Jézus feltámadt!

Húsvét vasárnapjával véget ér a nagyböjt. Olyan ünnep ez, ami nem fogható egyetlen más ünnephez sem a naptárban. Ez fontosabb, mint bármely nemzeti ünnep. Ez sokkal fontosabb, mint a születésnapod vagy a névnapod. Még a karácsonynál is fontosabb! Miért? Mert a húsvét mindent megváltoztat! Más emberekkel ellentétben a halál nem tarthatta fogva Jézust! Amikor a nők meglátogatták a sírját azon a vasárnap reggelen, a keresztre feszítés után, a sír üres volt.

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: “Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. Lukács 24:1-9.

Jézus meghódította a halált és feltámadt, hogy örökké éljen és uralkodjon. Ez mind része volt Istennek az emberiség megváltására vonatkozó tervének. A Jeremiás 29:11-ben olvasjuk, hogy „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Ezért különbözik a húsvét minden más ünneptől, és ezért ez a legfontosabb ünnep. Húsvétkor ünnepeljük azt a reményt és jövőt, amelyet Isten adott nekünk azért, amit Jézus életében, halálában és feltámadásában tett. A húsvét segítségével mindannyian megváltozhatunk. Megtanulhatjuk, hogyan kell megérteni a múltat, hogyan kell élni a jelenben, és mi a reményünk a jövőre nézve. Természetes állapotunk bűnös és e bűn miatt el vagyunk választva Istentől. Nem számít, milyen keményen próbálkozunk, semmit sem tehetünk (vagy abbahagyunk), hogy újra összekapcsolódjunk Istennel. A jó cselekedetek, a jó szavak, és a jó gondolatok nem elegendőek. Van-e megoldás? A válasz húsvétkor megtalálható.

Jézus utat nyitott nekünk ahhoz, hogy újra kapcsolatba lépjünk Istennel. Fizette a bűnünk árát, elszenvedte büntetésünket (ami a halál volt), de azután legyőzte a halált, és örök élet reményét adta nekünk. Most nincs mentség! A húsvét miatt tudjuk, hogyan lehet újra kapcsolatba lépni Istennel. Pál apostol erről írt az Efezus 5:8-ban: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” Hogyan tehetjük meg ezt? Valóban nagyon egyszerű. Péter apostol ezt magyarázza az ApCsel 2:38-ban. „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”

Mindannyiunknak el kell döntenünk: megbánjuk és elfordulunk a bűntől és hiszünk Jézus Krisztusban? Vagy folytatjuk a saját utat, elválasztva Istentől?

Jézus maga beszélt arról a döntésről, amelyet meg kell hoznunk.

Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. Máté 7:13-14

Melyik utat választod ma? Amikor Jézust követjük, akkor nekünk szól az ígéret, hogy a Szentlélek lesz segítőnk és Jézus Krisztus bennünk fog élni.

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Galata 2:20

Imádkozzunk! Kedves Mennyei Atyánk, köszönjük a szeretetedet. Köszönjük, hogy elküldted a fiad, Jézust a földre. És megköszönjük a munkát, amelyet Jézus életének, halálának és feltámadásának köszönhetően végzett értünk. Ma ezt ünnepeljük. Imádkozunk, hogy segíts nekünk követni téged minden nap, a jó és a nehéz időkben. Imádkozunk, hogy segítsd azoknak, akik még nem döntöttek úgy, hogy követnek téged, és hogy ma, itt és most hozzanak döntést. Nagyon sajnáljuk és megbánjuk a bűneinket. Urunkként és megváltónkként fogadunk el téged. Szeretnénk változni, a Szent Lélek segítségével. Jézus nevében imádkozunk. Ámen

A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester! Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. János 20,1-18.

Úr Jézus Krisztus – Aki ezen a napon legyőzted a halált és feltámadtál a halottak közül, Aki örökkön örökké élsz – segíts nekünk, hogy soha ne felejtsük el azt, hogy a te Feltámadt Jelenléted örökre velünk van.
Segíts emlékeznünk arra,
– hogy te velünk vagy minden zűrös időszakban, és vezetsz, irányítasz minket;
–  hogy te velünk vagy minden szomorúságban, és vigasztalsz, gyámolítasz minket;
–  hogy te velünk vagy minden kísértésben, és erősítesz, biztatást nyújtasz;
–  hogy te velünk vagy minden magányunkban, és felvidítasz, barátságodat kínálod;
–  hogy te velünk vagy még halálunkban is, hogy átvigyél bennünket dicsőséges jelenlétedbe.
Biztosak vagyunk abban, hogy sem időben sem pedig az örökkévalóságban nincs semmi, ami tőled elválasztana;
A Te jelenlétedben bátran találkozunk az élettel és a halálra nem tekintünk félelemmel. Számunkra Te változtatod a sötétséget világossággá. Szeretnénk ebben az új életben járni a házastársunkkal, gyermekeinkkel, szomszédainkkal, felebarátainkkal és munkatársainkkal.
Uram, a te kegyelmedért halld az imánkat. Krisztus Urunk feltámadt és ma is él! (Dan Sheffield)

, , , , , ,

Hozzászólás

A Teremtő és az ember kapcsolata (napi áhítatok)

Virágvasárnaptól Húsvétig veszik sorba lelkészeink Jézus életének eseményeit:

Larry a békességről beszélt:

“Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Róma 5,1.

Pál apostol itt beszél az Istennel való kapcsolatunkról. “megigazulván” szó itt azt jelzi, hogy egy megszakadt kapcsolat helyre lett állítva. De melyik kapcsolatunk szakadt meg? A kapcsolatunk Istennel megtört, a bűn miatt. A történelem során az emberek megpróbálták helyreállítani ezt a megszakadt kapcsolatot. Az Ószövetségben áldozatokat hoztak a templomban. Az Újszövetségben farizeusok próbáltak szigorúan engedelmeskedni a törvénynek (és másokat ítéltek meg, ha nem sikerült nekik). Manapság az emberek megpróbálnak jó cselekedeteket tenni, vagy legalábbis nem ártani másoknak. De ezen dolgok egyike sem elég ahhoz, hogy véglegesen helyreállítsuk az Istennel való kapcsolatunkat. De ha ez igaz, akkor hogyan lehetünk megigazulva? Pál azt mondta, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ez az “békesség Istennel” jelentése. Ma a legfontosabb kérdés az, hogy van-e békességed Istennel?

A Róma 10,9-10 azt mondja, hogy:

“Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”

Csak miután „békességed van Istennel”, akkor tapasztalhatod meg „Isten békéjét”. Mi az Isten békessége? Pál segít nekünk ezt megérteni minden levelében, de különösen a filippieknek címzett levelében.

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Filippi 4,4-7.

Isten békessége akkor jön hozzánk, amikor imádsággal és hálaadással mindenben hozzá járulunk. Ennek eredménye az, hogy képesek leszünk örülni, függetlenül a körülményektől. Szelídek leszünk. Nyugodtak leszünk és nem fogunk aggódni. Megtapasztaljuk Isten békességét, olyan békét, amelyet a világ nem ért meg, és amelyet nem tudunk megmagyarázni. De ez a béke uralkodik a szívünkben és a fejünkben.

Hála Istennek! Az imádság a kulcs, hogy Isten békességét megtapasztalhatjuk. És békesség Istennel a hatékony ima kulcsa.

Péter a Zsidókhoz írt levél 11,24-27 alapján adta át üzenetét:

Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.

Mindenkinek olyan bölcs döntéseket kívánok, amit Mózes is meghozott Isten mellett! Kitartást és erőt kívánunk erre az időszakra, továbbá békességet és egészséget!

Zsuzsi az alábbi Ige alapján tartotta áhítatát:

Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket! Máté 11,28.

Ez a hét a szent hét, a nagyböjt utolsó hete. Tegnap ünnepeltük a virágvasárnapot és a következő vasárnap már húsvét lesz. Történelmileg, mi történt a virágvasárnap és a húsvét között? Sok dolog történt, amely teljesítette az ószövetségi próféciákat a Messiásról, és végül megváltoztatta a világot. Ma a virágvasárnapról beszélünk. Olvassuk a Máté 21:1-11-et:

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján. A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban. Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Ki ez? A sokaság ezt mondta: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek… Filippi 2,14-16.

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. 1Péter 2,11-17.

Zsuzsa a Teremtő és az ember kapcsolátáról beszél:

A szent hét alatt sok minden történt. Vasárnap volt a diadalmas belépés Jeruzsálembe. Hétfőn Jézus megtisztította a templomot, és sok embert meggyógyított. Kedden sokat tanított példázatokon keresztül, mind Jeruzsálemben, mind az Olajfák hegyén. Jézus ezen a napon válaszolt erre a kérdésre: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?”; Jézus válasza a Máté 21:37-40-ben található:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Megint ez a szó – szeretet. Ez a legfontosabb dolog, amelyről Jézus beszélt. Emiatt jött a földre. A szent hét csütörtökén Jézus összegyűjtötte a tanítványait egy utolsó vacsorára. (Bár csak ő tudta, hogy ez volt az utolsó.) Ezalatt az idő alatt Jézus megosztotta a kenyeret és a bort tanítványaival, elindítva azt a szokást, amit ma az Úrvacsoraként vagy Szent közösségként ismertünk. János evangéliumában az is rögzítve van, hogy az utolsó vacsora alatt Jézus megmosta a tanítványainak lábát, példát mutatva mások szolgálatában. Péter ellenállt ennek, de Jézus ragaszkodott hozzá. Jézus azt mondta nekik:

„Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” János 13:12-15.

Ezt hívják „szolgavezetésnek.” Az mit jelent? A szolgavezető olyan személy, akinek a legfontosabb dolog a mások jóléte. És miért kellene ez? A szeretet miatt. Jézus nagyon egyértelművé tette a kapcsolatot a szolga vezető példája és mások iránti szeretet között. A János 13: 34-35- ben azt mondta Jézus:

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

El tudom képzelni, hogy a tanítványok azt gondolják: „Nagyszerű, Jézus! Inspiráló! De hogyan használhatjuk ezt valaha?” Még akkor sem tudták, mennyire megváltozik a világuk néhány rövid óra alatt, és mennyire kellene emlékezniük és alkalmazniuk mindazt, amit Jézus tanított nekik.

Talán azt hitték, hogy Jézus mindig velük lesz, és mindig elmondja nekik, mit kell tenni. De nem ez történt. Ehelyett aznap este Jézus a Gecsemáné kertjében szenvedett, Júdás elárulta Jézust, Jézust letartóztatták, a tanítványai szétszóródtak és Péter háromszor tagadta meg Jézust. Minden szétesett. És a legrosszabb még hátra volt. Mindannyian tudjuk, mi történt másnap – a kihallgatások, az ítélet, a keresztre feszítés, a halál és a kétségbeesés. És persze, ez nem volt a történet vége. Erről bővebben vasárnap beszélünk majd. Időbe telt, de végül a tanítványok megértették, mit tanított nekik Jézus és miért. Ez megváltoztatta az életüket. Megváltoztatta az életem. És ez megváltoztathatja a te életedet is. János apostol ezt egyértelműen kijelenti az 1 János 4: 9-12-ben.

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.

Jézus megmutatja nekünk, mi az igazi szeretet – szeretet Isten iránt és szeretet egymás iránt. Kövessük Jézus példáját!

Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, amint ülnek vala: És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté. És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. János 2,13,17.

Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm! Zsoltárok 30,6.

, , , , , ,

Hozzászólás

Nem vagy egyedül! (napi áhítatok)

Kedves (Köz-hely) Barátaink! Lelkészeinktól továbbra is minden nap hallhattok áhítatot, bátorító üzenetet. Ha imakérésetek van, a bejegyzéseknél vagy telefonon, e-mailben jelezzétek! A viszontlátás, a személyes találkozás még várat magára, addig is tápláljátok magatokat szellemileg ezekkel a kis üzenetekkel, olvasssátok sokat a Bibliát és imádkozzatok!

Péter ebben az üzenetében a kitartó imádkozókról, közbenjárókról beszélt:

“Jábes pedig testvéreinél tiszteletreméltóbb vala, és azért nevezé őt az ő anyja Jábesnek, mondván: Mivelhogy fájdalommal szülém őt. És Jábes az Izráel Istenét hívá segítségül, mondván: Ha engem megáldanál és az én határomat megszélesítenéd, és a te kezed én velem lenne, és engem minden veszedelemtől megoltalmaznál, hogy bút ne lássak! És megadá Isten néki, amit kért vala.” 1Krónika 4,9-10

Zsuzsi az élő hitről beszélt.

“Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Jakab 2,14-19

Larry a nehéz időkben is jelen lévő szeretetről beszélt.

“Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” Kolossé 3:12-17

Péter egy teljes gyógyulásról beszélt a Lukács 17,11-19 versek alapján:

“És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által. És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence pedig hol van? Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.”

Zsuzsi itt a lélek gyümölcseiről beszélt a Lukács 13,6-9 alapján:

“És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

 

, , , , ,

Hozzászólás

Mindig fordulj Istenhez! (napi áhítatok)

Továbbra is otthon maradásra buzdítanak minket, mi pedig mindenkit arra buzdítunk, hogy az otthon töltött időt töltsétek azzal, hogy Istenhez fordultok.

Minden nap egy rövid áhítatot hallhattok tőlünk a Közhelybarátok Facebook csoportban, de itt is visszanézhetitek az elhangzottakat. Imádsággal, Bibliaolvasással tudjuk fenntartani lelkünk egészségét. Isten igéje által életünkre kapunk útmutatást, felbuzdul a szívünk, erőt és bátorságot meríthetünk belőle minden napra, különösen míg vissza nem rendeződünk a régi kerékvágásba. Tápláljátok magatokat szellemileg ezekkel a kis üzenetekkel, olvasssátok sokat a Bibliát és imádkozzatok egymásért, az országért, a világért! Kitartást és erőt kívánunk erre az időszakra, továbbá békességet és egészséget!

, , , ,

Hozzászólás

Szeretetünk kimutatása a nehézségekben (napi áhítatok)

Lelkileg, érzelmileg nehéz időket élünk a koronavírus miatt. A kialakult érzelmi bizonytalanságra a legjobb gyógyír a türelem, szeretet, hit és az egymásért való imádság. A mostani napokban különösen fontos, hogy imádságban támogassuk egymást.

Miért imádkozhatunk? A vírus terjedése ellen, az idősekért, a betegekért, az emberek fegyelezettségéért, a vezetőkért, az egészségügyi dolgozóinkért, egymásért. Aggodalmaskodás helyett imádkozz te is!

Budapesti és győri gyülekezetünk pásztorai naponta üzenettel, bátorítással készülnek, melyeket a Közhelybarátok oldalon, a Facebookon követhetitek napi szinten.

Tóth Sándor Péter zenés üzenetében arra keresi a választ, hogy hol imádkozzunk?

Mecséri-McNamara Zsuzsa a 2Korinthus 13,5 alapján készült üzenetével.

Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.

Larry Winckles áhítatának témáját a Filippi 1-ben találhatjuk, az első verstől a 11-ig. Ez egy nagyon fontos üzenet, amit Pál Apostol küldött a hívőknek, akik Filippiben laktak. De ez nekünk is egy fontos üzenet a mai napon.

1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt:
2 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok,
4 és mindenkor
minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért,

5 mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig.
6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.
7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben.
8 Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével;
9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel;
10 hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára,
11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására. (Filippi 1)

Az világos, hogy Pál szerette a Filippieket. Ők voltak a lelki gyermekei. Ennek a levélnek a célja az volt, hogy bátorítsa őket hitben. Ahogy akkor volt, így lehet ma is az, a mi számunkra.

Először, a gyülekezeti lelkészek hálásak értetek. Minden nap imádkozunk értetek. Minden nap gondolunk rátok. És azt is hisszük, együtt Pál Apostollal, hogy „hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Pál Apostol nagyon nehéz körülmények között volt. De nem adta fel a reményt! Mi is nagyon nehéz körülmények között vagyunk, de nem szabad feladnunk a reményt. Bízzunk Jézus Krisztusban!

Hogyan mutatjuk ezt? Úgy, hogy szeretünk egymást. És nemcsak szó szerint, hanem gyakorlatban is. Hogyan tudunk segíteni a szomszédoknak? Hogyan tudunk segíteni az időseknek? Hogyan tudunk segíteni azokon, akik magányosak? Gondolkodnunk kell róla és imádkoznunk, és aztán cselekedjük meg. Ilyen módon teljesíthetjük Pál imáját a kilencedik versben, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel.

Ne felejtsetek el, ami az 5 Mózes 31:6-ban van írva, — 6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy itt van nekünk ez a lehetőség, hogy jobban megtudjuk megmutatni a te szeretetedet ebben a nehéz időszakban. Segítsd meg minket, hogy hűségesek és bátrak legyünk.
Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

, , , , ,

Hozzászólás

Tanuljunk a zsoltárosoktól!

Az év elején a Zsoltárok könyvét tanulmányoztuk. Némely zsoltár már első versétől bizakodó hangulatú, míg más zsoltárok az irányveszetett ember panaszaival kezdődnek. Szerencsére a legtöbb ilyen zsoltárban végül helyreáll a jó irányultság. A legtöbb kiválasztott zsoltárban ezt az iránybéli visszatalálást vizsgáltuk.

Péter januári tanítása az alábbi keretben olvasható:

Amikor elkezdtük ezt a sorozatot, Larry elmondta, hogy nem minden zsoltár olyan mint a századik, amely egy az egyben egy lelkesítő magasztalása Istennek, amiből szinte sugárzik, hogy szerzője a jó irányba tekint. Vannak olyan zsoltárok is, amelyeknek először rossz az iránya és panaszos a hangvétele, mégis Istennek szólnak. Dávid éveket töltött el üldözöttként, többször elárulták és elhagyták őt, különösen az fájhatott neki, hogy Saul király, aki korábban fiává fogadta, most hazug vádak alapján üldözni kezdte.Ez az idézet, Somlyó György költő verséből való, aki Dávid Király dilemmáira olyan jól ráérzett:

„Eredj el, és az úr legyen veled!” –
mondá akkor Saul, s fogtad a parittyát;
s ki urad-istenedre szórta szitkát,
isten segedelmével elveszett,

s a kora dicsőség kapuja nyílt rád.
De ezután jött csak a nehezebb:
attól futni, kiért győzött kezed;
s lett menedéked barlang és a síkság.

Mert legnagyobb próba nem Góliátot,
nem az Ormótlant és Idomtalant
legyűrni – de azzal szemben kiállnod,

ki orvul ellened tör, bár te érte
küzdöttél, életedet sem kimélve,
s akiért zengett kezedben a Lant.

Dávid ismerte a magányt és a kiszolgáltatottságot. Üldöztetésének idejében, éjszakánként nem volt mellette olyan ember, aki biztatta volna, aki lelket öntött volna belé. Csak és egyedül Istenhez fordulhatott, neki öntötte ki sírva a lelkét, megváltójára zúdította minden szomorúságát. Ezeket a panaszimákat Dávid le is jegyezte, nem szégyellte az utókor előtt sem, így ma is olvashatjuk. Ilyen a 10. zsoltár és ilyen a 13. zsoltár is, amit most megvizsgálunk.

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Uram, meddig felejtkezel el rólam végképpen? Meddig rejted el orcádat tőlem? Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam? Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra; Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok. Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

Nemcsak panaszkodásról van szó. Dávid – bár rögtön megszólítja Istent – számon is kéri tőle szorult helyzetét. Így vívódik a lelkünk a próbák között, mert úgy tűnik, mintha éppen a gonosz győzne, mi pedig csak noszogatjuk az Urat, hogy tegyen már valamit. Ilyen hangulatú mondatokat olvashatunk Ábrahámtól is, amikor arról panaszkodik, hogy nincs utódja (1Mózes 15, 1-3.), és Gedeontól, amikor számon kéri Istentől a nagy csodákat és kesereg az idegen megszállás miatt (Bírák 6,13), és Jeremiástól, aki egész könyvnyi versgyűjteményben sírja ki magából bánatát. De még bizony Jézus is így tesz amikor éppen Dávid egyik panaszos zsoltárát idézi (22) a kereszten: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Jézus bűnt soha el nem követett, mégis úgy kellett szenvednie, mint egy bűnözönek. Át kellett élnie az Istentől való elszakadás érzését, amikor a mi bűneinket magára vette és elhordozta a kereszten. Őt is úgy provokálták, mint Dávidot és más zsoltárírókat: “Hol van a te Istened?” (Zsoltárok 42,11)

Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. (Máté 27,39-42)

Saját főpapjai is csúfolták őt, az egyetlen igazi főpapot! Mi mást is tehetett volna Jézus? Ezen elhagyatott állapotában is az Atyához fordult. Nemcsak számonkérés hagyta el az ajkát, hanem felajánlás is: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet! (Lukács 23,46)

Dávid zsoltára is, bár az elején irányvesztést mutat, mégis visszatalál végül a jó irányba. Először úgy tűnik neki, hogy nemcsak az ellenségek rosszindulatával kell számolnia, hanem azzal is, hogy Isten talán elhagyta őt. Szerencsére azonban nem áll meg ennél a megállapításnál, hanem elkezd lélekben harcolni! Isten segítségét kéri:

Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra! (13,4)

Mindeközben Isten igazságát kívánja megvédeni első sorban, nem pedig saját magát:

Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem! (13,6)

Dávid az imája végére eljut addig a pontig, ahol végre meg tud nyugodni, ahol megerősödik a hite. Úgy vélem, az ebből a tanulság, hogy amikor a gödörben vagyunk, még kilátástalan helyzetünkben is el kell valahogy kezdenünk azt az imát, még akkor is, ha szörnyen rossz hangulatban indítjuk el. De legalább elindítjuk, akkor éppen ez a legfontosabb! Lehet, hogy negatívan indítunk, lehet, hogy panaszkodással. Nem baj. Lényeg, hogy ne hagyjuk abba. Lehet, hogy számon kérjük Istent és magunkat kezdjük igazolni. Nem baj. Lényeg, hogy ne hagyjuk abba. Ha kitartóak vagyunk, el fogunk jutni arra a pontra, ahol fohászunk letisztul, bizalmunk feleszmél: megjelenik a hálaadás, a kegyelem, megjelenik Isten jósága, eszünkbe jutnak azok az esetek, amikor Ő annyi jót tett velünk. A végén akár dalra is fakadhatunk, énekelhetünk egy itt megtanult dícséretet, vagy spontán dalba kezdhetünk. A rossz érzés ilyenkor már elpárolog, az áthatolhatatlannak látszó akadályok most eltörpülnek. A kísértő odébbáll, a békesség betölti a szívünket.

Érezhető Dávid zsoltárában, ahogy a szerző tekintete a körülmények felé irányul először, majd onnan szépen visszafordul Isten felé. Pedig a körülmények nem változtak meg a rövidke ima alatt (mindössze hat vers). Valami mégis változott, valami sokkal fonosabb: a szív állapota. Ez a hit, ahogy a láthatóról, amely múlandó, a fókusz átkerül a láthatatlanra, amely örökkévaló.

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 2Korinthus 4,17-18

Ha belegondolunk, hogy Pál mennyit szenvedett életében, akkor látjuk meg igazán a hitet az ő szavai mögött, amikor pillanatnyi, könnyű szenvedésről beszél. Dávid hite is így működött, újra és újra feltornászta magát azzal, hogy felidézte magában Isten szavait és imádkozott. Ezért nem cenzúrázta Dávid ezeket a zsoltárokat, ezért nem szórta ki őket a gyűjteményből. Inkább példaként állítja azokat elénk: Látjátok milyen rossz lelkiállapotban voltam? Látjátok, hogy jöttem ki belőle? Csináljátok ti is így! Itt a példa! It van még egy és még egy! Ne szégyeljétek Isten előtt az érzéseiteket, hanem inkább öntsétek ki előtte szíveteket és kérjétek az Ő segítségét, ahogy én is tettem!

A módszer azóta sem változott és Isten sem változott meg. A hit mindannyiunké lehet, csak kövessük a hit hőseit. Nem kell Dávidnak vagy Pálnak lennünk, hogy működjön. Isten minket is elhívott, a mi imánk is ugyanolyan fontos neki, mint bárki másé.

Itt van még néhány hasonló ima a Szentírásból: 77-es zsoltár, 73-as zsoltár, Ésaiás 53,11-17, Siralmak 3,18-23

Ezek a lejegyzett imák kincsek. Sokszor voltam magam alatt, már-már az őrület küszöbén, és nem volt senki, aki ezeket megosztotta volna velem. Pedig milyen jó lett volna, ha akkor épp ezek a vígasztalások kéznél vannak. Nem vagy egyedül az állapodottal, mások is átélték és túlélték, majd leírták, hogy milyen nehéz volt, és azt is hogy milyen jó volt, hogy kitartottak benne és, hogy milyen jó volt utána. Értünk írták le: teérted, énértem és a testvéreinkért. Megértem, hogy kísért az elkeseredettség, de hidd el, ezekben a helyzetekben lehet igazán megismerni Isten szabadítását. Most edződik a hited, hogy el tudd majd venni Istentől a neked készített áldásokat. Kérlek, ne gyökerezz bele a keserűségbe, mert akkor elvágod magad az egyetlen segítségtől. Imádkozz nagyon és nézz előre Jézusra, nézz a próbák céljára és nézz az örökkévalóságra. És ha hátra is nézel, csak az Istentől kapott korábbi bizonyságaidra és szabadításaidra nézz. Rengeteg ilyen van. Isten nem ígérte, hogy nem lesznek nyomorúságok, de azt megígérte, hogy soha nem hagy el!

Buzsik Zoltán barátunk segítségével feltámasztottuk a prédikációk rögzítésének hagyományát. Visszanézhető három közelmúltbeli tanítás a zsoltáros sorozatból.

Zsuzsi beszélt a 30. és a 150. Zsoltárokról:

Péter a 40. Zsoltár alapján beszélt Dávid jellemfejlődéséről:

, , , ,

Hozzászólás

Programszünet

Kedves Közhelybarátok!

A kormányzati és önkormányzati járványügyi rendelkezésekre való tekintettel a Köz-Hely bizonytalan időre felfüggeszti összes programját, beleértve a vasárnapiakat is.

Maradjunk otthon és töltsük el értékesen időnket! Tartjuk a kapcsolatot, a veszélyhelyzet ideje alatt is elérhetőek vagyunk telefonon és online. Bízunk abban, hogy a járvány mihamarabb véget ér, és újra találkozhatunk rendezvényeinken biztonságban!

Szeretettel, a Köz-Hely szolgálattevői

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 4. rész

Izsák Norbert a hetedik parancsolatról tanított.

Ne paráználkodj! (2Mózes 20,14)

tanitas_tizparancsolat

Tudjuk, hogy a Tízparancsolat nem egy javaslatgyűjtemény. Ha valaki azt mondja, ne csináld ezt vagy azt, akkor nem a hála ébred fel benned. Bizonyos dolgoknak ellen tud állni az ember, de bizonyosaknak nem tud. Hogy van ez? Ha azt mondják, hogy “Ne gondolj a rózsaszín elefántra!”, akkor biztos, hogy arra gondolsz. Az ember lázad minden szabály ellen. A természetünkben van, hogy ami tilos, azt kívánjuk. Ferenc pápa szerint a szexualitást a legsötétebb bűnként írjuk le, ezért bátran, szabadon pletykálkodunk, irigykedünk, mintha ezek súlytalan bűnök lennének. A kedvenc bűneinkre nem teszünk hangsúlyt, a tőlünk távol lévőket annál jobban hangsúlyozzuk (ld. képmutatás).

A hetedik parancsolat így hangzik: ”Ne paráználkodj!”, melynek eredeti jelentése: ”Ne légy házasságtörő!

Dr. Joó Sándor 1964-ben elhangzott prédikációjában erről a parancsolatról tanít, mely itt meghallgatható: https://joosandor.hu/predikacio/1964-08/ne-paraznalkodj-7-parancsolat-1-resz

Kérdés: “Mire tanít a hetedik parancsolat?”

Felelet: “Arra, hogy Isten megátkozott minden szemérmetlenséget. És mert mi is szívbéli őszinteséggel megvetjük azt, így szemérmetes és mértékletes életet éljünk úgy a szent házaséletben, mint azon kívül.” (Heidelbergi Káté 108. kérdés – felelet)

A párkapcsolatok és a kiégés összefüggéséről Pál Feri atya tanítása olvasható-hallgatható meg itt: https://www.palferi.hu/hanganyagok/2015-2016/2016-02-02/

akarsz-e meggyogyulni

Gyökössy Endre Akarsz-e meggyógyulni? című, 1959-ben íródott könyvében teszi fel ezt a kérdést és válaszokat is keres:

“Micsoda kérdés! Hát van beteg a világon, aki nem akar meggyógyulni? Van! Nem is kevés! Sok jel arra mutat, hogy az a beteg is többé-kevésbé ezek közé tartozott, akiről János evangélista ír evangéliumában: Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.) Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: “Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg így válaszolt neki: “Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Jézus azt mondta neki: “Kelj fel, vedd az ágyadat és jár.” És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: “Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.” Ő így válaszolt nekik: “Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: “Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?” De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: “Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Ez a férfi már harmincnyolc éve beteg, s ebből jó néhány évet a jeruzsálemi “Dagály-fürdő” oszlopos csarnokában töltött, a Bethesda tavánál, valami hordágy-félén heverve. Lehet, hogy eleinte várta a “vizek mozdulását”: gyógyulását, de évek múltán már ő is olyan megszokott reménytelenséggel heverhetett ott, mint hever ma is szerte a világon számtalan beteg az elfekvő kórházak sűrű levegőjű és sűrű ágyas termeiben. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy ismeretlen valaki. Ez az ismeretlen ránéz, majd megszólítja: – Akarsz-e meggyógyulni? Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel! Szónoki kérdés ez? Ismételten fel kell vetnünk: el lehet azt képzelni, hogy valaki harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni? Igen, nagyon is el lehet képzelni. Éppen azért, mert már harmincnyolc éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a púpját, kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet szokni. Mindent meg lehet szokni. Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába kerülhessen. Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük “békésen együtt élni”. – Van egy madárfajta, ameIyik a krokodilus hátán él, teljes szimbiózisban azaz, együttélésben a krokodilussal. Egy különös halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már nem is tudna nélküle élni. Be sokan élünk a magunk krokodilusával és cápájával békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle. Már teljes és komfortos ez az együttélés, testileg-lelkileg. Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta, mondván: – Nincs munkám! Vagy ezzel: – Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De miután felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását – az ott sem jelentkezett és ő se látta soha többé. Az az ember már teljes és békés szimbiózisban élt lustaságával, munkátlanságával. Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még barlangokban is laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy ház-sort épített a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át őket. Rövid idő leforgása alatt igen sokan visszaköltöztek régi barlanglakásukba, az új házakat meg kiadták bérbe, mert szimbiózisban éltek már a barlanggal: a nyirkossággal, penésszel, sötétséggel. De gondolhatunk a gazdag ifjúra is, aki úgy hozzánőtt a vagyonához, hogy nem akart meggyógyulni – mert a pénzzel is lehet szimbiózisban élni. Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak: – Akarsz-e meggyógyulní? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból, amivel vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a maga kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban meggyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Elfojtott indulataidból? Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál félelméből? Te tudod: mivel, kivel élsz békés – talán nem is olyan békés! – együttélésben. Rettenetes “édes-kettesben”, úgy, hogy közben egyre fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered. De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat. Amire nem gondolnod – most szinte lehetetlen… Akarsz-e meggyógyulni belőle? Valóban meggyógyulni! – Nos: AKARSz-E? “Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem tudok akarni. Nem is tudom, mit és hogyan kellene akarnom…” Egyszóval: az akarattal van baj. Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból származott eddig is minden egyéb nyomorúságod. Gondolj csak a bethesdai betegre! Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának alap-oka az ő akarathiánya volt. Először is gondoljunk a történet végére, ahol Jézus figyelmezteti: “Többé ne vétkezzél! ” Arra lehet következtetnünk, hogy vétke és akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn. Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán hosszú évek óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval sem, hiszen Jézus kérdésére: “Akarsz-e meggyógyulni?” – tulajdonképpen nem is válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés, siránkozás. Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az egyszerű tény is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata: Más lép be előttem. Az elnyomott, a kisebbrendűségbe, a magányba csúszott ember védekezése ez. Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg bénult lesz. Mindezért – mást okol A történettel, de a magunk életével kapcsolatban is két kérdés vetődik fel:

1. Szüksége van-e az Úrnak akaratunkra?

2. Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le saját akaratunkról? (Legyen meg a Te akaratod…) Az első kérdésre egy NEMmel és egy IGENnel kell válaszolnunk: – NEM, nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud gyógyítani! IGEN, “szüksége van” rá mégis, mert az embernek van szüksége arra, hogy ne legyen akaratnélküli báb! És Jézus szereti az embert. Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként becsüli meg ott is Jézus az asszony kitartó akaratát: “Asszony, legyen a te akaratod szerint!” (Mt 15,28) Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt hangolni Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni hangszerét, akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata, az nem tudja Isten akaratára hangolni azt. Milyen szépségesen szépen kiderül ez a Jézus-i szavakból: “Én nem a magam akaratát keresem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem – az Atyáét.” (Jn 5,30) Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak nincs akarata, vagy beteg az akarata, hanem azt, hogy teljesen ráhangolódik az Atyára, akaratával Isten akaratát keresi.” (Gyökössy Endre – Akarsz-e meggyógyulni, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2000)

 

, , , ,

Hozzászólás

Speciális programjaink az évkezdetre

Kzhly2020teltavasz

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 3. rész

Ősszel a Tízparancsolatról szóló tanításokat hallgathattuk meg lelkészeink, valamint vendégtanítók előadásában.

tanitas_tizparancsolat

Mecséri-McNamara Zsuzsa tanításainak szemléltető diái itt elérhetők:

Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2Mózes 20,7)

III. parancsolat

Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! ( 2Mózes 20,17)

X. parancsolat

 

Larry a hatodik parancsolatról tanított.

Ne ölj! (2 Mózes 20, 13)

A Hegyi beszédben Jézus beszélt a Tízparancsolatról (Máté 5-7. fejezet). Megölhetek valakit a szavaimmal is: ez is Isten képmásának lerombolása. Vannak konfliktusok, amire kell megoldást találni, hogy ne mérgesedjen el. Nehéz, mert egy gyűlölettel teljes világban élünk. Jézus azt hirdette, hogy szeresd ellenségedet (is). Mi a különleges abban, hogy csak azokat szeressük, akik minket is viszontszeretnek? Jézus átsúlyozza a parancsolatokat:

Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté evangéliuma 22, 34-40)

Szeressük feltétel és határ nélkül az embereket! Ezzel segítsük, hogy a békesség (shalom) birodalmát helyreállítsuk!

, , , ,

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 2. rész

Zsuzsi nemrégiben a 3. parancsolatról tanított, melyet itt olvashattok:

tanitas_tizparancsolat

Beszéltünk arról, hogyha Istent első helyre helyezzük az életünkbe és teljes szívvel szeretjük őt akkor az összes parancsolatot be tudjuk tartani! Ma ahogyan a III. parancsolatot tanulmányozzuk ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten szeretetéről szólnak ezek a parancsolatok, arról, hogy miként kerülhetünk még közelebb Őhozzá.

Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2 Mózes 20, 1-7; Református Biblia, Kálvin Kiadó)

KOZHELY3

Hogyan bánunk a szavainkkal?

Egy átlag ember 11,000,000 szót mond ki évente. 65 éves korunkra 715,000,000 szót mondunk. Képzeljük el az erejét ezeknek a szavaknak! A szavaink számítanak: a szavaknak hatalmas ereje van. Bátoríthatnak, motiválhatnak, de hatalmas sebeket is ejthetnek. Jóra és rosszra is használhatjuk a szavainkat: dicsérhetjük vele az Istent, de szidhatjuk is. A Biblia emlékeztet bennünket arra, hogy mekkora ereje van a kimondott szónak:

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Példabeszédek 18:21)

Jézus is beszél a szavainak fontosságáról:

De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged. (Máté 12:36-37)

Hogyan használjuk a szavainkat?

1, Fékezzük meg a nyelvet és gondolkodjunk mielőtt beszélünk!

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. (Jakab 1, 19-27)

2. Ne támadjunk a szavainkkal!

Sokan reggel, ahogy felkelnek, megmossák a fogukat és kiélezik a nyelvüket, hiszen a nyelv olyan akár egy kés: vágni lehet vele. Mi ne legyünk ilyenek, Isten arra hív bennünket, hogy: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.

3. Tartózkodjunk a pletykálódástól!

Csak egy nehezebb dolog van annál, minthogy egy összetört tojást összerakjunk, az pedig az, hogy egy pletykát visszavonjunk.

A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz. Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is. Példabeszédek 16:27-28)

4. Tiszta szavakat használjunk!

Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2 Mózes 20,7)

5. Igaz szavakat használjunk!

Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van. (Máté 5:37)

Hallottam egy történetet egy nőről, aki vacsorára vendégeket fogadott. Úgy döntött, hogy csirkét szolgál fel. Azt mondta a hentesnek, hogy szeretne csirkét vásárolni. A hentes kinyitotta a mélyhűtőt, és csak egy csirkét látott. Feltette a mérlegre, és azt mondta: “1 kiló”. A hölgy válaszolt: “Ó, ennél nagyobbat akartam.” A hentes, nem akarta elveszíteni az üzletet, levette a csirkét a mérlegről, visszatette a fagyasztóba, és felhúzta ugyanazt a csirkét és azt mondta: “2 kilós”. A nő válaszolt: “Nagyszerű, mindkettőt elviszem.” A hentesnek problémája volt. Őszintének lenni. Legyen igazak azok a szavak, amelyek a szádból folynak.

6. Gyakoroljunk önmegtartóztatást!

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. (Példabeszédek 15:1)

7. Építő jelleggel használjuk a szavainkat!

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Efezus 4:29)

Lehet, hogy úgy gondolod valóban változtatnod kell a beszédeden, lehet, hogy már próbáltál változtatni, és kudarcba fulladt a próbálkozásod. A nyelv átalakulása a szív megváltozásával kezdődik.

Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert. (Máté 15:18-20)

A szív befolyásolja a nyelvet. Ha tele van haraggal, önzőséggel, irigységgel, büszkeséggel és minden egyéb csúnya „dologgal”, amelyek betörnek a szívünkbe, akkor ez mind befolyással lesz a szavakra, amiket mondunk. Meg kell vizsgálnunk a szívünket, milyen dolgok lakoznak benne? Ha Isten az Úr az életünkben akkor az Ő szeretetének kell a szívünkben uralkodnia és ezt fogjuk közvetíteni a szavainkkal is.
Mivel Jób életében Isten volt az első helyen ezért szavaival sem vétkezett, annak ellenére, hogy milyen nehézségeken ment keresztül.

És így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen. (Jób könyve 1:21-22)

A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával. (Jób könyve 2:9-10)

Hallottam egy viccről, amelyet néhány gyermek játszott a nagyapjával. A papa a nappaliban aludt a kanapén. Az egyik gyerek úgy gondolta jó móka lenne Limburger sajtot kenni a nagypapa bajuszába. Egy idő múlva a nagypapa felébredt, és megérezte a sajtot, és azt mondta: “Valami ebben a nappaliban bűzlik.” Bement a konyhába, még mindig sajttal a bajuszán és azt mondta: – Valami ebben a szobában bűzlik. Végül kidugta a fejét a hátsó ajtón, és azt mondta: “Ó, az egész világ bűzlik!” Néhányan szívünkben Limburger sajtot találunk. A probléma nem ott kint a világban van, hanem bennünk. Valamit meg kell változtatni saját magunkban, a szívünkben. A szívünk megváltoztatása jó kezdet, hogy az életünk többi területe is átalakuljon. Jézus tud nekünk motivációt adni a változáshoz, ahhoz, hogy az egész életünk átalakuljon, így a beszédünk is!

, , ,

Hozzászólás

A Tízparancsolat – 1. rész

Ősszel a Tízparancsolatról szóló tanítássorozatra figyelhettünk. Hétről-hétre elmélyültünk a parancsolatok értelmezésében.

tanitas_tizparancsolat

És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

(I.) Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

(II.) Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

(III.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

(IV.) Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

(V.) Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.

(VI.) Ne ölj.

(VII.) Ne paráználkodjál. (Az eredetiben: Ne légy házasságtörő.)

(VIII.) Ne lopj.

(IX.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

(X.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

(Mózes második könyve 20,1-17.; Károli)

Itt olvasható a sorozat bevezető tanítása: 10 parancsolat bevezetés II.

KOZHELY4

Péter kezdte a Tízparancsolatról szóló tanítássorozatot augusztus utolsó vasárnapján.

KOZHELY2

Mivel egy közeli építkezésen egy fel nem robbant második világháborús bombát találtak, szeptember közepén a Bikás Parkban tartottuk az istentiszteletet.

KOZHELY1

Wick Anderson pásztor prédikált a szabadtéri istentiszteleten.

 

, , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: