2013. január havi archívum

Beszámoló a teológiai konferenciáról

Larry, Katie, Péter és Norbi a múlt héten egy teológiai konferencián voltak a szlovákiai Ürményben (Mojmírovce). Az itt hallottakból adott egy rövid összefoglalót Larry és Péter.

Dr. Stephen Williams tanított a szlovákiai Ürményben a megváltozott világ kihívásairól

Dr. Stephen Williams tanított a szlovákiai Ürményben a megváltozott világ kihívásairól


Márk 4,26-28

Napjaink egyik legnagyobb problémája a szekularizáció, az elvilágiasodás. Régen mindenki járt templomba, tehát a felszínen, a külsőségekben úgy tűnt, mindenki keresztény. Más kérdés, hogy nem minden templomba járó gyakorolta a hitét. Ma megváltozott a világ, nem általánosan bevett gyakorlat istentiszteletre járni, és rengeteg ateista gondolattal találkozhatunk.

A konferencián sok filozófus munkásságáról beszéltek, Friedrich Nietzsche és Dietrich Bonhoeffer tevékenységét pedig részletesen is megvizsgálták. Az ő életútjuk azért különösen érdekes, mert mindketten evangélikus családban nőttek fel, de teljesen más irányba indultak el. Nietzschét tartják az ateizmus atyjának, mert minden ateista gondolatban benne van az ő elmélete. Szerinte csak az élet létezik, utána nincs semmi. Az erkölcs, a keresztények erkölcse hamis elképzelés, amellyel az egyház manipulálja az embereket. Nem létezik bűnbánat, mert nincs bűn, így aztán megváltóra sincs szükség.

Ezzel szemben Bonhoeffer, aki megélte az európai civilizáció hanyatlását, azt tanította, hogy életünkben egyedül Krisztus uralma az állandó. Fő kérdése az volt, hogy mit jelent Jézus az emberiség számára a sorsfordító történelmi időkben? Rámutatott a hivatalos egyház megalkuvó politikájára, a náci hatalommal való összefonódására. Sok német protestáns egyház nyíltan üdvözölte a náci hatalomátvételt, némelyek odáig jutottak a lelkesedésükben, hogy a Bibliába egy árja paragrafus beiktatását követelték. Bonhoeffer szembeszállt ezekkel a nézetekkel. Azt vizsgálta, hogyan lehet egy teljesen ateista társadalomban az evangéliumért élni. Az üres vallásosság ugyanis elhomályosítja az igazi, mély hitet. Meg akarta tisztítani az egyházat, azért harcolt, hogy az emberek lássák meg az igazi Krisztust.
Az egyháznak csak annyiban van létjogosultsága, amennyiben másokért létezik. Az egyháznak ki kell vennie részét az emberi élet világi problémáiból. Fel kell vennie a harcot az önimádat, hatalomimádat, szélhámosság, büszkeség ellen! Helyette törekednie kell a higgadtságra, tisztaságra, bizalomra, hűségre, állhatatosságra, türelemre, fegyelemre, alázatosságra, megelégedettségre, szelídségre. Bonhoeffer csalódott az egyházban, ezért vallástalanítani akarta a kereszténységet. Krisztus uralmát kívánta az egyház uralma helyett. Gondolatai ma is aktuálisak, bár az egyház reformját azóta részben megvalósították az ébredési mozgalmak. Bonhoeffer végül életét is feláldozta eszméiért.

A teológiai konferencián vizsgálták még a törvények kérdését, a helyes és a jó közötti különbséget is. Ugyanaz-e a helyes, és ugyanaz-e a jó? Például nem helyes a válás, Mózes mégis megengedte az embereknek. Jézus rámutatott, hogy mindez azért történt, mert “kemény a ti szívetek”, tehát a válás nem jó. Ami helyesnek tűnik a társadalom szemében, az nem mindig jó. Még a Biblia ismerete is kevés ehhez, mert az alkalmazáshoz bölcsesség is kell. De ezt kérhetjük Istentől, és meg is kapjuk.

Vannak morális törvények, amelyek meghatározzák az ember identitását. A mi identitásunk az egyházhoz tartozás, de mindenek előtt Krisztusnak engedelmeskedünk. Hol vannak annak határai, hogy mit vállalhatunk fel a világban, a politikai életben? Ritka az, ha valaki közszereplőként keresztény reformot csinál. A változás legtöbbször a periférián kezdődik, észrevétlen emberek észrevétlen munkájával. Az egészséges társadalom jele, ha biztosítjuk a segítséget a rászorulók számára, ha másokért él az egyház az alázatos Úr lábnyomait követve.

lábnyom

Larry és Péter beszámolója után a januári születésnaposokat ünnepeltük tortával, dallal, aztán az elmaradhatatlan beszélgetés következett.

A januári születésnaposokat ünnepeltük

A januári születésnaposokat ünnepeltük

, , , , ,

Hozzászólás

Mennyire halott az óemberünk?

Norbi ezen a vasárnapon továbbgondolta dr. Kovács György előző heti tanítását.
Hogyan lehet megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével? Hogyan vehetjük fel a harcot régi rossz tulajdonságainkkal, régi önmagunkkal? Mennyire halt meg régi önmagunk, az óemberünk?

Norbi_mossa_kezeit


Efézus 4,1-3.
„Igyekezzetek” – mondja Pál apostol, és ebben benne van, hogy nem biztos a siker. Ez pedig frusztráló lehet számunkra. Itt és most Pál is bizonytalannak látszik. Erőfeszítésekre sarkall, noha mi mindig ennek ellenkezőjéről hallottunk:
„Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?” (Róma 6,2)
„Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.” (Róma 6,6)
Aki meghalt a bűnnek, megszabadult tőle, tehát nincs rá hatással semmiféle bűn, nincs hatalma felette semmiféle rossznak – így gondoljuk, de csalódnunk kell, mert halott óemberünk még hatással van ránk.

Akkor most halottak vagyunk, vagy nem?!
Az efezusi gyülekezethez írt levél további része megadja a választ:
„Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. “Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Efezus 4,22-32)

De kételyeink még mindig maradnak.
„Vessétek le” – mondja Pál. Ha meghalt, miért vessük le? Hogyan lehet úgy halottnak lenni, hogy még mindig él az óemberünk?
„Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.” (Róma 6,11)

Halálunk és feltámadásunk hithez kötött. Ha jön a kísértés, arra kell gondolnunk, hogy halottak vagyunk óemberként, tehát a bűn nincs ránk hatással. Nem könnyű, de könnyebb, mintha meg sem próbálnánk. Tekintsünk Jézus példájára, aki képes volt letenni az ó embert, amikor vállalta a kereszthalált, nekünk pedig Jézus végtelen szeretete plántálódott szívünkbe.

De mindannyiszor csalódunk, valahányszor felismerjük magunkban, negatív gondolatainkban az óembert. A megoldás az, hogy meg kell újulnunk gondolkodásunkban, lelkünkben. Az óember halálának és igyekezetünknek, hogy helyesen éljünk, egyensúlyban kell lennie. Ezt az egyensúlyt nem könnyű megtalálnunk, mert könnyen átbillenhetünk egyik végletből a másikba.

Ha a békesség kötelét megtartjuk, de nincs mögötte Isten ereje, hite, akkor könnyen képmutatóvá válhat az életünk. Ha pedig átszövi életünket Isten ereje, hite, de nem vesszük fel a harcot a bennünk időről időre felbukkanó óemberrel, ha nem törekszünk a békesség kötelének megtartására, akkor eredménytelen a küzdelmünk.

A megoldás a progresszív, lépésről lépésre történő növekedés. Ugyanis mindig csak annyit tudunk átadni a halálnak, amennyit ismerünk magunkból. A még fel nem ismert rossz tulajdonságaink változatlanok maradnak. Ezeket meg kell ismernünk, hogy küzdeni tudjunk ellenük! Meg kell újulnunk gondolkodásunkban!

A kérdés az, mennyit tudunk saját erőnkből tenni a megújulásért, és mennyi isteni erő kell hozzá? Ez az arány mindenkinél más. Ezt kell megismernünk! Úgy jutunk egyre feljebb, ahogy egyre jobban megismerjük önmagunkat és Jézust.

Önmagunk alapos megismerése azért nehéz, mert vannak a belsőnkben olyan régi rétegek, amelyekhez már annyira hozzászoktunk, hogy fel sem ismerjük ezeket, vagy ha levetnénk ezen rossz tulajdonságainkat, helytelen beidegződéseinket, védtelennek éreznénk magunkat. Annyira mélyen vannak, hogy még Istennek sem akarjuk kitárni ezeket. Pedig egyedül Ő tud kiszabadítani minket ebből a romlott, óemberi gúnyából. Minél mélyebben átadjuk magunkat Neki, annál mélyebben tudunk meghalni!

, , , ,

Hozzászólás

A békesség kötele

Pál apostol, aki fogolyként is Krisztus emberének nevezte magát, nem pedig egy szerencsétlennek, az egymáshoz való viszonyulásról tanította az efézusiakat. Békesség kötele nélkül nem tartható meg a Lélek egysége! Ha mindnyájunkban ugyanaz a Lélek van, különbözőségeink ellenére eggyé válhatunk. Ehhez azonban szükségünk van azokra a fonatokra, amiből a békesség kötele összeáll: alázatosság, szelídség, hosszútűrés, szeretet. A szeretet pedig magában foglalja egymás elszenvedését is. Ez nem lehetetlen, hiszen megvan bennünk Isten Szelleme. Gondoljunk bele, hogy minket is el kell szenvednie a többieknek és Krisztus is elszenvedi a gyülekezetet minden hibájával, tökéletlenségével, mert Ő a célra tekint.

Mi se vegyük hát le szemeinket a célról és soha ne vágjuk el a békesség kötelét!

dr. Kováts György tanítását hallgathatta a gyülekezet, Péter volt a moderátor

dr. Kováts György tanítását hallgathatta a gyülekezet, Péter volt a moderátor

Nagyon dimanikus, mély tanítást hallhatott a gyülekezet

Nagyon dimanikus, mély tanítást hallhatott a gyülekezet

 

És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. Márk 10,8.

És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. Márk 10,8.

Amikor Istenben újjászületünk, külsőleg nem változunk meg, de belül teljesen mások leszünk. Ne ítéljünk a külső alapján!

Amikor Istenben újjászületünk, külsőleg nem változunk meg, de belül teljesen mások leszünk. Ne ítéljünk a külső alapján!

A békesség kötelében megmarad az egység

A békesség kötelében megmarad az egység

Hozzászólás

Ez történt a Közhelyen 2012-ben

Zita összegyűjtötte nekünk a 2012-es év legkedvesebb pillanatait. Ezzel kívánunk reményteljes, boldog új évet mindenkinek!

, , , , , , , ,

1 hozzászólás

Új kezdet Istennel

December utolsó vasárnapján Péter tanított a megújulásról. A Biblia a kezdetektől a végkifejletig megújulások története. Amit mi emberek elrontottunk, Isten mindig helyreállította. Így volt már a bűnbeeséstől kezdve, Izrael történetén át egészen a Jelenések könyvéig, amikor Isten még az eget és a földet is újjá teszi. Isten a helyreállás istene. Helyreállító munkája maga a megváltás. A megváltásban Isten újjászüli szellemünket, hívő életünk fejlődésében megújul az értelmünk, a feltámadáskor pedig megújul a testünk. Isten regeneráló munkája semmit nem hagy ki, magát a természetet is úgy teremtette, hogy az folyamatosan megújuljon, regenerálódjon, a teremtmények pedig reprodukálják magukat: ez egy fejlődő világ.
tanitas2
Miközben Istennel járunk, időnként elfáradunk, néha még a célt is eltévesztjük. Isten azonban új erőt ad, új esélyt, új kezdetet akár naponta is! Akár minden reggel! Amikor egy új év kezdődik el, Isten egy nagyobb helyreállás lehetőségét adja, egész életünk megújítását. Mint minden az életünkben, ez is egy döntéssel kezdődik, akár a megtérésünk hajdanán. Sőt, ez is egy megtérés! Ha elbuktunk, ne adjuk fel, álljunk talpra újra és menjünk tovább a cél felé. Ahogyan egy nagyon bölcs ember mondta: nem az a dicsőség, hogy soha nem bukunk el, hanem az, hogy mindannyiszor felállunk! Mindannyiunknak vannak mélypontjai, mind átkelünk időnként a siralom völgyén, de ha célra tekintünk – az ígéret földjére -, akkor könnyebben áthaladunk rajta és később nevetve gondolunk vissza rá!
tanitas3

, , , ,

Hozzászólás