Szedjük össze a mannát időben!

Közös munka és bizalom nélkül nincs győzelem

Ősszel is voltak vendégeink. Október 30-án Gerry McNamara járt nálunk. Arról tanított, milyen hatalmas változáson ment át Mózes jelleme, mire Isten rábízta a népét. Amíg az egyiptomi uralkodó családjához tartozott, heves vérmérsékletű ember volt. Nem tudta kezelni a haragját. Amikor kiment megnézni igazi rokonait és látta, hogy az egyiket éppen egy egyiptomi ember veri, körülnézett, és amikor megbizonyosodott arról, hogy nincs ott senki más, agyonütötte azt az egyiptomit. Hiába rejtette el a holttestet a homokba, hamar kiderült a bűncselekmény. Nem tűnik okos dolognak egy halottat az állandóan mozgásban lévő sivatagi homokba rejteni, de aki pánikban, kapkodva cselekszik, az sokat hibázik. Ebből a rövid történetből leszűrhető, hogy Mózes gyáván, sunnyogva követte el tettét, nem bízva senkiben, csak önmagában. Nemcsak gyilkos volt, hanem képmutató is, hiszen másnap még ő intett meg két verekedő hébert, hogy miért bántják egymást… Tudjuk, hogy Mózes hosszú, önkéntes száműzetésbe menekült (2Mózes 2,11-22). Nagyon más körülmények között töltötte következő negyven évét, miközben jelleme fokozatosan átformálódott.

Gerry-vel együtt kutattuk Mózes életét


Amikor visszatér Egyiptomba, egy teljesen új Mózessel találkozunk. Megtanulta a szelídséget és a türelmet. Megtanult együtt dolgozni másokkal. Amikor pedig megütköztek a pusztában az Amálekitákkal (2Mózes 17), megtanulta, hogy egyedül nem boldogulhat.

Eljött pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben. És mondta Mózes Józsuénak: Válassz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálcája kezemben lesz. És úgy cselekedett Józsué amint mondta néki Mózes, megütközött Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a halom tetejére. És lőn, mikor Mózes felemelte kezét, Izráel győzött; mikor pedig leeresztette kezét, Amálek győzött. Mikor azért Mózes kezei elnehezedtek, követ hoztak és alája tették, hogy arra üljön; Áron pedig és Húr tartották az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradtak kezei naplementéig. Józsué pedig leverte Amáleket és az ő népét fegyver élével.

Amíg fent van a kezünk, győzünk!


Mózes csak segítséggel tudta egész nap felemelve tartani a karjait, ekkor már nem csak önmagában bízott, hanem rá tudta bízni életét bajtársaira. Hasomlóan nekünk is szükségünk van egymásra Isten munkájában és a mindennapokban is. Kérdés, hogy mennyire bízunk Istenben, és tudunk-e bízni a másik hívőben, akit Isten a segítségünkre küldött?

Mannaszedésre fel!

November hatodikán Baráti Róbert volt a vendégünk Bácsalmásról. Szemléltetőnek lisztet, olajat és élesztőt hozott magával, a kenyér legfontosabb alapanyagait. Ma már csak bemegyünk a boltba és kész kenyeret vehetünk, akár szeleteltet is. Ez azonban csak néhány évtizede van így, korábban mindig háznál készült a kenyér. Nem egyszerűen csak ott termett, hanem munka volt vele. Ha enni akart a család, előbb meg kellett sütni. A mannával sem volt máshogy a pusztai vándorlási idején. Dara formájában hullott le az égből hajnalban, és még korán reggel össze kellett szedni az egész napra valót, mielőtt a nap sugarai által felforrósodott homok elolvasztotta. Ekkor jött csak a manna otthoni feldolgozása, és mindezek után lehetett csak enni. Az a család, amelyik ágyban maradt hajnalban, nem evett aznap. A napi teendőkre sem maradt erejük a sivatagi hőségben. Aki így mulasztott, saját túlélését tette kockára.

Mind a mannával, mind a kenyérrel munka volt, amíg az asztalig eljutott

És lőn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körül. Mikor pedig a harmatszállás megszűnt, íme a pusztának színén apró gömbölyegek voltak, aprók mint a dara a földön. Amint meglátták az Izráel fiai, mondták egymásnak: Mán ez! mert nem tudták mi az. Mózes pedig mondta nekik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül. Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedtek az Izráel fiai és szedtek ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérték ómerrel, és annak aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem volt fogyatkozása: kiki annyit szedett, amennyit megehetett. Azt is mondta nekik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgattak Mózesre, mert némelyek hagytak abból reggelre; és megférgesedett s megbüdösödött. Mózes pedig megharagudott rájuk. Szedték pedig azt reggelenként, kiki amennyit megehetett, mert ha a nap felmelegedett, elolvadt. A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szedtek, két ómerrel egyre-egyre. Eljöttek pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig mondta nekik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. És eltették azt reggelre, aszerint amint Mózes parancsolta, és nem büdösödött meg s féreg sem volt benne. És mondta Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. És lőn hetednapon: kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak. És mondta az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok meg! az Úr adta nektek a szombatot; azért ad ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. És nyugodott a nép a hetedik napon. Az Izráel háza pedig Mánnak nevezte azt; olyan volt az, mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé. (2Mózes 16,13-31)

Minden nap új eledel

Amit egy nap összeszedett Mózes népe, az másnapra már nem volt jó. Nem tudunk ma a tegnapi étel energiájával menni. Minden reggel újat kell szedni. Nemcsak kenyérrel élünk, hanem Isten Igéjével – mondta Jézus (Máté 4,4) egy olyan ószövetségi verset idézve, ami éppen a mannáról szól (5Mózes 8,3). Szellemünket és lelkünket ugyanúgy kell táplálni minden nap új eledellel, ahogy a testünket. Ha nem tesszük, elfogy a mennyei látásunk, a hitünk, a lelki erőnk. Persze visszaemlékezhetünk napközben régi prédikációkra, feljöhetnek gondolatainkban régi igék, de az nem pótolhatja a reggeli bibliaolvasást és imádkozást. A Kísértő nincs tekintettel arra, hogy ma reggel reggeliztünk-e szellemben. Naponta támad, és nem mindegy, hogy van-e igénk és erőnk a védekezésre. A keresztény élethez elengedhetetlen a napi igeolvasás. Ha nem tesszük meg reggel, nagyon kicsi az esély, hogy pótoljuk napközben. Az események délre már nagyon felgyorsulnak és elsodródunk a napi teendőkkel.

Isten az első helyen

Nekünk is össze kell gyűjtenünk Isten áldásait korán reggel úgy, ahogy Izráel népe a mannát összeszedte, mielőtt hőség lett. Ha belevágunk a napi tevékenységünkbe a reggeli lelki élelem szedegetése nélkül, akkor a feladataink elsodornak és elmulaszthatjuk Isten jelenlétét. Később már nem biztos, hogy sikerül megkapnunk azt, amit reggel nem “szedegettünk össze”. Istent mindenből az első illeti meg, az időből is neki jár a zsenge. Ha felkelünk, töltsünk először Vele az időt. Egész későbbi napunk minősége ettől függ. Ehhez önfegyelemre van szükség, már reggel nagy a kísértés, hogy belevágjunk teendőinkbe, hogy bekapcsoljuk a számítógépet. Ha megtesszük, hirtelen este lesz úgy, hogy egész nap nem foglalkoztunk Istennel. Amint felpattan a szemünk, szaladjuk az Ő jelenlétébe, ne menjünk úgy el reggel otthonról és ne feküdjünk le úgy este, hogy nem olvastunk Bibliát és nem imádkoztunk! Az Úrral töltött jó alkalmaknak ára van, arra buzdít Isten Igéje, hogy ezt az árat mindig adjuk meg, mert a napok gonoszak.

Baráti Robi - A körülmények nem tarthatnak vissza minket, hogy megszerezzük, amit Isten nekünk adott!

Ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból

Ahhoz, hogy jóllakjunk, ki kell mennünk, munkálkodnunk kell. Nagyon elkényelmesedtünk, az embereknek már a komfort az istene. Pedig megszerezni a mindennapi mennyei kenyeret, munkás dolog. Izrael népének a csípős, nyirkos hajnali hidegben kellett kibújnia a takaró alól és legyalogolni egy távot, amíg kiért a táborból a mannalelőhelyre, azután vissza, hogy feldolgozhassa az alapanyagot. Levesszük a Bibliánkat, kinyitjuk, figyelmesen elolvasunk egy részt, elmélkedünk rajta. Más, hasonló részekért lapozgatunk ide-oda, azon is elmélkedünk, végül megimádkozzuk az olvasottakat. Így jut be a szellemi eledel az elménkbe, onnan pedig a szívünkbe, onnan pedig a mindennapjainkba. Így emésszük meg az Igét, így lesz a miénk! Szakítsunk erre időt, mert nincs ennél fontosabb dolgunk, sőt, enélkül minden más dolgunkat elronthatjuk. A Szentírás reggel olvasott részei egész nap vigyáznak gondolatainkra, távol tartanak a bűntől, segítenek a bölcs döntések meghozatalában. Szellemi immunrendszerünk így működhet rendesen.

Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok! (Zsoltárok 5,4)

Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesebb az az én számnak! A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. Az én lábamnak lámpása a te igéd, és ösvényemnek világossága. (Zsoltárok 119,103-105)

Advertisements

, , ,

  1. Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: