fotó).

Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. (Apcsel 2,38-39.)

Június utolsó hétvégéjén Zsámbékra kirándultunk. Kellemes városnéző sétánk során megnéztük a román kori templomot a hozzá tartozó múzeummal és a szép kilátást a fennsíkról.

Zsambek

, , , ,

Hozzászólás

Megtérés történetek

„Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézsaiás 55:7).

A megtérés elsősorban a zsidóságban és a kereszténységben a gondolkozás- és életmód pozitív megváltoz(tat)ására használatos szó. A szó a régebbi magyar nyelvben egyszerűen „visszatérést”, „megfordulást” jelentett, 180 fokot fordulni. Az újszövetségi görög nyelvben előforduló eredetije a „metanoia” jelentése a gondolkozásmód megváltoztatása. (Forrás: Wikipedia) Keresztényként a megtérés azt jelenti, hogy megvallod bűneidet, megtagadod azokat, kéred Isten bocsánatát, és igyekszel ezután másként élni.

Ebben a bejegyzésben megtérések történetét gyűjtöttük össze, hogy meríthessünk ezekből.

megteresek1

A “Senki sincs itt véletlenül” és a “Történeteink” című könyvek a KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonából személyes hangvételű írásokon, bizonyságtételeken keresztül gyűjti össze a drog fogságából szabadult fiatalok megtérésének történetét.

“Egyszer unottan ültem a templomban, a lelkésznő arról prédikált, hogy Jézus lecsendesítette a tengert; és egyszer csak azt hallottam, hogy csak az számít, hogy a hajónkban van-e Jézus. Teljesen eltalált, hogy tényleg, nekem nincs a hajómban Jézus. Ez akkor kezdett közel jönni hozzám; és nem is értettem, miért érdekel ez engem… És akkor értettem meg, hogy ez a megoldás az életemre, semmi más.” (Senki sincs itt véletlenül, 51. oldal)

megteresek5

Angus Buchan egy karizmatikus keresztény evangélista Dél-Afrikában. A skót származású Buchan egy zambiai kukorica- és szarvasmarha-tenyésztő volt, aki a gazdálkodás miatt és egy jobb élet reményében költözött családjával Dél-Afrikába. Angust egy vasárnap nagyon megérintette az igei üzenet és még a templomban úgy döntött, hogy az Urat követi – keresztény felesége nagy örömére. Ettől kezdve élete drámaian megváltozott. A lobbanékony természetű férfiból egy odaszánt hívő lett, aki hatalmas tűzzel hirdette az Igét a környezetében élőknek. Angus megtérését követően az Úr nagy csodákat tett az életükben. 1980-ban kezdte a „Shalom Ministries”-ben a szolgálatát, hogy hirdesse az evangéliumot a helyi közösségben. Idővel teljes munkaidős evangélista lett. 1998-ban Angus írt egy könyvet az életéről, Csodakrumpli címmel. Ez a könyv vált az azonos című film alapjává 2006-ban, amely Angus történetét, megváltozott életét meséli el. Megtérése óta járja Afrikát és nagy tömegek mennek el evangelizációs alkalmaira.

megteresek4

Bruce E. Olson amerikai misszionárius, akit legtöbben arról ismernek, hogy elsőként vitte el az evangélium üzentét a Kolumbia és Venezuela határán élő Motilone indiánoknak, a Bruchko c. könyvében ír Istenkereséséről és megtéréséről is:

“Késztetést éreztem magamban, hogy szóljak Krisztushoz. Természetesen azelőtt is imádkoztam, csakhogy formálisan, ahogy a templomban szokás. Ez most más volt. Ott hasaltam az ágyamon és Jézushoz beszéltem. Egyszerű kis beszélgetés volt, de ez volt az első alkalom, hogy igazából együtt voltam vele.(…) megéreztem az Ő csöndes jelenlétét a szobában. Egyszerre volt kicsi és csöndes, hatalmas és felemelő. Betöltötte az egész szobát. (Bruce E. Olson: Bruchko, 17. oldal)

megteresek2

A Vallomások – kortárs prédikátorportékban olvasható Dr. Kováts György megtérésének története. Arról mesél a kötetben, hogy megtérése egy hosszabb folyamat volt:

“Akkoriban már napról napra imádkoztam, kértem Istent, mutassa meg magát, hogy megismerhessem őt. “Ha meggyőzöl, neked adom egész életemet” – és ezt komolyan gondoltam. (…) egy vidéki téli bulizás kellős közepén, kikerülhetetlenül megértettem: Isten végtelen szeretetét tovább nem utasíthatom vissza. Döntöttem. Átadtam a vezetést az életem felett Jézusnak, és onnantól kezdve megváltozott az életem, két hónappal később pedig betöltekeztem Szentlélekkel is. (Vallomások – kortárs prédikátorporték, 56-58. oldal)

megteresek8

Werner Gitt – K.H. Vanheiden: Ha az állatok beszélni tudnának című könyvében az állatokon, Isten különleges teremtményeinek bemutatásán keresztül buzdítanak megtérésre a szerzők.

“Az állatok beszéltek – természetes képességeik ellenére, mert egy nagyobb hatalom képessé tette őket rá. A kígyó Isten ellenségének, az ördögnek az eszköze, Bálám szamara eszköz Isten kezében. Éva vagy Bálám nem az állat saját hangját hallotta, hanem annak a hangját, aki az állatot felhasználta. Sok hang szól ma az emberhez. Behatolnak gondolataiba, érzéseibe és cselekedeteibe. Két hatalom adja ezzel tanújelét az ember iránti érdeklődésnek. Az egyik hatalom a pusztulást, a gonoszt szolgálja, míg a másik Isten hangja, aki az embernek védelmet és örök életet akar ajándékozni. A te életedet melyik hatalom irányítja?” (Werner Gitt – K.H. Vanheiden: Ha az állatok beszélni tudnának, 116. oldal)

, ,

4 hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: