A szentek bizony élnek!

A mai istentiszteleten végre nem kellett egyedül zenélnem, mert hazajött Jerry és Jan. Velük ezerszer könnyebb dicsőíteni, ilyenkor “játék a zene”! Jobban oda tudok figyelni, a gyülekezet is felszabadultabban énekel. Dennis és Gwen Jackson is velünk volt, jó volt őket újra körünkben látni. Ákos volt a moderátor, én pedig a szentség fontosságáról tanítottam. A téma szó szerint életbe vágó. Alul olvasható a kivonat.

Vissza a szentség útjára

Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (Péter 1,14-16)

Csak úgy lehetünk a föld sói, ha nem a korszellemhez idomulunk, hanem Krisztushoz. Különben semmi nem marad ami a hívőt a hitetlentől megkülönböztetné. Magunkat becsaphatjuk, de az embereket nem. A világ a hívő élet bizonyítékait keresi és figyeli bennünk: gyümölcsöket, amik meghatározzák a fa természetét. Ha visszaemlékezünk saját megtérésünkre, vajon nem a hívőkben látott különbözőségek ragadtak meg először minket? Valami, ami nem volt meg bennünk, de bennük igen. Valami, amiért bátran kiálltak, vállalva a konfliktusokat és valami más, amiről inkább lemondtak, mert jobb, nem földi dologra vártak (Zsidó 11,15-16).

Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. (1 Thessz 4,3-7)

Sok hívő elvesztette a mennyei látását, és úgy él ebben a világban, mintha az örökké tartana. Idejüket teljes egészében a világ hiábavaló dolgaira szánják, nem Isten keresésére. Belefolynak mindenféle bűnös tevékenységbe, és a korszellem szerint járó emberek tetszését keresik. Pedig ha a világ tetszését keressük, akkor a világ fejedelmének próbálunk megfelelni. Nem szolgálhatunk azonban két úrnak (Máté 6,24). Ha a világ szerint járunk, részesülni fogunk annak ítéletében is. Aki viszont Krisztusban akar maradni, annak úgy kell járnia, amint Ő járt (1János 2,6), az odafent való dolgokkal törődve a földiek helyett (Kolossé 3,2-17), és a láthatatlanokra nézve a láthatók helyett (2Korintus 4,18). Ha nem ezt tesszük, nincs igazi reménységünk és minden embernél nyomorultabbak vagyunk (1Korintus 15,19).

Nyilván a világban kell élnünk és meg kell állnunk benne a helyünket, de az életünkbe nem szabad beengednünk a világot, ahogy a hajónkba sem a vizet, különben elsüllyedünk. Tele vagyunk olyan mindennapos tevékenységekkel, amiket a Szentírás egyértelműen bűnnek és hiábavalóságnak nevez. Horoszkópot olvasunk, ezoterikus-, agresszív-, és szexuális témájú filmeket nézünk, amikhez illegálisan jutottunk hozzá. Ezek után csodálkozunk, ha tele vagyunk vággyal és kísértésekkel. Hírességeket imádunk és életüket tanulmányozzuk; nagyobb igyekezettel, mint Jézus életét. Hazudozunk, neheztelünk, panaszkodunk, pletykálkodunk, bosszút állunk, csúnyán beszélünk. Csalunk az adóval, a számlákkal és a kedvezményekkel. Bliccelünk a buszon, gátlástalanul hazaviszünk sok dolgot a munkahelyünkről. Kivesszük részünket a durva, istentelen beszélgetésekből és viccekből. Rendre kihagyjuk a jó alkalmakat és lehetőségeket, amikor bizonyságot tehetnénk Krisztusról. Pedig a fönt felsorolt helyzetek mindegyike ilyen. Ha ezekben a szituációkban Istennek engedelmeskednénk és nemet mondanánk a bűnre, azonnal kiderülne, hogy keresztények vagyunk, és máris lehetne bizonyságot tenni!

A Szent Szellem a szentség szelleme, ha szentségtelen dolgokat teszünk, akkor elűzzük. Itt az ideje, hogy visszatérjen az egyházba és újra nagy dolgok történjenek. Ehhez azonban vissza kell lépnünk a szentség útjára és fel kell számolnunk életünkben a bűnt. Ehhez áldozatokat kell hoznunk.

Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket. (2Korintus 6,17-18 és 7,1)

A megszentelődés folyamata egy egész életre szól, napról napra meg kell tisztítanunk magunkat. Lehetetlen minden törvényt betartani, mégis, ha szeretjük a felebarátunkat, már meg is tettük!

Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra. (Róma 13,8-14)

Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat! (Zsidó 12,14)

Ha ez a törekvés megvan bennünk, már jó úton járunk. Pál leírta, hogy törekvésünkben hogyan lehetünk már most tökéletesek!

Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk. (Filippi 3,13-16)

Ebből is látszik, hogy Isten megint csak a szívünkben levő szándékot nézi, és támogatja azt, átsegítve minket a nehézségeken. A szentség nem egy misztikus, megfoghatatlan dolog. Lehetünk szentek itt és most! Lehetünk szentek egyszerű emberként, bármilyen romlott is a minket körülvevő világ. Ha hiszünk Jézus Krisztusban, Ővele erősebbek vagyunk, mint a világ kísértései. A bennünk levő reménység is arra ösztönöz bennünket, hogy megtisztuljunk, mert Ő, akit visszavárunk: szent és tiszta.

Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. (1János 3,3)

A második nap

Károly ma felhívott, meg is lepődtem! Szert tett egy mobiltelefonra, megfelelő kártyával. Huszonöt percet beszélgettünk. Van egy kis honvágya, de ez érthető, hiszen nincs, akivel ott magyarul beszélhetne. Elmesélte, hogy már járt hentesnél, és volt Karen városrész központjában, ahol vett párnát (mivel a szobában nem volt), és szúnyogriasztót, amivel végre távol tudja tartani a moszkítókat. Mindenki megnyugtatására leírom, ezek a szúnyogok nem terjesztik a maláriát. Nairobi több mint ezerhatszáz méterrel a tengerszint fölött van (túl magas ez a maláriaszúnyognak), és jelentős vízfelület sincs a közelben. Károly nemsokára képeket is küld, tegnapi levelét lent olvashatjátok.

Az éjszaka rettenetes volt, mivel nyitva hagytam az ablakom és hajnalban szúnyoginvázióra ébredtem, nem is az invázióra hanem a csipésekre. Ezek nem olyanok mint az otthoni szúnyogok, élesebb a zümmögésük, ami egy pillanatra sem szűnik meg. Tele vagyok csípésekkel… Praise the Lord! Uram, biztos, hogy meg kellett ezeket alkotnod???

Reggeli után kimentünk a Karenban levő FMC templomhoz. Karen közigazgatásilag Nairobihoz tartozik, de számomra inkább agglomeráció. A nevet Karen Blixenről kapta, aki a méltán híres Volt egy farmom Afrikában című könyv szerzője (film is készült belőle Távol Afrikától címmel, Meryl Streep és Robert Redford szereplésével, mind a kettőt csak ajánlani tudom), és nagy tisztelet övezi. A templom gondnoka Elia (nem tudom jól írtam-e, majd kesőbb utánajárok) aki ott is lakik a feleségével és két gyerekükkel. Nagyon kedvesek voltak, meghívtak magukhoz teára. Itt mindenki tejjel küldi a teát, nem tudom mit mondjak… Ők elborzadva hallgatták, hogy nekem a TEA = forró víz + teafű + cukor + citromlé. Nagyon szerény körülmények között laknak, de nagyon jól éreztem magam. Ha minden jól megy, ma költözöm egy university cam-be Karenben, ami az elkövetkezendő hónapokban az otthonom kitüntető címét fogja viselni. Az otthon egy kétszintes épület tetőtéri szobája, ami elég puritánul van bebútorozva. Közvetlen a szobám mellett van a fürdő, az ajtómmal szemben pedig a konyha. Ezeket persze használják mindazok, akik ezen a szinten laknak.

Azok az elgondolások, amikkel érkeztem, mára már semmivé foszlottak (pedig ez még csak a második nap!), mint például: aránylag közel lakni a centrumhoz, internet kávézó, Burger King…. A valóság ellenben ez: a kampusztól kb. két kilométerre van a Nairobi tömegközlekedés végállomása. Ez Karen központja, amit vagy gyalog teszek meg, vagy a matatunak nevezett kisbusszal, de erről majd később írok részletesen. A templom elég közel van, mindössze tizenöt perc gyalog, ez persze majd kiderül, amikor először lesétálom, az első munka mindenestere ott lesz, szóval ez jó…

Az első levél Nairobiból

Károly épségben földet ért Nairobiban és alig három órára rá már írt is nekünk! Mike Reynen várta a repülőtéren. Mike a Szabad Metodista Egyház afrikai missziójának vezetője. Károly pár napot Reynenéknél tölt, mielőtt elfoglalja szállását és elkezdi a munkát.

Károly sorai: “Szerencsésen megérkeztem a szerecsenek földjére, a repülés gyorsan elment, a csatlakozás is nagyon jó volt. A kenyai vizumra kellett a legtöbbet várni, de legalább csak huszonöt dollár volt az előzetes ötven dollár helyett. Érzem, hogy Isten velem van! Michaeléknél lepakoltam az ideiglenes szobámba, tényleg nagyon kedvesek es vendégszeretőek. Most megyünk, mert megmutatnak egy-két dolgot a városban. Úgy érzem istenfélelmet kell tanulnom… na, erre itt minden esélyem meglesz! Ez egy kicsit más mint USAnka vagy éppen Portugália, de majd többet a városnézés után.
Isten áldjon benneteket!”
BK

Karcsi menni Kenya

Kedden délután Károly elutazott, Jerry-vel kikísértük a repülőtérre. Fél hatkor szállt fel a gép. Először Amszterdamba megy, majd egy másik járattal utazik Nairobiba, ahova magyar idő szerint hajnali ötkor fog megérkezni. Decemberben még kérdéses volt, hogy hol fog lakni és lesz-e elég pénz. A nehézségek megpróbálták Károly hitét, de kitartott elhatározása mellett, Istenre bízva a válaszokat. Az indulás előtti napokban mindkét probléma megoldódott, sőt saját szobája lesz! Isten gondot visel az övéire, csak ragaszkodnunk kell az elhívásunkhoz.

Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz! (Zsoltárok 55,23)

Vegyünk egy nagy levegőt...

Amint látjátok, nem öltözött túl, hiszen télből-nyárba érkezik. Kenyában a január jó meleg, ellentétben a június-júliusra eső “téllel”, amikor nappal húsz-huszonnyolc fok van, de éjjel nulla fokra is eshet a hőmérséklet. Ez nehezebb időszak lesz, mert a házakat nem nagyon szigetelik. Ha minden a terv szerint halad, Károly augusztus 16-án jön haza először. Amikor csak lehetősége lesz rá, hírt fog adni magáról és remélhetőleg fotókat is küld majd.

Visszatérek!

Búcsú a hazaiaktól

Ma elbúcsúztattuk Károlyt, mivel két nap múlva elindul Kenyába, hogy a Nairobi gyülekezetnek segítsen. Ha minden a terv szerint halad, fél év múlva láthatjuk viszont. Az istentisztelet után megáldottuk és közösen imádkoztunk érte. Óriási dolog, hogy a mi kis létszámú gyülekezetünk önkéntest küld Afrikába!

Minket is magával visz - nyomtatásban

Kérlek titeket, folyamatosan imádkozzatok érte. A misszió rengeteg megpróbáltatással jár, Károlynak állandó háttértámogatásra van szüksége. A mai tanítás is a közbenjáró imáról szólt. Ha lemaradtatok róla, vagy szeretnétek újra átnézni, itt elolvashatjátok a kivonatot.

Kitartó közbenjárás nélkül nincs előrelépés

Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön. (Ézsaiás 62,6-7)

Az egyháztörténelem nagy ébredési mozgalmai mögött olyan imádkozók állnak, akiknek a nevüket sem tudjuk. Csendben meghúzódtak a háttérben és évekig, sőt évtizedekig zörgettek Istennél egy-egy fontosabb célért. Egyedül az Úr látta hűségüket az imában, és végül látványosan válaszolt. Kik voltak ők? Csak akkor fogjuk megtudni, ha majd velük együtt fogunk ott állni Krisztus ítélőszéke előtt. Néhány nevet mégis említ a Biblia. Ilyen volt Anna, aki szinte az egész életét végigimádkozta. Mindig a jeruzsálemi templomban volt, éjjel-nappal könyörgött és gyakran böjtölt (Lukács 2,37).

Amikor Sadu Sundar Singh, India apostola 1922-ben Svájcban járt, az ottani lelkészek megkérdezték tőle, hogyan tehetnék eredményesebbé munkájukat. A válasz rövid volt: „More prayer” (Imádkozzatok többet! Legyen több imádkozó!) Ti európaiak állandó sietségben vagytok, nincs időtök arra, hogy imádkozzatok és éljetek – mondta Singh.

Ha sikerül egyhuzamban egy órát imádkoznunk, már büszkék vagyunk magunkra. Pedig a változáshoz ez kevés. Egész életünknek egy szüntelen imádságnak kell lennie, az Újszövetség rendre erre buzdít (1 Thesszalonika 5,17; 1Timóteus 2,1-8). Másként nem tudjuk megmenteni magunkat a kísértésekből, sem másokat a kárhozattól.

Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen. (Márk 14,38)

Minden egyes megtérés hátterében kitartó közbenjárók állnak. A mi megtérésünket is kiimádkozta valaki az Úrnál, akárcsak az eddigi megmaradásunkat. Nagy kegyelem, hogy nem választották ima helyett a tévézést.

Heródes bezáratta Pétert azzal a szándékkal, hogy kivégezteti, de a gyülekezet addig imádkozott érte, amíg ki nem szabadult. Az imát maga Péter szakította meg, hírt adva csodálatos szabadulásáról. Hány órát imádkoztak? Biztosan nem egyet. Ábrahám micsoda közbenjáró harcot vívott Lótért és Szodomáért, Mózes pedig az engedetlen népért! Mikor Saul bűnbe esett, Sámuel egész éjszaka kiáltott az Úrhoz. Sok hívő barátunk fogságban ül, a bűn tartja fogva őket. A megoldás nem is lehet más, csak az ima.

Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik. (1János 5,16)

Minden problémára és minden élethelyzetre az imát ajánlja a Szentírás. Az egyház és az ország sorsa a közbenjárók kezében van. Krisztus nagyköveteiként és papjaiként folyamatosan képviselnünk kell népünket és közben kell járnunk érte Istennél, aki azt akarja, hogy minden ember megszabaduljon és az igazság ismeretére eljusson (2Korintus 5,20; Jelenések 5,10; 1 Timóteus 2,4). Aratómunkásokért is nekünk kell könyörögnünk. Rajtunk múlik tehát, mekkora változás lesz. Mivel minden ima által működik, a közbenjárásra fordított idő mennyisége meghatározza a megmenekülő emberek számát. Az Úrnak pedig egy elkóborolt juh megmentése is nagyon fontos. Senki nem kárhozhat el azok közül, akiket az Atya odaadott a Fiúnak!

Szombat délelőtt a Postamúzeumban

Január 15-én délelőtt a Postamúzeumnak otthont adó Andrássy úti Saxlehner palotában jártunk. Rajtunk kívül egy idős emberekből álló nagyobb csoport is érkezett. Többük számára a kiállított tárgyak személyes emlékekhez kapcsolódtak. “Nézd csak, ugyanilyen kettős billentyűn tanultam a Morse-jeleket az iskolában!”

Nekünk is volt Munkácsy tévénk, de borzalmasan régen! – így egy idős hölgy.

Lyukasztó gyorsmorse szalaghoz 1935-ből (középen)

Pollák-Virág távíró lyukasztó

Telefonközpont - működik

Hughes betűíró távírógép 1908-ból

Morse-rendszerű távírómunkahely

Kettős Morse-billentyű 1916-ból

Munkácsy televízió, gramofon, villámhárító

Az íróasztal igazi mestermunka

Apámra gondolok

Apámra gondolok, ki távirász volt
És Morse és Hughes gépén zenélt,
Figyelte búsan a zengő világot
S fölfogta száz, ezer izenetét.

Finom és keskeny ujján, mint a szikrák,
Szállt sóhaj, üdv, vágy, álom és panasz
És lázak is cikáztak, mint a villám
És tűnt a nyár, ősz, a tél és tavasz.

És ő virrasztott szürke éjszakákon
A gépek mellett, miknek lelke fáj
És szálltak hírek tengeren, határon,
De ő szegény, nem tudta, mire vár?

Korai sírján a rögökre hullok
És hallgatom, az új fű mit izen,
Az áldott csíra, a szent napra búvó,
Mely tavaszt hirdet, de már neki nem!

Juhász Gyula