Önkéntesünk a Civil Rádióban

Duboczky Katalin (aki alapítványunknál az idősek tornáját vezeti hétfő délelőttönként a Köz-Hely kertjében) a Civil Rádiónak adott interjút.
Itt meghallgatjátok:

Kati már régóta látogatja programjainkat és szerves tagja angol csoportunknak is. Hálásak vagyunk a jelenlétéért, segítségéért, pozitív kisugárzásáért.

A fényképen Katie Winckles és Duboczky Katalin látható az angol csoportban

Segítsünk azokon, akik a háború miatt szenvednek!

Kedves Barátaink! Sokan menekülnek Ukrajnából a háború miatt és még többen maradtak ott a veszélyes hadicselekmények közepette. Aki szeretne segíteni a bajbajutottakon, az alábbi címekre tud vinni adományokat. Ne a Köz-Helybe hozzátok, hanem a lejjebb felsorolt címek egyikére!

Mire van szükség? A szállasokon: takaró, párna, szivacs, polifóm, bébiételek, gyermekholmik 1 hónapos kortól 12 éves korig, konzervek, pelenka, wc papír, üdítő. Az adományokat rá lehet írni, hogy “határra”. Továbbá fogadnak: azonnal fogyasztható élelem, folyadék, takarók, pelenka, bébiétel a határon lévőknek. Illetve pénzadományt benzinköltségre.

Köszönjük, ha gondoltok a rászorulókra, ha adományoztok nekik és imádkoztok értük!

Evangélizáció és tanítványság

Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize. Zsoltárok 63,2

Az igazi szomjúság az Isten iránt való szomjúság, még a nyári hőhullámok idején is: ezt igyekszünk mindenek előtt csillapítani. A járványügyi korlátozásokat mi is feloldottuk, vasárnaponként 10:30-kor a kertben várunk mindenkit istentiszteletünkre. Lassan a végére érünk az Evangélizáció és tanítványság című sorozatunknak, amelynek minden része elérhető videó formájában is.

Reméljük, hogy szeptemberben az összes eddigi programunk elindulhat, újakkal kiegészítve. Imádkozzatok velünk, hogy ne gördüljön újabb akadály a közösségi események útjába és minél előbb megszabadulhassunk a járványtól.

...örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén. Lukács 15,10

A templom építőkövei (napi áhitatok)

Zsuzsi üzenetében arról beszél, hogyan cselekedett a samaritánus a bajba jutott utazóval.

Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj! Lukács10, 25-34

Hallottad már, hogy …? Tudtad, hogy…? El tudod hinni, hogy…? Olyan emberek vagyunk, akik úgy tűnik, szeretnek hallani és továbbadni pletykákat, féligazságokat, összeesküvés-elméleteket, hamis híreket, bennfentes információkat, titkokat és csodás gyógyulásokról szóló híreket. Talán hallottad, hogy a föld lapos, vagy hogy az űrhajósok nem igazán mentek a holdra, vagy hogy Elvis nem halt meg, hanem él és Argentínában lakik. A közelmúltban talán hallottad, hogy a COVID-19 Bill Gates műve, vagy az 5G mobiltelefon-technológia okozta. Nemrégen valaki azt mondta nekem, hogy ha vörös káposztaleveleket teszek a fejemre, akkor a hajam visszatér! Igaz, hogy ezek a dolgok némelyike ​​ártalmatlan, ám sokuk ártalmas, magunkra és másokra is káros. Félelmet vagy szorongást okozhatnak. Leggyakrabban ezeket a hallott történeteket nem tények támasztják alá, hanem fantázián, spekulációkon, kívánságokon vagy rosszakaraton alapulnak. És általában tudjuk, hogy ezek hamisak, de néha megkérdezzük magunktól, van-e lehetőség arra, hogy igazak? Tehát talán rendben lenne továbbadni az információt valakinek, persze csak abban az esetben, ha ez igaz. De nem! Ne tedd! Miért? A Bibliában számos vers figyelmeztet minket erre. Olvassunk el néhányat közülük.

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. Efézus 4,29

Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Jakab 1,26

A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. Példabeszédek 10,19

A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! Példabeszédek 20,19

Egy másik dolog, ami történhet, amikor ezeket halljuk, vagy amikor másoknak továbbadjuk, az, hogy felkelti a félelmeket vagy szorongásokat. Azt gondoljuk, mi van, ha ez igaz? Elménk mindenféle legrosszabb forgatókönyvet teremhet. Megbénulhatunk a félelemtől. És általában, amikor valami rosszra gondolunk, nehéz elfelejteni. Mit tegyünk ehelyett? Olvassuk el, amit Pál apostol írt a Filippi 4, 4–9-ben:

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Ahelyett, hogy az összes negatív dologra gondolt volna, Pál felsorol nekünk néhány pozitív dolgot, amelyeket megtehetünk. Először is örülnünk kell. És ne csak időnként örüljünk, hanem mindig örüljünk. Megkérdezheti azonban, hogy hogyan örülhetünk nehéz időkben? Pál ad nekünk néhány tanácsot erről. Nem kell aggódnunk, mert az Úr közel áll hozzánk, és mindig imádkozhatunk hozzá és elmondhatjuk neki minden gondunkat, problémáinkat és aggodalmainkat. Az Úr segít nekünk viseli őket és ezért hálásak lehetünk. És mi lesz az eredmény? Megtapasztaljuk Isten békéjét a fejünkben és a szívünkben. De ez nem minden. Pál azt is elmondja nekünk, hogy mivel kell töltenünk a fejünket. Töltsük meg a fejünket pletykákkal és összeesküvés-elméletekkel? Egyáltalán nem! Inkább sok jó dologgal kell kitöltenünk a fejünket. És akkor tennünk kell valami nagyon praktikus dolgot. Meg kell tennünk, amire Jézus utasított! És honnan tudhatjuk, mire utasított Jézus? Isten Igéjének elolvasásával. Pontosan erről beszéltem az előző áhítat videóban. Örülj! Imádkozz! Légy hálás! Gondolj jó dolgokra! Tedd azt, amit Jézus mondott! Tapasztald meg Isten békéjét! Ebben az időben, amikor oly sok kérdés merül fel a jövőről, ahelyett, hogy minden pletykát vagy elméletet átadnánk, inkább ezeket kell tennünk.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy megadtad nekünk az Igédet. Ami nemcsak régen beszélt a férfiaknak és a nőknek, hanem ma is beszél nekünk. Meg akarjuk tenni azt, ami helyes. Jó dolgokat akarunk gondolkodni. Engedelmesek akarunk lenni az Igédnek. Segítsd nekünk abban, hogy ne éljünk a félelemben, hanem hogy megtapasztaljuk a békédet. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást, Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. 1Péter 2,1-10.

Zsuzsi videós üzenetében az Apostolok cselekedeteit eleveníti fel:

Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Apostolok cselekedetei 1,4-14.

Ma elkezdek egy sorozatot a Szabad Metodista Egyház történetéről. A metodista mozgalom alapítójával, Wesley Jánossal kezdjük. Wesley János született 1703-ban Wesley Susanna és Samuel fiaként. Ő volt a tizenötödik gyermekük, összesen a 19-ből. A gyermekek közül csak hét élte meg a felnőttkort. Károly, a 18. gyermek, János közeli társa lett, egész életében vele dolgozott. Annak ellenére, hogy nagyon sok gyermeke volt, Susanna minden héten időt szánt arra, hogy egy órát egyedül töltsön minden gyermekével. Hűségesen imádkozott minden családtagért. Samuel az Epworth város Anglikán gyülekezetének rektora volt. De a család nagyon-nagyon szegény volt. Egy jelentős esemény történt akkor, amikor János ötéves volt. Wesley-ék otthona felgyulladt, és bár mindenki másnak sikerült elmenekülnie, János csapdába esett az első emeleten. Apja megmentette őt a szomszédok segítségével, akik elég magasra emelték Sámuelt, hogy elérje Jánost, és kihúzza az ablakon. Ez nagy benyomást tett Jánosra, annyira, hogy azt hitte, hogy Isten valami nagyszerű célból kiválasztotta őt. Ettől kezdve “a tűzből kikapott üszöknek” nevezte magát, amely az ószövetségi Zakariás 3:2 idézete.

János és Károly az Oxfordi Egyetemen tanult. Mindketten jó diákok voltak. Mindig megpróbálták tenni azt, ami helyes volt. Azt hitték, hogy nagyon komolyan kell gyakorolniuk a vallást. Tehát összegyűjtöttek hasonló gondolkodású diákokat, és klubot alapítottak, amelyet “Szent Klubnak” hívtak. A diákok az imádságra, a Biblia tanulmányozására és a szegények segítésére szentelték magukat. Ezalatt az idő alatt mind János, mind Károly lelkésszé váltak az Anglikán egyházban. 1735-ben az Anglikán egyház Jánost és Károlyt küldte a Georgiai amerikai gyarmatra, hogy misszionáriusok legyenek az ottani indiánoknál és lelkészként szolgáljanak az angol telepesek között. Természetesen hajóval utaztak. Útközben szörnyű viharral találkoztak a tengeren. A fedélzeten mindenki rémültnek tűnt, kivéve egy olyan csoportot az utazók között, akik egyáltalán nem aggódtak, hanem imádkoztak és himnuszokat énekeltek. Ők voltak német morva testvérek, akik úton voltak az új világba, hogy ott új munkát kezdjenek. Ezek a békeszerető, istenfélő emberek felkeltették János figyelmét, és ő többet akart tudni róluk. Úgy tűnt, hogy olyan belső erővel és mély, személyes hittel rendelkeznek, ami belőle hiányzott. Soha nem felejtette el őket. János és Károly nagyrészt sikertelenek voltak Georgia-ban. János nagy meggyőződéssel és kétségbevonhatatlan alapelvekkel bírt, ám nem volt képes megfelelően kezelni az új plébániája sokszínű földrajzát, kultúráját és nyelveit. János gyakran vigasztalást keresett az ottani morva testvérektől, és ezért néhány ember kritizálta is őt. Így János két év után visszatért Angliába, Károly néhány hónappal korábban ment haza. John kimerült, és vereséget érzett. Érezte a saját hitének elégtelenségét. A naplójában azt írta: “Amerikába jártam, hogy megtérítsem az indiánokat, de ó, ki térít meg engem? Ki szabadítja meg szívemet a hitetlenségből? Oh, ki szabadít meg engem a halál félelmétől?”

Ma itt állunk meg, és legközelebb folytatjuk János életét. Gondoljuk át János történetét eddig. Élete elején számos dolog történt, ami előidézte annak érzetét, hogy az életének különleges célja vagy elhívása van. Érezted már valaha, hogy életednek különleges célja van, vagy hogy neked különleges elhívásod van? Istennek van terve és célja számunkra, egyénileg és együttesen. Ezt láthatjuk a Jeremiás 29:11-ben:

Hiszen én jól tudom, mit tervezek a számotokra — mondja az Örökkévaló —, s ezek a tervek békességről és felvirágzásról szólnak, nem pedig nyomorúságról és bajról. Olyan jövőt szántam nektek, amelyben jót várhattok.

Talán megpróbáltuk követni Isten felhívását vagy célját, de úgy tűnik, hogy kudarcot vallottunk, bármennyire is próbáltunk. Így érezte Wesley János. Megpróbált szent lenni. Megpróbált jót tenni. Megpróbált másoknak segíteni. De üresnek érezte magát és vereséget szenvedett, remény nélkül, válaszok nélkül. Talán te is így érzed magadat. De ne add fel! Ne ess kétségbe! János története még nem fejeződött be, és a tiéd sem! Pál apostolnak ugyanúgy kellett éreznie, amikor ezt írta a 2 Korinthus 4:7-9-ben:

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;

Mi a kincs, amiről Pál írt? Mit keresett Wesley János? Mit keresel ma? Következő alkalommal követjük John keresését. Felfedezzük, mi ez a kincs. Talán már tudod, talán nem.

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, Aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében. 1Timóteus 2,1-6.

Zsuzsi üzenetében arról beszél, hogyan Jézus mennybemenetele után hogyan valasztottak az apostolok munkatársat maguknak Júdás helyére.

Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt. Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt, és így szólt: Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Ez gonosztettének jutalmából mezőt szerzett, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: „Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen abban”, és „az ő tisztségét más kapja meg”. Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk, még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának. Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban, az apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson. Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt. Apostolok cselekedetei 1,12-26

Legutóbb hallhattunk Wesley János kudarcot vallott Georgiai missziójáról, és arról, hogy hazatért, amikor üresnek, legyőzöttnek és reménytelennek érezte magát. Úgy érezte, hogy különleges elhívást kapott Istentől, de úgy tűnt, hogy az nem sikerült. Mit kellene tennie? Amikor visszatért Angliába, újból elgondolkodott a morva testvéreken, akikkel már találkozott külföldön. Miért volt nekik ilyen békéjük? Mi volt az életükben, ami neki nem volt? Válaszokat keresett ezekre a kérdésekre. Mivel az anglikán kapcsolatokból nem találta meg a válaszokat, úgy döntött, hogy újból kapcsolatba lép Boehler Peterrel, egy fiatal morva lelkésszel, aki szintén arra készült, hogy misszionáriusként megy a Georgiai gyarmatba. 1738. május 24-én részt vett egy morva imagyűlésen, amelyet egy londoni Aldersgate utcai házban tartottak. Később ezt írta a naplójában.

Este nagyon kelletlenül mentem el az Aldersgate utcai társaságba, ahol valaki felolvasta Luthernek a Római levélhez írt bevezetését. Háromnegyed kilenc táján, midőn a felolvasás ott tartott, hogy Isten milyen változást idéz elő a szívben a Krisztusban való hit által, szívemet furcsa melegség töltötte el. Azt éreztem, bízom Krisztusban, egyedül Krisztusban, üdvösségemért. Megkaptam a bizonyosságot, hogy elvette bűneimet, még az én bűneimet is, és megszabadított a bűn és a halál törvényétől.

Ekkor végre János megértette azt, hogy a jó cselekedetek próbálgatása és az erős vallásosság nem állítja helyre az ember Istennel fennálló kapcsolatát, mert az üdvösség csak hit által valósult meg, csak hit által. A jó cselekedetek és a vallásos élet a megváltás átformáló eredményei voltak, nem az előidézői. Ezt Pál apostol megerősíti az Efezus 2, 8-10-ben:

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

János arra is rájött, hogy biztosak lehetünk az üdvösségünkben, és nem kell a halál és az ítélet félelme alatt élnünk. A Róma 8, 16-ban ezt mondja, hogy „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” Ez a felismerés átalakította János életét és szolgálatát! Ez volt életének legfontosabb fordulópontja, és ez az ő “Aldersgate-élménye” néven vált ismertté. Később felfedezte, hogy testvére, Károly, három nappal ezelőtt hasonló átalakuláson ment át. Ezt a tapasztalatot követően János úgy döntött, hogy többet kell megtudnia a morva testvérekről. Három hónapig látogatta a morva közösségeket Heerendijkben, Hollandiában, valamint Marienbornban és Herrnhutban, Németországban. Ott találkozott a morvaiak alapítójával, Gróf Zinzendorf Nicolaussal, valamint más vezetőkkel. Zinzendorf megmutatta Jánosnak azokat a kicsi, önkéntes csoportokat, amelyek ösztönzik a kölcsönös elszámoltathatóságot és a lelki növekedést. Ez nagy hatással volt jövőbeli szolgálatának fejlődésére.

Amikor John visszatért Angliába, elkezdett utazni és beszélgetéseket indítani az egész országban. Nagyon erősen prédikált a Krisztuson keresztüli üdvösségről, hangsúlyozva a hit fontosságát és azt, hogy a Szentlélek bizonyságtételével biztosak lehetünk az üdvösségünkben. De volt egy probléma. Annak ellenére, hogy lelkész volt az anglikán egyházban, erős prédikációi miatt sok gyülekezet nem engedte, hogy náluk beszéljen. Hogyan tudta János legyőzni ezt a kihívást?

Itt állunk meg, és legközelebb megtudjuk, mit tett Wesley János. Emlékszel arra, hogy utoljára meg akartuk tudni, mi volt a kulcs, amiről Pál apostol beszélt a Korinthusiaknak írt második levelében? És mi volt az, amit Wesley János keresett? Valójában ez az, amit majdnem mindannyian keresünk – békét, békét az életünkben, békét a kapcsolatainkban, és ami a legfontosabb: az Istennel való békét. Mint Wesley felfedezte, ezt nem érhetjük el jó cselekedetekkel vagy vallásos életvitel által. Nem a saját érdemeink miatt kapjuk meg. Isten kegyelméből jön, Jézus Krisztus által, mindazok számára, akik hitben veszik át. És ezt megerősíti a Szentlélek tanúságtétele.

Mi van veled ma? Olyan vagy, mint János, mielőtt az ő Aldersgate élménye megtörtént? Reméled, hogy az általad elvégzett jó cselekedetek elégségesek ahhoz, hogy Istennek tetsző legyél? Gondolod, hogy elég megpróbálni jónak lenni? Vagy volt már saját Aldersgate típusú élményed, amelyben rájöttél, hogy nem tudsz semmit megtenni a megváltásodért, és végre hitben jöttél Krisztushoz?

Jézus feltámadt!

Húsvét vasárnapjával véget ér a nagyböjt. Olyan ünnep ez, ami nem fogható egyetlen más ünnephez sem a naptárban. Ez fontosabb, mint bármely nemzeti ünnep. Ez sokkal fontosabb, mint a születésnapod vagy a névnapod. Még a karácsonynál is fontosabb! Miért? Mert a húsvét mindent megváltoztat! Más emberekkel ellentétben a halál nem tarthatta fogva Jézust! Amikor a nők meglátogatták a sírját azon a vasárnap reggelen, a keresztre feszítés után, a sír üres volt.

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: “Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. Lukács 24:1-9.

Jézus meghódította a halált és feltámadt, hogy örökké éljen és uralkodjon. Ez mind része volt Istennek az emberiség megváltására vonatkozó tervének. A Jeremiás 29:11-ben olvasjuk, hogy „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Ezért különbözik a húsvét minden más ünneptől, és ezért ez a legfontosabb ünnep. Húsvétkor ünnepeljük azt a reményt és jövőt, amelyet Isten adott nekünk azért, amit Jézus életében, halálában és feltámadásában tett. A húsvét segítségével mindannyian megváltozhatunk. Megtanulhatjuk, hogyan kell megérteni a múltat, hogyan kell élni a jelenben, és mi a reményünk a jövőre nézve. Természetes állapotunk bűnös és e bűn miatt el vagyunk választva Istentől. Nem számít, milyen keményen próbálkozunk, semmit sem tehetünk (vagy abbahagyunk), hogy újra összekapcsolódjunk Istennel. A jó cselekedetek, a jó szavak, és a jó gondolatok nem elegendőek. Van-e megoldás? A válasz húsvétkor megtalálható.

Jézus utat nyitott nekünk ahhoz, hogy újra kapcsolatba lépjünk Istennel. Fizette a bűnünk árát, elszenvedte büntetésünket (ami a halál volt), de azután legyőzte a halált, és örök élet reményét adta nekünk. Most nincs mentség! A húsvét miatt tudjuk, hogyan lehet újra kapcsolatba lépni Istennel. Pál apostol erről írt az Efezus 5:8-ban: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” Hogyan tehetjük meg ezt? Valóban nagyon egyszerű. Péter apostol ezt magyarázza az ApCsel 2:38-ban. „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”

Mindannyiunknak el kell döntenünk: megbánjuk és elfordulunk a bűntől és hiszünk Jézus Krisztusban? Vagy folytatjuk a saját utat, elválasztva Istentől?

Jézus maga beszélt arról a döntésről, amelyet meg kell hoznunk.

Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. Máté 7:13-14

Melyik utat választod ma? Amikor Jézust követjük, akkor nekünk szól az ígéret, hogy a Szentlélek lesz segítőnk és Jézus Krisztus bennünk fog élni.

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Galata 2:20

Imádkozzunk! Kedves Mennyei Atyánk, köszönjük a szeretetedet. Köszönjük, hogy elküldted a fiad, Jézust a földre. És megköszönjük a munkát, amelyet Jézus életének, halálának és feltámadásának köszönhetően végzett értünk. Ma ezt ünnepeljük. Imádkozunk, hogy segíts nekünk követni téged minden nap, a jó és a nehéz időkben. Imádkozunk, hogy segítsd azoknak, akik még nem döntöttek úgy, hogy követnek téged, és hogy ma, itt és most hozzanak döntést. Nagyon sajnáljuk és megbánjuk a bűneinket. Urunkként és megváltónkként fogadunk el téged. Szeretnénk változni, a Szent Lélek segítségével. Jézus nevében imádkozunk. Ámen

A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester! Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. János 20,1-18.

Úr Jézus Krisztus – Aki ezen a napon legyőzted a halált és feltámadtál a halottak közül, Aki örökkön örökké élsz – segíts nekünk, hogy soha ne felejtsük el azt, hogy a te Feltámadt Jelenléted örökre velünk van.
Segíts emlékeznünk arra,
– hogy te velünk vagy minden zűrös időszakban, és vezetsz, irányítasz minket;
–  hogy te velünk vagy minden szomorúságban, és vigasztalsz, gyámolítasz minket;
–  hogy te velünk vagy minden kísértésben, és erősítesz, biztatást nyújtasz;
–  hogy te velünk vagy minden magányunkban, és felvidítasz, barátságodat kínálod;
–  hogy te velünk vagy még halálunkban is, hogy átvigyél bennünket dicsőséges jelenlétedbe.
Biztosak vagyunk abban, hogy sem időben sem pedig az örökkévalóságban nincs semmi, ami tőled elválasztana;
A Te jelenlétedben bátran találkozunk az élettel és a halálra nem tekintünk félelemmel. Számunkra Te változtatod a sötétséget világossággá. Szeretnénk ebben az új életben járni a házastársunkkal, gyermekeinkkel, szomszédainkkal, felebarátainkkal és munkatársainkkal.
Uram, a te kegyelmedért halld az imánkat. Krisztus Urunk feltámadt és ma is él! (Dan Sheffield)

Mindig fordulj Istenhez! (napi áhítatok)

Továbbra is otthon maradásra buzdítanak minket, mi pedig mindenkit arra buzdítunk, hogy az otthon töltött időt töltsétek azzal, hogy Istenhez fordultok.

Minden nap egy rövid áhítatot hallhattok tőlünk a Közhelybarátok Facebook csoportban, de itt is visszanézhetitek az elhangzottakat. Imádsággal, Bibliaolvasással tudjuk fenntartani lelkünk egészségét. Isten igéje által életünkre kapunk útmutatást, felbuzdul a szívünk, erőt és bátorságot meríthetünk belőle minden napra, különösen míg vissza nem rendeződünk a régi kerékvágásba. Tápláljátok magatokat szellemileg ezekkel a kis üzenetekkel, olvasssátok sokat a Bibliát és imádkozzatok egymásért, az országért, a világért! Kitartást és erőt kívánunk erre az időszakra, továbbá békességet és egészséget!

Szeretetünk kimutatása a nehézségekben (napi áhítatok)

Lelkileg, érzelmileg nehéz időket élünk a koronavírus miatt. A kialakult érzelmi bizonytalanságra a legjobb gyógyír a türelem, szeretet, hit és az egymásért való imádság. A mostani napokban különösen fontos, hogy imádságban támogassuk egymást.

Miért imádkozhatunk? A vírus terjedése ellen, az idősekért, a betegekért, az emberek fegyelezettségéért, a vezetőkért, az egészségügyi dolgozóinkért, egymásért. Aggodalmaskodás helyett imádkozz te is!

Budapesti és győri gyülekezetünk pásztorai naponta üzenettel, bátorítással készülnek, melyeket a Közhelybarátok oldalon, a Facebookon követhetitek napi szinten.

Tóth Sándor Péter zenés üzenetében arra keresi a választ, hogy hol imádkozzunk?

Mecséri-McNamara Zsuzsa a 2Korinthus 13,5 alapján készült üzenetével.

Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.

Larry Winckles áhítatának témáját a Filippi 1-ben találhatjuk, az első verstől a 11-ig. Ez egy nagyon fontos üzenet, amit Pál Apostol küldött a hívőknek, akik Filippiben laktak. De ez nekünk is egy fontos üzenet a mai napon.

1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt:
2 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok,
4 és mindenkor
minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért,
5 mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig.
6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.
7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben.
8 Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével;
9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel;
10 hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára,
11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására. (Filippi 1)

Az világos, hogy Pál szerette a Filippieket. Ők voltak a lelki gyermekei. Ennek a levélnek a célja az volt, hogy bátorítsa őket hitben. Ahogy akkor volt, így lehet ma is az, a mi számunkra.

Először, a gyülekezeti lelkészek hálásak értetek. Minden nap imádkozunk értetek. Minden nap gondolunk rátok. És azt is hisszük, együtt Pál Apostollal, hogy „hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Pál Apostol nagyon nehéz körülmények között volt. De nem adta fel a reményt! Mi is nagyon nehéz körülmények között vagyunk, de nem szabad feladnunk a reményt. Bízzunk Jézus Krisztusban!

Hogyan mutatjuk ezt? Úgy, hogy szeretünk egymást. És nemcsak szó szerint, hanem gyakorlatban is. Hogyan tudunk segíteni a szomszédoknak? Hogyan tudunk segíteni az időseknek? Hogyan tudunk segíteni azokon, akik magányosak? Gondolkodnunk kell róla és imádkoznunk, és aztán cselekedjük meg. Ilyen módon teljesíthetjük Pál imáját a kilencedik versben, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel.

Ne felejtsetek el, ami az 5 Mózes 31:6-ban van írva, — 6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy itt van nekünk ez a lehetőség, hogy jobban megtudjuk megmutatni a te szeretetedet ebben a nehéz időszakban. Segítsd meg minket, hogy hűségesek és bátrak legyünk.
Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Tanuljunk a zsoltárosoktól!

Az év elején a Zsoltárok könyvét tanulmányoztuk. Némely zsoltár már első versétől bizakodó hangulatú, míg más zsoltárok az irányveszetett ember panaszaival kezdődnek. Szerencsére a legtöbb ilyen zsoltárban végül helyreáll a jó irányultság. A legtöbb kiválasztott zsoltárban ezt az iránybéli visszatalálást vizsgáltuk.

Péter januári tanítása az alábbi keretben olvasható:

Amikor elkezdtük ezt a sorozatot, Larry elmondta, hogy nem minden zsoltár olyan mint a századik, amely egy az egyben egy lelkesítő magasztalása Istennek, amiből szinte sugárzik, hogy szerzője a jó irányba tekint. Vannak olyan zsoltárok is, amelyeknek először rossz az iránya és panaszos a hangvétele, mégis Istennek szólnak. Dávid éveket töltött el üldözöttként, többször elárulták és elhagyták őt, különösen az fájhatott neki, hogy Saul király, aki korábban fiává fogadta, most hazug vádak alapján üldözni kezdte.Ez az idézet, Somlyó György költő verséből való, aki Dávid Király dilemmáira olyan jól ráérzett:

„Eredj el, és az úr legyen veled!” –
mondá akkor Saul, s fogtad a parittyát;
s ki urad-istenedre szórta szitkát,
isten segedelmével elveszett,

s a kora dicsőség kapuja nyílt rád.
De ezután jött csak a nehezebb:
attól futni, kiért győzött kezed;
s lett menedéked barlang és a síkság.

Mert legnagyobb próba nem Góliátot,
nem az Ormótlant és Idomtalant
legyűrni – de azzal szemben kiállnod,

ki orvul ellened tör, bár te érte
küzdöttél, életedet sem kimélve,
s akiért zengett kezedben a Lant.

Dávid ismerte a magányt és a kiszolgáltatottságot. Üldöztetésének idejében, éjszakánként nem volt mellette olyan ember, aki biztatta volna, aki lelket öntött volna belé. Csak és egyedül Istenhez fordulhatott, neki öntötte ki sírva a lelkét, megváltójára zúdította minden szomorúságát. Ezeket a panaszimákat Dávid le is jegyezte, nem szégyellte az utókor előtt sem, így ma is olvashatjuk. Ilyen a 10. zsoltár és ilyen a 13. zsoltár is, amit most megvizsgálunk.

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Uram, meddig felejtkezel el rólam végképpen? Meddig rejted el orcádat tőlem? Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam? Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra; Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok. Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

Nemcsak panaszkodásról van szó. Dávid – bár rögtön megszólítja Istent – számon is kéri tőle szorult helyzetét. Így vívódik a lelkünk a próbák között, mert úgy tűnik, mintha éppen a gonosz győzne, mi pedig csak noszogatjuk az Urat, hogy tegyen már valamit. Ilyen hangulatú mondatokat olvashatunk Ábrahámtól is, amikor arról panaszkodik, hogy nincs utódja (1Mózes 15, 1-3.), és Gedeontól, amikor számon kéri Istentől a nagy csodákat és kesereg az idegen megszállás miatt (Bírák 6,13), és Jeremiástól, aki egész könyvnyi versgyűjteményben sírja ki magából bánatát. De még bizony Jézus is így tesz amikor éppen Dávid egyik panaszos zsoltárát idézi (22) a kereszten: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Jézus bűnt soha el nem követett, mégis úgy kellett szenvednie, mint egy bűnözönek. Át kellett élnie az Istentől való elszakadás érzését, amikor a mi bűneinket magára vette és elhordozta a kereszten. Őt is úgy provokálták, mint Dávidot és más zsoltárírókat: “Hol van a te Istened?” (Zsoltárok 42,11)

Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. (Máté 27,39-42)

Saját főpapjai is csúfolták őt, az egyetlen igazi főpapot! Mi mást is tehetett volna Jézus? Ezen elhagyatott állapotában is az Atyához fordult. Nemcsak számonkérés hagyta el az ajkát, hanem felajánlás is: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet! (Lukács 23,46)

Dávid zsoltára is, bár az elején irányvesztést mutat, mégis visszatalál végül a jó irányba. Először úgy tűnik neki, hogy nemcsak az ellenségek rosszindulatával kell számolnia, hanem azzal is, hogy Isten talán elhagyta őt. Szerencsére azonban nem áll meg ennél a megállapításnál, hanem elkezd lélekben harcolni! Isten segítségét kéri:

Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra! (13,4)

Mindeközben Isten igazságát kívánja megvédeni első sorban, nem pedig saját magát:

Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem! (13,6)

Dávid az imája végére eljut addig a pontig, ahol végre meg tud nyugodni, ahol megerősödik a hite. Úgy vélem, az ebből a tanulság, hogy amikor a gödörben vagyunk, még kilátástalan helyzetünkben is el kell valahogy kezdenünk azt az imát, még akkor is, ha szörnyen rossz hangulatban indítjuk el. De legalább elindítjuk, akkor éppen ez a legfontosabb! Lehet, hogy negatívan indítunk, lehet, hogy panaszkodással. Nem baj. Lényeg, hogy ne hagyjuk abba. Lehet, hogy számon kérjük Istent és magunkat kezdjük igazolni. Nem baj. Lényeg, hogy ne hagyjuk abba. Ha kitartóak vagyunk, el fogunk jutni arra a pontra, ahol fohászunk letisztul, bizalmunk feleszmél: megjelenik a hálaadás, a kegyelem, megjelenik Isten jósága, eszünkbe jutnak azok az esetek, amikor Ő annyi jót tett velünk. A végén akár dalra is fakadhatunk, énekelhetünk egy itt megtanult dícséretet, vagy spontán dalba kezdhetünk. A rossz érzés ilyenkor már elpárolog, az áthatolhatatlannak látszó akadályok most eltörpülnek. A kísértő odébbáll, a békesség betölti a szívünket.

Érezhető Dávid zsoltárában, ahogy a szerző tekintete a körülmények felé irányul először, majd onnan szépen visszafordul Isten felé. Pedig a körülmények nem változtak meg a rövidke ima alatt (mindössze hat vers). Valami mégis változott, valami sokkal fonosabb: a szív állapota. Ez a hit, ahogy a láthatóról, amely múlandó, a fókusz átkerül a láthatatlanra, amely örökkévaló.

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 2Korinthus 4,17-18

Ha belegondolunk, hogy Pál mennyit szenvedett életében, akkor látjuk meg igazán a hitet az ő szavai mögött, amikor pillanatnyi, könnyű szenvedésről beszél. Dávid hite is így működött, újra és újra feltornászta magát azzal, hogy felidézte magában Isten szavait és imádkozott. Ezért nem cenzúrázta Dávid ezeket a zsoltárokat, ezért nem szórta ki őket a gyűjteményből. Inkább példaként állítja azokat elénk: Látjátok milyen rossz lelkiállapotban voltam? Látjátok, hogy jöttem ki belőle? Csináljátok ti is így! Itt a példa! It van még egy és még egy! Ne szégyeljétek Isten előtt az érzéseiteket, hanem inkább öntsétek ki előtte szíveteket és kérjétek az Ő segítségét, ahogy én is tettem!

A módszer azóta sem változott és Isten sem változott meg. A hit mindannyiunké lehet, csak kövessük a hit hőseit. Nem kell Dávidnak vagy Pálnak lennünk, hogy működjön. Isten minket is elhívott, a mi imánk is ugyanolyan fontos neki, mint bárki másé.

Itt van még néhány hasonló ima a Szentírásból: 77-es zsoltár, 73-as zsoltár, Ésaiás 53,11-17, Siralmak 3,18-23

Ezek a lejegyzett imák kincsek. Sokszor voltam magam alatt, már-már az őrület küszöbén, és nem volt senki, aki ezeket megosztotta volna velem. Pedig milyen jó lett volna, ha akkor épp ezek a vígasztalások kéznél vannak. Nem vagy egyedül az állapodottal, mások is átélték és túlélték, majd leírták, hogy milyen nehéz volt, és azt is hogy milyen jó volt, hogy kitartottak benne és, hogy milyen jó volt utána. Értünk írták le: teérted, énértem és a testvéreinkért. Megértem, hogy kísért az elkeseredettség, de hidd el, ezekben a helyzetekben lehet igazán megismerni Isten szabadítását. Most edződik a hited, hogy el tudd majd venni Istentől a neked készített áldásokat. Kérlek, ne gyökerezz bele a keserűségbe, mert akkor elvágod magad az egyetlen segítségtől. Imádkozz nagyon és nézz előre Jézusra, nézz a próbák céljára és nézz az örökkévalóságra. És ha hátra is nézel, csak az Istentől kapott korábbi bizonyságaidra és szabadításaidra nézz. Rengeteg ilyen van. Isten nem ígérte, hogy nem lesznek nyomorúságok, de azt megígérte, hogy soha nem hagy el!

Buzsik Zoltán barátunk segítségével feltámasztottuk a prédikációk rögzítésének hagyományát. Visszanézhető három közelmúltbeli tanítás a zsoltáros sorozatból.

Zsuzsi beszélt a 30. és a 150. Zsoltárokról:

Péter a 40. Zsoltár alapján beszélt Dávid jellemfejlődéséről:

A Tízparancsolat – 4. rész

Izsák Norbert a hetedik parancsolatról tanított.

Ne paráználkodj! (2Mózes 20,14)

Tudjuk, hogy a Tízparancsolat nem egy javaslatgyűjtemény. Ha valaki azt mondja, ne csináld ezt vagy azt, akkor nem a hála ébred fel benned. Bizonyos dolgoknak ellen tud állni az ember, de bizonyosaknak nem tud. Hogy van ez? Ha azt mondják, hogy “Ne gondolj a rózsaszín elefántra!”, akkor biztos, hogy arra gondolsz. Az ember lázad minden szabály ellen. A természetünkben van, hogy ami tilos, azt kívánjuk. Ferenc pápa szerint a szexualitást a legsötétebb bűnként írjuk le, ezért bátran, szabadon pletykálkodunk, irigykedünk, mintha ezek súlytalan bűnök lennének. A kedvenc bűneinkre nem teszünk hangsúlyt, a tőlünk távol lévőket annál jobban hangsúlyozzuk (ld. képmutatás).

A hetedik parancsolat így hangzik: ”Ne paráználkodj!”, melynek eredeti jelentése: ”Ne légy házasságtörő!”

Dr. Joó Sándor 1964-ben elhangzott prédikációjában erről a parancsolatról tanít, mely itt meghallgatható: https://joosandor.hu/predikacio/1964-08/ne-paraznalkodj-7-parancsolat-1-resz

Kérdés: “Mire tanít a hetedik parancsolat?”

Felelet: “Arra, hogy Isten megátkozott minden szemérmetlenséget. És mert mi is szívbéli őszinteséggel megvetjük azt, így szemérmetes és mértékletes életet éljünk úgy a szent házaséletben, mint azon kívül.” (Heidelbergi Káté 108. kérdés – felelet)

A párkapcsolatok és a kiégés összefüggéséről Pál Feri atya tanítása olvasható-hallgatható meg itt: https://www.palferi.hu/hanganyagok/2015-2016/2016-02-02/

Gyökössy Endre Akarsz-e meggyógyulni? című, 1959-ben íródott könyvében teszi fel ezt a kérdést és válaszokat is keres:

“Micsoda kérdés! Hát van beteg a világon, aki nem akar meggyógyulni? Van! Nem is kevés! Sok jel arra mutat, hogy az a beteg is többé-kevésbé ezek közé tartozott, akiről János evangélista ír evangéliumában: Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.) Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: “Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg így válaszolt neki: “Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Jézus azt mondta neki: “Kelj fel, vedd az ágyadat és jár.” És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: “Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.” Ő így válaszolt nekik: “Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: “Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?” De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: “Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Ez a férfi már harmincnyolc éve beteg, s ebből jó néhány évet a jeruzsálemi “Dagály-fürdő” oszlopos csarnokában töltött, a Bethesda tavánál, valami hordágy-félén heverve. Lehet, hogy eleinte várta a “vizek mozdulását”: gyógyulását, de évek múltán már ő is olyan megszokott reménytelenséggel heverhetett ott, mint hever ma is szerte a világon számtalan beteg az elfekvő kórházak sűrű levegőjű és sűrű ágyas termeiben. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy ismeretlen valaki. Ez az ismeretlen ránéz, majd megszólítja: – Akarsz-e meggyógyulni? Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel! Szónoki kérdés ez? Ismételten fel kell vetnünk: el lehet azt képzelni, hogy valaki harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni? Igen, nagyon is el lehet képzelni. Éppen azért, mert már harmincnyolc éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a púpját, kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet szokni. Mindent meg lehet szokni. Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába kerülhessen. Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük “békésen együtt élni”. – Van egy madárfajta, ameIyik a krokodilus hátán él, teljes szimbiózisban azaz, együttélésben a krokodilussal. Egy különös halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már nem is tudna nélküle élni. Be sokan élünk a magunk krokodilusával és cápájával békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle. Már teljes és komfortos ez az együttélés, testileg-lelkileg. Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta, mondván: – Nincs munkám! Vagy ezzel: – Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De miután felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását – az ott sem jelentkezett és ő se látta soha többé. Az az ember már teljes és békés szimbiózisban élt lustaságával, munkátlanságával. Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még barlangokban is laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy ház-sort épített a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át őket. Rövid idő leforgása alatt igen sokan visszaköltöztek régi barlanglakásukba, az új házakat meg kiadták bérbe, mert szimbiózisban éltek már a barlanggal: a nyirkossággal, penésszel, sötétséggel. De gondolhatunk a gazdag ifjúra is, aki úgy hozzánőtt a vagyonához, hogy nem akart meggyógyulni – mert a pénzzel is lehet szimbiózisban élni. Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak: – Akarsz-e meggyógyulní? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból, amivel vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a maga kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban meggyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Elfojtott indulataidból? Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál félelméből? Te tudod: mivel, kivel élsz békés – talán nem is olyan békés! – együttélésben. Rettenetes “édes-kettesben”, úgy, hogy közben egyre fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered. De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat. Amire nem gondolnod – most szinte lehetetlen… Akarsz-e meggyógyulni belőle? Valóban meggyógyulni! – Nos: AKARSz-E? “Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem tudok akarni. Nem is tudom, mit és hogyan kellene akarnom…” Egyszóval: az akarattal van baj. Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból származott eddig is minden egyéb nyomorúságod. Gondolj csak a bethesdai betegre! Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának alap-oka az ő akarathiánya volt. Először is gondoljunk a történet végére, ahol Jézus figyelmezteti: “Többé ne vétkezzél! ” Arra lehet következtetnünk, hogy vétke és akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn. Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán hosszú évek óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval sem, hiszen Jézus kérdésére: “Akarsz-e meggyógyulni?” – tulajdonképpen nem is válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés, siránkozás. Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az egyszerű tény is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata: Más lép be előttem. Az elnyomott, a kisebbrendűségbe, a magányba csúszott ember védekezése ez. Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg bénult lesz. Mindezért – mást okol A történettel, de a magunk életével kapcsolatban is két kérdés vetődik fel:

1. Szüksége van-e az Úrnak akaratunkra?

2. Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le saját akaratunkról? (Legyen meg a Te akaratod…) Az első kérdésre egy NEMmel és egy IGENnel kell válaszolnunk: – NEM, nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud gyógyítani! IGEN, “szüksége van” rá mégis, mert az embernek van szüksége arra, hogy ne legyen akaratnélküli báb! És Jézus szereti az embert. Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként becsüli meg ott is Jézus az asszony kitartó akaratát: “Asszony, legyen a te akaratod szerint!” (Mt 15,28) Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt hangolni Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni hangszerét, akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata, az nem tudja Isten akaratára hangolni azt. Milyen szépségesen szépen kiderül ez a Jézus-i szavakból: “Én nem a magam akaratát keresem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem – az Atyáét.” (Jn 5,30) Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak nincs akarata, vagy beteg az akarata, hanem azt, hogy teljesen ráhangolódik az Atyára, akaratával Isten akaratát keresi.” (Gyökössy Endre – Akarsz-e meggyógyulni, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2000)

 

A Tízparancsolat – 3. rész

Ősszel a Tízparancsolatról szóló tanításokat hallgathattuk meg lelkészeink, valamint vendégtanítók előadásában.

Mecséri-McNamara Zsuzsa tanításainak szemléltető diái itt elérhetők:

Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2Mózes 20,7)

III. parancsolat

Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! ( 2Mózes 20,17)

X. parancsolat

 

Larry a hatodik parancsolatról tanított.

Ne ölj! (2 Mózes 20, 13)

A Hegyi beszédben Jézus beszélt a Tízparancsolatról (Máté 5-7. fejezet). Megölhetek valakit a szavaimmal is: ez is Isten képmásának lerombolása. Vannak konfliktusok, amire kell megoldást találni, hogy ne mérgesedjen el. Nehéz, mert egy gyűlölettel teljes világban élünk. Jézus azt hirdette, hogy szeresd ellenségedet (is). Mi a különleges abban, hogy csak azokat szeressük, akik minket is viszontszeretnek? Jézus átsúlyozza a parancsolatokat:

Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté evangéliuma 22, 34-40)

Szeressük feltétel és határ nélkül az embereket! Ezzel segítsük, hogy a békesség (shalom) birodalmát helyreállítsuk!

A Tízparancsolat – 2. rész

Zsuzsi nemrégiben a 3. parancsolatról tanított, melyet itt olvashattok:

Beszéltünk arról, hogyha Istent első helyre helyezzük az életünkbe és teljes szívvel szeretjük őt akkor az összes parancsolatot be tudjuk tartani! Ma ahogyan a III. parancsolatot tanulmányozzuk ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten szeretetéről szólnak ezek a parancsolatok, arról, hogy miként kerülhetünk még közelebb Őhozzá.

Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2 Mózes 20, 1-7; Református Biblia, Kálvin Kiadó)

Hogyan bánunk a szavainkkal?

Egy átlag ember 11,000,000 szót mond ki évente. 65 éves korunkra 715,000,000 szót mondunk. Képzeljük el az erejét ezeknek a szavaknak! A szavaink számítanak: a szavaknak hatalmas ereje van. Bátoríthatnak, motiválhatnak, de hatalmas sebeket is ejthetnek. Jóra és rosszra is használhatjuk a szavainkat: dicsérhetjük vele az Istent, de szidhatjuk is. A Biblia emlékeztet bennünket arra, hogy mekkora ereje van a kimondott szónak:

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Példabeszédek 18:21)

Jézus is beszél a szavainak fontosságáról:

De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged. (Máté 12:36-37)

Hogyan használjuk a szavainkat?

1, Fékezzük meg a nyelvet és gondolkodjunk mielőtt beszélünk!

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. (Jakab 1, 19-27)

2. Ne támadjunk a szavainkkal!

Sokan reggel, ahogy felkelnek, megmossák a fogukat és kiélezik a nyelvüket, hiszen a nyelv olyan akár egy kés: vágni lehet vele. Mi ne legyünk ilyenek, Isten arra hív bennünket, hogy: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.

3. Tartózkodjunk a pletykálódástól!

Csak egy nehezebb dolog van annál, minthogy egy összetört tojást összerakjunk, az pedig az, hogy egy pletykát visszavonjunk.

A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz. Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is. Példabeszédek 16:27-28)

4. Tiszta szavakat használjunk!

Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2 Mózes 20,7)

5. Igaz szavakat használjunk!

Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van. (Máté 5:37)

Hallottam egy történetet egy nőről, aki vacsorára vendégeket fogadott. Úgy döntött, hogy csirkét szolgál fel. Azt mondta a hentesnek, hogy szeretne csirkét vásárolni. A hentes kinyitotta a mélyhűtőt, és csak egy csirkét látott. Feltette a mérlegre, és azt mondta: “1 kiló”. A hölgy válaszolt: “Ó, ennél nagyobbat akartam.” A hentes, nem akarta elveszíteni az üzletet, levette a csirkét a mérlegről, visszatette a fagyasztóba, és felhúzta ugyanazt a csirkét és azt mondta: “2 kilós”. A nő válaszolt: “Nagyszerű, mindkettőt elviszem.” A hentesnek problémája volt. Őszintének lenni. Legyen igazak azok a szavak, amelyek a szádból folynak.

6. Gyakoroljunk önmegtartóztatást!

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. (Példabeszédek 15:1)

7. Építő jelleggel használjuk a szavainkat!

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Efezus 4:29)

Lehet, hogy úgy gondolod valóban változtatnod kell a beszédeden, lehet, hogy már próbáltál változtatni, és kudarcba fulladt a próbálkozásod. A nyelv átalakulása a szív megváltozásával kezdődik.

Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert. (Máté 15:18-20)

A szív befolyásolja a nyelvet. Ha tele van haraggal, önzőséggel, irigységgel, büszkeséggel és minden egyéb csúnya „dologgal”, amelyek betörnek a szívünkbe, akkor ez mind befolyással lesz a szavakra, amiket mondunk. Meg kell vizsgálnunk a szívünket, milyen dolgok lakoznak benne? Ha Isten az Úr az életünkben akkor az Ő szeretetének kell a szívünkben uralkodnia és ezt fogjuk közvetíteni a szavainkkal is.
Mivel Jób életében Isten volt az első helyen ezért szavaival sem vétkezett, annak ellenére, hogy milyen nehézségeken ment keresztül.

És így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen. (Jób könyve 1:21-22)

A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával. (Jób könyve 2:9-10)

Hallottam egy viccről, amelyet néhány gyermek játszott a nagyapjával. A papa a nappaliban aludt a kanapén. Az egyik gyerek úgy gondolta jó móka lenne Limburger sajtot kenni a nagypapa bajuszába. Egy idő múlva a nagypapa felébredt, és megérezte a sajtot, és azt mondta: “Valami ebben a nappaliban bűzlik.” Bement a konyhába, még mindig sajttal a bajuszán és azt mondta: – Valami ebben a szobában bűzlik. Végül kidugta a fejét a hátsó ajtón, és azt mondta: “Ó, az egész világ bűzlik!” Néhányan szívünkben Limburger sajtot találunk. A probléma nem ott kint a világban van, hanem bennünk. Valamit meg kell változtatni saját magunkban, a szívünkben. A szívünk megváltoztatása jó kezdet, hogy az életünk többi területe is átalakuljon. Jézus tud nekünk motivációt adni a változáshoz, ahhoz, hogy az egész életünk átalakuljon, így a beszédünk is!

A Tízparancsolat – 1. rész

Ősszel a Tízparancsolatról szóló tanítássorozatra figyelhettünk. Hétről-hétre elmélyültünk a parancsolatok értelmezésében.

És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

(I.) Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

(II.) Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

(III.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

(IV.) Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

(V.) Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.

(VI.) Ne ölj.

(VII.) Ne paráználkodjál. (Az eredetiben: Ne légy házasságtörő.)

(VIII.) Ne lopj.

(IX.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

(X.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

(Mózes második könyve 20,1-17.; Károli)

Itt olvasható a sorozat bevezető tanítása: 10 parancsolat bevezetés II.

Péter kezdte a Tízparancsolatról szóló tanítássorozatot augusztus utolsó vasárnapján.

Mivel egy közeli építkezésen egy fel nem robbant második világháborús bombát találtak, szeptember közepén a Bikás Parkban tartottuk az istentiszteletet.

Wick Anderson pásztor prédikált a szabadtéri istentiszteleten.