Adrian Plass – Bridget Plass: Ha Isten fia táncol… (Afrika árvái)

“Ha Isten Fia táncol, az ördög messzire fut…” (zambiai gyermekdal)

Zambia területének jó részét 1000–1500 méter magas fennsíkok alkotják. Az ország déli részén hömpölygő Zambézi folyó medrében alakult ki Földünk legszélesebb zuhataga, a Viktória-vízesés. A vízesés közvetlen környékét Zambia és Zimbabwe is nemzeti parkká nyilvánította, s az UNESCO-világörökség részeként e terület nemzetközi védelemben részesül. Ez a gyönyörű ország 1990-ben a legfejlettebb afrikai országként volt ismert a Szaharától délre. Ma az egyik legszegényebb. Mi történt? Tehetetlenül hallgatja az ember, hogy a sok tragikus sors nem a nemtörődömség eredménye.

Adrian Plass – Bridget Plass: Ha Isten fia táncol... (Afrika árvái) - Harmat, 2006.

Zambiában a születéskor várható élettartam férfiaknál is, nőknél is 35 év. Nehéz megérteni, hogy ezek az emberek olyan országban élnek, mely nem képes ellátni az övéit. Sok ezer gyermek nézi végig szülei betegségét és fájdalmas halálát, az életen át hordozott trauma mellett még az AIDS-betegeket elítélő közvéleménnyel is szembe kell nézniük. Sőt, talán ők maguk is HIV-pozitívak. Kisgyerekek százairól, ezreiről van szó, akiket csak külső segítséggel lehet kiragadni a szörnyűségből, amelyben élni kénytelenek. Ne becsüljük alá, hogy mekkora az értékük a mi Urunk szemében! „Ők a világ legdrágább emberei. (…) Isten szemében minden egyes ember külön-külön a legeslegdrágább és a legkülönlegesebb.” – írja Bridget Plass. Kevés élelem terem, állatokat is ritkán látni Zambia lakott területein. Még a rágcsálók is rég ebéd általi kihalásra ítéltettek. Adrian és Bridget Plass beszámolóján keresztül más képet mutat az AIDS-sújtotta, éhező Afrika. Bepillanthatunk a betegek, árvák, prostituáltak, kamionsofőrök, segélyszervezetek életébe, megismerhetjük a segélyezést, a szókimondást, a bátorságot, hősiességet, helytállást és a cselekvő hit lehetőségeit.

Elizabeth olyan volt, mintha a tündérmesék világából lépett volna elő: széles mosolya, furcsa, rojtos fejfedője, csinos, élénkszínű ruhája, mélyen ülő szemei körül a szarkalábak mind az élet szeretetéről tanúskodtak. Minden túlzás nélkül úgy lengte be ezt az asszonyt az életöröm, mint egy drága parfüm. (…) Büszkén lépkedett előttünk. Óvatosan letekerte a zsinórt, ami az ajtót rögzítette, és már be is léphettünk. Bent félhomály uralkodott, a fény néhány, a betonfalba vágott háromszög alakú résen jött be. Annyit azonban kétségtelenül láttunk, hogy malacmennyekben járunk: a hely száraz volt, tiszta, tágas és otthonos. (…) A kismalacok pocija láthatóan gömbölyödött, ahogy szoptak. Visszanéztem a bejáratban szorongó gyerekekre.
– Csupa jóllakott bendő – súgtam vissza, s aztán kiléptünk a boldogság kis szigetéről a kinti kérlelhetetlen világba.

(Adrian Plass – Bridget Plass: Ha Isten fia táncol… (Afrika árvái), 53-54. oldal)

Egy testvérpár iskolába szeretne járni, ezért patkányokat fog a megélhetéséhez. Az apró termetű, tűzrőlpattant önkéntes beszélgetésbe elegyedik a kamionsofőrökkel a HIV-fertőzés megelőzéséről. Az afrikai mérnök focizik a csellengő fiatalokkal. A tettre kész asszony disznókat tart, hogy felnevelhesse a faluban árván maradt gyerekeket. Hála Istennek, vannak előrelépések, és a szerzőkkel együtt hiszem, hogy az Úr megáldja ezeket a jó kezdeményezéseket. Akkor is megteszi, ha a kezdeti lépések bizonytalanok, de az idő múlásával egyre több afrikai testvérünk léphet a remény ösvényére, amely a félelemből, kétségbeesésből, önpusztításból az új élet felé vezeti őket.

Nálunk, a nyugati világban sok dolog természetes: van fedél a fejünk felett, van bőven ruhánk, ételünk, vizünk, szinte minden családnak van autója, jogunk van az egészségügyi ellátáshoz, gyermekeinknek joga van az ingyenes oktatáshoz. Mi, akik nem Afrikában élünk, hanem Európában; akik a kellemes otthonunkban, a házimozirendszeren egy filmet nézve vagy az e-bookon egy könyvet olvasva, vágyainknak megfelelő étellel teletömött hassal vajon belegondolunk-e, hogy mennyire hálásak lehetünk Istennek a gondviseléséért?

Mióta Afrikából hazatértem, egymás után keresnek fel olyanok, akik aggodalmas hangon előadják, hogy lennének ők szponzorok, de csak akkor, ha száz százalékig meggyőződhetnének arról, hogy adományuk minden egyes fillérje eljut a szükséget szenvedőkhöz. Mert ha nem, őrá ugyan ne számítsanak! Érvelésüket fejrázással támasztják alá, vagy esetleg egy korrupt kormányokról és amatőr közbenjárókról szóló ősrégi újságcikkel. Jól tudom, mit éreznek, hiszen én is közéjük tartoztam. Végül is, ez a felelősségteljes, felnőtt viselkedés: meg kell fontoljuk, mire költjük a pénzünket. (…) Mégis, mit kezdhetünk hatvan pennyvel, miután oly bölcsen elhatároztuk, hogy nem adhatjuk megbízhatatlan külföldiek kezére? Egy csésze kávéra nemigen futja belőle. Talán veszünk rajta egy újságot, hogy elsőként értesülhessünk a fejlődő világot sújtó szerencsétlenségekről? Kicsit cinikus, nem?
(Adrian Plass – Bridget Plass: Ha Isten fia táncol… (Afrika árvái), 46-47. oldal)

Hogyan segíthetünk abban, hogy a remény ritmusa felpörögjön Zambiában? Ha a kedves olvasó eddig nem tudta mit tegyen, akkor arra kérem, hogy álljon meg pár percre és kérje Isten áldását afrikai testvéreinkre, és azt, hogy mielőbb rájöjjünk, hogy mi, európai emberek hogyan segíthetnénk Afrikában élő testvéreinknek. Ha adakozni kíván, ne habozzon, keresse fel az illetékes segélyszervezeteket. Adrian Plass írja. „Isten Fia az Atya szeretetének ritmusára táncol, és minket is hív, hogy egymást kézen fogva csatlakozzunk hozzá.”

  1. #1 by Ági on 2017. május 5. péntek - 14:39

    Nagyon érdekes ez is. Eddig csak a humoros oldaláról ismertem Adrian Plasst.

    • #2 by kozhely on 2017. május 16. kedd - 14:18

      Valóban érdekes könyv. Egyébként 2017.05.21-én Magyarországon lesz Adrian Plass és felesége.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: