Búcsú Zoltántól

Elment a barátunk, László Zoltán.

László Zoltán István (1946-2013)

László Zoltán István (1946-2013)

Néhány éve Larry összebarátkozott egy magányos, idősödő emberrel, aki a Közhellyel szemben lakott. Zoltán gyakran bolyongott az utcákon magában beszélve, néha kiabálva. A legtöbb ember elkerülte őt. Úgy gondolta, Larry az ő nagy amerikai barátja. Sokszor meg is kérdezte: Mikor viszi őt is vissza Amerikába magával? A múlt tavasszal Zoltán kórházba került számos egészségi problémával. Abba kell hagynia az ivást és a dohányzást! – figyelmeztette az orvos. Hihetetlen, de Zoltán így is tett! Miután visszajött a józan esze, Zoltán elkezde látogatni a gyülekezeti programokat, istentiszteleteket. Sok barátra tett szert és komolyan vette a remény-, a hit-, a megtérés üzenetét. Nagy humorérzéke volt, úgy tekintett magára, mint egy bohócra.

Amikor egyre több szeretetet és törődést kapott: Zoltán kivirágzott. Szomszédjai is elkezdék észrevenni, mennyire megváltozott a viselkedése. Ahogy a gyülekezetben elkezdtük megismerni őt, úgy osztott meg velünk egyre több epizódot élete történetéből, fotókat is mutatva gyerekkorából, fiatalságából. Megtudtuk, hogy már nincs élő rokona, és egyedül él egy egyszobás, komfort nélküli lakásban majdnem negyven éve. Amikor Larry és Péter különös gonddal szárnyaik alá vették, Larryt már nevelőapjának, Pétert pedig “Szent Péternek” kezdte hívni.

A 2. adventi gyertyát János és Zoltán gyújtotta meg

A 2. adventi gyertyát János és Zoltán gyújtotta meg

Zoltán élvezte az istentiszteleteket. Decemberben együtt gyújtották meg Jánossal az egyik adventi gyertyát. Részt vett a karácsonyi ünnepségeken, a zenei esten és a férfireggeliken. Jól megjegyezte Larry szemléltető eszközeit is, melyeket prédikácóihoz használt. Innen jött, hogy Zoltán időnként “Krumplifej úrnak” nevezte magát.

Larry a kegyelmi ajándékokat Krumplifej úr segítségével mutatta be

Larry a kegyelmi ajándékokat Krumplifej úr segítségével mutatta be

Felfedeztük szenvedélyét a festészet iránt. Harminc kész festményéből Larry egy kiállítást szervezett, ami januárban még megtekinthető volt. Önarcképét is megtalálhatjuk a kollázsban, amit Larry készített. Zoltánnak mindig jó étvágya volt, szerette hallgatni a gyülekezetben a zenészeket, szerette Dr. House-t és Walkert, a “texasi kopót”. Ha fájdalmai miatt nem beszélt szépen, azon nagyon tudott bánkódni később, mert lelkiismeretes volt.

Januárban megrendült az egészsége. Két hétig volt kórházban, majd hazaengedték, pedig nagyon beteg volt már akkor. Szív- és veseelégtelenségben szenvedett, súlyos keringési rendellenességekkel, anyagcsere- és légzőszervi problémákkal. Sándor segített neki megszervezni az ebédszállítást és egy szociális segítő felügyeletét, aki háromszor egy héten látogatta őt. János vágott neki tűzifát és felvitte a harmadikra, amit Zoltán lába nem nagyon bírt volna. Larry ügyelt arra, hogy rendesen szedje a gyógyszereit.

Múlt vasárnap Zoltán rosszul lett, elvitte a mentő. Larry és Péter meglátogatták. Beszéltek a doktorral is, aki elmondta, hogy Zoltán állapota kritikus. Az utolsó, amit Larry és Péter tett, mielőtt elmentek a kórházból, hogy imádkoztak Zoltánnal. Tervezték, hogy újra meglátogatják csütörtökön, de szerdán a kezelőorvosa közölte a lesújtó, szomorú hírt: Zoltán az éjszaka folyamán elhunyt. Gyászolunk Zoltán elvesztése miatt, de örülünk annak, hogy utolsó évében végül megtalálta azt a szerető családot, amelyet egész felnőtt életében nélkülöznie kellett, sőt, hallotta és magáénak vallotta Isten Örömhírét.

László Zoltán István (1946-2013)

László Zoltán István (1946-2013)

Búcsúzunk tőled Zoltán, a viszontlátás reményében!

Advertisements

  1. #1 by Varga Ágnes on 2013. október 31. csütörtök - 10:36

    Köszönöm, hogy olvashattam a megemlékezést. Valóban megrendítő, mert Zoltánt én is sokszor láttam (a környéken nőttem fel), de semmit sem tudtam róla, és valószínűleg nem álltam volna szóba vele. Isten nyugosztalja, Titeket pedig áldjon meg az Úr!

  2. #2 by kozhely on 2013. október 31. csütörtök - 11:14

    Köszönjük és viszont sok áldást kívánunk! Örülünk, hogy ápolhatjuk az emlékét.

  3. #3 by Jáki Kata on 2013. december 29. vasárnap - 19:53

    Nem ismertem ezt a férfit, de a honlapon böngészve rátaláltam erre az írásra, így megismertem ezt a művészt. Csodálatos értékmentés ez az írás! Köszönöm, hogy ilyet olvashattam! Nagyon hálás vagyok, hogy ebben a rohanó világban van még erő és készség a jó dolgok/emberek bemutatására!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: