Advent gyertyái

Minden adventi vasárnap meggyújtottunk egy újabb gyertyát

Advent első vasárnapján bizonyságtételek hangzottak el és szebbnél-szebb dalokkal dicsértük Istent. A második adventi vasárnapon Ildikó tanított a békességről:

Péter a harmadik vasárnapon a szabadulás öröméről beszélt.

Az Advent harmadik gyertyáját az öröm jegyében gyújtjuk meg. A megváltó érkezése az a nagy öröm, melyet az angyalok hirdetnek a pásztoroknak az első karácsonyon Betlehemben. (Lukács 2,8-14). Amikor pedig Jézus, már felnőtt férfiként a názáreti zsinagógában felolvassa Ézsaiás próféciáját, örömhírt mond a szegényeknek. (Lukács 4,18-21) Az igazi öröm mindig a megmenekülés öröme, a szabadulásé. Amikor Izrael népe Mózes vezetésével átkel száraz lábbal a tengeren, elmúlik a halálos veszély. A szabadulás öröme spontán éneklésbe csak át. (2Mózes 15,1-22) Erről az örömről szól a 126. zsoltár is. “Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” A legnagyobb szabadulás a bűnből és a halálból való megmenekülés. Ez váltja ki minden öröm közül a legnagyobbat. Ezt hozta el számunkra a megváltó. Ezért Jézus a mi kiapadhatatlan örömünk minden nap. Mi vagyunk az ő megmentettjei, örömének részesei. Isten országa öröm, bármikor megélheted, előhívhatod, ha Jézust követed. “Mindenkor örüljetek.” 1Thesszalonika 5,16

Az alábbi gospel igazi, kitörő öröme könnyen átragad az emberre:

A negyedik vasárnapon Larry a szeretetről tanított: