A cölibátus, a szegénység, a vértanúság, a vendéglátás, a prédikálás és a misszió ajándéka

Ezen a vasárnapon rendhagyó módon, az Úrvacsorával kezdődött az istentisztelet. Havonta legalább egy alkalommal megállunk, és elgondolkodunk, mit tett értünk Jézus. Visszanézünk az életünkre, van-e olyan dolog, ami blokkolja bennünk Jézus munkálkodását. Lehetőségünk van megvallani ezt Jézusnak, így helyreáll az Istennel való közösségünk. Az Úrvacsora komoly, de nem szomorú része az istentiszteletnek. Az asztal nyitott, mindenkit szívesen látunk vendégül, aki hisz.

Ezután a kegyelmi ajándékok témakörének utolsó tanítása következett. Larry tanítása a keretben olvasható.

Krumplifejékhez Karalábé úr is csatlakozott, hogy bemutassa nekünk, mennyire különbözőek vagyunk Krisztus testén belül is. A különbözőség a szolgálatokban is megmutatkozik, becsüljük meg a másikat, hiszen ugyanazt a testet építjük!

Érdekes, hogy az ajándékok a szerzetesrendekben felállított sorrendhez igazodnak. Ha egy új szerzetes belép a rendbe, három dologban kell elköteleznie magát: az engedelmességben, a cölibátusban, a szegénységben.

A cölibátus ajándéka

“Szeretném, ha mindenki úgy élne, mint én! De Isten mindegyikünknek más-más ajándékot adott: az egyiknek ilyet, a másiknak másfélét.
Akik még nem élnek házasságban, vagy már özvegyek lettek, azoknak azt üzenem: jobban teszik, ha továbbra is egyedül maradnak, mint ahogyan én is élek.” (1 Kor 7,7-8)

Pál Istentől való ajándéknak tekintette egyedülállóságát, hiszen így minden energiáját Istenre tudta fordítani.
Manapság ritkán lehet a cölibátust megtartani. A fogalom a szerzetesrendekhez, az apácákhoz kapcsolódik. Épp ezért sajnálatos, hogy pont ezek követtek el olyan szexuális zaklatásokat, amelyek felháborították a világ közvéleményét. Így a katolikus egyházra több oldalról is erőteljes nyomást gyakoroltak, hogy töröljék a cölibátus kötelező jellegét. Mert nem mindegy, hogy valaki ajándékként kapja, és önkéntesen vállalja ezt, vagy előírják neki.

Az önkéntes szegénység ajándéka

“Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy zörgő cimbalom. Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha értek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele — de nincs bennem isteni szeretet, az egész nem ér semmit! Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy elégessék — de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.”
(1 Kor 13, 1-3)

Ez az önkéntes szegénységről szóló gondolat a bevezetője Pál szeretethimnuszának. A szegénység önkéntes vállalása pedig azt jelenti, hogy csak a lehető legszükségesebb dolgokat birtokoljuk. Elhagyjuk szerezni vágyásunkat, gyűjtési ösztönünket, és másokhoz fordulunk, másokat szolgálunk, ebben találjuk meg az örömünket.
Az önkéntes szegénység nem új dolog a történelemben: Assisi Szent Ferenc, John Wesley, George Miller, Albert Schweitzer az életével tett bizonyságot erről.

A vértanúság ajándéka

A vértanúság az Úr kegyelmének ajándéka, amely által képessé válunk arra, hogy Krisztus iránti szeretetből felajánljuk életünket. Amikor a vértanúk életéről olvasunk, nem egyszer elcsodálkozunk azon, hogy milyen derűs lélekkel és milyen bátran néznek szembe a szenvedéssel, a halállal.
A vértanúság ajándékát a szabadító szenvedéssel fejezik ki. Aki megkapta ezt az ajándékot, olyan elképesztő szenvedéseket tud elviselni Krisztusért, hogy az emberek ezt látva Krisztushoz fordulnak megtéréssel és imával.
Az első keresztény vértanú István volt. Az apostolok mind vértanúként fejezték be életüket. Szent Johanna, Gellért püspök, Dietrich Bonhoeffer, Apor Vilmos, A dárda vége című film mind az öt misszionáriusa megkapta a vértanúság ajándékát Istentől.

A vendéglátás ajándéka

“Legyetek vendégszeretők, és ne panaszkodjatok! Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak!” (1 Péter 4,9-10)

Szeretünk kapni, de nem mindannyian tudunk adni. És nem könnyű munka másokat úgy vendégül látni, hogy a megérkezők otthonosan érezzék magukat.
A történelem során a vendéglátás “intézménye” az ispotályosoknál alakult ki, akik a Szent Föld felé zarándokló lovagokat, utazókat, szegényeket látták vendégül. A kolostorban kijelöltek egy-egy szerzetest, aki a vendéglátás felelőse lett.
Az idők folyamán kialakult a Máltai Szeretetszolgálat, amely hazánkban is a szegények, otthontalanok megsegítésével, ellátásával foglalkozik.
Érdekes, hogy a kórház (hospital) és a vendéglátás (hospitality) szó ugyanabból a szótőből származik.

A prédikálás ajándéka

“Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak! Aki beszél, Isten szavait mondja, aki pedig szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad, hogy ezáltal mindig Istené legyen a dicsőség Jézus Krisztus által! Mert övé a dicsőség és a hatalom örökké. Ámen!” (1 Péter 4, 10-11)

Sok ember tud prédikálni, de kevésnek van meg a prédikálás ajándéka. Sokan kaptak vezetői pozíciót, akik nem kapták meg a vezetés ajándékát. Ez minden ajándékra igaz. És sajnos fordítva is igaz: sok nő kapott vezetésre, prédikálásra ajándékot, de nem gyakorolhatta, mert a felekezeteikben csak a férfiak használhatták ezeket az ajándékokat.
A prédikálás ajándékát kapta John Wesley, Kálvin, Charles Spurgeon, Billy Sunday, Franklin Graham, Szeverényi János, Pataki Albert, Papp János, Szuhánszky Gábor. Ők helyesen kezelik Isten beszédét, ezzel Isten nevének szereznek dicsőséget.

A misszió ajándéka

“Ez a titok pedig a következő: az örömhír által a nem zsidók is örökölhetik ugyanazokat a dolgokat, amiket Isten a zsidóknak ígért, és ők is ugyanannak a Testnek a részei lehetnek. Igen, Krisztus Jézusban ők is ugyanúgy megkaphatják, amiket Isten ígért, mint a zsidók. Ennek az örömhírnek elterjesztésével bízott meg Isten engem, a szolgáját. Irántam való jóindulatából adta nekem ezt az ajándékot, amit meg sem érdemeltem. Így mutatta meg bennem a hatalmát. Én vagyok a legeslegkisebb Isten népe között, mégis nekem adta Isten azt az ajándékot, hogy Krisztus gazdagságát hirdessem a nem zsidóknak. Ez a gazdagság olyan hatalmas, hogy az egészet senki sem tudja megérteni.” (Ef 3,6-8)

Pál örömmel élt Istennek ezzel az ajándékával.
Minden közösségben fontos, hogy felismerjék, ki kapta Istentől a misszionárius elhívást, és utána segítsék mindenben, mögötte álljanak. Gyülekezetünkben is szolgál két misszionárius házaspár, és külmisszióba kiküldtük Károlyt, hogy más országban hirdesse az evangéliumot.

Ezután megnéztük a kitöltött kérdőívek alapján, hogy ki milyen kegyelmi ajándékot kapott Istentől. Természetesen a kérdésekre adott válaszok alapján kapott pontok nem feltétlenül jelentik azt, hogy az adott ajándékot valóban megkaptuk. De el kell gondolkodnunk, hogyan tudnánk segíteni másoknak, hogy ők is használni tudják ajándékaikat, hogy közösségünk jobb legyen, hogy Krisztus Teste épüljön.
Az is fontos, hogy tudjunk beszélni valakivel az ajándékainkról, és arról, hogyan használhatjuk ezeket a leghatékonyabban a mindennapokban.
De ne felejtsük el, hogy a szeretet minden ajándék felett áll!

“Addig pedig megmarad ez a három: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a legnagyobb.” (1 Kor 13,13)

Keressük a szeretetet, kívánjuk a kegyelmi ajándékokat!

Reklámok

, , , , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: