2012. június havi archívum

Csak Jézus tisztíthat meg bűneinktől!


Június 24-én a szokásosnál nagyobb létszámban gyűltünk össze a vasárnapi istentiszteletre. Az ismerős arcok mellett a pénteken érkezett hat ohio-i fiatalt is körünkben köszönthettük. Megtelt a terem, erőteljesen szólt a dicsőítő ének, érezhető volt Isten jelenléte.
A hálaadás és ima után azonban nem tanítás következett, hanem az egyik amerikai testvérünk bizonyságtételét hallgattuk meg.

Stephanie elmesélte, hogy keresztény családban nőtt fel, öt évesen fogadta be Jézust a szívébe. De már gyermekként folyamatos szexuális zaklatást kellett elszenvednie, és 12 éves korától 27 éves koráig a pornográfia uralta az életét. És bár kereszténynek vallotta magát, folyamatos küzdelmet folytatott a szexuális függőséggel.

Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. János 8,36

27 évesen tanácsadó segítségét kérte, és két év alatt sikerült megszabadulnia a pornográfia szorításából. Nem volt könnyű, sokszor elvonási tünetek jelentkeztek nála, de Jézus megszabadította a szenvedéseiből. Megváltoztatta a szívét, és átsegítette egy belülről kifele tartó változáson.

Csak Jézus tisztíthat meg bűneinkből!

Stephanie egy pohár víz és egy adag szójaszósz segítségével nagyon szemléletesen mutatta be, hogyan szennyezi meg a bűn az életünket. Aztán egy kancsó tiszta víz hogyan tisztítja meg a beszennyezett vizet. A pohár a saját életünk. Jézus a víz. A szójaszósz a bűn.
Ahogy behívjuk életünkbe Jézust, úgy tűnik el a bűn, úgy tisztulunk meg.
Egyedül Jézus tud megszabadítani a bűntől, de állandóan keresnünk kell Őt.
Ha úgy érezzük, fal van köztünk és Jézus között, kérnünk kell Őt, bontsa le a falat. Egyedül Ő képes erre!

Milyen falak vannak közted és Jézus között?

A bizonyságtétel után Stephanie Jane, Jerry és Péter hangszeres kíséretével elénekelte az In Christ Alone (Egyedül Krisztusban) című dalt, lehetőséget adva mindenkinek, hogy közben továbbgondolhassa a történet üzenetét.

Ezután asztalra kerültek a finomságok: saláták, sütemények, pogácsák. Norbi és Andrew grillmesterként serénykedett, végül pedig kipróbálhattunk egy amerikai édességet, a S’Mores-t. Lelkesen forgattuk a tűz felett a nyársra húzott Marshmallow-t, ami leginkább a mi pillecukrunkhoz hasonlít.
Sokat nevettünk, jókat beszélgettünk, és egy közös játék során igyekeztünk még jobban megismerni egymást.

, , , ,

Hozzászólás

Isten szenvedélyes szeretete

Olyan szerelmes volt Isten ebbe a világba, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki megbízik benne, soha többé ne maradjon egyedül, hanem örökké vele legyen. Jn 3,16



Június 17-én Norbi a szeretetről, illetve egy különleges szeretetről tanított: arról, milyen fantasztikus módokon és formákban szereti Isten a gyermekeit.

De hogy mi is a szeretet tulajdonképpen, egy Lázár Ervin-i történettel vezette be.

Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: “Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…”
Mi az, hogy “de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt.
Világéletükben gyűlölték egymást. “Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre.
Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. “Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával.
“Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott.
S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: “Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.”

Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: “Én igazán szeretlek.” “Mi az, hogy igazán?!- háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.”

S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.
Dömdödöm.

Milyen szeretetnyelveink vannak?
Borzasztó, és ezt ismerte fel a maga zseniális éleslátásával már akkoriban Lázár Ervin, hogy ugyanúgy hívjuk azt, amikor valaki érzelmi zsarolással tartja sakkban a másik embert, azt, amikor valaki önző céljaira ki akar használni valaki mást, és azt, amikor valaki a másik emberért teljesen lemond önmagáról. Mindegyik kapcsolatra a szeretetet használjuk, és az, hogy alacsonyabb rendű megnyilvánulásokat is szeretetnek mondunk, leértékeli az igazi szeretetet.

Ez a kereszténység tévedése – többek között.
Azt mondjuk, térjél meg. Ugyanazt mondjuk, mint minden más térítő vallás: térjél meg Mohamedhez, mert akkor kapsz üdvösséget. Mi azt mondjuk, térjél meg Jézushoz, és akkor kapsz üdvösséget.

Nem így volt ez Jézusnál. Amikor Jézus azt mondta, térjél meg, mögötte volt az isteni személyéből kiáradó tökéletes szeretet, elfogadás és a 100 százalékos kegyelem. Amikor Jézus ezt mondta, minden benne volt, aki Ő maga. Isten teljessége és tökéletesen felfoghatatlan, érthetetlen, kiérdemelhetetlen szeretete.

Amikor mi hirdetjük az evangéliumot, sokszor csak szavakat mondunk. Ezek a szavak pedig ugyanazok a szavak, amiket mindenki más használ, amikor valakit a maga csapatába akar verbuválni. Ugyanezeket a szavakat használják azok, akik azt mondják, lépjél be, mert ez az évszázad, sőt, az évezred legjobb üzleti vállalkozása, és megváltozik az életed, gazdag, szép és fiatal leszel. Aztán az illető szépen lelép a pénzeddel.
Ugyanezt mondják, akik arra hívnak, hogy vedd meg a legújabb terméket, térjél meg a legjobb arcfiatalító krémhez, bioalmaléhez vagy a 220 IQ-s intelligens mosóporhoz. Térjél meg!

Ha mostantól kezdve soha életedben nem imádkoznál egy hangot sem, Isten tökéletes szeretete akkor is körbe tudna venni.

A törvényeskedő kereszténységnek éppen itt rejlik a legnagyobb hazugsága: valamit még tenned kell, hogy kiérdemeld Jézus szeretetét, Isten kegyelmét. Hát nem.

A kereszténység vagy Jézussal való élő kapcsolat, vagy nem kereszténység. Bináris, eldöntendő dolog. Nincs olyan, hogy 80 százalék kegyelem, de azért 20 százalék törvény. Vagy 99 százalék kegyelem és 1 százalék törvény. Mert akkor már a kegyelem nem kegyelem.

Amikor a köztársasági elnök aláír egy kegyelmi kérvényt, nem úgy írja alá, hogy rendben, megkegyelmezek ennek az illetőnek, de azért még pár évig maradjon a börtönben, esetleg a villamosszékbe csak 50 százaléknyi áramot vezetünk… Ennek nincs semmi értelme, így a kegyelem nem volna teljesen kegyelem.

A kapcsolat a kegyelem után kezdődik. És sokan ezt nem értik meg, és ezért élik le börtönben az életüket. A halálraítélt, aki kegyelmet és szabadságot kap, vagy örömmel, szeretettel beilleszkedik a társadalomba, vagy folytatja bűnöző életmódját. De ha ő bűnöző életmódot akar folytatni, ebben az sem akadályozza meg, ha naponta két órát beszélget a pártfogójával és a börtönigazgatóval. Akkor fog megváltozni, ha belülről vágyakozik az új életre, ha új szokásokat alakít ki, új példaképeket választ és használni akar másoknak, nem kihasználni akarja őket.

Viszont borzasztó fontos megérteni, hogy a kapcsolat igazán csak a kegyelem kihirdetése és a szabadon bocsátás után történhet meg. A börtönből nem tudok a társadalom hasznos tagja lenni, nem tudom betölteni a szabadsággal együtt járó feladatomat.
A börtön azonban biztonságot ad. Nem kell felelősnek lennem a tetteimért, mert a házirend mindent szépen előír, leszabályoz. És sosem tudom meg, milyen lett volna kint élni a szabadságban…

A törvényeskedő, nem-szeretet vezérelt kereszténység olyan, mintha a kegyelmet kapott elítélt már aznap éjjel a börtön kapuján dörömbölne, hogy ő vissza akar menni. Mert ott már annyira megszokta, mikor hoznak ételt, mikor lehet fürdeni, kikkel lehet barátkozni…

Éppen ebből: a börtönből hív ki a napfényre Jézus.

És igen, a szabadság, a napfény kockázatos. Ha valaki visszaél vele, le lehet égni a napon. Meg lehet fulladni a tengerben. Mégis, kevesen utasítanák vissza, ha kapnának ma egy tengerparti nyaralást…

A keresztény élet arról szól, hogy úgy tudjuk élvezni Jézust, hogy nem élünk vissza az általa adott kegyelemmel. Lehet, hogy néha leégünk. Lehet, hogy nem úszunk be egészen a tengerbe, csak addig megyünk be, ameddig leér a lábunk. Mégis, ez már a szabadság.

És ezt jelenti valahol az élő kapcsolat Jézussal. Amikor szerelmesek vagyunk, akkor nem vesszük elő a jegyzetfüzetünket, hogy megnézzük, aznapra hány perc beszélgetést ír elő a törvény a szerelmünkkel való beszélgetésre. Nem mondjuk azt, hogy jaj, már megint el kell olvasnom a kedvesem levelét, sőt! Rajta lógunk a neten, a fészbukon, és lessük, jött-e már üzenet.

De az is előfordul, hogy megijedünk, amikor valaki komolyan viszonozza az érzéseinket. Megijedünk, amikor valaki igent mond a szeretetre.

Az érzelmi túlfűtöttség két esetben szokott alábbhagyni: ha az ember rájön, hogy a másik nem szereti, esetleg kihasználja, illetve akkor, amikor beleun a másik emberbe. Mindkettő pusztító hatással van a szerelmesre, jobb esetben neki akar menni a Dunának, rosszabb esetben meg akarja változtatni szerelme tárgyát.

Istennel való kapcsolatunkban képtelenek vagyunk bármelyik problémába ütközni. Az a helyzet, hogy Isten a világ leggyengédebb, legszerelmesebb személye. Ő nem olyan, hogy fűbe-fába bele tud szeretni – ő, amikor kiválasztott, elhívott magának minket, akkor életre szóló kapcsolatba invitált.

Nem tud csalódni bennünk, mert mindenkinél jobban ismer minket. Néha azt gondoljuk, ha Isten ismerné az igazi szándékainkat, akkor beadná a válópert, de ez nem így van. Tudja, mi van bennünk. Nem kell előtte titkolóznunk.

Tehát Benne nem lehet csalódni, így nincs is értelme lehűteni magunkat.

Másrészt, nagyon nehéz kiábrándulni belőle, nagyon nehéz ráunni. Isten ugyanis a világ legkreatívabb személye, ezért a legváratlanabb pillanatokban képes meglepni minket valamivel. Ám ahogyan egy kapcsolatban, ha nem figyelünk a szerelmemre, akkor nem is tudjuk úgy átélni. Nem arról van szó, hogy utáljuk a másikat, csak éppen el vagyunk foglalva a saját dolgainkkal. És akkor hiába tesz meg a párunk mindent, észre sem vesszük.

Valahogy így van Istennel is. Szeretné, ha felemelnénk a fejünket, és belenéznénk a szemébe. Ha nem takargatnánk magunkat, hanem át mernénk adni magunkat teljesen Neki. Ha a szerelme viszonzásra találna. Jézust az Újszövetség Vőlegényként is ábrázolja. Vajon hogyan változtatja meg ez az istenképünket? Vajon mit tanulhatunk abból, ha úgy tekintünk Istenre, mint aki udvarol az Ő népének?

Ebben a modern fordításban nagyon megkapó, hogy a hitet bizalomnak mondja. Sok ember számára ez a kulcs a kereszténység igazi megértéséhez, megéléséhez.

Vannak karizmatikus közösségek, ahol azt tanítják, hogy higgyenek jobban Istenben. A hittel még meg lehet ezt tenni, a bizalommal már nem annyira. Mondhatod, hogy higgyek a szavadnak, de azt nem mondhatod, hogy bízzam is benned. A hit sokszor megszületik egy pillanat alatt, de a bizalomhoz idő kell. Ezért okoz sokunkban visszatetsző érzéseket, ha valaki azt mondja, bízzunk benne. A bizalmat nem lehet ugyanis kikövetelni, azt ki kell érdemelni.

És máris eljutottunk a Jézussal való kapcsolat kulcskérdéséhez, ami tulajdonképpen a hitünknek a kulcskérdése. Az Ige arra int – joggal -, hogy bízzunk meg Benne. De bízni csak úgy lehet Jézusban, ha azt Jézus kiérdemelte. Hogyan tudja Jézus kiérdemelni a bizalmat? Csakis úgy, ha jó tapasztalataink vannak vele és a követeivel.

Csak olyan mértékben tudok megbízni Jézusban, amilyen mértékben Őt jónak és kedvesnek élem, tapasztalom meg az életemben. Csak akkor fogok boldogan az Ő kezébe esni, ha megbízom Benne, hogy megtart a keze, nem esem az üres semmibe.

Ehhez a bizalomhoz tapasztalatok kellenek. Látnom kell az Ő jóságát megnyilvánulni az életemben. Ha viszont erre nem adok lehetőséget, ha nem hagyom, hogy a Vőlegény udvaroljon nekem, nem tudok szerelmes lenni. Lehet, megfogadom, hogy hozzámegyek, mert erre kényszerítenek a szüleim, de így nem lesz boldog a házasságom.

Fontos látni és érteni, hogy mi Isten motivációja.
Az Ő motivációja nem az ítélet. Nem a pusztítás. Nem a fenyegetés. Hanem a szerelem. Isten ráadásul ebbe a világba volt szerelmes. Nem egy elképzelt, rózsaszín világba, hanem ebbe a tökéletlen, megtört világba. Látott benne valamit, amibe bele lehet szeretni, sőt, szerelmesedni.

Ha ezt nem értjük meg, semmit nem értünk. Isten már akkor szerelmes lett beléd, amikor még esetleg te sem láttál semmi szeretetre méltót magadban. Ezt nehezen tudjuk elhinni, mert ilyen sehol a világon nincs, legfeljebb a rózsaszín kötésű lányregényekben, meg a brazil sorozatokban.

Sokszor azt sem tudjuk felfogni, hogy Isten nem fordul el a hibáinktól. Néha azt gondoljuk, Ő undorral tekint ránk valamilyen hiba miatt, és távolról egy bottal piszkál meg minket, mint valami csúszómászót. Azt is szoktuk hallani, hogy Isten a bennünk rejlő lehetőségekbe, az új emberbe szeret bele.

Ez lehet, hogy így van, mindenesetre a szerelmét már akkor nyújtja, amikor mi még teli vagyunk hibával. És ezeket nem úgy gyógyítja meg, hogy azt mondja, addig nem fogok járni veled, amíg hibáidat ki nem javítod, hanem teljesen őrült, érthetetlen módon belénk szeret.

A kapcsolat, ha ideálisan alakul, átformál minket. Kivirulunk, megnő az önértékelésünk, szívünket átjárja a szerelem, a szeretet és a bizalom. A kapcsolat problémáit tükrözi, ha még hosszú hónapok, évek múlva is csúnyának, bűnösnek, szeretetre méltatlannak látjuk magunkat, ahelyett, hogy szerelmesünk szemével igyekeznénk látni saját énünket. Ez az új látásmód pedig csak úgy alakulhat ki, ha elég időt tudunk egymás jelenlétében tölteni, és meg tudunk fürdeni szerelmesünk szemében, szerelmében.

Jézus is vágyik a szerelmünkre. Valami kikutathatatlan okból kifolyólag Jézus akarja a mi szerelmünket is. El akarja nyerni a bizalmunkat, meg akar minket hódítani. Vár arra, hogy megszülessen a szívünkben a felismerés: olyan jó lenne, ha megajándékozna egy házassági ajánlattal!

Vannak emberek, akik érzelem nélküli életre rendezkednek be, mert félnek a csalódásoktól, és így sokkal biztonságosabb, élhetőbb az életük. Ez nagyon szomorú, és nem valószínű, hogy így meg lehet egyáltalán Jézus szerelmét ízlelni.
Nem úgy működik ugyanis az élet, hogy a szívem egy részéből kiplántálom az érzéseket, míg a másikban meghagyom. Ha elkezdem kizárni a szeretetet a szívem egyik részéből, akkor mindenütt elkezd szürkülni az életem. Ha bizonyos emberek felé megkeményítem a szívemet, akkor lassacskán mindenütt keményebbé válik.

Lehet, hogy ez eleinte senkinek sem tűnik fel, még magamnak sem. Egy idő után azonban fokozatosan elveszítem az önreflexió képességét, és csak azon veszem észre magam, hogy sivár és boldogtalan az életem. A megtérés arról is szól, hogy újra igent mondok az életre, a szeretetre, és ezt a bátor életet már nem saját erőből, hanem Isten erejéből fogom élni.

Ez azt is jelenti, hogy nem akarok elbújni az ütések elől. Ha valaki arcul üt jobbról, nem az a reakcióm, hogy felveszek egy bukósisakot. Nem kezdek el védekezési mechanizmusokat kiépíteni. Hanem odatartom az arcomat.

Nem azért, mert nem fáj, hanem mert megtanultam Jézus elé vinni, és az Ő segítségével feldolgozni a fájdalmat. Ha kell, napjában hetvenhétszer is.

Ez is iszonyatosan nehéz, munkás feladat. Sokkal könnyebb a széles utat választani, ami a védekezés, a fásulás, a keményedés útja. Sokkal nehezebb a keskeny utat választani, ami arra a paradoxonra épül, hogy minél több szeretetet adok, nekem annál több lesz, és arra, hogy minél kevésbé akarom megvédeni magam, annál inkább tud Jézus megvédeni.

Ez a hozzáállás képes erős családokat és erős kapcsolatokat létrehozni. Merthogy a családban, a kapcsolatainkban is érnek kihívások, eljöhet az a pont, amikor már a családunktól is védeni akarjuk magunkat. Amikor már minden kapcsolatunkban bizalmatlanok vagyunk. Ilyenkor Jézushoz kell fordulnunk. Tőle kell erőt kérnünk a nyitottsághoz. Hogy ne féljünk szeretni, és ne féljünk fájdalmat érezni.

A fájdalom ugyanis nem megspórolható. Nem ahhoz kell az erő, hogy lemondjunk az élet élvezetéről – erre a törvényeskedés tanít. Ahhoz kell az igazi erő, hogy úgy mondjunk le saját önzésünk állandó kielégítési kényszeréről, hogy közben nem irtjuk ki a szeretetet a szívünkből. Ahhoz kell az igazi erő, hogy a fájdalmat is vállalva, merjük szeretni Istent és a felebarátunkat. Még akkor is, ha tudjuk, arcul fog ütni…

Isten szerelme elképesztően, önsorsrontóan kockázatvállaló. Istent nem érdekli, hogy Te esetleg még kemény szívvel hárítod el az Ő udvarlásait. Nem érdekli, hogy kap-e viszonzást, Ő adni akar. És ad, és ad, és ad, és megint csak ad. És abban a pillanatban, hogy felismered, hogy a világegyetem leglovagiasabb személye udvarol Neked, mintha álomból ébrednél, rájössz, hogy a Nap tulajdonképpen Rád mosolyog, az esőcseppek Neked dobolnak az ablakon, és minden egyes pillanatban Isten egy újabb sort ír a Neked címzett, véget nem érő szerelmes leveléhez.

Mert a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Isten szerelme annak ellenére újul meg mindig, hogy mi elmegyünk a szerelme mellett, néha kigúnyoljuk, megtagadjuk, sőt, a legrosszabb, hogy gátlástalan csábítónak, a törvénybe, a börtönbe édesgető kegyetlen úrnak állítjuk be. A sok csalódás ellenére Isten szíve még mindig nyitva áll. És ez az, amiért üdvösségünk lehet: mert Ő áll mögötte, és az Ő szeretete, az Ő szerelme megtart.

Amikor mi hirdetjük az evangéliumot, sokszor csak szavakat mondunk. Ezek a szavak pedig ugyanazok a szavak, amiket mindenki más használ, amikor valakit a maga csapatába akar verbuválni.

Jézus szerelmi üzenetet hozott erre a földre. A feladatunk ezt az üzenetet megélni, néha fájdalmas, élő szerelmes levéllé válni, Isten szerelmes levelévé.

Ha a szavakat lejáratták, keressünk más megoldást. Ha egy ölelés hitelesebben adja át Isten szeretetét, öleljük meg azt, akinek akarjuk a megtérését. Ha egy könyv felolvasása jobban adja át Jézust, olvassunk neki fel egy könyvet.

Jézust vigyük, és az Ő szerelmét. Adjunk esélyt arra, hogy Jézus szerelme megérintse, magához vonzza azokat, akik a környezetünkben élnek.

Kozma Imre atya, katolikus pap, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke, egyszer arról tett bizonyságot, hogy soha életében nem akart megtéríteni senkit. Csak szeretni akarta az embereket. Ennek ellenére jó néhány százan megismerkedtek Jézussal a szolgálata során: Kozma atya azonban nem eladni akart nekik valamit, hanem szeretni őket, és megismertetni őket Valakivel. Ez pedig nagy különbség!

Jézus nagyon tapintatos szerelmes. Nem ront ajtóstul a házba, nem fenyegetőzik, nem átkozódik. Kint vár egy virágcsokorral. Ha Jézus szerelmét akarjuk közvetíteni, meg kell tanulnunk tapintatosnak, a másikra tényleg odafigyelőnek lenni.

, , ,

Hozzászólás

Tag vagyok a gyülekezetben

Larry június 3-i tanítása arról szólt, mit jelent tagnak lenni Krisztus Testében, Isten családjában.

Most összefoglalta a múlt vasárnap elhangzottakat, különös tekintettel arra, hogy mi a különbség a rabszolgaság és a fogadott fiúság között.
Amíg a bűn rabszolgái vagyunk, Istentől elválasztva élünk, utunk végén a halál vár ránk. Ha elfordulunk bűneinktől, ha Istenhez jövünk, örökbefogadott gyermekei lehetünk. Részünk lehet az örökségben, az örök életben, amire egy rabszolgának nincs lehetősége.
De ez csak az utunk kezdete, hiszen nem maradunk mindig a hitben újszülött csecsemők. Ahhoz viszont, hogy növekedjünk, hívő emberek közösségére, egy gyülekezet erejére van szükségünk.
Sokan mondják, hogy nincs szükségük gyülekezetre, mert az tele van képmutatókkal. Internetről, televízióból, rádióból, könyvekből meg lehet kapni mindent, ami a szellemi növekedéshez szükséges. De amikor megpróbálunk elkülönülni a többi hívőtől, egy saját birodalmat teremtünk magunknak. Elszakadunk a lehetőségtől, hogy szeretetet kapjunk és adjunk. Így nem kaphatjuk meg Isten szeretetét sem. Ez pedig ellentétben áll Isten szándékával és terveivel.

Figyeljünk oda egymásra is! Azon gondolkozzunk, hogyan tudnánk egymást segíteni és bátorítani, hogy jobban szeressük egymást, és jó dolgokat tegyünk! Ne hagyjuk abba azt a törekvésünket, hogy egyre inkább összegyűljünk, bár vannak olyanok, akik elhanyagolják ezt. Bátorítsuk egymást, és folytassuk az összegyülekezést, mert látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap! Zsidók 10,24-25


A hívőknek szükségük van egymásra, a gyülekezetre. Krisztus teljes testén belül szükséges a helyi gyülekezet részévé is válni, hogy növekedhessünk hitünkben.

Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében, és együtt imádkoztak.
Apcs 2,42


Ez a négy alapvető funkciója van a helyi gyülekezetnek: tanítás, közösség, Úrvacsora, együtt imádkozás.
A közösség emberekből áll, akik a hitbéli fejlődés más-más szintjén tartanak. Van, aki még az út elején jár, van, aki bátorításra szorul, van, aki már olyan érett, hogy meg kell osztania a többiekkel a tapasztalatait. Vannak, akik képesek meglátni az igazságot, és ezt tanítaniuk kell másoknak.

Végiggondoltad-e, mit jelent a gyülekezet tagjának lenni?
Thom Rainier 2012. január 25-i írásában összefoglalja mindezt.

Tag vagyok a gyülekezetben,
ezért egységre fogok törekedni a gyülekezetben. Tudom, hogy a pásztorok, a munkatársak és a gyülekezeti tagok sem tökéletes emberek, ahogy én sem vagyok az. Nem leszek pletykás, széthúzó és pártoskodó. A legtöbb, amit az evangélium ügyéért tehetek az, hogy a tőlem telhető legjobban őrzöm a gyülekezet egységét Isten ereje által.


A pletyka, a széthúzás, a pártoskodás rombol.
Ahelyett, hogy egészségessé tenné a testet, megbetegít. Egységre van szükségünk, hogy egészséges testet építsünk! Az egység nem azt jelenti, hogy mindenkinek mindenről mindig ugyanaz a véleménye. Az egység nem uniformizálás. Az egység annyit jelent, hogy egyetértünk a közös célokban, követjük Krisztust és szeretjük egymást.

Tag vagyok a gyülekezetben,
ezért nem engedem meg magamnak, hogy a gyülekezetben önös előnyökre akarjak szert tenni, vagy azt, hogy saját vágyaimat érvényesítsem. Ez öncélú lenne. Én másokért vagyok itt, és azért, hogy Krisztust szolgáljam. Megváltóm keresztre ment értem. Én is meg tudok birkózni bármilyen kellemetlenséggel vagy bármilyen helyzettel, ami nekem nem tetszik vagy épp nem az én stílusom.


A gyülekezet nem rólam szól. A gyülekezet Isten országának része. Keresnünk kell Isten akaratát egyénenként is és közösségként is.

Tag vagyok a gyülekezetben,
ezért lelkipásztoromért naponta fogok imádkozni. Soha véget nem érő munkája van. Nagyon megterhelő az időbeosztása: folyton prédikációkkal kell készülnie; örül az újszülötteknek; közben jár azokért, akik épp a halál árnyékának völgyén mennek át; szembenéz mindenféle kritikával; látja az emberek sebeit, fájdalmait és együtt reménykedik velük; ugyanakkor ránehezedik annak a felelőssége is, hogy jó házastárs (férj, feleség) legyen és jó szülő a gyerekei számára. A lelkipásztorom nem tudja saját erejére támaszkodva szolgálni a gyülekezetet. Naponta fogom kérni számára és családja számára Isten erejét.


A pásztorok, a gyülekezeti vezetők a tagok terheit is hordozzák. Rendszeresen imádkoznak azért, hogy a közösség tagjai védettek legyenek a gonosztól, és megértsék a Szent Lélek vezetését az életükben. Sok lelkipásztor elviselhetetlen terheket visz, Isten erejére kell támaszkodnia.
Imádkozol-e rendszeresen a pásztorodért?

Tag vagyok a gyülekezetben,
és szeretem azt a képet, hogy “tag” vagyok. Ez nem ugyanolyan “tag”-ságot jelent, mint amilyennel egy polgári szervezetnél vagy egy klubnál rendelkezünk. Ez olyan “tag”-ságot jelent, amiről az 1. Korintus 12. rész beszél: “Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (27. vers). Mivel Krisztus Testének tagja vagyok, ezért működésképesnek kell lennem akár “szem” vagyok, akár “fül” vagy akár “kéz” vagyok is. Működésképes tagként adni fogok, szolgálni fogok képességeimmel lelki és fizikális értelemben is. Hirdetni fogom az Evangéliumot, és tanulmányozom azt. Igyekezni fogok arra, hogy mások áldására legyek.
Szem előtt fogom tartani, hogy “ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (1. Korintus 12:26)


Használod-e ajándékaidat Isten testének szolgálatára?
Egyáltalán, ismered-e Istentől kapott ajándékaidat?
Ha nem, készen állsz-e arra, hogy megtaláld ezeket?

Tag vagyok a gyülekezetben,
ezért a családtagjaimat úgy fogom vezetni, hogy ennek a gyülekezetnek ők is jó tagjai legyenek. Együtt fogunk imádkozni a gyülekezetért. Együtt fogjuk Istent dicsőíteni a gyülekezetben. Kérni fogjuk Krisztust, hogy segítsen bennünket abban, hogy még jobban megszeressük Őt és az ő gyülekezetét, mivel az életét adta érte.


Imádkozol-e azért, hogy családtagjaid is megtapasztalják Isten erejét a saját életükben, és a család életében?
Igyekszel-e, hogy családod is részt vegyen Isten szolgálatában?
Imádjátok-e együtt Krisztust?

Tag vagyok a gyülekezetben,
és ez a “tag”-ság valódi ajándék a számomra. Krisztus testének tagja lettem, amikor megkaptam Jézus Krisztus által a megváltás ingyenes ajándékát. Nem sokkal ezután egy helyi gyülekezetbe kerültem, és bemerítkeztem. Ez számomra megtiszteltetés, és alázatra késztet, hogy szolgálhatom és szerethetem az embereket a gyülekezetünkben. Imádkozom, hogy soha ne tekintsem természetesnek ezt a tagságot, hanem mindig ajándékként nézzek rá. Olyan lehetőségnek akarom látni, amivel másokat szolgálhatok, és valami olyannak lehetek részese, amely sokkal nagyobb, mint egy személy, vagy bármelyik tag önmagában véve.


Igyekszel-e, hogy mások számára áldássá válj?
Tudsz-e együtt örülni a többiek örömével?
Részesülsz-e a szenvedők fájdalmában?

Tag vagyok a gyülekezetben,
és hálát adok Istennek, hogy az lehetek.


Milyennek látod a gyülekezetet?
Ajándék, áldás számodra?
Látod-e, hogy ebben a testben neked is fontos szereped van?

Építed-e a többiekkel együtt Isten országát?
Tele van-e a szíved mások szeretetével?
Hálás vagy-e, hogy ennek a közösségnek részese lehetsz?

A mi közösségünk nem egy elkülönült gyülekezet. Részei vagyunk Isten egész testének, de egy tágabb közösségnek is, a Szabad Metodista Egyháznak. A világ sok országában működő szabad metodista közösségek kapcsolatban állnak egymással, de a testvérközösségekkel is, például a Wesley-kör tagjaival (OMS, Üdvhadsereg). Mivel Európában a Szabad Metodista Egyház még viszonylag új keletű, a magasabb szintű vezetés Amerikából jön. AZ USA-ban három püspök dolgozik, mindenkinek más területen van irányítási felelőssége.

A legfontosabb kérdés: részese vagyok egy gyülekezetnek vagy tagja vagyok?

Miért fontos a tagság?

Rick Waren: A céltudatos élet című könyve mondja a tagságról: a radikális, egyértelmű tagság odaszánás, nem hozzáilleszkedés!
Isten gyülekezetében nemcsak fogyasztók vagyunk, hanem aktív közreműködők.
Mit jelent a radikális tagság?
Egy gyülekezeti tag szilárdan elkötelezett Krisztus mellett, a gyülekezet mellett, a szellemi növekedés mellett.
Egy gyülekezeti tag felelős Krisztusnak, de társainak is. Ez azt jelenti, hogy ha szükséges, segítünk egymásnak a helyes útra való visszatérésben, hogy kölcsönösen adunk és kapunk tanácsokat anélkül, hogy megsértődnénk ezen.
Egy gyülekezeti tag megbízható, lehet rá számítani.

A Szabad Metodista Gyülekezet Tagsági Szövetségének hivatalosan is tagja lehet az, aki elfogadja az alábbiakat:

Szabad Metodista Gyülekezet
Tagsági Szövetség

Megvallás és odaszánás

Valljuk, hogy Jézus Krisztus Úr és Megváltó.
Kijelentjük, hogy hitben vele együtt akarunk járni.
Ígérjük, hogy megszentelő kegyelme által igyekszünk Őt megismerni.

Istent illetően

Istenhez tartozó emberként tiszteljük őt, és imádjuk nevét.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy keresztyénekhez méltó hívő életvitelt folytatunk, kölcsönösen felelősséggel tartozunk egymásnak, egyénileg és közösségben is imádkozunk, tanulmányozzuk a Szentírást, istentiszteletre járunk, és részt veszünk az Úrvacsorában.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy megtartjuk az Úr napját, Isten imádásának, saját megújulásunknak és a szolgálatnak szenteljük.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy hűségesek leszünk Krisztushoz és a gyülekezethez, valamint távol tarjuk magunkat mindentől, ami hívő odaszánásunkat veszélyeztetné.

Mindezt Isten kegyelme által, és az Ő erejére támaszkodva megtesszük.

Saját magunkat és másokat illetően

Hívő emberként egészséges és szent életet élünk, és mindenkihez irgalmasan viszonyulunk, szolgájuk őket mind fizikális, mind pedig szellemi szükségükben.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy tartózkodunk minden olyan tettől és lelkülettől, mely megrontaná gondolkodásunkat, és ami rombolná vagy károsítaná testünket, illetve ehhez vezetne.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy minden egyes embert Isten képmására teremtett értéknek tartunk, és tiszteletben tartjuk.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy minden igyekezetünkkel igazságosak és őszinték leszünk minden kapcsolatunkban és minden ügyünkben.

Mindezt Isten kegyelme által, és az Ő erejére támaszkodva megtesszük.

Az Isten által létrehozott intézményeket illetően

Hívő emberként tiszteljük és megbecsüljük az Isten által rendelt házasság, valamint a család intézményét, az államot és a gyülekezetet.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy tiszteletben tartjuk a házasság és a család szentségét.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy megbecsüljük gyermekeinket, és tápláljuk őket. Úgy neveljük őket, hogy Krisztusban hitre jussanak.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy felelősségteljes állampolgárokként élünk, és imádkozunk a vezetőkért.

Mindezt Isten kegyelme által, és az Ő erejére támaszkodva megtesszük.

A gyülekezetet illetően

Istenhez tartozó emberként Krisztus életét megjelenítjük a világban.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy a gyülekezet egységéhez aktívan hozzájárulunk. Minden kapcsolatunkban igyekszünk munkálni a tisztességet, a szeretetet, és igyekszünk megértéssel viszonyulni másokhoz.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy keresztyén alapelvek szerint jó sáfárok leszünk, és úgy élünk Isten dicsőségére és a gyülekezet növekedésére.

Odaszánjuk magunkat arra, hogy „kimegyünk a világba”, és tanítvánnyá teszünk másokat.

Mindezt Isten kegyelme által, és az Ő erejére támaszkodva megtesszük.

Aki hivatalosan is tag akar lenni, ősszel megteheti.
Gondolkozz el, saját életedben mi a következő lépés?

Mit mond Isten Szent Szelleme neked erről?

Ildikó először volt moderátor

Ildikó először volt moderátor

, , , , ,

Hozzászólás

Krisztus testének tagjai vagyunk

Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! (Zsolt, 104,35)

Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! (Zsolt, 104,35)

Június első vasárnapján az Úrvacsora után Larry vázolta előttünk a nyári istentiszteletek tervezett témáit. Júniusban a tagság (Jézus Krisztus testében illetve a közösségben) és a szeretet, július, augusztus hónapban a szellemi ajándékok kérdéseit járják körül a tanítások. Mindezt lezárja szeptemberben a vajtai konferencia, ahol megtudhatjuk, hogy a saját magunk emelte falak, a szellemi és lelki akadályok milyen kihatással vannak minden kapcsolatunkra – az Istennel és másokkal való kapcsolatunkra, és az önmagunkhoz való viszonyra is.
A tanítások Pál leveleire épülnek, különös tekintettel a Róm 12, 1 Kor 12, és az Ef 4 levélre. Olvassuk, tanulmányozzuk ezeket az írásokat, hogy ismerősek legyenek, amikor vasárnaponként hallunk róluk!

Larry angolul tanított, Júlia fordított, a tanítás pedig a keretben olvasható!

Larry angolul tanított, Júlia fordított, a tanítás pedig a keretben olvasható!

Larry részletesen megvizsgálta a tagság kérdését. Mit jelent tagnak lenni egy közösségben, és milyen közösségekben lehetünk tagok? Kaphatunk tagságunkat jelző kártyákat a Rossmann üzleteiben, a Costa Kávézókban, az IKEA Family-nél, a Supershop boltjaiban, hogy különböző kedvezményekkel vásárlásra csábítsanak bennünket. A repülőgép társaságok törzsutas programja lehetőséget nyújt, hogy a céggel repült meghatározott távolság után ingyen repülőutat kapjunk. Tagok lehetünk különböző könyvtárakban, sport-és szerviz klubokban, a cserkészszövetségben, a nyugdíjasok, a nagycsaládosok, a sakk-barátok között, és még számtalan más közösségben. A klubtagságnak sok esetben tagsági díja van, és kötelezettségekkel jár együtt. Elvárják a tagoktól, hogy úgy viselkedjenek, olyan dolgokat tegyenek, amelyek összhangban állnak a szervezet célkitűzéseivel. De nemcsak közösségi szervezeteknek lehetünk tagjai. A legszemélyesebb tagi kapcsolataink a családtagjainkhoz fűznek minket. Családtaggá válhatunk házasság, születés és örökbefogadás révén. Ezekért nem fizetünk “tagsági díjat” (kivéve az örökbefogadást), de fontos kötelezettségekkel, és nagy felelősséggel járnak. A családtagoktól elvárható, hogy szeretettel viszonyuljanak egymáshoz, óvják, védjék, gyámolítsák egymást, közösen dolgozzanak a család jólétéért, szükség esetén helyesbítsék, és ha kell, átsegítsék egymást a nehéz időszakokon. Családtagnak lenni nem néhány órás feladat. Egész életen át tartó felelősség! De mit jelent Krisztus Testében tagnak lenni?

…amíg az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a rabszolgától, pedig már akkor is minden az övé. Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által meghatározott ideig. Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, haszontalan emberi szabályok szolgái voltunk. De amikor eljött a megfelelő idő, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. A Fiú a Törvény ideje alatt élt, hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson. Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”, azaz: „Édesapám!” Így azután többé már nem vagy szolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá. Gal 4,1-7

A törvény szerint fogadott fiúság, a huiothesia egy jogi kifejezés. A megkeresztelt keresztény bekerült Isten családjába, és ott fiúként, nem pedig rabszolgaként volt helye. Még örökölhetett is. Pál ezt a kifejezést ötször használta ebben a részben, olyan fontosnak tartotta, hogy megértsük jelentőségét. Amikor a bűn rabszolgái voltunk, csak a büntetés volt részünk, az örökség nem. De Krisztuson keresztül Isten gyermekei lehetünk, örökbefogadottként Isten családjának tagjaivá válhatunk. Isten pedig nagy árat fizetett mindezért.

Hogyan válhatunk Krisztus Testének tagjaivá? Az első Pünkösd vasárnapján az emberek is

azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?” Péter erre így válaszolt: „Változtassátok meg gondolkozásotokat és életeteket, merítkezzetek be mindannyian Jézus Krisztus nevében, Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és a Szent Szellem ajándékát adja nektek. Apcs 2,38

Ilyen egyszerű. Látszólag… A megtérés többet jelent, mint a bűnbánat. Benne kell lennie az őszinte vágynak, hogy le akarunk számolni eddigi bűnös életünkkel, hátat akarunk fordítani teljesen a bűnnek. A bemerítés annak a jelképe, hogy újjászületünk Jézusban. Egy nyilvános cselekedet, amely jelzi, hogy megváltoztunk. Víz alá merültünk a bűn rabszolgáiként, meghaltunk annak, hogy csupán magunkat szolgáljuk, és felemelkedünk egy tejesen új emberként.

Igazán mondom neked, aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.János 3,3


A bemerítkezés nem kíván hosszú előkészületet, sem magas fokú szellemi érettséget. “Csak” az égő vágynak kell meglenni a szívünkben, hogy hátat fordítva a bűnnek, Jézust akarjuk követni. Az elmúlt egy-két évben a mi közösségünk is ünnepelhetett néhány bemerítkezőt. A bemerítettek Krisztus családjának tagjaivá váltak mint újszülöttek. De nem maradhattak mindig csecsemők, lelki érettséget kellett szerezniük.

Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében, és együtt imádkoztak.
Apcs 2,42


Mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogyan táplálkozzunk Isten Igéjéből, és hogyan segítsünk másoknak is gyakorolni a tanítványságot.

Isten különleges ajándékot adott nekem. Ezért figyelmeztetlek benneteket: senki ne tartsa magát többre, mint ami indokolt! Józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően. Hiszen mindenki kapott bizonyos mértékű hitet Istentől. Mert gondoljátok csak meg: az emberi test egységes egész, de sok részből épül fel! Az egyes részeknek mind megvan a maguk különböző feladata. Ugyanígy van ez velünk is, akik Krisztusban vagyunk: sokan vagyunk ugyan, de együttesen alkotunk egyetlen „testet”. Ennek a testnek külön-külön a részei vagyunk, és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz. Különböző ajándékokat kaptunk aszerint, hogy Isten mire adott nekünk kegyelmet. Használjuk hát ezeket! Róm 12, 3-6a

Isten sokféle ajándékot adott nekünk: könyörületet, tanítást, intést, szolgálatot, vezetést, hitet stb. Ezek nem egymástól elkülönülve működnek. Minden ajándékra szükség van, ezek együttes munkálkodásában teljes csak a test. Nem hivalkodhatunk csak egy-egy ajándékkal.

Az emberi test egységes egész, de sok részből áll. Ez a sok és sokféle testrész együttesen mégis egyetlen testet alkot. Így van ez Krisztussal is. Mert vannak közöttünk zsidók és nem zsidók, rabszolgák és szabad emberek is. De ugyanaz a Szent Szellem merített be bennünket, hogy ezáltal egyetlen „testté” egyesítsen. Ugyanazt a Szent Szellemet kaptuk, hogy igyunk belőle. Az emberi test sem egyetlen testrészből, hanem sokból áll. Ha például a láb azt mondaná: „Mivel nem kéz vagyok, tehát nem is tartozom a testhez”, attól még valójában a láb is része a testnek, igaz? Vagy, ha a fül azt mondaná: „Mivel nem szem vagyok, nem is vagyok a test része” — akkor valóban nem tartozna a testhez? Ha az egész test csak egyetlen szem volna, akkor semmit sem hallana! Ha az egész test csak a fülből állna, egyáltalán nem érezné az illatokat! Isten azonban minden egyes testrészt beillesztett a testbe a maga helyére, és az egészet jól elrendezte — úgy, ahogyan neki tetszett. Ha csak egyetlen testrész lenne, akkor hol lenne maga az egész test? Azonban nem egy testrészünk van, hanem sok — a test mégis egyetlen egységes egész. Így hát nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem!”, de a fej sem mondhatja a lábnak: „Nem kellesz!”. Sőt, ellenkezőleg, éppen azokra a részekre van a legnagyobb szükségünk, amelyeket gyengének és kevésbé fontosnak tartunk. Testünknek azokat a részeit gondozzuk nagyobb odafigyeléssel, amelyeket kevésbé értékeseknek tartunk. Különleges figyelemmel törődünk azokkal a tagjainkkal, amelyeket mások nem látnak. Hiszen azoknak a testrészeknek, amelyek szem előtt vannak, nincs erre szükségük. Isten úgy építette fel a testet, hogy a kevésre becsült tagnak nagyobb megbecsülést adott. Azért tette ezt, hogy a test részei között ne legyen ellenségeskedés, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megbecsülésben részesül, a többi tag is együtt örül vele. Tehát, ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”. 1 Cor 12-27

Szükségünk van egymásra, egymás ajándékaira, hogy a test teljes legyen. A tagoknak Isten szándékai szerint kell működniük! Meg kell engednünk Isten kegyelmének, hogy bennünk dolgozzon! Ha minden tag folyamatosan növekedik hitben, reményben, szeretetben, Isten teste csak akkor lesz egészséges.

Addig pedig megmarad ez a három: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a legnagyobb. 1 Cor 13,13

Ahhoz, hogy Isten családjában tagok lehessünk, nem kell tagdíjat fizetnünk. De a felelősségünk óriási. Szeretnünk, óvnunk, védenünk kell egymást. A család javára kell dolgoznunk, szükség esetén helyesbítenünk kell, és át kell segítenünk egymást a nehéz időszakokon. A családi tagság nem néhány órás feladat.
Isten családjának tagja vagy?
Odaadtad magad Jézusnak?
Megtértél?
Bemerítkeztél?
Használtad ajándékaidat, hogy Krisztus teste egészséges legyen?
Növekszel-e hitben, reményben, szeretetben?
Mutatod-e ezt a szeretetet mások iránt?

Azonban a Szent Szellem mindenfajta működését azért kaptuk, hogy ezzel a többieket szolgáljuk és segítsük. 1 Cor 12,7


Korábbi tanítások a gyülekezet témájáról: https://kozhely.wordpress.com/2011/09/24/mi-a-gyulekezet/

A tanítás után lehetőségünk nyílt beszélgetni az afrikai misszióról visszatért Jeff Wilsonnal és családjával. A gyerekekkel és a feleségével együtt kis előadást rögtönöztek nekünk, afrikai hangulatot varázsolva egy ott tanult kedves dal és tánc előadásával.

A Wilson család egy énekkel kedveskedett gyülekezetünknek

A Wilson család egy énekkel kedveskedett gyülekezetünknek

, , , ,

Hozzászólás

Vendégek Ohioból



Hozzászólás