Programok a Köz-Helyben 2018. telén

Szeretettel várunk minden érdeklődőt programjainkra:

A Köz-Hely mindenki előtt nyitva áll!

Magazinok a Közhelyben

A Közhelyben két – mindig tartalmas, mély üzenetet átadó – magazin érhető el rendszeresen, melyeket egy hétre ki lehet kölcsönözni.

A Family magazin téli számában számos érdekességről olvashatunk. A főszerkesztőt, Győri Virágot idézzük: “Például eltöprenghetünk azon, hogy mi lehet a titka két különleges, összetartó famíliának, a Béres és a Victor családnak. Hogyan kapaszkodnak össze, miből merítenek erőt? Arról is érdemes beszélgetni, hogy miként lehet a munkánkra Istentől kapott hivatásként tekinteni, illetve a babavárás időszakát a zavaró „háttérzajokat” kiszűrve, békességgel a szívünkben megélni. Hadd ajánljuk figyelmükbe ünnepváró mellékletünk írásait is, melyek azt a célt szolgálják, hogy Olvasóink minél mélyebben megélhessék az év egyik legszebb időszakát. Hogy átélhessék a karácsony legnagyobb csodáját és üzenetét – azt, hogy Istenünk kommunikálni szeretne velünk is.”

A Lydia jubileumi lapszáma szintén sok kedves olvasmányt ígér. Megismerhetjük a 25 éves Lydia magazin történetét magától a lap megálmodójától, Elizabeth Mittelstaedttól.: „Hihetetlen! – gondoltam. – Ezek szerint Isten el akar indítani egy európai nőknek szóló folyóiratot – és engem választott rá, hogy létre hívjam. Hogyan lehetséges ez? Hiszen sem író nem vagyok, sem újságot nem szerkesztettem soha. A szívem viszont valósággal égett a bajban lévő nőkért. Úgy éreztem, ők a testvéreim. És ha Isten egy újságon keresztül akarja elérni őket – ki vagyok én, hogy erre nemet mondjak?”

A magazin érdekes írásai közül a kedvencünk a Széchey Ritával készült interjú. A szemorvosként dolgozó Széchey Ritának a keresztény könyvpiacon negyedszázada jelennek meg írásai. Rita, aki néhány éve gyors egymásutánban két óriás szívműtéten esett át, őszintén beszél házassági problémákról, lányaik kirepüléséről.

Búcsú 2017-től

Összegezve a 2017-es évet elmondhatjuk, hogy a legnépszerűbb bejegyzés az Isten neveiről szóló tanítás első része; számos beszámolónk közül a keresztény motorosok bizonyságtételei, valamint a bemutatkozásunk, amelyből megtudható, hogy kik a szabad metodisták. A legkedveltebb filmajánló a Helen Keller életét bemutató A kismadár című, a legolvasottabb könyvajánló Max Lucado legismertebb gyermekkönyveiről szóló írásunk.

Köszönjük, hogy 2017-ben is követtetek minket a Facebookon (Közhelybarátok csoport), olvastátok a bejegyzéseinket, megnéztétek az általunk ajánlott filmeket, kézbe vettétek az általunk ajánlott könyveket! Hálásak vagyunk a folyamatos visszajelzésekért, megosztásokért, hálásak vagyunk értetek!

Jövőre is szeretettel várunk mindenkit itt, a Közhely oldalon, a Facebookon, valamint személyesen is, a Közhely programjain és a vasárnapi istentiszteleten. Áldásokban gazdag új évet kívánunk kedves olvasóinknak!

Meghívás a Wesley Teológiai Napra

A korábbi teológiai napok hagyományát követve idén is találkoznak a metodista testvérek. Helyszínül ez évben a Názáreti Egyház székhelye szolgál, a kiemelt téma pedig a reformáció 500. évfordulója lesz. Az egyházban lezajlott reformátori törekvésekről; a reformáció “az egyháznak folyamatosan megújulásra van szüksége” alaptételéről; valamint a mai egyházban a reformáció kihívásairól beszélnek az előadók.

Mit is jelent a reformáció hazánkban és a mai kor embere számára? Hogyan juthattunk el eddig? Milyen szerepe volt a metodista ébredésnek a reformáció folyamatában? – ezekre és még számos más, érdekes kérdésre kaphatnak választ az érdeklődők. A szervezők mindenkit szeretettel várnak!

Isten keresése

Gerry McNamara az egyik leggyakrabban idézett bibiaversről tanított. A hegyi beszéd kezdő sorai így hangzanak: “Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” (Máté 5,3)

Hívők és nem hívők egyaránt idézik, de legtöbben közülük nincsenek tisztában a jelentésével. A lelki szegényeket pontosabb fordításban a szellem koldusainak nevezhetjük. Olyan emberek ők, akik tisztában vannak hiányosságaikkal és szükségeikkel. Olyan betegek, akik hajlandóak az egyetlen orvoshoz fordulni. A legnagyobb szükségük maga Isten, a legnagyobb hiányuk Isten hiánya. Ebből az állapotból kétségbeesetten fordulnak Isten felé, hogy töltse be égető szükségeiket. Ilyen koldus állapotból tudjuk csak igazán alázatosan keresni Istent, félretéve minden büszkeségünket, énközpontúságunkat. Isten az ilyen emberekhez tud lehajolni, hogy gazdagabbá tegye őket bárkinél, akit földi értelemben gazdagnak neveznek. A szellem koldusai keresnek és találnak békességet, Istennel való kapcsolatot, megváltást. Aki ezen kincsek birtokában van, a mennyek országát is birtokolja és igazán boldognak nevezhető.

Zsuzsi McNamara a 2Krónikák 14,1 alapján Ásza királyról tanított. Ásza Júda királya volt, neve gyógyítót jelent. Cselekedetei nagy hatással voltak a népre.

Ásza király történetében felismerhetjük, hogy nekünk is változásra van szükségünk:
1. Változás kell az Istennel való kapcsoltunkban.
2. A megfelelő diagnózist kell magunkra megtalálni. Mi az a terület, amin változást kell hoznunk?
3. Hajlandóak vagyunk-e mindent félretenni és Isten szavára figyelni?
4. Istenhez és másokhoz való viszonyunkat is meg kell változtatnunk.
5. Ki kell tartanunk a döntéseink mellett és bízni Isten erejében.
6. Folyamatosan építeni kell a kapcsolatunkat Istennel.

Készek vagyunk-e lerombolni a bálványainkat az életünkben? Készek vagyunk-e harcolni a jóért? Készek vagyunk-e Istenre hallgatni?

Evangélizáció két keréken

“Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!” Pál Apostolnak Rómabeliekhez írt levele, 10, 13-15. (Károli)

A Magyar Keresztény Motorosok Közösségének (MKMK) négy tagja volt a vendégünk szeptember 17-én. Ők az örömhír futárai, akik mindig mozgásban vannak. Az MKMK egy olyan felekezetközi szerveződés, mely független minden mozgalomtól, illetve semleges minden politikai párttól, irányzattól. Kornél bemutatta a MKMK munkáját, majd Fakopáncs és Jéhu bizonyságát is meghallgathattuk.

Keresztény és motoros: néha nehéz összepárosítani ezt a két szót. Ahol megállnak a motorokkal, azonnal az érdeklődés középpontjába kerülnek, ami egy kiváló kapcsolatteremtési lehetőség. Isten ezt az eszközt eléjük hozta, ily módon tudnak kapcsolatot teremteni az emberekkel. “Szeretjük a motorozás nyújtotta szabadság érzését, de valódi szabadságot számunkra mégis személyes Megváltónk, Jézus Krisztus ad.” – vallják. Tíz évvel ezelőtt 12 fővel alakult meg, eleinte baráti társaságként, majd gyülekezetek által szervezett evangélizációkra jártak. A megalakulásuk óta eltelt évek alatt közösségük többek előtt vált ismertté. Szükségessé vált valamilyen szervezeti formában folytatni a közösségük tevékenységét, ezért 2012 júniusa óta a Magyar Evangéliumi Szövetség – ALIANSZ hálózati tagjaként működnek.

Hogy tudsz kapcsolatba kerülni a Magyar Keresztény Motorosok Közösségével? Látogass el a honlapjukra, sok érdekes információt találsz róluk.

Isten igazsága

Norbi Isten igazságáról beszélt. Kíváncsi volt rá, mit gondol a hallgatóság az igazságról. A “Mi a benyomásod az igazság fogalmáról (nem csak Besenyő Pista bácsi jelenete alapján)?” – kérdésre többféle választ adtunk: nem lehet mindenkinek igaza; sok fajtája, értelmezése van az igazságnak, s mindnyájan nagyon szeretjük, ha nekünk van igazunk. Magunk elfogultak vagyunk, ezért az emberi értelemben vett igazság mindig korrupt egy kicsit. Hogyan ismerhetjük meg az igazságot? Hogyan működik az igazság? Pilátus is ezt kérdezi Jézustól. Az igazságot hitből (nem értelemből) lehet megragadni. Erről tanított Norbi.

Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Róma 1, 16-17.

Nemrégiben Péter a tiszta szívről osztott meg gondolatokat, itt olvashatjátok a summáját:

Mi jut eszünkbe először, ha a tiszta szív kifejezést halljuk? Némelyeknek bibliai idézetek ugranak be Dávidról, amikor kétségbeesetten imádkozott azért, amit elveszített: tiszta szívért.

Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Zsoltárok könyve 51:12

Másoknak József Attila verse rémlik fel elsőre:

Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök.(József Attila: Tiszta Szívvel)

Itt is a kétségbeesés szólal meg, de nincs mögötte remény. Hogyan is lehetne tiszta szívvel rabolni és ölni? Pedig Dávid is azt hitte, így tesz. Sokáig nem jött rá arra, hogy elveszítette a tiszta szívet, más szavakkal: elveszítette az Istenre való rálátását. Már jó ideje bűnben élt, alig zavarta, hogy házasságtörővé és gyilkossá vált. Egy prófétának kellett őt isteni bölcsességgel észhez térítenie. Dávid tiszta szív hiányában tévelygett, de Isten nagy kegyelméből felrázta.

Amikor Dávid még pásztorfiú volt, éppen a tiszta szíve miatt választotta ki Isten, hogy Izrael királya legyen. Isten kihangsúlyozza a Dávidot királlyá kenő Sámuel prófétának, hogy az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de Isten mindig azt nézi, ami a szívben van. Dávidot tiszta szívéből fakadó hite tette naggyá, tiszta szíve ösztönözte őt arra, hogy mindenben Isten vezetését keresse. Ebben az állapotában látta Istent, nem szó szerint, látta, mint valami emberi alakot. Inkább úgy értjük, hogy belátott a dolgok mögé, látta az életében és a környezetében Isten kezét, szándékát, gondoskodását. Látta és el tudta fogadni Isten szeretetét, látta a láthatatlan, örökkévaló dolgokat a láthatón túl. Tudott felfelé nézni, tudott Istenre várni a mindennapokban és a távoli jövő tekintetében egyaránt. Volt reménye arra, hogy egy napon színről-színre is meglátja majd Őt.

Ha nem tiszta a szívünk, akkor valami szennyeződés eltakarja előlünk Istent. Mint a szmog a levegőben, mint a felkavart iszap a vízben, mint a sár a szélvédőn, mint a bűn az életünkben. Vagy engedjük Istennek, hogy megtisztítsa szívünket, vagy hagyjuk tovább halmozódni a szennyeződést, egyre kevésbé látva Őt. Jézus korának farizeusai átfogó ismerettel rendelkeztek az ószövetségi írásokról, mégis vakok voltak. Meszelt síroknak nevezi őket az Úr, kívül szép tiszták, belül mocskosak. Vakságuk következménye, hogy nem látták meg Jézus szolgálatában Isten munkáját, nem látták meg benne a megváltót, nem látták Istent, holott mindig róla beszéltek.

Többek között ezért tarthatta fontosnak Jézus, hogy beszédének elején boldognak nevezze a tiszta szívűeket, mert a tiszta szív elengedhetetlen a hithez, Isten megértéséhez. Minden élet a szívből indul ki, ha azt tisztán megőrizzük.

Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Példabeszédek 4,23.

Minden gonosz dolog a szívből indul ki, ha benne hagyjuk a mocskot.

Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert… Máté 15,19-20.

Milyen forrás legyen a szívünk: tiszta és életet adó vagy mocskos és mérgező?

Programok a Közhelyben 2017. őszén

Az új tanév kezdetén a Közhelyben is több programunk újra indul. Akár a Szabad Metodista Gyülekezetbe jársz, akár nem, örömmel látunk istentiszteleti és azon kívüli programjainkon. A Közhely mindenki előtt nyitva áll!

Állandó programjaink az év minden szakában elérhetők, ősztől is változatlan időpontban kezdődnek. A helyreálló csoport (lelki természetű problémákban segít eligazodni) minden kedden 18:00-tól 20:00-ig. Istentisztelet minden vasárnap 10:30-tól 12-ig.

Különleges vendégeket várunk a szeptember 17-i vasárnapi istentiszteletre. Vendégeink lesznek a Magyar Keresztény Motorosok Közösségének tagjai, akik bizonyságtételeikkel szolgálnak majd. Gyertek el, hallgassátok meg őket!

Újra induló programjaink:

Szeptember 5-én 18 órától indul újra a Bibliatanulmányozás. Péter vezeti az alkalmat, mottója: “Ássuk bele magunkat együtt Isten igéjébe!”

Diridongó Zeneovi Donáth Zsuzsival péntekenként 10:15-től. Az első alkalomra 2017. szeptember 8-án várja Zsuzsi a babákat és az anyukákat.

Baba-mama torna Temesvári Tündével októbertől, csütörtökönként 10 órától. Első alkalom 2017. október 5-én.

Programjainkkal kapcsolatban aktuális információkat a Facebook/Közhelybarátok csoportjában teszünk közzé.

Konzultáció szociális- és munkaügyekben Pál Sándorral: 2017. szept. 11-én 11 és 15 óra között az alapítvány irodájában.

Mihályi Zsuzsa a hölgyeknek szóló beszélgető sorozatot folytatja szeptember 19-én. Linda Dillow Akinél a szív lecsendesül című könyve alapján a megelégedettségről, aggodalmaskodástól való megszabadulásról beszélgetnek majd. “Szó lesz a fontossági sorrendről, a körülményeink elfogadásáról, az önismeret fontosságáról, a szerepeinkkel való azonosságunkról, a kapcsolataink elfogadásáról, s mi is az a megelégedettség.” – mondja a program vezetője.

Megcélozva a tökéletességet

A múlt vasárnap John Fraser prédikációját hallgathattuk meg, aki arról beszélt, hogyan célozhatjuk meg a tökéletességet.

John a családjával látogatott el a Közhelybe

A prédikáció vázlata a szövegdobozban elolvasható:

Ezt tényleg komolyan gondolta Jézus? – kérdezzük néha magunktól, amikor a tanításait olvassuk. Némelyekben az a gondolat is felmerülhet, hogy ezek a tanítások nem is arról szólnak, hogy hogyan kellene élnünk, hanem arról, hogy milyen rosszak is vagyunk. Amikor a Máté 5,48-ban azt olvassuk, hogy “legyetek tökéletesek, ahogy a ti mennyei Atyátok is tökéletes”, első reakciónk az lehet, hogy nyilvánvalóan lehetetlen tökéletesnek lenni, mert Istenen kívül senki sem az. Lehet, hogy ez igazából nem is egy parancsolat? Talán csak emlékeztetni akar minket Isten arra, hogy tényleg nem vagyunk olyanok, mint Ő.

Ez persze igaz, valóban nem vagyunk olyanok. Lehetséges-e mégis, hogy Jézus igazából úgy értette, ahogy az a maga egyszerűségében elhangzott? Képesek vagyunk engedelmeskedni a parancsolatnak és lehetünk tökéletesek? Ha igen, akkor mit jelent tökéletesnek lenni?

Jézus beszél olyan emberekről akik szeretik felebarátaikat és gyűlölik ellenségeiket. Ez egy általános emberi jellemző. Két részre osztjuk a világot: barátokra, akik hasonlóak hozzánk, tehát szeretjük őket, és ellenségekre, akik különböznek tőlünk és nem kedveljük őket. Esetleg olyanok is vannak, akik bár hasonlítanak ránk, mégsem szeretjük őket. 

Figyeljük meg, hogyan mondja Jézus: “Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.” (Máté 5,43) A felebaráti szeretet parancsát meg is találjuk az Ószövetségben (3Mózes 19,18), de az ellenség gyűlöletére sehol nem szólít fel a Szentírás. Tehát, Jézus egy akkor használt zsidó mondásra utalt, amely csak részben származik az Ószövetségből, a gyűlöletre vonatkozó részt csak ők tették hozzá. Isten nem mondta nekik, hogy gyűlöljék ellenségeiket, sőt, éppen ellenkezőleg! (2Mózes 23,5; 3Mózes 19,17; Péld 24,17-18). A zsidók számára a nem zsidók jelentették az ellenséget: a rómaiak és a félig zsidó szamaritánusok, akiket valóban gyűlöltek. 

Mit jelent gyűlölni valakit? Amikor azt kívánjuk, hogy valami rossz történjen vele. Amikor pedig álmainknak megfelelően tényleg bántás esik rajta, akkor örülünk. Gyűlölni az ellenségeinket a legkönnyebb, legtermészetesebb dolog a világon. Az ellenséged gyűlöl téged, ezért viszont gyűlölheted. Legalábbis ezt mondjuk magunknak. Szétnézve a világban rengeteg embert látunk, aki gyűlöli ellenségeit, néha azok akik a leghangosabban ellenzik egymás gyűlöletét, azok a leggyűlöletteljesebb emberek. De hagyjuk a politikát! Érdekes látni, hogy az egyik oldal hogy vádolja a másikat, hogy ők a gyűlölködőbbek, holott ezt is csak ürügyként használják a gyűlöletre. Jézus arra próbál rámutatni, hogy ha még gyűlöl is téged az a másik, te ne gyűlöld viszont. A gyűlölet által csak saját lelkedet rombolod le. Tehát tökéletesnek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk szeretni ellenségeinket, habár ők gyűlölnek minket. De hogyan csináljuk? Csak imádkozzunk, kérve Istent, hogy segítsen nekik? Úgy gondolom, ez egy remek kezdet. Az a fajta szeretet, amiről mi beszélünk, nem valósul meg, csak azáltal, hogy szeretetteljes érzéseket próbálunk táplálni gyűlölőink iránt. Valójában ilyenkor nem is az érzések dominálnak. Azt gondoljuk, hogy szeretni egy érzés. Persze a szeretetbe gyakran beletartoznak az érzések is, pl. pozitív érzéseket táplálunk családunk és közeli barátaink iránt. Ezért hívjuk őket szeretteinknek. Figyeljük meg, hogy ez a gonosz emberekre is elmondható, ezért mondja Jézus, hogy ha szereted a téged szeretőt, milyen jutalmad van? Talán nem ugyanezt teszik az adószedők is? Mellesleg az adószedőket is ellenségként kezelték a zsidók, mivel ők szedték be a birodalmi adót a zsidóktól. Jézus rámutatott, hogy még ezek a megvetett emberek is szeretik a szeretteiket. Néha azt gondoljuk, hogy az igazán rossz emberek nem szeretnek senkit, de ez tévedés. Ha te is csak a szeretteidet szereted, nem vagy jobb náluk. Az ellenségeinket nem azokkal a meleg érzésekkel szeretjük, mint szeretteinket, ahelyett inkább józanul vágyunk az ő boldogságukra. Ahelyett, hogy arra vágynánk, hogy valami rossz történjen velük, inkább jót kívánunk nekik. Azt kívánjuk nekik, hogy elfogadják Isten szeretetét, családjukkal együtt és a jó döntéseik által bekerüljenek szeretteink körébe. A Róma 12,14-ben olvassuk, hogy “Áldjátok, akik kergetnek titeket és ne átkozzátok.”. Pál nem csak arra buzdít, hogy ne legyünk olyanok, mint ők, hanem hogy áldjuk is őket. Ha ezt megtesszük, már nem csak a saját erőnkből cselekszünk, hanem Isten erejével is. Pál így folytatja: “Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” Pál itt a Példabeszédek 25,21-re utal, gyakorlati tanácsokat adva, hogy hogyan szeressük ellenségünket. Nem állunk bosszút, sőt, segítünk nekik és ezzel eleven szenet gyűjtünk a fejükre. Álljunk csak meg egy pillanatra! Ez nem azt jelenti, hogy ha jót teszünk velük, akkor rossz dolog történik velük? Nem gondolom, hogy erről lenne szó. Sok magyarázatát hallottam ennek az igeversnek és úgy gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy ha jót teszünk ellenségünkkel, akkor ő elszégyelli magát. Talán meg is tér abból a kívánságából, hogy ártson neked. Ha ő megtér a kedvességed miatt, egyel kevesebb ellenséged lesz. Sokkal jobb módja ez ellenségeink csökkentésének annál, mint amit a világban látunk, hiszen sokan megölik az ellenségeiket. Nem mintha ez működne, ráadásul ez bűn. Ha jót teszel az ellenségeddel és mégsem tér meg, te akkor is megtetted a magad részét. Ha megtesszük az engedelmesség azon lépését, hogy elkezdjük szeretni ellenségeinket, Isten kegyelemmel válaszol. Ha megtelünk Isten szeretetével, az túlcsordul másokra. Valaha mi is Isten ellenségei voltunk, de a hívők szeretete Isten oldalára állított minket. Szeretni ellenségeinket nem jön természetesen. Ez Isten munkája, amiben mi munkatárasak vagyunk. Szeretni ellenségeinket remek motiváció az evangélium terjesztésére.

Mindegy mennyire ellenséges valaki a kereszténységgel szemben, Isten meg akarja őket menteni, felszólítva minket, hogy az ő szeretetével érjük el őket. Isten szeretne nagyobb családot. Ha elkezdünk ebben segíteni neki, Isten szeretete minket is megváltoztat. Célunk nem lehet kevesebb, mint tökéletessé válni a szeretetben. Isten adja az ő Szent Szellemét és szeretetét nekünk, hogy ezt elérhessük.

Két héttel korábban Izsák Norbert igehirdetése a hívők hitetlenségéről és a hitetlenek hitéről szólt.

A szövegdobozban olvasható a vázlat:

Amikor meghallotta ezeket a rossz híreket Larry Winckles, eltávozott Budapestről hajón egy lakatlan helyre egyedül. Úgy gondolta, szabadságot vesz ki, és azt böjtöléssel és imádkozással. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utánament gyalog a városból, a peremkerületekből, de még a környező településekről is. A Szentendrei-sziget északi csúcsánál érték utol, Kisoroszi magasságában. Amikor Larry kiszállt a hajóból, és meglátta a sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította a betegeiket. Amikor beesteledett, és már csak a kompok lámpái világítottak a sötét Dunán, odament hozzá Katie és a Szabad Metodista Egyház európai vénei, és így szóltak hozzá: “Larry testvér! Lakatlan ez a hely, az összes kocsma bezárt már, nagyon későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el Szentendrére vagy Budakalászra, és vegyenek élelmet maguknak.” Larry azonban ezt mondta nekik: “Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni!” A küldöttség pedig így válaszolt: “Másfél millió forint is kevés lenne a megetetésükre, talán még az ásványvíz sem jönne ki ennyiből, és tudod jól, mennyibe kerül a gyülekezeti házak fenntartása, e pénz jó részét amúgy is a dicsőítő csapat hangszerfejlesztésére tettük félre. Egyébként pedig van itt egy gyerek, akinél van tíz zsömle meg öt pár virsli. De mi az ennyi embernek?” Larry pedig ezt mondta: “Hozzátok ide nekem azokat!” Ekkor leültette a sokaságot a vízpartra, vette a tíz zsömlét és az öt pár virslit, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a zsömléket, és a vezetőknek adta, azok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és gyermekeket nem számítva.

Nyilván felismertétek, hogy a történet Máté evangéliumának 14. fejezetéből származik. És a Márk 6. fejezetéből. És Lukács evangéliumának 9. fejezetéből. És János evangéliumának 6. fejezetéből. Ez az egyetlen olyan esemény Jézus feltámadásán kívül, amiről mind a négy evangélium beszámol. Ha tehát a feltámadást fontosnak tartjuk, ezt a történetet is fontosnak kell tartanunk. Azért próbáltam mai kontextusba helyezni a történetet, hogy megnézzük, vajon milyen reakciókat váltana ki egy hasonló esemény belőlünk, hívőkből. Nem kérem, hogy mondjuk el, mire gondoltunk a történet hallgatása közben, azt feltételezem, hogy az öröm, a meghökkenés, az értetlenkedés és a megbotránkozás között mozoghattunk. Ha címet adnék a mai igehirdetésnek, az minden bizonnyal valami olyasmi lenne, hogy a hívők hitetlensége és a nemhívők hite. Számomra jórészt erről szól ez a történet.

És pont ez az, amiért borzasztó hálás vagyok a Bibliának. A Biblia ugyanis nem olyan írás, mint a gyülekezeti hírleveleink, egyházi lapjaink, és többnyire “hivatalos” bizonyságtételeink, a nyilvánosságnak szánt beszámolóink. Az a tapasztalatom, hogy ezek jórészt a sikerekről szólnak. Azokról az élményeinkről, amikben valamilyen általában pozitívnak gondolt fordulat történt velünk, megerősödtünk, nagyobb hitre jutottunk, úgymond sikeresek lettünk.

Csodálatos számomra a Bibliában, hogy az ugyanolyan teret szán a valós vagy látszólagos kudarcoknak, sőt, maguk a Biblia szereplői sem rejtik a véka alá saját kételyeiket, kishitűségüket, megingásukat. Dávid királyról egyszerre olvashatjuk el, hogy “Isten szíve szerint való ember”, aki soha nem emelne kezet az Úr felkentjére, miközben gyilkosságba keveredik, házasságtörésbe, hogy csak a legnagyobb bűnöket emeljük ki.

Pál apostolról nem csak azt tudjuk meg, hogy csodálatos megtérése után ezrek döntenek a szavára, de időnként gyorsabban jár a szája, mint az esze, hajlamos évekre leírni valakit azért, mert úgy látja, nem elég hűséges hozzá, netán Isten máshova hívja, Péter pedig – még felsorolni is nehéz, hányszor, hányféle módon hagyja cserben Jézust. Az ötezer ember megvendégelésének története látszólag óriási siker. Az emberek tanítást kaptak, mindenki jóllakott, itt a happy end, nem?

Hát, nem teljesen. A történet elején azzal szembesülünk a Máté 14:13-ban, hogy Jézus éppen gyászol. Nemrégiben fejezték le barátját, Isten országában munkatársát, Keresztelő Jánost. Teljesen érthető, hogy szeretne egyedül lenni, a rossz hírt feldolgozni, gyászolni. Jézusról tudjuk azt, hogy nem “csak” Isten, de teljesen ember is, így neki is vannak érzelmei, szüksége van pihenésre, regenerációra. A sokaság azonban nem hagyja békén. Jézus nyugodt lelkiismerettel megtehetné azt, hogy elzavarja az embereket, és sértődötten olyanokat mondjon, vagy legalábbis gondoljon, hogy “lám, mit tettetek Keresztelő Jánossal, mit tesztek folyamatosan egymással, hagyjatok békén, oldjátok meg egyedül a problémáitokat!” Jézus azonban ránézett az emberekre, és azt látta, hogy olyanok, mint a pásztor nélkül való juhok. Látta, hogy gyógyulásra, vezetésre, iránymutatásra és többféle értelemben is élelemre van szükségük. És igen, látta bennük a hitet. Ezek az emberek nem tartoztak a tanítványai közé. Elsősorban Isten igéjére voltak éhesek, és persze lelki, fizikai gyógyulásra is. Ezzel szemben álltak a tanítványok. Azok a tanítványok, akik egyfajta felelősségtudattól vezéreltetve óvni akarták Mesterüket. Emlékezzünk vissza, ugyanezek a tanítványok próbálják elzavarni Jézus mellől a hangoskodó koldust, próbálják lepattintani a szerintük akadékoskodó, zavarkeltő embereket, beleértve néha a hangoskodó gyerekeket is. Az a hit, amelyik Istent így akarja védelmezni, nem Istenre mutató, nem Ő hozzá vezérlő hit. Minden egyes alkalommal Jézus megfeddi, de legalábbis leszereli az ilyen védelmezőket. Jézusnak nincs szüksége a mi védelmünkre.
Nem így kell őt védelmeznünk. Nyilván a tanítványok is fáradtak, ők is pihennének. Nyilván a tanítványok féltik a költségvetést, és féltik Jézus renoméját. Hiszen milyen rossz reklám lenne az, ha másnap az újságok arról cikkeznének, hogy az úgynevezett gyógyító Jézus összejövetele után többen elájultak, rosszul lettek a kimerültségtől, éhségtől – talán még a Fókusz is kimenne forgatni.

Minden mozgalom, minden egyház, minden gyülekezet a spontán hit megnyilvánulásával kezdődik. Péter odahagyja a hálót. Máté a vámszedői hivatalt. Hirtelen felindulásból, a Szentlélek indíttatására cselekszenek, azonnal engedelmeskednek. Csodálatos dolog ez a spontán hit. Erre azonban nem lehet fenntartható mozgalmat építeni. Tisztában van ezzel Jézus is, ezért engedi, hogy mások kezeljék a pénzügyeket, szervezzék körülötte a dolgokat, nem tiltja, de valahol mégis felállít egy rangsort. Az egyik oldalon elmondja, hogy a várépítéshez, csaták levezényléséhez szükséges egy terv, de félreérthetetlenül jelzi Márta és Mária konfliktusában, hogy Mária a jobbik részt választotta.

A tanítványok rájöttek arra, hogy Jézus nagyon különleges személy. Tudták, hogy legalább próféta, és néhányukban felderengett az, hogy talán ő a Krisztus. Tisztában voltak azzal, hogy tisztelni kell, de igyekeztek létrehozni egy fenntartható keretet. Jézus elmondja nekik, hogy bár a rókáknak van barlangjuk, az ember fiának nincs hol lehajtania a fejét, elmondja, hogy azonnali cselekvésre van szükség, a halottak majd eltemetik a halottakat – ezek igen kemény szavak. Mégis, a tanítványok tudják, hogy Illést is csak egy ideig táplálták a hollók, előre vetítik azt, amit aztán az apostolok tanítanak, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék, és próbálják működtethetővé, menedzselhetővé tenni Jézus és később az egyház életét.
Miközben azonban megalkotjuk az életünknek, a szolgálatunknak, a gyülekezetünknek a kereteit, igen erős a kísértés, hogy a földiekkel és ne a mennyeiekkel foglalkozzunk, a figyelmünk a hitről a gyakorlati életre koncentrálódjon. Ha már végre eldöntöttük, hogy a költségvetési tartalékokat új gitárhúrokra költjük, sokkal kevésbé leszünk nyitottak arra, hogy alamizsnára, az éhezők megsegítésére fordítsuk azt. S ha jön egy ilyen igény, az első gondolatunk az, hogy nincs rá keret. Meg sem fordul a fejünkben, hogy Isten csodáját várjuk, reméljük.

Ez a fajta gyakorlati látásmód lehetetlenné teszi a hitet, korlátozza a gondolkodásmódunkat, a hitünket, és mindezt nagyon jó okokból teszi. Bölcsességből, két lábon a földön állásból, teljesen a jó szándékból. A tanítványok a legnagyobb jó szándékkal próbálták megvédeni Jézust – és önmagukat.

Nézzük meg most a másik oldalt! A sokezer ember hirtelen felindulásból teljesen spontán hittel közeledett Jézushoz. Tanulni, gyógyulni szerettek volna. Hirtelen feltámadt bennük a remény, hogy talán nem kell úgy folytatni az életüket, ahogyan eddig élték. E cél érdekében mindent hátrahagytak. Letették a munkát, otthagyták a háztartást, a házi feladatot, és “üldözték” Jézust azért, hogy vele lehessenek. Érezték, tudták, hitték, hogy meg fog változni ettől az életük. Ez a hit, ez a vágy olyan erős volt bennük, hogy a legalapvetőbb fizikai szükségleteikről is megfeledkeztek. Annyira erősen vágyták Jézus társaságát, és annyira jól érezték magukat a jelenlétében, hogy nem törődtek azzal, hogy hosszú út áll még előttük, éhesek, szomjasak lesznek. Gyönyörű dolog a spontán hit, de korlátok, keretek nélkül életveszélyes lehet. A spontán hit időnként felemel, máskor fanatikussá tesz. A spontán hit mondatja ki Péterrel a nagyszerű szavakat: Te vagy Jézus, a Krisztus, az élő Isten Fia, majd két másodperccel később máris óvni akarja Jézust a kereszttől. A spontán hit miatt megfeledkezik a sokaság a szükségleteiről, a Mennybe függeszti a szemét, és rögvest királlyá akarja koronázni Jézust, ami nyilvánvalóan Isten terve ellen van.

A sokaságnak meg kellene tanulnia, hogyan lehet fenntarthatóvá tenni Isten iránti bizalmukat, szeretetüket – hogyan lehet azt az ésszel, tapasztalatokkal, bölcsességgel kiegyensúlyozni. Jézus megindul a szükségeiken, elérzékenyül talán hirtelen bizalmukon, hitükön, de jó vezetőként nem csak a sokaság megfogalmazott igényét elégíti ki, hanem annál többet is. Ez alkalommal meg is eteti őket. Tudjuk, hogy a sokaság bizalma, hite illékony lehet. Lehet, hogy egy hét múlva már másért fognak rajongani. Mégis Jézus ahelyett, hogy megleckéztetné őket, többféle csodában is részesíti a hozzá fordulókat. Sőt, az a csodálatos benne, hogy a tanítványokat és a kívülvalókat más-más szinten, de egyforma intenzitással képes tanítani. Úgy tűnik, mintha a két csoport sokat tanulhatna egymástól. A tanítványok leckét kapnak a spontán hit fontosságáról. Megtanulhatják, hogy azok a keretek, amiket felhúztak a hitükben, sokkal tovább tágíthatók, mint gondolták volna.
A sokaságot pedig megpróbálja arra nevelni Jézus, hogy szép dolog a spontán felindulás, a spontán hit, de szükség van józan észre, racionális gondolkodásra is. Ismernünk kell a határainkat. Nem tudjuk egyik napról a másikra lefutni a maratont. Készülni kell rá, tervezni, sokat edzeni. De soha nem fogjuk tudni lefutni a maratont, ha nem születik meg bennünk vágy, kívánkozás a futásra, a sportra.

Hogy mennyire fontos azonban a spontán, őszinte hit, jelzi, hogy Jézus ezekben az időkben szinte folyamatosan a kereteik tágítására hívja a tanítványokat. Néhány sorral később Jézus már tényleg nagyon egyedül akar lenni, ezért elmegy magányosan imádkozni. A tanítványok szépen elevezgetnek, majd Jézus a vízen közeledik feléjük. Mi lenne a normális? Nyilván, hogy Jézus bevárja őket a parton. Az lenne a közel normális, hogy ha már Jézus a vízen közlekedik, bepattan a csónakba és együtt eveznek tovább. Ehelyett azonban Jézus a Péterben megmutatkozó spontán hitre épít, és eléri azt, hogy Péter vele együtt járjon a vízen. A spontán hit hirtelen hiterősítő, Isten nagyságáról bizonyságot tevő csodát előlegez meg.

Ezt követően Péter továbbra is evezővel és vitorlával közlekedett. A csoda nem úgy lett a mindennapok része, hogy e jeles nap évfordulóján minden évben vízen futó maratont rendeztek. A spontán hitből nem lehet rendszert csinálni. Nem lehet előre megtervezni, beírni a naptárba. A spontán hit valahol mindig felrúgja az addigi kereteket, a racionalitást, és valamilyen, talán éppen csak általunk megélt csodává alakul át. A veszély éppen abban áll, hogy megpróbálunk rendszert csinálni belőle. „Ó, soha nem kell pénzt vinnem magammal, mert Jézus megsokasítja az egész család számára a zsebemben levő 1 db zsömlét. Nem kell megtanulnom úszni, hiszen úgyis tudok járni a vízen. Nem kell készülnöm a maratonra, mert majd erőm megújul, mint a sasmadáré.”
Az ember mindig rendszerre, keretre vágyik, mert ez ad neki biztonságot. Nekem például jólesett ma reggel tudnom, hogy ha idejövök fél 10-re, találok itt hívőket, gyülekezetet. Felelősek is vagyunk azoknak a kereteknek a kialakításáért, amelyben élni, alkotni, szolgálni tudunk. De ezek a keretek, amik oly ismerősnek tűnnek, veszélyt is jelentenek, mert korlátozzák Isten munkáját. A Máté 13-ban Jézus alig tud csodát tenni, amikor a saját, szűkebb pátriájába látogat. Megvetik, mert azt gondolják, ismerik – és emiatt félreismerik. Innen származik a híres mondás: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ezzel szemben a Máté 14:34-36- ban azt olvassuk, hogy MINDENKI, aki hozzáért Jézushoz, meggyógyult.

MINDENKI.

Vajon mi mit várunk Jézustól? Mennyire engedjük őt megnyilvánulni az életünkben? Mire számítunk? Ahogy korában mondtam, bizonyságtételeinkben sokszor a siker kerül előtérbe. Amit sikeresen megoldottunk Isten segítségével. Azt gondolom, néha legalább ennyit tudunk tanulni a kudarcainkból. Mire nem volt elég a hitem? Mikor próbáltam győzködni Istent, hogy felejtse el, mert ez a szituáció tényleg lehetetlen? Mikor voltam erőtlen a hitben? Mikor kezdtem el süllyedni a vízben?
Ugyanilyen fontos, hogy legyenek keretek az életünkben. Ne gondoljuk azt hirtelen felindulásból, hogy “hah, úgy megérintett a ma délelőtti prédikáció, annyira tele vagyok erővel, hogy negyven napig fogok böjtölni, átsétálok a Dunán! és a többi” A kettő kreatív egyensúlyára van szükség, de hogy mi az az egyensúly, azt egyedül a Szentlélek tudja kijelenteni. Ő tudja kijelenteni, hol és mikor van szükség az életünkben több struktúrára, tervezésre, és hol, mikor több spontán hitre.

Ezért arra kérlek most, hogy fordulj a melletted ülőhöz, és tedd fel neki a következő két kérdést: Az életed melyik területén lenne szükséged több spontán hitre – és az életed melyik területén lenne szükséged több rendszerre, keretre? Engedd, hogy válaszoljon, majd ő is tegye fel neked ugyanezt a két kérdést! Utána röviden imádkozzatok egymásért.

Isten áldjon meg Titeket!

Isten igéjének tanulmányozása

 

Két héttel ezelőtt Larry segítségével folytattuk Isten igéjének tanulmányozását, a Filippi 1, 7-8. versek alaposabb megismerését:

Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben. Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében. (Filippi 1, 7-8)

Larry korábban Luther Márton (1483-1546) Bibliatanulmányozó módszerét mutatta be és ennek alapján folytattuk az ige tanulmányozását. Ennek az 500 éves Bibliaolvasó- és tanulmányozó módszernek öt lépése van:
1. Megértjük Isten igazságát.
2. Megköszönjük Istennek az igazságát.
3. Beismerjük, hogy nem élünk az Ő igazsága szerint.
4. Kérjük Istent, hogy segítsen az Ő igazsága szerint élni.
5. Imádkozzunk más emberekért és szükségeikért.

Egy héttel később Gerry az 1. Zsoltár alapján tanított a boldogságról.

Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.(Zsoltárok 1, 1-6.)

Mindenki keresi a boldogságot, nem csak a költők, írók, zenészek, filozófusok…

“A boldogság a napkelte a kikötő felett. A fagyi a kánikulában. A hullámok a hangja az utca végéből. Ahogy a kutyám hozzám bújik a kanapén. Esti séták. Remek filmek. Viharok. Egy jó sajtburger. A péntek. A szombat. Még a szerda is. Ha a vízbe dugom a lábujjam.”(Jennifer E. Smith)
“Akinek nyugtalan vágyai vannak, az nem boldog. A boldogság az, amikor nem vágyunk semmire.”(Wass Albert)
“A legnemesebb boldogságforrások egyike, amikor már nem mi számítunk, hanem mások.”(Boldizsár Ildikó)

Te mikor vagy boldog? Ha pihenhetsz, feltöltődhetsz, ha Istennel jó a kapcsolatod? Mi a mai világban a boldogság? Egy találkozás a rajongott személlyel? Eljutni minden érdekes, izgalmas helyre? Menő dolgok vásárlása a boldogságunk érdeklében? Ezeknek nem sok köze van a valódi boldogsághoz. Tény, hogy minden ember a szíve mélyén vágyik a boldogságra. Istennek nem terve a világban a szomorú és rossz dolgok előidézése. A fogyasztói társadalomban nehéz a boldogságot megélni. Ha a szomorúságainkban, vagy az üldözések során is boldogok tudunk maradni, az jól mutatja az Istenhez tartozást. Neked mit jelent a boldogság?

SzeRBuSz koncert a Közhely kertjében

Kedves barátaink, a versek megzenésítéséről ismert SzeRBuSz Zenekar tagjai adtak koncertet július második szombatján a Közhely kertjében. A 2016-os Jelen van című albumukról – többek között – a címadó dal, valamint újabb dalok is hallhatóak voltak. A soundcloud oldalán több daluk is megtalálható, ahogyan ez is:

A koncerten készült videók közül három itt megtekinthető, ezek közül két dal újabb keletű.

SzeRBuSZ Zenekar – József Attila: Azt mondják:

SzeRBuSZ Zenekar – Miklya Zsolt: Égen-földön:

SzeRBuSz Zenekar – Varga Imre: Ruháink:

A nyár közepi koncertre sokan voltak kíváncsiak, hálásak vagyunk, hogy ennyien eljöttetek!

Ássuk bele magunkat Isten Igéjébe!

Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig. (Filippi 1,1-6)

Az elmúlt vasárnap Larry tanított arról, hogy hogyan lehet Isten igéjét tanulmányozni. Ez a módszer Luther Márton bibliatanulmányozási javaslata. Luther módszere szerint, Larry segítségével mélyre ástunk Isten Igéjében, és megpróbáltuk közösen kiásni a kincseket a Filippi 1,1-6-ból. A tanítás itt visszanézhető:

Péter pedig két héttel ezelőtt egy nehéz témáról, a vértanúságról tanított. Három dolgot emelt ki a témában:

1. Az első vértanút

Az első vértanú, István, halálában is Krisztust követte. A zsidó tanács előtt szókimondó volt, kivégzésekor gyilkosaiért imádkozott. Egy pillanatig sem könyörgött az életéért, megőrizte tartását és arcáról sugárzott Isten dicsősége. Minden tanú előtt bizonyságot nyert, hogy Istvánnak élő reménysége van. Halála nem volt értelmetlen, sokan az ő hatására fordultak Krisztus felé, köztük Saulus is, a későbbi Pál apostol.

2. A kínai keresztényüldözést

Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után az évszázadok óta erősödő nyugat-ellenesség tombolni kezdett Kínában. Mindezt csak tetézte a Kínai Kommunista Párt (KKP) állandó gyanakvása és Mao üldözési mániája. A szólásszabadság, az igazságszolgáltatás és a jogvédelem gyakorlatilag megszűnt, a bíróságok szerepét a pártbizottságok és a népi ítélőszékek (toucheng) vették át, a közvélemény hangját pedig elnyomta a szigorú cenzúra. Mao 1950-ben kampányban hirdette ki az ellenforradalmárokkal való leszámolást. Hárommillióan haltak meg a nyilvános kivégzéseken és lincseléseken, az öngyilkosságokat nem számítva. Lao-kaj néven megnyíltak az első átnevelő- és munkatáborok (bambuszgulágok). Erről a témáról szól a Kelet könnye című, megtörtént eseményeken alapuló film is. A megfélemlítés népszerű módja a megfigyelés volt, ennek eszközei voltak a rendfenntartó bizottságok, a razziázó rendőrök és a besúgórendszer. Ez utóbbit később hatásosan alkalmazták az “engedetlen” keresztények felkutatásában is. Európában és az Egyesült Államokban sok erőfeszítést tettek, hogy a kínai keresztények szenvedéseit enyhítsék. Említi a Biblia is, hogy a gyülekezetek férfiainak imádkozniuk kell az ország vezetőiért a csendes, nyugalmas élet feltételeinek reményében. Ha némelyikük el is jutott Európa valamelyik országába, a szabadságnak inkább csak a hátrányait tapasztalták meg: unatkozó és elvilágiasodott hívőket, lelkesedéstől mentes istentiszteleteket, alvó gyülekezeteket, elkényelmesedett kereszténységet láttak. Inkább az volt a benyomásuk, hogy nem a kínai, hanem a nyugati keresztényeknek van szükségük segítségre. Nem a kínai hívők voltak az elsők, akik erre felfigyeltek. Amikor Gladys Aylward, Kínában élő misszionárius 1949-ben visszatért egy évre Angliába, beszámolt a templomba járó európaiak langyosságáról, amely “még a közönynél is visszataszítóbb volt”. Véleménye szerint az angolok jobban ellenállnak a megtérésnek, mint a pogány Kínaiak, életük középpontjában Isten helyett a sport, a filmcsillagok és a szórakozás áll.

3. A napjainkban zajló keresztényüldözést

Bár a média nem minden történést hangsúlyoz ki, de napjainkban a Közel-Keleten és Európában is többször adtak hírt a szélsőséges iszlám csoportok által elkövetett merényletekről. Erről a témáról a közbenjáró blogon olvashatsz híreket. Ebben a videóban pedig egy kopt keresztény kislány számol be a buszukat ért támadásról és az azt követő kivégzésekről.